Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)
1956-06-29 / 153. szám
Vöröskeresztes levelezőnk Legyen mindnyájunk ügye as aratás Községünk határában közel 7000 hold kalászos vár leara- tásra. S hogy ezt a területet le tudjuk aratni, naponta mintegy 850 holdon kéül elvégezni a munkát. Gépállomásunk és termelő- szövetkezeteink felkészültek. —* Hét kombájn dolgozik határunkban, s emellett tizennégy kévekötő aratógép is könnyíti a munkát. A tanács végrehajtóbizottsá- ga elkészítette az ütemtervet; Ezt tanácsülésen ismertettük/ Számításba vettük a kéziaratópárokat is. Hétszázkilenc aratópárnak kell megfeszített munkát végeznie a gépek mellett, hogy idejében és a legkisebb szemveszteséggel takarítsuk be a gabonát. A pártbizottság is megad minden segítséget a szervezéshez. A pedagógusokkal megbeszélte a párttitkár elvtárs aztf hogy a gyermekek vegyenek részt a kévehordásban. Kijelöltük a közös szérűket, ahol a községi tűzoltótestület tagjai tarta"~k- tűzvédelmi szolgálatot. Már most gondolunk a begyűjtésre. Uj 2000 vagonos tárházat kanott községünk államunktól. Ez azonban előreláthatólag nem lesz elég a bő termés tárolásához. Biztosítottunk szükségraktárakat is. Mindent megteszünk azért ho<*v idejében learassunk. A termelési és mezőgazdasági állandó bizottság tagjaival társadalmi erőket is mozgósítunk. Ra-őcz József, Kunhegyes, Községi Tanács Jó munkát végestek a Tér meny forgalmi Vállalat jásskiséri telepének dolgosói Megelégedéssel — a becsületes és eredményes munkát végző dolgozó büszkeségével — olvasta Kanyó Pál telepvezető és Kálmán Gábor irodavezető a T. V. központból küldött levél következő sorait: „A Terményforgalmi Vállalat Igazgatósága és Szakszervezeti Bizottsága által szervezett mintatelepi verseny első negyedévi győztese a jászkiséri telep;: A jómunkáért nem maradt él a jutalom sem. Szép vándorser- ler t kaptak a dolgozók. Az ünnepség után vidám estén szórakoztak a község vezetőivel együtt. if). Rapi Miklós Jászki sér. Egéssséghós építését térrészük Községünk lakosai nem hiába fizetik be a községfejlesztési hozzájárulást. Arra használjuk fel az összeget, amire a legnagyobb szükség van. Régi kívánságuk teljesült a dolgozóinknak. A napokban fejeztük be egy halottasház építését. így a meleg időben nem kell a lakáson ravatalozni. Tervbe vettük egy egészségház építését is. Orvosaink részére megfelelő körülményeket akarunk biztosítani ahhoz, hogy zavartalanul gyógyíthassák a betegeket; Szabó Ferenc, VB. elnök, Jászágó Lássa el feladatát termelőssövetkesetünkben as ellenőrső bizottság Termelőszövetkezetünkben a vezetőség jól szervezte meg a munkát. A területet egyénekre osztották. Meg is látszik az eredménye. A cukorrépát és a kukoricát időben megkapáltuk, állataink részére elegendő mennyiségű takarmányt bizton sítottunk. Mintegy 1.000—1.200 máz a vöröshere van bekaz- lazva. A tagok nagy lendülettel végzik a munkát, mert látják, az eredményét. Most kaptuk meg a múlt évi cukorrépái dohány és magpaprika után a prémiumot. Tőrös Sándor csa- pátvezető 4.700, Béréi Imre fo- gatos 1.700 forintot vitt hazai s a többi tagok is ilyen arány- ban részesültek, attól függő- en, hogy kinek mennyi volt a munkaegysége. Az építkezéssel egy kicsit lemaradtunk, de a legutóbbi brigádmegbeszélésen megfogadtuk, hogy rövidesen pótol- ^ juk a lemaradást. Súlyos hiba, hogy az ellenőrző bizottság nem látja el feladatát. Ebben az évben még egyszer sem tartott ellenőrzést. S ez komoly munkaegysóghigitásra adhat alkalmat. SztaniSzláv György Kunmadaras, Kossuth Tsz Pedagógus levelezünk PALOTAI MIHÁLY a kengyeli úttörők munkájáról ad hírtj g MENYHÁRT JÓZSEFNÉ, szolnoki levelezőnk a Vöröske- & resztes foglalkozáson tanítja az újvárosi iskola fiataljait. Á pártélei- kérdéseiről is A vezetőségválasztás időszakában sok levelet kapott szerkesztőségünk a pártélet különböző területeiről párttitkároktól, népnevelőktől, egyszerű párttagoktól. Beszámoltak az előkészületekről, a választás eredményeiről, stb. Az utóbbi Időben erről a területről kevesebb levél érkezik hozzánk; Mi lehet ennek az oka? Az egyik elvtárs, akit megkérdeztünk. azt válaszolta: — No igen, sokkal könnyebb a termelési eredményekről, vagy akár egy pártélettel kapcsolatos eseményről írni, mint mondjuk arról, hogy az uj munkamódszerek érvényesülnek-e már a pártmunkában. X; községben. S az utóbbi időben a XX. pártkongresszus után ez került előtérbe. Erről kellene irniok a pártélet levelezőinek is s mivel ez nehéz téma, azért írnak kevesebben; Nem vitázunk most ezzel a feltevéssel, hanem röviden csak azt szeretnénk elmondani, igenis van téma a pártélet területén is. olyan, amit könnyebb megírni. És pedig. Mi nem azt várjuk levelezőinktől, hogy elvi fejtegetéseket Írjanak, de ha azt látják, hogy például a párttitkár folyton csak értekezletre jár — mert látszólag kénytelen — és nem jut idő a tanulásra, ezt is meg lehet írni. Vagy ha egy népnevelő csak általánosságokat tud mondani a tsz-fejlesz- tés érdekében, hát ez nem megírni való téma? A pártélet látszólagos apró-cseprő dolgaiból tevődik össze a nagy egész, ezt kell látniok a nái télét levelezőinek is s akkor nem lesz olyan nehéz hozzáfogni a levélíráshoz. Még valamit: minden levelező, amikor a termelés kérdéseiről ír. kis fáradsággal már azt is megtudhatja, hogyan segíti a pártszervezet ezt a munkát — s ezzel máris sokoldalúbban tudja bemutatni az eredményeket, esetleges hiányosságokat. Egyszóval. írjunk a pártélet kérdéseiről is az eleven élettel kapcsolatban — ezt kérjük ezúton is a Néplap levelezőitől; Paradicsom és burgonya kereszlezési kisérlelek a Jászberényi Tangazdaságban Érdekes kísérletről számolt .be Beme László, a jászberényi Mezőgazdasági Szakiskola tangazdaságának agronómusa a napokban. Bene elvtárs hónapok óta levelez a szerkesztőséggel; Legutóbb például arról számolt be, hogy a burgonya és a paradicsom vegetatív hibri- dizálásával kísérleteznek. — Olyan növényfajtát tenyésztenek ki, amelynek gyökerén burgonyagumó, szárán pedig paradicsom fejlődik. Az eddigi kísérleték azt mutatják, írja a továbbiakban Beme László, hogy az minden várakozáson felül sikerül; Varga Ferenc brigádvezetővel dolgozik együtt a kísérleti telepen és azt tervezik, hogy az elsődlegesen keresztezett egye- det jövőre már magról szaporítják. Könyvjutalmat kapnak Szeretnénk jó munkájukat könyvvel jutalmazni Hernád Mátyás, Sípos Bálint, Wes- niczky Antal, Bíró László, Gojsza János, Nagy Elemér, Porcsalmi Lajos, Szahku Tamás, Szöllősi István, Szaszkó József né, özv; Szűcs Jánosaié, Busi Vince levelezőinknek; Beszélgetés egy levelezővel Jliiéí't nem névnél ? A közelmúltban Tiszakür- tön jártam, s beszélgettem Kardos György elvtárssal, lapunk levelezőjével. Szó esett sok mindenről. Többek között arról is, hogy közvetlenül a község mellett terül el a volt „gróf“ Bolza-féle park, amely most gazdátlan. Nagyon szép ez a kb. 20 holdas terület. Annyiféle fa van benne, hogy hirtelen fel sem tudnám sorolni. Óriási platánok, tölgyek, s a fenyő különböző fajtái mellett megtalálható itt a szerecsen dió és a tiszafa is. A hatalmas fák lomb- sátora, s a dús, zöld pázsit láttán önkénytelenül az jutott az eszembe, milyen jól éreznék itt magukat a gyermekek, az óvodások és az iskolások. A másik gondolat, amely bizonyára nemcsak Kardos elvtársat és engem foglalkoztat, az, hogy miért engedjük elpusztulni ezt a gyönyörű parkot. Mert, hogy elpusztul «—, ha nem lesz aki gondoljon vele.— arra bizonyíték az. amit levelezőnk megemlített: egyes lelkiismeretlen emberek fejszét emelnek az évtizedes, évszázados fákra. Miért nem lehet védett ez a terület, amely azt Is megérdemelné, hogy népkertté, vagy művészkertté nyilvánítsák? — Nem beszélve arról, hogyha lenne olyan szdtv, amely értékelné a park s a mellette folyó Tisza szépségét — üdülőt is létesíthetne itt. ahol sok dolgozó nyerhetne pihenést, felüdülést. Bízunk abban, hogy levelezőnk kérése nem talál süket fülekre, s az illetékesek válasza a sürgős intézkedés lesz a park megvédése érdekében. N. K. A Napló ezen a héten idáig négy névtelen levelet kapott; Mind a négy levélíró pedig fontos kérdéshez szél hozzá, s hasznosam. Az egyik „Egy édesanya” aláírással a lapban megjelent „Bátrabban” című cikkhez ír észrevételt, amelyben elmondja az óvodáikkal kapcsolatos panaszait. A mások a Patyolatnál tapasztalt visszásságokról Irt és igen fontos dolgokat mond el. A másik két névtelen levélíró is hibákra hívja fel a figyelmet; Vajon miért nem merték nevüket aláírni? Még mindig benne él az emberekben valami félelemérzés, rettegés attól, ha valamelyik szervnél valakit megbírálnak, abból hátrány származik. Többet kell ezzel a kérdéssel foglalkozni. Elsősorban a pártszervezeteknek, a kommunistáknak, hogy a dolgozók tekintet nélkül arra, hogy milyen szervről, vagy kiről van szó, bátran, szabadon mondják el a véleményüket, nem lesz semmi bántódásuík, a párt, az* állam ereje megvédi őket mindenkor. Megteremteni a legteljesebb bizalmat azok között is, akik még félnek megteremteni az őszinteség légkörét, ez ma az egyik legfontosabb feladat. Ehhez azonban nem elég az, hogy mi bátorítsuk a dolgozókat, hanem arra is szükség van, hogy lássák: észrevételeik, bírálatuk nyomán történnek intézkedések, _ a hibák elkövetőit felelősségre vonják. És ehhez szorosan hozzátartozik az is, hogy a dolgozók tudomást szerezzenek arról: észrevételeik, panaszaik, bírálataik nyomán milyen intézkedések történtek. A Naplóban megjelent bíráló cikkek közül eddig többre nem érkezett válasz. Például nem válaszolt a Vegyiműveik arra a cikkre, amely lapunk május 17-d példányában jelent meg, hogy mit szándékoznak tenni az egészségtelen munkakörülmények megszüntetése érdekében. Nem válaszolt eddi*) több cikkünkre a MÄVAUT, de elmondhatjuk azt is, hogy a városi tanács illetékes osztályai is válaszolatlanul hagyják észrevételinket. Az érintett szervek, üzemek, várnaiatok a dolgozókat becsülik le, amikor nem válaszolnak az újságban megjelent cikkekre. Szerintünk ez a magatartás tűrhetetlen. leveleit Bálint Kálmán újszászi egyénileg dolgozó paraszt is régi levelezője a lapnak. Jód gazdálkodó kásparaszt, akit munkája jutalmául pár évvel ezelőtt mintagazda jelvénnyel tüntettek ki. Sok levelet írt már a szerkesztőségbe és írásaiban a község lakóinak életéről számol be. Az utóbbi időben azonban keveset ír, pedig a lap olvasói várják és szívesen olvassák az ő levelét is. Intézkedést kérünk! • Mi, a szolnoki „Kis Dózsa” vízipóló (ifjúsági utánpótlás) sportolói naponta edzést tartunk a Damjanich uszodában. Részünkre a Fürdő Vállalat a régi büféhelyiséget adta öltözőnek. A célnak megfelelő, ellenben rendkívül elhanyagolt, ablakai kitöredeztek, falai piszkosak belül e az ajtó előtt még a tavalyi cseresznye- és barackmagot lehet találni. Kérjük az illetékeseket, legyenek egészségűnkre s értékeinkre tekintettel: üvegeztes- sék be az ablakokat s a lehetőséghez képest tiszta helyen tudjunk öltözködni. A „Kis Dózsa” sportolói nevében: Ábel István LEVÉL JÁHOSHIQÁRA, VARGA JÁNOS ELVTÁRSNAH * Kedves Varga Elvtárs! Mi még nem találkoztunk, de mégis ismerjük egymást; Éppen ezért engedje meg, hogy a szokástól eltérően most ne postáit, hanem így küldjem el hozzánk küldött legutóbbi levelére a választ. „Most ismét kezembe vettem a tollat. Igaz, ritkán írok. Ennek elsősorban az az oka, hogy nem tudok miről írni.“ Emlékszik rá Varga Elvtárs? így kezdte legutóbbi levelét. És amikor olvastam, nagyon megértettem. Én is voltam levelező. Annak idején 1948-tól 1951-ig szűkebb hazámból, egy Bács-Kis- Kun megyei községből, írogattam a megyei lapnak. Nyáron arattunk, ősszel szüreteltünk és télen az erdőbe jártunk dolgozni. Itt decembertől március elejéig, aki csak akart, mindenki talált magának munkát. Mondanom sem kell, hogy milyen sok érdekes dolog történt. Egyszer, emlékszem, — olyan 50 holdnyi vastagtörzsü, magas akácfákat termeltünk ki. Az egyik fa hirtelen olyan irányban dőlt, hogy az emberek életét veszélyeztette. Ezt néhány társam észrevette, pillanatok alatt felfogta a veszélyt. De ezek az emberek nemcsak észrevették a készülődő szerencsétlenséget, hanem életük kockáztatásával a fa elé ugrottak és megváltoztatták a dőlés irányát. így szerencsére nem történt semmi baj. Máskor meg egy júliusi hajnalon, ahol csépeltünk, kigyulladt a szérű. Kevés volt a viz. A rengeteg gabonát csak úgy lehetett megmenteni, hogy az égő kévéket félrehánytuk. Ez bizony nem ment könnyen. De mégis sikerült. Hány ilyen és ehhez hasonló eseménynek voltam résztvevője, vagy szemtanúja? Ezekről a megyei lapnak mégsem írtam. Úgy gondoltam, -em érdekesek. Pedig mennyire azok voltak. Sok ilyen és ehhez hasonló esemény történik ma is. Bátran írja meg őket Varga elvtárs. Elvtársi üdvözlettel: Szekulity Péter Várjuk LEVELEZŐINK ARCKÉP ALBUMÁBÓL HERNÁD MÁTYÁS Szolnok, Fűtőház TÓTH D, JÁNOS, Jászberény, Kossuth Termelőszövetkezet; KISLAKI GYULÁNÉ, pedagógus, TiszaíöldváxFÜLEKI SÁNDOR Jászszentandrás, ÁMG.
