Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-22 / 147. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPIM

1356. június 22

PARTÉLET ★

A szolnoki Városi Tanács pártszervezete az ügyvitel egyszerűsítéséért

Újszerű és nagy eredményekkel biztató munka foly'k a szolnoki Városi Tanácsnál: azon munkálkodnak vezetők és beosztottak, hogyan tudnák lényegesen, mondhatnánk úgyis — radikálisan egyszerűsíteni a jelenlegi bonyolult ügymenetet.

Szükség van erre többféle okból is. Először azért, mert a lakosság ügyeinek intézése sok esetben — éppen a bürokratikus megkötöttségek miatt — késedelmesen folyik, továbbá azért !s, mert

a sok felesleges papírmunka

túlterheli a beosztottakat és a jelentősebb feladatok megoldására kevesebb idejük marad.

Az eddigiek során az osztályvezetők, a többi dolgozók véleményét kikérve, állították össze javaslataikat és már ez is igen nagy eredménnyel járt. A sok közül csak a leglényegesebbet említve, &zi javasolják a felsőob szerveknek, hogy a jelenlegi 11 osztály, illetve csoport helyett mindössze 4 osztály legyen a városi tanácsnál s ez ösz- szehangoltabban, nagyobb hatáskörrel, felelősséggel intézhesse a ma még eléggé szétfolyó és néha egymást keresztező, sőt akadályozó munkát. Részletesen is kidolgozták a javaslatok indokolását és remélik, hogy a felsőbb szervek nem zárkóznál. el — ahogy mondják — a forradalmasító átszervezés elől.

Azonban, ha alaposabban is utánanézünk a dolognak és érdeklődünk, kiderül, hogy a tanács dolgozóinak egyrésze meglehetősen

értetlenül áll a kérdés előtt.

Némelyikőjükben felmerül az idegenkedés és a kétely is. És ez különböző okokból fakad. Van ak' attól fél, hogy ha nyíltan feltárja, hogyan lehetne egyszerűbbé tenni az ügymenetet, a csökkent munka esetleg őt is feleslegessé teszi beosztásában. Az óvatoskodó hangok azt is mutatják, hogy más munkaköröknél fellelhető egyszerűsítés felvetését kényelmetlen feladatnak érzik.

Mások azt teszik szóvá, hogy tavaly is készítettek már ésszerűsítési javaslatot, fel is terjesztették és még választ sem kaptak rá. vagy pl. * 1

amikor az iktatás összevonását végrehajtották — ami lényeges megtakarítást jelentett — még egyes osztályvezetők is felszólaltak ellene a felsőbb szerveknél.

Ezek az aggályok, vélemények útjában állnak annak, hogy teljes egészében kibontakozhasson az ügyvitel egyszerűsítéséért folyó — tegyük hozzá — harcos állásfoglalást is kívánó munka.

Éppen ezért elengedhetetlen és sürgős feladat lenne, hogy a tanács pártszervezete segítsen tisztázni ezeket a kérdéseket, igyekezzen eloszlatni az aggályokat és megszervezni a még szélesebbkörű vitát ebben a kérdésben.

Amint Csényi elvtárs, a tanács pártszervezetének titkára elmondotta, ennek a feladatnak az elvégzésében

még csak a kezdetnél tartanak.

Az e havi taggyűlés előkészítése során — pártvezetőségi ülés, párt- csoportértekezletek, stb. — már foglalkoztak és még foglalkoznak az osztályok és egyes dolgozók munkájával s ebben az ügyvitel egyszerűsítésének kérdését is megvitatják. Szó lesz arról is, hogy az ügyvitel egyszerűsítése — éppen a helyi tanácsok önállóságának fokozódása, hatáskörének növekedése révén — még nagyobb feladatokat ró majd a tanács dolgozóira, mint ezidáig. Saját érdekük tehát, hogy

igyekezzenek megszabadulni azoktól a megkötöttségektől és felesleges papírmunkáktól, amelyek eddig is nagy tehertételt jelentettek számukra. Ami pedig a javaslatok hatását, eredményességét illeti — a felsőbb szervek átfogó intézkedései is csak úgy vezethetnek eredményre, ha valóban átgondolt, de ugyanakkor bátor és következetes módon az alsóbb szerveknél is megindul ez a folyamat, ha a „visszahúzó erőket” itt is leküzdik, mintegy kiharcolják az intézkedések mielőbbi megvalósítását.

Csényi elvtárs elmondta még azt is, hogy ezen túlmenően is igen sokoldalú tennivalója van mind a pártvezetőségnek, mind a párttagságnak abban, hogy a tanácsra háruló nagy feladatot sikerrel megoldják. A pártvezetőségre hárul, hogy a maguk munkaterületén felfigyeljenek minden akadályozó tényezőre és a taggyűlés után a már megoldható egyszerűsítések mielőbbi elvégzését támogassák.

Egyszóval: tegyék

a tanács minden dolgozójának ügyévé

e munkát és az ügyvitel egyszerűsítésében is — csakúgy mint más területen járjanak élen a párttagok, legyen ösztönző erő a pártszervezet minden tagjának harcos állás- foglalása.

F. T. P.

Nyilatkozat a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének és a Szovjetunió Kommunista Pártjának viszonyáról

KÜLFÖLDI HÍREK

Róma (MTI). A Tanjug római tudósítója hitelt érdemlő olasz kormánykörökből nyert értesülése alapján jelenti, hogy Segni olasz miniszterelnök és Martino külügv- miniszter ez év október elején utazik a Szovjetunióba.

S z u h i n i c s i (Kalugai terület) (TASZSZ). Tito elnöknek és kíséretének különvonata Kiev felé menet szerdán Szuhinicsibe érkezett. Az állomáson nagy sokaság gyűlt egybe.

A kocsiból kilépő Tito elnököt és feleségét mindenhonnan üdvözlő felkiáltások fogadták.

Melbourne (MTI). Howard ausztráliai anyagellátási miniszter szerdán közölte, hogy a Montebello szigeteken végrehajtott angol atomrobbantási kísérletből származó rádióaktív felhő hatolt be az

ausztráliai szárazföld felé.

*

Tito Kievbe érkezett

Kiev (TASZSZ). Csütörtök délelőtt Moszkvából Ukrajna fővárosába érkezett Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke és kísérete. (MTI)

| 101 H IS'IVAH.

A KUJON

(23.)

_ FI icsérnek engem — a fenét! — komorodott el. Az a bumfordi Botos meg se lát. Csak csinálja pattogva, amit a vezetőség parancsol. Miért nem beszélgetett még el vele, hiszen párttag ő is? Csakhát nem ereszkedik le egyszerű brigádtaghoz.

A következő pillanatban meg Botosné járt az eszében.

— Nem tudom, miért éppen ez a Botosné az ágit. prop. titkár a VB-n? — szólt oda Koczognénak, aki fejét lehajtva talpalt mögötte «3 fényesre taposott gyalogúton.

— Ők tudják — felelt nagysokára a rengőképű asszony. — ... Szónokolnak, hogy sógor-koma alapon nem lehet működni seholsem.- O a VB-n van vezetőállásban, az ura meg brigádvezető .;:

— Mi van abban? — csendült Köti Jóska hangja utánuk. — Mind a kettő érti a dolgát. Ha valaki megfelel brigádvezetőnek, ne lehessen az, mert a felesége ágit. prop. titkár?

— Hiába a mi brigádunk az -első, csak megy a setyesutya: azért elsők, mert a felesége a pártnál dolgozik — vetette oldalt a fevt Ko- czogné, hogy hátul is meghallják, amit mond.

— Én meg csak azt mondom — erősködött Kóti. — Nézzék meg az árpánkat, huszonöt mázsánál kevesebb nemigen lesz ... Mutassanak másik brigádot, ahol ennyit hoztak ki. Az viszont meglehet,

1 gy Botos elvtárs nem felejti el: felesége a pártbizottságon van, szé- gy< í lenne elmaradni.

' TVem is azért — kapott ész- be Rontóné. Megijedt, hogy talán túl is lőtt a célon a témával. Még majd valaki '-issza- mondja Botoséknak. Váltott hát a hangon. — Nem is azért mondom, de túl egyszerű az az asszony ágit. prop. titkárnak. Nem az iskolázottságát értem, hanem, hogy olyan visszahúzódók. Egy ilyen többezer- holdas tsz brigádveze^őjének, meg egy ágit. prop.-titkárnak többet kellene forogni az emberek között a magánéletben is;.: De ezek nem mennek sehova.

— Kicsi a gyerek s egész nap a nagymamájával van otthon, örülnek, ha egy-egy este nyugton lehet: odahaza — vette védelmébe

Botosékat egy cinke termetű asz- szonyka. Hegyes vékony orra harc- rakészen szúrt a levegőbe- s nagy fekete szeme melegen csillogott, amint önkéntelenül lepillantott domborodó hasára.

— Annál inkább, örülhetnének, hogy van valaki a gyerekkel, ök meg élnék egy kicsit a világukat. Ne mondják a kívülállók, hogy a szövetkezeti tagok, meg a pártfunkcionáriusok élni se érnek rá.

— Tudják? — állt meg egy pillanatra Rontóné, miután átlibbent egy árkocskán. — Valamelyik nap találkoztam Botosnéval meg az urával a Latabár-esten. A szünetben beszélgettem a tanácselnök elvtárssal, ö is úgy tartja, hogy Botos elvtárs balos egy kicsit. Nem bírja a középparasztokat.

— Hiszen ő is középparaszt volt!

— Meglehet, de akkor meg jobb akar lenni valamennyiüknél. Túllicitál — vágott vissza Rontóné. — Szóval Botosékkal csak előadás után jöttünk össze a kijáratnál. Mondom az asszonynak:

— Jöjjetek el -'alamelyik este mihozzánk látogatóba.

Juj, de zavarba jöttek mind a ketten. Annyira szabadkoztak, hogy már nem is forszíroztam a végén...

Hallgatagon követték a többiek. Közvetlen mögötte Koczogné szoknyája surrogott nehézkesen. „Durva strapaanyagból van” — konstatálta Rontóné. „És hogy csattog a talpa. Mint mikor a tehén capiat hazafelé. Ez se ad már magára semmit. Csak a malac, a tehén, a tyúk a mindene.”

ikor én a gépállomáson dolgoztam — folytatta —, összejártunk a munkatársakkal... Jaj egyszer, de nevettem.

— Éppen visszaadtuk a vizitet Pintéréknek — ismerik, az az agro- nómusféle. — Bemegyünk hozzájuk. Hát látom én, hogy szörnyű zaklatott az asszony, ahogy a szobába enged bennünket.

Gondolkoztam. Ugyan mitől ijedt úgy meg. talán hogy valamivel meg kell kínálni bennüket? Mert mikor nálunk voltak, teát ittunk, direkt vettem süteményt a népboltból. Meg akkor húzattuk be új, mintás vászonnal a székeket, szóval pazarul néztünk ki. Mondtam is többször Pintérnének: „Üljél csak bátran a fotelba” — mert csak úgy a szélén kornyadozott.

De mit is akartam?;;; Igen! Ahogy viszonoztuk Pintéréknél a látogatást.

Bementünk. Senki se tudott mit n.ondani. Leülünk az asztal mellé

— csak olyan terítő volt rajta, mint nálam a konyhában.- Ülünk, ülünk. Az uram találta fel először magát. „Üljenek már le” — kínálta hellyel a vendéglátókat.

Akkor meg a férfi is olyan piros lett, mint a paprika.

Még most is kacaghatnékom van.

Kiderült, hogy csak két szék van a háznál...

A kis csapatot zavart csend ülte meg. Ha valami csodaműszer mérni tudta volna, rögtön kiderül, hogy valamennyiükben szégyen bujkált. Nem azért, mintha ők jártak volna úgy, mint Pintérék. — De ebből a szempontból még sose gondolkoztak egymásról. Nincs köztük, aki ne fordult volna meg már számtalanszor a másiknál, de eszükben sem volt gúnyolódni a másik baján, szűkösségén.

Idegen, zavaró, bántó volt, ahogy Rontóné beszélt.

A nyugtalan orrú asszonyka szólalt meg először. Furcsa remegés érzett a szaván.

— Botosék is alig két és fél esztendeje kezdték az életet... Még Pintéréknél is rosszabbul indultak.

Valamennyien megértették, mire gondol. Csak Rontóné nevetett fel újra.

— Hát nem muris vizit volt? Mi ültijnk, ők meg álltak. Mert csak két székük volt..;

Ezalatt Koczog meg a fia mesz■*“/ sze járt. Mikor már'kijutottak látóközeiből, az apa elolvasta a levelet.

— Ki írt? Nem tüntette fel kívülről a feladót.

— Sándor bátyád.

— Tán már visszakér-' a lovakat?

— vetette oda félvállról Pista. — Hát hallja, édesapám, nem nagyon hiányzott nekünk ez a bolt...

Koczog morcosán kapta fel a fejét. Még ez a taknyos is szurkálja? Éppen készült rámorrantani, de meggondolta. Egyrészt, mert nemigen tudott volna mit összeszedni azon melegében, másrészt maga sem volt meggyőződve róla, hogy elhinné, amit mond.

(Folyt, köv.)

A Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság kormányküldöttségének 1956 június 1-től 23-ig a Szovjetunióban tett hivatalos látogatása idején Joszip Broz-Tito, a JKSZ főtitkára, Edvard Kardelj, a JKSZ Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának titkára, valamint Ja- kov Blaz-evics, Veljko Micsunovics, Kocsa Popovics és Mijalko Todo- rovics, a JKSZ Központi Bizottságának tagjai, mint a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének és Jugoszlávia Dolgozó Népe Szocialista Szövetségének képviselői, illetve N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, N. A. Bulganyin, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, K- J. Vorosilov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagjai, D. T. Sepilov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének póttagja, mint az SZKP képviselői az elvtársias őszinteség és nyíltság szellemében eszmecserét folytattak a JKSZ és az SZKP viszonyáról és együttműködéséről.

E megbeszélésen a következőkben állapodtak meg:

1. Az 1955 június 2-i belgrádi nyilatkozat egészséges alapra helyezte a két szocialista ország viszonyát és a benne kinyilatkoztatott elvek mind szélesebbkörű alkalmazásra lelnek a két szocialista ország kölcsönös együttműködésében.

2. A két országnak a belgrádi nyilatkozat aláírását követő időszakban kifejtett együttműködése és viszonyának általános fejlődése, valamint népeink politikai és egyéb társadalmi szervezeteinek érintkezése kedvező politikai feltételeket teremtett meg az SZKP és a JKSZ együttműködésére is.

A fent kifejtett tételekből kiindulva és figyelembe véve azokat a konkrét feltételeket, amelyek között a jelenlegi szocialista mozgalmak fejlődnek, szem előtt tartva a marxizmus—leninizmus internacionalista elveit, a JKSZ és az SZKP küldöttségei megállapodtak abban, hogy a két párt közötti érintkezés folytatása hasznos és szükséges a szocialista országaink további erősítését és felvirágzását szolgáló együttműködés végett, a nemzetközi munkásmozgalomban a szocializmus jelenlegi fejlődésével összefüggő számos kérdésben kifejtendő együttműködés végett, továbbá a világ népei békés egymás mellett élésének és együttműködésének fejlesztése végett, tekintet nélkül a társadalmi és politikai rendszerükben mutatkozó különbségekre, a népek békéje, szabadsága és függetlensége érdekében.

A pártok képviselői abból indulnak ki, hogy a kapcsolatok és az együttműködés továbbfejlesztése az SZKP és a JKSZ, mint olyan országok vezető pártjai között, amelyekben a munkásosztály van hatalmon — e pártok közös célt tűztek maguk elé: a teljes szocialista társadalom felépítését országukban, az emberiség haladásának és a tartós békének a biztosító-át —, kétségkívül elő fogja mozdítani a további együttműködés fejlődését a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között, elő fogja mozdítani a szilárd barátság elmélyülését Jugoszlávia és a Szovjetunió népei között.

3. A két fél, azt az álláspontot vallva, hogy a szocialista fejlődés útjai különböző országokban és körülmények között különbözőek, hegy a szocializmus fejlődési formáinak gazdagsága elősegíti erősödését, és kiindulva abból a tényből, hogy mind egyik, mind a másik féltől idegen minden olyan tendencia, hogy rákényszerítse másokra saját véleményét a szocialista fejlődés útjainak és formáinak meghatározásában — megegyezett abban, hogy az említett együttműködésnek a teljes önkéntességen és egyenjogúságon, a baráti bírálaton, pártjaink vitás kérdésekben folytatott elvtársi jellegű eszmecseréjén kell alapulnia.

4. A JKSZ és az SZKP közötti és az említett alapokon nyugvó együttműködés elsősorban a két ország szocialista építése formái és módszerei sokoldalú, kölcsönös megismertetésének útján, a szabad és elvtánsi tapasztalat- és véleménycsere útján fog fejlődni. E tapasztalat- és véleménycsere kiterjed azokra a kérdésekre, amelyek közös érdeklődésre tartanak számot a szocialista gyakorlat fejlesztése és a szocialista gondolat előbbrevitele szempontjából, valamint azokra a kérdéseiére is, amelyek a békét, a népek közötti közeledést és érintkezést és általában az emberiség haladását érintik.

5. A világ jelenlegi anyagi és szellemi átalakulása, amely kifejezésre jut a szocializmus erőinek roppant növekedésében, a nemzeti felszabadító mozgalom fellendülésében, továbbá abban, hogy megnő a munkásosztály szerepe a jelenlegi nemzetközi fejlődés konkrét kérdéseinek megoldáséban, több nagy feladatot állít a nemzetközi munkásmozgalom elé. Ez a tény felhívja a figyelmet a jelenlegi világban tapasztalható jelenségek, alapvető anyagi és társadalmi tényezők és fejlődési irányzatok tudományos elemzésének szükségességére is. Ezeknél az okoknál fogva megyegyeztek abban, hogy a marxizmus—lenitnizmus elveit szem előtt tartva, minden eszközzel ösztönözni fogják — mind kölcsönös viszonyukban, mind pedig a nemzetközi munkásmozgalomban általában — a kölcsönös együttműködés és a vélemények kicserélését a szocialista tudományos gondolat területén.

6. A JSZK és az SZKP együttműködésének konkrét formái tekintetében a küldöttségek megállapodtak abban, hogy ennek az együttműködésnek az útjai a következők lesznek: személyes érintkezések, a vélemények írásbeli és szóbeli kifejtése és kicserélése, küldöttségek, anyagok, irodalom cseréje, a szükséghez képest párí- funkcicnáriusok találkozása a mindkét fél érdeklődésére számot tartó időszerű kérdések megvitatása végett és általában az építő, elvtársi vita minden formája.

7. Az SZKP és a JKSZ képviselői az ilyen kölcsönös együttműködést a más kommunista, munkáspártokkal, valamint a világ szocialista és egyéb haladó mozgalmaival fenntartandó kapcsolataik alkotó részének tekintik;

8. Az SZKP és a JKSZ véleménye szerint a tartós békéért és a népek biztonságáért, a társadalmi haladásért vívott harc érdekében az összes haladó és békeszerető erők széleskörű együttműködésére van szükség. Ez egyre erőteljesebben nyilvánul meg a legkülönbözőbb formákban és világméretben. Ez az együttműködés a mostani társadalmi fejlődés egyik elengedhetetlen szükségessége. Az ilyen kapcsolatoknak egyenjogú aknak. nyíltaknak és a világközvélemény számára hozzáférhetőknek kell lenniök. E kapcsolatoknak az általános érdeklődést keltő különböző problémák kölcsönös megismerését és a reájuk vonatkozó tanácskozást kell szölgá'niak, elő kell segíteniük a kölcsönös megértést a különböző felek álláspontjainak és nézeteinek türelmes megmagyarázása alapján. Ebbe beleértődik, hogy ezen együttműködés minden egyes különálló részvevője szabadon cselekszik fejlődése feltételeinek megfelelően és azoknak a közös haladó céloknak értelmében, amelyekre törekszenek.

A JKSZ és az SZKP képviselőinek meggyőződésük, hogy a JSZNK és a Szovjetunió munkásmozgalmainak az említett elvek és formák alapján folytatandó együttműködése népeik érdekeit és az országaikban folyó szocialista építés érdekeit fogja szo’gálni. Meggyőződésük, hogy ezzel elősegíti': a világ szocialista és más haladó mozgalmainak általános közeledését, ez pedig egyaránt szolgába majd az egész világ békéjének érdekeit, az emberiség általános haladásának érdekeit.

Moszkva, 1956 június 20.

A JKSZ Központi Bizottsága nevében

JOSZIP BROZ-TITO főtitkár.

Az SZKP Központi Bizottsága nevében N. HRUSCSOV első titkár.

Vorosilov rövidesen Jugoszláviába látogat

Moszkvából jelenti a Tanjug kü- löntudósítója: Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke rövidesen Jugoszláviába látogat. Joszip Broz-Tito elnök szovjetunióbeli hivatalos látogatásának befejezésekor, Moszkvából történt elutazása előtt meghívta

Vorosílovot, tegyen hivatalos látogatást Jugoszláviában. Vorosilov elnök örömmel fogadta a meghívást és megígérte, hogy rövidesen Jugoszláviába látogat.

Vorosilov jugoszláviai látogatásának pontos idejét később állapítják meg.