Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-01 / 155. szám

tose- jűitus t. SZOLNOK MEGV El NÉPLAP 3 A Megyei Tanács üléséről A Megyei Tanács pénteki ülé­sén két napirendi pontot tárgyalt, beszámoló és vita hangzott él a Végrehajtó Bizottság munkájáról, valamint a Kereskedelmi Állandó Bizottság tevékenységéről. Az aláb­biakban az első napirend megtár­gyalásáról adunk tájékoztatást. A Végrehajtó Bizottság jelentése, melyet Zsemí ye Ferenc elnök­helyettes élvtárs adott élő, rész­letesen elemezte a tanácsok mun­káját a megyében és úgy foglalt állást, hogy a tanácsok irányító munkája iavult az elmúlt tanács­ülés óta és eredményesebben oldják meg feladataikat. Kitért a tanácstagok, áUandóbizotteágok ak­tívabb tevékenységére és részlete­sen Ismertette számszerűleg is a mezőgazdaságban, pénzügyi terüle­ten, a tsz-fejlesztésben, stb, elért eredményeket. Hangsúlyozta a be­számoló, hogy a szocialista törvé­nyesség megtartása és megtartatása terén még mindig sok a kívánni­való. A község tanácsok munká­ját akadályozza, tekintélyüket, csor­bítja, hogy a tanácsok és a végre­hajtó bizottságok hatásköre rend­kívül SZŰk; A VB határozati javaslatot ter­jesztett éló a még meglévő hibák kijavítására. Ebben többek között igen nagy súllyal szerepéi, hogy növelni kell a tanácstagok tekin­télyét munkájuk hatásosabbá té­tele érdekében. A végrehajtó bi­zottságok tájékoztassák őket rend­szeresen a megjelent rendeOetekröl és a dolgozók ügyes-bajos dolgai­nak intézésénél is kérjék ki véle­ményüket. Felhívta a végrehajtó bizottságok figyelmét: ne hozzanak döntéseket — mint ez már előfor­dult — olyan ügyekben, amelyek a tanácsok hatáskörébe tartoznak. A határozat állást foglal a bürokrácia elleni harc kérdésében és intézkedést tartal­maz az állandó bizottságok mun­kájában még meglévő formalizmus megszüntetésére, a nyári mezöfaz- dasági munkák és a begyűjtés jó elvégzésére. A beszámolóhoz a tanácsia;ok közül tizenegyen szóltak hazá, több felszólalásra az idő előrehüa- dottsága miatt nem került sor Kárpáti János tanácstag, a Ti- szasülyi ÁG. agronómusa elrran- dotta: az időjárás miatt az áUmi gazdaságokban előfordulhat, bgy kéziaratásra lesz szükség a teőlt gabona levágására, ugyanakko a rendelkezés szerint minden goo- nát géppel kellene levágniok. in­tézkedést kért ebben az ügy'cn. Az úgynevezett ukrán asztagolé — beázástól védi a gabonát —el­terjesztését is szorgalmazta. Bpp Jánosné és Kuti György VB tit­kár a tanácstagok munkájáak módszereiről, a dolgozók panamai­nak gvonsabb elintézéséről szóak. Tóth Imre élvtárs. VB elníSie- j vette« a mezőgazdasági rmwák néhány időszerű problémájára hívta fel a figyelmet. ‘ A tanácsülés véleményünk sze­rint még nem tükrözte eléggé a XX. kongresszus szelemét. Az egyébként igen tartalmas beszá­moló sem volt ebből a szempontból élénk vitára Indító, hiányzott be­lőle a személyekre szóló kritika és önkritika s vitáról szinte nem is lehet beszélni az ü’éssel kapcsolat­ban. Ebben része van annak is, hogy a felszólalásoknak több mint felét az úgynevezett hivatalos felszólalások a beszámolót alátámasztó vagy ki­egészítő részek — vették el. Nem az a hiba. hogy mint tanácstag — hiszen ehhez egyformán joguk van — felszólalt a megyei tanács VB személyzeti osztályvezetője, VB tit­kára és egyik elnökhelyettese is, valamint a Mezőgazdasági Igazga­tóság «ezetője, mert. hiszen értékes ét mozdonyom a Szolnoki Jár­műjavító területén dolgozik s ezeken kellett volna párperces műszaki vizsgálatot elvégeznem. Emiatt kár lett volna ugyan a mozdonyokat behozatni a Fűtőház­ba, így hát én mentem át a Jár­műjavítóba, hogy ki ne essenek a munkából a gépek. így elgondolva az eljárás ésszerűnek látszott, leg­alábbis az én részemről. Nem igy gondolkodik azonban a bürokrá­cia. Az időnyerés céljából a teher­pályaudvar felőli kiskapun közelí­tettem meg az üzemet szabályszerű egyenruhámban. Amint belépek — ahogy illik — elmondom a kapus­nak, mi járatban vagyok, mit aka­rok. ö tüzetesen kikérdezett, meg- magyaráztatta magának, hogy miért kell ez a vizsgálat, alaposan megnézte a kezemben lévő különös alakú mérőműszert, a jegyzetfüze­temet, számbavette összes személyi okmányaimat, személyi igazolvá­nyaimat, majd hosszas latolgatás után úgy döntött, hogy nem mehe­tek be. Hogy miért, ki tudja? Ta­lán a műszerem nem tetszhetett neki, vagy a személyi igazolványba ragasztott fényképem (ez egyéb­ként nekem sem tetszik). Elég az hozzá, hogy eltiltott a belépéstől. Már-már kezdtem ideges lenni, mikor a kapusnak mentő ötlete tá­madt. Azt tanácsolta, hogy menjek keresztül a Járműjavító területén a másik kapuhoz és ott kérjek egy „zöldcsíkos” belépési cédulát. Hát ez hogy lehet, ki tudná megfejteni? Az előbb nem engedett be, mast meg azt mondja, menjek át nyu- goltan az üzem területén a másik kapuhoz. Hogy lettem ennyire megbízható egyik percről a másik­ra, hogy átenged a „királyság” te­rületén. Már majdnem elindultam mégis, mikor rádöbbentem az újabb aka­és hasznos dolgokat mondtak el, hiba azonban, hogy aránylag ez hosszú időt foglalt el, s mire vita alakulhatott volna ki, máris javas­lat érkezett a napirend lezárására, mert még egy napirendet kellett megtárgyálmok. Helyes volt tehát, hogy határozatot hoztak arra néz­ve, hogy a jövőben az ügyrend fontossága szerint döntik el, hány napirendi pontot tűzzenek az ülés elé, hogy jusson idő az alaposabb vitára is. A tanácstagok jó felké­szülése, tájékozottsága és az, hogy el is mondhassák véleményüket, alapvető feltétele a tanácsülések demokratizmusának. A hozott határozatok ezt a célt jól szabták meg. A legközelebbi tanácsülés feladata lcasz, hogy ezen a területen is — a tanácstagok és a VB időközbeni munkája alapján — további és még nagyobb előre­haladásról adhasson . számot. F. T. P. dályra. Ugyanis minden üzembe­járó ember tudja, hogy a belépő­cédulát csak belépésre lehet hasz­nálni, viszont kilépni, csak akkor lehet vele, ha valaki — akivel ügye volt az embernek — aláírja, lepe­csételi. Igenám, de kivel írassam én alá? — ébredtem rá a szörnyű valóra. A két mozdony, amivel ne­kem ügyem van, nem tud írni, mégcsak bélyegzőjük sincs. A tény­állás szerint tehát most már be­léphettem volna, de ki nem. Már láttam magamat, amint a 200 éves jubileumot is a Járműjavító terü­letén töltöm. Kétségbeesésemben támadt egy mentőötletem. Visszamentem a Fű­tőházba. Egy kis cédulára ráírtam a nevem, meg azt, hogy mikor in­dultam el innen. Az iromány alá egy olvashatatlan aláírást tettem s kerítettem még rá egy szép lilái pecsétet (megtekinthető még most is a Jármű kiskapujában). így fel­fegyverkezve a bürokrácia ellen, jelentkeztem ismét belépésre a kapusnál. Mintha megváltozott volna ez az ember. Arca felderült, elvette a papírt és most már kor­látlanul jöhettem-mehettem az üzem területén, amerre jónak lát­tam. Igaz, hogy a tízperces munka elvégzéséhez így két óra kellett, de ez a dolog csak tetszett nekem. Ugyanis feltehető, hogv ezt a Bach korszakbeli bürokr-riét a Jármű­javítóban csak a 100 éves jubileum idejére alkalmazzák, valószínű azért, hogy korhű legyen már az előkészület is. S z om bati József MÁ^ műszaki 'intéző * U. i.: Ezúton hozom a MÁV Jármű­javító tudomására, hogy semmit el nem tulajdonítottam ás semmi kárt nem tettem. Ellenben, ha egyszerűen csak beengedtek volna személyi doku­mentumaim és a Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium kékszlnü igazolvá­nyával, ki tudja mi mindent el nem Követtem volna odabent. (Sz. J.) nely gyorsabb ütemben fejlíött, int az ipar egészében véveJu- «zlávía 1955-ben több mir 15 iilió tonna szenet, több min800 er tonna acélt, több mint 5i(XW) nna nyersva&at és 4 miárd 10 millió kilowattóra áramoter- elt. Az áramtermelés a honi őttihez képest 3,7-szeresre, s'as- ihászat termelése 3,5-szeren, a éntermelés több mint kétszcsre ott. A népi hatalom éveibe lét- ■hozták a gépkocsi-, tréor-, :pülőgép-, rádiótechnikai ipí és közlekedési gépgyártást. Az utolsó tíz évben többnint Hl nagy iparvállalat épült. Az ipar fejlődése lehetővéette, Dgy az ország természeti leseit jugoszláv nép szol gálát ábaüít- ik. Nagyszabású vizierömtrpit- ezés folyik a köztársaságba Na­pot fejlődött a bányászát .ü'ö- ösen a színes- és ritkafém ér­dinek — alumínium, réz. lom, n, króm. mangán, wolfranmo- bdén. kobalt stb. — kiterlése. i háború óta már ásványost is ?rmelnek Jugoszláviában, inek özpontja Horvátország. A nehéziparral egy ideiül ha " lassabban is. fejlődik köz- zükség’eti cikkek gyártása, tér­iéi neszközök termelése a ború lőttihez képest több mint lenc- z er es re. a fogyasztási cikk ter- nelése több mint kétszeresnőtt. L jugoszláv kormány mosntéz- edéseket tett, hogy beba az Imaradást a közszükségletikkek emelésében. A szocialista építés soráíugo- zláviában a gazdasági i gatás ajátszerií. decentralizált >rmái dakultak ki. Az iparvábtokát igy évre választott muTvtnná- *ok igazgatják. Ezek zik a ervezést. állapítják meg prmé­kek Arát, keresnek ét esi lééi piacot, sbb. A vállalat igazgatója köteles beszámolni a munkásta­nácsnak. A jugoszláv mezőgazdaságban túl­súlyban vannak az egyéni paraszt- gazdaságok. Az egész fö'dterület körülbelül négyötödével rendelkez­nek. Az egyéni parasztgazdaságok bírt területének felső határát 10— 15 hektárban szabták meg. A me­zőgazdaság fejlődése elmarad az ipar fejlődésétől. A , kis paraszt- gazdaságok túlsúlya megnehezíti az új technika alkalmazását. A ju­goszláv társadalom vezetői a szö­vetkezésben. a nagyüzemi terme­lésben látják a kiutat ebből a he’yzetből. Edvard Kardélj, a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács elnök- helyettese a Szövetkezetek Köz­ponti Szövetségének II. plénumán hangoztatta, hogy Jugoszláviában a mezőgazdasági termelés fejlesztése elválaszthatatlan a falu szocialista átalakulásától. A mezőgazdaság szocia1 ista szek­“ tora zömmel állami gazdasá­gokból. továbbá körülbelül 900 ter­melőszövetkezetből tevődik össze. A földterületnek valamivel több mint 20 százaléka van ezek kezé­ben. Az állam nagy segítséget nyújt a mezőgazdaságnak. A jugoszláv mezőgazdaság évente több mint 2000 traktort kap. Növelik más korszerű mezőgazdasági gépek és a műtrágyák gyártását. Fokozzák a nemesített vetőmag ellátást. Nagy összegű hiteleket nyújt az állam a mezőgazdasági termelés fejleszté­séhez. Ennék révén az utóbbi években valamelyest fellendült a mezőgazdasági termékek, főleg az áillntj termékek termelése. Jugoszlávia kormánya nagy erő­feszítéseket tesz. hogy emelje a nép élet- és kulturális színvonalát. A városokban és a munkáíslafeóte­lepeken a háború óta körülbelül 100 000 lakás épült. De, mint a jugoszláv sajtó közli, a lakáshely­zet még mindig nehéz. Egyre szélesedik a jugoszláv is­kolahálózat. Jelenleg 12 500 elemi iskola (a háború előtt 8900 elemi iskola volt), 1640 nyócoeztályú is­kola (a háború előtt ilyen egyálta­lán nem volt), továbbá 1860 gim­názium és szakiskola működik az országban. Ezek jelentős sikereik, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a háború alatt az isko’aépü- letek körülbelül 80 százaléka pusz­tult fel, vagy sérült meg. Az országban jelenleg 75 színház működik, A háború előtt mindössze 25 volt. Tíz filmstúdiója van Ju­goszláviának. A filmszínházak szá­ma megháromszorozódott. A jugo­szláv kiadóvá!'a1 a*ok 1955-ben 4500 könyvet adtak ki, nagy példány­számban. E tények a szocializmus útján háladó jugoszláv nép állandó, gyors fejlődéséről tanúskodjak. A szovjet-iugoszláv kancsolaick ” helyreáTítása szilárd alapot teremtett a két ország baráti, gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatainak fejlesztéséhez. A Szovjetunió jelen'eg a negyedik helyet foglalja el Jugoszlávia kül- kereskede'mébén. míg a múltban a jugoszláv kivitelben a nyolcadik a behozatalban a 14-ik helyre szo­rult. Fejlődnek a baráti kapcsolatok Jugoszlávia és a népi demokratikus országok között. A közös szocialista eszményeken alapuló együttműkö­dés a legváltozatosabb formákét ölti, mindegyik ország előnyére. A szocialista országok együttműkö­dése izmosítja az új háború elten harcoló, haladó erőket és a nemzet közi munkásmozgalom ügyét szol gália. Tekergek a bürokráciában Ervényes-e még a régi nóta ? A nóta így kezdődik: „Vagyok olyan legény, mint le, vágok ^ olyan rendet mint te.“ Hej valamikor büszkén énekelhette az a legény, aki a falu első kaszásának számított. Erről beszélgettünk a minap egyik ismerősömmel, mivel, hogy néhány nappal ezelőtt me- gyeszerte megkezdődött az aratás. Ó a régi szokások kedvelője, s ag­gódva mondta: “Elmúlnak a szép szokások. Lám, már ez a nóta se érvényes, hiszen a rendeket általában mindenütt kombájn, meg aratógép vágja.“ Hát vajon érvényes-e még a régi nóta? Igaz a traktoros csák ül a gépén, irányítja a masinát. Ővele mégse versenyezhet kézikaszával senki emberfia, még az se, aki három méteres rendeket vág. Ez így van, de én mégis azt mondom, érvényes még a régi nóta. Hogy miért, azért, mert a géppel sokkal jobban lehet virtuskodni, mint a kézikaszával. S ha így van, mert így van, akkor ma is kitűnik, hogy ki a legény. Csak ma már ezt nem azon mérik, milyen rendet vág, ha­nem. hány száz holde: arat. Végeredményben 1956-ot írunk. S hogy van virtuslcodás, azt nemén mondom, hanem akik virtus­kodnak. Itt van Babecz József, a Kunszentmártoni Gépállomás trak­torosa, őt aztán kemény fából faragták. Aki véle akar versenyben rendet vágni, annak bizony jól fel kell kötni, amint mondani szokás. Babecz József tavaly az ország legjobb aratógép vezetői között fog­lalt helyet. És most alig, hogy megkezdődött a nagy munka, máris hírt adott magáról. 15 holdat aratott egy nap. Kutasi János, a Sur­jánt A'laml Gazdaság kombájn-vezetője másfél nan alatt 4Ó0 mázsa gabonát csépelt és az első nap 20 holdat aratott gépévet. Érvényes a régi nóta Aki legény, álljon ki velük kaszSlnü *— Szp ­„Kiváló föld mii vpsgxiirethcxeli dolgozók” SZIGETI KAROLY, a MÉSZÖV iparcikkforgalmi osz­tályának vezetője 8 éve dolgozik a szövetkezeti mozgalomban. „Ki­váló földmüvesszövetkezeti dolgo­zó’' kitüntetést kapott, s jó mun­kája jutalmául ezévben külföldi üdülésben részesül. GULYAS JÓZSEF. a kunszentmártoni járási központ igazgatósági elnöke. Négy éve vég­zi ezt a fontos munkát. A szövet­kezeti mozgalom fennállása óta dolgozik a földművesszövetkezetek érdekében. Jó munkája elismeré­séért a ..Kiváló földművesszővét- kezti dolgozó'’ kitüntetést kapta. szó a Tisza érdekében Néhány Meg kell gondolni minden forintról, hová tesszük, de vannak ese­tek, amikor a beruhá­zással való takarékos­kodás — pazarlás. Amit most szóba hozok, ilyennek vélem. A Tisza, úgylátszik, mostoha gyerek lett. Nem öntött ki 1919 óta, amikor is Szelevény környékén borított el sokezer holdat. Ez a tény. azt mutatja, hogy a gátrendszer jó, biz­tonságos. Nem lehet azonban a következte­tést úgy folytatni, hogy ha ilyen derék és ille­delmes ja Tisza, semmi szükség további sza­bályozására. Tény. hogy Beseny- szögnél, Nagykörűnél, Tlszavárkonynál, Ti- rzasasnál és még né­hány kisebb szakaszo­kon 6—8 méterre van már csak a szakadozó part a gáttól. Közvet­len árvízveszély nincs, vészharangot kongatni fölösleges. Azt viszont nem szabad elhallgatni, hogy ha még jobban bekagylózódik a part, rendbehozása a jelen­leginek többszörösébe kerül. A magas vízállás ugyanis valósággal eszi a partot. A lepusztulás igen gyors lehet. Most sem olcsó az omlás megakadályozása: ter­méskövekkel kell vé­gigrakni említett ré­szeket, s ez folyóméte­renként körülbelül két­ezer forintba kerül. Ne­hezíti az eféle munká­kat, hogy a tiszalöki építkezés következté­ben a Tokaj vidéki kő­bányákból még nem lehet viziútOn szállítani az anyagot. Vélemé­nyem szerint azonban így sem szabad késle­kedni. A termésköves megoldás még mindig sokkal olcsóbb, mintha néhány év múlva nagy részeket kellene feltöl­teni, vagy esetleg az egész gátat odébb újra építeni. Valamennyien öröm­mel látjuk, hogy kor­mányzatunk jelentős összeget fordít a dunai gátak építésére,_s az ár­vízkáruk helyreállttá- Sára. Ugyanakkor az alföldi emberek kérése, hogy a Tiszát se tekint­sék mostoha gyermek­nek s a vízügyi szak­emberek idejében vé­gezzék el a szükséges kisebb munkákat. Solymár József Határidő e*őtt teljesítettük második negyedévi adóbevételi tervünket Nagy feladatok elé állítatta já­rásunk pénügyi dolgozóit a II. ne­gyedévi adóbevételi terv teljesí­tése. Az új rendeletnek megfele­lően ez idő alatt kellett elvégezni az adókiírást is. kevesebb segítsé­get tudtunk adni a községi appa­rátusnak s az első negyedévi lema­radást ez idő alatt kellett pótol­nunk. A jó munkáért dicséret illeti az adófelügyelőket. Faragó Sándort, aki 3 nappal a határidő előtt fe­jezte be a kivetéseket. Sápi .János. I.ltkei Sándor pedig azért érdeme! dicséretet, mert az adókiírással együtt az adóíveket is elkészítet­ték az adózók részére. Nem szabad éfeledkezni azon­ban a járás adózóiról sem. Eleő­’1 Té'•-71» r»n P«; ,Tíílcv?Ő 45 r) 1;J<; dolgozói, adófizetői tettek eleget időben államunkkal seemfceni kö­telezettségüknek. Meiegh Lajos jé.szágói, Szöllősi Istvánná jánes- hidai, özv. Kuczki Mihályné jász- jákóhalmi, ifj. Hátra Mátyás alaty- tyáni, Szabó Mihály jásztelki dol­gozó parasztoknak éa a járás igen sok adófizetőjének az érdeme, hogy elsőként teljesítettük kötele­zettségünket. Még nagyobb eredményeket ér­hettünk volna el, ha nem lennének olyan notórius rossz adófizetők, mint Csikós Balázs jászágól ku- lák, aki 25 ezer, özv. Molnár Má- tyásné jásztelki kulák, aki 26 ezer forinttal tartozik államunknak; Kábái Sándor Jászberény. .Járási Tanács. Egyéni dolgozó parasztok, termelőszövetkezetek ! Kössetek minél nagyobb számban sertéshizlalási és bacon nevelési szerző­dést az 1956—57. évre. A beadásra kötelezett termelők takarmánybeadási kedvezményben részesülnek. Magas átvételi árat és külön prémiumot biz­tosítunk a leszerződött hízók után. Szerződéskötés esetén egyéni termelők­nél 400 Ft, tsz-eknél 600 Ft előleget folyósítunk. Mindenféle felvilágosítást megadnak és szerződés megköthető az Allatforgalmj Vállalat felvásárlói­nál és kirendeltségeinél. SZOLNOK MEGYEI ALLATFÖRGALMl VALLALAT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom