Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)
1956-06-08 / 134. szám
2 SZOLNOK MEGVEI NÉPLAP 1056. június 8. PARTÉIÉT+ A bizalom növeléséért A községi párt-végrehajtó bizottság iránti tisztelet, bizalom fejlesztése igen fontos feltétele a falu lakói között végzett politikai munkának. Csakis így érhető el, hogy a dolgozó parasztok meggyőződésből kövessék a pártszervezet útmutatását, hitelt adjanak minden szavának. A tiszabői községi párt-végrehajtó bizottság éppm ezért nagy gondot fordít arra, hogy a dolgozók bizalommal forduljanak ügyesbajos dolgaikkal a párt helyi szervéhez, érdekeik következetes védőjét, hű segítőtársukat lássák benne. Magyar elvtárs, a községi párt- bizottság titkára — együttműködve a tanács vezetőivel — eddig is sokat tett a dolgozó parasztok érdekében. Jórészt a párt-végrehajtó bizottság és a tanács közbenjárásának eredménye például az is, hogy a gépállomás mintegy 1000— 1500 holdnyi talajmunkát végez az egyénieknek, s a munka minőségével kapcsolatban kevés a kifogásolni való. A szakszerűbb gazdálkodás érdekében mezőgazdasági tanfolyamot szerveztek a párt-végrehajtó bizottság aktív támogatásával. Mintegy ötven dolgozó paraszt ve4t ezen részt. A tanfolyam sikerét bizonyítja, hogy őszre újabb szakelőadás-sorozat szervezését kérik a dolgozók. Mással kapcsolatban is lemérhető a párt-végrehajtó bizottság fáradozásának eredménye. A földművesszövetkezet például az 5 figyelmeztetésére szerezte be a szőlő permetezéséhez szükséges anyagot Mindent egybevetve azonban még korántsem lehet azt mondani, hogy minden rendben van. Az egyre erősödő bizalom, a mindgya- kcribb tanácskérés mellett érezhető még a helyi pártmunka régebbi, helytelen gyakorlatának, a meggyőzés eléggé háttérbeszorításának káros következménye. Éppen ezért a párt-végrehajtó bizottság figyelmének sokkal szélesebb körre kell kiterjedni, s megvizsgálni, mi bántja a dolgozókat, miben lehet nekik segíteni. íme néhány példa: Tóth József és még jónéhány dolgozó paraszt — előre számítva arra, hogy elapaszt a tehene — az esedékes tejbeadási mennyiségen felül adott be tejet, hogy ne legyen hátraléka akkor sem, ha már nem tud fejni. Felfigyelt erre a tejátvevő, s buzdította őket, hogy „szerződjenek, mert akkor többet kapnak a tejért“. Azt viszont már „elfelejtette1' nekik megmond danj, hogy a szerződési kötelezettség teljesítése nem számít be a beadásba. Lehet, hogy ezzel eleget tett a „szempontnak, esetleg több prémiumot. kapott, de helyesen mérlegelve az esetet, megengedhetetlenül járt el, mivel a gazdálkodóknak mindenféleképpen eleget kell tenni állampolgári kötelezettségüknek. Elsősorban erre kellett volna figyelmeztetni őket. Hasonló problémák adódtak más felvásárló szerveknél is. Ez arra enged következtetni, hogy munkájukat nem kísérte kellő figyelemmel a párt-végrehajtó bizottság, s így azok néha helytelenül értelmezett vállalati érdekből a dolgozó parasztok rovására végezték tennivalóikat. Nyilvánvaló, hogy ez megengedhetetlen. Van még egyéb probléma is, amivel behatóbban kellene foglalkozni a párt-végrehajtó bizottságnak. Akad például olyan gyógyszer, melyet csak a járási székhelyen lehet megkapni. (Nemcsak Tiszabőre, a járás többi községére is jellemző ez.) Ahány embernek van ezekre szüksége, annyinak kell útiköltségre pénzt kiadni és időt tölteni. Miért nem lehet ezeket a gyógyszerféleségeket a helyi gyógyszertárakban is beszerezni? Ha kevés van belőlük, akkor kis mennyiséget kellene le- juttatni, de valahogy változtatni kellene ezenA földművesszövetkezette] kapcsolatban: Egy hónap óta nem lehet kocsikenőcsöt kapni, a gazdálkodók Fegyvernekre járnak érte. Annál inkább bosszantó az ilyen eset, mert ugyanazok a személyek intézik mindkét községben az áruelosztást. A férfi készruhák miatt is jogosan elégedetlenek a vásárlók. Olcsóbb, öt-hatszáz forintos ruhákból — melyek igen kelendőek — kevés a választék. Ha valaki ilyet akar venni, akkor rendszerint Szolnokra kell utaznia. Látszólag nem nagy problémák ezek, mégis törődni kell velük, mert az ilyen ügyek intézésén keresztül is mérik a dolgozók a párt- végrehajtó bizottság segítőszándékát, s ezáltal nagyobb hitelt adnak annak akkor is, ha a parasztság boldogulása érdekében a tsz fejlesztésről esik szó. S. B. KITÜNTETETTEK BÉKY PÁL, a tiszafüredi leányiskola helyettes igazgatója „Az oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést kapta. LADÁNYI IMRE, a Szolnok Városi Tanács oktatási osztályának gazdasági csoportvezetője „Az oktatásügy kiváló dolgo- zója‘‘ kitüntetést kapta. Két traktoros brigád az éves terv teljesítése előtt Az állami gazdaságok traktoros brigádjainak versenyében a Karcag—tilalmasi gazdaság két haterő- gépes brigádja igen nagy előnyt szerzett. Csáki Pál brigádja e hét elejéig 91, Mándoki József brigádja pedig 90 százalékra teljesítette éves tervét. A két brigád együttvéve csaknem 10 000 normál holdnyi talajmunkát végzett az idén. Bár az első, illetve a második helyet nehéz lenne a traktoros napig elvenni Csáki Pál, illetve Mándoki József brigádjától. Mindkét brigád tagjai jobban igyekeznék, mint eddig valaha. A traktoros napig ugyanis teljesíteni akarják éves tervüket. Még nem lehet tudni, sikerül-e nekik, mert a verseny legizgalmasabb szakaszában nem óránkénti jelentgetéssel töltik idejüket. Az elkövetkező napokban körülbelül 150—200 normálholdat kell teljesíteniük. A nagyszerű munkában teljes erejével részt vesz Győri József traktoros is, akinek pedig egyénileg már nem kell igyekeznie az éves terv teljesítéséért, ugyanis jelenleg csaknem 180 százaléknál tart. Az állami gazdaság központjában szombaton este ünnepi vacsora lesz a traktorosok tiszteletére és a dolgozók igen szeretnék, ha az éves tervét teljesítő két brigád tagjainak egészségére koccinthatnának. Tito és Kardeli beszélgetése amerikai újságírókkal Vorosilov fogadásán Belgrad (MTI.) A belgrádi rádió moszkvai tudósítója beszámolt K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége Elnökének Ti tő elnök tiszteletére adott szerda esti fogadásáról. A Kreml nagytermében a külföldi újságírók, de főleg az amerikaiak, ahogy az ilyen esetekben szokás, körülvették Tito elnököt és különböző kérdéseket intéztek hozzá — írja a tudósító. Tito elnök közvetlen hangon, angolul válaszolt a hozzáintézett kérdésekre. Többek között az egyik amerikai újságíró megkérdezte Tito elnöktől, nem gondolja-e, hogy éppen Jugoszlávia segíthetné elő a Szovjetunió és az Egyesült Államok közeledését? Tito elnök azt válaszolta, hogy ez igaz, ő is úgy véli, hogy Jugoszlávia segíthet e tekintetben, mégpedig nemcsak az amerikai-szovjet viszony, hanem a Szovjetunió és más országok közötti viszony meg’ javításában is. Ezután ismét az amerikai rádió- állomás munkatársa szólalt meg és félig tréfásan azt mondotta: itt az ideje, hogy Tito elnök ellátogasson Washingtonba is, majd megkérdezte Tito elnököt, szeretne-e Washingtonba menni? Tito nevetve válaszolt: Miért ne? Természetesen, ha meghívnak. Végül pedig egy újságíró megkérdezte Tito elnöktől, szóbake- rült-e már a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége közötti pártkapcsolatok kérdése s vajon a jugoszláv vezetők óhajtanak-e ilyen kaocsolatot teremteni? Tito elnök válaszában azt mondotta, hogy eddig még csak az államok közötti kapcsolatokról volt Az angliai London (MTI.) Az angol közvélemény figyelmének középpontjában Lang neves londoni ügyvéd ügye áll. Lang az Imperial Chemical Industriernek, a világ egyik legnagyobb vegyipari trösztjének évi ötezer fonttal datált jogtanácsosa volt. Állambiztonsági okokból elbocsátását határozták el. Az indokolás: Lang felesége férjhez- menetele előtt a kommunista párt tagja volt. • Januárban vállalata felhívta Lang-et, mondjon le állásáról. A kormány ugyanis nyomást gyakorolt a vállalatra Lang eltávolítása érdekében, az állami rendelések visszavonásával fenyegették a vállalatot, ha nem akadályozzák meg, hogy Lang bizalmi beosztásában titkos értesülésekhez férhessen hozzá. Lang nem volt hajlandó megválni állásától. Most, amikor elbocsátása küszöbön áll. Lang nyilatkozott több angol lapnak. A Times-nek adott nyilatkozatában elmondta, hogy sohasem rokonszenvezett a kommunizmussal. szó, de nem látja okát, miért ne lehetne e kérdésről is beszélgetni és miért ne állhatnának fenn ilyen kapcsolatok. Mi kapcsolatot tartunk fenn sok más szocialista párttal és haladó pártokkal, miért ne tarthatnánk fenn kapcsolatokat a szovjet párttal is’ Hasonló elveken alapuló kapcsolatokra gondol? — kérdezte az újságíró. — Igen — válaszolt Tito elnök; Kardelj alelnökhöz is kérdéseket intéztek az újságírók. A beszélgetés leginkább a német probléma körül folyt. Kardelj hangsúlyozta, hogy a jugoszláv álláspont e kérdésben ismeretes, s igen közel áll a szovjet állásponthoz. Elmondta, hogy a német egyesítés kérdésében lépésről lépésre kell haladni. Arra a kérdésre pedig, milyen összefüggést lát a leszerelés és a német probléma között, Kardelj al- elnök azt válaszolta: reális kilátások vannak a leszerelés kérdésének elSbbrejutására s ez hozzájárulna a német kérdés megoldásához is, de természetesen közös erőfeszítéseket kell tenni mind az egyik, mind pedig a másik kérdés megoldása érdekében. (MTI) Szovjet-jugoszláv árucsere- egyezmény Belgrád (Tanjug). Belgrad- ban jegyzőkönyvet írtak alá a Jugoszlávia és a Szovjetunió közötti áruforgalom további kibővítéséről. A jegyzőkönyv előirányozza, hogy ez év végéig mindkét fél 20 millió dollár értékű árut, szállít. A Szovjetunió búzát, kőolajat és más árut szállít Jugoszláviának, ezzel szemben Jugoszlávia vaskohászati cikkeket, gyapiúszövetet és más árut exportál a Szovietunióba. (MTI) Láng-ügy A háború alatt a katonai hírszerző szervezetben dolgozott és mint vezérkari tiszt, a legtitkosabb állambiztonsági teendőket látta el. A Daily Herald-ban Lang elmondotta, hogy az ellene folytatott hajsza Mccarthy-sta vonásokat mutat. Az angol lapok az ügy alapos kivizsigálását követelik. A Daily Herald vezércikkben foglalkozik az esettel és a politikád boszorkányüldözés megakadályozásáért száll síkra. A Daily Telegraph „tiszta Maecarthy-zmus”-nak minősíti a Lang-ügyet. (MTI.) Egy fiatal angol afomVudóst megölt az áram New York (TASZSZ.) Az United Press hírügynökség harwelli jelentése szerint az Angol Atam- erőhivatal hétfőn bejelentette, hogy Graham Mockins harmincnégy éves főmunkatárs Harwellben egy új protongyorsító kipróbálása közben áramütés következtében meghalt. (MTI.) Az állami pénzből is ésszerűen kell költekezni Megjegyzések egy luxusklubról Korde» Pál elvtárs, a jászberényi fémnyomógyár klubbizottságának elnöke nem árul el semmit, míg a kaeskaringós utcákon, a volt Lehel-szálló ódon épülete felé megyünk. Csak ennyit mond titokzatos mosollyal, ha érdeklődöm. — Majd meglátja az elvtárs, ha odaérünk.;; meg fog lepődni. Valóban meglepődtem. Ahogy benyitunk a hatalmas fényezett kapun, szinte csalogat az eredeti stílusában visszaállított hatalmas lépcsőház. Minden tündöklik már itt is. Az első pihenő után két ívre válnak a széles, kényelmes járásit biztosító lépcsők — s magas, terebélyes folyosóba torkollnak. Miután az egyenruhás klubportás kellő igazoltatás után bebo- csájt, innen megyünk tovább s az igazi meglepetés csak ekkor kezdődik. Valóban csodálatos, hogy mivé tudták varázsolni hozzáértő emberek ezt a tíz éve raktárnak használt öreg épületet. A „magyar szoba” összeállítása művészi munka. A leghíresebb lak- berendezőnek is dicséretére válna. A magyaros motívumokkal díszített függönyöktől kezdve az asztalokig és a falat diszítő mintás cseréptányérokig minden stilszerű Itt. Még a plafonról is sárgafényű — petróleumlámpásnak álcázott — égő világít. Ennek alkóvjában húzódik meg a bárhelyiség. S ez sem akármilyen. A híg Kinizsi — amit itt iszunk, szinte kikívánkozik az előkelő kehelyszerű pohárból. — A legfinomabb cseh üvegből készült — mesélik. Az anyag feszültsége olyan nagy, hogyha nem nedvesen tartják, magától elpattan. Egy darab kb. 26 forint (ha eltörik. a vendégnek csak 10 forintba számolják, de még így sem merünk koccintani.) Azután a társalgóba vezetett útunk, majd a kártyaterembe, bili- árdszobába. Nehéz lenne hűen leírni a fényes berendezést. Mindenhol nikke’ezett csőbútor, süppedős fotelek, bőven omló csipkefüggöny. A csillogó parkettet torontáli szőnyegek borítják, a mennyezetről 20 égős csillár lóg alá, a termek stílusához híven gazdag, kovácsolt díszítéssel (egy híres budai mesternél rendelték.) A színházterem végében diszkréten meghúzódó színpadon vörösbársony függöny redőzik. A mennyezetre felnézni szinte gyönyörűség — művészi gipszdombormű vonul végig az egész hatalmas helyiségen, csak néhány helyen ékelődik bele a csillár, melyhez hasonlót csak a múltszázadbeli várak lovagtermeiben látni. A levegőben még cigarettafüst terjeng itt, az imént mentek ei a belga kereskedők. Rövid idő alatt többmillió forintos üzletet kötöttek alumíniumedényekre. Hangjukat azonban még mindig hallani, magnetofonszalagra vették fel az olvasóterem zenegépén. Az első látogatás alkalmával én is a csodálatos 16.500 forintos zenegép élé állok és hangszalagra kell mondanom véleményem az új klubról. s. Nem fukarkodom a dicsérettel, nem is tehettem, ha igazat akarok beszél.- Hasonló fényűzéssel, ízléssel berendezett terem csoportot ritkán látni s a megyében sehol sincs hozzáfogható. Valamit azonban nem mondtam el — szándékosan. Nem lehettem ünneprontó annyi lelkes igyekezet láttán, mint amivel Szívós klubigazgató, Kovács elnök s a klub- bizottság többi tagjai rendezgetik a klub ügyeit, növelni akarják a látogatottságot. Pedig ez is hozzátartozik az ügyhöz, lépten-nyemon hallani a gyár dolgozóitól, gyakran a kívülálló városiaktól is. Az egyik orvos pl. megjegyezte: „Túlzásba keveredtek a klub építésével, de jó lett volna, ha a költségek egy részét átadták volna a városi kórháznak, hogy megcsinálhassa a gyerekosztályt.” Persze ez valójában lehetetlen. Sosem történhetett meg, hogy két miniszteri tárca zött ilyen kapcsolat jöjjön létre. Mellesleg megjegyezve a klub építési és berendezési költségét 750.ŰOO—1,000.000 forintra becsülik. Azért csak „becsülik”, mert a jóváhagyott beruházási kereten felül még igen „rugalmasan” egy-egy építési vagy berendezési problémát megoldottak. A gyár dolgozói közül egyesek viszont azt kifogásolják, mikor erről jön szó, hogy korántsem tapasztalható ekkora bőkezűség vagy rugalmasság, mikor egyéb jóléti Intézményekről kellene gondoskodni. Itt van pl. a lakótelep. Az impozáns, szép lakóháztömbök környékét felveti a dudva, a gyom. Szemétdombok tarkállanak a fű között. A lépcsőházak gondozatlanok, a pincékben és mindenhol szemét. Igaz, amit Tóth elvtárs, a gondnok mond, hogy a lakók nem törődnek a tisztasággal, egyesek csak kidobják a szemetet az udvarra. Viszont az is igaz, hogy a rendet, a tisztaságot mégis a lakótelep tulajdonosának, a vállalatnak kellene kezdeményezni, mégpedig úgy, hogy körülkeríti az épülettömböt és felparkíroztatja. A virágágyakra mégis jobban vigyáznak, mint a gazra. lem kévé• embert érintenek a munkásszállások sem. Az egyik épület, mely ezt a célt szolgálja, — ahogy a gondnok elvtárs visz- szaemlékezik — két évvel ezelőtt volt kimeszelve utoljára. A szomszédos napköziben is elég vigasztalan kép fogad. S6 gyereknek volna helye — 56 apró ember van bezsúfolva. Az ovónénik attól tartanaié, lesz olyan nap, amikor nem hiányzik senki — s'néhány gyereket nem tudnak aznap hová tenni. Hely pedig volna az épületben, csak néhány falat kellene lebontani, illetve újraépíteni. Juhász Emilia, a vezető, a sok gondba, harcba beletörődve mondja: «— Legalább 20 kiságy kellene, meg 50 takaró. Most — tudja — úgy csináljuk, hogy összetoljuk a kiságyakat s két-három gyerek ta- karódzik egy pokróccal. De meg- igérték. hogy megkapjuk. Igaz, nem 50 takarót engedélyeztek, hanem csak 20-at. mert többre nincs pénz. De így is megoldjuk. Esetleg a derekuk alá nem jut majd, pedig a heverő töri a kis oldalukat. Mikor ezt mondja, az jut eszembe, hogy másnap Kovács elvtárs soronkívüli megbízással Békésre utazik, hogy az ottani ktsz-ben billiárd- és rex-asztalt vegyen a klub részére; A kopott, rongyosszélű szőnyegeket nézem. A torontáli szőnyegeikre gondolok, mikor a takarítónéni elmondja, hogy egyszer egy hónapban porolják ki őket — egy porszívógépet ajánlok — amire szintén nincs pénz. Kár volna tovább sorolni, mi mindent kellene még sürgősen megoldani, ha volna rá anyagi fedezet. A pénzügyi osztály azonban megkötötte magát, úgymond: csak a le- ges-legfontosabbakra jut; (Tavaly 48.000 forintot takarítottak meg a bölcsődén, napközin és egyéb szociális kiadásokon.) Egyedül a klub kivétel *— ennek céljaira minden vám, ami kell: a többek között négy független alkalmazottat tart s a vállalat fedezi havonta tekintélyes ráfizetéseit; (A napközi konyhájára kellene még egy asz- szony, azt már nem lehet.) Itt az Illetékesek azt mondják: azért a megkülönböztetés, mert az egyik a pénzügyi osztályhoz, a másik a beruházásihoz tartozik. Az én véleményem az, hogy még ekkor sem lehet Ilyen lelketlenül rendelkezni az anyagi eszközök felett — ez nem ésszerűségre s főleg nem szocialista gazdálkodásra vall. Ha igazat adnánk azoknak, akik azt mondják, hogy a klubra ilyenformán semmi szükség nem volt — nem sokat hibáznánk. — A vállalatnak ugyanis van már egy kulturháza, modern, nagy és 6zép épület. Csupán ebédlőnek használják, egyébként hébe-hóba van benne valami rendezvény. Igen jó napja lehetett a KGM illetékes osztályvezetőjének, hogy mégis rászánt egy második szinházle- remre és néhány szobára egy gyenge mffliótj Palatínus István*
