Szolnok Megyei Néplap, 1956. augusztus (8. évfolyam, 181-203. szám)

1956-08-26 / 199. szám

1956. augusztus 26;

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

TÓTH KORNÉL;

ÉHE A SZÓNAK ... ÉHE A SZÉPNEK...

I:

Aki abban a kérdésben, amelyről szó lesz, vallani akar, előbb tartson önvizsgálatot. Én is megteszem;

Egy hónappá] ezelőtt Szolnok „AngyalfökT-jén, a VII. kerületben jártam. Egy Zápor-utcai kicsiny kertben hosszan beszélgettünk Demeter Imre bácsival, aki öreg kommunista, résztvett az 1919-es forradalomban, a Horthy- rendszer idején sokszor kenyérféléimé üldözték, internálták, lecsukták; A pártról, az élkövetett hibákról, azok kijavításáról folyt a szó és arról, hogy neki a posta már három éve Ígérgeti a vezetékes rádiót, de a mai napig nem kapta meg. „Még a posta pártitkára is megígérte, pedig neki nem szabadna a szavakkal játszania*’ — csóválta a fejét rosszaiban Demeter bácsi;

A beszélgetés végén beinvitált a kis házba: nézzem meg, hogyan laknak. Amint beléptem az egyetlen helyiségbe, amely szoba és konyha egyszerre, az asztalon akadt meg a tekintetem. Könyvek tornyosodtak rajta. Sorra kézbevettem valamennyit. Verseskönyvek voltak: Villon, József Attila, Tóth Árpád, Ady. Az Ady-kötetben könyvjelzőként egy megsárgult fénykép. Itt nyitottam ki. Az egyik vers címe alá volt húzva: „Csák Máté földjén,’*

Nyakatokon vad, úri tatárok

S mégis büszke a ti fejetek .,,

olvastam a régen ismerős két kezdő sort. A versben ez a két sor alá volt húzva:

Ebe a kenyérnek, Ehe a Szónak,

Éhe a Szépnek hajt titeket, ,

A vers így végződik:

És most előre elnézést kérek. Ez az írás nem fog rendszerezni. Ahogy az adatokat gyűjtöttem, olyan sorrendben írom le. A téma egy, csak ahány emberrel beszéltem, annyi változatban jelent meg.

Ügy tudtam, hogy Szolnokon a papírgyári DISZ szervezet a legjobb. Ide mentem először. A 3. sz. papírgépnél dolgozik Tassi Lajos DISZ brigádja. Tassi és Molnár Sándor segédgépvezető — DISZ vezetőségi tag — voltak az elsők, akikkel beszéltem.

Hogyan dolgoznak és élnek a papírgyári fiatalok?

Amit elmondtak, az a következő:

A munkában jól megállják a helyüket. A száztizennyolc DISZ fiatal közül május 1-én jő munkájukért húszán részesültek jutalomban. Erlich József, sztahanovista DISZ fiatal, első lett a május 1-i munka versenyben.

És munkaidő után?

Legtöbben futballoznak, vannak, akik röplabdáznak, ping-pongozni is szeretnének, de nincsen hol. Próbáltak kirándulást szervezni, huszonötén jelentkeztek, de csak öt jött el. Az üzemnek van egy tánc- és egy színjátszócsoportja, de abban csak tizenkét fiatal szerepek

— Egyéb szórakozás? Olvasni szoktak?

Sem Tassá, sem Molnár nem olvas, a brigád többi tagja hasonlóan nyilatkozik, csak az egyik — Zs. Tóth — válaszol így:

— Egy hónappal ezelőtt olvastam valamit, de már a címére nem emlékszem;

Molnár megjegyzi:

— A fiatalok általában nem szeretnek olvasni.

Tovább puhatolód zom:

— Mozi? színház?

Moziba valamennyien járnak. Tassi és Zs. Tóth rendszeres színházlátogatók. Molnár: „Nagyon régen nem voltam színházban.’*

Egy óra múlva a kulturházban folytatom a gépteremben elkezdett beszélgetést. Cseri János mérnök, Farkas Sándor, az anyag- és áruforgalmi osztály vezetője, Török János tervkészítő, Horváth Ferenc technikus ülnek az asztal körül, valamennyien DISZ-tagok; Velük van Zsamai elvtárs is, a pártbizottság titkára.

Elmondom a tapasztalataimat. Bólogatnak. Farkas Sándor azt kérdi:

— Mondja meg az elvtárs, hol művelődjenek a fiatalok, hol az a hely, ahol megszerettessük velük a kultúrát, felkeltsük és neveljük bennük a művelődési igényt?

Nem értem mindjárt a kérdést. Farkas észreveszi, körülmutat a teremben:

— Ez a gyár kulturotthona. Sivár, rideg, üres. Ide jöjjenek a fiatalok? Mit találnak itt? Vizes falakat. És sajnos, ez nemcsak nálunk van így. Nézzen végig — az egy Vegyiműveket kivéve — a többi üzemben és magában a városiban. Hát hova menjenek a fiatalok?

Egy pillanatra elhallgat, aztán nagyon súlyosan azt mondja:

— A fiatalokat kidobtuk az utcára.

(Folytatjuk.)

EROS VÁRVNK - A WEI.V

„Mese jó44

I«■ véreim magyar proletárok.

Demeter bácsira néztem:

—■ Verseket olvas?

Ó visszanézett rám, kissé megbántva, kissé csodálkozva:

— Igém

Aztán megrefbbent a tekintete:

— De vannak politikai könyveim ÍS;:;

Ott a Zápor-utcai kis házban nagyon elszégyeltem magam. Hát már itt tartök, hogy csodálkozok, ha egy öreg munkás verseket olvas?

Másik élmény, amely abban az irányban kényszerített, hogy ez az írás megszülessen:

A rendőrséggel éjszakai ellenőrzésen vettem részt. Elénk került egy részeg, hangoskodó ifjúmunkás, aki a megyei gépjavítóban dolgozik. Az őrnagy igyekezett a fiú lelkére beszélni, az egy darabig hallgatta, aztán rándított egyet a vállán:

— Maga ne beszéljen nekem politikáról. Sok szemináriumon vettem én már részt. Ha akarja, elmondom magának oda meg vissza az egész marxizmust;

Megdöbbentem: Hát a mi világnézetünk olyan, hogy be lehet „vágni”, de a szelleme nem hat? Nem, ez nem igaz! A hibának máshol keli lennie!

Nyelvünkben gyakran felbukkannak tiszavirág életű szavak, kifejezések, hogy aztán megint mások divatozzanak. Egyidőben minden „csuda jó”, „csuda szép” volt, hogy később minden csak „szenzációsan” lehessen szép, jó, fkom stb. Majd a mesét szerették meg az emberek „mese szép”, „mese jó” lett az egész világ. Ha már a felnőttek „mesekocsin” járnak s egyik filmet meg se nézték volna, ha nem „Meseautó” a címe, a pólyás babák is kijelentették: — „Anyuka, nem leszek én addig mese jó, amíg nem veszel nekem mesecumikát”. Ekkor a mamák felkiáltottak: „fantasztikus!", „isteni”! Azóta aztán az írók nem írnak fantasztikus regényeket, mert nincsen olyan írói fantázia, mely olyan fantasztikus történetet találhatna ki, hogy felkiáltsunk: „fantasztikus!”

Nap mint nap halljuk az eféde kifejezéseket: „végtelenül kicsiny” (bizonyára ezóta zsugorodtak össze az istenek!), „rettenete sen szép”, „iszonyú jó”. Egy ügyvéd állítása szerint egyik házasság azért bomlott fel, mert az asszony rettenetesen szép volt s a férj pedig iszonyú jó. Hát ez aztán „isteni” eset lehetett!

Ha már az ügyvédeket említettem, hadd idézzem: „N. N. tanúvallomása nem bír bizonyító erővel, mert nevezett tanú az alperesnek az anyját képezi”; Milyen ítélet hangzott el, nem tudom. Mindenesetre örvendetes tény, ha egy felnőtt embernek az anyja még mindig részt vesz valamilyen képzésben, azonban én inkább az ügyvédnek ajánlanám, hogy önmagát képezze a helyes magyar beszédben.

Ne feledkezzünk meg azonban az ügyészekről se. Egyik vádiratban ezt olvastam: „A vádlott tagadásba vette, hogy kimerítette a bántalmazási szándékot, és ezért nem is akar fizetést eszközölni”. Én ugyan semmiképpen sem foghatom fel, hogyan lehet a tagadási szándékot kimeríteni, hol van az a folyó, melyben tagadási szándék folydogál, de nem is szeretném, ha például ez éppen a Tisza lenne. Istenbizony, tagadási szándékban nem óhajtok meg- fürödni! Annyi bátorságot azonban veszek magamnak, hogy ne „tagadásba vegyem”, hanem tagadjam: ilyen folyó nincs a földön! Úgy látszik azonban, hogy ilyen ügyészi logika van.

Remélem, ezekután senki sem csodálkozik, ha irtózatosan és szörnyen iszonyodom, végtelenül és rettenetesen megborzadok, amikor eféle logikátlanul használt ellentétes kifejezéseket hallok, vagy olvasok.

A kereskedelem kiváló dolgozói

PAPP IMRE Papp Imre, a Karcagi Földművesszövetkezet n. sz. fiókboltjának vezetője. A szövetkezet mozgalmi munkájából állandóan kiveszi a részét. A vevőkkel udvarias és előzékeny. Áruforgalmi tervét 12 hónapon át túlteljesítette.

SZILAGYI GYULA

Szilágyi Gyula — boltvezető a Turkevei Földművesszövetkezetnél. — 110 százalékon felül teljesítette több mint egy év óta tervét. Leltár hiánya még nem volt. Szép eredményeket ért el a tanulóképzés terén is.

BERTA FERENC Berta Ferenc, a Kunszentmártoni Földműves- szövetkezet cukrászüzemének vezetője. Nagy része van abban, hogy az áruféleségekből állandóan bő választék áll a dolgozók rendelkezésére. Tervét állandóan túlteljesíti.

Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás

hírei

Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás látogatói részére a kiállításon részvevő élenjáró állami gazdaságok, termelőszövetkezeteik dolgozói és tagjai, valamint a kiváló eredményt élért egyéni termelők, továbbá gépállomása dolgozók bevonásával a pavilonokban, istállókban és a szabadtéri bemutatók területén naponta 10 és 13 óra között szakmai bemutatókat rendeznek. Ezenkívül a kísérleti-, tan- és célgazdaságok, valamint a kutatóintézetek ötven szakembere és a mezőgazdasági iskolák húsz tanára állandóan a látogatók rendelkezésére áll majd, s készséggel ad felvilágosítást, bármely növénytermelési. állattenyésztési, gépesítési kérdésben. Szakemberek adnak majd útmutatásokat a méhészet és a galambtenyésztés pavilonjaiban is.

A mezőgazdasági könyvek pavilonjában állategészségügyi, kertészeti, szőlészeti és gyümölcstermesztési kérdésekben adnak szaktanácsokat.

Az Országos Mezőgazdasági Kiállításon az állami kereskedelem egy száz méter hosszú pavilonsorban ruházati cikkeket, egy másik ilyen hosszú pavilonsorban pedig vasárukat, valamint műszaki, villamossági és kulturális cikkeket árusít majd. Száz méter hosszú lesz a Magyar Divatcsarnok pavilonja is, amelyben az áruház ösz- szes osztályai megtalálhatók lesznek. A különleges kiállítási ajándékok árusítására külön ajándék- pavilont állítanak fel. Az egyik pavilonban kizárólag műanyagból készült cikkeket árusítanak majd.

Gazdag készletekkel megy a kiállításra a KÖZÉRT is, a budapesti Csemegekereskedelmi Vállalat pedig az idén is árusítja majd az állami gazdaságok pavilonjában a gazdaságok kiváló termékeit. — (MTI.)

A biztonságtechnika fejlesztésével segítik a dolgozók egészségét

A SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézete egyre fontosabb szerepet tölt be a gépek biztonságtechnikai fejlesztésében, az üzemi dolgozók egészségének, testi épségének védelmében. Kidolgozták az ólomárugyár rekonstrukciós tervét. A terv egyik fő célja, megoldani a mérgező anyagok elvezetését, hogy azok ne szennyezzék a környék levegőjét;

ötletes megoldást találtak az intézet munkatársai az esetleges áramütések megelőzésére. Olyan elektróda fogót szerkesztettek, amely ha kell, automatikuson kikapcsolja az áramkert.

A külföldi minta alapján olyan új típusú védőszemüveget szerkesztettek, amely kiválóan alkalmas a mechanikai eredetű szemsérülések elleni védekezésre.

A szellőzéstechnikai osztályon kikísérietezett egyedi porleválasztó berendezés kitűnően pormentesíti a munkahelyet. Ez a berendezés úgy működik, hogy az elszívott levegőből a port leválasztja és a levegőt megtisztítva juttatja vissza a helyiségbe.

A szilikózis elleni védekezésre dolgozták ki az intézetben az úgynevezett szárazhabos eljárást. Egy készülék a fúrólyukból kiáramló port száraz habbal megköti, ez a módszer sokkal jobb, mint a vízöblítés, mert a por 98 százalékát leválasztja. (MTI)

AZ ÖKRÖK ÉS A KECSKE

Jócskám megszólja azt a legényt a falu szája, aki a maga vackában, vagyis otthon nem tálM asszony- naktmlót, hanem más mdékre megyen és onnét hoz. Málészájú legény az ilyen, s egészen biztos, hogy azért kell másutt kereskednie, mert otthon rá se néznek a lányok. Ezt tartják a nádasiak és azok között is persze legfőképpen az élelmedettebb korban lévő női lakosok. S amit ők tartanak, az egyben törvény is, amely olyan egyhangúan fogadtatott el, mint ahogy volt ez egykor a parlamentben. Tehát hozzászólás nélkül.

Egészen másirányú, de hasonló Íratlan törvényei vannak a nádasi férfitársadalomnak. Ezek közül most csak az említődik meg, amely egyesek szerint ennek az egész tör* temetnek az elindítója. Aki még kíváncsibb természetű, az legfeljebb elmegy Nádasra és megtudakolja a többi íratlan törvényt is. Tanul is annyi raffinációt, hogy utána nyugodtan elmehet diplomatának. Ez azért kívánkozott ide, hogy némiképpen mégis fogalmat alkossunk a nádasi emberek leleményes természetéről. Bár ez abból tűnik ki leginkább, hogy egytől-egyig beléptek valamelyik szövetkezetbe.

Tehát a szónál maradva, azt tartják Nádason a férfiemberek, hogy „nősülni bentről, de jószágot vásárolni kintről.” Ez annyit jelent, hogy az ember mindenképpen

más vidékről vegye meg a teheneket, a borjakat, sőt még az ökröket is, hogy a vér frissüljön. Ezért történt, hogy az egyik szövetkezet, amikor 4 ökröt akart vásárolni, elküldte két emberét vagy S0 km- rel odébb, egy jászsági város vásárába, hozzanak jó túrós jószágokat, amelyekkel még a templom tornyát is odébb lehet húzni, ha úgy hozza a sora.

Az egyik embert Kökény Gábornak hívják. Két dologról messzi földön híres. Nevezetesen: irgalmatlan vörös színű bajuszáról, meg arról, hogy úgy ért a jószághoz, mint a legnevesebb professzorok. Még az ántivilágban történt meg vele, hogy a leghíresebb állatorvosokat is megcsúfolta tudományával, amikor a Szapáry gróf legkedvesebb versenyparipája megbetegedett. 10 hold földet ígért akkor a gróf, de később csak 20 pengőt adott és úgy mondják, Gábor bátyánk ezt a 20 pengőt odaadta valami kóbor embernek azzál a kikötéssel, hogy álljon a dűlő végére és két napig rázza az öklét a kastély felé.

Vásári társát Csutorás Ernőnek nevezik. Ö csak egyfajta nevezetességgel rendelkezik, de ez aztán nagyon is idevágó, mert úgy tud alkudni, hogy nincs párja hét megyében. így kiegészítette tehát egymást a két ember, amiből látni, hogy a szövetkezet jól gondolkodott, amikor éppen őket küldte ezt az említett 4 ökröt megvásárolni.

Vonatra ültek és elindultak. Útközben nem történt semmi nevezetes esemény, csendes pipázgatás- sal telt az idő. A vásáron sem volt baj, ment minden annak rendje- módja szerint. Kökény Gábor megvezettetett vagy 15—20 pár ökröt és utána sikerült is kiválasztania a 4 legjobbat. Ez a 4 mindenképpen megfelel a célnak. Egyik sem volt csámpás. egyik sem kaszált a lábával, hanem mindnek erős, bi- kás feje volt és rövid, vaskos szarva. Igaz, lustán mozogtak, de ökörben ez jótulajdonságnák számít. Ami pedig a vásárlást illeti, azt Csutorás Ernő intézte el, megfelelő alkudozással és igen derekasan. Alkudozás közben olyan beszédekkel ejtette ámulatba az eladó gazdálkodókat, hogy azok ugyancsak elbámültak, gondolták is magukban, hogy ennek az embernek inkább papnak, vagy politikusnak kellett volna mennie.

Szóval a 4 ökör megvolt, most már csak a hazaszállítása okozott gondot, helyesebben okozott volna, ha annakidején Széchenyi István nem terjeszti elő nevezetes tervezetét. De miután ez megtörtént, így a két nádasi ember a 4 ökörrel elballagott a vasútállomásra. arra gondolván, hogy majd a vasút segédletével viszik haza a jószágot.

— Így meg így állunk — sorolta el a vasutas embernek az. óhaját

Kökény Gábor — tehénvagonra van szükség.

— Kérem, ennek nincs semmi akadálya — készségeskede tt a vasutas. Aztán előszedett valami irományokat, hogy elvégezze a dolog hivatalos részét. Itt történt a baj, mert megtudta, hogy mindössze 4 ökre van a két embernek és 4 jószágnak nem adhat vagont, ez a szabály. A szabállyal pedig nem jó ellenkezni, különösen az ilyen nagycsáládú embernek, mint amilyen ő is.

Kökény Gábor először megütő- dött, aztán méregbe gurult. Hiába, nem tehetett semmit a felsőbbség ellen, vörösregyúlt ábrázattal otthagyta a vasutast és kiment.

— No sógor — mikor mérges volt, mindenkit sógorozott — ittragadunk, vagy csak egy hét múlva megyünk haza. Aztán elsorolta, mi a helyzet. Vakargatták a fejüket mind a ketten, de semmi okosat nem tudtak kitalálni. Egyszercsak Csutorás Ernőnek felcsillant a szeme. Észrevette, hogy az úton, a vásár felől komótosan ballag egy ember, vén szakállas kecskét vezet. Hamarosan odatalpalt ehhez a kecskés emberhez és előadta, mi járatban van ő, meg a komája.

Megmondta azt is, hogy egy kurta félórácskára kölcsönbe tennék a kecskét. A kecskés ember eleinte szabódott, de aztán neki is tetszett az ötlet és kezetadott.

Kökény Gábor újból bement hát a vasutashoz és megmondta neki, írja ki most már azt a vagont,

mert megvan az öt jószág, igaz, hogy az egyik csak kecske, de ez nem baj. Fel is pakoltáik a jószágokat szépen, illedelmesen és amíg a vasút as bement az irodába valamilyen céduláért, addig a kecskét a másik ajtói leadták egy fröccs ára kíséretében az embernek. Nem történt hát semmi baj. A vonat lassan, döcögősen elindult. A kecskés ember is gyorsan elinalt, már ínyén érezve a pezsgő ízt.

Kökény Gábor komájával ott ült a vagon-ajtóban. Lábukat mind a ketten lélógatták, s ártatlan képpel plpázgattak. Egyideig nem szólt egyikőjük sem. Egyszercsak kirobbant belőlük a harsogó nevetés. Nem fogott ki rajtuk a vasutas.

Biztos leesne az álla, ha megtudná, hogy túljárták az eszén.

A vasutas ott állt a perronon. A döcögő tehervonat után nézett, egészen addig, amíg a hátsó kocsin lévő világító pontocska eltűnt egy kanyarban. Mosolygott a vékony kis ember.

'— „Ilyen fimájszos eszű parasztokkal még nem találkoztam. Meg kell hagyni, gyorsan eltüntették a kecskét” — mondotta elégedetten. Aztán megfordult és bement. Nem furdalta lelkiismeret, ő a kötelességét, a szabályokat betartotta. Nyugodtan alhat az a bölcs férfiú is, aki ezt a szabályt megcsinálta. Nem esett csorba az okosságán, bár ki tudja, lehet, hogy nincs is, neki csak hivatala.

SZEKUL1TY PÉTER