Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-03 / 156. szám

2

S/SOLNOB MEG SEI NÉPLAP

:r.56 július 3.

Az SZKP Központi Bizottságának határozata a személyi kultusz és következményeinek kiküszöböléséről

(Folytatás az 1-ső oldalról.)

országunkban világtörténelmi jelentőségű hőstett volt, amelyet a szovjet nép vitt véghez. A gazdaságilag elmaradott ország az első ötéves tervekben a nép és a Párt megfeszített, hősi erőfeszítései eredményképpen gigászi ugrást tett előre gazdasági és kulturális fejlődésében. A szocialista építés sikerei alapján emelkedett a dolgozók életszínvonala, egvszersmindenkor- ra megszűnt a munkanélküliség. Az országban mélyreható kulturális forradalom ment végbe. A szovjet nép rövid idő alatt létrehozta a műszaki értelmiség nagyszámú kádereit, akik a világ technikai haladásának színvonalára emelkedtek és világviszonylatban az első helyek egyikére vitték a szovjet tudományt és technikát. E győzelmek lelkesítője és szervezője a kommunisták nagy pártja volt. A világ dolgozói a Szovjetunió példájából szemléltető módon meggyőződtek arról, hogy a hatalmat kezükbe- vevő munkások és parasztok sikeresen építhetik és fejleszthetik a széles néptömegek érdekeit kifejező és védelmező szocialista államukat tőkések és földesurak nélkül. Mindez óriási lelkesítő szerepet játszott a világ valamennyi országában a kommunista- és munkáspártok befolyásának növekedésében i

J. V. Sztálin, aki hosszú időn át volt a párt Központi Bizottságának főtitkára, más vezetőkkel együtt tevékenyen harcolt a lenini útmutatások megvalósításáért. Odaadó volt a marxizmus-leninizmus iránt, mint teoretikus és tekintélyes szervező vezette a párt harcát a troc- kisták, a jobboldali opportunisták, a burzsoá nacionalisták ellen, a kapitalista környezet ármánykodásai ellen. Ebben a politikai és eszmei harcban Sztálin nagy tekintélyre tett szert. Helytelenül azonban az ő nevével kezdték összekapcsolni összes nagy győzelmeinket. A sikerek, amelyeket a kommunista párt és a szovjet ország ért el, a sok hozzá intézett dicsérgetés a fejébe szállt. Ilyen körülmények között kezdett fokozatosan kialakulni Sztálin személyének kultusza;

A személyi kultusz fejlődését nagymértékben előmozdították J. V. Sztálin bizonyos egyéni tulajdonságai, amelyeknek negatív jellegére már V. I. Lenin rámutatott. Lenin 1922 végén levelet intézett az összegyűlt pártkongresszushoz. A levélben ez állt:

„Sztálin elvtárs, miután főtitkár lett, beláthatatlan hatalmat összpontosított kezében és nem vagyok biztos afelől, hogy mindig elég körültekintően tudja-e használni ezt a hatalmat”. E levélnek 1923. január elején írt függelékében V. I. Lenin ismét visszatér Sztálin néhány, vezetőknél tűrhetetlen egyéni tulajdonságának kérdésére. „Sztálin túlságosan durva — írta Lenin — és ez a fogyatékosság, amely teljes mértékben megtűrhető közöttünk, kommunisták között, tűrhetetlenné válik a főtitkár tisztségében. Ezért javasolom, az elvtáns-aknak, gondolkozzanak Sztálin elhelyezésének módján és nevezzenek ki erre a helyre más embert, aki semmilyen tekintetben '-íem különbözik Sztálin elvtánstól, csupán abban van a fölénye, hogy türelmesebb, lojálisabb, udvariasabb és figyelmesebb az elvtársakkal szemben, kevésbé szeszélyes és így tovább”;

A XIII. pártkongresszuson, amely kevéssel V. L Lenin halála után zajlott le, leveleit a küldöttek tudomására hozták. Ezeknek az okmányoknak a megvitatása eredményeképpen célszerűnek tartották meghagyni Sztálint a főtitkári tisztségben azzal, hogy vegye figyelembe V. I. Lenin bírálatát és vonja le belőle az összes szükséges következtetéseket.

Sztálin, aki megmaradt a Központi Bizottság főtitkárának tisztségében, a Vlagyimir Iljics Lenin halálát követő első időszakban szem előtt tartotta az ő bíráló megjegyzéseit. Később azonban Sztálin mértéktelenül túlbecsülte saját érdemeit, szilárdan hitt saját csal- hatatlanságában. A pártdemokrácia és a szovjet demokrácia egyes korlátozásait, amelyek elkerülhetetlenek voltak az osztályellenség és ügynökei ellen vívott kíméletlen harc idején, majd később a német fasiszta területrablók ellen vívott háborúban, Sztálin kezdte a pártélet és az állami élet normájává emelni, durván sárbatiporva a vezetés lenini elveit. A Központi Bi- zotság üléseit és a pártkongresszu- - ’kát vendszertelenül tartották, majd hosszú éveken át nem is

hívták össze. Sztálin gyakorlatilag bírálhatatlamná vált,

A szocialista építés ügyének, a párton és az államon belüli demokrácia fejlődésének nagy kárt okozott Sztálinnak az a tétele, amely szerint, amint a Szovjetunió halad előre a szocializmus felé, egvre jobban és jobban éleződik az osztályharc. Ezt a tételt, amely csak az átmeneti időszak bizonyos szakaszaiban volt helyes, amikor a , ki kit?” kérdés dőlt el, amikor kemény osztályharc folyt a szocializmus alapjainak felépítéséért, előtérbe helyezték 1937-ben, vagyis olyan időpontban, amikor a szocializmus már győzött országunkban, amikor a kizsákmányoló osztályokat és gazdasági alapjukat már felszámolták. Ez a hibás elméleti tétel a gyakorlatban a szocialista törvényesség legdurvább megszegéseinek és a tömeges megtorló rendszabályoknak szolgált megalapozásául.

Éppen azok között a körülmények között alakult ki egyebek között az állambiztonsági szervek különleges helyzete. E szervek iránt óriási bizalom nyilvánult meg, hiszen kétségtelen érdemeket szereztek a nép és az ország előtt a forradalom vívmányainak megvédésében. Az állambiztonsági szervek hosszú időn keresztül beváltották ezt a bizalmat és különleges helyzetük nem járt semmiféle veszély- lyel. A helyzet az után változott meg, amikor a párt és a kormány fölöttük gyakorolt ellenőrzését fokozatosan felváltotta Sztálin személyes ellenőrző tevékenysége, az igazságszolgáltatási normák szokásos alkalmazása helyébe pedig az ő egyéni döntései léptek. Még bonyolultabbá vált a helyzet, amikor Berijának, a nemzetközi imperializmus ügynökének bűnös bandája került az állambiztonsági szervek élére. Megtűrték a szovjet törvényesség komoly megsértését és a tömeges megtorlásokat. Ellenséges cselszövések következtében megrágalmazták és ártatlanul büntetéssel sújtottak sok becsületes kommunistát és szovjet pártonkí- vülit.

A XX. pártkongresszus és a Központi Bizottság Sztálin halála után folytatott egész politikája ékesszólóan bizonyítja, hogy a Központi Bizottságon belül megvolt azoknak a vezetőknek kialakult lenini magva, akik helyesen megértették a megérlelődött szükség- szerűségeket mind a bel-, mind a külpolitika területén. Nem lehet azt mondani, hogy nem voltak el- lenakciók azokkal a negativ jelenségekkel szemben, amelyek összefüggőitek a személyi kultusszal és fékezték a szocializmus előrehaladását. Sőt mi több. voltak meghatározott időszakok, például a háborús években, amikor Sztálin egyéni akciói lényegesen korlátozódtak, amikor lényegesen meggyengültek a törvénytelenségek, az önkény, stb. negativ következményei:

Ismeretes, hogy éppen a háború idején a Központi Bizottság tagjai, valamint kiváló szovjet hadvezérek a hátországban és az arcvonalon saját kezükbe vettek bizonyos tevékenységi területeket, önállóan hoztak döntéseket és saját szervező, politikai, gazdasági és katonai munkájukkal, a helyi pártszervezetekkel és a szovjetek szervezeteivel vállvetve biztosították a szovjet nép győzelmét a háborúban. A győzelem után a személyi kultusz negativ következményei ismét nagy erővel kezdtek mutatkozni.

A Központi Bizottság lenini magva nyomban Sztálin halála után erélyes harcot kezdett a személyi kultusz és súlyos következményei ellen;

Felvetődhet a kérdés: Miért nem szálltak szembe jezek az emberek nyiltan Sztálinnal és miért nem távolították el őt a vezetésből?

A kialakult körülmények között ezt nem lehetett megtenni. A tények kétségtelenül arról tanúskodnak, hogy Sztálin vétkes sok olyan törvénytelenségben, amelyet különösen életének utolsó időszakában követtek el. Ut'vanakkor azonban nem szabad elfelejteni, hogy a szovjet emberek olyan emberként ismerték Sztálint, aki mindig síkra száll a Szovjetunió védelmében az ellenség merényleteivel szemben, harcol a szocializmus ügyéért. Ebben a harcban időnként méltatlan módszereket alkalmazott, megszegte a pártélet lenini elveit és normáit. Ez volt Sztálin tragédiája. De mindez egyszersmind megnehezítette a harcot is az akkor elkövetett törvénytelenségek ellen, mivel a személyi kultusz légkörében a szocializmus építésének, a Szovjetunió erősödésének sikereit Sztálinnak tulajdonították. Ilyen körülmények között érthetetlen lett volna a nép

előtt minden ellene irányuló megmozdulás és itt egyáltalán nem az egyéni bátorság hiányáról van szó. Világos, hogy aki ilyen helyzetben szembeszállt volna Sztálinnal, nem részesült volna a nép támogatásában. Sőt, mi több, az akkori körülmények között az ilyesféle szembeszállást úgy értékelték volna, mint fellépést a szocializmus építésének ügye ellen, mint a párt és az egész állam egységének a kapitalista környezet viszonyai között rendkívül veszélyes aláaknázását. Emellett azok a sikerek, amelyeket a Szovjetunió dolgozói kommunista pártjuk vezetésével vívtak ki, méltán töltötték el büszkeséggel minden szovjet ember szívét és olyan légkört teremtettek, amelyben az egyes hibák és fogyatékosságok az óriási sikerek mellett kevésbbé jelentőseknek tűntek, a hibák negativ következményeit pedig gyorsan kárpótolták a párt és a szovjet társadalom kolosszális arányokban növekvő életerői.

Tekintetbe kell venni azt a körülményt is, hogy sok tény és Sztálin sok helytelen intézkedése, különösen a szovjet törvényesség megsértése terén, csupán az utóbbi időben, már Sztálin halála után, főként a Berija-banda leleplezésével és az állambiztonsági szervek pártellenőrzésének megteremtésével kapcsolatban vált ismeretessé.

Ezek a fő feltételek és okok, amelyek J. V. Sztálin személyi kultuszának megjelenéséhez és elterjedéséhez vezettek. Magától értedő- dik, hogy az elmondottak megma- rázzák, de távolról sem igazolják J. V. Sztálin személyének kultuszát és e személyi kultusznak pártunk által oly élesen és igazságosan elitéit következményeit.

fii.

A személyi kultusz elvitathatat- lanul komoly kárt okozott a Kommunista Pártnak, a szovjet társadalomnak. Durva hiba lenne azonban abból a tényből, hogy a múltban személyi kultusz volt, olyan következtetéseket levonni, hogy valamiféle változások történtek a Szovjetunió társadalmi rendszerében, vagy e személví kultusz forrását a szovjet társadalmi rendszer természetében keresni. Mind ez. mind az teljesen helytelen, mivel nem felel meg a valóságnak, ellentétben áll a tényekkel;

Mindannak a bajnak ellenére, amelyet Sztálin személyének kultusza a pártnak és a népnek okozott, nem változtathatta meg és nem változtatta meg társadalmi rendszerünk természetét. Semilyen személyi kultusz nem változtathatta meg a szocialista állam természetét, amelynek alapja a termelési eszközök társadalmi tulajdona, a munkásosztály és parasztság szövetsége és a népek barátsága — bár e kultusz komolyan megkárosította a szocialista demokrácia fejlődését, milliók alkotó kezdeményezésének fellendülését.

Azt gondolni, hogy egy személyiség, még ha olyan nagy volt is, mint Sztálin, megváltoztathatta tár- sadalnú-politikai rendszerünket, annyit jelent, mint súlyos ellentmondásba keveredni a tényekkel, a marxizmussal, a valósággal, annyit jelent, mind idealizmusba esni. Ez azt jelentené, hogy olyan felmérhetetlen, természetfölötti erőt tulajdonítanak egy személynek, hogy megtud változtatni egy társadalmi rendet, még hozzá olyan társadalmi rendet, amelyben a döntő erőt a dolgozók sokmilliós tömegei jelentik.

Mint ismeretes, a társadalmi és politikai rendszer természetét az határozza meg. hogy milyen a termelési mód, hogy a társadalomban kik birtokolják a termelőeszközöket, hogy melyik osztály kezében van a politikai hatalom. Az egész világ tudja, hogy országunkban az Októberi Forradalomnak és a szocializmus győzelmének eredményeképpen meghonosodott a szocialista termelési mód és hogy a hatalom már majdnem negyven éve a munkásosztály és a parasztság kezében van. Er~°k következtében évről-évre szilárdabb lesz a szovjet társadalmi rendszer, fejlődnek termelőerői. Ezt a tényt még rosszakaróink is kénytelenek elismerni.

Mint ismeretes, a személyi kultusz következtében néhány komoly hiba történt a párt és a szovjet állam tevékenysége bizonyos ágainak vezetésében, mind = szovjet ország belső életében mind külpolitikájában. r~öbbck között rá lehet mutatni azokra a komoly hibákra, amelyeket Sztálin a mező- gazdaság vezetésében, a fasiszta hódítók visszaverésére való felkészülésnek megszervezésében elkövetett, arra a durva önkényességre, amely a legutóbbi időszakban a Jugoszláviával való összeütközést okozta. Ezek a hibák kárt okoztak a szovjet állam ék .a eeves oldalai fejlődésének, különösen Sztálin életének utolsó éveiben fékezték a szovjet társadalom fejlődését, de magától értetődően nem térítették le a kommunizmus irányába tartó fejlődés helyes útjáról

Ellenségeink *rt állítják, hogy Sztálin személyi kultuszát nem bizonyos régmúlt történelmi feltételek, hanem maga szovjet rendszer, annak az ő szempontjukból nem demokratikus volta, stb. okozta. Az ilyen rágalmazó állításokat megcáfolja a szovjet állam fejlődésének egész története A szovjetek az államhatalom uj demokratikus formájaként a szabadságharcot vívó nagy néptömegek forradalmi alkotásainak következtében keletkeztek. A szovjetek az igazi népi hatalom szervei voltak és maradnak. Épp a szovjet rendszer teremtette me-' a nép óriási alkotó energiájának megnyilvánulásához szükséges feltételeket. Mozgás- bo hozta néptömegekben rejlő kimeríthetetlen erőket, embermillió- kat vont be az állam öntudatos igazgatásába. a szocializmus építésében való aktív, alkotó részvételbe. A szovjet állam rövid történelmi időszak alatt győzelmesen került ki a legnehezebb megpróbáltatásokból,, kiállta a próbát a második világháború füzében.

Amikor országunkban felszámolták az utolsó kizsákmányoló osztályokat. amikor a szocializmus az egész népgazdaság uralkodó rendszere lett. országunk nemzetközi helyzete pedig gyökeresen megváltozott, a szovjet demokrácia keretei mérhetetlenül kiterjedtek és továbbra is bővülnek. A szovjet demokrácia minden burzsoá demokráciától eltérőleg nemcsak meghirdeti, hanem a társadalom minden tagjának kivétel nélkül anyagilag is biztosítja a munkára, a művelődésre és az üdülésre, az államügyekben való részvételre való jogát, a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a lelkiismereti szabadságot, valamint az egyéni képességek szabad kibontakoztatásának reális lehetőségét és minden más demokratikus jogot és szabadságot. A demokrácia lényege nem formális jegyekben van, hanem abban, hogy a politikai hatalom szolgálja-e, tükrözi-e a valóságban a nép többségének akaratát és életbevágó érdekeit, a dolgozók érdekeit. A szovjet állam egész bel- és külpolitikája azt bizonyítja, hogv rendszerünk igazán demokratikus. igazán népi rendszer. A szovjet állam legmagasabbren- dű célja és mindennapos gondoskodásának tárgya a lakosság élet- színvonalának minden eszközzel való emelése, a nép békés életének biztosítása.

A szovjet demokrácia továbbfejlődését bizonyítják azok az intézkedések, amelyeket a párt és a kormány a szövetséges köztársaságok jogai és hatásköre kiterjesztésének, a törvényesség szigorú megtartásának, a tervezési rendszer helyi kezdeményezést kibontakoztató átszervezésének, a helyi szovjetek tevékenysége aktivizálásának, a bírálat és az önbírálat fejlesztésének céljából tett;

A Kommunista Párt által vezetett néptömegek hatalmas kezdeményezése. amelyet rendszerünk szült, a személyi kultusztól függetlenül és annak ellenére végrehajtotta hatalmas történelmi tettét és a szocializmus építésének útjában álló minden akadályt leküzdött: És ez a szovjet szocialista rendszer demokratizmusának leg- magasabbrendű kifejeződése. Országunkban a szocializmus nagy győzelmei nem maguktól következtek be. A párt és helyi szervezetei óriási szervező és nevelő munkája révén értük el őket, annak révén, hogy a párt kádereit és az összes kommunistákat mindig a marxizmus-leninizmus iránti hűség szellemében, a kommunizmus ügye iránti odaadás szellemében nevelte. A szovjet társadalom a tömegek öntudatossáva folytán erős. Történelmi sorsát hős munkásosztályunk. dicső ke Ihoz-parasztsá- ságunk, népi értelmiségünk alkotó munkáia határozta és határozza meg.

Pártunk felszámolva a személyi kultusz következményeit, helyreállítva a pártélet bolsevik szabályéit és kibontakoztatva a szocialista demokratizmust, elérte, hogy tovább szilárdultak a nagy tömegekhez fűződő kapcsolatai, hogy a tömegek még szorosabban tömörültek a nagy lenini zászló köré.

Az a tény. hogv maga a párt bátran és nyíltan felvétellé a személyi kultusz felszámolásának kérdését, Sztálin megengedhetetlen hibáinak kérdését, meggyőző bizonyítéka, hogy a párt szilárdan áll a le- ninizmusnak, a szocializmus és a kommunizmus ügyének, a szocialista törvényesség és a népérdeke!: tiszteletbentartásának. a szovjet polgárok jogai biztosításának őrhelyén. Ez a legjobb bizonyítéka a szovjet szocialista rendszer ereiének és életképességének. Ez egyúttal bizonyítja, hogy a párt szilárdan elhatározta: teljesen leküzdi a személyi kultusz következményeit és megakadályozza, hogy a jövőben hasonló jellegű hibák forduljanak elő.

Minden testvéri kommunista és munkáspártban helyeslést és széleskörű visszhangot keltett, hogypái- tunk elítélte Sztálin személyi kultuszát és ennek következményeit. A külföldi kommunisták, amikor megállapítják, hegy az SZKP XX. kongresszusa az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom szempontjából óriási jelentőségű, a személyi kultusz és következményei ellen vívott harcot a marxizmus-leninizmus elveinek tisztaságáért, a nemzetközi munkásmozgalom időszerű problémái megoldásának alkotó megközelítéséért, a proletárinte-- nacionalizmus elveinek megszilárdulásáért és továbbfejlesztéséért vívott harcként fogják fel.

Számos testvéri kommunista párt nyilatkozata helyesli és támogatja azokat az intézkedéseket, amelyeket pártunk a személyi kultusz és következményei ellen hozott. A Zsen- minzsipao, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának lapja ,.A proletárdiktatúra történelmi tapasztalatairól” című szerkesztőségi citékében ismerteti azokat a következtetéseket, amelyeket a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága az SZKP XX. kongresszusán hozott határozatok megvitatáséiból levont és ért írja:

„A Szovjetunió Kommunista Pártja Lenin végakaratát követve komolyan fogta fel azt a néhány súlyos hibát, amelyet Sztálin a szocialista építés vezetésében elkövetett, komolyan fogta fel ezeknek a hibáknak a következményeit. Tekintettel e következmények komolyságára. a Szovjetunió Kommunista Pártjának Sztálin nagy érdemei elismerésével együtt a legélesebben fel kellett tárni Sztálin hibáinak lényegét és az egész pártot fel kellett hívni, hogy óvakodjék e hibák megismétlődésétől és határozottan irtsa ki azokat az egészségtelen következményeket, amelyeket ezek a hibák okoztak. Mi kínai kommunisták mélységesen hisszük, hogy az SZKP XX. kongresszusán kibontakozó éles bírálat ■után mindenütt feltétlenül mozgásba jönnék mindazok az aktív -tényezők, amelyeket a múltban bizonyos politikai hibák visszatartottak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép az eddiginél még egységesebb és tömörebb lesz az emberiség történetében első nagy, kommunista tárca- dalom felépítéséért, az egész világ tartós békéjéért vivott harcban”.

A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilatkozatában ez olvasható: „A Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőinek érdeme, hogy kijavították a személyi kuűitusszal kapcsolatos hibákat és hiányosságokat, ami Lenin nagypártjának erejéről és egységéről, a szovjet nép körében élvezett bizalomról és a nemzetközi munkás- mozgalomban szerzett tekintélyéről tanúskodik”. Eugene Dennis elv- társ, az Egyesült Államok Kommunista Pártja Országos Bizottságának főtitkára ismeretes cikkében megállapítja az SZKP XX. kongresszusának óriási jelentőségét és kijelenti: „A XX. kongresszus megerősítette az általános békét és a szociális haladást. Új szakaszt jelentett a szocializmus fejlődésében és a békés egymás mellett élésért vívott harcban, amely Lenin idejében kezdődött, a későbbi években folytatódott és egyre inkább hatásossá és sikeressé válik'’.

(Szerdai számunkban folytatjuk.)