Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-17 / 143. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKl VIII. évfolyam, 143. szám, 1956. június 17. vasárnap.

Teljesítsük részleteiben is a második negyedéves tervet

Ebben az évben már új ötéves tervünk megvalósításán dolgozunk s nem mindegy az, hogyan kezdünk. A kevésbé sikeres indulás nemcsak azzal a kellemetlen következménnyel jár —, hogy megfeszített munkával kell pótolni az adósságot, hanem csüggedést is okoz, kétséget a következő — semmivel sem könnyebb évek — kimeneteléről. Ha az előző negyedévet nézzük — megyénk, iparvállalatainak munkáját — könnyen megállapíthatjuk, hogy nálunk nincs ok a kétkedésre, sem a csügged ésre. A nehéz tél ellenére is termelési tervét 5.5, termelékenységi tervét 3.7 százalékkal szárnyalta tül megyénk ipara. A munkások vállalásuk szerint több, mint kilenc és félmillió értékű árut termeitek terven felük

Ipari üzemeink erejét, ütőképességét bizonyítja, hogy 35 vállalat közül első negyedévi eredményei alapján 12 nyerte el az élüzem kitüntetést.

Ahogy az első negyedévi eredmények alapján semmi ok sem veit arra, hogy kétségbevonjuk a következő negyedévek jó kimenetelét, úgy most sincs semmi ok az elbizakodottságra. Annál is inkább, mert mintha csak megelégeltük volna a sikert, már a második negyedév első hónapjában, áprilisban is csak papíron maradtak a tervek. Mennyiségben majdnem öt. termelékenységben 4 százalékos adósságot szereztek vállalataink. Május sem volt sikeresebb, lemaradt a Törökszentmiklósi Bamevál, a Malomipari Egyesülés, a papírgyár, a megyei építővállalat és más üzemek. Most a negyedév utolsó hónapjában. júniusban kell majd törleszteni a kéthavi adósságot s lesz olyan hely. ahol ez nem megy máshogy, mint túlórázással, rohamozással, nagyarányú tervszerűtlenséggel. Csak súlyosbítja a helyzetet, hogy legnagyobb vállalataink, mint a Tiszamentt Vegyiművek, a Mezőgazdasági Gépgyár, a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó ex- parüköbelességeiket nem teljesítették s ebből nagy kára keletkezett népgazdaságunknak.

Nem lennénk igazságosak, hogyha a lemaradást csak a vezetés hibáival, a szervezetlenséggel magyará,znánk. Voltak objektív

okok is, amit semmiképpen sem helyes véka alá rejteni. Ilyen pl. az anyagellátás problémája, melyet tudvalévőén az új ötéves tervben megszabott irányelvek valóra váltása küszöböl ki majd véglegesen. Az alapanyaggyártó ipar és a nehézipar anyagot szolgáltató ágai nagyobb ütemben fejlődnek maid. mint a feldolgozóipar s így a ki- sebb-nagyobb zökkenők esetén is megfelelő lesz az anyagellátás.

Voltak hibák, bizonytalanságok a tervezésnél is. Semmiképpen sem helyes az, hogy pl. a Papírgyárnak. — melynek amúgy is minden erejét lekötötte a téli lemaradás pótlása, — utólagosan 100 tonnával felemelték a tervét. Több bolyén, — mint a Törökszentmiklósi Gépgyárban is — úgy készítették el a terv különböző részeit, hogy az üzem nem ismerte a termelési programját sem, jóllehet ez a kiinduló alapja minden részlettervnél':.

Ettől eltekintve számos kérdésben az üzemen belül is meg lelteken volna találni a hibák kijavításának médiát. Az egyenletes termelés nem erénye legjobb üzemeinknek sem. A Fényomóban, Aprftégépgyárban nem tudják úgy beosztani a munkát, hogy egyenletes tempóban végezzenek a hó végére. A Tisza. Cipőgyárban, almi pedig minden . feltétel, megvan ehhez, májusban például nem is az utolsó napon, hanem szinte az utolsó órában teremtették elő azt a hiányzó, néhány pár cipőt,, ami kiadta a májusi 100 százalékos terv- teljesítésit. Szabályos éjjeli őrjárat kutatta át a műhelyeket, hogy megleljék a „tartalékokat”, amit az éjjeli műszakban benntartott raktárosoknak átadhatnak.

A Törökszentmiklósi Gépgyár, mely tervét túlszárnyalta ugyan, a tervszerűség ellen vétett, pedig .ez nem kevésbé fontos, mint a mennyiség. Az egyik új gyártmányból, az egyirányú boronából csak töredékét teljesítette előirányzatának, más gépből, . alkatrészekből többet állított elő. Az új gép munkáit főleg az hátráltatta, hogy kezdetleges technikát alkalmaztak a gyártásnál s így nyilván nem is tudták azt az eredményt e1émi, mint a szalagszerűen beállított, jól felszerszámozott többi mezőgazdasági gép készítésénél. Természetesen elvhez azt is tudni kellett volna, hogy hány darabot gyártsanak le ebben az évben, merthiszen esetleg néhány száz darabért nem kifizető külön gyártószalagot beá’lítani.

Júniusban üzemeink nem akarnak adósságot hagyni a következő negyedévre. — Ezért teret kell engedni a dolgozók kezdeményező készségének, Undületének. Arra ugyanis nem lehet számítani, hogy az objektív akadályok a második negyedév htáralevő két hete alatt megszűnnek. Az emberi akarattal, találékonysággal azonban gyakran le lehet küzdeni a legnagyobb nehézségeket is. Éppen ezért nagy gondot kell fordítani a most kibontakozó, augusztus 20-a tiszteletére folyó versenyre.

A vasutas üzemekben, ahol már április közepén kezdetét vette a készülődés, eddig is igen szép eredményeket hozott. A Járműjavító munkásai havonta átlag 10—15 teherkocsit — 1—2 mozdonyt adnak ki terven felül. A szolnoki Fűtőház, forgalom, pályafenntartás dolgozói is szép sikereket értek el. Üjabb, változatosabb formák alakultak ki néhol. A Téglagyári Egyesülés telepei az önköltségcsökkentésért versenyeznek egymással A Tisza Cipőgyár fiataljai között tovább tart az export brigádok vetélkedése. A Vegyiművekben a kemencések és a savüzemiek vállaltak párosvereenyt és júniusban az áprilisi lemaradást behozva, teljesíteni altatják a második negyedéves tervet. A verseny változatos formája, különféle iránya elősegíti azt, hogy a mennyiségi tervtedjesitésen túl az önköltségi termelékenységi, tervszerűségi, minőségi, stb. tényezők is teljesíthetők legyenek.

Sofr ßeentfinkben azonban kihagyják a számításokból a versenyből adódó lehetőségeket s száraz statisztikai adatokká alacso- nyítják le a dolgozók kezdeményezését. Vagy ami még ennél is rosszabb — nem foglalkoznak vele, mint a Szolnok megyei Építő- vállalat sok munkahelyén. Pedig épp itt volna rá a legnagyobb szükség. Ehhez a kérdéshez tartozik az is, hogy minden üzemünkben hasznosítsák a terwita során elhangzott termeléssel egyszerűsítéssel kapcsolatos javaslatokat, s — amit az üzem saját hatáskörében elbír. — valósítsák meg belőlük. Az újítók, ésszerűsítők táborának tovább kell növekedni a második negyedévben is, ha azt akarjuk, hogy a terv valósággá legyen.

Álljanak mostmár minden üzemünkben a pártszervezetek a második ötéves terv teljesítéséért folyó harc élére, hogy ne veszítsük el élüzemeinket, hogy egyetlen vállalatnak se kelljen a lemaradás miatt szégyenkeznie.

A Hazafias Népfront-mozgalom keretében a béke ügye a nemzeti egység legátfogóbb

alapjává vált

Megkezdődött a Hazafias Népfront tanácskozása

A Hazafias Népfront Országos Tanácsa ma délelőtt ülést tartott az Országház vadásztermében. Az ülés elnökségében helyet foglalt Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Rákosi Mátyás, Dobi István, Harrer Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnökei. Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke, Mihályfi Ernő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Andics Erzsébet, az Országos Béketanács elnöke, Vas Istvánná, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke.

Szabó Pál elnöki megnyitójában megemlékezett a tanács legutóbbi ülése óta elhúnyt Szalvay Mihály, Zsiray Miidós és Czapik Gyula tanácstagokról. Az ülés résztvevői egyperces félórással áldoztak emlék üknek.

A napirend elfogadása után Mihály fi Ernő, az Országos Tanács főtitkára terjesztette be az elnökség beszámolóját a népfront-mozgalom helyzetéről és további feladatairól.

— Azért gyűl tünk össze — kezdte beszámolóját Mihályfi Ernő, —, hogy mérlegre tegyük hazafias népfront-mozgalmunk másfélesztendős munkáját, megvitassuk a népfront-mozgalom kibontakoztatásának új feltételeit, megerősítésének lehetőségeit, a megnövekedett feladatait, határozzunk a Magyar Do’gozók Pártja Központi Vezetőségének javaslatáról, hogy a Hazafias Népfront egyesüljön a bé- kamozga1 ómmal, a magyar nőmozgalommal, és fűzze szorosabbra kapcsolatait a Magyar—tízovjet társasággal.

Á Népfront munkáját elemezve elmondta, hogy a nemzeti egység elmélyítésének minden lehetősége adva van hazánkban, de természetesen dolgoznunk, sokat kell dolgoznunk érte.

Beszéde további részében Mihályfi Ernő az MNDSZ, a béke- mozga’om és a Hazafias Népfront egyesítéséről szólt.

— Világosan kell látnunk,- hogy ez nem egyszerű egyesítés, nem puszta szervezeti elhatározás, hanem fordulópont, minőségi változás a Hazafias Népfront életében. Rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy a népfront-mozgalomban olyan évtizedes tapaszt a’atta! rendelkező mozgalmak egyesülnek, mint a nőmozgalom és a békemozgalom. A Hazafias Népfront-mozgalom keretében a béke ügye a nemzeti egység legátfogóbb alapjává válik.

Mihályfi Ernő a következő szavakkal fejezte be beszámolóját: „Biztosan érezzük, hisszük, hogy a Hazafias Népfront-mozgalom olyan korszak küszöbére, érkezett, amelyben munkánk a béke híveinek millióival és sokszázezres női táborral együtt gazdag gyümölcsöket fog érlelni egész népünk javára.

A további vitában felszólalt Rálcosi Mátyás elv társ, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának al- elnöke. (Beszédének ismertetésére visszatérünk.)

A tanácskozás a továbbiakban

határozati javaslatot fogadott el. amely a többek között felkéri a népfronfbizottságokat. valamint az MNDSZ helyi elnökségeit és á Béke-bizottságokat, hogy együttes üléseiken tárgyalják meg a határozatot, az ebből folyó teendőiket. Egészítsék ki a népfrontbizottságokat és azok elnökségét a nőmozgalom és a békemozgalom Vezetőivel. A határozat ezután felsorolja a megerősödött Hazafias Népfront-mozgalom legfontosabb feladatait.

Az elnök javaslatára az Országos Tanácsot új tagokkal egészítették ki, majd Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke bejelentette, hogy mivel a Hazafias Népfront tevékenysége nagymértékben kiszélesedik, s mivei jövőbeni munkáját fokozottabban az irodalomnak kívánja szentelni, a Hazafias Népfrontban eddig viselt tisztségéről lemond. Szabó Pál javaslatára a tanácsülés résztvevői a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökéül Apró Antalt, a Minisztertanács elnök- helyettesét választotta meg. Szabó Pál pedig, mint alelnök, működik tovább. A tanácsülés Apró Antal zárszavával ért véget.

Á dolgozó nők világkonferenciájának harmadik napja

Szombaton folytatta tanácskozását a dolgozó nők világkonferenciája. Elnökké Hegyi Gizellát, a Textil- és Ruházati-ipari Dolgozók Szakszervezetének elnökét választották meg. Az első felszólaló Evelyne Howley, a Nagy-Britannia Colne-i textilipari szál: szervezeti bizottságának tagja volt.

— Hazánkban nagyon kevés az óvoda és az egyéb gyermekgondozó intézet — mondotta. — Szalcszer- vezetünk feladata, hogy a nőknek az ezzel laapcsolatos követeléseit támogassa.

Sajnos, a mi országunkban sem mondhatjuk még, hogy a nők az egyenlő munkáért egyenlő bért kapnak a férfiakkal. Magát az elvet elfogadták, a gyakorlatban azonban ez nem valósult meg.

— Angliában az összes munka- kaerök egyötöde nő. A nők zöme a gépiparban dolgozik, amely az angol export 30 százalékát adja. Jogos- tehát az a követelés, hogy a nők megfelelő fizetést kapjanak végzett munkájukért.

A továbbiakban Evelyne Howley az angol dolgozók helyzetéről beszélt .::

— A textiliparban a legutóbbi 12 hónap alatt 90 gyárat zártak be. Ez lett az eredménye az automata gépek és munkapadok bevezetésének, illetve alkalmazásának főleg a lancashire-i textilgyárban.

Bulganyin és Hruscsov elvtárs angliai útjával egyidőben az angol szakszervezeti képviselők a kormányhoz fordultak küldöttségül: útján és közölték: nagyon szeretnék, ha a kormány meghallgatná véleményüket. Sok nehézséget okoz a munka intenzitásának növelése, amely a munkatermelékenység fokozásáért folyik. Ugyanis munkás- nőink rendkívüli módon kifáradnak, és ezért nagy tüntetésekre, sőt sztrájkokra került sor a Standard Motors gyárban, az új munkamódszerek bevezetése ellen.

Végül arról beszélt, hogy a konferencián hallotta: a gyarmatokon élők mérhetetlen kizsákmányolása mind-mind azt mutatja, hogy a dolgozóknak van mit tenniök azért, hogy a világon megteremtsék a békés, boldog jövőt, a jobb megélhetést.

Már kelnek a kiscsibék az új szolnoki csibekeltetőben

lLjj ég kopasz falakat, felárkolt gödrös udvart, építőanyaghalmazokat és szorgalmasan dolgozó embereket lehet látni a Szolnoki Csibekeltető állomáson. Egy év sem telt bele és újabb üzemmel gyarapodott Szolnok város ipara. Kétszázezer kiscsibét keltenek itt ki háromhetenként az építkezés befejezése után.

A keltető termet február közepén már elkészítették és szerelésre átadták. Hosszú időbe telik, amíg húsz darab, egyenként tízezer tojás befogadóképességű keltetőgépet üzemképes állapotba hoznak. A géppark beállításához is időben hozzákezdtek és annyira haladtak, hogy április 27-én öt gépen megkezdhették a próbakeltetést, ami a várt jó eredménnyel végződött. És ha most benézünk a nagy, modern keltetőterembe — bár még folynak a szerelési és mázolási munkák — csibe csipogást hallhatunk kiszűrődni eqves génekből. Az első pillanatban ez képzelődésnek tűnik, mert ki gondolná, hogy ebben a befejezetlen épületben, ahol mén villany szereléseket. vakolást és ÚŐonrozást vénednek már megkezdődött a lenalábi' is rántani való korban — mindenki számára kedvelt kiscsibék keltetése. Rövid néhány vámon belül két ás fél névből közel 18 ezer baromfit szedtek ki és adtak át a termelőszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak.

Ma már összesen öt gépben melegítik a tojásokat, keltetnek. Tiz gép teljesen elkészült és folyamatosan elkezdik ezekkel is a munkát.

íyf eg kell jegyezni, a keltető ál- lomás elkészülést határideje jul. 31. Az építkezés dolgozói azonban a»hátráltató körülmények ellenére határidő előtt végeznek u munkákkal. Az őszi anyaghiány és a téli nagy hideg, közel négy hónapos kiesést okozott. De nem,olyan emberek dolgoznak itt, akik lehetetlennek látták volna az épület ponn.7 elkészítését. Megfogták, a munka keményebb végét és egyik napról a másikra valósággal a földből nőttek ki a falak. Tizenhatfele szakma képviseltette macát, szinte egyazon időben, — A jó munkaszervezés folytán soha nem fordult elő. hony példávl a kőművesek munkája akadályozta volna az ácsok, üvegesek, vagy akár a vizvezetékszere- lők előrehaladását. Hogy ez a szervezettség ilyen magas nívójú volt érdeme Szekeres László építésvezető elvtársnak és a -unkások fegyelmezettségének. Ennél az építkezésnél szinte szokatlan, ritka fogalom az indokolatlan hiányzás. Ha valakinek az építők közül sürgős elintézni valója van és egy napot mulasztania kell, már jő előre ielzi azt építésvezetőjének és elkéredszkedik

A munkások nem is vándorolnak ezen a munkahelyen. Az építést egy törzsgárda végezte, amely kezdettől itt dolgozik. A munka megkezdésekor Bede Béla kőműves brigádja rakta a falakat. Február utolján

többet közülük, s magát a csopor vezetőjét is elvitték az MTH-ho: oktatónak. Meg kell vallani, jó mes terekre bízták a jövő kőműveseinek nevelését. A kezük alól kikerülő szakmunkások biztosan becsülettel megállják helyüket az ország építésében. A Bede brigád töredékéből alakult Piszkozub Tgnácz csoportja. Az egész idő alatt az elődjeik nyomdokain haladtak és tervüket. minden alkaloméi, minőséní munkával túlteljesítették.

T/ adász Béla ács is elejétől fogva itt dolgozik. Az össze t zsaluzást és egyéb ács munkát másodmagával végezte el az egész épületen, Germán Ilona négy fős segédmunkás csoportja is törzsgárdája a?, építkezésnek. Mindezek az építők és a többiek is dicséretet érdemlő munkát végeztek, ennek köszönhető, hogy határidő előtt, másfél hónappal, már a tegnapi napon megkezdődhetett a csibekeltető szakaszos átadása. A hátralévő munkákat még e hónapban befejezik. Júliusra már csak a kerítés betétrácsok beállítása marad, amit előreláthatólag a jövő hónap 10-re szállít csak le a Kecs keméti Lakatosipari Vállalat. Mén így is, körülbelül tiz nappal határ idő előtt befejezik az összes építkezési munkát, őszre már a Szolnoki Csibekeltetőben kelt baromfiakból is nagy mennyiségű rántott csibének való kerül a lakosság asztalára,