Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-13 / 165. szám

lfcjC. július 15. SZOLNOK M LG VEI NÉPLAP 3 Okosabb, ösztönzőbb bérezést Alit; van égetőbb, vitatottabb probléma üzemeinkben, mint a bé­rezés, a normák kérdése. Érthe'ó is. Nemcsak azért, mert a munkás is a „piacról él“ és ievekszik mi­nél „vastagabb borítékot“ hazavin­ni, hanem azért is, mert a pénzben igazságot keres végzett munkáia mennyisége és minősége szerint. - Ezt viszont nem egyszer alig-alig találja meg éppen a bérezés hiá­nyosságai miatt. Tulajdonképpen a normák szol­gálnának arra, hogy alapjai legye­nek a végzett munkának, általuk állapítsák meg a munka értékét. — Egyes üzemekben azonban nem töl­tik be ezt a szerepet a valóságos bé­rek és a normaszerint végzett mun­ka között mély szakadék tátong. A törökszentmiklósi Gépgyárban az át­lagos munkakategória 4—4.1 közéit mozog. A megfelelő órabér havi ősz- szegben áltag 800 forintot tesz ki. Ezzel szemben a tényleges havi át iaokereset közel 1160 forint. Te­hát a norma szerinti kereset csak 68 százalékban fedi a tényleges keresetet. A távolság igen nagy s számta­lan visszáság fér bele. amivel sok­szor a dolgozók maguk sem érte­nek egyet. A legnehezebb munka a gyárban például a szálasanyag hordás. Erős fizikumú emberek kö­zül is van sok, aki hamarosan ki­merül ebben. Nekik másfélszeres, vagy még nagyobb normát kell tel­jesíteniük, hogy elérjék az 1.200 fo­rintos keresetet. S ez nem megy másképp — a jelenlegi technikai fel­tételek mellett, — mint a munkain­tenzitás növelésével, fokozottabb izomerővel. így pedig a mi társa­dalmunkban nem lehet a termelé­kenységet növelni. Világos, hogyha « technikai feltételeken nem tudunk változtatni, olyan bérfeltételeket kell kialakítani ezen a munkahe­lyen, mely megszünteti a cseppet sem egészséges hajszát. Van olyan munkahely is a gyár­ban, — ahol mondjuk meg nyíltan se a munkásoknak, se a népgazda­ságnak semmi haszna nincs abból, hogy darabbér alapján számoljak el a dolgozó keresetét. Márcsak azért sem, mert túlságosan erőlte­tettek a normák. Ilyen például a szerszámműhely. Tömegmunka itt jóformán nincs, néhány darabos té­telek, sokszor 1 darabos tételek van­nak. így előáll az a helyzet, hogy ameddig az időelemző az egyetlen munkadarab időtételeit kiszámít­ja, műveletenként felfekteti, elké­szül a munkarab is. Mármost a normát magát is a havi átlagkereset­hez igyekeznek igazítani. Ez si­kerül is úgy. hogy a béringadozas átlag 100 forint fejenként. Könnyen kiszámolható, hogyha 14 szerszám- műhelyi dolgozó (mert ennyien van­nak) béringadozása 1,400 forint, ha­vonta ez éppen az időelemző havi keresetével egyenlő. Tehát gyakor­latilag alig van más értelme itt a normázásnak. mint az. hogy ,ja­vítja“ az üzemben a darabbérek, vagy a műszaki normák arányát s szebb lesz a statisztikai jelentés, amit iparági szinten megkövetel­nek. Megjegyzendő, hogy a normaosztály jobb belátása ellenére tartja fenn mégis a darabbér rendszert Itt s van már javaslat arra nézve, ho­gyan lehetne prémiumos idő­bérrel megoldani az itt dolgozók elszámolását. Ez általában amúgyis fontos, külö­nösen a gépgyárak szerszámüze­mében. ahol nemcsak a mennyiségi munka, hanem a minőségi munka is döntő. Hogy sokszor mennyi munkát je­lent egy-egy norma megállapítása, arra jó példa a targonca esete. Ezt a járművet a gyárban készítették igen ötletesen az anyagmozgatás megkönnyítésére. Ám ióva! nehe­zebb volt ennél kiszámolni, hogy a tarpongakezelő milyen darabbérrel dolgozzék. Ebből a célból az id s elemző elvtárs napokon át utazod a targoncással s különféle időmé­rést csinált az összes lehető eset.'-e (pl. stószból vagy földről rakodik rudat, vagy tömböt rak fel stb.) vé­gül két hét alatt elkészítette a nor­maalapokat. melyek kiinduló alapul szolgálnak maid a norma megálla­pítására. Ha meglesz a darabbér, akkor sem lesz könnvebb a helyzet, mert a néhánv száz méteres úton minden fordulónál külön munkala­pot kell kiállítani a targoncásnak, hogy ellenőrizni tudják, tételek sze­rint, mit csinál, mennyi bér jár ér­te. Ug.vhiszem. nem tévedünk, hí azt mondjuk, hogy ilyen munkánál megintcsak nem sok mozgósító ereie van a normának. A targoncás úgyis csak anyagot hord, amennyire szük­ség van a gyártáshoz, többet nem. Ha magas százalékot akar. túlter­heli a gépet, nagyobb sebeséggel megy. idóelőtt tönkreteszi a motort s kijavítása esetleg annyiba kerül, mint az egész évi keresete. Arrő) nem is beszélünk, hogy a munka­lapok kiállítása is csak időt vesz el. Nem sokat vagy semmit sem károsodna a vállalat, ha közönséges időbérben számolnák el az egyet­len targoncást Van még más példa-eset is a gyárban. A karbantartó kőművesen normáját pl. az építőipari időtéte- lek alapján határozzák meg s va­jon lehet-e kívánni egy gépgyártó időelemzőtöl, hogy normát ad­jon a lehulló! vakolat pótlására- Ha jól akarnák csinálni — épí­tőipari normás kellene a néhány főt számláló kőműves csoport mellé. Ha találomra csinálják, annal meg még az időbér is jobb. Ezeket az embereket egyébként egv héten hétszer is más állománycsoportba kell sorolni. Attól függően, hogy ja­vítanak. vagy u.i munkát csinálnak, „ipari“, vagy „nem ipari“ állomány­ba tartoznak s más más béralapból kapják a pénzt. Jö lenne nagyobb önállóságot és jogot adni az üzemek vezetőinek ar­ra, hogy a helvi sajátosságoknak fi­gyelembevételével dönthessék el, ál­lapíthassák meg a bérezés legmegfe­lelőbb formáit s ne kelljen néha jobb belátásuk ellenére is a rosz- szabbat. a bonyolutabbat választa­ni. Ezzel egyszerűbbé, igazságosab­bá tennék a bérezést. KUTYA-RÓKA BARÁTSÁG Az abádszalóki Szabadság Tsz tanyaközpontjában készült ez a fénykép. Ebéd­szünet volt éppen és két fiatal tsz-tag, a maradékból megvendégelte a tanya háziállatait, a kutyát, meg a rókát. A róka egyébként nemcsak a kutyával, hanem a tagokkal is szívesen barátkozik, a tyúkevésről már állítólag leszo­kott, de a lopásról még nem. Legutóbb ellopta és jóízűen elfogyasztotta az egyik tsz-tag reggelijét. A KUJON Jj^sie a Kökénybokor vendéglő kerthelyiségébe vezényelte Rontóné a társaságát. Túlcsorduló jókedvében is észrevette azért, hogy túlment a határon a hancúrozásá­val. A vásárban már messziről mu­togattak rájuk. Itt a kerthelyiségben rejtve lesznek avatlan szemek elől. Bőre minden pórusával érezte már az uj kaland ízét a jóképű megyei­vel. Mohon keresett hát valami disz­krét zugot, ahol kitombolhatják ma­gukat. Elszontvolódott. Már hajlandó lett volna vissza fordulni, olyan si­ralmas helyzet fogadta őket. Egyet­len szabad asztal akadt, ami mellöl éppen akkor keltek fel a vendégek. Minden pillanatban várható, hogy újonnan érkezők foglalják el. — Tessék, vonuljunk oda — von­ta karjánál fogva az igazgató az üres asztal felé. Sokat jelentő apró szorongatásokkal segítette átevickél- ni a csikós err.yős asztalok között. Az asszony szívesen tűrte, de várat­lanul kirántotta karját a férfi szo­rításából. A szabad asztal melleti lugasban a városi pártbizottság néhány tagja szórakozott családostul. Ott volt e párttitkár is. Sűrű barnaarcú em­ber. Okos fekete szemű, keménykó- tésű elvtárs. Eleven szeme egykettő­re befutotta az ismeretleneket. A hernyóbaiuszú igazgatóval mindjárt tisztában volt. A vendég éhes szeme gátlástala­nul falta Rontóné idomait, míg az a belső oldalra furakodott. Csodál­kozott. hogy mennyire elkomoro- dott a menyecske. Meg akarta kér­dezni, mi okozta a fordulatot ke­délyében, de idejében sikerült elfog­ni Erzsiké kínosan erőlködő hu- nvorítását. Megértette, hogy olya­nok "Inek a közelben, akik előtt vi­gyázni kell. — Szabadság titkár elvtárs! — kö­szönt olyan illedelmes lejtéssel Rontóné, mint a stréber tanulók szoktak tanítójuknak. — Jóestét kívánok — viszonozta derűsen Kubik elvtárs és szokásos gyors mozdulatával oda is intett. Fz felvidította a fiatalasszonyt. Mint minden papírlelkű, számító ember, ő is egy képzeletbeli káderlapot „hordott“ magánál. A titkár elvtárs mosolyát „jó pontnak“ jegyezte fel magáról. Magatartása megváltozott. Zárkó­zott lett. mint eev ifiú menyasszony, aki még a szemét sem meri felvetni, nehogy más férfinek is jusson su­garából a vőlegényén kívül. Egye­lőre térdét is összezárta az asztal alatt, sőt a megyei ember legna­gyobb meglepetésére egy neheztelő pillantás kíséretében pár centivel arrébb is táncoltatta székét. Gaval­lérja megint bizalmaskodni pró­bált. tTrre az igazgató is nyugtalan­kodni kezdett. Emelgette ülő­felét s iobbra-balra forgatta nyakát, hogy nézhetné meg lobban a tit­kár elvtársat. — Szabadság! — zendült mély, komoly ..megyei“ muzsikával az üd­vözlése a titkárhoz. Határtalan ügy­buzgalom. a közgondokkal terhes férfi hangja volt már ez. Mintha öt perccel azelőtt még nem az kakas- trombitája riogott volna a leghívo- gatóbban az utcán. Ha már titkár van a közelében, adni kell a tekin­télyre. Sose tudja az ember, mivel ékteleníthetik el a munkájáról fel­sőbb szerveknek adott jelentést, ha bután melléfog. Most már ő is és ter­mészetesen a sleppje is megyei ki- küldötekhez illő súllyal magasod­tak az asztal körül. — Jól megszervezték a helyiek is a vásárt, ugye Sólyom elvtárs? — adta fel a dicséretre alkalmat adó kérdést Rontóné. — Bizonyára ió kézben tartotta a dolgot a helyi pártbizottság *-> ér­tékelt tömören, lói hallhatóan az igazgató. E pillanatban ő is egy „ió pontot“ jegyzett fel saját képzelet­beli káderlapjára. Sose derül ki, hallotta-e Kubik elvtárs a dicséretet vagy nem. Csak annyi történt, hogy röviden nevet­te el magát, mintha valamit tisztá­zott volna a szomszédairól. Rontóné, Sólyom, a hallgatag sző­ke, a kopasz golyófejű s a kör egyik pontján az elárvult Rontó ünnepé­lyes hallgatással vigyázott a „káder- lapjára“. „Kicsit még elnézően mo­solyogtak is, mikor a pártitkár asz­talánál szépen, halkan dúdolni kezd­tek. „A karcagi csárdában ecet ég a lámpában .. Hadd teljék kedve ezeknek az egyszerű embereknek. Ezt mondta a megyei igazgató jóindulatú fei- biccentgetése. Legmagában pedig azon törte a fantáziáját, vajon mit tartogat számára az éjszakai ven­dégség Rontóék nál. T lledelmes félóra után fel is szedelözködtek. Az igazgató útnak engedte két kísérőiét és ven­déglátóival elindult az ismeretlen vidéki házba. — Itt fog aludni. Megfelel? — kérdezte háziasszon.vos gonddal Rontóné s előre engedte a ház vé­gében levő üveges verandára. A felső színes karikákon át lom­hán hulltak be az alkonyati színek és szétmállottak a szemközti pingált falon. Fojtó meleg porszag állt a zárt helyiségben s ez még messzebb levőnek tütette a fal közepén függő fatörzs tájképet. Valamelyik balato­ni fürdőhely banális ajándéka volt a festmény. A Balaton gálicék hul­lámain keresztiilszálkésodott a fa­törzs. Ettől kétoldalt virágcserép guggolt egy colcocskán. Belőlük páfrányszerű növényke csurgatta le cérnavékony ágait. A sarokban szőttessel letakart IS bizalom és összefogás áStfei eürelialaáásoiiSt forrása A bizalom nagy dolog, nem a szavak, hanem a tettek erősítik — így lehetne összefoglalni azt a sok népi mondást, amelyek mind arról szólnak, hogy az ember szívesebben hi:z a saját szemének, a már be­váltott ígéreteknek, mint bármi másnak. így van ez még akkor is. ha már megszoktuk, hogy valaki igazat mond és szavai megegyeznek cselekedeteivel. Ilyenkor ezt mond­juk: örülünk az elhatározásnak, de lássunk neki mielőbb a megvalósí­tásnak. Az országos nagy ügyekre is áll ez a megállapítás. Az olyan intézkedések, mint a földesúri birto­kok szétosztása, a jó forint megte­remtése. a gyárak államosítása, az újjáépítés, a jegyrendszer eltörlése és a dolgozó nép érdekében született többi számos intézkedés, mind a tettek fényénél vált igazi jelentő­ségűvé. Akkor értették meg még a kétkedők, a kishitűek vagy a iószán- dékű. de félrevezetett emberek is. hogy Pártunk szavakban is hirde­tett célkitűzései és cselekedeteink között nem lehet ellentmondás. De más értelemben is megvan ez az összefüggés: ha a dolgozók bizalma csökken, ha növekszik a kétkedés, biztosak lehetünk abban, hogy vala­hol hibát követtünk el. Pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata, a XX. kong­resszus széliemétől áthatva világo­san tárta fel előttünk ezeket az összefüggéseket is. Láthattuk és megérthettük belőle, hogv az elmúlt időszakban elkövetett hibák — a személyi kultusz elburjánzása, a túl­zottan központosított államigazga­tás gátló ténvezői. a dolgozók élet- színvonalának bizonyos negatív je­lenségei —. csakis következetes in­tézkedésekkel szüntethetők meg. Az eltelt időszak — bár csak né­hány hónap eredményéről szólha­tunk még — azt igazol la, hogy a XX. kongresszus tanulságainak al­kalmazásában megtettük a kezdeti lépéseket, máris egy sor rendelet, tö-vény, intézkedés született, ame­lyeknek sűllyát. jelentőségét külö­nösen akkor érthetiül; meg, ha ősz- szességükben vizsgáljuk azokat. 11a soron követjük a szín1“ hétről-hétre megjelenő hivatalos közleményeket s tudomást szerzünk a készülő hatá­rozatokról. Látjuk, hogy tervszerű és cgy­másbakapc olódó intézkedések ezek az előrehaladás jólirány- zott lépései. Sok-sok feladat megoldása ..érett a körmünkre“ még sem lehet azokat elkapkodni elsietni. Javítani kell a dolgozó nép életszínvonalán s erre irányul például a má jus 1-én bekö­vetkezett árleszállítás, rmelv mint­egy 900 millió forintos megtakarítást jelent a lakosságnak. Ezt szolgálják a bérrendezések is, amelynek első lépéseként a legalacsonyabb kere­setű dolgozók fizetését felemelték, vesszőasztal, körülötte három nád­szék. Az igazgató őszintén igyeke­zett elhitetni magával, hogy nagy­szerűen, pompásan fog itt aludni. Szeme azonban ide-odajárt, keres­te a diványt, amiről Erzsiké a ha­lászcsárdában beszélt. ’ — Na két erős -fi — akkor tes­sék kicipelni a sezlont — tuszkolta Sólyomot és a férjét az asszony a szobába. Megvacsoráztak, vacsora után megilletődötten verték el a sötétedő perceket egy kis iszogatással. Rontó­né lázas türelmetlenséggel paskol- ta két karját, előre-hátra billegette székét. Most nem mert olyan szaba­dos lenni, mint a nagy nyilvános­ság előtt, az általános zenebonában. Ma jdcsaknem titokban küldött egy- egy vágyakozó tekintetet a vendég­re, a férfira. — Jésszusom Béla! — nézett ijed­ten a karórájára — ne-n-edkilenc. Neked nyolc órára kellett volna ott­lenned a vásárrendező bizottságban. Montad, hogy valami kiértékelés lesz .;;; A pontos, lelkiismeretes hivatal­nok elsápadva felcihelődött. hogv teljesítse kötelességét. Dehogy gon­dolt arra. hogy farkas van a kert- alatt. A i otthonmaradtak fojtott vágy- gyal kívántak egymásnak kel­lemes álmokat. Míg Sólyom a kony­hában megmosdott. Erzsiké libben­ve kiszaladt valamiért a stelázsli- hoz. A férfi hallotta gyors lélegzé­sét s nem állhatta meg, hogy izmos mellét, atléta vállát f egyel mezeit pózba feszítve meg ne forduljon. Erzsiké nyitott szájjal, tűzpirosán, csábítóan illatozott mellette. Hosszú pongyoláját ott kötötte meg.de lát­tatni engedte közben vaskos comb­iának barna márványát is. Elhalón kérdezte. — Ha szüksége volna még vala­mire? . . ; i A drabális férfi szó nélkül fel­kapta és könnyedén, mint a pelyhet bevitte a vetett hűvös ágyra. (Folyt, köv.) legkevesebb 650 forintra. Ez az in­tézkedés egyévi kihatásában 170 millió forinttal emeli fel az alacso­nyabb keresetű dolgozók keresetét- További kategóriák bérrendezésére is sor kerül még, hiszen a Központi Vezetőség határozata évi 800 millió forintot javasolt fordítani erre a célra. A dolgozó nép életszínvonalának növelésére hozott és hozandó hatá­rozatok azonban szóró an összefüg­genek más tényezőkkel. Nagyon sok múlik azon, mennyire tudjuk kiak­názni azokat az erőforrásokat, ame­lyek rendelkezésünkre állnak. Jöve­delmező gyárak, tervszerűen és ha­tásosan gozdálkodó tsz-ek és állami gazdaságok, a pazarlásnak hadat üzenő kereskedelmi vállalatok, egy­szerűen és mégis jól működő állam- igazgatási azervek és így tovább — csakis ezek segítségéve] lehet fo­kozni a lakosság reálbérét, növelni a jólétet és kulturáltságot. Éppen ezért pártunk és kormányunk erő­teljes munkát végez azért, hogv mind nagyobb hatáskörrel ru­házza fel a helyi államhatalmi szerveket, a községi, a városi, a kerületi tanácsokat, valamint a szocialista üzemek igazgatóit és a termelőszövetkezeteket. De ezen túlmenően is számos ren­delkezés és határozat van előké­születben, melyek mind azt szolgál­ják, hogy minél nagyobb erő álljon rendelkezésünkre terveink megvaló­sításához, a helyi lehetőségek és a do1 gozók aktivitásában rejlő nagy lehetőségek kibontakoztatá­sával. — Máris folyik például az energiatermelés, a dieselesítés, az ország természeti kincseinek feltárása, valamint Budapest 10-15 éves távlati terveinek kidolgozása. Az ilyen távlati tervek nyugod- tabbá és megalapozottabbá fogják tenni az új ötéves tervek kidolgo­zását is. Nem lehet vitás előttünk, hogy ezek a határozatok éppen úgy a dolgozó rép felemelkedését célozzák, mint a közvetlen szociális intézkedések, pl. a munkaidő csök­kentése az egészségre ártalmas munkakörökben vagy a bérrend­szer egyszerűsítésére, a mainál helyesebb premizálási módszer be­vezetésére vonatkozó tervezetek. És ha ezekhez még hozzá vesszük azokat az eredményeket is, melye­ket — ugyancsak tervszerű mun­ka árán — a külfölddel való kap­csolataink rendezésében ezidáig is elértünk, nyugodtan mondhatjuk: pártunk, kormányunk egy pilla­natra sem tért le a megjelölt út­ról, a tettek a szavak valóraváltá- sát igazolják. Mindez természetesem nem köny- nyű feladat. Nem 'enne könnyű, a külső körülményektől elszigetelt légkörben sem, de tudjuk jól, hogy ilyen nem létezik. Eredményeinket soha és most sem nézik jó szem­mel azok, akiknek az egész szocia­lista tábor létezése fáj, s akiknek változatos módszereiről már nem egyszer volt alkalmunk meggyő­ződni. De a XX. kongresszus kiha­tásai alól még ezek az erők sem vonhatják ki magukat és előreha­ladásunk tényei eleven cáfolatai rosszindulatú rágalmaiknak. A dolgozók magukénak vall­ják pártunk, kormányunk cél­kitűzéseit és felsorakoznak mö­géje, segítik javaslataikkal, észrevételeikkel és alkotó munkájukkal. Csupán megyéinkben közel huszon­ötezren vettek részt a má-odik öt­éves terv irányelveinek megvitatá­sában s az országtól beérkezett mintegy harmincezer javaslatban ott vannak a mi megyénk dolgo­zóinak javaslatai is. Mi más ez, ha nem a növekvő bizalom, jelképe, tanúsága. De józanul és megfontoltan azt is látnunk kell, hogy a határozatok és rendelkezések, az ügyet előbb­revivő intézkedések önmagukban csak az eszközt jelentik, amelyek­kel könnyebben valósíthatjuk meg elképzelő-einket, nagy terveinket. A felső szinten hozott rendeletik és törvények csak az apró tettek nagy folyamában válnak sodró erejűvé, a párt és a kormány csak a dolgozó néppel együtt tudja ér­vényre juttatni elgondolásait. És amikor türelmetlenül várjuk a la­pok hasábjain megjelenő újabb és újabb intézkedéseket, gondoljunk a magunk munkaterületén megte­hető és megteendő, a mt erőfeszí­téseinken, emberi akaratunkon múló tettekre is. A párt, a kor­mány vezetői bíznak bennünk, bíz­nak állhatatosságunkban, meré-'z kezdeményezőkészségünkben és összefogásunk erejében, bízzunk mi is választott szervein^ érettsé­gében, gazdasági és jxilitikai ta­pasztalatában, a dolgozó nép iránti hűsegében — mert csak ez a biza­lom és összefogás lehet további előrehaladásunk forrása.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom