Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-21 / 146. szám

2 S250BN0S MEGYEI NfiPEAE neu Mata» ÉL A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának közös nyilatkozata A párttaggyűlés és a falugyűlés igazságot szolgáltatott (Folytatás az 1-ső oldalról.) bének akadályozása. A két kormány úgy véli, hogy a kulturális és tudo­mányos kapcsolatok és együttműkö­dés fokozása ugyanezeket a célokat szolgáló jelentős tényező. Ebben az értelemben továbbra is támogatni fogják a függő területek önállósulá­sának folyamatát, amiben az Egye­sült Nemzeteit Szervezetének első­rendű szerepet kell betöltenie. II. A két kormány egyetért abban, hogy a fejlett és a fejletlen orszá­gok közti mély szakadék, korunk egyik legnagyobb problémája, — amelynek a megoldásához az szük­séges, hogy a fejlett országok meg­felelő intézkedésekkel segítséget nyújtsanak a gyengén fejlett orszá­goknak. Elsősorban széleskörű kol­lektív nemzetközi akcióra van szük­ség. A két kormány ennek szelle­mében a továbbiakban is arra fog törekedni, hogy az ENSZ keretében mind átfogóbb és hatásosabb intéz­kedések történjenek az elmaradt területek gazdasági és műszaki megsegítésére. A két kormány sze­rint minden katonai és politikai fel­tétel nélkül kell segítséget nyújtani a gazdaságilag elmaradt, országok gazdasági fellendítéséhez és együtt­működni velük e téren. Mindkét ország kormánya újra megerősítette, hogy híve a békés és aktív egymás mellett élés politiká­jának. Ez a politika a szuverénitás, a függetlenség, a területi integritás, a meg nem támadás, az egyenjogú­ság. a kölcsönös megbecsülés és a belügyekbe való be nem avatkozás elveire támaszkodik; ezt az utóbbi években kialakult nemzetközi fejlő­dési szükségletek hívták életre és ez hatékony eszköz az országok külön­böző társadalmi, gazdasági és poli­tikai rendszertől független minden- oldalú együttműködés továbberősí- téséhez és megszilárdításához. A tárgyalásokon különleges fi­gyelmet szenteltek a két ország viszonyának. Megelégedéssel állapí­tották meg, hogy a szovjet és a ju­goszláv kormány 1955. június 2-t deklarációjában kifejezésre jutott elvek, amelyeken kapcsolataik nyug­szanak, megvetették a sokoldalú baráti együttműködés alapját és gyümölcsözően szolgálták a béke és a nemzetközi együttműködés érde­keit. A két fél erőfeszítései révén nagy eredményeket értek el a nyi­latkozatban előírt szerződéses hely­zetnek rendezésében. A két kormány megelégedéssel mutat rá a kölcsönös igények kér­désének sikeres rendezésére, ami megkönnyítette a korábban meg­szakadt gazdasági kapcsolatok hely­reállítását és a kölcsönösen hasz­nos alapon kifejtett gazdasági együttműködés fejlődését. Ebben az értelemben helyes áru cserét ál­lapítottak meg, hosszúlejáratú hi­tel- és beruházási egyezményeket, műszaki tudományos együttműkö­désről. az atomenergia békés célú felhasználásáról, stb. szóló egyez­ményt kötöttek. Olyan kulturális egyezményt ír­tak alá, amely széles alapot te­remtett a termékeny kulturális együttműködés és csere számára. Megegyezést értek el a tájékoz­tató szolgálatra vonatkozóan: A szovjet-jugoszláv politikai és más kapcsolatok tejes rendezése és az elért eredmények megmutatták, hogy a béke és a szocializmus érde­keit szem előtt tartó két ország együttműködése, amely a független­ségről. az egyenjogúságról és a bel ügyekbe való be nem avatkozásról szóló belgrádi nyilatkozat elveinek kölcsönös tiszteletbentartásán ala­pul. amely elveket a világ mind több kormánya és országa egyre szé­lesebb körben alkalmaz a gyakor­latban — a legszélesebb lehetősé­geket biztosítja baráti kapcsolataik sokoldalú és termékeny fejlődése számára. III. Az eszmecsere a két kormány számára igen hasznos alkalom volt arra, hogy megvizsgálják a kölcsö­nös együttműködés további* lehető­ségeit. A két kormány azt az óha­ját és szándékát fejezi ki, hogy to­vábbra is fenntartják képviselőik személyes kapcsolatait és rendszeres eszmecseréjét a mindkét felet érdek­lő politikai és ev'éb kérdésekben. A két kormány megállapította, hogy lehetőség van a gazdasági kap­csolatok és az áruforgalom további kiszélesítésére, s e kérdésben meg­egyezésre jutott, kiemelve a hosz- szúleiáratú gazdasági egyezmények hasznosságát. A két kormány elhatározta hogy kiszélesíti a tudományos együttmű­ködést és a tudós-, szakember-, di­ák-cserét. a' tudományos művek cseréiét. A megkötött kulturális egyezmény ü sóján ki fogják dolgozni a kultu­rális együttműködés megfelelő mun­katerveit. A két kormány nagyjelentőségű­nek tartja a kettős állampolgárság­ról nemrég aláírt egyezményt, amely jelentősen hozzájárul kaocsolataik rendezéséhez. A két kormány min­dent megtesz, hogy megkönnyítse az egyezmény végrehajtását. Figyelembevéve. hogy a politikai, a társadalmi és a szakmai szakszer­vezeti szervezetek eddigi kapcsolatai amelyeknek célja a szocialista ta­pasztalatok és vélemények kicseré­lése volt. sikeresen fejlődtek és hasz­nos eredményekre vezettek, a két kormány egyetért abban, hogy a jö­vőben gyakorlati alapon me.'könnyi- ti és meggyorsítja a két ország érdekében létesülő ilyenfajta kap­csolatokat. A Szovjetunió kormánya és a Ju­goszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya úgy véli. hogy a tárgya­lásokon megvitatott valamennyi kérdésről folytatott termékeny esz­mecsere azt bizonyítja, hogy a Ju­goszláv Szövetségi Népköztársaság Joszip Broz Tito köztár^sági elnök vezetése alatt álló kormányküldött­ségének a Szovjetunióban tett láto­gatása uíabb fontos szakasz a Szov­jetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság népei közötti együtt­működésnek és barátságnak a két ország népeinek javát, a béke és a szocializmus megszilárdításának ja­vát szolgáló fejlődésében. A Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetségének Kormánya nevében N. A Bulganyin A Jugoszláv Szövetségi Népköztár­saság Kormánya nevében J. Broz Tito Moszkva. 1956. lúnlus 20. (MTI). • • Ot kombájn, nyolc aratógép A turkevei Harcos Tsz tagjai szorgalmasan végzik a növény- ápolást. Az 550 hold négyzetes ku­koricát géppel kereszt ben-hosszá- ban gyomtaianítják: A négy növényptermesztési bri­gád közül az első helyen halad Soós Lajos brigádja. Területükön 200 hold négyzetes kukorica van, amelyet géppel már háromszor megkapáltak s kézi erővel most végzik harmadszori gyomtalanítá­sát. Gönczi István és Gyarmati Kálmán brigádja is jól halad, s mondhatjuk, a tsz-tagok döntő többsége nagy igyekezettel végzi munkáját. Komoly feladatot jelent a több mint 2 és fél ezer hold kalászos learatása, a Harczos Tsz vezetői és tagjai felkészültek e munkára. Teljesen gépesítették az aratást, 5 kombájn és 8 aratógép áll rendel­kezésükre. 'Ezenkívül huszonöt ara­tópárt is szerveztek, hogy az olyan területen ahol a gépek nem dol­gozhatnak, késedelem nélkül le­arathassák a gabonát. (22.) A verestarka kisborjú szétve- telt lábakkal, gyámoltalanul all a harmatos puszta közepén: Mint százesztendős vén bölcs, bam­bán bámul a tanyabokros látóhatár felett mereszkedő méregpiros nap­ra. Okos meleg szemével sürgeti: „Feljebb már, feljebb! Nem látod, hogy reszketek?” S már meg is rázkódik az ártatlan jószág. Fülét bülegteti. Ügyetlenül megemelinti egyik lábát is, másikat is. Mikor visszateszi rózsaszínű körmeit, a hegyes fűszálak szomorúan rázzák bokájára harmatterhüket. A kis­borjú türelmetlenül «ápol bojtos farkával: Fejét is meglobálja, nyakát előre­nyújtja, beleszagol a csípős hajnali levegőbe. Édesded tejes-nyálas szá­ját kitátja s a maga módján pana­szosan elpityeredik. Mélyet, érceset bődül, akár egy felnőtt tehén. A kutya napnak ez se használ, csak áll, fortyogó pirosságával a keleti ég alján. Alig mozdul. Úgy’ látszik, a mesebeli hat tót legény hosszú értekezleten volt az éjjel s nem érkezik gyorsan feltoszigálni csáklyajával a napkorongot. Lehet, hogy'belátta ezt a kis boci is, mert miután megnyalta síkos nyelvével rózsahalvány szájaszélét s megjártatta állkapcsát jobbra is nieg balra is, nyújtott hátsó lábai­val elpattant a mezőről. Csak úgy fröcskölt, szikrázott a levegőben a toppantásától felugratott harmat. Szaladt a kis jószág az anyja után. Az öreg tehén türelmesen himbálta nagy potrohát, afektálva rakos­A felszabadulás előtt egy nagy­birtokos és jóméhány 35—40 holdas nagygazda irányította Nagykörű életét. A felszabadulás után meg­szűnt a nagybirtok és egy-két nagygazda birtoka is felosztódott. Telt, múlt az idő, s. mind na­gyobb teret hódított Nagykörűben is a szocialista gazdálkodás. Ezzel egyidőben azonban a községben kulákként nyilvántartottak nevei is egyre szaporodtak. így került a kutákok sorába több becsületes középparaszt is. Tovább ezután senki nem törődött azzal, hogy ki is volt az a Lading József Pintér Antal, B. Kiss Jó­zsef, özv. Guth Józsefné, Tóth Jó­zsef és a többiek. A nagykörűi párt-végrehajtó bi­zottság a XX. kongresszus szelle­mében úgy döntött, hogy felülvizs­gálja ezt a kérdést és igazságot tesz ezek között az emberek kö­zött. A községi párt-végrehajtó bi­zottság elgondolását" és határozatát tettek követték. Elmentek a szom­szédokhoz, az ismerősökhöz és a fentebb említettekhez. Beszélgettek a párttagokkal, a pártonkívüliek- kel. azokkal, akik jól ismerik őket. A beszélgetés és tanácskozás után a VB. összesítette a tapasztalato­kat és elhatározta, hogy a taggyű­lés elé terjeszti elbírálás végett. A községi párttaggyűlés az utób­bi időbep egyszer sem volt ilyen eleven és nénes. mint éppen most. Mindenki felelősséget érzett az­iránt. hogy az elkövetett hibát kö­zösen javítsuk ki. Sári Gábor elv­társ, az alapszefvezet* titkára nyi­totta meg a taggyűlést, majd a tények ismertetésére került sor, ezután kezdetét vette a vita. Az első kérdés, amiben dönteni kell: kulák-e Lading József, vagy sem? Több kéz is lendült egyszerre a levegőbe. Cs. Kiss elvtámsé a szó: — Lading József nem lehet ku- lák, soha nem volt kizsákmányoló, ő maga is mindig dolgozott egész életében. Alkalmazottat igaz, tar­tott, de Marsi Istvánt, aki nála volt, nem cselédként, hanem in­kább családtagként kezelték. Pólyák Mihály elvtárs elmondta, hogy Lading József a Futurának alkalmazottja volt és így gabona­felvásárló. Amíg alkalmazottat tar­tott, semmi vagyont nem szerzett. — Szerintem nem érdemli meg. hogy Mák legyen A többi hozzászólások is ugyan­ilyenek voltak és a taggyűlés úgy döntött, hogy Lading József nem tekinthető kuléknak. A következő B. Kiss József ügye. Borsos László kért szót. — Én szomszédja vagyok, de mindig becsületes embernek ismer­tem. Bármikor fordultam hozzá valami kérelemmel, mindig segí­tett, de nemcsak én rajtam, ha­nem másokon is és szívesen. Kiss Ferenc elvtárs szólalt fel: — A mi szövetkezetünk egyes részlege B. Kiss József volt házá­ban van. A KTSZ megalakulása­kor sok nehézséggel küszködött, de gáttá öreg táncos lábait: platty, platty. Hogy felropogott mögötte a föld, lelassított s méltóságteljesen hátra­lesett: Nemcsak a borját látta meg, hanem azt is, akitől megugrott. ÍLfagas, hetyke járású fattyú lo­lw± holt a tanyaközpont irányá­ba. Idős Koczog szíve gyorsabban kezdett verni. Legényfiát már ak­kor megismerte mozgásáról, mikor alakja megjelent a messzi kanális­parton. Mi baj lehet otthon? Haszontala­nul nem jött ki a gyerek: — Róza! — szólt halkan a fele­ségének s biccentett a közeledő le­gény felé. Az asszony megrebbent. Szólásra tátotta a száját, de csak a kötője sarkát ragadta meg. Alig leplezett ijedelemmel tekintgetett hol az urára, hol Pistára.. Amúgy is rossz hangulatban vol­tak. Épp az imént fejeződött be az erők elosztása a kombájn kisegíté­sére. A Koczog munkacsapatból két ember kellett: — ügy nézem, a mi csapatunk a begyében van — dörmögött Koczog, miután Botos a többiekkel távo­zott, s mentében visszaszólt. — Maguknak meg ott a tengeri. Kapálják meg negyedszerre is. — De már mi megkapáltuk négy­szer a tengerit. — Megkapáljuk ötödször is! — tüsténkedett Rontóné. Ezek után érkezett oda ifjú Ko­czog Pista. __ 7V a mi van? — kérdezte erő- 11 szakolt nyugalommal az ha hozzáfordultunk székért, lócá­ért, vagy a tüzelőnek helyiségért, készséggel rendelkezésünkre bocsá­tott mindent. Török Ferenc elvtárs a követke­zőket mondotta: — B. Kiss József mint cseléd kezdett dolgozni és több helyen arató is volt, Ké­sőbb odanősült, ahol cseléd volt. Nyolc kh. földet örökölt a felesége, majd később nyitottak egy ital­mérési üzletet. B. Kiss József gon­dolkozását a jómenetelű italmérés sem változtatta meg és továbbra is segített az embereken. Igen népszerű ember volt és szerintem nem kulák. A többi hozzászóló is ezen a vé­leményen volt és a közgyűlés elfo­gadta középparaszttá való nyilvá­nítását. Pintér Antal következett, akit szintén kuláfcká nyilvánítottak. Az első hozzászóló Török Ferenc elv­társ. — Igaz, hogy tán többet is szó­lok hozzá, mint kellene, de itt születtem a községben és elég jól ismerek mindenkit. Pintér Antal sorsán lehet gondol­kozni, hogy miért is lett kulák, mert bosszúból sem lehet az. Ve­lem együtt dolgozott 5—6 évig cséplőgépnél, de más helyeken meg aratómunkás volt. Azért lett kulák. mert nagybátyja támogatta, hogy teljesen tönkre ne menjen. A nagy­bátyja gondozásáért kapott összeg­ből vett egy szikvízüzemef. amely- lyel kulákká nyilvánították. Sze­rintem 8 hold föld és egy kis szik- vízüzem alkalmazottak nélkül nem ad okot arra, hogy valaki kulák legyen. A szikvízüzemet 1952-ben önként átadta a helyi földműves- szövetkezetnek. Javaslom hogy tö­rették a kulákok közül. Török elvtárs felszólalását Cs. Kiss. Pólyák és Szilvás elvtársak hozzászólása követte, akik kérték, hogy nyilvánítsák középparasztnak Pintér Antalt. A taggyűlés hasonló elbírálás alapján döntött Tóth József és özv. Guth Józsefné ügyében is. A párt- taggyűlés igazságot szolgáltatott ezeknek a dolgozóknak és részben helyrehozta az ezen a téren elkö­vetett hibákat: A taggyűlésen a jelenlevők úgy döntöttek, hogv Barkó László és Borhi Ferenc ügyében a párt ja­vaslata alapján döntsön a fn<uoyűlés Pintér Ferenc levélben kérelem­mel fordult a párthoz, hogy az ő ügyét is intézzék el. A párttag- gyűlés úgy döntött hogy a Pintér Ferenc ügyét jobban ki kell vizs­gálni, mert ő nem a legjobb ember volt és ahogyan tudjuk, az alkal­mazottjával sem jól bánt. Ha ezek tisztázva lesznek, akkor érdemle­gesen döntünk Pintér Ferenc ügyé­ben is. Ezzel a párttaggyűlés véget ért. A tagok elégedetten távoztak el és várták a falugyűlést. apja: — Levelet hozott a külkézbesftő — nyújtott át egy kézírással cím­zett kék borítékot a fiú. — Az van ráírva itt a sarkán, hogy „sürgős”; — Hát ez ki a fene lehet? Kinek jutottam eszébe — tépte fel nehéz­kesen Koczog s ahogy az ismerős betűket olvasni kezdte, zavartan visszahajtotta a levelet. Gyanak­vóan kapta körül a szemét, nem lá­tott-e bele valaki Monoki Sándor váratlan soraiba. Rózára villantott, de már földre is szegte fejét. Az asszony csak annyit látott, hogy fehérebb az ember, mint lenni szokott. Nagy hiba lehet, ha még vereses bőre is belesápadt. De nem mert kérdezni. A munkacsapatvezető közben észretért. Amiért az előbb értetlen­kedett, most egyenesen kapóra jött. Még jó is, hogy éppen most kima­radtak az aratásból. Villámgyorsan megszületett agyában, mit fog csi­nálni. A levél „törvényes” indok rá, hogy hazaszaladjon a tanyába. Egyre jobban felderült a képe. Végül is olyan lelkesen meresztette erre hajlamos szemét Rontónéra, mintha mentőangyal szállt volna elébe. — Igaz is az. Csak meglátszik, ha valaki iártasabh a politikában. Na­gyon jól, mondja az elvtársnő. > s Kapáljuk meg ötödször is a ten­gerit. Ahány kapálás, annyi eső ..: Nekem most okvetlen be kell sza­ladni a városba .:: Menjenek, elv- tásmő, oda szögbe, ott kapáltunk legrégebben, vezesse a munkát. — Gyere, gyere — intett a fiá­nak és már inaltak is, nehogy vala­Kedden este az emberek a mura* kából hazafelé 6iebve arról beszél­tek, hogy elmein jenek-e a falu­gyűlésre, vagy sem. Az emberek lassan, ahogy a munkából jöttek haza, egymásután, egyenként és csoportosan jöttele el a községi kultúrház helyiségébe. A falugyű­lésre eljött Barkó László és Borhi Ferenc is, hogy meghallgassák a falu véleményét sorsuk felől. Las­san összejöttek vagy százan. Tóth elvtárs, a községi tanács elnökhe­lyettese nyitotta meg a gyűlést, miközben a jelenlévője száma egyre szaporodott.­Borhi Ferencről volt szó először. Tóta Illésné elvtársnő mondta: — Nekem szomszédom volt Borhi Ferenc és mindig jóviszony­ban voltunk, rendes családnak is­mertem az övét. Az alkalmazott­jával, aki a boltjában tartott, min­dig jól bánt és javaslom, hogy ne tekintsük őt kuláknak; Cs. Kiss Mátyás elvtárs: — Én már régóta ismerem Borhi Ferencet, ami földje jelenleg van, aszerint nem lehet kulák, úgyis a föld még most sem az övé, ha­nem csak használja és úgy érzem, hogy nem érdemelte meg azt, hogy kulák legyen. Turóczi Jánosné és a többi hoz­zászóló is szintén így vélekedett. Figyelve Borhi Ferencet, öreges, ráncos arcáról le lehetett olvasni, hogy a jövőben még inkább vár­hatjuk tőle: igyekszik majd a je­lenlegi 8 hold földjén minden te­vékenységével hozzájárulni a több­termeléshez. Örömteli szavakkal köszönte meg az igazságszolgálta­tást. A következő Barkó László, 24 kh: földön gazdálkodik, ö azért lett kulák, mert 24 holdas közép­paraszt volt és úgy vélekedtek róla, hogy az általa örökbefogadott Szekeres Béla cselédje volt. A fel­szólalók tisztázták a téves felfogást — Mióta én ismerem, igen eokat segített az állattenyésztés terüle­tén községünkben, míg nem volt áilatarvosumk, különösen, de ma is. Jó gyakorlati tapasztalattal több dolgozó jószágját mentette meg a pusztulástól — mondotta Bállá La­jos, Cs. Kiss Mátyás és a többiek. A falugyűlés a párt javaslatát elfogadta és helyeselte, majd ezek alapján középparasztnak nyilvá­nította ezeket a dolgozókat. Az igazságosan elbírált szemé­lyek köszöne tűket fejezték ki a párt és a dolgozók iránt. t? ontónéban egyszerre nagyot *■ serdült a világ. Rettentően jól érezte magát. De tud bánni a káderekkel ez a Koczog. Azonnal értékelte a kezdeményezését, rá­bízta a csapatot. -.; Botostól vár­hatná, míg észreveszi. Borúsan né­zett a dűlőút túlsó oldalán húzódó búzatábla felé. Arrafelé húzatott a kombájn, ott van most Botos. Ahogy a messzeséghez idomult pillantása, úgy ömlött el rajta va­lami izgalmas érzés. Könnyűvé vált: Szaladni, ficánkolni szeretett volna. Hunyorogva lesett az út mellett bóbiskoló érett kalászokra, mikor már a tengeriföldre vortul- tak. Elképzelte, milyen arany tajté­kot vetnének a nehézfejű búzaszá­lak, ha most kedve szerint beléjük száguldana. Embereket bíztak rá. őt dicsérik meg, ha jól dolgoznak. Hej, csak egyszer megérje. Majd kamatoztat­ja. Lesz gondja rá, hogy értésére adja vezető' elvtársaknak. Milyen agyalágyult felfogás a Béláé: sze­rénynek lenni. Hogyne. Élelmesnek áll a világ, vaknak az alamizsna. Ha dicséretet kap, „politikusán” el­híreszteli. Mindig a „fejeseknek”; A végén felfigyelnek rá, megszok­ják, hogy róla mindig hallani s természetesnek veszik, ha valahova káder kell, r— hát legyen ő. Csak ilyen unalmas, erőlködésig szorgalmas emberek ne lennének az útjában. Elrontják a nagyvona­lúbbak céljait, nekik is meg kell gürcölni.:: No, de érdemes azért, hogy az ember mindig szem előtt legyen. (Folyt, köv.) Gere Mihály, községi párttitkár, Nagykörű. 1ÓTH ISTVÁN: A KUJON mi új fordulat adódjon. Koczogné meg maradt kétségei­vel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom