Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-01 / 155. szám

2 SZOLKOR MEGYEI NÉPLAP 1956. július 1. NEMZETKÖZI SZEMLE A JÖVŐ NEMZEDÉK A JUGOSZLÁV SZÖVETSÉGI KÉPKÖZTÁRSASÁG Irfa: V. VOLKOV Ahol peregni kezd ez eszi árpa, azonnal aratni kell A Földművelésügyi Minisztérium közleménye megy jutalomképpen s ezt a cso­port tagjai szavazták meg, ök dön­tötték el ki legyen a jutalmazott személy. Estenként ugyancsak együtt vi­tatják meg, bírálják el a munkát. És ha a legjobbak, felől kérdezzük Andracsik elvtársat, alig hagy ki 2—3 nevet s ahhoz is hozzáteszi: „Ezek is szépen haladnak előre.” Turtere-besi János, Demján Pál, Tóth Mihály, Marci Ferenc .;. so­rakoznak ez elmúlt nap élenjárói­nak nevei a kis verseny táblán. Az eredmények közé sorolja azt is — jogarán — hogy a három „nagydo- hányos*’ önkéntes elhatározásból abbahagyta a gyermeki szervezetre nézve káros szenvedélyt vagy, hogy Ásztvai Béla már nem akar min­denáron hajóskapitánynak menni, mint eleinte, hanem megszerette az építőszakmát. Ezeknek az aprósá­goknak is külön történéte van — de leírásuk már nem férne e cikk keretébe. Befejezésül azonban meg kell említeni, hogy a fiúknak nemcsak munkahelyi élete van és a dolgok másik oldalán már akad javítani­való. Lassúnak tartják a tanulók az új szállás elkészülését. Vélemé­nyük az, hogy a vállalat ne csak a munkájukra, legyen büszke, de arra is, hegy a meghirdetett tanulóváros mielőbb elkészül. Az otthon egye­lője zsúfolt s a Hunyadi utcai szál­lás egyáltalán nem megfelelő. Sür­gősen kérik a kulturhelyiség elké­szítését is. Azt hiszem mindezzel egyet lehet érteni s jogos a szóvá- tevése. VéasS tapulsáefképpen csak azt mondhatom: két oldala van az éremnek. És ha mi újságírók a fia­talok mai arculatáról írunk, gyak­rabban kell észrevennünk — a rossz útra tévedtek problémái mel­let — az egészséges szemléletű, munkában edződő, tártaik elé pél­daként állítható fiatalokat is. Mert ón hiszem, hogy ők vannak több­ségben. Bennük kell látni azt a jövő nemzedéket, amelyikre majd bizton számíthat az ország jóban és rosszban, viharban és napsütésben egyaránt. F. Tóth Pál sával fokozódhat a pergés. Az ál­lami gazdaságok és a termelőszö­vetkezetek mindenütt, ahol arra le­hetőség van, az ilyen őszi árpát konbájnnal arassák még akkor is, ha az árpa nem érte el a kombánj- betakarításhoz legjobb érési fokót, mert a szemveszteség csökkentésé­nek ilyen esetben éppen a kombájn a legfőbb eszköze. A betakarítás után igen fontos a termény szárí­tása, ezért vékony rétegben terít­sük és állandóan forgassuk az őszi árpát. Erre jelenleg megvan a lehetőség, mert még elegendő fe­dett helyiség áll rendelkezésre. Anglia politikája és A hét végén kezdte meg tanács­kozásait Londonban a brit nemzet­közösségi miniszterelnökeinek érte­kezlete. Ezen a tanácskozáson, mint általában hasonló tárgyaláso­kon, a nemzetúözösség számos prob­lémája kerül szőnyegre, hiszen ma­napság igen széleskörű és igen sok­fajta különbség áll fenn a tagálla­mok között. Nemcsak arról van szó, hogy egyes nemzetközösségi c*rszá- gok államfonnája királyság, máso­ké a köztársaság, de elég lényeges eltérést találhatunk a politikai vo­nalvezetésben is. A brit nemzetkö­zösségnek tagja az északatlanti szö­vetséghez tartozó Anglia és Ka­nada, a délkeletázsiai paktumba bevarrt Ausztrália és Üj-Zéland, a bagdadi szerződést alapító Pakisz­tán és ott van a békés egymás mel­lett élés öt alapelvét valló India és Ceylon is Gazdasági problémák is megosztják a nemzetiközösség tagál­lamait. Kanadában mindinkább ér­vényre jut az az irányzat, hogy a gazdasági életből kiszorul a hagyo­mányos pozíciókkal rendelkező Anglia és helyét mindinkább az északamerikai tőke foglalja el. Ausztrália csökkenti behozatalát a fontterületről és ezt igen érzékenyen megérzi a brit szi­getország gazdasága. Mindeme szá­mos belső probléma ellenére a nemzetközösség mostani miniszter- elnöki értekezletén egészen más kérdés áll a középpontban. A fő­vitatéma a Szovjetunió külpolitikai irányvonala és ennek hatasa a nem­zetközi helyzetre. A szovjet diplomácia új, hajlé­kony, az eseményeket jobban nyo­mon követő és kiaknázó módszerei általában világszerte éreztetik ha­tásukat, de ezt a hatást most külö­nösen a nemzetközösségi országok politikájában mérhetjük le legin­kább. Indiával már néhány eszten­deje nemcsak jó. hanem igen ben­sőséges kapcsolatokat alakított ki a Szovjetunió. St. Laurent kanadai miniszterelnök a közelmúlt hóna­pokban a Szovjetunóban járt, Mi- kojan Pakisztánban tett igen ered­ményes látogatást és mindezeken túl mondhatni gyökeres változást hozott a nemzetközi életben Bulga- nyin és Hruscsov londoni útja. De a legjelentősebb nyilvánvalóan az emlékezetes londoni út. Még ha csak a felületen maradunk is, le­mérhetjük, hogy Bulganyin és Hruscsov angliai látogatása igen számottevő eredményeket hozott a többi között abban, hogy megfelelő alapokat teremtett meg a két ország közötti bizalom helyreállításában, a középkeleti helyzettel kapcsolatos angol és szovjet álláspont tisztázá- bán, de a legkézzelfoghatóbb, leg­konkrétabb eredményt a gazdasági kapcsolatok várható alakulása hoz­ta. A szovjet vezetők londoni tár­gyalásaikon kilátásba helyezték, hogy százmillió fontsterling erejéig eszközölhetnek vásárlásokat Ang­liában, A személyes érintkezés felvételé, ha nem is lényegbevágó és szenzá­ció számba menő, de mégis érezhető változáso­kat hozott az angol kormány politikai felfo­gásában. Eden miniszterelnök egy közelmúltban megtartott választási gyűlésén már tett célzást arra, hogy kormányának véleménye szerint a hidegháború mindinkább a háttér­be szorul és helyét a „langyos bé­ke” foglalja le. Ez a megfogalmazás most a nemzetközösségi miniszter- elnökök értekezletének megnyitása­kor határozottabb alakot ölt. Eden itt már arról beszélt, hogy a hideg­háború szemmelláthatóan háttérbe Bizony, jócskán akadnak olya­nok, akiknek nem erős oldaluk a számtan. Azt még csak tudják, hogy egyszer nulla az nulla, de amikor egyet meg egyet kell ösz- szeadniok, már vége a tudomány­nak. Mit várhatnánk tőlük akkor, amikor egy bizonyos összegből 1 200 000-et kell kivonni. Elkép­zelni is szörnyű: az az eredmény jön ki, hogy az összeg nem csök­ken, hanem;;. nő. Így járt leg­utóbb néhány vezető nyugati po­litikus. A Frankfurter Rund- schauból megtudjuk, hogy Dulles, az Egyesült Államok külügymi­nisztere, Gruenther tábornok, a NATO fegyveres erőinek főpa­rancsnoka és még néhányan Nyu­gat-Német országban minden te­hetségüket és befolyásukat latba- vetik annak bebizonyítására, hogy az 1200 000 szovjet katona leszerelése nem csökkenti, hanem növeli a Szovjetunió katonai ere- yr. A Szovjetunió békés kezdemé­a „langyos béke“ szorul ás a „szovjet gazdasági of- fenziva1' következtében a nemzet­közi életben mindinkább a békés versengő egymás mellett élés lesz úrrá, s így előbb-utóbb a fegyver­kezési versenyt a gazdasági versen­gésnek kell felváltania. Még jobban megértjük az angol k rmány politikájának újfajta meg­fogalmazását, ha számba vesszük a szigetország gazdasági helyzetét. Az angol alsóház vitatémája már hosz- szú hónapok óta az a kérdés, hogy a brit gazdaságra nehezedő fegy­verkezési terhek igen nyomasztóan hatnak a gazdasági vérkeringésre mind a nemzetközi piacokon, mind pedig az ország belső életében. A kormány a súlyosabb katasztrófák elkerülésére deflációs kényszer-in­tézkedésekhez folyamodik és tol- dózgatással — foldozgatással igyek­szik írt keresni a bajokra. Miután a fegyverkezés felemészti az acél- termelés javarészét, Anglia nagyarányú behozatalra kényszerül és az acélhiányt legjob­ban a békés iparágak, különösen a gépkocsigyártás érzi meg. Ez az iparág pedig az angol export leg­számottevőbb részét adja. A kor­mány persze nem akarja meglátni a mélyben lappangó valóságos oko­kat és súlyos gazdasági intézkedé­seit azzal indokolja, hogy túlságo­san nagy a belső fogyasztás, ami kedvezőtlenül befolyásolja Anglia világpiaci helyzetét. Az ilyen, a va­lóságos okokat mellőző szemlélet szüli azután az olyan intézkedése­ket, hogy felemelik a bankkamat- lábat, megnehezítik a hitelügylete­ket és más, a lakosságot súlyosan érintő intézkedéseket hoznak. Úgy tűnik, hogy a gazdasági nehézségek most minden eddigit túlszárnyal­nak. A héten jelentette be a birming­hami Britisch Motor Corporation, hogy kétnapi felmondás-ál é® mind­össze egyheti bérrel hatezer mun­kást tesz az utcára, előzőleg pedig a coventry-i Standard Génkocslcsyár közölt hasonló intézkedéseket. Ha ezt a súlyos gazdasági helyzetet te­kintjük, igencsak határtalan és gyenge lépésnek tűnik McMillan pénzügyminiszternek az a bejelen­tése, hogy mintegy 50 millió font­tal csökkentik a katonai kiadásokat és felemelik az iskolai ebédért fi­zetendő összeget. A hidegháború enyhüléséről és a kereskedelmi versengésről vallott angol felfogás már sokkal közelebb áll a lényeghez és éppen azért kel­tett jogos figyelmet a nemzetközös­ségi miniszterelnökök értekezleté­nek megnyitása. Az angol politika eddigi gyakorlati tettei azt mutat­ják, hogy Eden kabinetje valóban szándékozik elindulni ezen az úton. A miniszterelnök az alsóházban már korábban közölte, valószínűleg semmi akadálya annak, hogy ki- töltsék a Szovjetunió által javasolt százmillió fontos vásárlási keretet, a szállítások megoldhatók az ame­rikai embargó-korlátozások ellené­re is. Nem sokkal később feloldot­ták a traktorokra kimondott tilal­mat és angol traktorok indultak út­nak Kínába. Ma még nem tudni, hogy végső soron mi lesz a nemzetközösségi ta­nácskozás eredménye. Mindenesetre biztatóak azok a jelentések, hogy a közeljövőben valószínűleg Mali- sev miniszterelnökhelyettes vezeté­sével szovjet gazdasági küldöttség utazik Angliába, mert ma már any- nyira előrehaladtak a kereskedelmi korlátozások enyhítéséről folytatott tárgyalások, hogy azokat magasabb színvonalon kell folytatni. nyezése válaszút elé állított egyes nyugati politikusokat: vagy köve­tik a Szovjetunió példáját, vagy véglegesen lelepleződnek, mint háborús gyújtogatok. Minthogy azonbam ezek az urak sem az egyiket, sem a másikat nem óhajtják, suta számtani bűvész- mutatványokkal megpróbálták el­ferdíteni a szovjet kormány le­szerelési határozatát. A Frank­furter Rundschau pellengérre ál­lítja e matematikát tudatlanok hamis „logikáját”. .jlVIost már legalább tudjuk — gúnyolódik a lap — miért oly fontos a Német Szövetségi Köz­társaságnak az 500 ezer főnyi hadsereg felállítása. A Nyugat komoly mértékben hozzá kíván járulni a leszerelés ügyéhez. Meri ugyebár kétségtelen, hogy amennyiben a katonák leszerelé­se növeli a katonai erőt, akkor újabb katonai fegyveres alakula­tok szervezése csökkenti a hadse­reg erejét”i A jövendő munhásosstátv — így is mondhatnánk: hazánk építői, a második ötéves terv megvalósításá­nak harcosai •.. De ezek csak sza­vak, méghozzá nagyon sokszor elis­mételt szavak és mostanában az ilyen mondások hamar kiváltják a gúnyos mosolyt vagy megkapják a „frázis” jelzőt. Olyan sok hibáról írnak a lapok, olyan hálás téma a bajokat feszegetni, hogy szinte már eltörpül mellette a jó, ami munkál minden időben. Dolgoznak a gyá­rak és dolgoznak a haza építői, a munkások, parasztok... Mintha csak azt mondanák, miért vitatkoz­tok olyan sokat, inkább cselekedje­tek! Talán nem veszi rossznéven az olvasó ezt a bevezetést, de le kel­lett írnom, mert ezt éreztem, ami­kor megálltam a szolnoki vasútál­lomáshoz vezető úton, a pályafenn- tartó-laktanya építkezésénél. Hogy mi szülte ezt a gondolatot, elmon­dom azt is sorban; Maga az építkezés nem feltűnő, annyi építkezést látni mostanában mindenfelé és itt, bentebb az ud­varban még csak a földszinti falak látszanak. De ami megkapja a sze­met, a sok kis mozgó alak az á llvá­nyokon, egyforma világosszínű ru­hában, amint hajladoznak, szorgos- kodnak, rakják a téglát, terítik a habarcsot •.. Építőipari tanulók, — MTH-sok. Ebben sincsen még semmi külö­nös, de tudom, mert hozzájuk in­dultam, hogy ezek a gyerekek mind­össze február óta vannak az építő szakmában, április eleje óta dol­goznak gyakorlati munkáin és aki keveset is ért hozzá, az tudja, hogy ez nem kis dolog. Eljutott hozzám annak a híre is, hogy van itt egy mester, Andracsik Istvánnak hív­ják, akinek keze alatt valami szé­pen és gyorsan fejlődnek a gyere­kek és akit úgy szeretnek, tisztel­nek, mintha édesapjuk lenne. Valamiféle mai Makarenkó élt a képzeletemben az elmondás alap­ján. És be kell, hogy valljam, nem is csalódtam elképzelésemben. Szív- vel-lélekkel hivatásának élő embert ismerhettem meg Andracsik elv- társban, aki ha nem is pedagógus, de sek hivatásos nevelő tanulhatna tőle egyet-mást a gyakorlati nevelő munkában. És talán neki köszönhető az is. hogy a fiúkkal való megismerkedés is örömet okozott. Munkája ered­ményét ismerhettem meg azok ma­gatartásában. Andracsik elvtárs 50 év körüli nyúlánk férfi, alakjával is kimagas­lik tanítványai közül, de a tekinté­lyét egyáltalán nem ennek köszön­heti. Amikor megkérdezem, hogy minek tulajdonítja a kis kollektíva sikereit, csak ennyit mond: — Erélyes vagyok, de igazságos. Hozzáteszem, hogy a mester ki­felejtett valamit, amit viszont a tanítványai mondtak el és magam is tanúja voltam: mintha édes fiai lennének, úgy szereti növendékeit. Ügy is szólítja őket: „Fiacskám, kisfiam!" És fáradhatatlanul járja a munkahelyet, segít, magyaráz tü­ugoszüávia a Balkán-félsziget északnyugati részén terül el. Területe 257 OOO négyzetkilométer. Lakossága 17 és fél millión felül van.Zömmel közeli rokon délszláv népek: szerbeik, hoarvátok, szlové­nek, macedónok, crnagoraiak lak­ják az országot. A főváros — Belgrád. A népi Jugoszlávia a fasiszta megszállók eilen vívott nemzeti felszabadító háború füzében ala­kult ki, a régi királyi Jugoszlávia romjaiból. A második világháború alatt a hős partizánok és a jugo­szláv felszabadító néphadsereg ala­kulatai a Szovjet Hadsereg alaku­lataival vállvetve harcoltak a kö­zös ellenség ellen. A jugoszláv nép harca győzelemmel végződött: meg­teremtették az országban a népi hatalmat és kikiáltották a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársaságot.) A jugoszláv dolgozók a Jugoszláv Kommunista Párt (1952 november óta — Jugoszláv Kommunisták Szövetsége) vezetésével kezükbe ragadták a hatalmat és sorozatos forradalmi átalakulásokat hajtot­tak végre. Államosították az ipar- vállalatokat, a vasútvon al a kát, a bányákat, a bankokat. A földreform! megsemmisítette a nagybirtokot és a földet azoknak adta, akik meg­művelik. Ezáltal mégváltozott a ju­goszláv társadalom felépítése. El­tűnt a tőkések és földesurak osz­tálya, A munkásosztály és a pa­rasztság lett a fő osztály. Ezek kezében van a hatalom. A Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság hat népköztársaságból — Szerbiából, Horvátországból. Szlo­véniából, Boszniából és Hereegoví­relmesen, ha kell négyszeris, aztán visszakérdez és ő inti türelemre a kapkodó, idegeskedő gyerekeket, pedig talán neki lenne oka az ide­geskedésre. Estére már rendszerint bereked és jóleső fáradsággal siet haza, vagy benéz az otthonba és se­gít a tanulóknak az elméleti kér­dések megmagyarázásával, habár ez már nem az ő dolga lenne. Erről csak ennyit mond: —i Szeretem a fiatalságot és sze­retném átadni nekik, amit én hosszú idő alatt megtanultam — és még elgondolkozva hozzáfűzi — nem akarom, hogy olyan keservesen jussanak a tudásihoz, mint mi an­nak idején. 4 kollektíváról, a jövő nemze­dékről viszont annál szívesebben beszél. Fejből tudja azt is, hogy hány építőmunkós van az ország­ban jelenleg és mennyire lesz szük­ség az új ötéves tervben és ez is sarkalja, mei*t tudja, hogy az el­múlt években nagyon elhanyagoló- dott az építőipari tanulóképzés és most ismét gyors an kell pótolni a mulasztást- Ezért is nyúlnak új, me­rész elgondolásokhoz, bízva a fia­talok ügyességében, akaraterejében, ezért merték kéthónapi gyakorlás után máris habarcsba és nem agyagba — amit aztán mindig el­bontottak — rakatni a téglát, S a fiúk büszkék rá, hogy igazi házat építenek és vigyáznak, hogy csorba ne essék a becsületükön. Már kez­dettől fogva és egyre jobban túltel­jesítik a tanuló normát, legutóbb 140—150 százalékra. Meglepődve hallom ezt a szót itt, hogy szülői munkaközösség, mert ez is van, igaz, nem a szó szoros értelmében, mert a távolfoalakókkal levélben tartja a kapcsolatot And­racsik elvtárs. Levelez a szülőkkel, megírja nekik a jót is, a rosszat is, kikéri véleményüket. így azután egyéni problémákat is megold oly­kor. De leginkább büszke a kis kol­lektíva összeforottságára. Arra, hogy amikor a múltkor egész napra távol volt hivatalos ügyben, Malisa Lajos — az egyik legszorgalmasabb tanuló vezette a munkát hiba nél­kül. Maksa egyébként most üdülni Az elmúlt hetek rendkívül esős, szeles időjárása az őszi árpát a leg­érzékenyebb érési állapotában érte. A sok nedvesség hatására az érés­ben levő árpaszemek megduzzad­tak, így az erős szelek következté­ben a szemek a kalászorsóról köny- nyen leperegnek. A pergés nagy­sága attól függ, hogy az őszi ár­pát milyen érési állapotban érte ez az időjárás. Ahol a szem már peregni kezdett, ott a termelők — még abban az esetben is, ha az őszi árpa nem érte el a legjobb aratási érettsé­get — azonnal arassák le, mert a szeles időben az érés előrehaladá­nából, Crnagorából, Macedóniából — áll. Szerbiához tartozik a Vajda­ság autonóm határterület, valamint Kobzovo és Metohia autonóm te­rület. Az államhatalom legfelső szerve a Szövetségi Nemzetgyűlés, amely két házból áll; a Szövetségi Ta­nácsból és a Termelőik Tanácsá­ból. A Szövetségi Tanácsot vala­mennyi állampolgár választja, míg a Termelőik Tanácsát az iparban, közlekedésben, kereskedelemben és mezőgazdaságban foglalkoztatott dolgozók. A Termelőik Tanácsa ré­vén növekszik a munkásosztály vezető szerepe az államban. A végrehajtó hatalmat a köz­” társaság elnöke és a Szövet­ségi Végrehajtó Tanács (kormány) gyakorolja. Mind a kettőt a Szö­vetségi Nemzetgyűlés választja. A köztársaság elnöke képviseli az országot nemzetközi ügyekben. Egyben a fegyveres erők főpa­rancsnoka és a Szövetségi Végre­hajtó Tanács elnöke is. A jugoszláv nép vezető ereje a szocialista társadalom építésében a Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége. Ez az egyedüli politikai párt az országban. A Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének taglét­száma 1955 végén 625 OOO volt. A párt tagjai a szocializmus tevé­keny építői. A társadalmi szerve­zeteken, a helyt önkormányzati szerveken, stb. keresztül hajtják végre a párt politikáját. Joszin Broz Tito, a jugoszláv nép kitűnő vezetője, a nemzetközi munkás- mozgalom egyik kiváló személyi­sége a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára. Jugoszlávia társadalmi életébe^ fontos szerepet tölt be a Dolgozók Szocialista Szövetsége, az ország legnagyobb tömegszarvezete, amely magában . foglalja a Jugoszláv Kommunisták Szövetségét, az öez- szesen 1,7 millió tagot, számláló szakszervezeteket, a mil’iós Jugo­szláv Népi Ifjúsági Szövetséget, a nő- és egyéb szervezetekét. A kom­munisták tevékenyen kiveszik a részüket a Dolgozók Szocialista Szövetségének tevékenységéből. A Szövetség óriási tömegnevelő mun­kát végez. A jugoszláviai szocialista építés tapasztalatai igazolják Lenin út­mutatását, mely szerint minden nemzet eljut a szocializmusba, de nem egészen egyformán jut el oda, mindegyik bé!evisz valamilyen sa­játosságot a demokrácia ilyen vagy amolyan formájába, a prole­tárdiktatúra ilyen vagy amolyan válfajába mindenhol más és más a szocialista átalakulások üteme a társadalmi élet különböző terüle­tein. ugosalávlának a királyságtól örökbe kapott fejletlen, elma­radt népgazdasága a második vi­lágháború alatt súlyos károkat szenvedett. A jugoszláv nép a há­ború után sikeresen állította hely­re és fejlesztette országa gazdasá­gát. Az ipari termelés 1955-ben közel 2,5-szeresen szárnyalta túl a háború előtti színvonalat, s je­lenleg a nemzeti jövedelem több mint 40 százalékát adja. A háború utáni jugoszláv gazda­sági fejlődés fő eredménye az. hogy megteremtettek a nehézipart, Számtanból elégtelen

Next

/
Oldalképek
Tartalom