Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-26 / 176. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJ El LRt VUl, évfolyam, 76, szám. 1856. július 26. csütörtök. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÚS A MEGYEI TANÁCS LAPJA r-----------------------------­A második ötéves terv a népgazdaság további felvirágoztatásának, a jólét és a kultúra emelésének terve. Harcolj megvalósításáért l IRÁNYELVEK A MAGYAR NÉPGAZDASÁG FEJLESZTÉSÉNEK MÁSODIK ÖTÉVES TERVÉHEZ Elfogadta a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége, 1956. jálins 18—21-i ülésén Dolgozó népünk munkája nyo­mán országunk gazdasága erőtelje­sem fejlődik. Az anyagi javak ter­melésének. legtöbb területén már az első ötéves terv idején megszűnt a kizsákmányolás. A munkásosz­tály, a dolgozó parasztság, az ér­telmiség mind tevékenyebben vet­te ki részét a népgazdaság előtt álló feladatok megoldásából. Ki­bontakozott és egyre inkább tért hódított a szocialista mumkaver- semy. Mindez jelentékenyen meg­gyorsította a termelőerők fejlődé­sét A szocialista iparosítás ered­ményeként a második ötéves terv küszöbén az ipar több mint három­szor annyit termelt, mint 1938-ban. Különösen gyorsan fejlődött a ne­hézipar, több új iparág jött létre. Az iparosítás sikerei biztosítják a népgazdaság további fejlődésének legfontosabb feltételeit^ Nem sikerült azonban még kikü­szöbölni a népgazdaság néhány olyan fogyatékosságát, amely az utóbbi években fékezte az előreha­ladást. Több termelési ágban a technika színvonala elmarad a kö­vetelményekhez képest: főként emiatt a munka termelékenysége nem fejlődik kielégítően, s a ter­melési költségek általában maga­sabbak, minit a gazdaságilag legfej­lettebb országokban; A mezőgazdaság termelése növe­kedett az első ötéves terv során, de színvonala nem haladta meg lé­nyegesen a háború előttit, és ennek következtében elmaradt a népgaz­daság szükségleteitől-. A lakosság fogyasztása városban és falun jelentősen emelkedett. Az egy keresőre jutó reálbér emelke­dése ennek ellenére nem volt ki­elégítő. A népgazdaság szocialista szektorában a munkások és az al­kalmazottak száma öt év alatt csaknem egymillió fővel növeke­dett Lényegesen javult- a lakosság egészségügyi ellátása, nagymérték­ben emelkedett kulturális színvo­nala- A társadalombiztosításban részvevők száma 1954-ben több mint másfélszeresen haladta meg az 1949. évit, és a társadalombiz­tosításra fordított kiadások összege megháromszorozódott. A társadalmi termelés elért szín­vonala és a dolgozó nép alkotó ere­jének növekvő kibontakozása lehe­tővé teszi az egyes népgazdasági ágak között még fennálló arányta­lanságok megszüntetését, illetve csökkentését. A népgazdaság terv­szerű továbbfejlődésének lehetősé­geit nagymértékben növeli, hogy Magyarország részese a hatalmas, -zűntelenül erősödő szocialista vi­li ^rendszernek. A második ötéves terv időszaká­én, 1956—1960-ban a technika je- entős fejlesztése alapján folytatni ell a szoialista iparosítást, a ter­melés fellendítésével egyidejűleg >ralokodóvá kell tenni a mezőgaz- 'aságban is a szocialista termelési viszonyokat, ezzel lényegében meg kell szüntetni a gazdasági alap ket- ősségét, rendszeresen emelni kell i dolgozó nép életszínvonalát, s gy biztosítani kell az ország to­vábbi felemelkedését. A második ötéves terv időszaká­ban a következő fő feladatokat kell megvalósítani: 1. Az iparosítást olyan ütemben folytatni, hogy a szocialista ipar termelése 1960- ban 1955-höz képest 47—50 szá­zalékkal növekedjék. Az ipari fejlődés fő arányainak meghatározásánál abból kell kiin­dulni, hogy az egész népgazdaság fejlesztésének, a technika haladá­sának alapja a nehézipar. Figye- embe kell venni másrészt, hogy a termeléshez szükséges számos fon­tos nyersanyagot külföldről kell beszerezni, elsősorban nehézipari termékek, túlnyomórészt gépek el­lenében, valamint a könnyűipar termékeiből a kivitel részarányát (Vastagon szedtük az irányelv-terve­zeten eszközölt változásokat.) gazdaságossági okokból csökkente­ni kell. Ennek megfelelően: az iparban a termelőeszközök („A‘’-csoport termelését 58 — 60 százalékkal, a fogyasztási cikke­két (,,B’’-csoport) 38—40 százalék­kal kell növelni. Az anyagbehozafal viszonylagos csökkentése és az anyagellátás biz­tonságának fokozása végett nagy­mértékben ki kell szélesíteni a gaz­daságosan előállítható hazai nyers­anyagok és alapanyagok termelé­sét. A második ötéves terv idősza­kában a feldolgozó iparágak termelésé­nek 45—47 százalékos növekedése mellett a nyers- és alapanyagok termelését 57 — 58 százalékkal kell emelni. 2- Elsősorban a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás színvonalának emelése. a termelőszövetkezeti mozgalom fokozatos, számszerű fej­lesztése, valamint az egyénileg gaz­dálkodóik termelésének növelése révén a mezőgazdasági termelés általános fellendítését kell elérni. A mezőgazdaság 1955 — 1960-ban összesen mintegy 27 százalékkal termeljen többet, mint az első öt­éves terv időszakában. Biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek előnyei a tagság gazdasági és kulturális felemelke­dése révén meggyőző erővel bonta­kozzanak ki, és ennek eredménye­ként a parasztság többsége a szo­cialista nagyüzemi gazdálkodás út­ját válassza; Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek 100 ka- tasztrális holdra számítva, rend­szeresen növekvő termékmennyisé­get termeljenek és csökkentsék a termékegységre fordított munkát. A szocialista nagyüzemek elsősor­ban történő fejlesztése mellett biz­tosítani kell, hogy az egyénileg dolgozó parasztság fokozottan ér­dekelt legyen gazdasága meglevő tartalékainak minél nagyobb mér­tékű kihasználásában, termelése emelésében. 3. A termelés növelése érdekében gyors ütemben kell emelni a nép­gazdaság minden ágéban a műszaki színvonalait és széles körben kell alkalmazni a tudomány és a tech­nika eredményeit. Ezzel meg kell teremteni a legfontosabb feltétele­ket a munka termelékenységének állandó növelésére és az önköltség rendszeres csökkentésére. Mindenekelőtt a technika fejlesz­tésének alapján lényegesen fokoz­ni kell a minőségi követelménye­ket a népgazdaság minden terüle­tén. Jelentősen javítani kell mind a belföldi fogyasztás, mind a kivitel céljaira előállított termékek minő­ségét. A teljesítmények mennyisé­gi számbavétele mellett különös gonddal kell ellenőrizni a minősé­get. 4. A munka termelékenységét az iparban úgy kel] emelni, hogy 1955-től 1960-ig a termelés növe­kedését több mint kétharmadrész­ben a termelékenység emelkedése biztosítsa. Ennek megfelelően öt év alatt az egy munkásra eső terme­lést — a jelenlegi, még nem csök­kentett munkaidő alapján számít­va — az állami iparban összesen mintegy 30 százalékkal, a nehéz­iparban 46 százalékkal, a könnyű­iparban 20 százalékai, az élemiszer- iparban 34 százalékkal, az állami építőiparban 34 százalékkal kell növelni. A gépállomásokon a mun­ka termelékenységét —24 száza­lékkal. az állami gSdaságofcban 35—36 százalékkal kell emelni. 5. A folyamatos termelés felté­teleinek biztosítása érdekében már a második ötéves terv első éveiben lényegesen meg kell ja­vítani az anyagellátást. Telentő- sen növelni kell a központi ál­lami anyagtartalékokat. Az anyagkészletek emelése mellett biztosítani kell. hogy a készletek választék és mirps“g szerinti ösz­szetétele megfeleljen a szükség­letnek. Ennek elérése végett fo­kozni kell az, anyagokkal, min­denekelőtt a külföldről származó anyagokkal való takarékosságot. Ki kel terjeszteni a gyártási folya­matok hulladékainak és mellékter­mékeinek hasznosítását. A csak külföldről beszerezhető színesféme­ket minél nagyobb mértékben alu­míniummal, műanyaggal és más al­kalmas anyagokkal kell pótolni. Fa helyett széles körben kell használ­ni vasbetont, fémet, műanyagokat és ki kell terjeszteni a faanyagot gazdaságosan hasznosító farost- és forgácslemez gyártását és alkalma­zását. Növelni kell a dolgozók ér­dekeltségét az anyagok takarékos felhasználásában. 6. A gazdasági és állami élet min­den területén következetesen érvé­nyesíteni kell a takarékosságot. Va­lamennyi népgazdasági ágban rend­szeresen csökkenteni kell a terme­lési, iletve forgalmi költségeket. A minisztériumok közvetlen irányítá­sa alá tartozó iparban öt év alatt az összehasonlítható termeiés ön­költségének mintegy 16 százalékos csökkentését kell elérni. Az építő­iparban a költségvetésekhez képest legalább tízszázalékos költségcsök­kentést keli elérni, és ezen túlme­nően gazdaságosabb műszaki ter­vek készítésével további megtaka­rítást kell biztosítani. A közleke­désben öt év alatt az önköltséget mintegy 11 százalékkal, a belkeres­kedelemben a forgalmi költségeket mintegy 11 százalékkal kell leszál­lítani. Az állami gazdaságokban az önköltséget mintegy 17 száza­lékkal kell csökkenteni. 7. Növekvő számban kell a nép>- gazdaság rendelkezésére bocsátani kiválóan képzett szakmunkásokat és nagytudású szakembereket, akik képesek céltudatosan felhasználni a korszerű technikát és magasabb fokra emelni a munka szervezett­ségét. Lényegesen ki kell szélesí­teni és eredményesebbé kell tenni a szakmai oktatást és továbbkép­zést a népgazdaság minden terüle­tén. Meg kell teremteni a feltéte­leket ahhoz, hogy a dolgozók széles tömegei elsajátítsák az alapvető műszaki és mezőgazdasági ismere­teket. 8. A magyar népgazdaság fejlesz­tésénél figyelembe kell venni a szo­cialista országok közötti gazdasági együttműködés növekvő lehetősé­geit és követelményeit. Erre tá­maszkodva, a termelőerőket az or­szág adottságaival és szükségletei­vel összhangban oly módon kell fejleszteni, hogy megjavuljon a népgazdaság nyersanyagellátása, biztosítva legyen az ország gazda­sági erőforrásainak, termelő beren­dezéseinek legelőnyösebb felhasz­nálása, megvalósuljon a termelés ésszerű szakosítása és mind több termelési ágban korszerű tömeg- termelésre lehessen rátérni. Ennek megfelelően a nehézipar minden ágának nagyarányú fejlesztése he­lyett kiemelkedően kell fejleszteni a vegyipart, a kőolajfeldolgozást, a kohászaton belül a finomabb hen­gerelt acélfajták termelését, a gép­iparon belül a munkaigényes, va­lamint olyan egyéb ágazatokat, me­lyekben országunk jelentős terme­lési tapasztalatokkal rendelkezik, így a híradástechnikai ipart, a die­selmotorok és dieselmozdonyok gyártását, a kombájnok és trakto­rok gyártását stb. Nagy figyelmet kell fordítani a világszerte ismert élelmiszeripari termékeink, gyógy­szerkészítményeink gyártásának fejlesztésére. 9. A külkereskedelemnek a má­sodik ötéves terv időszakában biz­tosítani kell az állandóan fejlődő népgazdaság növekvő külföldi nyersanyag- és egyéb áruszükség­letének kielégítését, és a behozatal ellentéteit kénező, valamint az ország külföldi tartozásainak csök­kentését szolgáló kiviteli cikkek el­helyezését- Ezért a külkereskedel­mi forgalomnak 1960-ban 1955-höz kénest mintesv 40 százalékkal kell növekednie. A szocialista tábor or­szágaival való kapcsolatok tervsze­rű bővítése mellett, nagy gondot kell fordítani a más országokkal folytatót kereskedelem ápolására és szélesítésére az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. Kü­lön gondot kell fordítani a függet­lenségüket nemrég elnyert, illetve gazdasági fejlődésükben elmaradt országokkal való kereskedelmi kap­csolatok fejlesztésére. 10. A termelőerők fejlődése, az anyagi javak termelésének növe­kedése, a munka termelékenységé­nek fokozása, és az önköltség csök­kentése révén, a második ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelem mintegy 40 százalékos emelkedését kell el­érni. A nemzeti jövedelemből 1960-ban 20—22 százalékot kell felhalmozás­ra fordítani. Állami eszközökből öt év alatt mintegy 76—78 milliárd forintot kell beruházni, 10—12 milliárd forinttal többel az első ötéves terv folyamán megvalósított be­ruházások összegénél. Annak érdekében, hogy a népgaz­daság fejlődése előre nem látható nehézségek esetén is zavartalan le­gyen, a felhalmozás megfelelő ré­szét tartalékok képzésére kell fel­használni. 11. A nemzeti jövedelem állandó növelésének alapján biztosítani kell, hegy a lakosság jóléte rend­szeresen növekedjék. A munkások és az alkalmazottak egy keresőre jutó reálbérét a második ötéves terv időszakában átlagosan lega­lább 25 százalékkal kell emelni. Ugyanezen idő alatt a parasztság pénzbeli és természetbeni jövedel­mének is mintegy 25 százalékkal kell növekednie. Biztosítani kell, hogy a lakosság összes fogyasztása öt év alatt 34—35 százalékkal emel­kedjék. A második ötéves terv idő­szakában nagyarányú lakásépítést kell megvalósítani, javítani kell az egészségügyi ellátást, fokozni kell az anyákról és a kisgyermekekről való gondoskodást, fejleszteni kell a munkavédelmet, kényelmesebbé kell tenni a» közlekedést, emelni kell a kulturális színvonalat, első­sorban az oktatás, valamint a szín­házak, mozik, rádió, televízió, a könyvtárhálózat és könyvkiadás fejlesztése révén. 12. A második ötéves terv si­keres megvalósításához lényeges változásokat kell végrehajtani a gazdasági irányítás módszerei­ben. A vezetés színvonalának emeléséhez elengedhetetlenül szükséges a központosítás túlzá­sainak felszámolása és a vezetés minden szintjén — a miniszterektől a vállalati igazgató­kig, mérnökökig, művezetőkig — a hatáskör és a személyi felelősség növelése. így többek között fokozni kell a tervezőmunka megalapozottságát. A népgazdaság távlati tervezési irány­vonalának meghatározására tudó­sok és más szakemberek széles kö­rének részvételével ki kell dolgoz­ni a legfontosabb ágazatok, a fővá­ros és az ország egyes területei fejlesztésének 10—15 éves tervét- A második ötéves . terv kidolgozá­sánál szerzett tapasztalatokat fel­használva, a vállalati és iparági terveket a dolgozók bevonásával kell elkészíteni; a tanácsi tervek­nek ugyancsak a lakosság széles rétegeinek kezdeményezésére kell támaszkodniuk. Növelni kell a vál­lalatok és a helyi tanácsok szere­pét és felelősségét a tervek kidol­gozásában. Lényegesen csökkenteni kell a köpiontilag és különösen a vállalatok számára jóváhagyott tervmutatók számát és az előírt tervmutatók keretein belül is nagyobb hatáskört kell adni a vállalatok igazgatóinak a szükségleteknek megfelelő át­csoportosításokra. Budapest, a megyék és megyei jo­gú városok számára tervmutatókai csak a Minisztertanács írhat elő­Biztosítani kell, hogy a taná­csok a jóváhagyott anyag, beru­házási és pénzügyi kereteken be­lül teljes önállósággal gazdálkod­janak. A mezőgazdasági termelé­si tervben — biztosítva a kenyér- gabona szükséges vetésterületét — csak az állam részére történő értékesítés feladatait kell meg­határozni. Jelentősen csökkenteni kell a központi gazdálkodásiba vont anya­gok, félkész- és késztermékek szá­mát és azok sokkal nagyobb részét kell kereskedelmi úton forgalomba 'bocsátani. Lényegesen egyszerűsí­teni kell az anyaggazdálkodás rendszerét, le kell szállítani a megrendelési határidőket, meg kell szüntetni egy sor, a termelők és fogyasz­tók közé feleslegesen közbeikta­tott szervet. Nagymértékben egyszerűsíteni kell a beruházások előkészítését és lebonyolítását, a beruházások­nak sokkai szélesebb körét keli a vállalati igazgatók, illetve a he­lyi tanácsok hatáskörébe utalni. Lényegesen nagyobb mérték­ben kel! felhasználni az anyagi érdekeltség ösztönző erejét a fel­adatok megoldására; ezért fel kell számolni azokat a módsze­reket, amelyek az anyagi ösztön­zést helytelen irányba terelik, anyagpazarlásra. selejtgyártásra vezetnek, egyszersmind gyakran elzárják az utat a tartalékok fel­tárása elől. Ezzel összefüggésben a termelői árrendszert úgy kell átalakítani, hogy az helyesebben tükrözze a termékekre fordított munka arányait. A bér- és pré­miumrendszert, valamint a pénz­ügyi és a hitelrendszert úgy kell továbbfejleszteni, hogy az a ter­vek mennyiségi teljesítése mel­lett döntően a jó minőségű mun­kára, az önköltségcsökkentésre, az anyagtakarékosságra, a mű­szaki színvonal emléséfe ösztö­nözzön. Növelni kell a vállalatok dolgozóinak kollektív érdekelt­ségét a jövedelmezőség fokozásá­ban; fokozni kell a vállalatok ré­szesedését a nyereségből. Bizto­sítani kell az exportra termelő vállalatok érdekeltségét és rész­vételét a külkereskedelmi tevé­kenységben. Meg kell szüntetni a felesleges adatszolgáltatást, egyszerűsíteni kell a mérlegbeszámolókat, a bér- elszámo'ást, az anyagnyilvántartást. A nagyszámú párhuzamos, sőt egymást keresztező, felületes el­lenőrzést meg kell szüntetni, és az ellenőrzéssel foglalkozó appa­rátus — ideértve az üzemeken belüli minőségi és egyéb ellenőr­ző hálózatot is — lényeges csök­kentése mellett növelni kell az ellenőrzés hatékonyságát. Mindezeket a rendszabályokat úgy kell végrehajtani, hogy az al­kotó kezdeményezés széleskörű fellendülése mellett az állami fe­gyelem szilárduljon és a gazdál­kodás eredményessége növeked­jék. * * » Legyen a második ötéves, terv je­lentős lépés előre a népgazdaság további fellendülésének, népünk fokozódó anyagi és kulturális fel- emelkedésének, a szocializmus megvalósításának útján. A népgazdaság egyes ágainak és területeinek második ötéves tervét a következő irányelvek szerint kell megállapítani. (Folytatás a 2-ik oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom