Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-17 / 143. szám

1958. június 17. ■* SZOLNOK MEGYÉT NBPEAP 3 Bizalom a párt, a nép iránt olyan erőforrásunk, amellyel leküzdjük a nehézségeket Dávid Ferenc elvtárs országgyűlési képviselő beszámolója Kun sxentmár ionban tésre kötelezte őket, de a tényle­EXPORTRA TERMELNEK Az Aprítógépgyár Tassi lemczlakatosbrigádja a kínai exportra ké­szülő szén úsztató cellákon dolgozik. A képen MATOK ANTAL, TASSI KALMAN. BANKA ANTAL cs MOLNÁR JÓZSEF Óvjuk gyermekeinket a nyári betegségektől Dávid Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, ország­gyűlési képviselő június 15-én, pénteken este beszámolót tartott Kunszentmártonban a járási kul- turházbam. A község dolgozóinak minden rétege képviselve volt a gyűlésein s a jelenlévő munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek nagy érdeklődéssel hallgatták Dá­vid elvtárs szavait Beszámolójában néhány alapvető kérdést vetett fél az elmúlt idő­szak politikai eseményeivel kap­csolatban, melyek a dolgozó nép körében is széles visszhangot kel­tettek. „Az SZKP XX. kongresszu­sának az egész szocialista fejlő­désre nagy kihatása van. A mi ha­zánkra nézve is hatalmas a jelentő­sége s ha jól alkalmazzuk tanítá­sait, hamarosan ki tudjuk javítani azokat a hibákat, melyeket mi is elkövettünk” — mondotta többek között Dávid elvtárs. Ezután a kül­politikai síkon elért eredmények­ről beszélt, majd rátért szocialista építésünk néhány problémájára. Hangsúlyozta, hogy második ötéves tervünk sokkal reálisabb feltételeit szabja meg fejlődésünknek, mint az első ötéves terv, mely további előrehaladásunk alapja volt ugyan, de a mi sajátos viszonyainkat nem vette kellően figyelembe s ez egy sor hibára is vezetett.­— A szocializmus építése akkor lesz igazán vonzó minden dolgozó ember számára, ha minden nap láthatják, hogy a szocializmus együttjár az életszínvonal emelke­désével, — mondotta Dávid elv­társ. — A terv irányelveiben meg­jelölt 25 százalékos életszínvonal- emelkedés minden feltétele adva van, tő'ünk függ, hogy ezek meg­valósuljanak.­A továbbiakban az anyagi érde­keltség fokozásában előttünk álló feladatokról beszélt Dávid elvtárs, majd rátért a túlzott centralizáció­ból és a bürokratikus munkamód­szerekből eredő hibák elemzésére. Mindinkább ki kell fejleszteni a helyi hatáskört, hogy minél nagyobb önállósággal intézhesse a nép a maga ügyeit, e nélkül nem lesz helyi felelősség, kezdeményezés és nem fog növe­kedni a politikai öntudat, — hang­súlyozta; Amikor az életünk különböző terü­letein meglévő formalizmus felszá­molásának szükségességéről szólt Dávid elvtárs és elmbndta, hogy ezádáig az országgyűlési képviselők munkája is igen gyakran csak for­mális vdt, a közönség soraiban felcsiattant a taps. — Remé1em, nem azt tapsolják, hogy formális volt a parlamenti ülés? — kérdezte tréfásan. — Azt, hogy erről mi is tudtunk és örülünk, hogy végre bátran be­szélünk róla — kiáltott fel a kö­zönség köréből valaki A Hazafias Népfront működésé­ről szólva elmondotta Dávid elv­társ, hogy nagyon sok hibát követ­tünk el ezzel kapcsolatban. Sok megnyilvánulás, kijelentés hang­zott el a Népfrontról, de maga a mozgalom tiszavirág életű volt, je­lentősége elhalványodott. Nem volt ez helyes. Ezeket a taktikázásokat meg kell szüntetni; A Hazafias Népfront mozgalomra szükségünk van, hogy minden magyar dolgo­zót — tudatos ellenségeinket ki­véve — égy széles táborba fogjunk össze, hogy tevékeny részeseivé váljanak a szocialista építésnek. Befejezésképpen a kölcsönös bi­zalom szükségességéről beszélt Dá­vid elvtárs. — A „ne szólj szám, nem fáj fejem" közhitet fel kell váltania az „úgy beszéljünk, ahogy érzünk, ahogy gondolkozunk“ légkörnek. A párt, a kormány bí­zik a nép hűségében, szorgalmában s a kölcsönös bizalom olyan erőfor­rásunk, amellyel leküzdjük a ne­hézségeket s mihamarabb minél több eredményről s mind kevesebb hibáról tudunk beszámolni, — fe­jezte be képviselői beszámolóját Dávid elv társ. A továbbiakban a gyűlés részt­vevői szóltak hozzá a beszámoló­hoz s intéztek kérdésit Dávid elv- társhoz; Kardos Balázs elmondta, hogy úgy látszik, nálunk az anyagi ér­dekeltséget egyesek igen furcsán értelmezik. PL a Zalka Máté Tsz- nek a Klslángi Állami Gazdaság a megrendelt nyolc vagon búza vetőmagot késve szállította le, s amellett még rossz minőségűt is küldtek; A bíróság ugyan kártéri­ges kar mégis csak megmarad, ke­vesebb terem s érmék az ország is kárált látja. Ne csak a mennyiségi tervet, a minőségit is nézzék te­hát az egyes gazdaságok. — Háromszor borították fel az évi tervet a felsőbb szervek s ez a terv lejáratása — mondotta Vin- cze elvtárs, a gépállomási dolgozók nevében. A szocialista munkaver­seny is lehetetlenné válik ezáltal. De hasonló a helyzet a bérezéssel is. ősz óta háromszor változtatták, a dolgozók nem tudják nyomon követni, bizalmatlanok, zavarja az emberek nyugalmát, munkaiked- vót, — Ami a tanácsok önállóságát illeti, még sokan semmibe veszik a tanács véleményét — mondatta Földvári elvtárs. Pl; a Beflsped, miután szó van róla, hogy a ta­nácshoz kerül, igyekszik Szolnokra „átmenteni” a felszerelést s a ta­karmányt sem biztosítja. Vagy az Élelmiszeripari Minisztérium — a tanács megkérdezése nélkül jelölt ki egy helyi raktárát a Nagykőrösi Konzervgyár céljaira, holott a ga­bona raktározása megoldatlan kér­dés a községben; Dajka élvtársnő azt tette szóvá, hogy a dolgozó emberek szavát sok esetben mellőzték ezidáig. Forma­ságnak látszik, mégis több annál, hogy pl. a járási küldött értekezle­ten főleg csak a hivatalos hozzá­szólók beszéltek, mert az elnökség „szortírozta” a beadott cédulákat. A besenyszögi Zagyvamenti Ter­melőszövetkezet az elmúlt év őszén alakult. Ez az első közös esztendő. A tagok az elmúlt év őszén 162 hold búzát vetettek s már az első hónapokban jól kihasználták a szö­vetkezeti gazdálkodás adta lehető­ségeket. A búzaföldet műtrágyá­val erősítették meg. A gyomosabb Faragó József, a jászárokszál­lási Táncsics Tsz elnöke. Kétszázhúsz tag ügyes-bajos dol­gával törődik, 1500 hold földön irányítja a gazdálkodást. Évek óta ismerem. Mindig siet; Még soha nem találkoztunk úgy, hogy ráért volna. Ilyen még nem fordult elő, de az már megtörtént, hogy ebéd közben zavartam, mondván: most úgy sem dolgozik, s akarva-aka- ratlanul megfoszotttam még attól a csepp ebédutáni szabad idejé­től is. Most újból beszélgetünk. A szö­vetkezeti iroda egyik meghitt sar­kába húzódtunk. Faragó élvtárs ingujjra vetkőzve könyököl az asz­talon. Nyár van. S , körülöttünk lusta csend. Beszélgetünk, de ez egyszer nem úgy, mint máskor. öt esztendeje, hogy Faragó elv- társat a Táncsics Tsz tagjai el­nöknek választották. Mi minden történt azóta. Van olyan tsz szép számmal, ahol 1951 óta már az ötö­dik-hatodik elnöknél tartanak. Ez pedig nem jó, mert minden elnök- csere olyan, akár a költözködés.:: — Mesé’jen. Faragó József arcán szerény mo­soly bujkál; — Sokat „verekedtünk” öt év alatt. Legtöbbet önmagunkkal kel­lett viaskodni. Kezdetben a tagok többsége nem ismerte magáénak a földet; „Ha éljön az ősz, majd osztanak” így vélekedtek jópáran. — Ceruzával szórakozottan iikál az előtte lévő papírlapra. S mint­ha csak magának mondaná, él­gondolkodva folytatja: — Ej, nehéz is volt az. Aztán, ahogy mentek az évek. egyik zár­számadást követte a másik, és las­san-lassan mindenki megértette, nem ád itt senki semmit, ha nem dolgozunk. Nevet az elnök, arca féld érül. — Volt nálunk egy-két olyan esz­tendő is, amikor a kukoricatörést szárvágás követte, a szárvágást pe­dig kapabetakarítás. Ezt a trak­torosok végezték szántás közben, ök szedték össze a tagok áltál el­hagyott szerszámot. Mit számított egy-egy kapa, vagy kasza? Az a jó. hogy ma már csak nevetünk ezen. Elmúlt. Minden tagnak ne­vén a szerszám s erre vigyáz. Nemcsak azért, ment ha elvész, így aztán sok tsz-tag csalódottan tért haza; Dénes eivtárs elmondotta, hogy még kultúrális téren is nagy a bürokrácia. Bővelkedik tehetséges embereiében a járás, azonban megfelelő anyagi erő híján — amely elakad a felsőbb szerveknél — nem tudják kibonta­koztatni ezeket a lehetőségeket. Kérdésit is intézett Dávid elvtárs­hoz, hogy a parlamentben hogyan fogja szóvátenni az itt felsorolt javaslatokat; Az idő előrehaladottsága ellenére is tízen szóltak hozzá a beszámoló­hoz és mindegyik felszólaló igen szenvedélyesen, az igazságba ve­tett hittel és bizalommal, bátran és őszintén beszélt. Többen is hangsúlyozták, mennyire helyeslik ennek a légkörnek a kialakítását s amint mondatták, az az időszak már a múlté, amikor a jószándékú bírálatot is a „megalkuvó” vagy „a tömegek uszályába” esett kifeje­zéssel vissza lehetett utasítani; A gyűlésen elhangzott hozzászó­lások után Dávid elvtárs válaszolt a felvetett kérdésekre. Hangsúlyoz­ta, hogy a jövőben ezt a kapcso­latot méginkább el fogják mélyí­teni és mint választóinak képvi­selője, igyekezni fog az elhangzott problémákra miélőbb megoldást találni, illetve választ adni; F; T, P. területen pedig vegyszeres gyom­irtást végeztek; A Zagyvamenti Termelőszövet­kezet 162 holdas gabonatáblája 12— 13 mázsás holdanként! átlagter­mést ígér. Hogy a várható termést a tagok minél kevesebb szemvesz­teséggel takarítsák be, aratásig növényápolás zömét el akárják vé­gezni; meg kell fizetnie, hanem azért, mert a szerszám az övé. Akkor is az övé volt, de még nem hitte; Elnézem Faragó etvtónsat; Nap­tól égett homloka csak ott fehér, ahol a micisapka takarni szokta. Szája szegletében két mély ránc; Milyen derűs mégis ez az ember. Pedig mennyit kellett beszélni, hadakozni, amíg megérttette egyik­másik taggal: a „miénk” magasz­tos fogalmát. Vajon öt év alatt mikor érte a legnagyob öröm? Kí­váncsi vagyok. Válaszol. — Egy héttel ezelőtt sikerült egy gépkocsit vásárolni. Ennek örülök legjobban. Elmesélem a gépkocsivásárttás körülményeit., Erre a járműre nagy szüksége volt a szövetkezetnek. Vásárlására az idén nem terveztünk be pénzt. Ügy adódott azonban mégis, hogy ha pénzünk van, szerezhetünk gépko­csit. Én ezt egy közgyűlésen el­mondtam a tagoknak. És mi tör­tént? A szövetkezeti gazdák egy­másután szólaltak fél: „Én kétez­ret adok, én háromezret, én négy­ezret” és még az esite összejött a gépkocsivásáriósihoz szükséges 52 ezer forint. A tagok kölcsönözték. Én akkor éreztem legjobban, hogy erős, nagyon erős, a mi szövetke­zetünk. — És öt esztendős munkájának mi a legfőbb tanulsága, Faragó élvtárs? Nem válaszol azonnal. Tűnődve kinéz az ablakon, látszik rajta, hogy erősen gondolkodik. — Hogy is mondjam ezt rövi­den, de mégis érthetően? Talán példát hozok fel. Legutóbb a má­sodik brigád a növényápolással el volt maradva. Ügy gondoltam, hogy ezt az elmaradást csak abban az esetben pótolhatják, ha odairányft- jufc az építőbrigádot. De mielőtt ez megtörtént volna, elmentem a má­sik két növénytermelő brigádhoz és beszéltem a tagokkal. Megmond­tam, mit akarunk tenni; „Hát elnök elvtárs, ez bizony nem lesz jó. A második brigád tagjainak is akkora a területe, mint a miénk. Nyújtsák meg egy kicsit e. napot, és akkor majd utolérik magúkat.” Rájöttem, hogy ez a javaslat sokkal jpbb, mint az én elgondolásom; Elmondtam a Alig egy-két évtizeddel ezelőtt még igen sok anya vesztette el gyermekét, mielőtt örülhetett vol­na első szavainak, gyönyörködhe­tett volna tipegésében. mielőtt lát­hatta volna értelmének fejlődését. A csecsemők 20—25 százaléka el­pusztult, mielőtt elérhette volna az egy éves kort. Ez a magas halálo­zási arányszám már a múlté, ma már 6—8 százalék; Amíg az orvosi tudomány el nem érte a jelenlegi fejlődési fokot, igen sok gyermek halt meg különböző táplálkozási és főként fertőző be­tegségben. Több betegségről (pl. májgyul­ladás) kiderült, hogy fertőző eredetű, mint több más, csak eddig nem tartották annak. Az eddig elért eredmények azon­ban nem azt jelentik, hogy ölhetett kézzel megálljunk. Á múlt sötétsé­géről a tudomány lerántotta a lep­let, s az előrehaladáshoz, az ered­mények további javításához a ka­pu nyitva áll előttünk. Ehhez azon­ban a társadalom segítségére is második brigád tagjainak is, hogy mit javallottak a többiek. A máso­dik brigád tagjai másnap már ko­rábban kezdték és későbben hagy­ták abba a munkát, és három nap alatt az elmaradást behozták. Ez­zel azt akarom mondani, hogy öt esztendős munkám legfőbb tanul­sága: semmit sem egyedül a ma­gam feje után, hanem mindent a tagokkal; Egyszerűen, haftáskeltés nélkül, meggyőződésből mondta ebeket a szavakat. Aztán másról, mindenfé­léről beszélgettünk; Szőbakerült magánélete is, — öt év alatt hány szépirodal­mi könyvet olvasott? Kicsit restelkedve válaszol. Uj- jaán számol. Olvastam a Csendes Dont, azt is két télen keresztül, a Volokalamsz- ki országutat, és Szaibó Páltól az Is­ten malmait. Meglepődöm. — Ennyi az egész? — Sajnos. Moziba is egy hónap­ban jó, ha egyszer eljutok. Elhallgattunk mind a ketten. Hát létezik ilyen? Ilyen nagy ára lenne Faragó elvtárs ct, esztendős munkájának. Annak, hogy az egy­kori párszázezer forint helyett ma 3,500.000 forint a közös vagyon? Nincs annyi ideje, hogy olvasson, hogy moziba járjon? Miért van ez? Faragó elvtárs kéretlenül vála­szd; — Ne higyje, hogy a szövetke­zeti munka rabolja el a áss bad időm. Nem. Az értekezletek töm­kelegé. Egyáltalán nem túlzók, he­tenként 2—3 értekezleten kell részt vennem; Ezeknek a megbeszélé­seknek kétharmada egyszerűen szóismételgetés. Gyors számolást végezek. S ki­derül, hogy amíg Faragó elvtárs öt év alatt 3 szépirodalmi köny­vet olvasott, s ez alatt az idő alatt szűkén számolva 1560 órát, tehát 8 órás munkanapot alapul véve, több mint 190 napot töltött érte­kezéssel. Ide temette szabadidejét, magánéletét; Szükség volt erre? Nem; Még tovább beszélgettünk volna, de Faragó elvtársnak újból men­nie kellett. Hová? Értekezletre.­Szekulity Péter. szükség van; Minden évszaknak vannak fel­adatai. Télen a meghűlés, nyáron a bélbetegségek ellen kell védekez­ni, s gyermekeinket különös gond­dal védeni. Nyáron a fertőző bélhu­rutok leselkednek nemcsak gyer­mekeink egészségére, de a felnőt­tekre is. Nálunk a dizentéria (ré­gen helytelenül vérhasnak hívták) a hastífusz, a gyermekbénulás és a járványos májgyulladás azok a fertőző betegségek, amelyek ellen a társadalom tehet a legtöbbet. Bebizonyítottan hatásos védőol­tás ezek közül csak a hastífusz el­len van. A többi ellen az egész­ségügyi dolgozók irányításával ön­tudatos társadalmi munkával lehet legeredményesebben harcolni. A felsorolt fertőző betegségeknek kútforrásai a bacillushordozók. va­lamint a betegek váladéka, szék­lete. nyála, esetleg vizeletük. A fer­tőzött váladék viszi a betegségek kórokozóit tovább, s terjeszti a be­tegséget, ha nem tesszük idejében ártalmatlanná. A fertőzés leggyak­rabban a legyek közvetítésével tör­ténik. de elég gyakran a gondtalan emberek okoznak újabb megbete­gedéseket; A nyári bélhurutos fertőző be­tegségeket egyszerűen piszok betegségeknek is szokták ne­vezni Ott lépnek fel és terjed­nek el, ahol piszok és légy van, Köztudomású, hogy a legyek ott szaporodnak és tanyáznak, ahol életlehetőséget találnak, vagyis ahol trágya, szemét áll rendelkezésük­re a táplálkozáshoz, a szaporodás­hoz. Felvetődik a kérdés, mit tegyen társadalmunk, hogy a tudomány által adott lehetőségeket felhasz­nálva segítséget nyújtson a nyári fertőző betegségek elleni védeke­zéshez. A válasz egyszerű; Tartsuk tisztán házunk táját, la­kásunkat, ruházatunkat, védjük meg élelmiszereinket a szennyező­déstől és különösen a legyektől. — Csak tiszta élelmiszert fogyasszunk és adjunk a gyermekeinknek. Mos­suk meg a gyümölcsöt és evés előtt mindig mossunk kezet. Ne engedjük gyermekeinket beteg közelébe. Irt­suk a legyet, ne tűnünk meg trá­gyát, szemetet környezetünkben, tartsuk rendben az ámyékszéket. Figyelmeztessük a gondtalan, tu­datlan, vagy rosszindulatú embe­reket. Gyermekeinket neveljük egészséges, rendszerető életre; Mu­tassunk előttük jó példát. Sok szülő a járni tanuló, vagy en­nél kisebb gyermekét nyáron kite­szi az udvarra a földre, hadd csusz- szon-másszon. Talán titokban méc arra is gondol, hogy — mint hajdan a mondabeli Anteus — titokzatos erőt nyer a ..földanyától“. Az nem baj. ha a kisgyermek mezítláb jár meleg időben, de legtöbbjének van igen rossz tulajdonsága: szereti kós­tolgatni a földet; Az udvari és kerti földeken mindig rengeteg giliszta pete van és így csaknem százszáza­lékosan bizonyos, hogy a gye­rek gilisztás lesz, Vakargatni fogja az orrát, öklön - dözik, fájlalja a hasát, étvágytalan lesz és nemcsak sok gondot okoz szüleinek, de fejlődésében is visz- szamarad. Csuszó-mászó gyermeket tehát ne tegyünk közvetlen a föld­re. A beteg gyermeket vigyük orvos­hoz. A betelt felnőtt keresse fel az orvost, vagy hívjuk ki hozzá, ha ál­lapota úgy kívánja. Fogadjuk meg az orvos tanácsát, s a betegséget ne titkoljuk el akkor sem. ha úgy gon­doljuk, kárunk származik a követ­kező intézkedésekből. Nyílt eljárá­sunkkal a társadalmat védjük, ez Szolnok megyei Közegészségügyi Járványügyi Állomás. Tizenhárom mázsa búza holdanként öt év alatt három szépirodalmi könyv, 1560 óra értekezlet

Next

/
Oldalképek
Tartalom