Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-08 / 134. szám

1956. június 8.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Hozzászólás az „Egyénekre felosztott terület, vagy munkacsapat66 c. cikkhez

A Szolnok megyei Néplap május 20-án közölte Nagy Mihály törökszentmiklósi mezőgazdász írását. Ehhez lenne néhány hozzáfűzni valóm. Nagy Mihály elvtárs a többi között a következőket írta: ,.A Néplap május 4-i számában megjelent fenti című cikk igen helyesen tárja fel a tsz-ek munka- szervezési problémáit. Sajnos, szakembereink nem tettek ezzel kapcsolatosan semmi észrevételt. Pedig igen sok gondot okoz mind- egyikőnknek egy helyesebb munkaszervezet kialakítása, mert ez erősen befolyásolja a terméseredményeket is,”

Nogy elvtárs eme megállapításával tökéletesen egyetértek. Jó lenne, ha minél többen nyilvánosságra hoznák tapasztalatai kát.

Vannak azonban olyan kérdések, amelyekben a mi brigádunk nézete nem azonos Nagy elvtárséval. Mi az egyénékre felosztott terület mellett vagyunk. Már öt esztendeje, hogy így dolgozunk és nem tapasztaltuk, hogy ez káros lenne, a több termés elérését károsan befolyásolná. Véleményünk szerint a terület egyéni felosztása több szempontból előnyösebb. így például: a különböző növényápolása munkák minősége jobb és ami a leglényegesebb, a családtagok munkába állításának a lehetősége meghatványozódik.

A felosztott területen minden tag tudja, mit kell elvégeznie. — Munkakezdéskor nem várnak egymásra, és este sem. Ha viszont munkacsapatban dolgoznak, akkor egy-két tag több esetben órákhosz- szat várakozna az utolsókra, a lassúbbakra. Ha viszont egyénekre van felosztva a terület, akkor minden tag iparkodik, hogy minőségileg is elfogadható munkát végezzen. Mert ha tegyük fel, először elhanyagolja a kapálást, akkor a másodszori kapálásnál saját maga issza meg előző mulasztásának a levét.

Nem ritka hálunk sem, hogy a napfelkelte már a répa, vagy a kukoricaföldeken találja a tagokat. Ugyanakkor sokszor már sötétedik, mikor hazaindulnák. Nem tapasztaltuk tehát, hogy a munkanap kihasználásának rovására menne az egyénekre felosztott terület;

S még valamit állításunk helyessége mellett. Ahol munkacsapatban dolgoznak, ott nyilvánvaló, hogy mindenkinek egyszerre kell elkezdeni a kapálást, vagy a sarabolást. Igen ám, de az az asszony is szeretne dolgozni, akinek kis családja van. A gyerekek miatt azonban esetleg csak ree géb után mehet ki a földekre. Ha fel van osztva a terület, akkor ezt könnyen megteheti, de ha nincs, akkor már nem. mert hogy néz ki, hogy a többiek már kettőt vagy hármat fordultak a kapálásban, akkor áll közéjük, este meg hamarabb kénytelen abbahagyni a munkát.

Mi van akkor, amikor az egyik tag megbetegszik? — tehetné fel valaki a kérdést. — Ilyen nálunk

is előfordult. Világos, hogy nem hagytuk magára a bajban lévő elvtársunkat. összefogtunk és közösen végeztük el a ráeső területen a munkát.

Nagy elvtára úgy vélekedik, hogy a terület egyénekre való felosztásával kisebbedik a munkacsapat önállósága. Az irányítás pedig nem egyöntetű. Mi ezt nem tapasztaltuk. Nézzünk csak egy példát. Ha mondjuk egy kilenc tagú munkacsapatnak kellene kiegyelni 15 hold cukorrépát, akkor ez sok lenne. De viszont, ha a 9 tagot még ugyanennyi családtag is segíti, »kor már más a helyzet. És. hogy mennyire más, azt saját példánkkal bizonyítjuk. Mi a cukorrépát május 10-ig kétszer sarabol- tuk meg és ki is egyeltük. Emellett a napraforgót is megkapálfuk és a takarmányrépában is elvégeztük a szükséges növényápolási munkát.

M(q a férfi munkaerő a lucernát vágta, addig az asszonyok és a családtagok kiegyelték a dohányos munkacsapat cukorrépáját.

Persze, a területnek egyénekre való felosztása nem lehet valami merev megváltoztathatatlan tervezési forma. Nem jelentheti azt, hogy a brigádokat, vagy munkacsapatokat még szükség esetén se vonják össze, vagy ne csoportosítsák át valami fontosabb munkaterületre. Ilyen előfordul. És éppen ezért az a mi véleményünk, hogy a vezetés, az irányítás legyen sokoldalúbb. A szövetkezet igazgatósága rendelkezzen annyi nagyvonalúsággal, hogy esetenként magabiztosan határozza el, hogy egy- egy időszak — mint például a mostani esős időjárás — munkálatait milyen szervezéssel lehet legjobban elvégezni. Persze, lehetnek más vélemények is, és valóban jó lenne, ha ezekről többet vitatkoznánk. Hiszen ez semmiképpen sem árt. Igaz ugyan, hogy mi Nagy Mihály elvtárs véleményével nem értünk teljes egészében egyet, írásaiból azonban mégis sokat tanultunk.

A jászapáti Alkotmány Tsz Dózsa brigádja nevében:

Nagy D. József brigádvez.

A földművesszövefkearetek első negyedévi tagértekezlete a második 5 éves tervről tárgyalt

Sürgős intézkedést kérünk a Szénbányászati Minisztérium részéről

A közelmúltban tartották meg a földmüvesszövetkezetek első ne- egyedévi tagértekezletüket. Az eredmények és hiányosságok elemzése mellett megbeszélték a második ötéves terv célkitűzéseit is.

A vitában sokan résztvettek, ami mutatja, hogy a dolgozók magukénak érzik az irányelvben közölt célkitűzéseket. Ezek a javaslatok azért is értékesek, mert az a törekvés hatja át, hogy a lakosság igényeit az eddiginél jobban, megfelelőbben elégítse ki a kereskedelem;

Cibakházán többek között azt kérik, hogy gyümölcsaszalót és konzervgyárat létesítsenek, miután a területükön erre minden adottság megvan. Kunhegyesen is két nagyobb létesítmény megépítésére tettek javaslatot. Az egyik, hogy Kunhegyes és Karcag között kövezzék ki a már régebben elkészült földutat, a másik pedig az, hogy építsék fel a kiskörei Tisza- hidat, ami megkönnyítené az északi megyék felé való forgalmat.

Seidner Imre kisújszállási lakos észrevételeit is érdemes megemlíteni, aki elmondotta, hogy a textilféleségekben nincsen tájegységnek megfelelő választék, bár nagy készletek vannak. Sok a nagyrózsás, nagymintás karton, ugyanakkor az ipar nem gyárt szolidabb pettyes, kockás anyagokat, amelyek keresettebbek. Többen kifogásolták, hogy télen nem lehet vásárolni szőrmesapkát, kevés a közepesméretű cipő, amelyek abból adódnak, hogy a gyártó üzemeknek nem jó a kapcsolatuk a kereskedelemmel;

Turkevén azt kérték, hogy vegyék be a tervbe gyümölcs-, zöldség- és burgonyatároló létesítését, amit eddig télen szállítottak nagy nehézségek árán. Az ipar gyártmányai közül a kapák és villák minőségét tették szóvá. Azt kérték, hogy csak jó minőségű anyagból engedjék a gyártást, s azt is a törökszentmiklósi Mezőgépgyár végezze, mivel itt ismerik a tájjellegnek megfelelő igényeket.

Hosszú lenne felsorolni valamennyi javaslatot, azonban az bizonyos, hogy a földművesszövetkezetek tagjai is magukénak tekintik a második ötéves tervet, s mindent megtesznek annak megvalósítása érdekében.

Spacsek La'Os Szolnok, MÉSZÖV

Hatmázsás sertést hizlalnak a mezőgazdasági kiállításra Nagyszénásán

A nagyszénás! Lenin Tsz ben is készülnek az Országos Mezőgazda- sági Kiállításra, s többek közt egy nagysúlyú sertést akarnak a fővárosba küldeni. A Vándor nevű, keresztezett angol fajtájú sertés, amelyet Csonka János tsz-tag gondoz, jelenleg 4 mázsa 80 kilót nyom; úgy tervezik, hogy őszig 6 mázsára hizlalják az állatot.

Igen sok levelet kaptunk megyénk majd minden részéről az elmúlt télen tüzelőbeszerzési nehézségekről. Annakidején s azóta is felhívtuk a földművesszövetkezetek vezetőinek figyelmét, hogy Szolnokról, s a nagyobb városokból a TÜZÉP telepekről szerezzenek be iszapszenet, az kapható,

Felhívásunk eredménytelen ma radt. Az a vélemény alakult ki, hogy Iszapszenet nem érdemes rendelni, mert mire a bányából ideérkezik, nagyrésze eltűnik a vagonból. A MÉSZÖV illetékes előadójának is az a véleménye, hogy a földművesszövetkezeti vezetőségi tagok joggal félnek az iszapszén árusításától, mert a vagonhiány mellett még a szekérfuvaroknál is sok megy kárba.

Ilyen előzmények után mentünk el a szolnoki TÜZÉP Vállalathoz, hogy megvizsgáljuk, mennyiben felelnek meg az elmondottak a valóságnak. Tanulságul leírjuk, s a Szénbányászati Minisztérium illetékes vezetőinek a figyelmébe ajánljuk a következő esetet.

A szállítmány hiánnyal érkezett meg

A Szénértókesítő Vállalat pécsi kirendeltsége feladott 1955. november 16-án, a mezőtúri 909. sz. TÜZÉP telep címére (231 369. sz. vagonban) 240 mázsa iszapszenet. Ezt kísértük végig a papírok útvesztőjében. Ez a szállítmány november 22-én érkezett meg Mezőtúrra, — s a MÁV 162/1955. sz. kiszolgáltatás előtti tényálladéki jegyzőkönyve tanúsága szerint — 4830 kg

hiánnyal.

A telep szabályszerű érkezési jelentést adott, amelyben közölte a hiányt, csatolta a fuvarlevelet, a MÁV tényálladéki jegyzőkönyvét, a három példányban kiállított kárszámlát az érkezési hiányról (917 Ft) s kérte a megyei központ jóváírását.

December 5-én a TÜZÉP jogásza II—134. sz. alatt értesítette a Szén- értékesítő Vállalat pécsi kirendeltségét a hiányról, s a 155/1955. KEB. sz. utasítás értelmében bejelentette a kárigényét. A fuvarlevél adatai- szerint a MÁV a felelős a hiányért, mert az átvett súlyt ő nem szolgáltatta ki, tehát először vele szemben kell fellépni — közölte a Szénértékesítő Vállalat. Az üggyel kapcsolatos összes iratokat átküldték a MÁV BVKH (vagyis „röviden” a Magyar Állam Vasutak Bevételellenőrzési Visszatérítési és Kártalanítási Hivatal) V. osztályának a keletkezett hiány megtérítése végett.

Az ügy döntőbizottság elé került

A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a BVKH elutasította a TÜZÉP keresetét, mivel a hiány „elcsur- gás és beszáradás” miatt keletkezett. Mit csináljon most már a károsult. Visszament a feladóhoz, de

\7ÓTH ISTVÁN.

A KUJON

at)

A z adóhivatal a földszinten van

** s ott elég sötét a folyosó. Kicsit lecsillapodott Koczog, hogy itt már nem olyan feltűnőek. A fordulónál kifújta magát s közben azzal is húzta az időt, hogy hol egyik, hol má6ik ajtóról olvasta le, miféle hivatal lakozik mögötte. Mintha nem tudná réges-régen;..

— Az adóhivatal amarrébb van — mutatott hüvelykujjával maga mögé. Monoki türelmetlenül sürgette,

— Jól van, tudom; Azelőtt is ott volt,

Idegesítette, hogy unokaöccsét így kihozta sodrából a vele való együttlét; Nem kis lenézéssel böffentett neki;

— Menjünk hát, oszt intézzük.

— Hát akkor odaadnám a pénzt, Sándor bátyám. Fizesse ki az adót, aztán az igazolással megyünk a paksus íratáshoz.

Koczog gyámoltalanul cíbálta elő belsőzsebéből a degesz pénztárcát. Reszketett a keze, míg ötszáz forintot kezdett visszaszámolni a háromezerből — ugyanígy rezgeti hangja is az elébb. A torka kiszáradt, összeragadt, amint nyelt egyet- egyet. Most meg újfent megzavarodott: már két százassal többet számolt; Megint kezdte elölről. Akkor meg elrestelte magát a nagygazda- rokon előtt, hogy „filléreskedik”, mikor majdnem ingyen adja a lovakat. Visszagyűrte hát a kijebb húzgált százasokat s tárcástól odanyomta volna a pénzt Monoki markába. Az szabadkozott. Kihasználta, hogy most már a markában tartja Koczogot. Azt tesz, amit ő akar.

— Nem, nem, Isvány . i; Jobb

lesz, ha a pénzt végig te kezeled. Én úgyis veled leszek; Legalább látják, hogy pénzül fizettél ki a lovakért;

II e szeretett volna Koczog el^ tűnni a föld színéről is. Hát mikor bátortalanul beszólt a gyalult lécekből összeácsolt rácson át a tisztviselőnek.

— Adóhátralékot fizetnék.

Ismerte jól a morzsa termetű

Bondit. Kopasz fejetetejét porcelánnak h'nné valaki — annyira síma — ha a dudor-árkok nem juttatnák eszébe, hogy a rózsaszín bőr alatt koponya van. Füle felett két oldalt a hajpárna Piccard professzorra, a világhírű búvár-tudósra emlékeztet. Még a kis pemzli bajusz is az orra alatt;

Nem is emlékszik senki a városban, hogy másvalaki lett volna ennél az ablaknál, mint ez a helyre käs ember, aki hasonlít az édességtől kicsire nőtt barackhoz. Szívós, pozsgás, megvan rajta minden, ami hozzá tartozik, csakhát kicsi; De annál ízesebb. Arról is nevezetes ez a kistermetű szorgalmas tisztviselő, hogy az évente ser- rakerülő öregek-fiatalok futballmeccsen ámulatba ejti fürgeségével a nézőket.

A cingár emberke Koczog szavára odalesett a ménkű nagy főkönyv mellől. Lekapta füle mögül a lila tintaceruzát, szélsebesen számolt még valamit a rubrikák alá fektetett piszkozat papíron, aztán fordult oda ismét.

— Lehet, kérem ..; — Majd engedett hivatali komolyságából, mert személyes ismerőse volt Koczog. — Ne tréfáljon már, Pista bátyám. Hogy volna már magának adóhátraléka. Gazdag ember, mióta a Május 1 tagja;;: Mi újság, régen járt erre? Azám, van-e még' abból a jó maglónak való malacból, amit a szövetkezettől kapott. Vennék belőle — dugta ki kerek fejét a farács ablakán; Látszott, kész egy kis tercierére a hivatali taposómalom rovására.

— Na, csakugyan adóhátralékot akarok fizetni, Pali fiam — izgett- mozgott Koczog és nagy görcsös ujjai ügyetlenül gyűrögették az adókönyvet.

—- Adja már ide — kapta ki a kezéből Bondi és tette volna a saját zsebébe, hogy míg beszélgetnek, nála legyen. Tényleg azt hitte, hogy heccből teszi Koczog. De míg keze mozdult az adókönyvvel, félszemmel rápillantott. Meglepetve olvasta rajta a nevet: „Monoki Sándor”;

T/isszahúzta madárfejét a hiva“ tálnak és bizalmatlanul lesett ki újból a rács mögül.

— Nem cserélte össze valakivel, Pista bátyám? — hitetlenkedett. Nem fér* a fejébe, miért akarja kifizetni a tsz-tag a kulák hátralékát.

Koczog feje besötétült, mint a főtt cékla.

— Tudod, hogy messziről rokon- volt .;; Sándor bátyád — magyarázta, de nagyon nehezen forgott a nyelve.

Monoki összevont szemöldökkel, gyűlölködve figyelte a jelenetet. Szerette volna szétverni annak a mltugrász éhenkórásznak azt az összeaszalodott fejét, amiért levegőnek nézte eddig, öt, Monoki Sándort, aki jóllehet nagybirtokos volt azelőtt, de most kétkézzel építi ezt a szociálizmust vagy micsodát. Rá se hederített a koszos tisztviselő, pedig mindvégig ott állt az unokaöccse mögött.

Haragjába azért egy kis káröröm is vegyült már. Jól bemártotta eddig is a „rokont”. Most már ha akar, ha nem, hozzá kerül közelebb, mert amazoktól távolodik ... Rámcrdult Bondira:

— Magának az a kötelessége, hogy elvegye a pénzt, ha az államnak hozza valaki. Mit firtatja any- nyira?

A kis ember csepp bajusza rézsútos an megnyúlt s maró gúnnyal illesztette bal tenyerét a föle mellé tölcsérnek. Kifelé dűlt, mintha nem hallotta volna, mit mondott Monoki;

A kulák szederjes arca rángatózott, de nem tartotta magához méltónak, hogy mégegyszer megismételje, amit mondott.

Bondi nem is nézett aztán egyikükre se. Még akkor is a főkönyvön volt a szeme, mikor Koczog kezébe nyomta a papírokat s intett, hol kell fizetni

(Folyt, köv.)

mivel az sem volt hajlandó megfizetni követelését, a Fővárosi Döntőbizottsághoz fordult. Kérte, hogy kötelezzék a MÁV-ot, mint elsőrendű alperest a fizetésre.

A Fővárosi Döntőbizottság a keresetlevél egy példányát megküldte a Szénértékesítő Vállalatnak. Erre a vállalat Jog. 12.79/1956. ügyintéző dr. Kiss/Bné 224 298/4. a Fővárosi Döntőbizottsághoz, ügyszám: 8331/1956. —i előkészítő iratot küldött és a képviselettel dr. Antal Miklós jogtanácsost bízta meg. Az előkészítő irat szerint: „;.. a keresetlevélhez csatolt fuvarlevélből kitűnően a szóban- forgó szénmennyiséget hivatalos mérlegeléssel adtuk fel. A 155/1955. KDB. sz. utasítás 35. pontja értelmében a helyközi szállítás esetén az átadás helye ott van, ahol a terméket a fuvarozó továbbítás végett átveszi (feladóállomás, stfa.). Az 50/1955. (VIII. 19.) MT sz. rendelet 16. §-a 1. bekezdés, illetőleg 2. bekezdése értelmében a szá'lító a feladással teljesít, az átadással pedig a kárveszély a megrendelőre száll át;;." (Eszerint a vevő akkor is fizessen, ha semmit sem kap pénze ellenértékeként. S minek ez a sok bürokratikus szám? Az embernek a feje belefájdul az olvasásba.)

A Szénértékesítő Vállalat a továbbiakban kérte, hogy hívják perbe a pécsi Szénbányászati Trösztöt. Újabb levelezések, jegyzőkönyvek, fellebbezések születtek. Ezek másolatait az összes felettes szervek — így a Szénbányszati Minisztérium is — megkapták. Még csak annyit, hogy bekapcsolódott az ügy vizsgálásába a MÁV Jogügyi Hivatal is. A végén a TÜZÉP kérését elutasították. Többszáz embert foglalkoztatnak az ilyen ügyek. Sok kiszállás, napidíj, postaköltség és papír pocsékolódik el, amelyet hasznosabb célokra is fel lehetne használni.

Súlyos károsodás éri a népgazdaságot

Egyedül a szolnoki TÜZÉP-hez eddig 1500 vagon iszapszén érkezett. Ennek mintegy 14 százaléka 210 vagon — „..; csepegett ki szállítás közben a vízzel együtt”; Ennek értéke 268 000 forint, A tájegységre eső fuvardíj vagononként 370 forint, összesen 77 700 forint, az engedélyezett 10 százalék telepi káló fuvarral együtt 247 500, tehát az összes kereskedelmi kár 594 000 forint. Ebből az összegből egy 5 tantermes iskolát, vagy egy 30 férőhelyes bölcsödét, vagy 7 darab közkutat tudnánk megyénkben készíteni.

A fenti összeghez ki lehet még számítani azt is, hogy a Pécsi Szén- bányászati Tröszt csak a szolnoki TÜZÉP viszonylatában ennyivel túlteljesítette tervét, ezért valószínű felvették a prémiumot; A munkások, vagy rakodógépek szén helyett vizet raktak a vagonba, a MÁV-nak a tonnasúly kiesett a tényleges kocsikihasználásból, s a leadó állomásokon utánmérlegelé- seket, jegyzőkönyvezéseket kellett végezni, ami sok jogászt, gyorsírót és más ügyintézőt mozgósított;

Az eddig elmondottak alapján javasoljuk: a Szénbányászati Minisztérium a pontosan megadható adatok alapján állapítsa meg, hogy a feladott iszapszén hány százaléka csorog el útközben. S ezek után a számlák kiállítása alkalmával az átlag százalékot vonják le a számla végösszegéből. Ha ezt teszik, sok munkaerőt tudnak felszabadítani, akik népgazdaságunk más ♦őrületén hasznosabb munkát tudnak végezni.

Fülemen Lajos

Tisztasági nap a mezőtúri Petőfi Tsz-ben

A mezőtúri Petőfi Tsz tagjai elhatározták, hogy a központi tanyában tisztasági napot tartanak; Rendbehozzák az elhanyagolt udvart, otthonosabbá, barátságosabbá teszik az épületeik környékét Az elhatározást tett követte. Hogy a növényápolási munkákkal se maradjanak el, nem hétköznap, hanem vasárnap, június 3-án kezdték a „nagytakarítást”;

Kétszáznegyvenen mentek a központi tanyába és 30 16-, 5 ökörfogat, 4 teherautó, három vontató, valamint egy dömper segítségével rendbehozták az eddig elhanyagolt központi tanyát. Mindezt társadalmi munkában végezték és ilymódon közel 1200 munkaegységet takarítottak meg. Sok termelőszövetkezetben követhetnék a mezőtúri Petőfi Tsz tagjainak példáját;