Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-29 / 153. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1956. június 29.

A kulákkérdés és as ossíályharr

(Részlet Bíró József elvtársnak, n Pártépités júniusi számában „A középparasztsághoz való viszony és az osztályharc néhány kérdése“' c- cikkéből.)

A középparasztfággal való vi- szonyunkon sokat rontottak a kulákok korlátozása közben elkövetett hibák. Ennek lényege az, hogy sok jómódú középarasztot ku- láklistára helyeztek s még ma is kulákoknak tekintik őket. A tényleges kulákok ellen tett minden adminisztratív rendszabály ezeket a középparasztokat is sújtotta. Ez pedig sértette a dolgozó parasztok igazságérzetét. Nyilvánvaló, hogy ennek az állapotnak véget kell vetni.

Pártszervezeteinknek egyik legfontosabb feladatuk, hogy minden községben rendezzék azoknak a középarasztoknak az ügyét, akiket eddig hutákként kezeltek. Tekintsék ökot társadalmunk egyenrangú tagjainak és küzdjenek azok ellen, akik továbbra is kutaknak neveznek jómódú középparasztokat.

Gyakori volt, hogy kulákként kezeltek olyan középparasztot, aki időnként esetleg néhány évig (különösen a háborús konjunktúra éveiben) tartott ugyan egy cselédet, de egész életében 6 maga is, családja is szorgalmasan dolgozott. Az utóbbi két-három évben a pártós tanáoiszervek sok ilyen középparaszt ellen folytattak harcot ahe- lyet. hogy csak a faluban közismert, több cselédet tartó, cselédjével és napszámosaival szemben basásko- dó, népi demokratikus rendszerünkkel szembenálló kulákok ellen harcoltak volna.

Kuláklistára helyezett középparasztok ügyének rendezése kedvező visszhangot keltett a dolgozó parasztság köréiben. Egyesek azonban (főleg egyes agrárproletárok) nem helyeslik ezt a politikát, mert úgy értelmezik, hogy a párt .keblére ölelte gazduramékat“’. Ezeket az elvtársakat meg kell győzni állás- foglalásuk helytelen voltáról. Meg kell magyarázni nekik, hogy a középparasztság nélkül nem valósíthatjuk meg a falu szocialista átszervezését.

Az utóbbi években jelentősen megváltozott a kuláíkság gazdasági és politikai helyzete. A kulákgaz- daságok száma 64 ezerről mintegy 4 ezerre zsugoré odtt össze, de voltaképpen ezek egy része sem tekinthető kulákgazdasáignak. Ez azt mutatja .hogy a kulákok korlátozása helyett lényegében likvidáltuk a kulákság egy részét, egy része pedig átadta földjét az államnak, vagy a termelőszövetkezeteknek. A kulákság túlnyomó többsége az élet különféle területein helyezkedett el. egy része pedig csak annyi földet tartott meg magának, amennyit maga és családja megművelhet. Ezért a mai lculákságot nem lehet osztálynak tekinteni: mint osztályt szétvertük, s ma már csak mint osztálymaradvány létezik. Egyes helyeken azonban (különösen ott, uhol belterjesebb gazdálkodást folytatnak, szőlő- és gyümölcsvidékeken stb.) a kulákok gazdaságilag még meglehetősen erősek és számottevően befolyásolják az egyénileg gazdálkodó parasztokat. Ez nem általános jelenség, de nem szabad szemet hunyni előtte.

úi okhelyütt a kulákok közvetlen

^ leszármazottak és rokonait is kuláknak tekintik, jóllehet túlnyomó többségük nem kulák, maguk sohasem tartottak cselédet, egy részük már népi demokratikus rendszerben nevelődött fel és igyekszik, hogy beilleszkedjék rendszerünkbe. A párt- és tanácsszervek hibát követnek el, ha továbbra is úgy kezelnék őket, mint kulákokrat. Azokat a kulákrokonokat és kulákle- származottakat, akik maguk nem kizsákmányolok és nem is spekulációból élnek — ha a tagság teljesen egyetért ezzel —, fel lehet venni a termelőszövetkezeibe, a vezetőségbe azonban egyelőre nem tanácsos beválasztani őket.

Mindebből némelyek azt a következtetést vonják le, hogy „megszűnt az osztályharc”. Ez a következtetés azonban teljesen helytelen. A marxizmus-leninizmus tanításai szerint amíg osztályok vannak, osztályharc is folyik, de a körülményektől függően — más és más formák közt. Hazánkban lényegében megszüntettük a kizsákmányolást, de az emberek fejében tovább él a burzsoá ideológia, a burzsoá erkölcs, és ezek maradványai. A kis- érutermelő parasztság is hord magával maradiságot, görcsösen ragaszkodik szokásaihoz, még elevenen él benne a burzsoá gondolkodási mód. Leplezzék le a tömegek előtt ezeket a hamis nézeteket, szigeteljék el őket a tömegektől. A mai viszonyok között azonban az építő, nevelő munka a harc fő formája.

A szocializmus már világrend- szerré vált, a nemzetközi helyzetben enyhülés állt be, népi demokratikus hazánkban a szocializmus építésének erői hallatlanul megnövekedtek, a munkásosztály államhatalma, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetség« mindinkább megszilárdul és a falu szocialista erői egészségesen fejlődnek. Hiba volna, ha történelmünknek ebben a szakaszában arra igyekeznénk, hogy mesterségesen fokozzuk az osztályharc élességét. Még az osztályellenség, a kulákok ellen sem adminisztratív rendszabályok alkalmazását kell előtérbe helyeznünk, hanem arra kell igyekeznünk, hogy ha lojálisak a rendszer iránt, őket is átneveljük és céljaink szolgálatába állítsuk. Természetesen az osztályellenség, a kulákok, a

spekulációból élő elemek egy részében tovább él az a vágy és törekvés, hogy visszaszerezzék hatalmukat; sokan közülük mindent elkövetnek. hogy gyengítsék az állampolgári fegyelmet, szabotálják a beadást, az adófizetést, lejárassák állami szerveink tekintélyét. Az ilyen tevékenységet végző osztályidegen elemekkel szemben továbbra is szükség van adminisztratív rendszabályra.

A pártszervezetek előtt a falun ma komoly, felelősségteljes feladatok állnak. Az egész munkára kiható, fontos dolog az, hogy ne tekintsük kuláknak azokat a jómódú középparasztokat, kulákrokonokat és leszármazOTtakat s azokat a volt cséplőgép- és műhely tulajdonosokat sem (ha egyébként nem voltak kizsákmányolok, nem tartottak cselédeket), akiket régebben — helytelenül — a kulákok közé soroltunk. Ezeket az embereket — ha maguk kérik ezt és ha a tagság is egyetért ezzel — fel lehet venni a termelőszövetkezetekbe. S ha a párt- szervezet jól dolgozik, ezeknek a példáját számos középparaszt is követni fogja. Nem lehet azonban azt a következtetést levonni ebből, hogy a kulák is beléphet a termelő- szövetkezetbe. Szó sincs róla! A termelőszövetkezeti parasztság, különösen a volt szegényparasztság hallani sem akar erről, a pártszervezeteknek és a tanácsoknak pedig figyelembe kell venniök ezt, és nem szabad engedniük, hogy kulákok, spekulációból élő egyének és egyéb reakciós elemek bekerüljenek a termelőszövetkezetekbe. Ez sokat ártana a termelőszövetkezeti mozgalomnak, akadályozná a termelőszövetkezetek megszilárdulását.

A pártszervezetek a falusi osztályharcban elkövetett hibákat úgy igyekezzenek kiküszöbölni, hogy ezzel ne csökkenjen, hanem erősödjék a párt- és tanácsszervek tekintélye, növekedjék a, dolgozó parasztok termelési kedve, politikai aktivitása. .

Pártunk vezetésével nagy eredményeket értünk el a szocializmus építésében. A falu szocialista szektora, a termelőszövetkezeti mozgalom állandóan erősödik és fejlődik. Az egyénileg dolgozó parasztok mind közelebb kerülnek ahhoz a gondolathoz, hogy felszámolják a régi, megszokott gazdálkodási formákat és a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára lépnek. Ezt azonban csak a párt helyes politikájával, a hibák elleni kérlelhetetlen harc közepette valósíthatjuk meg.

Gyarmati háború a malájföld) nép ellen

New York (TASZSZ.) Az United Press hírügynökség tudósítója jelenti Kuala Lumpurból, hogy az utóbbi napokban a Malájföldön

lévő angol, ausztráliai és újzólandi légierő több támadást intézett azok ellen a körzeteik ellen, ahol a feltevéseik szerint a nemzeti felszabadító mozgalom résztvevői tartózkodnak. Az egyik légitámadás során Canbenra-típusú lökhajtásos bombázók, Lincoln-típusú nehézbombázói hét hullámban mintegy száz tonna bombát dobtak le. — (MTI.)

NEMZETKÖZI HÍREK

Olasz parlamenti küldöttség utazik a Szovjetunióba

Róma (MTI.) A Legfelső Tanács meghívására olasz parlamenti küldöttség készült a Szovjetunióba. A küldöttség utazásának időpontját az olasz parlament nyári szünetére tervezték, összetételére vonatkozóan pedig mind a szenátusban. mind pedig a képviselőházban sikerrel folytak a tárgyalások. Több parlamenti csoport, köztük a szociáldemokratáké is, már megjelölte azon tagjainak nevét, akiket jelöl a küldöttségbe. Az Ansa hírügynökség szerdán azonban közölte, hogy az olasz parlament két háza elnökeinek megállapodása értelmében csak a nyári szünet után döntenek majd véglegesen a küldöttség újáról, mert az egyes minisztériumok költségvetéseinek megszavazása, valamint egyéb törvényhozási ténykedések miatt a képviseloház ülésezése a tervezettnél jobban belenyúlik a nyárba, s így a küldöttségnek a legforróbb nyári napokban kellene Moszkvába látogatnia.

Tekintettel arra. hogy az egyes parlamenti csoportok a küldöttség

utazásával kapcsolatos minden lényeges kérdésben már megállapodtak, nyilvánvaló, hogy a parlament elnökeinek döntésében érvényesült ugyanazon parlamenten kívüli erők befolyása, amelyek nemrég mindent elkövettek, hogy megakadályozzák Segnd miniszterelnök és Martino külügyminiszter moszkvai útját. (MTI.).

Hammarskiöld New-Yorkból elindult Moszkvába

New York (MTI.) Az AFP jelenti, hogy Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára szerdán este repülőgépen elindult Moszkvába. Ez alkalommal történik meg először az, hogy az ENSZ főtitkára a Szovjetunióba utazik. New Yorkból egyenesen Varsóba megy, majd Stockholmba, Helsinkibe és Moszkvába, ahol négy napot tölt, július 2—6-ig. Ezután Prágába, Bécsbe, Belgrádba és Genfbe látogat el — Genfben résztvesz az ENSZ gazdasági és szociális tanácsa ülésszakának július 12-i megnyitásán. (MTI.)

Habib Burqiba nyilatkozata a francia csapatok Tuniszból való kivonásáról

Párizs (TASZSZ.) A tárgyalások céljából Párizsba érkezett Habib Burglba tuniszi . miniszterelnök interjút adott a Monde című lapnak, efbben többek között kijelentette;

— Feltesszük, hogy a tuniszi fegyveres erők ma még nem tudják egymagukban biztosítani Tunisz védelmét. A francia fegyveres erők az átmeneti időszakban elláthat ják ezt a feladatot, de soha nem engedjük meg, hogy a francia csapatok tuniszi, egyebek között bizertai tartózkodása a „nyugati stratégia” vagy a „szabad világ védelme” ürügyével állandó jelleget öltsön.

Burgiba hozzáfűzte: A tuniszi kormány számára a jelenlegi fran- cia-tumiszi tárgyalások célja az, hogy meghatározzák a Tunisz területén állomásozó francia csapatok kivonásának formáit. (MTI.)

Angol képviselők tiltakoznak a délafrikai faji üldözés ellen

London (MTI.) Tizenkét parlamenti képviselőből álló küldöttség Fenner Brockway mun kás párti képviselő vezetésével emlékiratot nyújtott át a délafrikai unió londoni főbiztosi hivatalában és efbben felkérik a délafrikai kormányt, vessen véget a faji üldözésnek. Az emlékirat, amelyet az angol közélet háromszáz kiválósága, köztük munkáspárti és liberális képviselők, szakszervezetek, szövetségek és vallási testületek vezetői írtak alá, hangoztatja, hogy a délafrikai kormány jelenlegi politikája, amely a fajok megkülönböztetésén, elkülönítésén és egyes fajok üldözésén alapul, csak a legsúlyosabb katasztrófához vezethet. (MTI.)

Az Egyesült Államok fegyvert szállít Dél-Vietnamba

Hanoi (TASZSZ.) A Vietnami

Tájékoztató Iroda jelenti, hogy a Vietnami Néphadsereg főparancsnokságának összekötő csoportja levelet intézett a vietnami nemzetközi felügyelő és ellenőrző. bizottsághoz az amerikaiak dél vietnami törvénytelen fegyverszállítása és a délvietnami katonai repülőterek kibővítése miatt. (MTI.)

A kínai kormány vezotői * fogadták a finn parlamenti küldöttséget

Peking (TASZSZ.) Az Űj Kim

hírügynökség jelen«, hogy csütörtökön Mao Ce-tumg, a Kínai Köztársaság elnöke, Liu Sao-csi, a Kínai Országos Népi Gyűlés Elnökségének elnöke és Gsou En-ílaj miniszterelnök fogadta a finn parlament Kínában tartózkodó küldöttségét. (MTI.)

...........................

Pá

lyázati hirdetmény

A Megyei Tanács VB. Mezőgazdasági Igazgatósága pályázatot hirdet (mezőgazdasági építkezés) műszaki ellenőri munkakör betöltésére. Jelentkezni lehet mérnök, vagy technikusi képesítéssel a személyzeti csoportnál, fsz. 75-ös ajtó. >— (VIII. 1.)

J01H ISTVÁN.

A KUJON

(29.)

1/fága igazi vezető — mondta

J ri szinte átszellemülten — kemény, határozott. Bennem éppen abban van a hiba, hogy könnyen bizonytalankodók ;;; Mondja, mikor íratta azt a faliújságcikket?

— Este kilenckor csináltattam az

öreg Ernőddel. ..

Véget ért a vásártér. A gyalogút a vaskerítés melletti járdánál megszakadt 6 túl rajta az árkon át folytatódott: Lebukott a fiatal sűrű nyárfaerdőbe:

Botos örült, hogy mostmár elválnak. Túlzottnak, természetellenesnek érezte Rontóné lelkendezését.

A fiatalasszony sajnálkozott, hogy nem mehetnek együtt tovább. Könnyes-boldog szeretet gyűlt benne a peták kis feketebarna ember cs helyer felesége iránt. Mind a kelten dolgoznak, a felesége a pártnál. A kicsivel a nagymama kínlódik odahaza. Biztosan vannak sokszor bajban.

Nagy sajnálkozással megkérdezte hát.

__ D otos elvtárs .:: ne értsen •*-* félre. Igazán tistta szívből mo idom. Kérdezze meg a feleségét, nem kell-e neki valami segítség. Gyerekük van, öreg nagymama. Elmegyek magukhoz vasárnap is. Súrolok, ha kell. Ketten az elv- társncvel egykettőre kitakarítunk.

A brigádvezetőben megint felkavarodott valami. Alig tudta kimondani, olyan gyorsan szabadkozott.

— Köszönöm, köszönöm, elvtársnő ... Elintézi azt Mariska az anyóssal.

— De ha szükségük lesz valamire, szívesen adunk kölcsön: Van félretett pénzünk — áradt Rontó- néból feltartóztathatatlanul. — Ha még nem tudtak berendezkedni, van nekem szőnyegem. Felesleges. Meg is vehetik, majd kifizetik, megtaláljuk egymáson ... Vagy van elég székük például? Nekünk négy a kamrában porosodik, úgyse tudunk velük mit csinálni.

— Nem, igazán köszönjük — tiltakozott kimelegedve a férfi. Cudarul érezte magát.

Látta, hogy az asszony még egyáltalán nem akarózik továbbállni; Illik, nem illik, fejét ingatva hátrált, hátrált, húzta át az árkon a kerékpárt.

Annyira zavarban volt, hogy beleizzadt. Táncolt körülötte minden. Esdeklőn kapta el szeme a Rónaimalom fehér falát — bárcsak ott járhatna már. Aztán a kisállomás felé keresgélt — de jó azoknak, akik nyugodtan, egymás életébe nem kaparászva bandukolhatnak hazafelé.

— De még akár vacsorát főzni is összejárhatnánk! — talált ki új ötletet a menyecske s egészen neki- lázasodott képpel beszélte volna rá a férfit.

Még az hiányzana! — menekült a gondolattól is Botos. Erre már nem is akart válaszolni. Egész kimerültén kapaszkodott a biciklire s lenyargalt a nyárfaerdőbe.

— Szép álmokat, elvtársnő! — kiáltott vissza megkönnyebbülten. Annyit érzett csak, hogy megalázta ez az asszony — ha akarta, ha nem — a nagy jótékonykodással.

Czegények voltak — Ő is, a fe- lesége is. Nem szégyeltók, de arra szemérmesen adtak, hogy ezért senki ne éreztesse velük. Nehezen bár, de lassacskán csak összeszedik magukat. Már feliratkoztak a legközelebbi szobabútor- szállítmányra.

Megveszik részletre azt a sötétzöld, barna csővázas komplett szobabútort. Legfontosabb benne a rekamié. Nem esik már jól az alvás az ócska, kopott ágyon. Már nem is lehetne többet jól megjavítani. Az oldáldeszkák pereme nagyon megviselt, nem tartja már a szeget se. A szalmazsák lecsüng azokon a helyeken, ahol nincs deszka, mert nem fog a perem.

Milyen jó, biztos a szövetkezeti jövedelem. Lehet rá építeni. Megvan a hitelük bárhol.

Szegény öreg ágy — kanyarodott vissza megint ahhoz a gondolata. Ismerte minden porcikáját. Emlékszik rá. A csatlóvason azt a két görbe, félrehajlított szeget édesapja verte volna a vastag fába. Nagyon gyenge volt már az öreg. <

Mikor katonáékhoz indult vissza szabadságról, édesapja asztmás, fuldokló mellel ölelte át.

Sok álmatlanságtól erőltetett, táskás, nedves szeme kétségbeesetten búcsúzott tőle. Borzasztó volt az a légszomj. Minden pillanatban azt hitte, megfullad.

Amint megölelte, érezte sovány t-stének savanyú izzadt szagát, száraz bőre alatt a ropogva mozgó csontokat, bordákat.

. — Lehet, hogy már nem találkozunk többet, fiam — támaszkodott katonafia karjára erőlködve.

Szegény édesanyja pedig mellette, az összecsomósodott tartalmú szalmazsák gödrébe süppedve simogatta a fiút panaszos, vádló — a nyomorúságot vádló — jóságos szemével.

A vén recsegő ágy emléke elválaszthatatlan volt a szüleitől. Azzal együtt látta őket maga előtt, míg vissza-visszatért hozzájuk.

AJegvolt akkor is, mikor háború

1TJ- után idegen civilruhában betoppantott. Másfél éve hírét se hallották már az öregek.

Éppen tettek-vettek az udvaron — nyár eleje járta. Felnéztek a kapunyílásra. Bizalmatlanul vizsgálták a borostás állú, idegent. Az meg rángatózó szájjal mosolyogni próbált s hogy pár lépésre volt csak tőlük, eleredt a könnye.

Akkor kezdett észbekapni az apja. Felemelte sovány karját, és szaladni akart legalább két lépést, de elhasznált, örökre elrombolt tüdeje csak üresen fújtatott keskeny mellében. Kapkodta a levegőt s ha anyja meg nem kapja, elesik.

Összeborultak.

A lámpavilágnál még roskad- tabbnak, bizonytalanabbnak látszott az öreg ágy.

Egy hét múlva apja már nem tudott felkelni róla. Első jó kéréseiéből ünnepi vacsorát főzetett édesanyjával. Egy liter édes vörösbort is hozott. Elfordult, mikor a paprikásra koccintottak. Az öreg Botos reszkető kézzel tartotta a sok ful- doklástól kifáradt szájához a csemegeborral telt kis poharat. Szür- csölte a vörös italt, de annyi köny- nyet is nyelt mellé legalább, mint amennyi bort

— Ilyen jót még életemben nem

ittam, fiam — reszketett elhalón a szava. Egy életen át várt egy pohár jó borra.

Aztán a nézése ellágyult, furcsa kesergő, egybefolyó ének csurdo- gált belőle. Csupa kifakult hangokból állt az utolsó nóta. Pedig milyen szépen énekelt valamikor.

„Arra alá:;: hol egy kislány sír- dogál magában:. ”

Ez volt az utolsó nóta. Egy hónap múlva meghalt. Még nagyon szegények voltak. Újságpapírra kiterítve feküdt a vén ágy előtt;

Anyjával egész éjjel le nem vették sárga, megnyugodott arcáról a szemüket. Néhány ősz hajszála meg-megmozdult, amint az ajtó hézagán cserélődött a levegő.

Az öreg ágyról egy évre rá vitték el az anyját. Akkor már hamarabb került pénz. Ki tudták teríteni.;. De jó volna tudni, mit akart mondani, mikor hidegülő kezével megszorongatta az ujjait és csak üvegesedé szeme fogta-fogta még nagy utolsó akarattal. Szája mozdult volna, de már nem tudta közvetíteni, amit elhaló szíve diktált.:.

A z öreg ágynak nagy története van.

Oda akarna jönni Rontóné? Hogy majd aztán sajnálkozzon.

— Hát ezen alszanak? Ó-ó, szegények! Ki kell már dobni ezt az ócskaságot.

Nem is tudná, mif tenne, ha előtte becsmérelné valaki a fáradt hajlású rogyadozó bútordarabot Szülei életének végigkísérőjét.

Hozzájuk ne menjen kérkedőn segíteni egy álszent se!

Nem tudott hinni Rontóné őszinteségében.

(Folyt, kov.) x