Szolnok Megyei Néplap, 1956. augusztus (8. évfolyam, 181-203. szám)

1956-08-29 / 201. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956. augusztus 29. Tanácsaink demokratizmusának fejlesztése útján Az elmúlt években sok keserű­séget okozott a lakosságnak a ta­nácsok és végrehajtó szerveik me­rev, rideg munkamódszere. Erről sok szó esik. Ma már azonban rá­léptünk arra az útra, amely a ta­nácsok demokratizmusának fejlesz­téséhez vezet és amely következe­tesen végetvet a régi rossz munka- módszereknek. Nem könnyű dolog szakítani sok tanácsfunkcionárius­nak és végrehajtó bizottságnak sem az adminisztratív módszerek­ké!, amelyekhez sajnos, hozzászok­tak, de nem is olyan nehéz, mint azt sokan hiszik. A szolnoki járási tanács és annak végrehajtó bizottsága sem volt mentes azoktól a hibáktól, amelyek gátolták a tömegkapceolat fejlődé­sét. Mégis ma már megindultunk azon az úton, amelyen talán csak az elindulás nehéz, de a menetelés egyre könnyebb lesz, mert lesz sok segítő kéz. Ezt bizonyította az augusztusi járási tanácsülés is. Feltűnő volt, hogy mindenki egy kicsit izgatottabban viselkedett, de az arcok ünnepélyesebbek voltak. Mindenki azt várta, hogyan sikerül a most bevezetett interpelláció. Mindenki azt kérdezett, ami leg­jobban érdekelte. Feszült figye­lemmel hallgatta a tanácsülés Mol­nár János elnök szavait, amikor megadta a szót az interpelláló ta­nácstagoknak. Reménykedünk, hogy lesz talán néhány kérdés, nem hagynak cserben tanácstagjaink. Jöttek is a kérdések sorban, egy­más után. Tizenöt tanácstag kér­dezett bátran, felszabadultan. Nem kímélték a vb. vezetőit sem, de bőven intéztek kérdéseket a szak­igazgatási szervek vezetőihez is. Negyven kérdés hangzott el s azok érintették szinte az élet minden te­rületét. Sokan talán úgy vélnék, hogy az idősebb tanácstagok niár nem minden kérdésben jártasak. Az élet ezt is megcáfolta; Hiszen ki gondolt volna arra, hogy a martfűi Kiss András bácsit épp az érdekli legjobban, a járás miért szerepeit oly gyengén a szparta- kiádon. (A járási TSB elnök volt a legnyugodtabb, amikor jött a ta­nácsülésre, mert úgy vélte, neki nem sok válaszolni valója lesz.) A feltett kérdések megválaszo­lására csak a tanácsülés végén ke­rült sor, hogy legyen idő a megfe­lelő és szakszerű válaszok kidol­gozására. A tanácstagok aktivitása nem csökkent azért. Az érdeklődés még csak növekedett, hiszen az első napirendi pontban mindany- nyiunk munkája feküdt terítéken. A tanács tömegkapcsolatairól és a vb. irányító munkájáról volt szó. Volt ebben a jelentésben igen sok jóindulatú bírálat. Elmondotta szinte névszerint, kik hogyan sá­fárkodtak azzal a bizalommal, amellyel a nép ruházta fel őket. Kiemelte a beszámoló R. Bozsó Jó­zsef kőteleki járási tanácstag mun­káját, aki hatodik esztendeje tanácstag és még csak egy ízben hiányzott az ülésről Jód esett ez a dicséret az idős tsz- tagnak, aki szívvel-iélekkcl harcol választóiért. Sok szó esett ezen a tanácsülé­sen a tanácstagok egyéni munká­járól, a tanácstagi beszámolókról, a fogadóórákról, az áliandóbizott- ságok munkájáról. Sokat fejlődött a járás ilyen irányú munkája, de a tanácsülés által hozott tartalmas határozat lesz hivatva arra, hogy a gyakorlatban magasra emelje a kapcsolatot a választók és a ta­nácstagok között. A szolnoki járás­ban most kezd jó irányban folyni a munka. Azon dolgoznak ma már községi tanácsaink is, hogy beve­zessék a tanácstagi munka válto­zatos formáit. így néhány^ helyen már meg is valósult a tanácstagok megfelelő hatáskörrel való megbí­zása. akik hivatalos ténykedéseik során hivatalos tanácstagi bélyeg­zőt is használnak. Ma már kezd gyakorlattá válni, hogy a panaszo­sok egyrésze először a tanácstago­kat keresi fel és az viszi tovább ügyüket, vagy adja meg a megfe­lelő útbaigazítást. Becsületes, dol­gozó emberek a mi tanácstagjaink, ne féljük tehát fontos állami ügye­ket rájuk bízni, mert amint a ta­pasztalat mutatja, jól ellátják azo­kat. Ahhoz, hogy tanácsaink az új helyzetben új módon tudjanak dol­gozni, feltétlenül szükséges a párt bizottságok új szellemű irányitó munkája* Eredményeink eléréséhez sokat se­gített a járási pártbizottság. Ennek köszönhető, hogy MDP csoportunk ma már munkaterv alapján dolgo­zik, szervez és beszámoltat, de en­nek köszönhető az is, hogy ma már nemcsak a vezetők között van meg a szoros kapcsolat, hanem a két végrehajtó bizottság között is. Nemrégen már közösen vitattak meg fontos kérdéseket. Tóth György, szolnoki járási tanács vb; elnökhelyettese. Durva kísérletek a Sxue&i-esatorna normális hajóforgalmának megzavarására Az Izvesztyija cikke Moszkva (TASZSZ). Mint az események mutatják — írja K. Petrov az Izvesztyijában megjelent fenti című cikkében — az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország, bár szavakban a Szuezi-csatoma normális munkájának biztosítása mellett foglalnak állást, a valóság­ban minden erejükkel meg akarják zavarni a csatorna hajóforgalmát. Most, amikor a londoni konfe­rencia nem hozta meg a nyugati ha­talmak számára kívánatos eredmé­nyeket, bizonyos körök különösen szükségesnek tartják, hogy a sza­vakról áttérjenek a tettekre. Az egyiptomi külügyminisztérium hi­vatalos nyilatkozata szerint Fran­ciaország és Anglia „diplomáciai nyomást gyakorol bizonyos orszá­gok kormányaira”, hogy megaka­dályozza a révkalauzok megállapo­dását Egyiptommal a Szuezi-csator- na szolgálatának további ellátásá­ról; Teljesen világos, hogy provoká­ciót készítenék elő Egyiptom ellen, amely végső soron katonai konflik­tust robbanthat ki. Meg kell álla­pítani, hogy a francia és angol saj­tó józan képviselői nem támogat­ják a közelkeleti békét fenyegető körök lépéseit. Az angol Observer elítéli őket, rámutatva, hogy az egyiptomi kormánnyal való tárgya­lások szempontjából el sem lehet képzelni „veszélyesebb és káro­sabb” cselekedetet. A gyarmati rendszer hívei a csa­torna normális munkájának meg­zavarására irányuló durva kísérle­teikkel elárulják igazi céljukat: azt, hogy a Szuezi-csatomát — az egyiptomi nép törvényes tulajdonát — bármi áron visszajuttassák a nyugati monopolistáknak. (MTI) A görög kormány jelenfésféfelre hazarendelte ankarai nagyköveiét Athén (MTI). A görög külügy­minisztérium hétfőn közölte: a gö­rög kormány Athénbe rendelte an­karai nagykövetét, hogy jelentést tegyen a nagykövetségről ellopott titkos okmányok ügyében — jelenti az APj Katonai felszerelést szállító két hajó indult el Marseilleből Marseille (MTI). Hétfőn Mar­seilleből titkos rendeltetési helyre indult két katonai felszerelésekkel megrakott teherhajó. A hajókat a szuezi-csatomai válság miatt a francia hadügyminisztérium ren­delkezésére bocsátották — jelenti az APj A nyugatnémet fiatalok hetvenkét százaléka nem akar katona lenni Berlin (MTI). Egy nyugatné­met Közvélemény-kutatóintézet nyilvánosságra hozta adatait a had­kötelezettség bevezetésével kapcso­latban feltett körkérdésre adott vá­laszokról. A jelentés szerint ez év júliusában a megkérdezettek 65 százaléka a hadkötelezettség ellen nyilatkozott. Figyelemibevéve a megkérdezettek életkorát, kiderül, hogy a 25—30 év közötti fiatalem­berek 72 százaléka egyáltalán nem kíván katona lenni, és csupán 8 százaléka kívánja a katonai szol­gálatba lépést. Braunschweigban, Hannoverban és Münchenben az elmúlt hét vé­gén a* ifjúság tömegtüntetéseire került sor a hadkötelezettség el­leni Born feayvereket vásárol Amerikában és Angliában Berlin (MTI). Nyugatnémet megbízottak fegyvervásárlások ról tárgyalnak Washingtonban és Lon­donban. A német sajtó értesülései szerint a tanácskozásokon 5—6 milliárd nyugatnémet márka értékű fegy­verszállításokról van szó! Az angol minisztertanács elhatározta a parlament összehívását London (MTI). Az AFP je­lenti, hegy az angol kormány ked­den minisztertanácsot tartott, ame­lyen elhatározták a parlament öez- szehívását. Az összehívás időpont­ját még nem állapították meg, de a közeljövőben lesz. Célja: a szuezi helyzet megvitatása. A parlament összehívását az el­lenzék kérte már több héttel ez­előtt, hogy vita indulhasson Szuez­ről. A keddi minisztertanács ta­nulmányozta a ciprusi helyzetet is. Röviddel a minisztertanács ülése előtt Krisna Menőn 30 perces meg­beszélést folytatott Edennel; A Johannesburgban élő indiaiak szembehelyezkednek a kormány kifelepítési tervével Johannnesburg (MTI). Az AP jelenti, hogy a Johannesburg­ban ólő indiaiak szembehelyezked­nek a kormánynak azzal a tervé­vel, amelynek alapján ki akarják lakoitatind őket Johannesburgtól mintegy húsz mérföldnyire, fii Angol Egyesült Gépipari Szakszervezet Londoni Kerületi Bizottságának határozata a Német Kommunista Párt betiltása ellen London (MTI). Anglia legna­gyobb szakszervezetei sorában a másodiknak, az Egyesült Gépipari Szakszervezetnek a Londoni Kerü­leti Bizottsága 18 ezer gépipari munkás képviseletében egyhangú­lag hozott határozatban elítélte a Német Kommunista Párt betiltá­sát. Felhívjuk az angol kormányt, mint az egyik megszálló hatalom kormányát — hangzik a határo­zatban —, hogy necsak tiltakozzék az ilyen antidemokratikus gyakor­iét ellen, hanem hívja fel a német kormányt: vonja vissza ezt az in­tézkedést. a potsdami egyezmény elvei alapján. A határozat egyik példányát megküldték a londoni nyugatné­met nagykövetnek és a Szakszer­vezetek Országos Vógreh aj tótaná­csának. Repülőszerencsétlenség az Egyesült Államokban New York (TASZSZ). Mint az AP jelenti, a Georgia állambeli Valdosta közelében két léglökéses vadászgép összeütközött. Négy pi­lóta életét vesztette. (MTI) Amerikai bombázó háztetőre zuhant Sanford (MTI). Az AP jelen­ti, hogy a Florida államibeli San- fordban az amerikai haditengeré­szet egyik hatalmas zuhanóbombá­zója két ház tetejére zuhant. A repülőgép három főből álló sze­mélyzete és egy közelben tartóz­kodó gyermek életét vesztette Hár­man súlyos égési sebeket szenved­tek. Átadták az egyiptomi választ Meoziesnek London (MTI). Az AFP jelenti, hogy Szarni Abul Fetu, Egyiptom londoni nagykövete kedden, ma­gyar Idő szerint 13 óra 07 perckor átadta Menziesnek az egyiptomi kormány válaszát. Az egyiptomi nagykövetség egyik szóvivője kijelentette, Nasszer el­nök beleegyezett abba, hogy a Szuezi-csatoma értekezletein alakí­tott ötös bizottsággal találkozzék; PEKING NÉGY ÉV MÚLTÁN Irta : Basil Davidson mm i\n elmegy Pekingbe? =? ' * kérdezte miss Teng, ami- kor eljöttünk a repülőtérről. fe* Igen, elmegyek; fis ez nagy öröm számomra, mert négy évvel ezelőtt már jártam ott és így ke­vésbé fogom magam idegennek érezni, távol a hazám tól. A Peifang kényelmes és új, de nem a nagy szállodák közül való. Liépj ki a Peifang ajtaján és indulj el egyenesen Hatamen félé — né­pes tér ez, akárcsak az Oxford- street és nyomban megérned, hogy Pekinghez tartozol; és ez jó érzés az idegen számára. Ahogy a szobám ablakán kite­kintek, protestáns templom áll előttem. Közelében iskola van és sereg gyermek nyüzsög körülötte. Többszázan vannak, de olyan lár­mát csapnak, mintha többezren lennének. Vasárnap reggel hallga­tom, amint vékony hangjuk kórus­ban kíséri az orgona zsoltár dalla­mát. Sokféle érdekes ember lakik itt: a küldötteken, újságírókon és más­féle látogatókon kívül kínaiak is. Ma két elefántvadászt találtam itt Kelet-Pakisztánból. — Elefánttal jöttünk; a mi kor­mányunk ajándékozta ezt a kínai kormánynak. Az agyaras gyermek még csak két és fél éves. Meg­tekintheti a pekingi áMatkertben. Peking ma a világ keresztútja ... Persze megváltozott, roppant megváltozott. Emlékszem, négy év­vel ezelőtt éppen betömték a leg­utolsó nyitott szennycsatomát, a mocskos öreg Sárkánymadár-árkot és alig indult meg még az új csa­torna megépítése. Most már nagy­ban tart az építés. A régi Peking piszka eltűnik a modern hivatalok és intézmények, a blokkházak és a gépkocsik számára készült népes új utak Peking je mellett. Egy gyárban természetesen min­den változás lehetséges, bárminő fel­tételek és társadalmi viszonyok mellett, de azt hiszem, nem abban az ütemben, aminek itt a tanúi va­gyunk. fis még ennél is érdekesebb az a változás, amely a népben, a társadalomban bekövetkezett. Ügy vélem, ezért kelt ebben az évben Peking olyan nagy szenzá­ciót. A város valóban a társadalom eleven organizmusában mutat vál­tozást; ezt bajos megfogni és meg­érteni vagy elhinni, akárcsak azt a biológiai tényt, hogy béka lesz a békaporontyból, vagy csirke a to­jásból. Ez a változás először min­denképpen lehetetlennek látszik. De miután a béka-békaporonty-le- hetőség mégis bebizonyosodik, úgy látszik, mintha ez „a természet el­len” lenne. Csak ha tudjuk és be­látjuk, hogy minden békaporonty potenciálisan béka és minden tojás potenciálisan csirke — kezd a cso­da megszűnni számunkra, mint meglepetés. De azután közelebb is vagyunk ahhoz, hogy a béka vagy a tojás természetét megértsük. urópában például gyakran hall­juk, hogy a parasztok olyan konzervatívok, hogy nem hajlan­dók, még kevésbé lelkesednek azért, hogy új, közösségi munka­módokra térjenek át. Azt beszélik nekünk, ragaszkodnak régi indi­vidualizmusukhoz és még vasvillá­val is készek ellenállni minden kí­sérletnek, amely őket közös mun­kára terelné. Hogy ők szövetke­zetbe, kollektív gazdaságba tömö­rüljenek?! .;; Hogy az ilyen „ős­individuális” lények önkényesen vagy pláne, lelkesen szövetkezetbe álljanak össze — hangzik az álta­lános vélemény — az avatatlanok szemében sokkal valószínűtlenebb, minthogy a porontyból béka lesz. fis mégis millió és millió kínai pa­raszt dolgozik ma a szövetkezetben. Meglátogattam Pekhngen kívül egy élenjáró szövetkezeti gazdasá­got, nagy, 3000 acrés gazdaság ez, mintegy kétezer családdal — ten­gerit termelnek és aranyhalakkal kereskednek a városban. Négy év­vel ezelőtt ezek az emberek nem ismerték a szövetkezést. Három szomszédos vidéki kerületben éltek véletlenül egymás mellett. Kölcsö­nös segítő csoportokban támogat­ták egymást, de a közös termelésre nem tettek kísérletet. 1954-ben vagy 1955-ben ezeknek a családoknak egyharmada elha­tározta, hogy egy lépéssel tovább megy. Halastavaikat és földjeiket közösen művelik; mindenki meg­kapja a díját a végzett munka és a beadott földje után. A dolog ki­tűnően bevált és több család csat­lakozott hozzájuk. A termelés emelkedett. Az emberek egyre többet kerestek. A látókörük tá­gult. A szövetkezett eszme népsze­rűvé vált. — Mihelyt elég gépünk lesz és eléggé megismerjük az új módsze­reket ‘— mondta nekem a szövet­kezet elnöke — nekilátunk a na­gyobb dolgoknak. Most már egészen természetes­nek tartják, hogy a paraszt szövet­kezett gazda legyen, mert megér­tették, miért. Individualizmusuk, nézetem szerint, önvédelem volt a régi Kína anarchiája• ellen. Az új Kínában, levetkezi ezt az egyéni felfogást, ahogy látja, hogy így jobban boldogul. \M ásik ilyenfajta „csoda” az, hogy a pekingi kiskereskedő társul szegődik az államhoz a boltja ve­zetésében és tulajdonában. Ki hitte volna köztünk, hogy a kiskereske­dők önkéntesen, sőt lelkesen rálép­nek a szocializmus útjára? A kis bolt Hatamenben, a szál­lodáimmal szemben éppen úgy néz ki, mint évekkel ezelőtt. De meg­változott belül. Tavaly január óta megszűnt az életre-halálra szóló versengés. Ezek az emberek egyre jobban beleilleszkedtek az ellátás és fogyasztás tervszerű szerveze­tébe. Nem messze a borbélytól, ahol a hajamat vágták, bizonyos mister Vang rövidáru üzlete van. Aligha néz ki úgy. mintha a szocializmus lámpája égne benne és mister Vang sem fest úgy, mint aki nem­régen gyökeresen megváltoztatta az életmódját. Azt hinnéd, ha lá­tod, hogy nem is fogja soha meg­változtatni. Ez a mister Vang öreg ember, ráncos homlokát ősz haj övezi és dióbarna szemében álmodozó te­kintet néz reád. Ha nincs nála ve­vő, nyugodtam, szívja vékony pipá­ját. De mégis tény, hogy Vang úr üzlete és életformája saját elhatá­rozásából egészen más, mint az­előtt. Múlt év január óta nem kell küzdelmet folytatnia, hogy a víz fölött tudja tartani magát. Most a kínai állami kereskedelmi rendszer részese. Üzlete és kopott berende­zése az övé maradt, de az áru, amit benne árusít, az államé. Bi­zományba adja el. Mennyi ez a bizományi haszon és meg tud így élni? Némileg jobban él, mint azelőtt. A bizományi juta­lékot Vang úr egykori szokásos ke­resetének megvizsgálása alapján állapították meg, úgyhogy Vang úr­nak ne legyen kevesebb pénze, mint azelőtt, volt, hanem egy kicsivel még több. ö maga azt mondja, hogy több lesz és nem kell félnie most már attól, hogy megbukik. Vang úr esete egy a millió közül. 1955 végén. Kínában 3 800 000 különféle fajtájú és nagyságú magánüzlet volt. Ma­roknyi kivétellel ma mindegyik ilyen vagy olyan módon a kínai ál­lami kereskedelmi hálózathoz tar­tozik. Legtöbbje bizományba dolgo­zik, mint mister Vang. Mások, a na­gyobbak, „vegyes állami-magán” céggé alakultak át és rögzített, öt­százalék kamatot kapnak, évi négy részletben. Kissé magasabb százalé­kot kap az, aki előzőleg magasabb hasznot, ért el. Mindez döntő lépést jelent a kereskedők és kisbottosok szocializmusa felé. A világ sohasem látott azelőtt ehhez hasonlót. J^gy kínai barátom mondja: „A legtöbb angol újságíró képte­len ezt megérteni. Azt hiszik, erő­szak hozta ezt létre. Igen, bizonyos értelemben az: a viszonyok kény­szere”. Azt hiszem, így van. Azt jelenti, ez, hogy azok a körülmények, ame­lyek ezeket a boltosokat valamikor a szegénységhez és az individualiz­mushoz láncolták, megváltoztak a kínai forradalommal — ezek az új körülmények megnyitják az utat számukra a másféle és jobb élet felé. Négy évvel ezelőtt könnyű volt kitalálni, hogy ez a nagyszerű vál­tozás útban van. Korai volt kita­lálni azt, mikor és hogyan fog ez a változás bekövetkezni. De ma és ez a legfőbb okulás számomra máso­dik pekingi látogatásom alkalmával — a kínai kapitalizmus szociális átalakulása magasabb és terméke­nyebb, intelligensebb és békésebb formában ma már igen előrehaladt. Nem lehetett ezen a nyáron Pe- kingben Venni anélkül, hogy ne éreznők, hogy történelmi időket élünk itt. fis úgy vélem, ez az egyetlen fontos szempont, amely Pekinget éppen úgy vezeti most, mint már négy esztendővel ezelőtti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom