Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-01 / 204. szám

'956 szeptember 1, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sok-sok sikertl Egyéves a Szolnoki Népi Együttes ményeként 1955 augusztus 30-án, a tanácsháza nagytermében — a vá­ros lakosságának érdeklődésétől 1. sérve — meg is alakult a Szolno­ki Népi Együttes. A komoly, áldozatkész munka hónapjai következtek, míg novem­ber 5-én először színpadra léptek az együttes tagjai. A produkció nem volt ország-világ figyelmét fel­keltő, de komoly ígéretet hirdetett. Az énekkar — Kóbor Antal ve­zényletével — már akkor kiváló teljesítményt nyújtott. A tánckar és a népi zenekar munkájában mée sok hibát lelt a kritikus szemlélő és hallgató. A színházat azonban azzal a gondolattal hagytam ott magam is, hogy a tánckarban sok a tehetséges fiatal, a zenekar fejlő­désére pedig az a tény biztató, hogy a város legjobb népi zenészed se­reglettek össze benne a népszerű prímás, Farkas Jancsi vezetésével. Elév februárjában már önálló estre telt az együttes erejéből s a színházat zsúfolásig megtöltő szol­nokiak nagy lelkesedéssel tapsolták végig a műsort. S egyre több fellépés követke­zett: március 15, április 4, május 1 — mind-mind fontos határkő a rö­vid egy év alatt. A Ságvári Endre kulturális seregszemlén az énekkar és a tánckar arany-, a zenekar pe­dig ezüst-érmet nyert. Az együttes azonban eddigi legnagyobb sikerét Egerben, a dalosversenyen aratta. Itt az énekkar ragyogó felkészült­ségről tett tanúbizonyságot, de — részben a balszerencse, nagyobb­részt azonban a bíráló bizottság ért­hetetlen magatartása miatt — a második helyre került. Ezt ki kel­lett még akkor is mondani, ha az első helyezett a szintén kiváló kar­cagi énekkar — tehát megyénkbeli — lett. Az egri látogatás alkalmá­val ez együttes komoly, fegyelme­zett és lelkes volt. Ez a lelkesedés mentette meg a verseny rendezőbi­zottságát attól, hogy szégyent vall­jon a városban tartózkodó külföldi vendégek előtt. Magam is ott vol­tam. Az együttes a Pedagógiai Fő­iskola udvarán kétórás teljes mű­sort produkált azok helyett a He­ves megyei együttesek helyett, amelyek a rossz szervezés és rende­zés következtében nem jelentek meg. Ennyi a múlt. Nem sok, de nem is kevés. De nézzük a jövőt. Az együttes november 7-re telje­sen új műsorral készül. Az énekkar és a táncosok már megkezdték a próbákat, a zenekar a jövő héten lát hozzá a munkához. December­ben önálló Kodály-estet rendez az együttes. A tervek kidolgozása most történik, s amint tudomásom van róla, Kodály Zoltánt is vendégül szeretnék látni a városban ezen a napon. A távolabbi terv igen kö­rn ly: az együttes színre szeretné hozni az Alföldi szvit-et. A megyei gyűjtésből származó népi zene. népdalok és népi táncok feldolgo­zása már folyik. A tánckoreográ­fia Várhelyi Lajos, a tehetséges, fiatal koreográfus diplomamun­kája lesz. Azt hiszem, hiányos lenne ez az írás, ha nem emlékeznénk meg itt névszerint az együttes néhány tagjáról, azokról, akik a leglelke­sebb, legönzetlenebb, legodaadóbb munkát végezték eddig. Bede György, Bódi Sándor, Tóvízi Mária, Lugosi Sándorné, Erdei Etelka, Pá- pay Mihály dalosoké, Puskás Já- nosné tánckar vezetőé, Vattai Ist­ván, Rigó Imre, Tarjányi János, Szűcs Klára, Hatvani Margit, Sze­keres Júlia táncosoké, Lukács Jó­zsef, Szabó Márton, Búrja Elemér, Fazekas Károly, id. Mozsár Gergely és Fazekas Miidós népi zenészeké a dicséret s nem azért, mintha a töb­biek nem végeztek volna hozzájuk hasonló, lelkes munkát. De mit te­gyek, 133 nevet csak nem sorolha­tók fel egyvégtében? Féltésünk, szeretetünk, segítő­készségünk kíséri útján a Szolnoki Népi Együttest. Bízunk benne, hogy beváltja a hozzá fűzött remé­nyeket s a már megvalósulás irá­nyában bontakozó tervek szerint megizmosodva, megerősödve sok­sok sikert arat majd nemcsak Szol­nokon, a megyében, hanem az or­szágban s reméljük — nagyhírű népi együtteseinkhez hasonlóan — külföldön is. Ez a kívánságunk az első szüle­tésnapon. Péteri István Úgy gondolom, legjobb lesz, ha ezt a megemlékezést azzal a vallomással kezdem, hogy adóssá­got rovok le vele. Joggal vetette szememre Budai Péter barátom, a Beloiannisz úti általános iskola igazgatója s a Szolnoki Népi Együt­tes más tagjai — ha tréfásan is, hogy nem teljesítettem annakide­jén uett ígéretemet, miszerint cik­ket írok az együttesről. Hát most itt a kiváló alkalom: remélhetőleg hosszú es mindig feljebb ívelő pá­lyafutásnak első évfordulójához ér­kezett az együttes. Az évfordulók alkalmából szüle­tett írások általában summázni szokták az eltelt időszak alatt tör­ténteket. Ez íratlan szabály alól én sem vonom ki magamat s arra is gondolok, hogy ez jelen esetben könnyű, hiszen csak egy eszten­dőről van szó. Mégis, ahogy sorjá­zom magamban a történteket, egy­re inkább látom, hogy rövidre szab­ták a papírost. Ezért az együttes életénektósak a legjelentősebb ese­ményeivel foglalkozom. Annakidején — mikor már bon­tó gáttá szárnyait egy komoly, a vá­rost méltón képviselő népi együttes gondolata — már működött egy ú. n. központi együtte" Szolnokon. Ha jól emlékszem, Tart Pál, a városi tanács népművelési osztályának a vezetője mesélte, hogy a „központi” egyik fellépte alkalmával valaki így jellemezte a színpadon elvesző énekkart: „Elférnének egy gyufás skatulyában”. Az énekkar akkor 26 tagból állt. Ma 73 tagja van, mel­lettük 30 népi zenész és 30 táncos, összesen 133 fő. — ez az együttes. De ne lépjünk ilyen nagyot előre. Az elmúlt év tavaszán a szol­noki tanács végrehajtóbizottsága — látva és felmérve az e téren mutat­kozó igényeket — határozatot ho­zott egy népi együttes alakítására. A városi pártbizottság, a DISZ, a Hazafias Népfront, a tömegszerve­zetek, az üzemek és vállalatok már a kezdet-kezdetén nagy segítséget nyújtottak, a megyei tanács pedig az erkölcsi támogatás mellett az anyagi alap megteremtésén is mun­kálkodott. A város társadalmi és kulturális erőinek összefogása ered­Franfeo: EMBEREK (V! Magyar Kiadó) Illusztráció Franko..Emberekfi kötetébőli A nagy ukrán író magyarul még meg nem jelent elbeszéléseinek gyűjteménye születésének századik évfordulója alkalmából jelent meg. A novellák színhelye Galícia olaj­ipari központjai, a múlt század hatvanas—nyolcvanas éveiben. A címadó elbeszélés megrendítően mutatja be a tömegszállásokon há­nyódó, testi-lelki nyomorúságában itallal vigasztalódó munkás emberi érzéseinek elfajulását és késői ma- gáraébredését Kétszer ad — Süveges Jánosmé tiszakürti lakos­nak baleset következtében meghalt a férje. Több apró gyermekkel ma­radt özvegyen. Egyik fia, aki most maradt ki az iskolából, a tiszakürti Rákosi Termelőszövetkezetben dol­gozik. A fiú az egyik napon azt a feladatot kapta, hogy lóvontatású gereblyével dolgozzon. Munkaköz­ben a ló, a jobb szeme fölött meg­rúgta s a fiú kórházba került. A Kunszentmártoni Gépállomás dolgozód gyors segítségképpen több Az idei Mezőgazdasági Kiállítás nemcsak a mezőgazdaság dolgozói­nak, hanem a városiaknak is sok érdekes meglepetést tartogat. Nem­csak mezőgazdasági gépeket, ha­nem sok háztartáshoz szükséges könnyűipari árut is bemutatnak. Az ÁTEX boltok pomázi szövetek­kel, a legújabb kord és dublé anya­gokkal jönnek a kiállításra, a ru­házati boltokban új, műbőrből ké­ki gyorsan ad mint 500 forintot gyűjtöttek össze és eljuttatták azt a családnak. — özv. Süveges Jánosné a Néplapon keresztül köszöni meg a gépállo­más dolgozóinak a nemes cseleke­detet. Jómagam úgy vélem, hogy a kö­szönet mellett dicséret is illeti a gépállomás dolgozóit, amiért ke­mény munkájuk mellett sem fe­ledkeznek meg bajbajutott ember­társaik megsegítéséről. BARTA SÁNOR, Tiszakürt. szült nőd és férfi kabátokat vásá­rolhatnak a látogatók. — Üjfajta plasztik esőkabátot is hoznak for­galomba. A dohányosoknak új ci­garettát készítenek a kiállításra. A várható nagy forgalomra fel­készült a vendéglátóipar is. Csu­pán az Éttermi Büfévállalat 330 ezer pohár sört, 200 ezer pohár bort és nagymennyiségű virslit árul. kis kommentál Augusztus 30-án a Szclnok városi párt VB az alapszerv izetek gazda­ságvezetői részére értekezletet tar­tott. Az elmúlt félév munkájának értékelése, s a további tennivalók szerepeltek napirenden. Az értekezleten felszólalt Simon Ferenc elvtárs, a Megyei Párt VB osztályvezetője s többek között a pártsajtó szerepéről jelentőségéről is beszélt. Kérte a párt alapszerve­zetek segítségét a Szolnok megyei Néplap terjesztéséhez. Simon elvtárs hozzászólása után egy elvtáre (a nevét nem tudom) e'mondotta, hogy háiomféle újsá­got járat. A Szabad Népet elolvassa egy fél óra alatt, a Népszavát 15— 20 perc alatt, a Szolnok megyei Néplapot pedig 5 perc alatt. Ezt azzal indokolta, hogy a Néplapnak csupán az utolsó oldala érdekli, nr- vel a többi anyagot a Szabad Nép­ből és a Népszavából is elolvas­hatja. Magyarul ez annyit jelent, hogy a Néplap lemásolja más újsá­gok cikkeit. (Ezzel nem értünk egyet.) Ezt a megállapítást Kádár Erzsé­bet elvtársnő megcáfolta. Mint mondotta, rendszeres olvasója a lapnak és jól ismeri annak tartal­mát. A külpolitikai híreken kívül megyei eseményekkel foglalkozik — mondotta —, s nem az arány, hanem a színvonal kérdését kell inkább felvetni, mert itt van még kívánnivaló. Az összefoglalóban Szekeres László elvtárs, a városi VB másod­titkára úgy értékelte a lapot, hogy az 75 százalékban nem megyei vo­natkozású, hanem általános, orszá­gos kérdésekkel foglalkozó írásokat tartalmaz. Szekeres elvtárs valószínűleg nem olvassa rendszeresen a Szol­nok megyei Néplapot, s ezért véle­kedik így. Ha csak a legutóbbi 7 lapszámot nézzük is át, az arány a következő: a 7 lap 150 hasábból áll. S ebből, írdd és mondd, 16 ha­sáb az az anyag, ami nem megyei vonatkozású. (Egy 4 oldalas újság 20 hasáb, tehát még egy lapszámot sem tesz ki hét napon keresztül a nem megyei anyag.) Ebben a külpo­litikai cikkek, hírék mellett benne van Gerő Ernő elvtárs Pravdában megjelent cikke, valamint a „Pe­king négy év múltán” című érde­kes írás is. (Elég baj volt, hogy az elmúlt években figyelmen kívül hagytuk az olvasóknak olyan kí­vánságát, hogy minél színesebb, ér­dekesebb, olvasmányosabb lapot adjunk a kezükbe.) Megjegyezni kívánjuk, hogy a közlésre kerülő ú. n. kötelező anya­gok terjedelmének megállapításá­nál ezután sokkal önállóbban jár­hatnak el a vidéki napilapok. Te­hát az olvasók és a szerkesztőségek ilyen irányú panaszát is orvoslást nyernek; Azért tartottuk szükségesnek ezt elmondani, mert már hosszabb idő óta hallottunk ilyen véleményeket, igen sokszor olyanok szájából, akik nem is olvassák a lapot. Nagy Katalin A 60 éves jubileum meg­ünneplésére készül a Szolnok megyei kórház A Szolnok megyei kórház októ­ber közepén ünnepli fennállásának 60- évfordulóját. A 614 ágyas kór­ház jelenleg 15 osztállyal rendel­kezik. A jubileumi ünnepségek al­kalmából új bőrgyógyászati osz­tályt adnak át rendeltetésének és több tudományos előadást tarta­nak. Az orvosok az évforduló alkal­mából összegyűjtik és feldolgozzák a 60 éves kórház történetét. —1 Nem! — vágta ki diadalmasan. — Kinek kell ez a here­föld, ami Szecskó gazda számára lett kijelölve? Jelentkező tucatjával akadt. Az én emberem fe­hér lett ,mint a fal. Egy darabig küzdött magával, de utána keményen rám­szólt: — Maga csak ne ajánl- gassa az én földemet! — Hát mégis kell? — Nincs ugyan olyan, mint az előbbi volt, de hogy lássa milyen jólelkű vagyok, elvállalom. A gazdák megeresztet­tek egy-két tréfát az új birtokos rovására, amit ő derűsen viselt el. Nem is ügyelt az emberek szavá­ra, úgy megszorította a kezem, hogy a vér majd kiserkent az ujjam he­gyéből. mintha én, az egy­szerű földmérő okoztam volna szerencséjét. Aztán erélyesen rászólt az ácsorgókra: — No, odébb, odébb, ne tapiskáljáik össze a földe­met. '(solymár) AJÁNDÉKOZÁS — TELEFONON A lipcsei állami áruházak aján­dékszolgálatot vezettek be, amely az NDK majdnem minden részére kiterjed. Az ajándékozó egyszerűen bemegy az áruházba, kiválasztja az ajándékot, kifizeti és megadja an­nak a címét, akinek a meglepetést szánja. Az áruház leadja a rende­lést a címzett lakóhelyén lévő álla­mi áruháznak, amely az ajándékot eljuttatja a címzetthez. A rendelést sürgős esetekben telefonon továb­bítják. A lipcsei áruházak más újí­tásokkal is javították a vevők ki­szolgálását. Ha például valaki füg­gönyanyagot vásárol, nem kell baj­lódnia a méréssel, varrással, fel­rakással, mindezt az áruház dol­gozói végzik el. A l.erékpárpótal- katrészeket az áruház szerelői mindjárt fel is szerelik. A fényké­pező vevők számára ingyenes fotó­tár, folyamot. a varrógép-vásárlók számára ingyenes varrótanfolyamo- kat tartanak. A tagosítás sohsem nép­ünnepély. Legjobb volna, ha a termelőszövetkezetbe lépett tagok földjét úgy felgöngyölítenék, mint a tavaszi napon fehéredé házivászon szálakat, s ez­után egy nagy műhely­ben összevarrnák az egé­szet t. No. de ha már tago­sítást kell csinálni, azt kétféleképpen lehet. — Úgy, hogy csak a moz­gásra késztetett gazda prézsmitál (az minden­képpen elmondja a ma­gáét) és úgy, hogy az egész falu rosszalja a dol­got. Az utóbbitól tartóz­kodni kell- Vigyáznak is már az idén, hogy az egyénileg gazdálkodókkal megerősít ett bizottság döntéseit a közvélemény igazságosnak találja. Jó lenne, ha minél több olyan eset is történne, mint amilyet a minap egy mérnök ismerősöm mon­dott ei. — Három kilométeres dűlőt osztottam el. Leg­alább 150 ember lépke­dett ív ..momban. Erősen Kell vagy nem tartottam attól, hogy ha egy-két centivel itt is, ott is elmérem magam, az utolsónak már nem jut föld. — Bosszantott, hogy az egyik ember ál­landóan megzavarta mun­kámat. Körülöttem topor- gott fűzött bakancsával, beszélt, szitkozódott, be nem állt a szája. Időn­ként emelt hangon kije­lentette: — Vegye tudomásul mérnök úr, hogy nekem itt nem kell föld, csak a Görbe, dűlőben. Szecskó Benedek nevét húzza ki erről a listáról. Ha nem velem vesze­kedett, a többieknek ma­gyarázta, hogy az ő négy hodja a Görbe dűlőben mindig megadott annyi kukoricát, meg burgo­nyát, amiből fedezni tud­ta egészévi kiadásait. — Nem kell és nem kell, — ezt fújta állan­dóan. Még a többieket is felidegesítette. — Ám, azért halad­tunk előre- Aki megkap­ta régi földjét, vagy az új területet, elmaradt, hogy gondosabban szem­ügyre vegye birtokát. — Már erősen megcsappant csoporttól jutottam el egy szépen gondozott négy­holdas hereföld szélére. Gazdája termelőszövetke­zetbe lépett és látszott az embereken, hogy mind­egyik szívesen mondaná a magáénak. Rápillantot­tam a papírra és megle­petten láttam, hogy az örökké kötekedő Szecskó Benedek számára van ki­jelölve. — Megállj. most visszaadok abból a sok idegeskedésből, amit meg­etettél velem — futott át rajtam a gondolat, s kö­zönyösen megkérdeztem az akkor is méltatlankodó embert. — Szóval, maga sem­miképpen nem akar föl­det ebben a dü'őben? Háztartási gépek, műbőr-kabát, újfajta szövetek a Mezőgazdasági Kiállításon HATÁRJÁRÁS Nevessünk Ez a dolog a kővetkezőképpen történt. Az újságíró fogta magát, ceruzával a kézben, jegyzetfüzettel a zsebben elindult a Jászságba. Annak is a legfelsőbb csücskébe, Jászárokszállásra. Arrafelé majd minden harmadik ember Emánuel névre hallgat. Talán senki se tud­ná megmondani, hogy a jászságjaik miért kedvelték meg ilyen nagyon ezt a furcsa hangzású keresztnevet. Ezen most nem is érdemes elmél­kedni. A szóbanforgó újságíró beszél­getett az emberekkel. Az öreg har­cos régi történeteket mesélt és a riportírás művelője, szorgalmasan jegyzetelt. Neveket, adatokat jegy­zett fel, újdonsült barátja ezt a műveletet kellő tisztelettel figyelte, Egyszer, hogy vagy hogy sem, szóba került valami Ernán neve­zetű ember. — Ernán — no ez ugyancsak széphangzású vezetéknév, bizonyá­ra régi jászsági eredetű — gondol­ta az újságíró, aztán szép gyöngy- betűkkel beleírta jegyzetfüzetébe, hogy Ernán elvtárssal ez meg ez történt. De hogy biztos legyen a dolgában, megkérdezte a beszél­gető társától, hogy ennek az Ernán elvtársiunk mi a keresztneve? Az öreg jászsági magyar meg- ütődött. — Hát mi lenne? Ez, amit mond­tam — válaszolta, s habár nem fej­tette ki véleményét, de beszédéről ezután már meg lehetett állapítani, csuda erteilen embernek tartja az újságírót. Hát így történt és ebből a történetből is kitűnik, soha nem tudja az ember, hol esik csorba a tekintélyén, Tiszazugba kéne menni No persze, nem libalopás végett, hanem ha már az imént a tekin­télyről volt szó, egy arrafelé meg­csorbult tekintély kiküszöbölése érdekében. S hogy kinek kell men­nie, az néhány sorral lejjebb ki­tudódik. Az is, hogy hol, miféle csorbát kell elegyengetni. Csépá- ról van szó. Ott ugyancsak furcsál- kodva szemlélik a dolgozók a trak­torosok munkáját, miszerint amit szántással töltenek, az az idő na­ponként öt-hat óránál többet nem tesz ki. Vajon miért vannak ilyen tétlenségre kárhoztatva a gépi munka mesterei? Főleg azért, mert az ekevasak élezését csak Tisza- ugon végezhetik, s amíg ez a mű­velet történik, addig a gép sokszor fél napig álil. Erről van tehát sző. Tiszazugba pedig ebből eredően a Gépállomá­sok Megyei Igazgatóságától kellene valakinek mennie és a csépaiák előtt megnyugtató módon rendbe­hozni a traktoros munka becsületéti A kisújszállási kerékgyártókról... ::. szól a kővetkező történet. Pa­naszkodnak a derék mesterekre. Ha valaki elvisz hozzájuk valami szerszámot javítani, akkor utána mérgelődhet hetekig. A méreg­evés még a szerszám átadása al­kalmával megkezdődik. A gazdál­kodó ugyanis kap egy megrendelő­lapot és ezt beviszi a műhelybe. Ott azonban nem akad emberfia, aki rá szánná magát az üzletféllel való tárgyalásra. A dolgozó parasz­tot az egyik mester ide küldi, a másik oda küldi. Végül mikor megunják a játsza­dozást „kedveskedő üzleti hangon“ a következőket mondják a szer­számját javítani kívánó dolgozó pat- rasztnak: „No, lökje le valahová, majd megcsináljuk.’’ Aztán, ha minden jól megy, lehet, hogy tény­leg megcsinálják. Persze még vé­letlenül sem arra az időpontra, amelyikre megígérték. (Vitális Pál tszcs tag levele nyomán). Tanulhatnának Apostol Imrétől A kisújszállási kerékgyártók ta­nulhatnának Apostol Imrétől, a Bánhalmi Állami Gazdaság sztaha­novista traktorosától. Apostol elv- társ nem ígérget felelőtlenül, de ha egyszer valamire szavát adja, akkor azt mindenképpen megvaló­sítja. A tavaszi munkák beindu­lása előtt az üzemi bizottság helyi­ségében több dolgozó társa előtt kijelentette: versenyvállalást akar tenni. Elhatározta, hogy SZTZ tí­pusú gépével éves tervét 250 szá­zalékra teljesíti. Már nem sok hiányzik vállalása teljesítéséből. Munkáját a gazdaság dolgozói el­ismerik, példáját követik. Ő sze­rényen csak ennyit mond mindig: „Becsületesen dolgozni emberség." Sz. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom