Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)
1956-07-01 / 155. szám
2 SZOLKOR MEGYEI NÉPLAP 1956. július 1. NEMZETKÖZI SZEMLE A JÖVŐ NEMZEDÉK A JUGOSZLÁV SZÖVETSÉGI KÉPKÖZTÁRSASÁG Irfa: V. VOLKOV Ahol peregni kezd ez eszi árpa, azonnal aratni kell A Földművelésügyi Minisztérium közleménye megy jutalomképpen s ezt a csoport tagjai szavazták meg, ök döntötték el ki legyen a jutalmazott személy. Estenként ugyancsak együtt vitatják meg, bírálják el a munkát. És ha a legjobbak, felől kérdezzük Andracsik elvtársat, alig hagy ki 2—3 nevet s ahhoz is hozzáteszi: „Ezek is szépen haladnak előre.” Turtere-besi János, Demján Pál, Tóth Mihály, Marci Ferenc .;. sorakoznak ez elmúlt nap élenjáróinak nevei a kis verseny táblán. Az eredmények közé sorolja azt is — jogarán — hogy a három „nagydo- hányos*’ önkéntes elhatározásból abbahagyta a gyermeki szervezetre nézve káros szenvedélyt vagy, hogy Ásztvai Béla már nem akar mindenáron hajóskapitánynak menni, mint eleinte, hanem megszerette az építőszakmát. Ezeknek az apróságoknak is külön történéte van — de leírásuk már nem férne e cikk keretébe. Befejezésül azonban meg kell említeni, hogy a fiúknak nemcsak munkahelyi élete van és a dolgok másik oldalán már akad javítanivaló. Lassúnak tartják a tanulók az új szállás elkészülését. Véleményük az, hogy a vállalat ne csak a munkájukra, legyen büszke, de arra is, hegy a meghirdetett tanulóváros mielőbb elkészül. Az otthon egyelője zsúfolt s a Hunyadi utcai szállás egyáltalán nem megfelelő. Sürgősen kérik a kulturhelyiség elkészítését is. Azt hiszem mindezzel egyet lehet érteni s jogos a szóvá- tevése. VéasS tapulsáefképpen csak azt mondhatom: két oldala van az éremnek. És ha mi újságírók a fiatalok mai arculatáról írunk, gyakrabban kell észrevennünk — a rossz útra tévedtek problémái mellet — az egészséges szemléletű, munkában edződő, tártaik elé példaként állítható fiatalokat is. Mert ón hiszem, hogy ők vannak többségben. Bennük kell látni azt a jövő nemzedéket, amelyikre majd bizton számíthat az ország jóban és rosszban, viharban és napsütésben egyaránt. F. Tóth Pál sával fokozódhat a pergés. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek mindenütt, ahol arra lehetőség van, az ilyen őszi árpát konbájnnal arassák még akkor is, ha az árpa nem érte el a kombánj- betakarításhoz legjobb érési fokót, mert a szemveszteség csökkentésének ilyen esetben éppen a kombájn a legfőbb eszköze. A betakarítás után igen fontos a termény szárítása, ezért vékony rétegben terítsük és állandóan forgassuk az őszi árpát. Erre jelenleg megvan a lehetőség, mert még elegendő fedett helyiség áll rendelkezésre. Anglia politikája és A hét végén kezdte meg tanácskozásait Londonban a brit nemzetközösségi miniszterelnökeinek értekezlete. Ezen a tanácskozáson, mint általában hasonló tárgyalásokon, a nemzetúözösség számos problémája kerül szőnyegre, hiszen manapság igen széleskörű és igen sokfajta különbség áll fenn a tagállamok között. Nemcsak arról van szó, hogy egyes nemzetközösségi c*rszá- gok államfonnája királyság, másoké a köztársaság, de elég lényeges eltérést találhatunk a politikai vonalvezetésben is. A brit nemzetközösségnek tagja az északatlanti szövetséghez tartozó Anglia és Kanada, a délkeletázsiai paktumba bevarrt Ausztrália és Üj-Zéland, a bagdadi szerződést alapító Pakisztán és ott van a békés egymás mellett élés öt alapelvét valló India és Ceylon is Gazdasági problémák is megosztják a nemzetiközösség tagállamait. Kanadában mindinkább érvényre jut az az irányzat, hogy a gazdasági életből kiszorul a hagyományos pozíciókkal rendelkező Anglia és helyét mindinkább az északamerikai tőke foglalja el. Ausztrália csökkenti behozatalát a fontterületről és ezt igen érzékenyen megérzi a brit szigetország gazdasága. Mindeme számos belső probléma ellenére a nemzetközösség mostani miniszter- elnöki értekezletén egészen más kérdés áll a középpontban. A fővitatéma a Szovjetunió külpolitikai irányvonala és ennek hatasa a nemzetközi helyzetre. A szovjet diplomácia új, hajlékony, az eseményeket jobban nyomon követő és kiaknázó módszerei általában világszerte éreztetik hatásukat, de ezt a hatást most különösen a nemzetközösségi országok politikájában mérhetjük le leginkább. Indiával már néhány esztendeje nemcsak jó. hanem igen bensőséges kapcsolatokat alakított ki a Szovjetunió. St. Laurent kanadai miniszterelnök a közelmúlt hónapokban a Szovjetunóban járt, Mi- kojan Pakisztánban tett igen eredményes látogatást és mindezeken túl mondhatni gyökeres változást hozott a nemzetközi életben Bulga- nyin és Hruscsov londoni útja. De a legjelentősebb nyilvánvalóan az emlékezetes londoni út. Még ha csak a felületen maradunk is, lemérhetjük, hogy Bulganyin és Hruscsov angliai látogatása igen számottevő eredményeket hozott a többi között abban, hogy megfelelő alapokat teremtett meg a két ország közötti bizalom helyreállításában, a középkeleti helyzettel kapcsolatos angol és szovjet álláspont tisztázá- bán, de a legkézzelfoghatóbb, legkonkrétabb eredményt a gazdasági kapcsolatok várható alakulása hozta. A szovjet vezetők londoni tárgyalásaikon kilátásba helyezték, hogy százmillió fontsterling erejéig eszközölhetnek vásárlásokat Angliában, A személyes érintkezés felvételé, ha nem is lényegbevágó és szenzáció számba menő, de mégis érezhető változásokat hozott az angol kormány politikai felfogásában. Eden miniszterelnök egy közelmúltban megtartott választási gyűlésén már tett célzást arra, hogy kormányának véleménye szerint a hidegháború mindinkább a háttérbe szorul és helyét a „langyos béke” foglalja le. Ez a megfogalmazás most a nemzetközösségi miniszter- elnökök értekezletének megnyitásakor határozottabb alakot ölt. Eden itt már arról beszélt, hogy a hidegháború szemmelláthatóan háttérbe Bizony, jócskán akadnak olyanok, akiknek nem erős oldaluk a számtan. Azt még csak tudják, hogy egyszer nulla az nulla, de amikor egyet meg egyet kell ösz- szeadniok, már vége a tudománynak. Mit várhatnánk tőlük akkor, amikor egy bizonyos összegből 1 200 000-et kell kivonni. Elképzelni is szörnyű: az az eredmény jön ki, hogy az összeg nem csökken, hanem;;. nő. Így járt legutóbb néhány vezető nyugati politikus. A Frankfurter Rund- schauból megtudjuk, hogy Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere, Gruenther tábornok, a NATO fegyveres erőinek főparancsnoka és még néhányan Nyugat-Német országban minden tehetségüket és befolyásukat latba- vetik annak bebizonyítására, hogy az 1200 000 szovjet katona leszerelése nem csökkenti, hanem növeli a Szovjetunió katonai ere- yr. A Szovjetunió békés kezdeméa „langyos béke“ szorul ás a „szovjet gazdasági of- fenziva1' következtében a nemzetközi életben mindinkább a békés versengő egymás mellett élés lesz úrrá, s így előbb-utóbb a fegyverkezési versenyt a gazdasági versengésnek kell felváltania. Még jobban megértjük az angol k rmány politikájának újfajta megfogalmazását, ha számba vesszük a szigetország gazdasági helyzetét. Az angol alsóház vitatémája már hosz- szú hónapok óta az a kérdés, hogy a brit gazdaságra nehezedő fegyverkezési terhek igen nyomasztóan hatnak a gazdasági vérkeringésre mind a nemzetközi piacokon, mind pedig az ország belső életében. A kormány a súlyosabb katasztrófák elkerülésére deflációs kényszer-intézkedésekhez folyamodik és tol- dózgatással — foldozgatással igyekszik írt keresni a bajokra. Miután a fegyverkezés felemészti az acél- termelés javarészét, Anglia nagyarányú behozatalra kényszerül és az acélhiányt legjobban a békés iparágak, különösen a gépkocsigyártás érzi meg. Ez az iparág pedig az angol export legszámottevőbb részét adja. A kormány persze nem akarja meglátni a mélyben lappangó valóságos okokat és súlyos gazdasági intézkedéseit azzal indokolja, hogy túlságosan nagy a belső fogyasztás, ami kedvezőtlenül befolyásolja Anglia világpiaci helyzetét. Az ilyen, a valóságos okokat mellőző szemlélet szüli azután az olyan intézkedéseket, hogy felemelik a bankkamat- lábat, megnehezítik a hitelügyleteket és más, a lakosságot súlyosan érintő intézkedéseket hoznak. Úgy tűnik, hogy a gazdasági nehézségek most minden eddigit túlszárnyalnak. A héten jelentette be a birminghami Britisch Motor Corporation, hogy kétnapi felmondás-ál é® mindössze egyheti bérrel hatezer munkást tesz az utcára, előzőleg pedig a coventry-i Standard Génkocslcsyár közölt hasonló intézkedéseket. Ha ezt a súlyos gazdasági helyzetet tekintjük, igencsak határtalan és gyenge lépésnek tűnik McMillan pénzügyminiszternek az a bejelentése, hogy mintegy 50 millió fonttal csökkentik a katonai kiadásokat és felemelik az iskolai ebédért fizetendő összeget. A hidegháború enyhüléséről és a kereskedelmi versengésről vallott angol felfogás már sokkal közelebb áll a lényeghez és éppen azért keltett jogos figyelmet a nemzetközösségi miniszterelnökök értekezletének megnyitása. Az angol politika eddigi gyakorlati tettei azt mutatják, hogy Eden kabinetje valóban szándékozik elindulni ezen az úton. A miniszterelnök az alsóházban már korábban közölte, valószínűleg semmi akadálya annak, hogy ki- töltsék a Szovjetunió által javasolt százmillió fontos vásárlási keretet, a szállítások megoldhatók az amerikai embargó-korlátozások ellenére is. Nem sokkal később feloldották a traktorokra kimondott tilalmat és angol traktorok indultak útnak Kínába. Ma még nem tudni, hogy végső soron mi lesz a nemzetközösségi tanácskozás eredménye. Mindenesetre biztatóak azok a jelentések, hogy a közeljövőben valószínűleg Mali- sev miniszterelnökhelyettes vezetésével szovjet gazdasági küldöttség utazik Angliába, mert ma már any- nyira előrehaladtak a kereskedelmi korlátozások enyhítéséről folytatott tárgyalások, hogy azokat magasabb színvonalon kell folytatni. nyezése válaszút elé állított egyes nyugati politikusokat: vagy követik a Szovjetunió példáját, vagy véglegesen lelepleződnek, mint háborús gyújtogatok. Minthogy azonbam ezek az urak sem az egyiket, sem a másikat nem óhajtják, suta számtani bűvész- mutatványokkal megpróbálták elferdíteni a szovjet kormány leszerelési határozatát. A Frankfurter Rundschau pellengérre állítja e matematikát tudatlanok hamis „logikáját”. .jlVIost már legalább tudjuk — gúnyolódik a lap — miért oly fontos a Német Szövetségi Köztársaságnak az 500 ezer főnyi hadsereg felállítása. A Nyugat komoly mértékben hozzá kíván járulni a leszerelés ügyéhez. Meri ugyebár kétségtelen, hogy amennyiben a katonák leszerelése növeli a katonai erőt, akkor újabb katonai fegyveres alakulatok szervezése csökkenti a hadsereg erejét”i A jövendő munhásosstátv — így is mondhatnánk: hazánk építői, a második ötéves terv megvalósításának harcosai •.. De ezek csak szavak, méghozzá nagyon sokszor elismételt szavak és mostanában az ilyen mondások hamar kiváltják a gúnyos mosolyt vagy megkapják a „frázis” jelzőt. Olyan sok hibáról írnak a lapok, olyan hálás téma a bajokat feszegetni, hogy szinte már eltörpül mellette a jó, ami munkál minden időben. Dolgoznak a gyárak és dolgoznak a haza építői, a munkások, parasztok... Mintha csak azt mondanák, miért vitatkoztok olyan sokat, inkább cselekedjetek! Talán nem veszi rossznéven az olvasó ezt a bevezetést, de le kellett írnom, mert ezt éreztem, amikor megálltam a szolnoki vasútállomáshoz vezető úton, a pályafenn- tartó-laktanya építkezésénél. Hogy mi szülte ezt a gondolatot, elmondom azt is sorban; Maga az építkezés nem feltűnő, annyi építkezést látni mostanában mindenfelé és itt, bentebb az udvarban még csak a földszinti falak látszanak. De ami megkapja a szemet, a sok kis mozgó alak az á llványokon, egyforma világosszínű ruhában, amint hajladoznak, szorgos- kodnak, rakják a téglát, terítik a habarcsot •.. Építőipari tanulók, — MTH-sok. Ebben sincsen még semmi különös, de tudom, mert hozzájuk indultam, hogy ezek a gyerekek mindössze február óta vannak az építő szakmában, április eleje óta dolgoznak gyakorlati munkáin és aki keveset is ért hozzá, az tudja, hogy ez nem kis dolog. Eljutott hozzám annak a híre is, hogy van itt egy mester, Andracsik Istvánnak hívják, akinek keze alatt valami szépen és gyorsan fejlődnek a gyerekek és akit úgy szeretnek, tisztelnek, mintha édesapjuk lenne. Valamiféle mai Makarenkó élt a képzeletemben az elmondás alapján. És be kell, hogy valljam, nem is csalódtam elképzelésemben. Szív- vel-lélekkel hivatásának élő embert ismerhettem meg Andracsik elv- társban, aki ha nem is pedagógus, de sek hivatásos nevelő tanulhatna tőle egyet-mást a gyakorlati nevelő munkában. És talán neki köszönhető az is. hogy a fiúkkal való megismerkedés is örömet okozott. Munkája eredményét ismerhettem meg azok magatartásában. Andracsik elvtárs 50 év körüli nyúlánk férfi, alakjával is kimagaslik tanítványai közül, de a tekintélyét egyáltalán nem ennek köszönheti. Amikor megkérdezem, hogy minek tulajdonítja a kis kollektíva sikereit, csak ennyit mond: — Erélyes vagyok, de igazságos. Hozzáteszem, hogy a mester kifelejtett valamit, amit viszont a tanítványai mondtak el és magam is tanúja voltam: mintha édes fiai lennének, úgy szereti növendékeit. Ügy is szólítja őket: „Fiacskám, kisfiam!" És fáradhatatlanul járja a munkahelyet, segít, magyaráz tüugoszüávia a Balkán-félsziget északnyugati részén terül el. Területe 257 OOO négyzetkilométer. Lakossága 17 és fél millión felül van.Zömmel közeli rokon délszláv népek: szerbeik, hoarvátok, szlovének, macedónok, crnagoraiak lakják az országot. A főváros — Belgrád. A népi Jugoszlávia a fasiszta megszállók eilen vívott nemzeti felszabadító háború füzében alakult ki, a régi királyi Jugoszlávia romjaiból. A második világháború alatt a hős partizánok és a jugoszláv felszabadító néphadsereg alakulatai a Szovjet Hadsereg alakulataival vállvetve harcoltak a közös ellenség ellen. A jugoszláv nép harca győzelemmel végződött: megteremtették az országban a népi hatalmat és kikiáltották a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot.) A jugoszláv dolgozók a Jugoszláv Kommunista Párt (1952 november óta — Jugoszláv Kommunisták Szövetsége) vezetésével kezükbe ragadták a hatalmat és sorozatos forradalmi átalakulásokat hajtottak végre. Államosították az ipar- vállalatokat, a vasútvon al a kát, a bányákat, a bankokat. A földreform! megsemmisítette a nagybirtokot és a földet azoknak adta, akik megművelik. Ezáltal mégváltozott a jugoszláv társadalom felépítése. Eltűnt a tőkések és földesurak osztálya, A munkásosztály és a parasztság lett a fő osztály. Ezek kezében van a hatalom. A Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság hat népköztársaságból — Szerbiából, Horvátországból. Szlovéniából, Boszniából és Hereegovírelmesen, ha kell négyszeris, aztán visszakérdez és ő inti türelemre a kapkodó, idegeskedő gyerekeket, pedig talán neki lenne oka az idegeskedésre. Estére már rendszerint bereked és jóleső fáradsággal siet haza, vagy benéz az otthonba és segít a tanulóknak az elméleti kérdések megmagyarázásával, habár ez már nem az ő dolga lenne. Erről csak ennyit mond: —i Szeretem a fiatalságot és szeretném átadni nekik, amit én hosszú idő alatt megtanultam — és még elgondolkozva hozzáfűzi — nem akarom, hogy olyan keservesen jussanak a tudásihoz, mint mi annak idején. 4 kollektíváról, a jövő nemzedékről viszont annál szívesebben beszél. Fejből tudja azt is, hogy hány építőmunkós van az országban jelenleg és mennyire lesz szükség az új ötéves tervben és ez is sarkalja, mei*t tudja, hogy az elmúlt években nagyon elhanyagoló- dott az építőipari tanulóképzés és most ismét gyors an kell pótolni a mulasztást- Ezért is nyúlnak új, merész elgondolásokhoz, bízva a fiatalok ügyességében, akaraterejében, ezért merték kéthónapi gyakorlás után máris habarcsba és nem agyagba — amit aztán mindig elbontottak — rakatni a téglát, S a fiúk büszkék rá, hogy igazi házat építenek és vigyáznak, hogy csorba ne essék a becsületükön. Már kezdettől fogva és egyre jobban túlteljesítik a tanuló normát, legutóbb 140—150 százalékra. Meglepődve hallom ezt a szót itt, hogy szülői munkaközösség, mert ez is van, igaz, nem a szó szoros értelmében, mert a távolfoalakókkal levélben tartja a kapcsolatot Andracsik elvtárs. Levelez a szülőkkel, megírja nekik a jót is, a rosszat is, kikéri véleményüket. így azután egyéni problémákat is megold olykor. De leginkább büszke a kis kollektíva összeforottságára. Arra, hogy amikor a múltkor egész napra távol volt hivatalos ügyben, Malisa Lajos — az egyik legszorgalmasabb tanuló vezette a munkát hiba nélkül. Maksa egyébként most üdülni Az elmúlt hetek rendkívül esős, szeles időjárása az őszi árpát a legérzékenyebb érési állapotában érte. A sok nedvesség hatására az érésben levő árpaszemek megduzzadtak, így az erős szelek következtében a szemek a kalászorsóról köny- nyen leperegnek. A pergés nagysága attól függ, hogy az őszi árpát milyen érési állapotban érte ez az időjárás. Ahol a szem már peregni kezdett, ott a termelők — még abban az esetben is, ha az őszi árpa nem érte el a legjobb aratási érettséget — azonnal arassák le, mert a szeles időben az érés előrehaladánából, Crnagorából, Macedóniából — áll. Szerbiához tartozik a Vajdaság autonóm határterület, valamint Kobzovo és Metohia autonóm terület. Az államhatalom legfelső szerve a Szövetségi Nemzetgyűlés, amely két házból áll; a Szövetségi Tanácsból és a Termelőik Tanácsából. A Szövetségi Tanácsot valamennyi állampolgár választja, míg a Termelőik Tanácsát az iparban, közlekedésben, kereskedelemben és mezőgazdaságban foglalkoztatott dolgozók. A Termelőik Tanácsa révén növekszik a munkásosztály vezető szerepe az államban. A végrehajtó hatalmat a köz” társaság elnöke és a Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) gyakorolja. Mind a kettőt a Szövetségi Nemzetgyűlés választja. A köztársaság elnöke képviseli az országot nemzetközi ügyekben. Egyben a fegyveres erők főparancsnoka és a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke is. A jugoszláv nép vezető ereje a szocialista társadalom építésében a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége. Ez az egyedüli politikai párt az országban. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének taglétszáma 1955 végén 625 OOO volt. A párt tagjai a szocializmus tevékeny építői. A társadalmi szervezeteken, a helyt önkormányzati szerveken, stb. keresztül hajtják végre a párt politikáját. Joszin Broz Tito, a jugoszláv nép kitűnő vezetője, a nemzetközi munkás- mozgalom egyik kiváló személyisége a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára. Jugoszlávia társadalmi életébe^ fontos szerepet tölt be a Dolgozók Szocialista Szövetsége, az ország legnagyobb tömegszarvezete, amely magában . foglalja a Jugoszláv Kommunisták Szövetségét, az öez- szesen 1,7 millió tagot, számláló szakszervezeteket, a mil’iós Jugoszláv Népi Ifjúsági Szövetséget, a nő- és egyéb szervezetekét. A kommunisták tevékenyen kiveszik a részüket a Dolgozók Szocialista Szövetségének tevékenységéből. A Szövetség óriási tömegnevelő munkát végez. A jugoszláviai szocialista építés tapasztalatai igazolják Lenin útmutatását, mely szerint minden nemzet eljut a szocializmusba, de nem egészen egyformán jut el oda, mindegyik bé!evisz valamilyen sajátosságot a demokrácia ilyen vagy amolyan formájába, a proletárdiktatúra ilyen vagy amolyan válfajába mindenhol más és más a szocialista átalakulások üteme a társadalmi élet különböző területein. ugosalávlának a királyságtól örökbe kapott fejletlen, elmaradt népgazdasága a második világháború alatt súlyos károkat szenvedett. A jugoszláv nép a háború után sikeresen állította helyre és fejlesztette országa gazdaságát. Az ipari termelés 1955-ben közel 2,5-szeresen szárnyalta túl a háború előtti színvonalat, s jelenleg a nemzeti jövedelem több mint 40 százalékát adja. A háború utáni jugoszláv gazdasági fejlődés fő eredménye az. hogy megteremtettek a nehézipart, Számtanból elégtelen