Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)
1956-07-29 / 179. szám
1056, július 29; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Bosszantó „apróságok“ Minél nagyobb kedvvel A kengyeli Harcos Tszcs elnökének és egyik tagjának nyilatkozata a Központi Vezetőség határozatáról Nekem a Központi Vezetőség határozatából a bizalom és a megértés ragadta meg legjobban a figyelmemet. Tszcs tag vagyok és elsősorban a mezőgazdálkodással foglalkozó részt olvastaggattam. Látom, hogy a párt bízik a parasztságban. Tudja, hogy mi megértjük, és ma már nagyon sokan valljuk a közös gazdálkodás hasznát. Azt is látja azonban a párt, hogy a meggyőző szóval kell a közös gazdaságokat létrehozni, továbbra is biztosítva az önkéntességet. Helyeslem továbbá, hogy aki úgy látja, annak nem ketl azonnal fent, vagyis a termelőszövetkezetben kezdeni az új életet, hanem megkezdheti lentebb is, tszcs-ben, vagy szakcsoportban. Itt aztán nemcsak megkedveli, hanem meg is tanulja a szövetkezeti gazdálkodást. De ez csak az egyik haszon. A másik is figyelemreméltó Én magam is láttam, hogy amikor nálunk megalakult az első termelőszövetkezet, a tagok sok mindent csak állami segítséggel voltak képesek létrehozni. Ezt meg is értem, hiszen akármilyen jómódú középparasztok fognak is össze, rögtön nem képesek száz, vagy kétszáz férőhelyes istállót építeni saját erejükből. Márpedig a mezőgazdasági, tizekben erre szinte mindenütt azonnal szükség van. Mi másképpen vélekedünk. Itt a tszcs-ben alkarjuk megalapozni jövőbeni gazdaságunkat, méghozzá elsősorban saját erőből, kevesebb hitelből. Évröl-évre aztán előrébb megyünk. Azért is nagyon megnyugtató a Központi Vezetőség határozata, mert úgyvélem, ezután jobban segítik majd a felsőbb szervek a mi törekvéseinket. Elhiszik, hogy mi nem a tsz-töl félünk, hiszen nem is attól tartunk, hogy hamarosan a fejlettebb gazdálkodásra kerül sor, hanem attól, hogy idő előtt, vagyis mielőtt ezt megalapoznánk. Most a Központi Vezetőség határozata után bizonyára segítenek is bennünket jobban. Mi havonként, rendszeresen megtartottuk eddig is a közgyűlést, erre meghívtuk a község vezetőit. A párttitkár elvtárs egyszer, másszor — nagyon ritkám — el is jött, de más nem látogatott meg bennünket. Jó lenne, ha ezután eljönnének az elvtársak, hiszen sok a tervünk és szívesen vennénk az okos tanácsot. Elmondta: SZILAGYI ISTVÁN, a kengyeli Harcos Tszcs tagja. Nemcsak én hanem a Harcos Tszcs valamennyi tagja nagy örömmel fogadta a Központi Vezetőség határozatát. Ennek is különösen azt a részét, amely kimondja, hogy az eddiginél nagyobb mértékben kell segíteni az alacsonyabb típusú termelőszövetkezeti csoportok fejlődését. A tszcs mintaalapszabálya szerint gazdálkodunk. 1954-ben alakítottuk meg a Harcos Tszcs-t, kilenc taggal. Ma már negyvennyolcán vagyunk. Kákái József 5 holdas, Hegedűs Tamás szintén 5 holdas gazdálkodó éppen a minap mondta, hogy őszre közénk áll. Rajtuk kívül még nyolcán jelentették be belépési szándékukat. Most azonban remélem, hogy még nagyobb lesz az érdeklődés. A közös gazdálkodással való ismerkedés eddigi eredményei ugyanis mdndannyiónkkal megszerettették a szövetkezeti formát. Én 10 holdas egyéni gazda voltam, de már így is több a jövedelmem, mint régen volt. A közös munka csírái már megvamnak. A szántást, vetést együtt végezzük. Az idén már közös szérűre hordtuk össze a gabonákat is és ott csépelünk. Mi alakítottuk meg a csóplőmunkacsapatot. Az elmúlt év őszén 63 mázsa minőségi vetőmagot kaptunk az államtól és ez 14—15 mázsás átlagtermést adott; Hiba volt eddig, hogy fokozatos fejlődésüniklhöz nem kaptunk megfelelő segítséget. A szántást ugyan gépekkel végeztük, de ez kevés volt. Az idén például arra számítottunk;, hogy az egy tagban lévő kenyérgabonákat is géppel arathatjuk le. A gépállomással megkötöttük a szerződést, de sajnos, aratógépet nem kaptunk, Ugyancsak az idén megszerettük volna próbálna a gépi növényápolást is, a Harcos Tszcs-nek azonban nem jutott kultivátor; A Központi Vezetőség határozata után ilyen téren várunk majd gyökeres változásit, annál is inkább, mert foglalkozunk azzal a tervvel, hogy tavasszal a kukoricát négyzetesen vetjük; Jelenleg még nincs közös állatállományunk, de pénzünk már van és őszre szeretnénk venni néhány jó üszőt. A szükséges takarmányt már megtermeltük és férőhely is lesz az állatoknak. Minden törekvésünk oda irányul, hogy erős, gazdag termelőszövetkezet váljon a Harcos Tszcs-bőL Elmondta: KÉKI LAJOS, a kengyeli Harcos Tszcs elnöke; A Központi Vezetőség határozata fokozott munkára lelkesít bennünket N OVEMBER VOLT. Hideg szél fújt, fagyos eső esett. Az egyik átépítés alatt álló vállalat műhelysarkáfcan dideregve reszelt egy munkás a satunál. Lomhán, kedvetlenül mozgott. Többször odament, mint nem, a sáros padlóra tett pléh-kályhához s rázkódva melengette kezét. A munkás felett hiányos volt a tető — még oda nem értek a munkálatokkal — tehát majdnem a szabadég alatt dolgozott. Elkeseredve fakadt ki, mikor a teljesítménye felől érdeklődtem. „Lehet így kedve az embernek?” — mutatott körül — s igazat adtam neki. Szóvátettem ügyét a vállalatvezetőnek. ö csak legyintett: „Ó, elvtárs, ha az ilyen kis dolgokon fennakadnánk, hogy annál a demagógnál átmenetileg beesik az eső, mire mennénk vajon az ötéves terv teljesítésével.” Néhány évvel ezelőtt történt az eset. Akkor a vezetőt nem sikerült arról meggyőzni, hogy amit ő „kis dolognak” tart, egy ember munkakedvét, lelkesedését, keresetét, hangulatát, a családban való magatartását befolyásolja. Hiába magyaráztam, hogy míg a nagy tervet va- lóraváltjuk, csupa látszólag „apró ügyek" kísérik életünket, hatnak ránk azon a téren, hogy jókedvvel vagy közönyösen végezzük munkánkat, MENNYI APRÓ kellemetlenség közt botladozik az egyes ember, aki szintén munkapadnál, a szántóföldön vagy laboratóriumban teljesíti kötelességét. Ki vidul fel azon, ha például a szombati napját tönkreteszi a Patyolat; Mert az IBUSZ-szal Balatonra akart menni, de beadott ruháját nem tisztították ki a megígért időre. Vajon van-e kedve újításon törni a fejét a munkásnak, ha reggel ezzel kezdi a brigádvezetője: „Szákikám, menjen az anyja kínjába, nem érek most rá a maga túlórájával foglalkozni.” Micsoda tehertételét jelentik életünknek az olyan apró kellemetlenségek, melyek százakat, ezreket bosszantanak naponként, állandóan; Csak néhányat ezekből. Gondoljuk el, milyen hangulatban ment ki szántani a dolgozó paraszt, mikor valamilyen nagy ünnep előtt így szólt neki a felesége: „Lesheted a kulcslyukon, hogy holnap kalácsot eszel!” — Miért? — Bezárt a bolt, mire hazajöttünk, nem kaptam se cukrot, se lekvárt.” — Mért zárt be? — „Mert így rendelkezett a megyei kereskedelmi osztály." Pedig a megyeiek a lehető legokosabban állapították meg az üzletek nyitvatartását. Csupán any- nyira nem tudtak okosak lenni, hogy a helyi szükségleteket is figyelembevették volna s gondoltak volna arra, hogy más a helyzet, ahol három-négy üzlet van és más, ahol csak egy. Annak a sok mezőtúri dolgozónak is méreggel keveredett a munkája, akinek a munkakönyvéért két ízben kellett beutaznia, kétszeri átszállással Törökszentmiklósra, mert valamikor így intézkedtek; De sok felesleges iratváltás, vitatkozás, félreértés származott abból is, hogy ha valakinek 50 Ft szociális segélyt akart kiutalni — mondjuk a tiszatenyői tanács, a járási tanácsnál mondták ki a döntést, kiadhatják-e vagy sem. MOSTANÁBAN kevés olyan érdekes, szívmelegítő hivatalos irat volt a kezemben, mint a megyei tanács VB elé terjesztett, mintegy 1200 javaslat az igazgatási munka egyszerűbbé tételére. Az előbb említett „kisebb horderejű" ügyek ésszerűbb intézésére tett javaslatok mellett találkozhatunk itt olyan kérdésekkel, mint pL a termelőszövetkezetek részére betervezett állami hitelek járási szinten történő .jóváhagyása, vagy a megye téglagyárai által termelt tégla megyei elosztása és sok-sok pénzügyi, általános igazgatási, oktatásügyi, szakigazgatási s más egyéb indítvány. Minél tovább megy az ember az ovasásukkal, annál tisztábbá válik az élet, annál egyszerűbbé az igazgatás áthatolhatatlatnak hitt labirintusa. Már az olvasáskor? — kérdezhetné^ valaki. Igen; Olyanok a javaslatok, hogy azokat nagyon nehéz lenne már nem végrehajtani. Sok okos, becsületes, a dolgozó népért élő tanács-apparátusbeli dolgozó javasolta az ésszerűsítéseket. Vezetők és beosztottak adták itt össze többéves tapasztalataikat; De vajon olyan egyszerűen megy majd a megvalósítás is, az igazgatás egyszerűbbé tétele? Nem lesz olyan könnyű változtatni a megszokott, megcsontosodott szokásokon. Főleg azt a nagyon egyszerű tényt nehéz megérteni, hogy mindenki, vezető és beosztott, elsősorban sajátmaga kezdje meg munkastílusának megjavítását. Eddig még sok tapasztalat van arra, hogy hajlandók vagyunk elhinni: új módon dolgozni, vezetni? — az másokra tartozik, mások követtek el hibákat, nem mi. Réti Ferenc elvtárs, az igazgatási osztály vezetője szereti az embereket, szeret közéjük járni. Néhány hirtelen előkapott példával jellemezte, hogy milyen szükség van az apparátus dolgozóinak szüntelen nevelésére. Egyszerű dolog: minden tanácsházán megoldható lenne, hogy a legforgalmasabb szobákban egy-egy széket, padot helyezzenek el, hogy a tanyáról jövő fáradt idős emberek pihenhessenek egy kicsit, míg várakoznak. De könnyen meg lehetne számolni, hol tették ezt meg az emberek érdekében. Pedig milyen szívesen vinné magával egy-egy idős néni azt a néhány szót: „Foglaljon helyet, nénikém,.” A KUNHEGYES) járási szabálysértési előadónál egy dolgozó parasztot pénzbírsággal sújtottak, mert a betagosított földjéről 5 kg pöszmétét elvitt. Igaza volt Réti elvtársnak, amikor megkérdezte az előadót: „Végiggondolta-e, vajon miért vitte el a pöszmétét a paraszt? Csak azért, mert 5 kg árára volt szüksége?" — Ha jobban utánanéz az elvtárs, könnyen rájött volna, hogy a dolgozó paraszt csereingatlana sokkal rosszabb volt a betagosítottnál s a belső ellenkezés vitte rá az embert, hogy gyümölcsöt vigyen a volt földjéről. Valamelyik nap egy 25—26 éves parasztember kereste fel. A héki Táncsics Tsz-ből jött — az aratás- cséplés nagy munkájából. Tanyájukat az állami gazdaság betagosí- totta s hiába járt fűhöz-fához, a kártérítést nem kapta meg. Hálásan köszönte meg, mikor itt, a megyeszékhelyen felvilágosították, hova forduljon, hogy gyorsabban intézkedjenek; A kártérítés jár, miért bújik papírkifogások mögé az állami gazdaságok központja, mikor a tsz-tag a jogos követelését kéri? MIFÉLE DOHOS törvénybe kapaszkodik a Vízügyi Igazgatóság, mikor a fásításra szükséges parcellákat a dolgozó parasztoktól kisajátítja? 5000 embert érint a Zagyva mentén ez a probléma. Józan ésszel nem éri fel senki a megyében, miért kell így megoldani: kisajátítják a parcellákat, ugyanakkor „kártérítésként” 5 évi „ingyen“ használatra odaadják a tulajdonosnak. Miért sajátítják akkor ki? Ezt nem tudja felfogni az 5000 dolgozó paraszt s mi sem tudjuk megérteni, hogy a megyei tanács ésszerű javaslatait, hogy lehet egyes vaskalapos bürokratáknak figyelembe se venni? A szegedi és debreceni MÁV igazgatóság szintén penészszagúvá teszi törvényeinket, amikor ezreket érintő kérést nem teljesít — bürokratikus indokokra hivatkozva. 1954 őszén alakult Tiszaj enő község. A községi tanács VB kérte, hogy a kétezer embert érintő új település helyére, a tanácsháza elé, létesítsen megállót a MÁV a mostani, onnan másfél km-re levő Pusztaj enő nevű megálló helyett. Vállalta a község a váróhelyiség megépítését. A kérést a vasúti főosztály elutasította. Rövid a távolság a régi megállóhelytől — ez a fóindok. Tudjuk, hogy minden megállás 50—60 kg szénbe kerül. Akkor is: 2000 ember, egy új község perspektívája megérne annyi szenet. De egyébként is motorvonat jár arra. Annak semmi behozni egy-másfél percet; Ugyanígy a kunhegyest Vörös Október Tsz tanyaközpontjához kért megállóhely ügyét is elutasította a debreceni igazgatóság. Az új megálló Kunhegyestől 3, Fülekpusztától 7 km-re lenne. Az elutasítás indoka szintén a rövid távolság. De nem rövid a napi 10—12 km gyalogút a tsz-tagoknak, akik a központ körüli földekre járnak, A 3000—5000 holdas termelőszövetkezetek tanya- központja és a község közti napi 50—100 főnyi forgalom és általában a tanyaközpont-rendszer jövője szempontjából indokolt a kunhe- gyesiek kérése. Az biztos, hogy papírral köny- nyebb megválaszolni, mint tettekkel; A MEGYEI TANÁCS vb tegnapelőtti ülésének okos, életrevaló határozatai az igazgatás egyszerűsítésére — örömmel töltenek el minden dolgozó embert. A vezető szervek példájára bátrabban harcolnak az egyszerű emberek is életünk bosszantó kinövései ellen. T. I. A szolnoki Fűtőház kocsijavító dolgozói a napi szorgos munka elvégzése mellett sokat foglalkoznak a közelmúltban lezajlott Központi Vezetőségi ülés anyagával. Üzemünk dolgozói helyesléssel fogadták a határozatot- Kónya Imre kocsiátvevő, a II. alapszervezet titkára elmondotta, hogy a személyi kultusz megnyilvánulásait — ha csekély mértékben is — tapasztalni lehetett az üzemben. Az S2KP XX. kongresszusa óta a munkások élénken foglalkoznak a személyi kultusz elleni küzdelemmel, s bízunk abban, hogy a Központi Vezetőség mostani határozata után teljes mértékben fel lesz számolva. Stadler Lajos csoportvezető is állást foglalt a határozat mellett, s a többek között ezeket mondotta: LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: „Helyesnek tartom, hogy nem lesz békekölcsön jegyzés. Csupán ezzel az intézkedéssel havonta 90 forinttal növekszik a keresetem, s ez sokat jeleiit számomra a megélhetésnél’1, Perjési Sándor bognár szintén helyeselte a reálbérek növelésére hozott és hozandó intézkedéseket. A Központi Vezetőség határozata a dolgozók életszínvonalának emelését szolgálja. A kitűzött célok megvalósításáért nekünk a munkafrontján kell helytállni. Jobbat, többet termelni, az anyaggal takarékoskodni, csökkenteni az önköltséget. Mi, fűtőhézi dolgozók elhatároztuk, hogy éves tervünket határidő előtt, december 24-re befejezzük; Hernád Mátyás, Szolnok, Fűtőház. Béremelés a MflV-nál és a Postánál A Minisztertanács elhatározta, hogy az ezévt bérügyi intézkedésekre jóváhagyott keretből béremelést hajt végre a MÄV és a Posta meghatározott területein. Július 1-i hatállyal rendezik a MÁV építő- és pályafenntartó munkásainak, valamint a Posta távirda- tnunkásainak bérét. A MÁV építő és pályafenntartó munkások bérét az alapbér emelésével, a normák és a kategóriák részleges megváltoztatásával, s a darabbéren kívül új prémium bevezetésével rendezik. A vidéki igazgatóságok távirda-mun- kásainál az eddigi merev prémiumrendszer helyett olyan jutalmazási rendszert vezetnek be, ami figyelembe veszi az egyéni teljesítményeket és emelik a munkák többségének kategóriáját is. A MÁV és a Posta havi-díjas alkalmazottai többségének a bérét augusztus l-ével rendezik. Egyeseknek az érvényes bértételek határain belül emelik az alapbérét, mintegy ötven százalékkal növelik az eddigi jól bevált jutalmazási keretet, a pénztárosoknál pedig bevezetik az úgynevezett j,mankópénz'* rendszert. A részleges béremelés a MAV- nál és a postánál évente mintegy 130 millió forint bértöbletet eredményez az érintett dolgozóknak- (MTI). _______ 10 3.000 hold szikes iőldet javítanak Szolnok megyében a második Ötéves terv folyamán Szolnok megye területén hatalmas arányú talajjavítási munkálatok folynak. Az úgynevezett digózó módszerrel 2000 holdat javítanak meg az idén. Ez a talajjavítás örökös, ahol a digózó módszert alkalmazzák, ott csupán a szokásos trágyázásra lesz csak szükség. A második ötéves terv folyamán 51000 holdon végzi el a digózást a megye területén a Debreceni Talajjavító Vállalat szolnoki kirendeltsége. Az összes földterület pedig, amelyen el kell végezni a talajjavítást a második ötéves tervben, eléri a 103 ezer holdat. E hatalmas feladatok elvégzéséhez a jelenleg rendelkezésre álló gépi erő sokszorosát fogják felvonultatni; A karcagi Szabadság Termelőszövetkezet 3504 mázsa búzát adott be A karcagi Szabadság Termelő- szövetkezetben teljesen gépesítették a gabona betakarítását. Tizenkét kombájn dolgozik a termelő- szövetkezetben és korszerű kombájnszérűn szárítják, tisztítják a kicsépelt gabonát. Az aratás teljes gépesítésének eredménye, hogy a Szabadság Termelőszövetkezet már az első négy nap alatt beszállított 35C4 mázsa kenyérgabonát. ma estére learatnak a tnrkerel határban A Turkevei Gépállomás munkairányítója jelentette,. hogy a gépállomás 8040 hold aratási tervét szombat estig 30 holddal túlteljesítette. Aratógéppel 3960 helyett 4533 hold gabonát vágtak le. 4080 holdas kombájnaratási tervét szombat estig több mint 90 százalékra teljesítette a gépállomás, és ha az időjárás nem akadályozza, vasárnap estig teljesen befejezik a kombájnaratást is. Nem szolgált rá a büntetésre Simon János elvtárs általános iskolai igazgató Szajolban. 1950- ben került a községbe, s hamarosan 450 gyermek iskolai ellátásának, nevelésének gondja szakadt a nyakába. Dolgozott is szorgalmasén, szívével, leikével a nevelésnek élt. Hosszú lenne elsorolni, miket tett azért, hogy a tanítás zavartalanabb legyen, hogy pedagógustársainak megfelelő lakáskörülményeket biztosítson. Bontott anyagból, a szülői munkaközösség segítségével két pedagógus lakást építtetett, a tantermeket, azok ablakait rendbehozatta. Megszervezte a szülői munkaközösséget, amely rendszeresen tevékenykedett, ahol a szülők az iskolához, egymáshoz hozzászoktak, megbarátkoztak a kollektív munka első érzéseivel; A járási és megyei tanács oktatási osztályán egyesek azonban nem nézték jó szemmel Simon János önállóságát, s azon a címen, hogy nem számlázott le minden fillért pontosan, feljelentést tettek ellene. A huzavona azóta is tart; Mivel azonban semmi komolyabb vád nem derült ki Simon elvtárs ellen, így „csak" írásbeli megrovást kapott; Nem egyedülálló Simon János esete, hisz nagyon sok, alapjában véve becsületes ember ellen követtünk el törvénytelenséget, önérzetükben sokakat megsértettünk. A Központi Vezetőség határozata nyomán azonban ezeket a hibákat most helyre kell hoznunk. Simon elvtárs nem szívesen beszél erről az esetről; A Központi Vezetőség legújabb határozata azonban újabb bizakodást adott neki, s így vélekedik: Szeretném, ha valóban úgy lenne, ahogy ezt a határozat leszögezi: „A dolgozó értelmiség megbecsülésének alapja általában a végzett munka, s a mai magatartás legyen.” Nem kétséges, hogy aki dolgozik, hibát is követhet el, de ezt nem kell és nem szabad rögtön csalásnak számítani. S főleg ne csak a hibáit nézzék egy embernek, hanem azt is, hogyan végzi általában a munkáját. Én minden eddigi bántódásom ellenére bízom abban, hogy a Központi Vezetőség határozata nem csak bennem ébreszt új biztató gondolatokat, hanem azokban is, akik a hibák keresésében túlzásba estek, s ezek- után papírok mögött érző, dolgozó embert is keresnek; Pártunk Központi Vezetőségének határozata után valóban arra kell törekednünk, hogy az ilyen, önérzetükben megbántott, a munkakedvükben meggátolt embereknek kedvét ismét visszaadjuk. Ne hallgassuk el a hibákat, de legyen erőnk azt is megmondani, ha mi vétettünk ellenük. B.