Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)
1956-07-20 / 171. szám
1956 Júfftjg 20- SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Pártegységgel a szocialista demokráciáért A Politikai Bizottság beszámolója a Központi Vezetőségnek (Folytatás a 2-ik oldalról.) Elvtársak! Amikor a legfontosabb feladatokról szólunk, amelyek állami és gazdasági életünkben előttünk állnak, két fontos kérdéssel kell még az elmondottakat kiegészítenünk. Az egyik gazdasági életünkre, a másik állami életünkre vonatkozik; Fokozottabban érvényesítsük az anyagi érdekeltség elvét Gazdasági életünkben, gazdasági mumlkánkbajn eddig még nem tudtunk eléggé építeni az egyes dolgozók a dolgozók egyes csoportjai, az egyes üzemek, az egyes vállalatok és különféle szervek anyagi érdekeltségére. Feltétlenül helyes, hogy építünk az önltudatra, a szocialista lelkesedésre, a hazafiasságra, népünk és államunk iránti odaadásra, a milliók békevágyára, mert mindez óriási erő. Feltétlenül helyes, hogy mindezek alapján segítségüket kérjük feladataink megoldásában. Azonban nem helyes, bár tettünk erre számos kísérletet és értünk is el bizonyos eredményeket, hogy nem használjuk fel eléggé az anyagi érdekeltséget, mint gazdaságunk fejlesztésében fontos előrevivő, mozgató erőt; Persze ez nem egyszerű dolog, mert a népgazdaság különböző területein ezt különbözőképpen kell alkalmazni, de látnunk kell, hogy nem kis részben ez a hiányosság az oka annak, hogy sokszor kénytelenek voltunk részletesen szabályozná olyan kérdéseket, amelyeket nem kellene vagy csak egészen általánosságban és röviden kellene szabályozni; Ez az egyik oka annak is, hogy nálunk áz utóbbi időben elszaporodtak a bürokratikus jelenségek. Ez tehát azt is jelenti, — s erről a második ötéves terv irányelveivel kapcsolatos beszámolóban, melyet Hegedűs András elvtárs fog tartani, részletesen lesz szó —, hogy alaposan meg kell változtatnunk gazdasági vezetésünk módszereit, hogy a túlnyomórészt határozatok révén való vezetésről át kell térnünk más, közvetlenebb, eredményesebb, hatékonyabb vezetési módszerekre; Mindenekelőtt építeni kell az alsóbb szervek kezdeményezésére, arra, hogy ezek maguk intézzék az ügyek nagy részét) i A ml államnak népi demokratikus, szocialista állam A második kérdés, amelyet fel akarok vetni, állami életünkkel kapcsolatos. Kétségtelen, hogy ami állami életünkben — beleértve ebbe természetesen gazdasági életünket is — sok még a bürokratikus vonás, és van benne jócskán bürokratikus kinövés. A bürokra- timus ellen, a bürokratikus kinövések és torzulások ellen, bárkinél és bárhol jelentkezzenek is, kíméletlen, megalkuvás nélküli harcot kell folytatnunk* jól átgondolt intézkedésekkel. Az utóbbi időben kezd kialakulni olyan helytelen gyakorlat, hogy egyes újságírók, de mások is, általánosítanak s nemegyszer lebürdkrafázzák állami szerveink dolgozóit és úgy tüntetik fel, mintha a mi rendünk egészében véve egyszerűen valamilyen bürokratikus állam lenne; A mi államunk új álilam, népi demok- rátikus, szocialista állam; Mint népi demokratikus szocialista állam, igen rövid, alig néhány esztendős múltra tekinthet vissza; Ezzel szemben a kapitalista államok 100 —150 és van olyan közöttük, amely 300 éves múltra tekinthet vissza, Gondoljanak Angliáira; Ezenkívül a mi államunk egész más jelegű álam s feladatai is különböznek a tőkés államok feladataitól: A tőkés államokat — mint ismeretes egy maroknyi monopolista kizsákmányoló csoport irányítja a saját önző érdekében, a kizsákmányolás, a népelnyomás érdekében, nem pedig az állam irányítja a népgazdaságot. Nálunk azonban, és mindenütt, ahol szocialista vagy szocializmiust építő álam van, nem a monopolista ki zsákmán yo- lók, nem egy szűkkörű oligarchia irányítja az államot a maga önös érdekében, hanem az álam irányítja a nép nevében és a nép érdekében, a párt vezetésével a népgazdaságot: Államaparátusunk dolgozói túlnyomó többségükben derék* becsületes emberek, népi demokráciánk hívei, s nem lelketlen bürokraták. Persze, akadnak közöttük olyanok is, akik elbürokratizálódtak. De legnagyobb részük munkás, dolgozó paraszt származású vagy népi eredetű értelmiség, s jelenleg is megőrizte kapcsolatát a néppel. Ezek az emberek elkövetnek hibákat, és sokszer egyes helytelen intézkedéseink, rendelkezéseink is elősegítik azt, hogy munkájukban bürokratikus vonások lépjenek féL Lehetnek és bizonyára vannak államszervezetünkben egyes emberek és ezek kivételek, akik sokszor tudatosan keverik a kártyát. Államszervezetünk dolgozóinak legtöbbje nem ilyen: Ezt meg kéül mondani, mert most ellenséges, imperialista körök s egyes itthoni szekértolóik is igyekeznek mindenképpen befeketíteni népi demokratikus államunkat; Ez az új állam, népi demokratikus államunk, egész szervezetében; erényeivel és hibáival együtt, a mi államunk, a mi államszervezetünk. olyan állam, amelyet semmiféle burzsoá állammal fel nem cserélünk. A hibákat pedig, amelyek megvannak benne, pártunk vezetésével, együttes erővel kijavítjuk! A bürokratizmus elleni küzdelem, s államapparátusunk, gazdasági életünk egyszerűsítése, a decentralizálás feladata szívós, körültekintő, alapos, szánté tudományos, egyszersmind igen kemény, határozott szervező-irányító munkát követel meg; — Ezt — mint helyesen mondja a Központi Vezetőség elé terjesztett határozati javaslat —elhamarkodni nem szabad. Az egyszerűsítés és a decentralizálás felelősségteljes feladatát is csak a népre, a dolgozókra, a tömegekre támaszkodva lehet helyesen megoldani. Ennek a munkának a megvalósítása során kell olyan intézkedéseket is tenni, amelyek átmenetileg egyes dolgozók vagy a dolgozók egyes csoportjai számára nehézségeket jelentenek. De ezek az intézkedések szükségesek szocialista építésünk s egész Tlépünk életszínvonalának emelése, egész előrehaladásunk érdiekében. Ezeket az intézkedéseket azonban úgy kell megvalósítanunk, ahogy ez marxista—leninista párthoz, népi demokratikus, szocializmust építő államhoz illik: a lehető legnagyobb mértékben gondoskodva az emberekről* törődve velük, megmagyarázva, hogy előrehaladásunk érdekében szükség van államapparátusunk, felsőbb gazdasági apparátusunk egyszerűsítésére, létszámának csökkentésére, s hogy mindenkinek a számára, aki képes dolgozni, a Magyar Népköztársaságban, alkotmányunk szellemében, munkát, megélhetést fogunk biztosítani; Nem mondhatjuk, hogy olyan munkát* mint eddig végzett, mertt nyilvánvaló, hogy a mai csökkentésre kerülőknek nagyobb része át kell hogy menjen a termelésbe: Inkább lassabban hajtsuk végre ezt a feladatot, de a lehető legnagyobb körültekintéssel. Inkább hosszabb időn keresztül készítsük elő, de mindent kövessünk el, hogy a bizonytalanság és a megrázkódtatás, mellyel ilyen intézkedés átmenetileg járhat, a lehető legkisebb legyen. Szervezzük meg a küzdelmet a terv teljesítéséért és túlíeljesitéséért Egyik legfontosabb célkitűzésünk továbbá, hogy még ez évben, miután a Központi Vezetőség jóváhagyta az irányelveket, elkészüljön a végleges második ötéves terv, s azt, mint javaslatot a kormány, az országgyűlés elé terjesszük; De nemcsak törvényerőre kell emelni második ötéves tervünket, hanem a pártnak és a kormánynak már most napról napra meg kell szerveznie a küzdelmet a terv teljesítéséért és túlteljesítéséért az iparban, a mezőgazdaságban; a közlekedésben, az egész népgazdaságban Nemcsak és nem főként meny- nyiségileg, hanem a minőségi mutatók szerint is, tehát a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, az új gyártmányok kibocsátása, a műszaki színvonal emelése stbi tekintetében. Persze idetartoznak egyéb gazdasági feladatok, olyanok, mint a begyűjtés helyes megszervezése, a mezőgazdasági munkák elvégzése. Bár a második ötéves terv irányelvei külön napirendi pontként szerepelnék, szükséges mégis aláhúzni, hogy az új tervezet, amelyet a Központi Vezetőség elé terjesztünk, lényeges kérdésekben eltér az eredetitől. Ebben a tervezetben igyekeztünk megalapozottabbá, még biztonságosabbá tenni második ötéves tervünk irányelveit; Ennek érdekében javasoljuk valamelyest csökkenteni a fő előirányzatokat. így az ipari termelés emelkedését az eredeti 50—52 százalékról javasoljuk, mintegy 47—50 százalékban előirányozni, javasolunk bizonyos csökkentést 1960-ra a kenyérgabo- natermelés-előirányzatnál s néhány más mezőgazdasági előirányzatnál, pl. a gyapjútermelésnél. Javasoljuk némileg csökkenteni a beruházások keretét az eredeti 78—80 milliárd helyett 76—78 milliárdra. Mindezek kövekeztében természetesen valamivel kisebb nemzeti jövedelmet kell előirányozni, az eredetileg javasolt 42—43 százalék helyett mintegy 40 százalékot. Ennek az a célja, elvtársak, hogy biztonságosabbá tegyük a tervet, főleg az anyagellátást; Ugyanakkor változatlanul javasoljuk előirányozni az életszínvonal emelkedését, az egy főre jutó reálbér emelkedését a munkásoknál és alkalmazottaknál legalább 25 százalékban és a parasztság pénz- és természetbeni reáljövedelmének emelkedését 25 százalékban: A nemzeti jövetjelemnek említett 40 százalékos emelkedése jelentéktelen mértékben megváltoztatva a nemzeti jövedelem belső elosztását, teljes mértékben lehetővé teszi ezt az emelkedést és bizonyos tartalékoknak az előirányzását is megvalósíthatjuk: Á. főmutatók nagyobb részének csökkentésére vonatkozó javaslat megtételénél a Politikai Bizottságot -7 anyagellátás biztosítása mellett az a szempont vezette, hogy olyan irányelveket készítsünk, hogy lehetőleg ne érh »ssen bennünket meglepetés, ha egy vagy más tekintetben tőlünk független okokból n^m az történnék, amit előirányoztunk, például 1—2 év gyengébb mezőgazda- sági termése, vagy valami más, s mindennek érdekében jelentősebb tartalékokat biztosítsunk. A második ötéves tervünk, ez egyébként is természetes, sokkal megalapozottabb, mint előző terveink voltak. Tanultunk a múlt hibáiból, s meg kell mondani, hogy nem volt nekünk akkor még tervezési tapasztalatunk, s ezenkívül nemzetközi tapasztalataink sem voltaic tervezési vonalon. Ez, természetesen, nem azt jelenti, hogy az irányelvtervezeten nem lehet és nem kell tovább javítani, s nem jelenti azt, hogy magában a tervben, amikor a részletes tervet kidolgozzuk, nem kell mindent elkövetni, hogy a még meglévő hiányosságokat és bizonytalanságokat kiküszöböljük. Természetesen arra is igen nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet — ezt a tervet azért, mert csak 47—50 százalékos ipari termelési emelkedést és mintegy negyven százalékos nemzeti jövedelememelést irányoz elő — félkézzel, játszva nem lehet megvalósítani; Vannak ilyen hangok, de ezek helytelenek. Fel kell hívnunk a figyelmet, hogy ezt a tervet nem könnyű megvalósítani, pártunk, munkásosztályunk, egész népünk erőinek összpontosítása és megfeszítése szükséges ahhoz, hogy ezt a tervet sikeresen megvalósítsuk és esetleg valamelyest túlteljesítsük. A közvetlen gazdasági feladatok között rendkívül fontosnak tartja a Politikai Bizottság, hogy számba véve a reális lehetőségeket, elvetve a jobboldali demagógiát, amelyet a Központi Vezetőség 1955. évi márciusi határozata mint kalandorpolitikát helyesen leplezett le, szilárdan,, csakis meglevő gazdasági erőinkre építve, mielőbb tovább javítsuk dolgozó népünk, mindenekelőtt munkásosztályunk életszínvonalát. A már meghozott és még meghozandó intézkedéseket, amelyek ezt célozzák, az elvtársak ismerik. Ilyenek a május elsejei árleszállítás, egyes bérügyi ’'ntézkedések, a munkaidő részleges csökkentésére már végrehajtott határozat, különféle szociálpolitikai és egészség- ügyi intézkedések, melyek már megvalósultak, vagy előkészítés, illetve megvalósulás stádiumában vannak. Ezen túlmenően a Politikai Bizottság javasolja, hogy 1956-ban és a következő években a kormány ne bocsásson ki békekölcsönt, sem más állami kölcsönt. Ugyanakkor azt is javasolja a PB, hogy az előzőén kibocsátott 20 évnél rövidebb lejáratra szóló kölcsönöket a kormány alakítsa át hosszabb lejáratú, 18—20 évi kölcsönre, hogy az államot sem terheljük meg olyan terhekkel, amelyet nem bírna el. Ez azt jelentené, hogy senkinek egy fillérje sem veszne el abból, amit az államnak kölcsönadott; Csak az történik, hogy az államnak kölcsönadott pénzét lassabban kapná vissza Ugyanekkor azonban az államkölcsönök elmaradása azt jelentené, hogy a munkások és alkalmazottak reálbére átlagban kb. 4,2 százalékkal azonnal emelkednék. Azért mondjuk átlagban, hogy a munkások és alkalmazottak reálbére emelkednék, mert ez attól függ, hogy mekkora a fizetés, ki mennyit jegyzett stb. Úgy gondoljuk, hogy ezt a javaslatot a dolgozók helyesléssel fogják fogadni. Figyelembe véve a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülését, pártunk javaslatára a kormány már csökkentette honvédségünk létszámát 20 ezer fővel. A Politikai Bizottság most azt javasolja a Központi Vezetőségnek, hogy javasolja a kormánynak, tegyen lépéseket a hadsereg további 15 ezer fővel való csökkentésére. Vagyis rövid idő alatt ily módon összesen 35 ezer fővel csökkentenénk hadseregünk létszámát a már előző 20.000- rel együtt. Természetesen a leszerelésre kerülő katonákat és tiszteket a népga»* daságban, s általában állami és társadalmi szerveinkben megfelelően el kell helyezni: A Politikai Bizottság javasolja a Központi Vezetőségnek — s ezt a határozati javaslat is felveti, hogy elvileg döntsön ezen az ülésen a területi átszervezés kérdésében is. Többen a KV tagjai közül kifogásolták, hogy ez a kérdés nyilvánosságra került, mielőtt a Központi Vezetőség megvitatta volna. Az észrevétel és bírálat indokolt, de a javaslat maga helyes és szükséges; Valóban nem valami operatív jellegű, hanem rendkívül nagy horderejű kérdésről van szó. Persze nemcsak a közigazgatás átszervez zéséről van szó, hanem a pártapparátus átszervezéséről, sőt a megvalósítást a pártapparátus átszervezésével kell kezdeni, mert a pártnak; kell irányítania az egész átszervezést; Ezenkívül a többi összes belügyi stb., stb. szerveket át leéli szervezni. Ezért gondolom, hogy az észrevétel és a bírálat indokolt, azonban maga a javaslat helyes és a PB véleménye szerint szükséges. Államapparátusunk azért is túlzottan nagy, mert túl sok nálunk a közigazgatási egység. Szükséges nagyobb közigazgatási egységeket kialakítani, (Budapesttel együtt mintegy 10—12-t, természetesen ez hozzávetőleges szám, véglegeset még nem lehet mondani; Magát Budapestet is túlzottan nagy területté tettük azáltal, hogy szinte tisztán mezőgazdasági jellegű községeket is hozzácsatoltunk; Valószínűleg ezen is módosítani kell majd; A Politikai Bizottság nevében azt javasolom a Központi Vezetőségnek: bízza meg a Pjlitikai Bizottságot és a Minisztertanácsot az említett irányelvek alapján dolgozza ki a végleges terveke r, készítse élő a végrehajtást oly módon, hogy a javaslat előreláthatóan októberben az országgyűlés elé kerüljön, s ez év végéig meg is valósuljon, mert 1957; L 1-vel új költségvetési év kezdődik; Nem szükséges bizonyítani, hogy a jelenlegi állapot fenntartása nem kívánatos, mert lazítja az állami fegyelmet, s megnehezíti az állami feladatok megvalósítását.- Mert nagy a bizonytalanság az államapparátusban, ki hová kerül. Töretlenül visszük pártunk irányvonalát a mezőgazdaság szocialista átalakítására Továbbra is változatlanul, töretlenül visszük pártunk irányvonalát a mezőgazdaság szocialista átalakítására, a legszigorúbb önkéntesség betartásával, de nem passzív módon. hanem az elért eredmények népszerűsítésével^ s én- vek segítségével. Meg kell győzni a parasztságot arról, hogy felemelkedésének egyetlen útja a termelőszövetkezet. Jelenleg van szilárd alapunk már a jól működő, régi termelőszövetkezetekben, hogy ezt megtegyük. Pártunk III. kongresszusának erre vonatkozó útmutatásai, Központi Vezetőségünk múlt év júniusi, valamint 1955 márciusi határozata teljes mértékben érvényben maradnak, s megszabják e tekintetben is cselekvésünk irányát. Ugyancsak változatlanul érvényben marad az, amit pártunk III. kongresszusa, Központi Vezetőségünk ez év márciusi határozata az egyéni parasztgazdaságokról, a szegény- és középparasztsághoz való viszonyunkról mondott, hogy mi az egyéni parasztgazdaságokat is támogatjuk,»igyekszünk elérni, hogy termelési tartalékaikat jobban kihasználják, hogy mindenekelőtt a termelőszövetkezeti- parasztság mellett a szegényparasztságra támaszkodunk, de igyekszünk szoros szövetséget teremteni a középparasztsággal, és jóvátenni azokat az igazságtalanságokat, melyeket számos helyen a középparasztokkal szemben, őket kuláknak minősítve, elkövettek. Ez folyamatban van, és reméljük, hogy ez a jóvátétel igen rövid időn belül, 1—2 éven belül lezárul: Végül le kell szögeznünk, hogy a kulákoknak minden jogot meg kell adni, amely a Magyar Népköztársaság polgárait megilleti, semmiféle törvénytelenséget nem szabad velük szemben megtűrni, de politikailag a kulákságot el kell szigetelni. Nem érdekünk, hogy kiélezzük a harcot a kuláksággal szemben. Ellenkezőleg, az az érdekünk, hogy ez a harc lehetőleg ne éleződjék ki* De résen kell lennünk. Nem szabad megengedni, hogy törvényeinket megszegve, mezőgazda- sági termelőszövetkezeteink, állami intézményeink stb. ellen bárki aknamunkát folytasson. • Legfontosabb a pártélet lenini normáinak köveikezetes megvalósítása AmS magát pártunkat Slltelfl.. a párt belső életét és a párt munkáját, itt a legfontosabb a kollektív vezetés további megszilárdítása* a személyi kultusz maradványainak teljes felszámolása, a pártdemokrácia kiszélesítése, a bírálat, és önbírálat további kifejlesztése, s egyben a pártban helyenként meglazult fegyelem megszilárdítása, a vasfegyelem megteremtése eszmei-politikai alapon. Röviden, a legfontosabb most a pártáiét lenini normáinak, beleértve a demokratikus centralizmust, következetes megvalósítása* Pártunkban mélyek mind a szék- taiiamizmus, mind a jobboldali opportunizmus gyökerei; Mind a kettővel szemben a legélesebb, a legkövetkezetesebb eszmei-politikai harcot kell folytatni a párt főirány- vonalának és helyes politikájának érvényesítéséért; < Miben nyilvánult meg és nyilvánul meg részben még most is nálunk a szektarianizmus? Természetesen nincs szó arról, hogy mindent fedsaroljak, csak a legfőbbeket; Megnyilvánult és megnyilvánul abban, hogy gyakran a politikai felvilágosítás helyett adminisztratív rendszabályokat és eszközöket alkalmaznak; PL még legutóbb is, néhány hónappal ezelőtt, ez év elején, részben múlt év végén, Vas, Zala és Somogy megye egyes községeiben teljesen tűrhetetlen és megengedhetetlen módon, kijátszva és megszegve a Központi Vezetőség utasításait — kimondom —, becsapva a Központi Vezetőséget, olyan rendszabályokat alkalmaztak, amelyek a parasztságot nem a termelőszövetkezetekbe hozzák, hanem eütaszítják a párttól és a népi demokráciától, kompromittálják a pártot és a népi demokráciát.- Időnként az adminisztratív eszközökre szükség van, de ezek nem helyettesíthetik az eszmei-politikai felvilágosítást és harcot; Megnyilvánult a saektariamzmus egyes, megdönthetetlennek hitt tételek dogmatikus hangoztatásában, komoly, mélyreható viták hiányában a tudományos és politikai kérdésekben. Jelentkezett a sokszor egyoldalú és türeümetien káderpolitikában; Kifejezésre jutott az osz- táflyharc egyoldalú, nem a konkrét viszonyok elemzésén alapuló értelmezésében; A termelőszövetkezetek fejlesztésénél* Megnyilvánult a bürokratikus vezetési módszerekben, államapparátusunk, s részben különböző egyéb szerveink, még párt- szervezeteinknek bürokratikus vonásaiban iS; Jelentkezett a voüJt szociáldemokrata elvtársakhoz való, nem ritkán helytelen viszonyunkban, ezen elvtársak mellőzésében: Kifejezésre jutott a szövetségesek sokszor helytelen mellőzésében, abban, hogy nem számoltunk eléggé (Folytatása a! 4-ífc ofdalool 9 I