Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-17 / 143. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1956. június 17.

A Móricz-szobor

A Műcsarnokban vagyok- Gyönyörködöm Medgyessy Ferenc szobrászművész gyűjteményes kiállításában. Járok szobortól szoborig, rajztól rajzig. Egyik ámulatból a másikba esek. Hogy lehet ennyi emberi érzést, gondolatot köbe faragni. Egy-egy kiemelkedő alkotás körül arra vonatkozó vagy azzal kapcsolatos rajztanulmányokat nézegetem. Mennyi nyugtalan keresés, míg végre kőbe formálódik olyan szobor, mint az Anya. Hány cs hány szoptató mamát, egyszerű dolgos asszonyt lerajzolt, míg ösz- szegyűltek az összesre jellemző részletek s a sok-sok élményből szobor lett.

Én főleg egy szoborra vagyok kiváncsi. A Móricz Zsigmondról készített legújabb alkotásra. Az újságokból azt olvastam, hogy remekmű,, hogy csalc olyan ember volt képes megalkotni, aki az iskolás kortól kezdve gyűjtögette benyomásait a modellről. Eszembe jut Medgyessy Ferenc visszaemlékezése.

Móricz már első gimnazista korában „lapot" indított .,Történelmi folyóirat“ címmel s abba nemcsak a szöveget írogatta bele kézzel, hanem illusztrációkat is rajzolt. Különösen büszke volt egy „oroszlánjára." Mikor dicsekedett művével, a pajtásai odavetik. „Hajaj, jár az Á-ba erív Medgyessy nevű, az is rajzol ilyeneket. ..Móricz megkereste Medgyessyt. „Rajzolj egy oroszlánt!" — mondta. Rajzolt is rögtön porba Medgyessy olyan ordító vadat, hogy Zsiga belesápadt. Ekkor határozta el Móricz, hogy azután csak ír, jelhagy a rajzolással.

Innen indulnak tehát a szobrász művész emlékei s gyűlnek egész életen át — az író haláláig.

Nagyon kíváncsi voltam a szoborra, amely számomra — megvallom őszintén, a fényképekről idegenszerűen hatott. Nem az a Móricz, akit képekről ismer az ember. A borzra emlékeztető izgató, ug- rásrakész van benne. Nem az a lágy, meleg, mosolygó, liuncutkás derű, bölcsesség árad a szobor fényképeiről, amit Móriczban — legalábbis jómagam megszerettem.

Már az utolsó terem következett. Bekanyarodtam s alig fogta át pillantásom a termet, megtorpantam. A helyiség végén „ül" Móricz Zsig- mond. Friscbb. élesebb vonásokkal figyel a látogatókra, mint amiket, megszoktunk képein.

Várja az ember, mikor pattan fel, olyan feszültség va~< a tartásában. Nemes”n domborodó homloka alján erőteljes szemöldök csont borul vizsgálódó messzenéző, elgondolkozó, mérlegelő szemére.

Első pillanatra gyöngéd, finom testalkatú ember. De micsoda sűrű erő van ebben a könnyedségben. Határozott a feje tartása, Kissé előre hajtja figyelés közben. Szilárd, biztos, pontos már mlnaen a szobor Móriczon. Szinte az elhunyt író „továbbfejlődése" márványba a mi napjainkig, az ő számára életében még csak elképzelt időkig.

Bölcs nyugalom árad alakjáról. Ebben kifejeződik, hogy az Árvácskák nem árvácskák többé, hogy az Úri muri parasztjai megbosszulták azt az időt, amikor csak keserűen le kellett nyelniök az úri becsapást: „Ég Csugar!"

Csugaron elégette a múltat a történelem tüze, Karcagon gyógyfürdő, melegház fordítja ezrek haszná- nára a földből feltörő folyékony aranyat, amit ö csak megálmodott.

A szobor Móricz mindezeket már „tudja", ezért mond sokkal többet mint az író egykori fényképei. Mosolyog Zsiga bácsi. Konya bajusza alatt pajkos bazsalygással kiséri a látogatót, bármerre megy a teremben. Finom ujjal közt erősen tartja a jegyzetpapírt, ceruzát s a kéz úgy van kifaragva, hogy az egész eleven alak minden belső ereje ide összpontosul. Amit jövőbe látó szeme észrevesz, írásba foglalja.

Megkapó alkotás. Olyan, mint Móricz egész életműve. De ebben már benne van a mi jelenünk is.

T. h

Areifsfy íznek a jászberényi gimnáziumban

DÉLUTÁN három órakor kezdődik az érettségi, de még a negyedet sem hagyta el a toronyóra mutatója, mikor az iskola előtti parkon át sietős léptekkel közeledik az első jelölt. Magas, erős lány kissé ideges. Ahogv kilép az ápolt bokrok sűrűjéből. pillanatra megtorpan s kutató szemmel keresi az öreg épület ablaksorán a rajzterem tábláit: Aztán egy nagy lélegzetet vesz s megindul uira valamivel lasabban a beiárat felé.

Rajta kívül négy lány iön még s mikor Ari elvtárs. a kisújszállási gimnázium igazgatója elfoglalja a vizsgabiztos helyét — már együtt ülnek mind az öten a raizterem egy-egy kis asztalánál. A várakozás alatt izgalmuk kissé csillapodott csak akkor nő meg uira. mikor az elnök egyenként átadja az első léteit, magyarból. Aki nem próbálta még. sosem tudja meg. mit érez ilyenkor a diák. Kezében reszket a vékony papírcsík s amint

gépiesen ránéz csak olvassa a szavakat, de nem tudja felfogni tartalmukat. Szíve torkában dobog, homloka lüktet. Ám n.indez csak másodcet - cekig tart. Amikor újra átolvassa a tételt — most már értelmesen — egyszerre felvillan a remény. Emlékezni kezd az anyagra, amit annyiszor átolvasott az utóbbi néhány hónap alatt. Az idegesség elmúlik és slág- vortokban papírra kerülnek a lecke összefüggései. az évszámok, nevek. (Az első felelőnek 15 percet adnak a felkészülésre).

HORTI GABI vállalkozik elsőnek: Kissé meg- illetődötten áll fel. de aztán annál fesztelenebből beszél. Arcán mosoly bui- kál. tekintetét fürgén hordozza végig a vizsgabizottság tagjain. miközben Zrínyi életét ismerteti, az eposz sajátosságait, felépítését sorolja. Közben vét is. így mondja: ..fegyverbe szóliccsa a nemességet.“ Rögtön észreveszi — talán a szaktanár tekintetéből — s azonnal javít „szólítja“. A második rész a grammatika uenezeb- ben megy. A Zrínyi idézeteket nem könnyű mon- dattanilag elemezni; Mindent egybevetve. Gabi megfelelt s ha a többi öt tárgy is megy, Horti bácsi. a kitűnő kőműves büszke lehet érettségizett lányára.

A következő : Horváth Erzsi, a szolid, intelligens lány típusa. ízléses fekete ruhájának egyetlen dísze a nagy fehér gallér, ezen igazít valamit, mielőtt feláll. Hangja kissé rekedtes, finom árnyalt. Beszámolói a felépítése logikus iól megy a nyelvtani rész is. ö szintén egy munkáscsaládba visz ió hírt. A helybeli Harcos termelőszövetkezet elnöke. Kardos elvtárs valahol a határban van elfoglalva. talán nem is gondol arra, hogy kislánya most áll élete első nagy próbatétele előtt.

AZ ERŐS napbarnított arcú lány drukkol előbb, de aztán egész szépen beszél Arany János magyal-osságáról. Arany és Petőfi barátságából, s idéz is tőlük;

Egymásután folynak a feleletek. Sáros Andrásné szaktanár a szigorú elnök mellett bátorítólag néz tanítványaira, ha 'teli belesegít a feleletbe egy-egy kérdéssel. Közben már a matematikai tételt is meg kapták a lányog s még a magyar megy. Horváth Erzsi már a táblát telestele íria képletekkel, szakszerű rajzokkal ábrázolja a példát:

Néhány nap múlva a lányok is végeznek az érettségivel. A fiuk. a IV/b. osztályból 37-en már végeztek. 4 jeles és 4 kitűnő lett, közülök s azóta a Mohács-szigeti építkezésről küldözgetik leveleiket Nyilas tanár úrnak. — aki négy éven át volt osztályfőnökük.

A iászberényi gimnazisták átestek az első nagy próbán s megszerzték az alapot, amire majd építeni lehet a munka, az élet jóval nehezebb tudományát.

P-i.

Sólyom Tibor:

Menekülő Isten

A* ősembernek még közel voltál:

Túl a folyón, hova nem juthatott,

Am de gyáván és sietve elloholtál,

Mikor már át tudott

Kelni, hogy új élelemhez jusson.

Bár évszázadok teltek ugyan cl,

Lábad újra kényszerült, hogy vigyen, fusson Nagy zord hegyekre fel.

S, hogy a hegyek alacsonyak lettek,

Végül itt kellett hagyni a földet.

Bús. titkos lakója lettél az egeknek;

Féltél, itt megölnek.

Az ég se nyújt biztonságot-ma már.

Az ember rakétáján elmehet Minden hová; extragalaktikát bejár,

S téged szán, vagy nevet.

Neked nem jutott soha kényelem,

Trónusodon nyugoú.an sose ülsz.

Isten ki. Tudatlanság vagy és Félelem Most hova menekülsz?

Hortobágyi László;

É D ESA PA M

Édesapám nem borszerető ember, Serényebb,' mint akármelyik fia. Foghíjas már, nem kell harapnia, Kenyérbelet majszol csak híg levessel.

Teát forral magának minden reggeli Recés kezében nem füstöl a pipa; Testén sole munka, orvos s patika Munkálkodott •— csaknem teljes sikerrel. Korán a rézbe verte életéti Szakmája úgy hajlítgatta testet,

Mint karja a rezet a kalapáccsal.

Görnyedt gerince: eleven beszéd.

Ha megsimítom érdes tenyerét,

A dolgos kéz zenéje dalba szárnyal, (Szolnok, 1955.)

F. TÓTH PÁL;

Könnyű nekünk

célra nézni tisztán,

mely ha nem is fényesen vakít tán,

mint az éjben fél villanó lámpa,

nem is rejti ködök vak homálya.

Könnyű nekünk érteni igéket,

melyeket most parancsol -az élet s úgy írja fél emlékeztetőnek, hogy feledni lenne nehéz őket.

Könnyű nekünk — korunk ezt megadta — szép képeket fogni lágy szavakba s ha úgy tetszik, lombok közé bújva gondolná a győzedelmes újra.

Könnyebb nekünk

higyjétek el, minden —

siker ragyog büszke szemeinkben . .

Könnyű bizony, markos puszta kézzel,

hej de nehéz néha emberséggel:

(1956.)

ióiuvi a

(19.)

A „Volga” kívülről tényleg kö- zöuséges presszó. Kopottfényű kávéfőzők prüszkölve, krákog- va köpködik a fekete italt s az átfutó vendégek elmélázva fogyasztanak — záróráig.

Monoki határozatlanul forgolódott— hol lehet itt leülni? Teri kézen fogta s vezette fel a helyiség végében hívogató lépcsőkön. A kulákon rosszízű képtársítás futott végig az aranysújtásos, sötét bordófüggöny láttán, amely a mulatórészt diszlméten és megbízhatóan leválasztotta az utcai fronttól. A komor függöny a hidegcifrázatú temetési drapériára emlékeztetett.

Nehézillatu levegő fogadta őket. Benne volt ebben az erősen tompított hangulatvilágítás szóhalkító varázsa, a lassú táncban vonagló testek parfőmös kigőzölgése, a zenekar rafflnált hangszereinek átható dünnyögé-se s a fojtott suttogások zümmögéssé egyesült zenéje.

A kulák megizzadt zavarában. Borzasztóan kellemetlenül érintette, hogy mihden szempár rájuk figyelt. Az ő munkásruhájának és Teri roppant divatos plisszírozott szoknyájának kirívó ellentéte megdöbbenést váltott ki ebből a válogatott népségből. Nagyrészt a világváros ellenőrizhetetlen rejtelmeiből előkerült, ’rétes egzisz' enciák szórják itt pénzüket. Alaposan megfizetnek azért, hegy önmaguk gyilkos akarattal őrzött, szűkagyú, csak az élvezetekkel számító világát élhessék. Honnan jöttek, merre tűnnek el, senki se tudja. De hogy magok sem akarnak erről tudomást szerezni, abban b’ztosak.

Carpe drem — élj a mának! — ez életük tömör filozófiája.

Ebben a 7'lágban tartotta bársonyos hátát a két új, feltűnő vendég

alá egy kétszemélyes plüss-szék;

Mit iszol? — kérdezte megint Monoki s kvvély tartással igyekezett leplezni vegyes érzéseit, amint a pincér halkan megállt mellettük.

Közben vastag levéltárcáját is előhúzta és tüntetőleg sodorgatta a százasok széleit. Nehogy azt higy- jék, mert munkásruhában van, nincs pénze.

— Két fél csokoládét, szódával — kérte a nő otthonosan s ahogy a pincér távozott, udvariasságba burkolva elégedetlenségét, megjegyezte.

— Ne légy olyan parasztos. Nyugodtan viselkedj, ne zavartasd magad .;. Még jó, hogy a szüleid fényképét elő nem szedted.

Mönoki megalázva érezte magát.

Csak akkor kezdett ' felengedni, miután jópár féldecit eliszogattak s már táncolni is hajlandó volt.

Annyira nem volt berúgva, hogy a csúfondárosan vigyorgó arcokról 'ne tudta volna leolvasni a megbotránkozással vegyes sajnálkozást.

Felfogta, hogy bohócnak, vén klaunnak nézik a fiatal nővel. Annál szélesebb rfngásokkal döccen- tette ő is nehézkes csípőjét a szakszofon riongására.

Mígnem az oszlopokéin elhelyezett tükörből megdöbbenve fedezte fel, hogy a válla felett Teri grimaszokat vág, forgatja rá a fekete, hűséges szemét és kínálkozva kacsintgat össze a dobossal.

Méregbe gurult, durván helyrevezette a hölgyet s fizetett. Teri csodálkozva próbálta leolvasni ró- ia. miért e hirtelen színváltozás.

J

ó messze jártak már a Váci úton kifelé, mikor a lány megszólalt.

— Te féltékeny, öreg bolond.: i —Van benned valami ősparaszti Azt hiszed, otthagynálak nyavalyás zamat — simogatta meg Monoki ficsurakért? szürkésíehér borostáit: is De te

Monoki száját se mozdította.

— Eljössz a keresztanyámhoz? Tud hallgatni az öregleány. Üljünk villamosra, ott lakik a Dagály utca sarkánál.

A kulák ráállt.

— Ma jöttek, Tériké, azt hittem? ;:: — kotkodácsolt a tomyos- frizurájú öregasszony:

— Pszt! — intette le ujját szája elé tartva a lány s aggódva intett Mondki hátába. Mutatta, hogy hallgasson a néni.

Monokinak megfordult a fejében, hogy bajosan lehet Teri keresztanyja az asszony, de most azzal nem törődött.

Kevertszagú apró helyiségbe tuszkolta be őket „Ágnes nyanya”, ahogy a lány nevezte. A szürke alapú, ezüst-mintás falon hatalmas kőnyomatos kép aranykeretben. Krisztus a Gecsemáné kertben. Vele szemben Goya — „A meztelen maja” c. festményének reprodukciója. Tiszta vaságy, mellette ósdi éjjeliszekrény. Egyszerű abroszos asztalka, közepén váza — fehér liliommal;

— Csakhogy veled vagyok — dőlt le sóhajtva a vetetten ágyra Teri és elhomályosuló szemmel értékel- gette, milyen dús, paraszti mozdulatokkal vetkőzik a férfi.

IST ésőbb beszélgetni kezdtek. A magas keskeny ablakon izga- tóan kukucskált be a világváros piszkos-vörös-fekete ege. Egy-egy kései villamos jajgató száraz lármája hatolt be hozzájuk s a szomszéd szobából Ágnes asszony horkolása.

A leány felhajtotta magán a takarót.

azért ne gyere máskor ilyen munkaruhában ::: Hogyismondjam i: s így sokkal öregebbnek nézel ki;

— Erről jut eszembe. Tudod, mennyibe került az új ruhám?

— Hm?

— Kétezerbe: j Ha hiszed, ha nem:

— Tényleg? — mocorgott a kulák ;: j — Beszéljünk inkább másról, hagyjuk most a pénz-dolgokat ::; Mi a véleményed a szerelemről?

— Szerelem? — lejtett rezignál- tan a nő hangja. — Marhaság. Pláne az ilyen lebukott uraknak, mint mi:: Bennünket levetett a történelem. Nekünk nem kell a szerelemnek az a „magasztos” tartalma, amit a prolik fújnak.

— Gyelfek? — sodorgatta vékony mutatóujján a barátja erős hajszálait. — Gyerek azoknak való, akiknek céljuk, jövőjük van. .;: Nekem, neked — mi célunk van? Semmi! Élni, élni, élni — elvenni mindent az élettől s ahogy a legkönnyebb. Munka? Dolgozzon, aki kitalálta.

— A mi elemünk az uralkodás .:: persze csak — volt. Azt hittük, csak nekünk van eszünk, s a világ végezetéig talpunk alatt n3rögnek a szürke tömegek, a csorda.:. Addig álmodozhattunk májusról, királyfiról, nyolchengeres autóról, Riviéráról — addig édeléghettünk a bur- zsoá romantikában ;:: Addig talán cél volt a gyerek is a szerelmi párbajban. Nem a gyerekért, hanem, hogy a vagyonok összetalálkozzanak.

Nekünk már befellegzett::: Dolgozni csak annyit dolgozok, hogy ki ne lökjenek, de kétkézzel kapok minden kis előny, élvezet után, amit az élet nekem tartogat:

A volt úribirtokos félig felülve hallgatta. Nagy erős busa feje melankolikusan ingott a lány feje felett. Halk szavaiból a feneketlen sötétség hűvöse csapta meg

arcát. Minden árnyalatában nem tudta követni Teri szaggatott, józanhangú vallomását: Azt azonban megértette, ami benne is úgy kapott volna fogalmazást, ha formába tudia volna önteni:

Az ő eleme is az uralkodás volt. Annak elvesztését siratta végig a múltkor a vonaton hazafelé menet. De jól mondja ez az okos kis rima. Ki kell használni minden alkalmai, hogy élvezetük szolgálatába állítsák, amit a sorstól elragadhatnak.

Arra lett figyelmes, hogy a lány leszállt mellőle; Karcsú teste fehérsége sejtelmesen világított, míg az ablak felé lépdelt Kibomlott fekete haja tompa vörös lángba borult. Mikor Monok! ruhája fölé hajolt s feje a rézsű tosan benyeső villanyfénybe bukott. Álma'agon kutatott a kulák zsebeiben, végül megtalálta, amit keresett,

— Mit akarsz a pénztárcámmal? — kérdezte a férfi meglepetten.

A lány ugyanolyan meglepettén nyúlt az álla alá s arcát maga felé fordította:

— Ilyen buta vagy öregem::: Hát azt hiszed, a munkából, meg a te ötvenéves szerelmedből meg lehet élni? Bármennyire is becsüllek : : :

Persze Monokiban a güzülő paraszt-zsugoriság adta a meglepettet. Nem ellenkezett. Hagyta, hogy Teri a maradék négyszázhúsz forintot gyakorlott ujjakkal kiröppentee a tárcából.

Közben göcögöit a kulák:

— Tudod-e, kinek a pénze az?

— Na?

— Egy termelőszövetkezeti tagé-; Nem baj. Majd kapsz te még abból többször is.

Ügy nevettek, hogy a vónasz- szony bekopogott;

— Kérem, viselkedjenek úrimó- don.

(Folyt, köv.)