Szolnok Megyei Néplap, 1956. augusztus (8. évfolyam, 181-203. szám)

1956-08-03 / 183. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956. augusztus 3­Az országgyűlés csütörtöki ülése Rónai Sándor elvtárs beszéde Vég Béla s a Minisztertanács tagjai. A diplomáciai páholyokban he­lyet foglalt a budapesti diplomá­ciai testület több tagja. Az ülés első napirendi pomtja­1954. évi bécsi konferenciáján. El­határozásunk helyesnek bizonyult, mert mint képviselőtársaink tud­ják, a bécsi konferencia a maqyar küldöttség javasla­tára határozatot fogadott el, mely síkra szállt mindazoknak az államoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvétele érde­kében, melyek felvételüket kérték Az a tény, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete több ország­gal együtt Magyarország felvétele ügyében is kedvező döntést hozott, mindenekelőtt a Szovjetunió és más békeszerető országok álláspontjá­nak köszönhető, de emellett nem szabad lebecsülni azt a hatást sem. amelyet az Interparlamentáris Unió határozatai a nemzetközi közvéle­ményre gyakorolnak. Az előadó a továbbiakban ismer­tette az Unió római, helsinki és dubrovniki üléseinek munkáját, ki­emelte, hogy az Interparlamentáris Unió életében a helsinki konferen­cia a legfelsőbb állomás volt. Ezen a konferenciáin vettek elEő ízben részt a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának képviselői és döntő súly- lyal elősegítették, hogy a konferen­cia határozataiban állást foglalt többek között a békés egymás mel­lett élés, a vitás kérdések békés tárgyalások útján történő rendezé­se s a lefegyverzés kérdésében. A konferencia határozatai és az a kö­rülmény, hogy a konferencia he­lyeslőén vette tudomásul a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának a parlamentek közötti közvetlen kap­csolatok megteremtésére vonatkozó felhívását, azt jelenti, hogy az Unió mind inkább szolgálja az alapszabályában kitűzött célokat. Az Interparlamentáris Unió ez- évi tavaszi üléseit a baráti Jugo­HRUSCSOV a gabonakérdés megoldásáról és a Szuezi-csatorna államosításáról fEolytatás az 1-ső oldalról.) védelmi és rendőri szervezetet ért bírálat jogos. De azt is meg kell mondani, hogy a mi népi álla­munk osztályharcban jött létre és erősödött meg és a dolgozó nép hatalmáért folyó harc legnehezebb idejében az államvédelmi és rendőri szervezetek mindig a legveszélyez­tetettebb helyeken álltak őrt — mondotta; — Bár egyesek a múltban súlyos hibákat és törvénysértéseket kö­vettek el, a testület egésze mun­kájában és törekvésében, a dol­gozó nép érdekét szolgálta. Ma pedig, amikor levonta a szükséges tanulságokat az elmúlt esztendők hibáiból, amikor kivetette soraiból az oda nem valókat, még céltuda­tosabban szolgálja ezt a nemes célt. — Mi azt várjuk a rendőrség, az államvédelem és az ügyészség dolgozóitól, hogy vizsgálataikban az igazságot tárják fel, hogy megta­lálják a bűnöst, de a valóban bű­nöst. Megköveteljük tőlük, hogy nyomozásaik célja az objektív igaz­ság ídtárása legyen, s hogy a bűnt csak objektív bizonyítékok alapján állapítsák meg. — Fel szeretném hívni a Ma­gyar Népköztársaság törvényeinek betartását biztosító egész apparátus figyelmét a fiatalkorúak bírósága dé kerülők ügyeinek intézésére. Tekintse ezt a szervezet elsőrendű kötelességének a legkörültekintőbb mérlegelést olyan esetekben, ami­kor a környezet hibájából rossz útra tért fiatalok ügyében hoz ne­velő-büntető intézkedést — mon­dotta. Sárfi Rózsi országgyűlési kép­viselő a Munka Törvénykönyv né­hány fejezetével kapcsolatos kér­désről beszélt; Birlcás Imre országgyűlési kép­viselő szólt ezután a legfőbb ügyész beszámolójához. A szocialista tör­vényesség megsértéséből eredő ba­jaink széles skáláján — mondotta többi között — a legfájdalmasabb veszteség elvlársaink elvesztése, akikkel együtt harcoltunk dolgozó népünk jobb jövőjéért a tőkés el­nyomás ellen, a felszabadulásért, a szocializmus megvalósításáért. — A törvényhozás tagjainak a' jövőben nagyobb feladatot kell kapniok a törvények megtartása érdekében, mert képviselőink a nép választottjai, s a nép érdeké­ben hozzák törvényeinket. Törvé­nyeink megtartása felett őrködni — úgy gondolom — népünk megbízá­sából eredő kötelességük az ország­gyűlési képvisdőknek — mondotta. Az dhangzott felszólalásokra Non György, a Népköztársaság legfőbb ügyésze válaszolt; Az országgyűlés ezután áttért a szabálysértési bizottságokról szóló törvény ja vas'at tárgyalására. A törvényjavaslat előadója Nánási László országgyűlési képviselő volt. — A most tárgyalásra kerülő törvényjavaslat azt a célt szol­gálja, hogy a törvénybe ütköző cselekmények elleni védekezést még szélesebb társadalmi alapra helyezzük, a védekezést sokolda­lúbbá tegyük és biztosítsuk a dol­gozók részvételét törvényeink vé­delmében — mondotta, majd is­mertette a törvényjavaslatot; A törvényjavaslat vitájában első­nek Juhász Imréné képviselő szó­lalt fel. Megállapította, hogy a ki­hágások szabálysértéssé való átmi­nősítése már a múlt évben demok­ratikusabb szellemet teremtett bün­tetőpolitikánkban, jobban előtérbe került a büntetések nevelő célzata, s javult az eljárások törvényes­sége is. Rámutatott, hogy a sza­bálysértési bizottságolt megalakítá­sáról szóló törvényjavaslat elfoga­dása esetén a lakosság újabb tíz­ezreit vonják majd be a közügyek intézésébe, tovább fejlődik bírásko­dásunkban a népi ülnöki rendszer, tovább szilárdulnak a tanácsok tömegkapcsólatai, s egyidejűleg erősödik a város és a falu belső rendjei Juhász Imréné a továbbiakban szabálysértésből eredő pénzbírságok befizetése, behajtása körüli nehéz­ségekről szólott; Megállapította, hogy ezt a munkát a tanácsok pénzügyi osztályai elhanyagolják. Egyúttal javasolta, hogy az olyan esetekben, amikor a felelősségre vont személy rossz anyagi hely­zete miatt a bírságot nem lehet behajtani, a törvény tegye lehetővé a bírságnak másfajta büntetéssel — de nem börtönbüntetéssel « való helyettesítéséti Apró Antali a Minisztertanács elnökhelyettese szólalt fel ezután. Elmondotta, hogy a törvényjavas­lathoz két módosítás érkezett. Ezekkel egyetértve kérte a törvény- tervezet elfogadását; Apró Antal felszólalása után az országgyűlés a szabálysértési bi­zottságokról szóló törvényjavasla­tot a beterjesztett módosításokkal elfogadta; Az országgyűlés csütörtöki ülését néhány perccel 10 óra után nyi­totta meg Vass Istvánné, az ország- gyűlés alelnöke. Részt vett az ülésen a párt és a kormány vezetői közül Apró Antal, Beszéde bevezető részében mél­tatta a Szovjetunió nagyjelentősé­gű kezdeményezését a parlamenti küldöttségek cseréjével kapcsolat­ban, majd így folytatta: — A Szovjetunió Legfelső Taná­csának kezdeményezése új fejeze­tet nyiíptt meg a törvényhozó tes­tületek közötti kapcsolatok történe­tében. A felhívás pozitív visszhang­ra talált sok ország parlamentje részéről. Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa és az országgyűlés elnök­sége nyilatkozatában őszinte öröm­mel üdvözölte a felhívást, s hang­súlyozta, hogy ez Újabb nagy’onfosságú lépést jelent a nemzetközi feszültség enyhítése, a béke megóvása és megszilárdítá­sa érdeliében; Ezután arról beszélt, hogy több ország parlamenti küldöttségét meghívtuk, majd ezeket mondotta: — Meghívásunk alapján eddig látogatási tett hazánkban a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának kül­döttsége, a Csehszlovák Köztársa­ság Nemzetgyűlésének küldöttsége, a Román Népköztársaság nagy Nemzetgyűlésének képviselői, a Finn Köztársaság parlamenti dele­gációja, jelenleg a Lengyel Népköz- társaság parlamenti delegációját üdvözölhetjük hazánkban. (Taps.) Az Országgyűlés Elnökségének meghívására hazánkban járt és né­hány napot itt töltött a szíriai par­lament két tagja, a japán parla­ment három tagja, a brazil szená­tus két tagja és parlamenti delegá­ciója. A Német Demokratikus Köz­társaság Népi Kamarájának El­nöksége pedig arról értesített ben­nünket hogy még az ősszel öröm­mel tesz eleget meghívásunknak. Bízunk abban, hogy meghívásunk­ra a többi meghívott országok né­pei és parlamentjei is pozitív vá­laszt adnak; — Országgyűlésünk örömmel fo­gadta a Szovjetunió Legfelső Taná­csa, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Népköztársaság, s a Finn Köztársaság meghívását. Ugyan­csak örömmel fogadtuk a Lengyel Népköztársaság szejmjének meg­hívását, amelyet országgyűlésünk mostani ülésén Stanislaw Kul- czynski elvtárs, a hazánkban tar­tózkodó lengyel parlamenti dele­gáció vezetője adott itt át; Rónai Sándor ezután beszámolt a Csehszlovák Köztársaság nemzet- gyűlése héttagú küldötségének lá­togatásáról és a román parlamenti küldöttség látogatásáról, majd rész­letesen foglalkozott a Szovjetunió Legfelső Tanácsa tizenhárom tagú küldöttségének látogatásával. Hang­súlyozta: a küldöttség tagjai min­den alkalmat felhasználtak annak érdekében, hogy minél jobban meg­ismerjék népünket. Dolgozóink a szovjet parlamenti küldöttség részéről megnyilvánuló érdeklődést joggal tekintették meghitt, őszinte barátság megnyilvánulásának. Dol­gozóink készséggel mutatták meg üzemüket, házukat és büszkén be­széltek elért eredményeikről. El­mondták dolgozóink azt, hogy eze­ket az eredményeket jelentős mér­tékben a hazánkat felszabadító Szovjetuniónak, a szovjet nép segí­tőkészségének köszönhetjük. — Szovjet barátainknak hazánk­ban tett látogatása nemcsak felejt­hetetlen baráti találkozás volt, ha­nem olyan alkalom, amikor hasz­nos eszmecserét folytathattunk: a Szovjetunió Legfelső Tanácsa kül­dötteivel, s amint a delegáció tag­jai is elmondták, hasznos volt ez a találkozás vendégeink számára is. — Szovjet képviselőtársaink itt- tartózkodásuk alatt számos tanúje­lét látták annak, hogy népünk he­lyesen tud élni a Szovjetuniótól ka­pott szabadsággal, hogy szilárd őre a békének, s nincs olyan erő, amely le tudná téríteni arról az útról, amelyet maga választott, a szocia­lizmus építésének útjáról! (Nagy taps.) A továbbiakban részletesen is­mertette az egyes delegációk ma­gyarországi látogatását. És rátért a magyar parlamenti küldöttség külföldön szerzett tapasztalatainak ismertetésére; Először a Csehszlo­vákiában, majd a Szovjetunióban tett látogatásról beszélt Rónai alv- táns; Többek között ezeket mon­dotta: — Tisztelt képviselőtársak? Sok Dobi István, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas Ist­ván, Kiss Károly, Kovács István, Mekis József, Szalai Béla, Bata István, Gáspár Sándor, Piros László, Rónai Sándor, Egri Gyula, dolog tett a delegáció tagjaira mély benyomást a Szovjetunióban, de a legmélyebb benyomást a szovjet emberek erkölcsi magaslata, érzé­seik őszintesége, egyszerűségük, a béke védelmében tanúsított eltö­kéltségük tette ránk. Mindenütt ér­zékelhettük a szovjet emberek pezsgő életkedvét, munkaszeretetét, s azt a szilárd, megingathatatlan hitüket, hogy a szocializmust építő országok dolgozóival vállvetve, a haladásért küzdő emberi­séggel együtt diadalra viszik a népek békéjének és barátságának magasztos ügyét. (Taps.) — Nagy hatással volt delegációnk minden tagjára a szovjet népnek és vezetőinek a mi népünk iránt ki­fejtett őszinte és mély barátsága. Megnyilvánult ez magánbeszélge­tésekben és hivatalos üdvözlések­ben, az üzemi nagygyűlések lelkes hangulatában, a fogadások meg­kapó külsőségeiben. — A delegációt elutazása előtt fogadta a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnöke, Voro- silov elvtárs. Hosszú, szívélyes ba­ráti beszélgetés után arra kérte a delegációt, hogy — amint mondot­ta — a „szorgalmas, tehetséges ma­gyar népnek" adjuk át forró üd­vözletét és jókívánságait. Az or­szággyűlés tagjainak és rajtuk ke­resztül egész dolgozó népünknek örömmel tolmácsolom Vorosilov elvtárs üdvözletét és jókívánságait. (Nagy taps.) — Küldöttségünk a felszabadító Szovjetunió iránti hála és szeretet érzésével megerősödve, gazdag ta­pasztalatokkal tért haza a győzel­mes szocializmus hazájából, a kom­munizmus építőinek országából. Értékelte még a Csehszlovákiá­ban és az NDK-ban szerzett ta­pasztalatokat és kifejtette, hogy mind ipari, mind mezőgazdasági és kulturális téren van tanulnivalónk egymástól. Elismeréssel beszélt a két országban elért eredményekről. Majd befejezésiül ezeket mondotta: A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának a világ népeihez és parla­mentjeihez a múlt év februárjában intézett felhívása óta mintegy har­mincöt országból, illetve országba több mint kilencven delegáció tett látogatást. Nem lehet vitás, ez nagymértékben előmozdította, hogy mind több és több ország ismeri el a békés egymás mellett élés he­lyességét és szükségszerűségét és hozzájárul a tartós béke biztosítá­sához. — Kérem a Tisztelt Országgyű­lést, hogy a beszámoló jelentésnek ezt a részét vegye tudomásul s egy­ben mondja ki, hogy a szocialista országok közötti szoros barátság és együttműködés további ápolása mellett sokoldalú gazdasági, tudomá­nyos, művészeti, sport és egyéb kapcsolatokat óhajtunk kiépíteni a szocialista világrendszeren kívül álló országokkal is. Tisztelt Országgyűlés! A továb­biakban az Interparlamentáris Unió tevékenységét kívánom ismertetni, illetve beszámolok a magyar csoport által e nemzetközi szervezetben végzett munkáról — mondotta ez­után Rónai Sándor. — Az Inter­parlamentáris Uniónak a célja az 1922-ben elfogadott alapszabály első pontja érteiméiben „a szemé­lyes kapcsolatokat elősegíteni az Unióhoz tartozó parlamenti csopor­tok tagjai között és közös cselek­vésre tömöríteni őket abból a cél­ból, hogy előmozdítsák a béke és a népek közötti együttműködést.” E célok saját célkitűzéseinkkel összhangban vannak, mégis az 1948 utáni években nem vettünk részt az Unió munkájában, mert az alap­szabály célkitűzéseivel ellentétben az imperialista hatalmak képvise­lői mindinkább békeellenes, nép- ellenes szószéknek használták fel az Unió konferenciáit; Magyarország megalakulása óta tagja az Uniónak, 1954-ben a nem­zetközi helyzetben bekövetkezett enyhülés következtében arra az el­határozásra jutottunk, hogy ismét bekapcsolódunk az Interparlamen­táris Unió tevékenységébe, abban a reményben, hogy közreműködé­sünkkel élő fogjuk segíteni az Unió alapszabályában kitűzött célok el­éréséi* így részt vettünk az Unió N. Sz. Hruscsov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titkára nagy beszédet mondott a moszkvai óriás-stadion elkészülésének ünnep­ségén. Az összegyűlt építőkhöz for­dulva emlékeztetett arra, hogy ezt a vidéket a moszkvaiak még nem­régen Luzsnyikinak (pocsolyás hely) nevezték, mert itt pocsolyák és mocsarak voltak. Most a sta­dion építése ezt a környéket a leg­szebbek egyikévé tette és valószí­nűleg kedvelt hely lesz Moszkva fiataljainak, de nemcsak fiataljai­nak — mondotta Hruscsov, majd köszöntötte az építőket és a Kom- szomolt; A mezőgazdaság kérdéseire rá­térve Hruscsov örömmel számolt be az ország különböző körzeteiben tett útján szerzett tapasztalatairól. Amit láttunk — mondotta — meg­örvendeztet és büszkeséggel tölt el. Utalt arra, hogy a lakatlan, fél­sivatagos sztyeppékre utazó szovjet emberek csodát műveltek: most mindenütt gabona díszük és főleg búza. Elmondhatjuk: sikeresen megoldódott az a kérdés, amelyet a a párt és a kormány 1953-ban na­pirendre tűzött, hogy meg kell vál­toztatni az ország gabonaellátási helyzetét. Az idén már elértük a kí­vánt eredményt. Most minden a termés betakarításán múlik; A győzelem nagyságát Jellemez­ve az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára elmondotta, hogy idén csupán az OSZSZSZK körül­belül annyi gabonát gyűjt be, mint azelőtt az egész Szovjetunió. Ka­zahsztán például most megelőzi a Szovjetunió éléskamrájának neve­zett Ukrajnát; Hruscsov ezután néhány mező- gazdasági problémáról, valamint ipari kérdésről szólt, majd rövid áttekintést adott a nemzetközi hely­zetről. A leszerelésről, a tömegpusztító fegyverek gyártásának és alkalma­zásának, a velük való kísérletek nek megtiltásáról azt mondotta, hogy „e célok elérése valóban ha­talmas lehetőséget teremtene a szo­cialista és kapitalista országok bé­kés egymás mellett élése számára”. Ezek a törekvések azonban nem mindenütt találnak megértésre. A Sxueai-csatorna államosítá­sához aa egyiptomi kormánynak teljes Joga van Hruscsov ezután rátért napjaink ként Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke számolt be a parlamenti küldöttségek kölcsönös látogatás sáréi és az Interparlamentáris Unió munkájáról, (MTI.) szláviéban, Dubrovnikban tartotta meg. A dubrovniki ülésen jelentős kérdések megvitatása szerepelt a napirenden. Egyik legfontosabb volt ezek közül a leszerelés tárgyá­ban Helsinkiben elfogadott határo­zatok végrehajtása. A szovjet dele­gáció e tárgyban előterjesztett ja­vaslatát az angol delegáció hasonló javaslatával egyesítve fogadta el a leszerelési bizottság. A bizottságok által elfogadott egyéb javaslatok a Bangkokban no­vemberben tartandó konferencia napirendjére kerülnek Ezen pozitív határozatok mellett a tanács többségi határozattal a Kínai Népköztársaság interparlamentáris csoportja felvétele ügyében olyan határozatot hozott, amely a felvétel tudomásulvételét elhalaszt­ja a Kínai Népköztársaság ENSZ képviselete ügyének rendezéséig. A magyar és számos más ország dele­gátusai ebben a határozatban az alapszabály megsértését látják? A magyar csoport a bécsi konfe­rencia óta aktívan közreműködik annak érdekében, hogy az Interpar­lamentáris Unió betöltse az alap­szabálynak első pontjában megha­tározott s beszámolómban ismerte­tett feladatát. Kérem, hogy az országgyűlés ve­gye tudomásul a beszámoló jelen­tést és ezzel fejezze ki azt a véle­ményét, hogy helyesli, hogy a ma­gyar csoport továbra is aktivan vegyen részt az Unió munkájában és ott a magyar nép szilárd és egy­séges békealkaratának minden al­kalommal adjon kifejezést. (Taps.) egyik legérdekesebb eseményének, a Szuezi-csatomának az egyiptomi kormány által történt államosításá­ra. Ezt az eljárást — jelentette ki — túlzott ingerültséggel fogadták bizonyos nyugati államokban, ki­váltképpen Angliában és Francia- országban. Még megfontolatlan hangok is hallatszanak bizonyos kényszereszközök alkalmazásáról, csaknem hadműveletekről. Úgy gondolom, Angüa és Franciaország államférfiainak egésszéges meggon- doltsága, tapasztalata és politikai józansága segít nekik abban, hogy végül is helyesen fogják fel e tör­ténelmi aktust; Mi úgy véljük, hegy tulajdon­képpen nem történt semmi, ami el­lentmondana a törvényeknek. Mi­ről van szó? A Szuezi-csatomáróL Hol van ez a csatorna? Egyiptom­ban. Mely földön halad keresztül? Egyiptomi földön. Kiknek a kezé­vel épült ez a csatorna? Az arabok­nak, Egyiptom lakóinak kezével. A csatorna akkor mégsem Egyiptom kezébe került — folytatta Hruscsov —, de az idők változnak, a gyar­mati népek felszabadulnak és ki- nyüváratják jogaikat. Ezért bölcsen döntött az angol kormány, amikor függetlenséget adott Indiának és Burmának s kivonta csapatait a Szuezi-csatorna övezetéből; Véleményem szerint a Szuezi- csatorna államosítása olyan csele­kedet, amelyhez az egyiptomi kor­mánynak, mint szuverén kormány­nak teljes mértékben joga van. Hangsúlyozandó, hogy Egyiptom kötelezte magát: tiszteletben tartja a Szuezi-csatomán a hajózás sza­badságát és ellenértéket fizet a tár­saság részvénytulajdonosainak, Ezért ezt az aktust nyugodtan kell értékelni, józanul figyelembe kell venni az új helyzetet és az idők szellemét. Más kiút nincs. Mi hibás politikának tartjuk az Egyiptomra és a többi szuverén államokra gya­korolt nyomást. A hlrtelenkedés és a forrófejűség ebben az ügyben csak nemkívánatos következményeket idézhet elő a béke ügye szempont­jából és maguknak a nyugati hatal­maknak okoz kárt ebben a térség­ben; Befejezésül Hruscsov hangoztat­ta: minden szükséges feltétele meg­van nemcsak a béke fenntartásá­nak, ’e megszilárdításának és az országok közötti tartós, békés kap­csolatok megteremtésének is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom