Szolnok Megyei Néplap, 1956. augusztus (8. évfolyam, 181-203. szám)
1956-08-26 / 199. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956. augusztus 26. A tanácstagok jobb munkájáért Vita a jászberényi járási pártbizottság ülésén Mindent a maga valóságában, szépítgetés, lakkozás nélkül, de megfelelő segítaniakarással. így lehetne röviden jellemezni azt, ahogyan a napokban a jászberényi járási pártbizottság ülésén megvitatták a tanácsokban működő kommunisták tevékenységét, a tanácsok pártiirányítását. A beszámoló, amelyet Barkó Sándor elvtárs, a PTO vezetője mondott el, nagyon kritikusan és önkritikusan értékelte a jelenlegi helyzetet. Mindenekelőtt tisztázta, hogy az SZKP XX. kongresszusa és a KV július 21-i határozata óta tartalmasabbak, jobbak a tanácsülések, s az igazgatási munkákat is jobban, a lakosság érdekeinek megfelelően végzik. Ugyanakkor vannak tanács- szervek, ahol még az új munka- módszer kialakításában nem léptek előre. — Tanácstagjaink sok esetben nem számolnak be választóik előtt — hangoztatta a beszámoló —, mert nincs is miről beszámolniok. Sokain nem végeznek semmiféle munkát a választókerületekben. A legnagyobb hiba, hogy ezekkel a tanácstagokkal a kommunista választók sem törődnek. Sőt a párttagok közül is sokan elnapolják, vagy egyszerűen elhanyagolják a dolgozókkal való beszélgetést.; Tanácstagjaink aktivitását azonban sok esetben maguk a végrehajtóbizottságok is fékezik. Jász- boddogházán például Héjjá Pál tanácstagtól azt kérték választói, hogy legyen segítségükre a földjük közepén húzódó dűlőút lezárásában. A tanácstag ezt továbbította az elnöknek, de az több mint egy hónapig figyelmen kívül hagyta a kérést. A kommunista tanácstagoknak azért is sókat kell tevékenykedniük, hogy az állandó bizottságok munkája megjavuljon. Vannak Olyan állandó bizottságok, amelyek megalakulások óta semmit sem tették. Szerencsére ez a kevesebb. A formális ülésezések ellen A végrehajtó bizottság beszámolója nagy gondot fordított arra is, hogy a tanácsokban működő MDP- csoportoknak segítséget adjon. — Ez évben szervezetileg minden tanácsban létrehozták ezeket a csoportokat. Ennél tovább viszont nem nagyon jutottak. Csak ritkán jönnek össze és működésük akkor is eléggé formális. Nem rendszeres a tanácskozásuk, nem alakulhat ki köztük egészséges vita, sem egységes állásfoglalás egy-egy párt- fagy kormányhatározat végrehajtását illetően. Jászjákóhalmán például amikor fontos kérdésben nehezen tudnak állást foglalni, elfelejtve a rájuk háruló felelősséget, egyesek otthagyják a tanácsülést. Nem vitás, ez könnyebb mint gondolod nd, töprengeni azon, hogy lesz jobb a községnek. De növekedhet-e a bizalom az ilyen óvatos vezetők iránt? Aligha. Ne szűkítsük le az MDP-csopor- tok tevékenységét arra, hogy ha nem megy a begyűjtés, összehívjuk őket s megmondjuk, tegyenek valamit. Idő után már ők sem tudnak úgy segíteni, mint idejében. Éppen ezért tegyük rendszeressé azt, hogy egy-egy állandó bizottság munkáját értékeljék. De ugyanígy gondjuk lehet például arra, hogyan intézik a tanácsnál a beérkező panaszos leveleket. Sokszor előfordul még, hogy szakigazgatással megbízott élv társak választott személyeket utasítgatnak. Erre is kellene ügyelni, mert a választott személyeknek csak a választott szervek adhatnak utasítást. Igen hasznos lenne az is, ha az MDP-csoportok többet törődnének a községek kulturális és szociális helyzetével. Érvényesüljön a bíráló légkör — Ritkán találkozunk olyan gyakorlattal — szólt befejezésül erről a kérdésről a beszámoló —, hogy az MDP-csoportok megvitatják egy-egy kommunista tanácsvezető, vagy tanácstag munkáját. „Tapasztaljuk, hogy ha-az MDP-csoportok- ra támaszkodunk, ha működését rendszeressé tesszük, sokat segít a munkánkban” — szokta mondani Kiss elvtáns, a jászfónyszarui tanácselnök, ők is elfelejtik azonban ezt a tapasztalatot újra feleleveníteni, gyakorolni, pedig ez volna a helyes; A pártbizottság tagjai és a meghívott tanácselnökök nagyon hasznosnak tartották, hogy a tanácsokban működő párttagok munkájáról ilyen alapos vitát rendeztek. A hozzászólások is mind azt bizonyították, hogy szükség volt erre, egyrészt a tapasztalat ok kicserélése miatt, másrészt azért — ahogyan Pugner István elvtárs, a jászjá'kóhaimi tanács elnöke és mások is elmondották —, mert eddig sokan nem voltak tisztában azzal, hogyan dolgozhatnak a tanácson belül a kommunisták. Gergely elvtárs, a pusztamonostori községi párttitkár elmondta, hogy harmincnyolc tanácstag közül húszán — a párttagok — eljártak, a tanácsülésekre, de arra már azok sem gondoltak, hogy a pártonkívülieket is ilyen fegyelemre neveljék. Eddig az MDP-csoportok munkájára se fordítottak gondot, nem törekedtek arra, hogy azon belül megfelelő bíráló, önibíráló szellem alakuljon ki. így maguk körül se tudták a bátor hang légkörét meghonosítani. Kiss Béla elvtárs Jászfény szaru tanácselnöke ezeket mondotta: — Eddig úgy gondoltam, hogy az MDP-csoportokkal való foglalkozás a párt VB feladata. Arra nem is gondoltam, hogy annak ón is tagja vagyok. A pusztamonostor! tanács elnöke: — Az MDP-csoportok üléseit eddig legtöbbször vagy közvetlen a tanácsülés előtt, vagy utána tartottuk meg. Az ilyen formális megbeszélés csak időtöltésre volt jó. Ezután arra törekszünk, hogy önálló politikai munkát végezzen az MDP- csopart s a tanácstagok poEtikai nevelésének fo formája legyen; Aki nem érdemli meg a bizalmat, visszahívják Szabó Gyula elvtárs többek között azt mondotta, hogy a tanácstagok ne csak a munkában, hanem magánéletükben is legyenek példa- mutatóak. A tanácstagok felelős- ségérzeténék bizonyítéka volt az, amit Faragó Sándor elvtárs, a jász- árdkszállásá tanács VB-elnöke hozzászólásában elmondott. — Vannak tanácstagjaink — hangsúlyozta — akik nem érdemlik meg, hogy az államhatalom helyi képviselői legyenek. Ezt most már a választók is látják, s úgy döntöttek, hogy visszahívják őket. Ez a többi tanácstagok felelősségérzetét is növelte. Füleld Lajosnak például a legutóbbi tanácsülés után arra kellett választóinak feleletet adni, hogy mit tesz a végrehajtó bizottság az istvántelepi lakosok vízeBátásának megjavításáért. Faragó Bálint az után tudakozódott, hogy a faluszéli mocsaras részt hogyan akarja a tanács rendbehozni, mert a jelenlegi állapot nagyon egészségtelen. Papp Károly azt kifogásolta, hogy a tanácshá- zára felhasznált összeget csak utólag ismertettük velük. Kérte, hogy hasonló esetekben élőre tájékoztassuk őket. Jogos kérdés és kérés volt mindegyik. Egyenes és pontos választ adtunk. Bár már minden tanácstagunk megkövetelné eztA felszólalások mind azt bizonyították, hogy a tanácstagok és vezetők igyekeznek a község sajátosságainak, a lakosság érdekeinek megfelelően végezni munkájukat. A járási pártbizottságtól ehhez most újabb segítséget kaptak. Borsi Eszter A JUGOSZLÁV FILMGYÁRTÁSRÓL magyar mozilátogató közönség eddig négy film bemutatója során kapott ízelítőt a fiatal jugoszláv filmművészet alkotásaiból. Már az első film, a TAVASZ nagy sikert aratott és élénk érdeklődés előzte meg a további jugoszláv filmek bemutatóit is. A TAVASZ után a közönség elé kerültek a KAPU BEZÁRUL, GYÖTREL- MES ÉJSZAKA, DÖNTŐ PILLANAT, KONCERT, A GONOSZ FAVÁGÓ című filmek, melyek a jugoszláv filmgyártás változatos tematikájáról, különböző stílusáról tesznek tanúságot. A jugoszláv filmművészet csak a második világháború végén indult fejlődésnek. A jugoszláv filmek gyártását 1944-ben kezdték meg, akikor készült, még a háború alatt az első filmhíradó. Kevéssel ezután kezdtek hozzá különböző dokumentum és rövidfilmeket is gyártani és három évvel később, 1947-ben áttértek a játékfilmek gyártására is. Az első játékfilm a SZLÁV1CA volt, melyben a népi felszabadító háború egy motívumát dolgozták fel. Az évenként gyártott játékfilmek száma fokozatosam emelkedett. Míg a jugoszláv filmgyártás első 10 évében összesen 37 játékfilmet készítettek, 1954-ben 8, 1955-ben pedig már 16 játékfilm került forgatásra. A jugoszláv filmek nagyobbrészt a népi felszabadító háborúból veszik témájukat, mint például az 1948-ban készült A SAS FIA című vagy az 1954-ben gyártott ÖK KETTEN és a VÉRES ÜT, melyek a közeli hónapokban hazánkban is bemutatásra kerülnek. Számos jugoszláv irodalmi alkotást is feldolgoztak a jugoszláv filmművészek, ezek közé tartozik Fedor Henze- kovics filmje, A KAPU BEZÁRUL és a GYÓTRELMES ÉJSZAKA, mely Ivó Voinovics drámáját viszi filmre. A filmművészet fejlődése talán egyetlen országban sem ment vég^ be olyan rohamléptekkel, mint Jugoszláviában. Néhány év alatt kellett megszerezniök mindazokat a tapasztalatokat, melyek másutt már szilárd hagyományokon nyugodtak. Ha a jugoszláv filmművészek visszatekintenek, csak űrt látnak maguk mögött, mert az első világháborút követő időben csak szórványos filmgyártási kísérlet volt, melyek mindegyikének anyagi csőd vetett véget és inkább hasonlítottak kalandhoz, mint komoly vállalkozáshoz. Ebből a kezdetből — nem számítva az amatőrök korábbi próbálkozásait — fejlődik ki a jugoszláv filmművészet és nem felejtik el, hogy az első filmet egy partizán- csoport alkotta, amely úgyszólván „kézimunkaként” készült. Ma is, különösen a nagy művészi igénynyel készült filmekben, tapasztalhatunk egy bátor rögtönzési hajlamot, amely nem felelőtlenség, vagy ami még rosszabb lenne, beképzeltség, hanem őszinte vágy arra, hogy saját erejükből találják meg az utat. jugoszláv filmművészet fejlődését bizonyítja a filmvállalatok számának növekedése is. 1945-ben 3, 1951-ben pedig már 10 filmvállalat működött Jugoszláviában. Az összes vállalatok a Jugoszláviái Filmgyártó Vállalatok Szövetségének tagjai. Ez egy társadalmi szerv, amelynek élén igazgatási tanács áll. Ez a tanács dönt a vállalatok fontos kérdéseiben. A játékfilmek gyártásának növekedése különösen az 1951. és 1952-es évre esik. Ebben az időben az ösz- szes filmvállalatok, amelyek eddig állami kezelésben voltak, a dolgozó kollektívák irányítása alá kerültek. Minden filmvállalatnak van művészeti tanácsa, amelynek tagjai az ismert filmművészek és dolgozók, valamint jelentős közéleti személyiségek. A művészeti tanácsok javaslatot adnak a téma-tervre és a rendezők kiválasztására. Szükség szerint igénybe veszik a különböző más szervezetek véleményét is, amelyeknek az a feladatuk, hogy tanácsaikkal emeljék és jobbá tegyék a filmgyártás minőségét. A filmek készítéséhez az állam jelentős anyagi támogatást nyújt. Ennek ellenére az anyagi szubvenciót biztosító állami szervek nem rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy melyik film kerüljön forgatásra. Erről a vállalat határoz. A jugoszláv filmvállalatok kopro- dukciós játékfilmeket is gyártanak, filmvállalatakkal. Már hat kopro- dukciós filmet készítettek, ezek közé tartozik a „Véres út" is, melyet norvég művészekkel közösen alkottak. Bár, hogy ezt a filmet a múlt évi cannesi filmfesztiválon bizonyos nyugatnémet körök nyomására nem mutathatták be, számos külföldi ország megvásárolta. Jugoszlávia egyre több modern, korszerű laboratóriummal felszerelt filmcentrummal rendelkezik, amelyek nemcsak a hazai, hanem a külföldi (koprodukciós) igényeket is kielégítik. Az egyes filmvállalatok dokumentumfilmeket is készítenek külföldön. így az UFUSZ vállalat négy filmet forgatott Burmában. A jugoszlávok szigorú bírái sa** ját filmművészetüknek és szemére vetik, hogy még nem találta meg a helyes kifejezési módot. Az elért eredményekről tanúskodik azonban az évről-évre megrendezésre kerülő pulai filmfesztivál, mely elsősorban nemzeti jellegű és az évi filmtermés eredményeinek felmérésére szolgál. A legutóbbi, ez év júliusában megrendezett filmfesztivál is azt bizonyítja, hogy a jugoszláv filmművészet erőteljesen fejlődik és bizonytalanságok, sőt tévedések közepette is keresi, kutatja a maga sajátos, egyéni kifejezésmód jött „ A szuezi értekezlet véget ért, a szuezi probléma megmaradt“ — ebbe a tömör mondatba sűríti össze véleményét a Daily Express című konzervatív angol lap. Nehéz lenne nem egyetérteni ezzel a megfogalmazással. Sőt, talán tovább is mehetünik. Ha híven és tápgyilago- san akarjuk jellemezni a helyzetet, a londoni konferenciát sikertelennek, csaknem kudarcnak kell minősítenünk. Ez pedig, ha nem is tragikus a nemzetközi helyzet szempontjából, de semmikép sem mondható örvendetesnek. Nem örvendetes, mert ártalmas góc keletkezett a nemzetközi együttműködés szöveteiben. Ez a góc, a szuezi probléma nem önmagában ártalmas, nem önmagában „rosszindulatú”. Rosszindulatúvá válhat, ha helytelenül kezelik. És vannak olyan angol, francia körök, amelyek hajlanak erre. Mindamellett ismételjük: a helyzet nehéz, de nem súlyos. A londoni konferencia vógüiás nem tette lehetetlenné az Egyiptommal való kapcsolatok felvételét és amikor, mint a belgrádi Borba írja: „A szenvedélyek jobban megnyugszanak, lehetővé válik a tárgyalások megkezdése ésszerű alapon, békés légkörben”j Méltányos részesedés A londoni konferencia végső elemzésben egy széles történelmi folyamat megállíthatatlan áradásának a következménye. Korunk egyik legnagyobb Jelentőségű változására, a gyarmati népek felszabadulására gondolunk. Ez a folyamat évek óta szükségszerűen mindem egyes elöretett lépésnél szembekerül a gyarmatosító imperialista érdekekkel, így elsősorban az angol és a francia érdekekkel. A folyamat ereje sorozatos visszavonulásokra kónyszerítette az elmúlt években ezeket az érdekeket. Nem a felszabadulásra torékvő népek „agresszivitása” és „idegengyűlölete” miatt, hanem azért, mert a gyarmati uralom, a gyarmati előjogok fenntartása összeegyeztethetetlen ma már az enüített népek fejlődési fokával, nemzeti önérzetével és azzal az új, hatalmas erővel, amit a gyarmatosítás ellenes mozgalom az egész világon jelenít És mikor Nasszer egyiptomi elnök államosította az országa területén fekvő Szuezi-csa- tomát, a nyugati felháborodás nemcsak azért tört ki, mert egyesek féltették a csatornából származó biztosított profitokat. A düh, a flotta-tüntetés, a háborúval való fenyegetőzés leglényegesebb oka másfajta félelemben gyökerezik. Abban, hogy az egyiptomi lépés sikere és a benne foglalt strabégiai- politikaá veszteség megnöveli az attikai, ázsiai népek teljes függetlenségre törekvő vágyakozását és ennek következtében a szuezi veszteségek a gyarmati és imperialista érdekek további vereségéhez vezethetnek! Ezért a görcsös ragaszkodás a csatorna változatlan kézbentartásához — új nemzetközi címke alatt. Világosan látszik ez abból a tervezetből, amelyet Dulles terjesztett elő, s amelyet az előre megrostált konferencia többsége elfogadott. Ez a tervezet kivenné Egyiptom kezéből a csatorna működésének vezetését, valamint a csatorna fenntartását és továbbfejlesztését. Az említett feladatok a „nemzetközi” Szuezi-csatorna tanács kezébe mennének át. Egyiptom a jogos tulajdonos a tervezet szerint „méltányos részesedésben részesülne” és „képviseletet kapna” a Szuezi-csatorna tanácsiban. Vagyis Egyiptom „részesedhetne” abból, ami az övé. Nem lebecsülendő kupeckedés ez és méltó ahhoz a gyarmatosító gondolkodásmódhoz. amely még 1956- ban is úgy tekint a népekre, mintha 150—200 évvel ezelőtt a „nagy fehér’’-gyamiatosítások korában élnénk. „A legsúlyosabb őrültség lenne41 Mivel azonban ennek a korszaknak ma mér vége, a tervezet összeállítói sem remélhetik, hogy Naszszer elfogadja követelésüket. De ml történik akkor, ha az egyiptomi kormány további tárgyalási készségeket hangoztatva, visszautasítja a nyugatiák javaslatát? A legkonzervatívabb, a legreak- ciósabb angol és francia körök háborúval fenyegetőznek erre az esetre. Akkor — mint a londoni Daily Mail írja — „jöhet a végleges elszámolás Egyiptommal”. Eriinek a gyarmatosító vágyálomnak persze kevés a valószínűsége és hiányzik mogulé a reaBtás. Az angol és fran- oia polgári sajtó túlnyomó többsége is teljesen tisztában van ezzel; A Manchester Guardian című an- kal lap vezércikke szerint „a legsúlyosabb őrültség lenne hanyatt- homlok rohanni, hogy katonai erőszakkal kényszerítsük a tervet Egyiptomra. Ha az angol kormány ezt megkísérelné, egyetlen nemzet sem állana mellettünk, kivéve a franciákat. Olyan hadműveletekre vállalkoznánk, amelyeknek következménye lenne: a csatorna elpusztítása, súlyos katonai terhek és költségek Egyiptom megszállására, az összes arab országok ellenségeskedése, olajellátásunk elveszítése”! Valószínűbb tehát, hogy az angol és francia kormányok más eszközökkel próbálják Egyiptomra kényszeríteni akaratukat. Részben olymódon, hogy a csatornán alkalmazott különböző szakértőik visszapa- rancsolásával megbénítani próbálják a csatorna forgalmát. A cél annak bebizonyítása: ime, Egyiptom nem tudja éllálfcni a csatorna kezelését és ezzel lehetetlenné teszi a nemzetközi hajózást. Könnyen elképzelhető a gazdasági nyomás is, vagy a gazdasági nyomással való fenyegetőzés. Erre céloz a már idézett Daily Express, amikor azt fejtegeti, hogy „a nagykereskedő nemzeted! súlyos nehézségeket és veszteségeket fognak szenvedni, ha negtagad- ják önmaguktói a csatorna használatát (vagyis bojkottálják a Szuezi- csatomát. Szerií.), de ez Egyiptom számára nyomort és Nasszer bukását jelentené”. Ezt a menetrendet „más angol lapok is megemlítik, amikor utalnak arra, hogy az Egyesült Államok máris visszatartja műszaki emlberek és nehézipari felszerelések küldését Egyiptomba és felvetik, hogy „bizonyára további gazdasági megtorlások is fognak következni”. (News Chronide.) Mindez arra vall, hogy az egyiptomi népnek és az egyiptomi kormánynak esetleg kemény próbát kell kiállnia az elkövetkező hetek- be.n;.A. nemzetközi helyzet általános fejlődése s az a példátlan arányú támogatás, amely a szocialista országok, valamint az ázsiai és afrikai népek magatartásában megnyilvánul arra mutat, hogy Egyiptom ellent tud majd állni ennek a nyomásnak, ha megpróbálkoznak vele. És akkor előbb-utóbb eljön annak az ideje, hogy újra meginduljanak a tárgyalások, most már szélesebb, de egyszersmind józanabb alapon is. Akkor pedig a Szovjetunió által támogatott indiai javaslat újra előtérbe fog kerülni. A kibontakozásnak ezt a lehetőségét, sőt valószínűségét a nyugati sajtó is nyíltan tárgyalja. Jellemző például, hogy a News Chronicle, amíg hangot ad a gazdasági megtorlások lehet "régének, végeredményben azzal zárja elemzését, hogy „tökéletesen helytelen lenne valamely politikát olyan megtorlásokkal keresztül erőszakolni, amelyeket a világ közvéleményének túlnyomó része a legelkeseredetteb- ben ellenez, kivéve, ha ezek a megtorlások az ENSZ felhatalmazásán alapulnak.” Ugyanezt a gondolaté*- visszhangozza az amerikai Newsweek, amely szerint sole nyugati diplomata négyszemközt bevallja, hogy nincs remény a csatorna hatályos nemzetközi ellenőrzésének visszaállítására az erőszak használata nélkül, ami „mint a világbéke fenyegetése, ki van zárva”. „A legvégső esetben — fűzi hozzá az említett amerikai lap — a nyugat kénytelen lesz az indiai tervhez hasonló megoldáshoz folyamodni, bármennyire nincs is az ínyére”. Gépjárművezetők figyelmébe! Az időszaki kötelező orvosi vizsgálatok egyszerűsítése céljából, az időszaki orvosi vizsgálat előtt a vér- és FKG- vizsgálatok kötelezettsége megszűnt. — időszaki orvosi vizsgálat előtt a jövőben csak mellkas röntgen átvilágítási lelet, 1 db tintával vagy Írógéppel olvashatóan kitöltött betét-lap cs kismotornál 5, egyéb gépjárművezetői jogosítvány esetén 20 forintos okmánybélyeg szükséges. Az új rendelkezés értelmében a BM. vezető orvos egyes testi fogyatékosságok esetén is engedélyezheti a vezetést a megye területén, különösen olyanok részére, akik már 5 év óta balesetmentesen vezetnek. Az alkalmatlanságot megállapító döntés ellen a gépjárművezetőt 15 napon belül fellebbezési jog illeti meg. Az e célra szolgáló fellebbezési űrlapot a főosztály orvostól kell igényelni és kit töltés után ugyanott benyújtani. A más úton történő fellebbezés, mint szabálytalan, nem vezet célra. A gépjármű vezetéssel kapcsolatos orvosi vizsgálatok hétfőn és pénteken délelőtt Szolnok, Ságvárl út Ll. sz. alatti főosztály orvosi rendelőben történnek: hétfőn lehetőleg az időszakos, pénteken pedig új vizsgázni szándékozók részére. B. M. SZOLNOK MEGYEI FŐOSZTÁLY KÖZI* BEND, OSZTÁLYA
