Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-20 / 171. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956. július 20. Pártegységgel a szocialista demokráciáért A Politikai Bizottság beszámolója a Központi Vezetőségnek (Folytatás a 3-ik oldalról.) velük. Kifejezésre jutott többek között ez abban is, hogy háttérbe szorult a Hazafias Népfront. He­lyes volt, hogy a párt fellépett a jobboldali elhajlók ellen, akik a párt fölé akarták helyezni a nép­frontot és szembe akarták állítani a párttal, de nem volt helyes emiatt háttérbe szántani, elhalvá­nyítani a Hazafias Népfrontot. Pártunk most ezt a hibát kijaví­totta, illetve kijavítja; Mindez persze összefüggött és összefügg a kollektív vezetés hát­térbe szorításával pártunkban és a személyi kultusszal, főként 1953 jú­niusa előtt, de részben még ez­után is. De természetesen nemcsak szek­tariánus hibák voltak és vannak pártunkban, hanem vannak igen komoly, vaskos jobboldali hibák, sőt volt jobboldali elhajlás is, ame­lyet elsősorban Nagy Imre képvi­selt, s Központi Vezetőségünk 1955 márciusi határozata leleplezett és határozatában megírt. A határozat maga helyes volt. Ez a határozat nemcsak a jobboldali elhajlási* lep­lezte le, hanem ugyanakkor meg­mondta az is, hogy tovább kell folytatni a harcot a szektás hibák ellen. Munkánkban a hiba ott tör­tént, hogy ezt a határozatot nem mindenben hajtottuk helyesen vég­re. Egyrészt nem folytattunk kö­vetkezetes eszmei-pél i t ilcai harcot a jobboldali nézetek ellen, nem mu­tattuk meg. hogy hová vezetnének ezek a nézetek, ha úrrá lennének a pártban, nem győztük meg erről teljes mértékben a pártaktívát, a párttagságot. Nem fegyvereztük fel eléggé a pártaktívát és a párttagságot. Emiatt nem tudtuk meggyőzni a népi demokráciánk­hoz hű embereket. Elmulasztottuk ennek a rendkívül fontos feladat­nak a végrehajtását az értelmiség között, s különösen az úgynevezett „szabadfoglalkozású” értelmiség kö­zött Másrészről, bár a határozat egyenesen figyelmeztetett arra, hogy a jobboldali hibák erősödése, s az ezek ellen szükséges harc nem jelentheti a szektás hibák el­leni határozott fellépés beszünteté­sét, a gyakorlatban erről egyidőre megfeledkeztünk. Ez komoly hiba volt azért is, mert a jobboldali el­hajlók malmára hajtotta a vizet, erősítette a jobboldali irányzatot. Mindez azt bizonyítja, hogy a je­lenlegi helyzetben — egyébként ez minden helyzetre vonatkozik — különösen óvakodni kell, hogy üres formulák közé szorítsuk a politikai munkát. Nem szabad betűrágók módjára azon vitázni, hogy a jobb­oldali vagy a baloldali veszély-e a nagyobb, hogy melyik a fő veszély. A jelenlegi helyzetben mindkettő igen komoly veszélyt jelent szá­munkra, s ezek sokszor annyira összefonódnak, hogv nem is köny- nyű őkeit jobboldalinak vagy bal­oldalinak osztályozni. A minden­kori konkrét helyzetnek megfele­lően kell a jobboldali, a szektás és opportunista jelenségeket, ele­mezni, s ennek alapján kell küz­deni mindenfajta pártellenes, antá- marxista, anitíleninista nézet, s ter­mészetesen pártunk és államunk ellen irányuló minden támadás el­len! Nem azonosítva a kelttőt, min­den ilyen támadást egységesen, egy akarattal kell pártunknak vissza­vernie! Meg kell változtatnunk a pártmunka, a pártvezetés stílusát Ahhoz, hogy az előttünk álló feladatokat sikeresen megvalósít­hassuk, az említetteken kívül lé­nyegesen meg keli változtatnunk a pártmunka, a pártvezieités stílusát. Túl sokat ülésezünk, túl hosszú határozatokat írunk, túlságosan sok nálunk a papirosmunka, és kevés a közvetlen szervező, irányító munka, az emberekkel, a káderek­kel való közvetlen foglalkozás, a szervezetek közvetlen segítése. Ezen kell változtatnunk. Ez nem könnyű dolog. Megszoktuk a régi módon való munkát; A pártmun­kásokat, az ins!truktorokat nem aszerint kell megítélni, hogy mi­lyen jelentéseket adnak — bár a jó jelentések igen fontosak —, hanem aszerint, hogy milyen eredménye­sem dolgoznak, s az eredmény mindenekelőtt a gazdasági sikere­ken mérhető le. Természetesen nem kevésbé fontos ma a pártélet elevensége, annak kollektív jel­lege, az eszmei-politikai kérdések tisztázása, a propagandamunka, s a párttagok és a pártonkfvüll dol­gozók helyes tájékoztatása; Mind­ez azonban azt a célt szolgálja, hogy biztonságosabban és gyorsab­ban haladhassunk előre azon az úton, amelyet pártunk fő irányvo­nala megjelöl számunkra, s meg­valósíthassuk azt a politikát, me­lyet Központi Vezetőségünk meg­határoz.­A pártnak, a pártszervezeteknek, a pártaktívának segítenünk kell abban, hogy közvetlenebbül, ala­posabban foglalkozzanak gazdasági kérdésekkel; hogy megismerjék, megtanulják az ipar, a mezőgazda- sóig, általában a gazdaság kérdé­seit, mert enSlkiil a gazdasági munkát és általában az állami munkát nem képesek irányítani. E téren vannak eredményeink, helytelen lenne ezeket lebecsülni, de teljes fordulatot ezen a téren még nem értünk eb Párttagjainkat arra keid nevelni, hogy bátran, félelem nélkül mond­ják meg véleményükéig őszintén, úgy, ahogy itt az elvtársák a Köz­ponti Vezetőségben az első napi­rendi pont tárgyalásánál elmondot­ták, de ugyanakkor pártszerűen. mértékkel és figyelembe véve a párt mindenkori érdekeit.- Párttag­jainkat továbbá arra kell nevelni, hogy bátran és félelem nélkül, nyíltan szánjanak szembe minden antimarxista, antikommunSsta, an- tiMirdsta nézettel és szánjanak szembe határozottam minden ellen­séges megnyilvánulással, amely pártunkat, pártunk vezetését, álla­munkat érinti, de tanulják meg megkülönböztetni a jó barátot az ellenségtől. Nevelnünk kell párt­tagjainkat, pártszervezeteinket ar­ra, hogy legyenek éberek az ellen­ség újabb, bonyolultabb, váratlan támadásaival szemben, s verjenek vissza minden ellenséges táma­dást; Pártunk és a tömegek kapcsola­tának kiszélesítése és megerősítése szempontjából rendkívül fontos a szakszervezetek munkája; Ma­gyarországon a szakszervezetek je­lentősége jóval nagyobb, mint egy sor más országban. Nagy hagyomá­nyai vannak a szakszervezeti mun­kának; Jelenleg mintegy 2 millió szakszervezeti tag van hazánkban, egy nem egészen 10 millió lakosú országban. A szákszervezetek mun­kája az utóbbi időben javulást mutat, de még nagyon sok itt a tennivaló. Hasonlóképpen megja­vult a DISZ munkája, de nem le­het elmenni szó nélkül amellett, hogy a DISZ-ben egyesek akarva- ákaratlanul abban az irányban vi­szik, legalább is vitték a munkát, hogy a DISZ hanoa eltávolodjon a párt harcától, s egyes elvtársaknál polgári liberál-demokrata illúziók elemei jelentkeztek. A DISZ intéző bizottságának egységesnek kell len­nie és egységesen, töretlenül kell állnia a párt és a párt vezetésének az oldalán. Említés történt már arról, hogy a Hazafias Népfront kérdésében a III; kongresszus után voltak bizo­nyos hibák, s hogy ezeket a hibá­kat részben már kijavítottuk, rész­ben kijavítjuk. Politikai Bizottsá­gunk véleménye az, hogy a Haza­fias Népfrontnak igen jelentős he­lyes és szerepe van s kell, hogy legyen országunk, népünk életében. A lépéseket, amelyet a Hazafias Népfront felélénkítésóre, szerepé­nek növelésére történitek, az ^ élv- társak ismerik. Elvileg ebben a te­kintetben is változatlan — vélemé­nyünk szerint — pártunk III. kongresszusának iránymutatása, melynek szellemében tettünk és teszünk is lépéseket; Tisztelt Központi Vezetőség! Pártunk, mindenekelőtt a mun­kásosztály, ezen túlmenően azon­ban a dolgozó parasztság, az értel­miség, egész népünk pártja, a szó legigazibb értelmében: nevének megfelelően a magyar dolgozók pártja! Munkásosztályunk a termelés­ben kifejtett nagyszerű mun­kájával^ Központi Vezetősé­günk június 30-i határozatá­nak szinte egyöntetű támogatás savai, ezer és ezer más mó­don bizonyítja* hogy szilárd támasza pártunknak. Határo­zottan támogatja pártunkat a szövetkezeti parasztság is. Ami az egyénileg dolgozó parasztsá­got illeti, ennek pártunkhoz és né­pi demokráciánkhoz való ragaszko­dását igazolja mindenekelőtt szorgos munkája a földeken, a beadási fe­gyelem megszilárdulása, jó teljesíté- tése, s a békéért folytatott harcban való cselekvő részvétele; Az értel­miség zöme is híve népi demokrá­ciánknak és pártunknak. De hiba volna elhallgatni, hogy az értelmi­ség egyes rétegeivel vannak nézetel­téréseink; Különösen vonatkozik ez az írók jelentős része. Mi azt gon­doljuk, hogy ezeket a kérdéseket nem szabad forró fejjel intézni. Az íróktól pártunk és népünk minde­nekelőtt azt kéri, hogy írjanak ió könyveket, novellákat, verseket. Nem akarunk mi nekik dik­tálni, de kifejtjük nézeteinket, s arra kérjük őket, hogy összefüggé­seiben, fejlődésében lássák és áb­rázolják a magyar valóságot. Mutas­sák meg a hatalmas fejlődést, amely országunkban a felszabadulás után bekövetkezett, ábrázolják igaz mó­don, magas művészi színvonalon az egész életet, s ne csak jelenünk árnyoldalait vegyék szemügyre, bár, persze ezt is meg kell mutatni. Úgy gondoljuk, hogy helyes politika mel­lett, s pártunk politikája kétségtele­nül helyes, a párt és a pártvezetés teljes egységével megtaláljuk a megoldást minden kérdésre. Meg fogjuk találni a megegyezést az írókkal is. és mindazokkal, akikkel most némi nézeteltérésünk van. Pártunknak fontos adósságot kel­lett és részben kell még letörlesz- tenie Jugoszlávia népeivel, a Jugo­szláv Kommunisták Szövetségével, a Jugoszláv Népköztársaság kormá­nyának és pártjának vezetőivel szemben. Az elvtársak tudják miről van szó. Mi ennek az adósságnak a letörlesztéséért már sokat tettünk eddig is. Alapjában rendeztük a két ország közötti állami viszonyt, de úgy gondoljuk, hogy ez nem ele­gendő. Mi, kommunisták, leninisták, proletár internacionalisták va­gyunk, pártunk vezetésével orszá­gunkban a szocializmust építjük. Meggyőződtünk arról, hogy ugyan­csak a szocializmust építik Jugosz­láviában is a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének vezetésével. Ezért helyesnek, szükségesnek tartjuk, hogy visszavonjuk a rágalmakat, amelyeket a feszült nemzetközi helyzetben a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságra, a jugoszláv népre és vezetőire szórtunk, s ja­vasoljuk tárgyalások megindítását annak érdekében, hogy baráti, elv­társi kapcsolatok jöjjenek létre nemcsak a két állam, hanem most már a két párt között\ is. Ezt nem­csak azért tesszük, mert ez pártunk, országunk, népi demokráciánk ér­deke, hanem azért is, mert prole­tár internacionalisták vagyunk. Népi demokratikus államunk, s pártunk egész politikájának alapja a munkásosztály, s a dolgozó pa­rasztság szilárd szövetsége, s e szö­vetségen belül a munkásosztály ve­zetése. Pártunknak mindent el kell követnie, hogy ez a szövetség még szilárdabb, még szorosabb, meg­bonthatatlan legyen, dacoljon min­den támadással és minden ellensé­ges aknamunkával szemben, s ak­kor népi államunk képes lesz le küzdeni mindenfajta nehézséget. Tisztelt Központi Vezetőség, elv­társak! A pillanatnyi nehézségek ellenére is a mi pártunk, a Magyar Dolgo­zók Párt ja erős párt. Erős, hatalmas párt, azért, mert széles tömegeket, mindenekelőtt öntudatos munkás­tömegeket, egyénileg dolgozó pa­rasztokat, értelmiségieket egyesít magába. Erős párt, mert a nép mil­liós tömegeire támaszkodik: erős párt, mert közel 40 éve végzi önfel­áldozó, nehéz munkáját, vívja áldo­zatos harcát munkásosztályunkért, népünkért, hazánk szabadságáért, függetlenségéért, a szocializmusért, Erős a mi pártunk, mert törhe­tetlen harcával hazánk felemelkedé­séért, a szocialista demokrácia ki- terebélyesedéséért. a tartós békéért, s a nemzetközi feszültség csökken­téséért folytatott harcban milliók és milliók legbensőbb vágyait fejezi ki, s egyesiti szélesen hömpölygő -fo­lyammá! Erős párt a mi pártunk, mert mé­lyen eltölti munkásosztályunk, né­pünk szeretete, mert mélyen haza­fias párt, s ugyanakkor proletár internacionalista párt: mert velünk van a hatalmas szocialista világ- rendszer minden országának min­den kommunista pártja, s a kapita­lista és gyarmati országok kommu­nista és munkáspártjai. Mert nem utolsósorban velünk van, oldalun­kon áll, segít tanácsával a Szovjet­unió dicsőséges Kommunista Párt­ja. Erős a mi pártunk, mert a nem­zetközi szolidaritás, s a proletár in­ternacionalizmus: élő valóság! Erős a mi pártunk, mert olyan le­győzhetetlen, halhatatlan, tudomá­nyosan megalapozott, a történelem által igazolt tanítás vezérli, mint amilyen Marx—Engels—Lenin taní­tása! Erős és még erősebb lesz pártunk és pártunk irányította népi álla­munk, mert valamennyien el va­gyunk szánva arra, hogy minden­ben és mindenütt, ahol bonyolult, nehéz feladatot kell megoldanunk, a Központi Vezetőséghez, a pártbi­zottságokhoz, a pártaktívákhoz, a párttagsághoz, a dolgozók széles tö­megeihez fordulunk. Mert előttük nyíltan, őszintén feltárjuk és fel fogjuk tárni nemcsak az eredmé­nyeket — ezekről beszélni kell —, de a nehézségeket is. Megmondjuk, hogyan akarunk úrrá lenni rajtuk, tanácskozunk a dolgozókkal, bát­ran támaszkodunk, építünk rájuk. Elvtársak! Az a párt, amelynek politikai irányvonala helyes, amely egységes, fegyelmezett, s a széles tömegekre támaszkodik, hegyeket képes megmozgatni. Ilyen pártnak kell lennie, s nem kétséges, mind­inkább ilyen párt lesz a mi sok. dicső, nehéz harcban megedzett pár­tunk, az a párt, mely győzelemre vitte országunkban a magyar mun­kásosztály, a magyar dolgozók ügyét — a Magyar Dolgozók Pártja! ÉVRÓL-ÉVRE GAZDAGABBAK Találkozunk olyanokkal, akik előszeretettel nagyítják fel a múlt hibáit. Fitymálva, hitetlen- kedve beszélnek a szövetkezeti gaz­dálkodás erejéről. S mi tagadás, egyik-másik dolgozó parasztot meg­téveszt az efféle demagógá. Na­gyon jó hát, hogy a Központi Ve­zetőség ülésén Gerő elvtárs, hogy minden kétséget eloszlasson, újólag bejelentette: „továbbra is változat­lanul, töretlenül visszük pártunk irányvonalát a mezőgazdaság szo­cialista átalakítására." A nagy szavak ideje lejárt. Nincs is arra semmi szükség, hogy a szövetkezeti gazdálkodás elvitat- hatatán fölényét hangzatos frázi­sokkal bizonyítsuk. De arra vi­szont nagyon is szükség van, hogy Gerő elvtárs szavaival élve, az el­ért eredményeket népszerűsítsük. Ez nem igényel különösebb erőfe­szítést, mert itt Szolnok megyében is az a helyzet, hogy a szorgalma­san dolgozó szövetkezeti gazdák életkörülményei állandóan javul­nak és évről-évre jobbak. Jól működő régi termelőszövet­kezet a tiszai gari Petőfi Tsz. a köz­ségben mindenki tudja, hogy ennek a szövetkezetnek gazdái — persze, azokról van szó elsősorban, akik beosztással élnek és nem pocsékol­nak, ezen kívül szorgalmasak is — jómódúak. Ha valamelyik egyénileg dolgozó paraszt május végén kukoricát vagy búzát akart vásárolni, fogta magát és felke­reste a Petőfi Tsz-t. Ott mindig talált olyan tagot, akinek még eb­ben az időszakban is volt felesleges gabonája és a felesleget eladta. Már maga ez a körülmény is a szövetkezés ügye mellett tanúsko­dik. Igaz és senki nem vitatja, hogy az egyéni gazdaságtól, a régi for­mától nehéz megválni. De az is igaz, hogy a közösségben hamar feltalálja magát a szorgalmas pa­rasztember, és rendszerint nagyon megszereti az új gazdálkodási for­mát. Tiszalgaron nagyon sok tör­ténetet meséltek el, olyanokat, amelyekkel érdemes megismer­kedni. Mikor a községben jártam, ta­lálkoztam Sánta Imrénével. Férje egyedül dolgozik a tsz-ben, ő pedig otthon, a ház körüli teendőket lát­ja el. Az asszonyka nem volt va­lami bőbeszédű, de amit elmondott, abból világosan kirajzolódtak egy szövetkezetben dolgozó parasztcsa­lád évről-évre javuló életkörülmé­nyei. Sántáék évekkel ezelőtt lép­tek a tsz-be. 1954-ben új házat épí­tettek. Még az elmúlt évben is elég sokat költöttek az épületre és így a ruházaton kívül egyebet nem vásároltak. Az új családi ház tehát megvolt. Most már jó lenne egy tehén is. ..Mard jövőre meglesz” — mondta az elmúlt évben Sánta Imre. A tehenet megvásárolták 3150 forintot adtak érte. Nem sza­bad elfelejteni, hogy nagy szó ilyenkor aratás idején ekkora pénzt összehozni. Még a legjoöbmódú kö­zépparaszt is csak akkor jut na­gyobb pénzösszeghez, ha már el­csépelte a gabonát, Nem egyedülálló Sántáék törté­nete. A Petőfi Termelőszövetkezetet vasárnap meglátogatta néhány tisz- szaörvényi egyénileg dolgozó pa­raszt. Ott, Tiszaörvényben lakik egy gazdálkodó, aki nemrég kije lentette, a tsz-ben nem lehet meg­élni. így hát a vendégek márcsak ezért is alaposan körülnéztek a Petőfi Tsz gazdaságában. Kíván­csian faggatták a tagokat. Az iro­dában összetalálkoztak Kalmár Istvánnal. Kalmár István valami­kor Tiszaörvényen élt és a látoga­tók közül sokat személyesen is­mert. Mikor megkérdezték tőle, meg tud-e élni a tsz-ben, elmondta, hogy neki jelenleg is 3000 forint készpénze van a postatakarékban. Erre a vendégek azt válaszolták, hogy ha ilyet az újságban olvastak volna, hát csak propagandának hinnék. ■ Mondták, ők is szeretnének olyan tsz-be lépni, mint amilyen a Petőfi. Ennek természetesen nincs semmi akadálya. Ilyen szövetkezet, ha nincs is még Tiszaörvényen, de könnyen lehet. Egyedül csak az ot­tani dolgozó parasztokon múlik* Örvendetes hogy a szövetke­zeti gazdák egyre igényesebbek. Eddig még a tagok közül senkinek sem volt motorkerékpárja. Az idén már lesz. Nyíri Sándor akar vásá­rolni, ifjú Berták András házat vesz, mások rádiót, kerékpárt vagy új bútort. De nézzük, miből a jövedelemi A Petőfi Tsz-ben elsősorban a szerző­déses magtermelésből. A többi kö­zött borsót, dinnyét, paprikát vetet­tek. Csak ezekből a növényfélesé- gekböl egy negyedmillió forint be­vételre számítanak. Ezenkívül igen jelentős az állattenyésztés hozama. Zárszámadásig még 50 hízottsertést adnak el. A készpénzt ilyenformán biztosítják, a kenyérnek valót pe­dig megtermelik. A háztáji földön meg lesz annyi takarmány, hegy akár eladásra is hizlalhassanak. Kenyérgabonából több tsz-tagnak feleslege lesz, ezt eladja az állam­nak. Dajka Imre is éppen a minap kötött 3 mázsa búzára szerződést. Szabadfelvásárlási áron értékesíti. így élnek tehát a tiszaigari Pe­tőfi Tsz szorgalmas tagjai. Évről évre gazdagabbak és akik ettől az életmódtól féltik a parasztságot, azok ostobák. Szp Szövete s s zük Heszet kérünk Hetek óta járjuk a turkevei TÜZÉP üzlethelyiséget, hogy me- szet vásároljunk, de hiába. A tisz­tasági hónap alatt, s a jó időben szeretnénk takarítani, de nem tu­dunk mész hiányában. Sürgős in­tézkedést kérünk; Szabáczi Dezsőné Turkeve Kié a gyalogjáró? Nem tudom, az 'lletékesek fel­figyeltek-e rá, hogy milyen rosszat tettek, amikor megengedték a gya­logjárdán való kerékpározást. Egyes helyeken már szinte veszé­lyessé válik a járdán járni. Az egyik nap férjemmel men­tünk be a városba. A kocsiúton lát­tunk egy öreg bácsit sétálni kis unokájával. Kérdeztük, miért nem a gyalogjárdán mennek? Azt fe­lelte, hogy ő nagyot hall, s fél, hogy elütik a kerékpárosok. Nem ez az egvedüli eset. A na­pokban a Tompa utcában megyek rendesen a gyalogjárón. Egy ke- rékpáro őrült módra csenget, s zavarja a gépet. Rászóltam, hogy miért nem a kocsiúton kerékpáro­zik? Durván visszakiabált. Az idő­sek és óvodásgyermekek testi ép­sége nincs biztosítva. Jó lenne, ha nagyobb ellenőrzést gyakorolnának az illetékesek. RÁCZ IMRÉNÉ Karcag Nem tudom, kihez forduljak? Nem tudom, kihez forduljak pa­naszommal, mert eddig nem orvo­solták többszöri kérés után sem. A kéményseprőkkel van baj. A múlt év októberében lakást változ­tattunk. Egyheti ottlét után nagy meglepetés ért, amikor a munká­tól hazamentem. A fehér falon ha­talmas fekete betűk éktelenkedtek. Sebaj, gondoltam, majd lemesze­lem. Nemsokára újból ott volt a fekete szám. Többször megtörtént ez. A végén panaszt emeltem az egyik pénzbeszedőnél. Megkértem arra is, hogy délután két óra után jöjjenek a kéményt seperni, mert akkor jövünk haza a munkától. ígéretet tett, de nem teljesítette. A második negyedévi díjért is kijöttek, a pénzt felvették, a ké­ményt azonban még .nőst sem se­perték ki. így már nem tudok tü­zelni. A falat azonban rendületle­nül tovább firkálják, igaz, most már kisebb számokkal. Pozderka Károly né Törökszentmiklóe

Next

/
Oldalképek
Tartalom