Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-22 / 147. szám

1956, Június 23­SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 MI ÚJSÁG A FÖLDEKEN A jászkiséri Kossuth Tsz-ben a rizst gyomlálják Rendet kell terem'eni a Ktsz-ek árpolitikájában A gyakori esőzések a jászkáséri Kossuth Tsz tagjait is próbára tet­ték. Ügy nézett ki a helyzet, ha máskor nem is, de most jelentő­sen elmaradunk a növényápolással. 400 kát. hold kukorica, 60 kát. hold cukorrépa, ugyanennyi napraforgó, 20 kh; takarmányrépa, ezenkívül cirok és majdnem 250 kh. háztáji tengeri kapálása nem kis dolog. Ezúttal is csalódtunk, mert a ter­melőszövetkezet tagjai most is, mint annyiszor, helytálltak. A nö­vénytermelő brigádok egymással versenyezve végezték a növény­A szakszervezet és a megyei ta­nács széleskörű megbeszélést tar­tott az üzemek, állami gazdaságok igazgatóival, üzemorvosokkal és a munkavédelmi megbízottakkal a megye egészségvédelmi helyzetéről, a munkásvédelemről; Dr. Harczos György igazgató­főorvos beszámolójában átfogóan ismertette az eddig végzett munkát, különösen a mezőgazdasággal fog­lalkozott. Az utóbbi években a mezőgaz­daság szocialista szektoraiban sok intézkedést tettek a dolgozók mun­kakörülményeinek, egészségvédel­mének megjavítása érdekében. Azonban még mindig nem eleget. Az új mezőgazdasági településeket legtöbbször az egészségügyi szer­vek meghallgatása nélkül helyezték el s ennek káros következményei vannak. A Karcag—Tilalmasi Ál­lami Gazdaság központját a kör­nyék leglapályosább helyén építet­ték fel s így állandó a sár és a víz, ami tudvalévőén különféle megbe­tegedéseket okozhat. Hasonló' a helyzet a régi Kunmártoni Gépállo­másnál, amit az országút és egy nagy gödör közé szorítottak be. Ész- szerűtlen az is, hogyha minden la­kott területtől távol építik a gép­állomást, mint pl. Tiszaigaron tet­ték s egészségtelen, ha a község kö­zepén helyezik el, mint pl; Abád- szalókon. Ezen túlmenően, a megfelelő ivóvízzel van baj.- A régi kutakat nem hozták rendbe sok helyen. Ahol megvannak a természetes A Néplap június 20-i számában megjelent „Egy középparaszt véle­ménye” című cikkhez szeretnék hozzászólni, illetve tapasztalataimat elmondani. Sok mindenben egyet­értek Berecz József jászalsószent- györgyi középparaszt véleményével. Nálunk, a szolnoki járás területén már megszűnőben vannak azok a hiányosságok, amelyekről Berecz elvtárs szólott; Példának szeretném megemlíteni az alábbiakat; A szol­noki járás területén a legtöbb ter­melőszövetkezet igyekszik a közös állatállományt fejleszteni, annak hozamé* növelni és ehhez természe­tesen a takarmánybázist megterem­teni; A tiszavárkonyi Petőfi Ter­melőszövetkezetben a jövedelem 60 százalékát állattenyésztés, 40 száza­lékát a növénytermesztés adja; Itt nem ritka még az asszonyok között sem az olyan jókeresetű tsz-tag, mint özv. Baricza Istvánná. Az ő jövedelme még minden évben el­érte d 18—20 000 forintot. A 714 hold földön gazdálkodó csataszögi Szebb Élet Tsz-ben sem ritka az olyan esztendő, amikor 50 forinton felül van a munkaegység értéke. A KÖTELKI EZÜST KALÁSZ TERMELŐSZÖVETKEZET tagjai nagyrészt középparasztok és kispa- rasztok. Földes János annakidején 13 holddal lépett be a tsz-be és az elmúlt évben egymaga 17 550 forint ápolást. Közöttük is a Rákóczi bri­gád lett az első. Mindenki becsü­lettel megállta a helyét, ott, ahová beosztották. Örömmel számolhatok be arról, hogy a munka nehezén túl va­gyunk. Kapásnövényeinket meg­mentettük a gyomoktól és most már a rizsgyomlálás járja, őszi és tavaszi kalászosaink is szépen fej­lődnek és az a véleményem, hogy túlszárnyaljuk a tervben előirány­zott termésátlagokat. Szatnku Tamás, Jászkisér, Kossuth Tsz. adottságok a víz bevezetésére, mint pl. az Ujerdei Állami Gazdaságban (itt motor nélkül is felszökik a víz a víztoronyba) nem építik meg ezt a fontos berendezést. A régi Karca­gi Gépállomáson néhány méter cső miatt nem működnek a vízvezeté­kek, az újnál a derítő hibája miatt nem tudják használni. Kunmadara­son a vezetékek megvannak ugyan, csak a víz nincs bekötve. A szállá­sok sok helyen takaríttatlanok... A tilalmasi gazdaságban mégis t- 6 takarítóból 4-et elbocsátottak. Sem­miképpen sem helyeselhetjük, hogy pont a dolgozók egészségén akar­nak takarékoskodni. — Sok vezető érzi, hogy ten­ni kellene valamit — állapította meg Harczos elvtárs — mégis halo­gatja, gondolván, ha a mai nap el­múlt minden baj nélkül, a holnap is elmúlik. Ez hazórdírozás, nem­csak egyes személyekre jelent ve­szedelmet, hanem mindannyiónkra. Harczos elvtárs után Csontos Bé­la, a szakszervezetek munkavédel­mi felügyelője számolt be, majd megkezdődött a vita. Sok értékes javaslat hangzott el. Dr. Király és dr. Gacsó szolnoki orvosok a védőszemüvegek problé­májával foglalkoztak. Ismeretes, bogy ezeket nem szívesen használ­ják a dolgozók, mert zavarja látá­sukat, hátráltatja a munkát. Java­solták, hogy kísérletezzenek ki olyan szemüvegeket, melyek kikü­szöbölik a jelenleg forgalomban lé­vők hiányosságait. Tolnai István, a Tatarozó Válla­órtékű jövedelemre tett szert a ház­táji gazdaság hasznán kívül. Fele­sége és János fia is dolgozott. Fe­lesége 4977 forintot, ifj. Földes Já­nos pedig 16 850 forintot keresett, így a család jövedelme összesen 39 377 forintot tett ki. Hozzátehetem még, hogy Földes János egyéni gaz­da korában is Igénybe vette a csa­ládtagok segítségét, hogy a 13 hold föld munkálatait el tudja végezni. A multévi több mint 39 ezer forin­tos keresetből a Földes-családnak adóra, vetőmagra, stb. már nincs kiadása. Lovász Imre 12 hold föld­del lépett az Ezüst Kalász Tsz-be és munkaegységei után 20 090 forint tiszta jövedelemre'tét szert az el­múlt gazdasági évben. Nem tettem számítást, hogy ha­sonló földterülettel bíró egyéni gazda munkájának mennyi volt az értéke, mivel úgy gondolom, hogy a fentiek alapján minden középpa­raszt összehasonlíthatja saját jöve­delmét az említett szövetkezeti ta­gok részesedésével. TERMÉSZETES, HOGY A SZOL­NOKI JÁRÁS TERÜLETÉN Is adódnak még hibák a gazdálkodás­ban. Különösen ott, ahol az állat- tenyésztés fejlesztésével nem törőd­nek eléggé. A martfűi Tisza Ter­melőszövetkezetben takarmányter- melósre nem igen fordítanak gon­Kétezer hold sxikes talajt javítottak már meg a termelösxövet kezeli városokban A Szolnok megyei szikeseken különösen a termelőszövetkezeti városok határában folyik nagyará­nyú talajjavítás. A négy termelő­szövetkezeti városban összesen két­ezer holdon terítettek el mészisza- pot és más talajjavító anyagokat. A munkákat úgy végzik, hogy a termelésben a talajjavítás miatt ne legyen kiesés. Ezért az aratás után közvetlenül végeznek ismét na- gyobbarányú munkát. A szolnoki, hatvani Cukorgyárból, valamint a monosbéli mészkőbányából további kétezer hold megjavításához ele­gendő anyagot szállítottak már a helyszínre. Megbecsült tagja a termelősxövetkexetnek Bálint István ez év januárjában lépett be a törökszentmiklósi Dózsa Tsz-be. Hamar feltalálta magát a közösségben, s minden munkát készséggel elvégzett, amit rábíztak. t tsz egyik növénytermelési bri­gádjában dolgozik, s szorgalmáért szeretik a szövetkezet tagjai. Igye­kezetének végső soron ő látja a leg­több hasznát, hiszen belépése óta június elsejéig 130 munkaegységet szerzett, s ebben az évben a Dózsa Tsz-ben a terv szerint jóval 30 fo­rint fölött lesz a munkaegység ér­téke.; lat tervezőirodájának munkatársa elmondta, hogy a munkásszállások levegője nagyon áporodott, egész­ségtelen, mert ablakait bezárják, s így egész nap nem levegőzik. Meg­ígérte, hogy a jövőben a munkás- szállások tervezésénél vasráccsal és szúnyoghálóval ellátott ablako­kat ámítanak be. így azok egész na­pon nyitva lehetnek. Igen értékes javaslatot tett dr. Gergely Tibor, a Tisza Cipő­gyár üzemorvosa. Elmondotta, hogy a dolgozók s nem utolsósorban a termelés érdekében figyelembe kell venni a munka „fiziológiai” viszo­nyait. Az emberi szervezet termé­szeténél fogva a munkás munka- képessége ugyanis nem egyforma a műszak 8 órája alatt. Kezdéskor és befejezés előtt általában gyen­gébb. Ezért a Tisza Cipőgyárban a műszak kezdetekor és utána bizo­nyos ideig az átlagosnál lassabban járatják a futószalagot. Később, a műszak közepén az átlagosnál gyor­sabban és az utolsó órában ismét lassítják. így a balesetek száma nagymértékben csökkent, ugyanak­kor a termelékenység nem csök­kent, hanem emelkedett. Nyilván azért, mert a munka menete alkal­mazkodott a munkás munkaképes­ségéhez, a szervezet ingadozó telje­sítőképességéhez. Az értekezlet jó munkát végzett s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy tovább javuljon megyénkben a dol­gozók helyzete s egészségesebb kö­rülmények között dolgozzanak. dot, nincs fejlett állattenyésztésük és nyilvánvaló, hogy ebben a szö­vetkezetben dolgozó tsz-tagok jöve­delme nem éri el a jól dolgozó kö­zépparasztok jövedelmét. Ezeken a hibákon hozzáértő, előrelátó irányí­tással, a tagság szorgalmas munká­jával lehet változtatni s ez főként magukon a tsz tagjain múlik. A beruházásokat illetően legna­gyobb részt egyetértek Berecz Jó­zsef jászalsószentgyörgyi közép­paraszttal. Az alapszabály értelmé­ben a beruházások, az építkezések, a tervkészítés, a tagfelvétel és még sok fontos dologban a döntés a köz­gyűlésre tartozik, mivel az a terme­lőszövetkezetnek legfelsőbb igazga­tási szerve. Nem szabad engedni, hogy ilyen esetekben a vezetőség önkényesen döntsön. Igen helyesnek találom, hogy Be­recz József elvtárs cikkét is vitára bocsájtották és ezért hoztam fel néhány példát a szolnoki járás ter­melőszövetkezeteinek életéből. Módjában áll bármelyik egyénileg dolgozó parasztnak, középparaszt­nak felkeresnie az említett termelő­szövetkezetet, azok tagjait, hogy meggyőződhessen írásomban fog­laltak valódiságáról. Grósz Ferenc levelező, a szolnoki járási tsz-csoport szervező Mihálvfalvi István elvtáns a Kis­újszállási Rizstermelőéi Kutató In­tézet munkatársa nem tudott ki­békülni azzal a gondolattal, miért kerül öt és fél köbméter nyárfa- rönk felfűrészelése 2400 forintba, amikor ugyanezért a pénzért a kész nyárfapallókat is megkaphat­ták volna. így az anyag, a nyárfa­törzsek — tulajdonképpen teljesen értéktelen dolgoknak tűnnek. A munkát, a nyárfarönkök fel- fűrészelését a Fegyvemeki Vegyes­ipari KTSZ végezte él — se cí­men pontosan 2400 forint és 36 fillért követelt a kutatóintézettől. Először is felszámolt köbméteren­ként 200 forintos egységárat, mint munkadíjat. Ez még nem lett volna sok egyösszegbert, bár ez is tör­vénytelen volt, mert csak 82 forin­tos egységárat lett volna szabad követelni. Ez az egységár azonban csak komolyan „elvi munkadíj” s ehhez jönnek még a különmunkák, a farönkök fűrészalá mozgatása 689 forintért és a rönkök lehajazása 728 forintért. Ezeknek csak egy minimális része a tényleg kifizetett munkadíj s mintegy 8 féle külön­böző százalék jön hozzá — mely emeli a summát. Egyszóval a ktsz naigyon meg­nyomta a ceruzát, mert több mint A premnitzi „Friedrich Engels” műselyemgyár, a Német Demokra­tikus Köztársaság egyik jelentős vegyiüzeme, tíz esztendeje került népi tulajdonba. Ez alatt az év­tized alatt Európa legnagyobb mű­selyemgyár óvá fejlesztették. Néhány jellemző adat: a premnitzi műse- lyemgyárban naponta olyan hosszú műselyemszálat gyártanak, amely ötvenszer érné körül földünket, annyi műselymet készítenek, ami­ből 120 000 fehérnemű-garnitúra télik ki. Ez az üzem valamikor az I. G. Farben konszern tulajdona mit. Az alkalmazottak rossz munkakörül­ményele közt, éhbérért dolgoztak. Ma öröm a korszerű üzemben dol­gozni. Az üzemvezetőség az elmúlt öt év alatt 40 millió D-márkát (kö­rülbelül 200 millió Ft) fordított a dolgozók munka- és életkörülmé­nyeinek javítására. A premnitzi műselyemgyár at az elmúlt évtizedben nemcsak hogy kibővítették, hanem teljesen új üzemrészlegeket is létesítettek, amelyekben új módszerekkel gyár­tanak műselymet. Az üzem műszaki értelmisége új technológiát dolgo­zott ki perion-szál gyártására, ame­lyet évről-évre fokoztak. A gyár így vegyipari kombinátnak felel meg, több olyan teljesen korsze­rűen felszerelt részlege is van, ahol kis munkáslétszámmal jelentős tel­jesítményeket érnek el. Az üzem munkásainak a műszaki értelmiség hathatós támogatásával sikerült például az aktívszén és szénkéneg gyártásában a nemzetközi színvo­nalat elérni és világviszonylatban is vezetőhelyre kerülni. A perion-gyárban az utóbbi hó­napokban olyan eredményeket ér­tek el, amelyek még nem is olyan régen teljesen elképzelhetetlenek voltak. Az új technika alkalmazá­sával. egész munkafolyamatok gé­pesítésével és automatizálásával nagymértékben növelték a munka- termelékemiséget. Ma már 1000 méter perionszálat csavarnak fel pereenkint minden egyes orsón. A premnitzi műselyemgyár gyárt­mányait ma már világszerte isme­kétszerannyit — 1300 forinttal számlázott többet a rönkök felvá­gásáért, mint amennyit a jogos haszonkulcsok figyelembevételével lehetett volna. Ez csak egy eset a sok közül s cseppet sem megnyugtató, hogy itt végeredményben két szocialista szektor pénzügyi terveiről van szó. Nem csak a bevételi és kiadási rublikák ügye ez. Végeredményben a túlzott kiadás emeli a rizsikutató intézet önköltségét — az állaim kiadásokat, s ugyanakkor a szövet­kezet jogtalan nyereséghez jut. Gyakori a panasz a lakosság ré­széről a magas ktsz-árak miatt s panaszkodnak maguk a szövetkeze­tek is, hogy a magán-mesterek el­hódítják vevőiket, mert jóval ol­csóbban dolgoznak. Az illetékes szerveknek meg kellene vizsgálni, mi okozza azt, hogy a kisműhély- ben, kezdetleges szerszámokkal dolgozó kismester esetenként olcsóbban dolgozik, mint a sokkal jobban felszerelt és szervezett kis­ipari szövetkezet, holott éppen en­nek kellene alacsonyabb költség­szinten kalkulálni. Meg kellene nézni, mit lehetne tenni az ellen, hogy egyes vállalatok fiktív szám­lákkal traktálják egymást. rik. Az üzem vegyészei és mérnö­kei hasonló üzemek tervrajzait ké­szítik a népi demokratikus orszá­gok számára. A műszaki értelmiség tagjai egyre gyakrabban látogatnak a Szovjetunióba, a Kínai Népköz- társaságba, Csehszlovákiába, Ma­gyarországra és más országokba, hogy ott tapasztalataikat átadják. A premnitzi műselyemgyár dol­gozói ez év első negyedében kiváló teljesítményükért elnyerték a Mi­nisztertanács vándorzászlaj át. Az ő munkájuk, a műselyem és perion önköltségének állandó csökkentése is hozzájárult ahhoz, hogy az NDK- ban legutóbb újra csökkenteni le­hetett az árakat, különösen a tex­tilneműk árát. Jó munkájúiknak köszönhető, hogy Premnitzben az utóbbi években egész városnegyed létesült a műselyemgyár dogozói számára és a következő években a korszerű lakások további százait, újabb szociális és kulturális in­tézményeket építenek számukra. Az új lakások, a jó munkakörül­mények, egész megváltozott életük azt bizonyítja: érdemes egyre job­ban növelni a munkatermelékeny­séget, csökkenteni az önköltséget, maguk látják hasznát. n Belarusz traktor A minszki traktorgyár kísérleti műhelyében készen áll a „Bela- rusz’1 traktor jövő évi modelljének mintadarabja. E gépek soorzatgyár- tását 1957-ben kezdik meg. Az új típusnak 45 lóerős diesel­motorja van, s azonkívül még szá­mos előnnyel rendelkezik a régi ke­rekes traktorral szemben. Előreme- netben tíz sebességi fokozata van, órámként 1,3 kilométertől 22 kilo­méterig. Az új traktor egyik fontos kor­szerűsítése az, hogy kisméretű hen­gert szereltek rá, amely a rásze­relt munkaeszközök vezérlési rend­szerébe beillesztve helyettesíti a nehézkes hidraulikus emelőt. Ezen­kívül az új traktornak nagyobb abroncsai vannak és megnöveke­dett az első tengely magassága is. Ezáltal a magasszárú növényeket jobbam megmunkálhatják. A gabonabetakaritás idejére kedvezményes díjszabású tehergépkocsikat vehetnek igénybe a termelőszövetkezetek Az elmúlt évekhez hasonlóan megyénk termelőszövetkezetei a termény-betakarítás és begyűjtés idejére ismét kedvezményes díjsza­bás mellett vehetnek igénybe TEFU tehergépkocsikat. Azok a termelőszövetkezetek, melyek a sa­ját vagy a gépállomás szállítóesz­Jól halad a növényápolás a mezőhéki Arany Kalász Tsz-ben Mezőhék községben pár hónap­pal ezelőtt két termelőszövetkezet, az Aranykalász és a Március 15. Tsz alakult. Ezúttal az Arany­kalász Termelőszövetkezet tagjai­nak munkájáról számolok be. A gyakori esőzések miatt a növény- ápolás itt sem haladt zökkenő­Szabó Gábor, Mezőhék. Sokoldalú, körültekintőbb gondoskodást a dolgozókról Hozzászólás „Égy középparaszt véleménye“ című cikkhez közeivel nem tudják megoldani a terméjiyszállításokat, július 2. és december 31 -e közötti időben 65 százalékos díjkedvezmény mellett TEFU tehergépkocsikat igényelhet­nek. Az érdekelt termelőszövetke­zetek járműigénylésükkel fordul­janak a megyei tanács igazgatási osztályához; mentesen. Az új termelőszövetkezet tagjai azonban megtoldották a munkaidőt. Ma már másodjára kapálják a tengerit és harmad­szorra a répát. Különösen példa­mutatóan dolgozik Kurucz Ju­liánná munkacsapata. Európa legnagyobb műselyemgyára A Szolnoki Fűtőház dolgozói elbúcsúztatták Matuz István mozdony fűtőt „Búcsúztatjuk hűséges munkatársunkat, Matuz István moz­donyfűtőt, aki szolgálata végzése közben, tragikus körülményeik kö­zött szenvedett sérüléseibe elhunyt. Búcsúztatjuk jó barátunkat, aki hosszú éveken keresztül nehéz körülmények között is becsülettel helytállt. Most már nincs közöt­tünk. Még magunkelőtt látjuk nyugodt arcát, őszes haját, amint csendesen, magabiztosan jött szolgálatba. És most mi jöttünk el utolsó útjára, hogy örök nyugovóra helyezzük. Fájdalmas percek ezek nekünk, mert a mi nagy családunkból szólította el váratlanul a halál. Mélységes fájdalommal búcsúztatunk Matuz István és emléked örökké megőrizzük.” A Fűtőház részéről Cserfalvi István mondott búcsúztatót, majd elhelyezte a Fűtőház és a Buda­pesti MÁV Igazgatóság koszorú­ját a virágözönnel borított sírra. Mélyen fájlaljuk mindnyájan munkatársunk halálát, aid a munka frontján becsületes helyt­állás közben veszítette életét. Ezúton fejezzük ki részvétünket a gyászoló családnak és ezúton mondunk köszönetét mindazok­nak, akik megjelenésükkel eny­hítették közös halottunk iránti fájdalmunkat. A Fűtőház dolgozói nevében: SZOMBATI JÓZSEF. s s: így szól a Fűtőház dolgo­zóinak búcsúztatója. Lapunkban • már hírt adtunk arról, hogy 16-án egy tehervonat mozdonya kisiklott Szolnokon. Olyan sze­rencsétlen körülmények között történt az eset, hogy a mozdony- brigád egyik tagja, Matuz István fűtő rövidesen belehalt sérülé­seibe. Temetése szerdán délután volt Szajolban. A Fűtőház és a csomópont dolgozóit különvanat vitte a temetésre. A zuhogó eső ellenére is óriási létszámban vet­tek részt a temetésen a vasutas dolgozók, hogy utolsó útjára kí­sérjék a munkásosztály hű fiát. Matuz István fűtőt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom