Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-13 / 165. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1056. július 15,

Gyors, olcsó, biztonságos a kombájnaratás

A fiatalok szeretnének világot látni

Móric* Zsigmond egyik tanulmányában azt mondja, hogy azok a jó tanítók, akikről a tanítványai állítják ki a jó bizonyítványt.

Hogyne állna százszorosán ez az igazság a párttitkárra, aki tíz, száz embernek a nevelője, ha úgy adódik, szigorú apja, meghitt barátja — elvtársa.

Mondják el Debreczeni Józsefről, a Járműjavító XI. alapszervezetének a titkáráról is a dolgozók, hogy milyen elvtárs.

A pártbizottságon így jellemzik:

— Mint ipari tanuló is pártmunkás volt már. Az emberek közt él, tudja is mindig, hol szorít a cipő. Náluk nincsenek unalmas taggyűlések, nem is igen hiányzanak, csak akik éppen betegek ... Osztálya, a VII/B. — fél esztendő óta mindig a legjobbak közt van.

Milyen is az a VII/B? Már sokszor leírtuk a mehemót munkacsarnokot, a hegesztők munkájának szépségét, a szegecselők szerszámának lármáját, a munkások és az acélos fémek csatáját... Inkább hát szemléljük, füleljünk.

Az irodák sora szomszédos a csarnokkal, mondhatjuk bátran — együvé nőttek. Munkaruhás „hivatalnokok” ugranak be egy-egy ne- negyedórára a kopott asztalok mellé. Elvégzik a szükséges adminisztrációt s aztán sietnek vissza az alvázak közé, a műhelyekbe. Ott élnek ők. nem a papírok között.

A telefont dereshajú, jóvágású férfi pötyögteti türelmetlenül. Mikor a drót másik végén jelentkeznek, vehemesen rákezdi:

— Ha felmegyek, kitekerem a kezeteket, lábatokat. Meddig könyörögjünk még azért a fúróért. Milyen eljárás az, hogy a munkások napokig szaladgáljanak, mert nem szerzitek be. a

Gusztikám ... éppen a Hakler , mondta, hogy 1—10 milliméteresig ti szerzitek be. Miért nem rendeltétek már meg . -..

... Jól van, jól van . i j Nekem ez.nem elég. Tegnap is ezt mondtá- tok, — jól van. Fúró legyen, mert... Na jól van... — fejezi be csendesen, mikor elfüstölte mérgét.

— Balázs elvtárs üti a vasat — telepedik a legközelebbi asztalhoz Cseh Zoltán elvtárs, az üzemi levelező. Szélesen mosolyintva int az ezüstös hajú munkás felé, aki már ki is viharzik.

Mikor megtudja, hogy Debreczeni elvtárssal volna dolgom, ezt mondja:

— Biztosan sürgős, ügyben szaladt el. A munkaügyiben láttam ■.;. Mert az olyan ember, hogy ha a munkásoknak kell valami, nem nyugszik, míg ki nem harcolja. Nem resteili a munkadarabot Se a vállára venni, hogy gyorsabban segítsen ... Meg azt szeretik benne a melósok, hogy nemcsak őket meri megbírálni, hanem felfelé is bátran kimondja, ami a szivén . i;

Mikor Cseh elvtárs odébbvonul, nyugodt arcú, barna fiatal elvtárssal váltunk szót. Joó József művezető. Hamarosan kiderül, hogy alapszervezeti vezetőségi tag. Mikor a kollektív vezetés felől kérdezősködöm, olyan magátólértetődően mondja, mintha mindenütt így menne már.

f— Nincs olyan vezetőségi tagunk, aki kimaradna például egy taggyűlés előkészítéséből, a beszámoló összeálításából. Sokkal bátrabbak, önállóbbak vagyunk, mióta a beszámolókat is felváltva tartjuk. Ilyenkor a válaszadás is a mi dolgunk. Mert azelőtt mindig a titkár tartotta ezt fenn magának... Mondta is Debreczeni elvtárs, hogy nyugodtan tanult a háromhónapos iskolán, tudta, hogy nincs fennakadás.

— Javult-e a taggyűlések színvonala?

— Régen inkább termelési értekezletek voltak ezek is. Most már politikai problémákon is vitázunk. A legutóbin Rózsahegyi Miklós elvtárs, aki azelőtt nemigen szólt hozzá, a személyi kúltuszról kért magyarázatot s egész szép elvi felszólalások jöttek utána.

A bírálattal máskor se volt baj, mert a titkár elvtárs hozzászoktatta a tagokat, hogy a vezetősége<■ se kíméljék, ha hibát látnak,.. Meg is mondják keményen, mert tapasztalják, hogy nemhiába.

Mikor Debreczeni elvtárs köztünk terem, már kialakult elég sokoldalú kép az alapszervezetről. A titkár elvtárs mindjárt ujságba- való kívánságot közöl.

— írják meg feltétlenül. Az egész üzemben panasz van a kenyér minőségére. Nem a bennevaló rossz, hanem a kidolgozás. Csomós, sü- letlen.

Már a vagonok, alvázak, fémbakok, vonatkerék-párok közt járkálunk.

— Szeretném ha a sütőipari vállalat művezetői maguk előtt látnának bennünket. Izzadunk, mar bennünket a rozsda, fekszünk az olajos kövön, az esti műszakban is dolgozunk, cipeljük a nehéz vastömegeket, vigyázunk, hogy baj nélkül utazhassanak a dolgozók ... Gondoljanak ránk a sütőipari vezetők... Mintha az ő fiuk vagy rokonuk is itt dolgozna, mintha nekik kellene táskázni a kenyeret az esti műszakra ... Jobb kenyeret kérünk tőlük.

A műhelycsarnokon kívül szőke- borostás, sovány fiatalemberhez vezetnek. Vigh János, a DISZ titkár kalauzol tovább. Barátságos, csendes fiú. Kezdetben a termelési eredményekről beszél, ö is sok jót mond a fiatalokról és reálisan. Joó elvtárs és néhány „öreg” munkás az osztályon szántén dicsérte a VIII. DISZ alapszervezet ifjait, többek közt Tóta Károlyt, Csontos Györgyöt, Frick Istvánt, Hirt Mihályt s másokat.

— Miről beszélnek a fiatalok legtöbbet?

— Hát, hogy nekünk van komplett futballcsapatunk s hiába kaptunk már két helyre meghívást, nem tudunk' menni, mert felszerelést nem kapunk, mezítláb, félmeztelen játszunk.

— Ez is komoly probléma, de

amit nem mondanak el az idősebbeknek?

Vigh elvtárs kirukkol vele.

— Azért zúgolódnak maguk közt, hogy mindig a fiatalokat dobálják ide-oda. Nem tudnak jól meggyökeresedni egy-egy brigádban. Ha valaki nyugdíjba megy, vagy elhelyezik, rögtön fiatalt a helyébe. Utána megint visszakerül.

Mielőtt állást foglalnánk, menjünk a fiatalok közé. Barna Rudolfot keressük először. A lakatosműhelyben megtaláljuk. Vékony, fürge lány jön vele hozzánk, hogy meglátja a DISZ titkárt.

4nélhül, hogy bármit is kérdeznénk, megelőz a kislány.

— De jó volna Romániába utazni — mondja, s vágyakozón sóhajt.

Kerek, világos arcú lakatoslány dugja ki köztük a fejét, Bencsik Piroska.

Csehországba is, én oda szeretnék.

— Én is — siet csatlakozni Barna Rudolf.. ■. Ügy szeretném látni a tájakat, hogy élnek az emberek.

— Olvastuk, hogy a pesti üzemekből utaztak már ki fiatalok. — Ránk miért nem gondolnak, pedig a legnagyobb üzem vagyunk a megyében, — kifogásolja Tóth Margit, a vékony lány. Három éve itt dolgozunk, mi is megérdemelnénk ... Jöjjön ide egy percre Kis elvtárs — szól hátra a brigádvezetőnek .

Az idős, szemüveges munkás odalépdel.

— Megvan velünk elégedve, Kis elvtárs?

— Nincs panaszom semmi.

— Használna-e, ha mi is ellátogatnánk pl. Csehszlovákiába?

— Meghiszem. Minél többet lát valaki, anál jobb munkás. Nem igaz, ahogy sokan vélik: „ez nem jó munkás, mert sok helyen dolgozott már”, — fordítja más irányba is a gondolat élét az öreg.

A DISZ titkárra nézek. Egyre gondolunk. Van tehát annak is előnye, ha nem csak egy brigáddal ismerkednek meg a fiatalok. Viszont abban igazuk van, hogy alaposan szeretnék bedolgozni magukat egy- egy munkakörbe.

— írják meg az újságokban, hogy mi is ellátogathassunk egy baráti országba... Jaj, olyan kíváncsi volnék, milyen is az a gépesített háztartás, ahogy már a filmekről is láttam — fantáziái Bencsik Piroska.

— Lehet, hogy majd sikerül — így a DISZ titkár.

— Nem, hogy lehet... Sikerülni kell — pirosodik neki Tóth Margit. Amit mi fiatalok akarunk, meg is lesz...

Még mindig vannak közös gazdaságok, ahol a kombájn munkáját lebecsülik. ezt a hasznos gépet nem alkalmazzák szívesen. A Szolnok megyei Néplap munkatársa felkereste a kombájnaratás egyik kiváló szakértőjét. Szabó János elvtársat, a megyei tanácstagot, a Bánhalmi Állami Gazdaság főgazdászát és kérte, nyilatkozzon az aratócséplőgépek munkájáról.

Véleménye szerint egyes helyeken miért idegenkednek még mindig a kombájntól?

— Ezt a jelenséget én nem Is idegenkedésnek, hanem inkább afféle okoskodásnak tartom. Legutóbb a megyei tanács vb. ülésén is szóba került ez a probléma. A Kunszentmártoni Járási Tanácsnál a Mezőgazdasági Osztályon azon vitatkoznak. hogy ennek a gépnek az alkalmazása a búza sikértartalmára megy-e. avagy sem." Az ilyenfajta elmélkedésnek nem most van az ideje és nincs ró semmi szükség. Szerintem ezzel csak eltereljük a figyelmet a legfőbb feladatról, a gabona gyors betakarításáról.

— Egyébként az aratócséplőgépek létjogosultságához már nem fér semmi kétség. Az elmúlt évek tapasztalatai mindennél jobban bizonyítják, hogy milyen nagy szüksége van ezekre a közös gazdasagoknak. Szerintem találkozunk jóindulatú idegenkedéssel is. Legtöbb tsz- ben azt szeretnék, ha már viaszérésben munkába lehetne állítani a kombájnokat. Sok helyütt ezt meg is teszik. Az arató-cséplő ilyenkor nem végez kifogástalan munkát, keni a szemeket, bennehágy a kalászokban. Erre persze azt mondják, hogy nem jól dolgozik. Nagy felelőtlenség ilyen területre állítani a gépet. Hogy a kombájn ió munkát végezhessen, ki kell választani a megfelelő érési időpontot. Tapasztalatom szerint, ez akkor áll elő. amikor a szem roppan. Még az is fennáll, hogy az aratógépek általában ismertebbek és ennek következtében — hogy úgy fejezzem ki — szimpatikusabbak is.

Vannak tsz-ek, ahol azt állítják, hogy a kombájn után még igen sok a munka?

— Ez csak látszólag van így. Valójában az a helyzet, hogy a kombájn szalma letakarításával még az elmúlt évben is több helyütt elmaradtak Az idén azonban ez már nem Igen fordul elő. mert a gépállomások többszáz szalmalehuzóval rendelkeznek. Egyébként minden komM oh ács-sziget árvízsújtotta területein a megmaradt termény minden szeme kétszeres értéknek számít tulajdonosaik részére. A mohácsi üzemek megértve ezt, a legmesszebbmenőkig segítik a mezőgazdasági üzemeket, egyénileg dolgozó parasztokat terményeik zavartalan betakarításában.

A Mohácsi Gépgyár például so- ronkívül végezte el a Mohácsszigeti Gépállomás, állami gazdaság, termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok aratási munkaeszközeinek javítását. Ezenkívül állandó aratási komplex-brigádot szervezett, amely éjjel-nappal a betakarítással kapcsolatos munkaeszközök javítását végzi, míg az akkumulátortöltő állomás időmegbájnaratás megszervezésén múlik; Nálunk a 847 hold őszi árpából 799 holdat ezzel a fontos munkagéppel kaszáltunk le és csépeltünk el. Utána nyomban kazlakba raktuk a szalmát és 827 holdon a tarlóhántást is elvégeztük;

— De nézzük csak ezt a sok munkát, amely állítólag a kombájn után van. Végezzünk összehasonlítást. Az aratógép kidobália a bekötött kévéket. Ezeket keresztekbe kell rakatni, majd kocsira és utána asztagok- ba. Ezután történik még a cséplés. A kombájnnál viszont már csak n kicsépelt magot és a szalmát kell letakarítani, illetőleg elszállítani. Világos, hogy az utóbbi kevesebb munkaerőt igényel és gyorsabba teszi a betakarítást.

A gyorsaság már a jövő gazdasági évre is kihat? Legalább is

itt ez az elfogadott vélemény.

— Igen, ez így van. Hamarabb elvégezhetjük a tarlóhántást, a trágyázást és a nyári szántást. Ennek pedig számtalan előnye van. Egyik az, hogy idejében hozzákezdhetünk az őszi vetések előkészítéséhez. Ilv módon pedig jó ülepedett magágyat biztosíthatunk a kalászosoknak.

— Még egy fontos tényező, — talán a legfontosabb — a kombájn- aratás hasznossága mellett, kiszámoltuk, hogy ezzel a géppel a gabona aratási költsége holdanként 176 forint. Kézzel pedig keresztberakásig holdanként 190 forint. Ehhez hozzájön még a hordás, a cséplés költsége, amely szűkén számítva, — legalább 160—170 forint. Óriási tehát a különbség.

A kombájnnal hogyan aratják a dőlt gabonát?

— Nem a dőlés irányában vágjuk, hanem átlós irányban. Megmondom őszintén, nálunk igen sok a dőlt gabona. Ennek ellenére 214 hold helyett 228 holdat terveztünk egy- egy gépre. A dőlt búzát a legtapasztaltabb kombájn vezetők vágják. — Olyan emberek, akik nem félnek a holdaktól és szeretik, ha gyűlnek a mázsák. A dőlt gabona ugyanis rendszerint igen gazdagon fizet.

— Még annyit, hogy a kombájn- vezetőkön is sok múlik, elsősorban az ő munkájuktól függ. mennyire szeretik meg a tsz-ekben az aratócséplőgépet. Mi igen kiváló kombájnvezetőkkel büszkélkedhetünk. Ilyen G. Nagy István, Országh László, ifj. Vona Pál, Ladányi Lajos. Gyárfás Kornél.

szakítás nélkül a kombájnok rendelkezésére ál.

A Mohácsi Mezőgazdasági Szeráru gyár a mohácsszigeti szekerek és lajtkocsik scrc-nkívüli megjavításával — ezeknek nagyobb részét társadalmi munkában végeztéik el — segítette elő a szállítási munkákat. Az országos feCadatoik közül terven felül 10 ezer kombájn- dobléc készítését vállalták és készítették el alig tíz nap alatt. Ugyancsak soronkívül készül az üzemben hetven lajtkocsd 210 ezer forint értékben. Hetven darab pa- raszlszekeret még ebben a hónapban, — két hónappal a határidő előtt — leszállítanak, hogy ezek már az idei nyáron részt vehessenek a betakarítás nagy munkájában.

De jó is ma fiatalnak lenni! T. I.

ÉRTÉS IllÜK

Szolnok város k9z3nségét, hogy a f. hó 16-ra meghirdetett

ZENEKARI HANGVERSENY

SZEPTEMBERBEM LESZ MEGTARTVA a Szigligeti Színházban bérleien kívül.

B bérlet előadások sorrendje a kifvetkeiS. lúlfos 29-án ÍLARC03BÍL, »szerepben SVÉD SÍND0R Augusztus 16-án ZSUZSI KISASSZONY operett három felvonásban rugusztus 26-án CSÁRDÍSKIRALYNÚ, H0XTHY HAMM tel ep ével Augusztus 31-én PILLANGÓ KISASSZONY. REMÉNYI LILLÍVEL címszerepben, a zenekari hangverseny helyett.

Városi Tanács Népművelési Osztálya

\ mohácsi üzemek segítenek az aratásban

Bürokrácia vagy éberség

Lapunk június 5-i számában — két közölt levél alapján — olvasóinknak tettük fel a kérdést. Döntsék el, bürokráciáról vagy éberségről van szó a kapucédulák ügyében. A hét folyamán hét levél érkezett válaszként. Az alábbiakban ezekből idézünk;

Nem találom bürokratikusnak — sőt helyesnek tartom — a kapusnak azt az eljárását, amikor az éberség szem előtt tartásával kérte a belépésre jogosító igazolványt... — Amennyiben sikerült volna átjutnia a „királyság területén'“, bizonyára birtokába juthatott volna a zöldcsi- kos cédulának is, amit kimenetkor nem kellett volna „mozdonyaival aláíratni“. Bizonyára megtalálta volna a Járóműjavító területén azt a szakközeget, aki szívesen kalauzolta volna és aláírta volna a főintéző elvtárs belépőjét. (Csömör János. Járműjavító.)

•

Ez a két cikk napok óta foglalkoztatja különösen a vasutas olvasókat. Én arra az álláspontra jutottam. hogy mind két vitatkozó fél inkább a romboló, mint az építő módszerét választotta a bírálatnak. Szombati elvtárs cikkében egész biztos, hogy van valami igazság, de csipkelődésre inkább a Jász-Kun- Kakasban kereshetett volna rovatot. 'A két üzem egymás nélkül nem élhet. Ugyanez vonatkozik a dolgozóira is. A bírálat vagy kritika mindig építő legyen, ne bosszúból fakadjon. Andrási elvtárs kijelentései, amit papírra vetett. Igen erősek, márcsak azért is, mert az esetnél ő sem volt jelen. Ilyen cikkel nem kell személyi bosszút forralni egymás ellen. (Rudi János, MÁV kocsivizsgáló.)

•

Mint szolgálati vezető, a történtek kivizsgálása után e cikkhez egy pár „igaz szót szeretnék“ írni. Tény, hogy Szombathelyi elvtárs megjelent és üzemünkbe akart belépni. A kapus nagyon helyesen a szolgálati jegyet kérte az elvtárstól, akinek beosztásánál fogva tudnia kellett volna, hogy bármely üzembe vagy gyárba hogyan lehet bejutni. Szombati elvtárs még a MÁV arcképes igazolványát sem tudta felmutatni. Szabályszerű egyenruhája és intézői rangja nem jogosítja fel arra, hogy minden igazolás nélkül üzemünkbe lépjen. A kékszínű miniszteri rendeletén rajta van, hogy mire jogosít: semmi esetre sem az üzemünkbe való belépésre és ellenőrzésre. A szolgálatot teljesítő kapus, mivel az Elvtársnak nem volt szolgálati jegye, sem arcképes igazolványa. felajánlotta, hogy átkisér- teti a nagykapuhoz, ahol szabály- szerű belépőt fognak kiállítani,,,.

Azután szolgálati nyomtatványt hozott saját részére kiállítva. Ez szabályos volt. Ha ezekután nem engedték volna be, akkor mondhatnánk az esetet bürokráciának, de így semmi esetre sem. Nekünk csak tanulságos volt ez az eset és még fokozottabb ellenőrzést végzünk azokkal szemben, akik üzemünk területére akarnak lépni. Bírálatát, mely •— ha egész piciny százalékban is megfelel a valóságnak — köszönettel vettük. (Pintér Ferenc, Járműjavító titkárság vezető).

•

Július 1-én megjelent cikkem éles vitára adott alkalmat. A sajtó és rádió közlései nyomán én is megpróbáltam humoros formában megírni egy bürokratikus történetet. A cikkemben nézetem szerint semmi sértő vagy lebecsülő megjegyzés nem volt — ez nem volt szándékomban sem. Miután írásom mégis félreértésre vagy sértődésre adott okot egyeseknek, elnézésüket kérem. Jómagam is tagja vagyok annak a bizottságnak, amely a vasutas nappal kapcsolatos 100 éves jubileum fényét és komolyságát van hivatva előkészíteni — s ez ellen tenni nem volt szándékom.

Elöljárójában meg kell említenem, hogy a vita hevében sem vártam olyan hangot, mint az Andrási Béláé vagy a Deme Béláé volt.

A szocialista erkölcs nem ismer olyan kritikát, mely rosszindulatúan, minden komoly alap nélkül rágalmaz. Tudniok kellett volna azt,

hogy a mostani aranycsillagok nem ellenségek és nem kell előttük földig hajolni. A munkásosztály káderei és maguk ts munkások voltak. Éppen ezért azt is elvárják, hogy munkásemberhez méltóan, ne vállveregetően beszéljenek velük.

c: t: Miután a kapuban lévő két egyén átnézte irataimat. így fordultak hozzám; „Maga nem mehet be. maga intéző, milyen intéző, hogy még ezt sem tudja.““ Mivel az intézői rang nem gúny tárgya, azért választottam a másik megoldást Mint műszaki vezetőnek, jogom van és jogom volt olyan cédulát írni és bélyegzőt használni, amivel beengedtek. A Járműjavítóból úgyszólván naponta járnak át a Fűtőházba mérnökök, művezetők, dolgozók. — Nyugodtan állíthatom, hogy ilyen „bemehet- nem mehet be“ játékot senkivel sem űznek nálunk. Ugyan mit szólnának a mérnökök, ha mikor hátul akarnának bejönni, elé- bük állnánk és azt mondanánk 5 perces igazolás után: „Menjen körül a hidon. mert ott a bejárat, milyen mérnök maga. hogy még ezt sem tudja.“ Mi ezt nem tesszük a jövőben sem s bárki átjöhet a Járműjavítóból. nem fogunk vele cédula játékot űzni. (Szombati József. Fűtőház.)

A vita lezárásaként, hadd jegyezzük meg: semmi esetre sem volt a célunk, hogy két rokon szolgálati ág között személyi ellentéteket szítson az ügy. Szombati elvtárs alapjában jószándékú bírálatában hiba volt — s ezt beismeri — hogy túl messze ment a következtetésekben — egészen a jubileumi ünnepségekig — s ezt joggal nem fogadják el a Járműjavító dolgozói. Azonban kár volna csak azt az egyetlen tanulságot leszűrni a vitából, mint ahogy azt egyes elvtársak teszik: hogy a jövőben „még fokozzák az ellenőrzést’’, megnehezítik a bejuta t Ez különösen akkor helytelen, mikor két tcstvérüzem között ált fenn ilyen viszony s minden valószínűség szerint azért vetették fel a kapucédulák ügyét, mert időt akarnak nyerni. Semmiképpen sem helyes az, hogy válogatás nélkül engedjenek be mindenkit az üzem területére, azonban feltétlenül meg kellene nézni, hogy a különféle színű és csíkozatú kapucédulák és belépésre jogosító igazolványok rendszerét hogyan lehetne egyszerűsíteni, bürokráciamentesíteni különösen az cgy- másrautalt szolgálati ágak dolgozóira nézve. Ez időmegtakarítást jelentene s eloszlatná a sokszor sértő és érthetetlen bizalmatlanságot, ami a jelenlegi rendelkezések szerint esetenként tényleg kötelessége a kapus dolgozóknak.