Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-29 / 153. szám

Vöröskeresztes levelezőnk Legyen mindnyájunk ügye as aratás Községünk határában közel 7000 hold kalászos vár leara- tásra. S hogy ezt a területet le tudjuk aratni, naponta mintegy 850 holdon kéül elvégezni a munkát. Gépállomásunk és termelő- szövetkezeteink felkészültek. —* Hét kombájn dolgozik hatá­runkban, s emellett tizennégy kévekötő aratógép is könnyíti a munkát. A tanács végrehajtóbizottsá- ga elkészítette az ütemtervet; Ezt tanácsülésen ismertettük/ Számításba vettük a kéziarató­párokat is. Hétszázkilenc ara­tópárnak kell megfeszített munkát végeznie a gépek mel­lett, hogy idejében és a legki­sebb szemveszteséggel takarít­suk be a gabonát. A pártbizottság is megad minden segítséget a szervezés­hez. A pedagógusokkal meg­beszélte a párttitkár elvtárs aztf hogy a gyermekek vegyenek részt a kévehordásban. Kije­löltük a közös szérűket, ahol a községi tűzoltótestület tagjai tarta"~k- tűzvédelmi szolgála­tot. Már most gondolunk a be­gyűjtésre. Uj 2000 vagonos tár­házat kanott községünk álla­munktól. Ez azonban előrelát­hatólag nem lesz elég a bő ter­més tárolásához. Biztosítottunk szükségraktárakat is. Mindent megteszünk azért ho<*v idejé­ben learassunk. A termelési és mezőgazdasági állandó bizott­ság tagjaival társadalmi erőket is mozgósítunk. Ra-őcz József, Kunhegyes, Községi Tanács Jó munkát végestek a Tér meny forgalmi Vállalat jásskiséri telepének dolgosói Megelégedéssel — a becsü­letes és eredményes munkát végző dolgozó büszkeségével — olvasta Kanyó Pál telepveze­tő és Kálmán Gábor irodave­zető a T. V. központból kül­dött levél következő sorait: „A Terményforgalmi Vállalat Igazgatósága és Szakszervezeti Bizottsága által szervezett min­tatelepi verseny első negyedévi győztese a jászkiséri telep;: A jómunkáért nem maradt él a jutalom sem. Szép vándorser- ler t kaptak a dolgozók. Az ünnepség után vidám estén szó­rakoztak a község vezetőivel együtt. if). Rapi Miklós Jászki sér. Egéssséghós építését térrészük Községünk lakosai nem hiába fizetik be a községfejlesztési hozzájárulást. Arra használ­juk fel az összeget, amire a legnagyobb szükség van. Régi kívánságuk teljesült a dolgozóinknak. A napokban fejeztük be egy halottasház építését. így a meleg időben nem kell a lakáson ravataloz­ni. Tervbe vettük egy egész­ségház építését is. Orvosaink részére megfelelő körülménye­ket akarunk biztosítani ahhoz, hogy zavartalanul gyógyíthas­sák a betegeket; Szabó Ferenc, VB. elnök, Jászágó Lássa el feladatát termelőssövetkesetünkben as ellenőrső bizottság Termelőszövetkezetünkben a vezetőség jól szervezte meg a munkát. A területet egyénekre osztották. Meg is látszik az eredménye. A cukorrépát és a kukoricát időben megkapáltuk, állataink részére elegendő mennyiségű takarmányt bizton sítottunk. Mintegy 1.000—1.200 máz a vöröshere van bekaz- lazva. A tagok nagy lendülettel végzik a munkát, mert látják, az eredményét. Most kaptuk meg a múlt évi cukorrépái dohány és magpaprika után a prémiumot. Tőrös Sándor csa- pátvezető 4.700, Béréi Imre fo- gatos 1.700 forintot vitt hazai s a többi tagok is ilyen arány- ban részesültek, attól függő- en, hogy kinek mennyi volt a munkaegysége. Az építkezéssel egy kicsit le­maradtunk, de a legutóbbi brigádmegbeszélésen megfo­gadtuk, hogy rövidesen pótol- ^ juk a lemaradást. Súlyos hiba, hogy az ellenőrző bizottság nem látja el feladatát. Ebben az évben még egyszer sem tar­tott ellenőrzést. S ez komoly munkaegysóghigitásra adhat alkalmat. SztaniSzláv György Kunmadaras, Kossuth Tsz Pedagógus levelezünk PALOTAI MIHÁLY a kengye­li úttörők munkájáról ad hírtj g MENYHÁRT JÓZSEFNÉ, szolnoki levelezőnk a Vöröske- & resztes foglalkozáson tanítja az újvárosi iskola fiataljait. Á pártélei- kérdéseiről is A vezetőségválasztás időszakában sok levelet kapott szerkesztőségünk a pártélet kü­lönböző területeiről párttitká­roktól, népnevelőktől, egyszerű párttagoktól. Beszámoltak az előkészületekről, a választás eredményeiről, stb. Az utóbbi Időben erről a területről ke­vesebb levél érkezik hozzánk; Mi lehet ennek az oka? Az egyik elvtárs, akit meg­kérdeztünk. azt válaszolta: — No igen, sokkal könnyebb a termelési eredményekről, vagy akár egy pártélettel kap­csolatos eseményről írni, mint mondjuk arról, hogy az uj munkamódszerek érvényesül­nek-e már a pártmunkában. X; községben. S az utóbbi időben a XX. pártkongresszus után ez került előtérbe. Erről kellene irniok a pártélet levelezőinek is s mivel ez nehéz téma, azért írnak kevesebben; Nem vitázunk most ez­zel a feltevéssel, hanem rövi­den csak azt szeretnénk el­mondani, igenis van téma a pártélet területén is. olyan, amit könnyebb megírni. És pe­dig. Mi nem azt várjuk leve­lezőinktől, hogy elvi fejtegeté­seket Írjanak, de ha azt látják, hogy például a párttitkár foly­ton csak értekezletre jár — mert látszólag kénytelen — és nem jut idő a tanulásra, ezt is meg lehet írni. Vagy ha egy népnevelő csak általánosságo­kat tud mondani a tsz-fejlesz- tés érdekében, hát ez nem meg­írni való téma? A pártélet lát­szólagos apró-cseprő dolgaiból tevődik össze a nagy egész, ezt kell látniok a nái télét levele­zőinek is s akkor nem lesz olyan nehéz hozzáfogni a levélírás­hoz. Még valamit: minden le­velező, amikor a termelés kér­déseiről ír. kis fáradsággal már azt is megtudhatja, hogyan se­gíti a pártszervezet ezt a mun­kát — s ezzel máris sokolda­lúbban tudja bemutatni az eredményeket, esetleges hiá­nyosságokat. Egyszóval. írjunk a pártélet kérdéseiről is az ele­ven élettel kapcsolatban — ezt kérjük ezúton is a Néplap leve­lezőitől; Paradicsom és burgonya kereszlezési kisérlelek a Jászberényi Tangazdaságban Érdekes kísérletről számolt .be Beme László, a jászberényi Mezőgazdasági Szakiskola tan­gazdaságának agronómusa a napokban. Bene elvtárs hóna­pok óta levelez a szerkesztő­séggel; Legutóbb például arról szá­molt be, hogy a burgonya és a paradicsom vegetatív hibri- dizálásával kísérleteznek. — Olyan növényfajtát tenyészte­nek ki, amelynek gyökerén burgonyagumó, szárán pedig paradicsom fejlődik. Az eddigi kísérleték azt mutatják, írja a továbbiakban Beme László, hogy az minden várakozáson felül sikerül; Varga Ferenc brigádvezetővel dolgozik együtt a kísérleti te­lepen és azt tervezik, hogy az elsődlegesen keresztezett egye- det jövőre már magról szapo­rítják. Könyvjutalmat kapnak Szeretnénk jó munkájukat könyvvel jutalmazni Hernád Mátyás, Sípos Bálint, Wes- niczky Antal, Bíró László, Gojsza János, Nagy Elemér, Porcsalmi Lajos, Szahku Ta­más, Szöllősi István, Szaszkó József né, özv; Szűcs Jánosaié, Busi Vince levelezőinknek; Beszélgetés egy levelezővel Jliiéí't nem névnél ? A közelmúltban Tiszakür- tön jártam, s beszélget­tem Kardos György elvtárssal, lapunk levelezőjével. Szó esett sok mindenről. Többek között arról is, hogy közvetlenül a község mellett terül el a volt „gróf“ Bolza-féle park, amely most gazdátlan. Nagyon szép ez a kb. 20 holdas terület. Annyiféle fa van benne, hogy hirtelen fel sem tudnám sorolni. Óriási platánok, tölgyek, s a fenyő kü­lönböző fajtái mellett megtalál­ható itt a szerecsen dió és a ti­szafa is. A hatalmas fák lomb- sátora, s a dús, zöld pázsit lát­tán önkénytelenül az jutott az eszembe, milyen jól éreznék itt magukat a gyermekek, az óvo­dások és az iskolások. A másik gondolat, amely bi­zonyára nemcsak Kardos elv­társat és engem foglalkoztat, az, hogy miért engedjük elpusz­tulni ezt a gyönyörű parkot. Mert, hogy elpusztul «—, ha nem lesz aki gondoljon vele.— arra bizonyíték az. amit leve­lezőnk megemlített: egyes lel­kiismeretlen emberek fejszét emelnek az évtizedes, évszáza­dos fákra. Miért nem lehet védett ez a terület, amely azt Is megérde­melné, hogy népkertté, vagy művészkertté nyilvánítsák? — Nem beszélve arról, hogyha len­ne olyan szdtv, amely értékel­né a park s a mellette folyó Tisza szépségét — üdülőt is létesíthetne itt. ahol sok dolgo­zó nyerhetne pihenést, felüdü­lést. Bízunk abban, hogy levele­zőnk kérése nem talál süket fülekre, s az illetékesek vála­sza a sürgős intézkedés lesz a park megvédése érdekében. N. K. A Napló ezen a héten idáig négy névtelen levelet kapott; Mind a négy levélíró pedig fontos kérdéshez szél hozzá, s hasznosam. Az egyik „Egy édesanya” aláírással a lapban megjelent „Bátrabban” című cikkhez ír észrevételt, amely­ben elmondja az óvodáikkal kapcsolatos panaszait. A má­sok a Patyolatnál tapasztalt visszásságokról Irt és igen fon­tos dolgokat mond el. A má­sik két névtelen levélíró is hibákra hívja fel a figyelmet; Vajon miért nem merték nevüket aláírni? Még mindig benne él az emberekben va­lami félelemérzés, rettegés at­tól, ha valamelyik szervnél valakit megbírálnak, abból hátrány származik. Többet kell ezzel a kérdéssel foglal­kozni. Elsősorban a pártszer­vezeteknek, a kommunisták­nak, hogy a dolgozók tekin­tet nélkül arra, hogy milyen szervről, vagy kiről van szó, bátran, szabadon mondják el a véleményüket, nem lesz semmi bántódásuík, a párt, az* állam ereje megvédi őket mindenkor. Megteremteni a legteljesebb bizalmat azok kö­zött is, akik még félnek meg­teremteni az őszinteség légkö­rét, ez ma az egyik legfonto­sabb feladat. Ehhez azonban nem elég az, hogy mi báto­rítsuk a dolgozókat, hanem arra is szükség van, hogy lás­sák: észrevételeik, bírálatuk nyomán történnek intézkedé­sek, _ a hibák elkövetőit fele­lősségre vonják. És ehhez szorosan hozzátar­tozik az is, hogy a dolgozók tudomást szerezzenek arról: észrevételeik, panaszaik, bírá­lataik nyomán milyen intéz­kedések történtek. A Napló­ban megjelent bíráló cikkek közül eddig többre nem érke­zett válasz. Például nem vála­szolt a Vegyiműveik arra a cikkre, amely lapunk május 17-d példányában jelent meg, hogy mit szándékoznak tenni az egészségtelen munkakörül­mények megszüntetése érde­kében. Nem válaszolt eddi*) több cikkünkre a MÄVAUT, de elmondhatjuk azt is, hogy a városi tanács illetékes osz­tályai is válaszolatlanul hagy­ják észrevételinket. Az érintett szervek, üzemek, várnaiatok a dolgozókat becsü­lik le, amikor nem válaszol­nak az újságban megjelent cikkekre. Szerintünk ez a magatartás tűrhetetlen. leveleit Bálint Kál­mán újszászi egyénileg dol­gozó paraszt is régi levele­zője a lapnak. Jód gazdálko­dó kásparaszt, akit munkája jutalmául pár évvel ezelőtt mintagazda jelvénnyel tüntet­tek ki. Sok levelet írt már a szerkesztőségbe és írásaiban a község lakóinak életéről számol be. Az utóbbi időben azonban keveset ír, pedig a lap olvasói várják és szívesen olvassák az ő levelét is. Intézkedést kérünk! • Mi, a szolnoki „Kis Dózsa” vízipóló (ifjúsági utánpótlás) sportolói naponta edzést tar­tunk a Damjanich uszodában. Részünkre a Fürdő Vállalat a régi büféhelyiséget adta öltö­zőnek. A célnak megfelelő, el­lenben rendkívül elhanyagolt, ablakai kitöredeztek, falai piszkosak belül e az ajtó előtt még a tavalyi cseresznye- és barackmagot lehet találni. Kérjük az illetékeseket, le­gyenek egészségűnkre s érté­keinkre tekintettel: üvegeztes- sék be az ablakokat s a lehe­tőséghez képest tiszta helyen tudjunk öltözködni. A „Kis Dózsa” sportolói nevében: Ábel István LEVÉL JÁHOSHIQÁRA, VARGA JÁNOS ELVTÁRSNAH * Kedves Varga Elvtárs! Mi még nem találkoztunk, de mégis ismerjük egymást; Éppen ezért engedje meg, hogy a szokástól eltérően most ne pos­táit, hanem így küldjem el hozzánk küldött legutóbbi levelére a választ. „Most ismét kezembe vettem a tollat. Igaz, ritkán írok. Ennek elsősorban az az oka, hogy nem tudok miről írni.“ Emlékszik rá Varga Elvtárs? így kezdte legutóbbi levelét. És amikor olvastam, nagyon megértettem. Én is voltam levelező. Annak idején 1948-tól 1951-ig szűkebb hazámból, egy Bács-Kis- Kun megyei községből, írogattam a megyei lapnak. Nyáron arattunk, ősszel szüreteltünk és télen az erdőbe jártunk dolgozni. Itt decembertől március elejéig, aki csak akart, mindenki talált magának munkát. Mondanom sem kell, hogy milyen sok érdekes dolog történt. Egyszer, emlékszem, — olyan 50 holdnyi vastagtörzsü, magas akácfákat termeltünk ki. Az egyik fa hirtelen olyan irányban dőlt, hogy az emberek életét veszélyeztette. Ezt néhány társam észrevette, pillanatok alatt felfogta a veszélyt. De ezek az emberek nemcsak észrevették a készülődő szerencsétlenséget, hanem életük kockáztatásával a fa elé ugrottak és megváltoztatták a dőlés irányát. így szeren­csére nem történt semmi baj. Máskor meg egy júliusi hajnalon, ahol csépeltünk, kigyulladt a szérű. Kevés volt a viz. A rengeteg gabonát csak úgy lehetett megmenteni, hogy az égő kévéket félrehánytuk. Ez bizony nem ment könnyen. De mégis sikerült. Hány ilyen és ehhez hasonló eseménynek voltam résztvevője, vagy szemtanúja? Ezekről a megyei lapnak mégsem írtam. Úgy gondoltam, -em érdekesek. Pedig mennyire azok voltak. Sok ilyen és ehhez hasonló ese­mény történik ma is. Bátran írja meg őket Varga elvtárs. Elvtársi üdvözlettel: Szekulity Péter Várjuk LEVELEZŐINK ARCKÉP ALBUMÁBÓL HERNÁD MÁTYÁS Szolnok, Fűtőház TÓTH D, JÁNOS, Jászberény, Kossuth Termelőszövetkezet; KISLAKI GYULÁNÉ, pedagógus, Tiszaíöldváx­FÜLEKI SÁNDOR Jászszentandrás, ÁMG.

Next

/
Oldalképek
Tartalom