Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)
1956-06-17 / 143. szám
június 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 'Súekidity. IfiéteA- E EGYEDÜL 'Z az utca is éppen olyan girbe- görbe, mint amilyenek általában a jászsági falvak utcái. A házak végéből messzire nyúlnak kertek egészen a patak partjáig. A kerteket nem kerítés, hanem sűrű licium bokor választja el egymástól. A gyepes patakparton a füzesek között ilyenkor nyáron mindig legelész néhány fehér kecstce-gida. Ebben a girbe-görbe utcába lakik az öreg Balogh Ignác. Ö, meg a háza egyidősek. A foghíjas deszkakerítésen az utcáról is éppen úgy belehet látni Ignác bácsi udvarába, mint a kertek alól. Igaz nem sok látnivaló van ott. Most is mlndösz- sze néhány tyuk fürdik a porban és csipkedi azt a pár szál füvet. A házon meglátszik az idő foga. Fehérre meszelt oldala meggörbült, ne hezen tartja a nádtetőt, mintha so- kallaná a súlyos terhet. Hiába az idő kíméletlen portéka. Nem siet, de azért kitartóan megállás nélkül forgatja a napokat. A napok meg úgy fogynak, mintha nem tudnák, hogy éveket visznek magukkal. Ha tudnák, akkor egy szer-egyszer kisidöre talán megáll- nának, pihennének egyet, anogy a fáradt vándor szokta az átmentén. Es ezt azért is megtehetnék, hogy még több ideje legyen az öreg Balogh Ignácnak, kinek ha fehér is a haja, de még csak ezután kéne sokáig élni. Megérdemelné az egykori daliás vöröskatona... Dehát ö tudja legjobban, hogy nincs már sok hátra. Igaz, öles termetét még mindig egyenesen tartja, nem görnyedezik úgy, mint az öreg viskó. De talán ha még száz évig élne, akkor sem tudna meghajolni. Akaratos természetevei ilyenné formálta magát. Nem hajolt meg soha se kis, se nagy úr előtt, s ha akkor kibírta egyenes derékkal, akkor most már semmi szín alatt nem enged az időnek. Szóval tartja magát, de ez csak a büszke látszat. Mert hová leltek azok a karok, amelyeken csak úgy dagadoztak a rudaló kötél vastagságú izmok. Ráncos, petyüdt ott a bőr és a lilaszínű erek is egészen elbújtak. Néha már reszket is a kéz. Csillogó barna szeme sem a régi. Mélyenülő, tompafényű, csak hunyorgatva bírja a napot. pedig Ignác bácsinak máskü- lönben igen jólesik a napocska, a meleg. A derekában megbúvó nyavalyának nincs is más orvossága, csak a napsugár. Hátát most is nekitámasztja a kapufélfának és melengeti magát a bőkezű sugarakkal. A félig nyitott ajtón az udvarba látni. Ott tyúkok kaparásznak, ügyet se vesznek a közöttük totyogó sárga taréju vén kakasra. Ignác bácsi szelíden nézelődik. Öreges pajkoskodással dönnyögi. — öreg vagy már „Jancsi“, nem tudod ugye, hogy az ilyen öreg kakasnak nincs sok becsülete, — aztán csak úgy magával évelődre hozzáteszi, — te se hiányzol senkinek, akárcsak én. Jancsi, a vén kakas mintha meg akarná hazudtolni az öreget, fakóvörös szárnyaival nagy csapkodásba kezd és csőrével a puha földből egy vékony gilisztát halász elő. •« Ni csak ni, még legénykedik is -s- mormogja tettetett háborgással Ignác bácsi, aztán elfordul és aprókat pislákolva másfelé tekint- get. Hunyorogva végignéz az üres utcán, tekintetét végighordja a házakon. Elnézi az esőverte kerítéseket és a kandikáló apró ablakokat. Valamit csinálni kéne, de nem tudja mihez kezdjen. Az egyik kiskapu alatt a résen tarka kölyökkutya bújik az utcára. Farkcsóválva körülnéz, s odatart, ahol néhány sárgapihés kisliba csipkedi a poros gyepet. Játszani szeretne, de mivel a kislibák semmi hajlandóságot nem mutatnak holmiféle játékra, visszafordul és ismét bebu- vik a kiskapu alatt. Ennyi mozgás van az utcán semmi több. Ignác bácsi kijebb lép a kiskapuból, aztán úgy néz fel-alá hátha mégis meglát valakit. — Magam vagyok az egész utcában, — mórikáz és tűnődve igazgatja elnyűtt fekete kalapját. Ez a kalap is régi portéka. Eredeti színét már csak a karima fölött lévő két ujjnyi széles körbefutó esik, a kalapszalag egykori helye tanúsítja. Evégből még jó is, hogy leszakadt ez a szalag, bár Ignác bácsi régi i6 komája éppen ezen akad fel mindig. Amikor beszélgetnek, bölcs beletörődéssel szokta megállapítani. — Hallod-e Ignác, ez a te kalapod már egészen elöregedett. Miránk hasonlít ez a kalap. Se színünk, se hasznunk, se formánk. Ilyenkor döcögősen nevet a két öreg és hogy Ignác bácsi is mondjon valamit, rendszerint eképpen szál. — Nem egészen, no nem egészen. — ezt persze minden meg- nyőződés nélkül mondja. Hiszen minek hazudjon az ember saját manónak. Beérné ugyan ő kevéssel is. ríehá* csendes belenyugvással tudomásul veszi, hogy nem törődik véle senki. Igaz, jól esne azért, ha néha ajtót nyitna rája valaki, valaki a város első emberei közül. A tanácselnök, vagy a párttitkár. Ugyláiszik, nagyon sok aoiguk van és talán nem is tartják érdemesnek, pedig Ignác bácsi, — ha nem is várja, — mégis nagyon megörülne, ha egyszer ajtót nyitnának rá. Leültetné maga mellé az elnök elvtársat és jó kibeszélné magot. Majd megtudnák akkor, hogy nem vén ember ő, csak idős. £ gnác bácsi most csak áll a ház előtt és ráérősen spekulál. Nem gondol semmire. Aztán eszébe jut, hogy elballaghatna Mihályhoz, ha ugyan az is otthon van. — Megnézzük, ráérünk, — s tempósan elindul. A kiskaput nem zárja be, hiszen őtőle vinni nem vihetnek, legfeljebb csak hozhatnak. Megy, ballag az öreg az utcán. Az egyik ház előtt ráérősen megáll, s komótosan ránehezedik görcsös megyfabotjára. Mikor itt elmegy, mindig cszébejut a régi történet. 30 esztendeje éppen ilyentájt a falusi csendőrök büszkén jelentet ték a főszolgabírónak „befogtunk minden vörös kutyát“. Hanem aztán másnap leesett az álluk, mert Ignác bácsi néhány társával reggelre teleszórta az utcákat röpcédulákkal. A röpcédulákat pedig éppen ennek a háznak az udvarán, az orgonabokrok alján tartották. Jó hely volt ez nagyon, mert a csendőr- tiszthelyettes apósa lakott itt. — Ej-ej, te kerítés, de sokszor megmásztalak. Csak azóta megkoptál egy kicsit. Igazán rendbehoz- hatná ez a Csurom a házaelejét, ha már itt lakik — motyogta Ignác bácsi és azzal tovább megy. í 1 reg komáját nem találja Otthon. Nézelődik hát egy darabig, majd komótosan visszaballag. Mihez kezdjen. Megáll újból a ház előtt. Amint nézelődik az utcán, egy embert lát közeledni. — Nézd, csak nézd, ez meg Jóska, a tanácselnök, — állapítja meg valami várakozó nagy örömmel. Az elnök feléje tart. Nincs valami oó hangulatban. Sűrű fekete szemöldökét összehúzza s úgy néz ki, mintaki nagyon haragszik, pedig nem mérges, csak erősen gondolkodik. A tegnap esti tanácsülésen jár az esze. Ott történt, hogy Markó, — ez a minden lében kanál ember, — hogy hogyse — egyszeribe szóba hozta: szégyen, gyalázat nem törődni az öregekkel. Lám az öreg Ignác bácsi háza is összedől, agyon találja nyomni az öreget és akkor nem lesz, aki tartja a hátát, — hangoztatta Markó vészjósló hangon. A vb. tagok csak hömmög- tek, az öreg Hollő nekicsücsörítette a száját, de mint mindig, akkor is idejében eszébe jutott, hogy ezen a helyen nem szokás köpködni. Ibolyka, a DISZ titkár meg helyeselte Markó beszédet. —■ Bizony-bizony gondoskodni kell az öregekről, mert mi is oda jutunk. — A tanácselnök majdhogynem hangosan elnevette magát. Milyen ájtatos arccal beszélt ez az Ibolyka. Elég az hozzá, hogy mégis csak az ő szavai ráztak fel a tanácstagokat. Sárkány Jóska azt ajánlotta, hogy társadalmi munkával javítsák meg íz öreg Ignác bácsi házát. Lehurrogták, — mondván — nincs anyag. Hat akkor mit csináljanak? Addig, addig tanakodtak, míg végül is kisütötték, hogy legjobb lesz szociális otthonba küldeni az öreg Balogh Ignácot. Ennek a dolognak az elintézésével megbízták a tanácselnököt. Es az elnök most azon tűnődött, hogy is álljon az öreg elé. Valahogy eddig nagyon megfeledkeztek Ignác bácsiról, s talán zokon is veszi, hogy a szociális otthonba akarják küldeni. — Hát most már mindegy, legjobb lesz ezen hamar túllenni. — Oda is ért Ignác bácsi háza elé, megnöccintette kalapját, köszönt. Jó egészséget Ignác bátyám. — Neked is tanácselnök elvtárs, — fogadta az öreg széles mosolyin- tással. Lám mégis csak ajtót nyitottak rám. Bizton valami tanácsot kér tőle az elnök. — Merre jársz fiam — szólott kedveskedve. Az elnök igyekezett túllenni a beszélgetésen. — Ignác bácsi, maga öreg ember ... Az öreg szeme felcsillant, no lám mégis valami tanácskérésről van szó, meg akarják hallgatni az idősebb véleményét. Az elnök tovább beszélt. — Szóval idős ember, egyedül van. nincs aki gondját viselje. Mit szólna hozzá, ha elküldenénk egy szociális otthonba. — Ignác bácsi szeme kerekre nyílt, arca egyszeriben megfakult. — Szegényházba ~r- szólt szomorúan, — hát lábalatt vagyok én itt? A tanácselnök idegesen gyü- rögette vászonkabátja gallérját. Érezte, hogy elhamarkodta a dolgot, nem tudta mit mondjon. Ignác bácsi előtt meg mintha összedőlt volna a világ. Itt élt SO esztendeig, itt ebben a házban siratta el édesanyja, mikor lefogták és hosszú rabságba vitték, ö ültette az udvar közepén lévő almafát és most innen akarják elvinni. Rekedt hangját alig lehetett hallani, amikor újból megszólalt. Inkább panaszos nyögés volt ez mint beszéd. — Nem megyek én innét sehová, nem megyek, mégha agyonvernek, akkor se. Azzal kinyitotta a kiskaput, lassú öreges léptekkel véglg- botorkált az udvaron, háta meggörnyedt, mintha egyszeriben nagyon megöregedett volna. — Úgy várta, olyan nagyon kívánta, hogy majd egyszer eljön ide hozzá a falu első embere, s mikor eljött, ilyennel hozakodik elő. Leült a jó öreg küszöbre, kalapját fáradt mozdulattal levette fejéről és a térdére tette. Széjjelnézett az udvaron, de nem látott semmit, mintha sötét éjszaka lett volna. Szeméből kipottyant egy fáradt könnycsepp és le gurult fakószürke csüngő bajuszára. GORKD LENINGRADBAN IRTA: BORISZ GLOVACKIJ Angol divatkiállitás Moszkvában Junius 9-én Moszkváiban, a Gorkij központi kulturparkban angol női divatkiállitás nyílt meg. A kiállítás június 30-ig tart. A pavilion kiállítási termében a hat legjobb angol manequin mutatja be a modellekéi;, amelyek tizenegy neves angol cég készítményei. Ruha-, kosztüm-, fehérnemű-, cipő-, ka- lap-modelleik, kozmetikai cikkek és egyéb női toalette-tárgyafk szerepelnek a kiállításon. A MEGYEI FILMSZÍNHÁZAK MŰSORA iunius 18-20-ie Helység neve: Dátum: Film elme: ABADS2ALÖK 19—20 Özönvíz előtt CIBAKHAZA 19—20 Elveszett melódiák FEGYVERNEK 18—20 Üj partok felé JASZALSÖSZENTGYÖRGY 18—20 Egy nap a parkban jászapáti 18—20 Űri muri jászarokszallAs 18—20 Csók a stadionban JÁSZBERÉNY 18 Dóllárpapa JÁSZBERÉNY 19 Szülőföld muzsikája JÁSZBERÉNY 20 Húsz János JASZDOZSA 18—20 Argentínától—Mexik ■ g JASZFENYSZARU 18—20 Római lányok ■TASZJÁKOHALMA 18—20 Leszámolás jaszkisér 18—20 Partizánlány JASZLADANY 18—20 Kis Katalin házassága KARCAG 14—19 Első szerelem KISÚJSZÁLLÁS H—29 Gábor diák KUNHEGYES 18—20 Vörös pipacs KUNMADARAS 18—20 Scott kapitány KUNSZENTMARTON 18—20 Forró szivek MEZŐTÚR „Dózsa“ 18—20 9-es kórterem MEZŐTÚR „Szabadság" 14—20 Holnap már késő ÖCSÖD 18—20 Aranyantllop RAKOCZIFALVA 18—20 Békében élni SZOLNOK „Vörös Csillag18—20 Kis Mukk története SZOLNOK „Tisza“ 18—20 Harc a sínékért SZOLNOK „Kert“ 14—20 Koncert SZOLNOK „MÁV Millénium“ 20—21 Taxi úr TISZAFÖLDVÁR 15—20 Gróf Monte Christó n. rész TISZAFÜRED 18—20 Ma este minden véget ér TISZAKÜRT 19—20 Léha asszony TÖRÖKSZENTM1KLOS ..Kert" 18—20 Papa, Mamam, ö meg En TÖRÖKSZTMIKLOS ..Dózsa" 14—20 Csavargó TURKEVE 18—20 Mágnás Miska UJSZASZ IS»-29 Körhinta A haladó emberiség 1956. június 18-án emlékezik meg Gór klj halálának 20. évfordulójáról Leningrádban szeretettel őrzik azokat az emlékezetes helyeket, amelyek a nagy orosz író életéhez és munkásságához íűződmek. Gorkij 1899 októberében járt először Pétervárott. Abban az időben már temert író volt, akinek nemcsak folyóiratok és a lapok közölték írásait, hanem egyes művelt is kiadták. Ma is áll még az a régi ház a Nagyezsgyinszkaja- utca sarkán (ma Majakovszkij-u.), amely első lakhelye volt a fővárosban. Itt a „Zizmy” című folyóirat szerkesztőjének lakásában élt. Ebben az időben Alekszej Makszri- movics Gorkij közvetlen kapcsolatban állt a „Zsizny” legális marxista folyóirattal, amelyben új alkotásai megjelentek. A folyóirat szerkesztőségét a politikai rendőrség „szocialista klub”-nak tartotta. Gorkij itt találkozott a főváros forradalmi körei és az irodalmi élet különböző képviselőivel, itt folytatta írói munkásságát. A folyóirat 1901 áprilisi számában jelent meg „A viharmadár dala” című műve, amelyet kortársai úgy fogadtak, mint a közelgő forradalmi vihar hírnökét. A cári titkos rendőrség ezután rövidesen betiltotta a folyóiratot. Gorkij 1901-től kezdve a „Zna- níe” szerkesztőségének helyiségében, a Nyevszkij-Proszpeklen folytatta forradalmi tevékenységét. A .Znanie” kiadóvállalatot K. P. Pjatnickij vezetésével irodalmárok szervezték és Gorkijt rövidesen bevonták a vezetőség munkájába. Az 5 eszmei irányításával a „Znanie” a legkiválóbb írókat egyesítette és harcot indított a reakciós irodalom el’en. A „Znanie” helyiségében találkozott titokban Alekszej Makszá- movics a bolsevik párt képviselőivel, akik fontos pártmegbízatásokat közvetítettek, mint például illegális könyvtárak létesítése a munkások részére, az üldözött bolsevikek külföldre jutásának megszervezése. Gorkij együtt volt a néppel az 190S január kilenced'iki „Véres vasárnapon” a Palota-téren. Egy év múltán megjelent „Január 9.” című elbeszé’ésében, majd számos későbbi írásában és végül a „Klim Szamgin élete” című regényében többször visszatért e nap eseményeihez. A „Véres vasárnap” gyötrő hatása alatt még aznap forradalmi kiáltványt írt, amelyért azután letartóztatták és az orosz forradalmárok több nemzedékének tömlőéül szolgáló petropavlovszki erődbe zárták. Alekszej Makszimovics egészségi állapota a börtönben erősen megromlott de ennek ellenére, amint engedélyezték, azonnal hozzákezdett az orosz értelmiség sorsíró1 szóló darab megírásához. A cári kormánynak nem volt elegendő terhelő adata arra, hogy „nagy” pert indítson, az orosz és külföldi közvélemény az író védelmére kelt. s ígv (óvadék ellenében) szabadlábra helyezték. A forrada’om hulláma 1905 őszére az egész országban oly magasra csapott, hogy a halálra rémült cári kormány október 17-én kénytelen volt közzétenni kiáltványát, amelyben ál,nőkul ..a polgári szabadság megingathatatlan alapjait” ígérte a népnek. Politikai amnesztia folytán a Gorkij elleni eljárást megszüntették és visszatért a fővárosiba, ahol azonnal felkereste a bolsevik lap szerkesztőségét. A „Novaja Zsizny” első legális bolsevik lap szerkesztősége, amelynek megalapításában és munkájában Gorkij tevékeny részt vett. a Nyevszkij-Proszpekit 68. szám alatt volt. A lapot, a kilencedik számtól kezdve V. I. Lenin szerkesztette, hasábjain Gorkij számos harcos cikke jelent meg. A szerkesztőséiben találkozott Gorkij először Leninnel, 1905 novemberében. „Emlékszem, hogyan jött felénk Lenin valamelyik hátsó szobából és sietett Alekszej Maximovieshoz. Hosszan keze tszorítottak. Lenin mosolygott, Gorkij pedig nagy zavarban volt” — írta emlékeiben M. F. Andrejev. Rövidesen ismét találkoztak és Lenin egész estét töltött Gorkij lakásában, a mai Vossztanyija-utca 20. számú házban. Ugyancsak ebben a lakásban folyt le 1905 november 27-én a Központi Bizottságnak az a történelmi ülése, amelyen megvitatták a moszkvai fegyveres felkelés előkészítését, a „Borba" című lap moszkvai kiadását és a marxista irodalom kiadását Gorkij segítségével. Azon az rétén Qorkij sokáig beszélgetett Leninnel. „Nehéz ábrázolni Lenin természetességét és állandó szellemi frissesógét. Gondolatai, mint iránytű, mindig a dolgozó nép osztályérdeked felé fordultak.” így maradt meg az író emlékezetében a szeretett vezér alakja, akinek áldásos befolyása egész további irodalmi és társadalmi tevékenységének irányát meghatározta. Gorkij lakása rendőri megfigyelés alatt állott és a moszkvai felkelés elfojtása után házkutatást tartottak nála. 1906 elején Gorkij értesült arról, hogy isimét le akarják tartóztatni és külföldre utazott. Több esztendeig élt távol hazájától, mert a cári kormány „Az anya” című regénye megjelenése után hosszabb börtönbüntetéssel fenyegető bírói eljárást indított ellene. Az író 1914 előestéjén érkezett vissza Pétervárra, ahol hét esztendőn át a mai Gorkij-út 23. számú házban lakott. A forradalom előtti esztendőkben itt irta „Az emberek között” című önéletrajzi regényének egy részót, valamint számos elbeszélést. Lakásától nem messze volt a „Parusz” kiadó és a ,Letopisz” folyóirat szerkesztősége, amelyet Gorkij röviddel visz- szatérte után alapított. Az imperialista háború éveiben a cenzúra nyomása ellenére a ..Letopisz” volt Oroszországban az egyetlen legális folyóirat, amely következetesen harcolt a háború, a sovinizmus és a naciona’izmus ellen. A szerkesztőségben találkoztak a különböző munkásszervezetek, főként a bolsevikok küldöttei. Gorkij régi vágyát valósította meg, amikor tervszerűen foglalkozott a fiatal írókkal. V. Ivanov, Fegyin és sok más szovjet író emlékezik írásaiban arról, milyen gonddal és figvelem- mel kísérte Gorkij a fiatal író- nemzedék fejlődését. 4 ezőrlet hatalom első éveiben Gorkij fontos kulturális munkát folytatott. Az ő lakásában döntötték el az első szovjet színház — ma Gorkij nevét vise’ő leningrádi Drámai Nagy Színház — alapításának kérdését, számos megbeszélést tartottak a tudomány, az irodalom és a művészet kérdéseiről. Ebben a lakáéiban szállt meg 1920- ban régi barátjánál. H. G. Wells, a nagy angol író. Ez a ház vélt Gorkij utolsó ásandó lakhelye Leningrádban. Amikor később, 1928-ban, 1929-ben, majd 1931-ben Leningrádban járt, az. „Európa” szállodában lakott.Gorkij életének és munkásságának emlékét ereklyeként őrzik Leningrádban. A leningrádi színházakban ma is játsszák a „Kispolgárok” című darabját, amelyet először Pétervárott mutattak be. A Drámai Színház műsortervében állandóan szerepel a „Jegor Buli- csov és a többiélt” című darab, amelyet Gorkij 1931-ben, utolsó leningrádi tartózkodásakor adott át a színháznak. V. V. Iszajev szobrászművész és J. A. Levinszon építész most öntik bronzba Gorkij alakját. Az emlékművet rövidesen felállítják a Gor- kij-úton, a ház előtt, amelyben a nagy orosz fró élt. Nemzetközi újságíró találkozó Helsinkiben A Helsinkiben június lö-én megkezdődött nemzetközi újságíró találkozóra 40 országból több mint 200 újságíró érkezett, köztük lapkiadók és szerkesztők, szemleírók, tudósítók. Nagy képviselete van a latin amerikai, ázsiai, afrikai és európai országoknak. A napirenden az igaz tájékoztatásnak és az újságírókat hivatásuk gyakoriásában akadályozó okok kiküszöbölésének. az újságírói munka jobb anyagi feltételeinek kérdései is szerepeltek; A szovjet—japán kulturális kapcsolatok kiszélesítéséért A szovjet bélkebizottság meghívására Moszkvába érkezett az ázsiai országok közti szolidaritás japán bizottságának küldöttsége. N. A. Mihajlov, a Szovjetunió kulturális ügyeinek minisztere fogadtá a küldöttséget és részletesen ismertette előtte a szovjet kultúra és művészet fejlesztésének terveit. Tacudzo Tszikava fró, a küldöttség vezetője azt a reményét fejezte ki, hogy ez a találkozás elő fogja mozdítani a két ország kulturális együttműködésének fejlődését.
