Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-01 / 128. szám

SZOLNOK MEGTE1 NÉPLAP 1958, június h AZ ARANYTARTALÉK TAPASZTALATOK a törökszentmiklósi fiatalok életéből (1) Pártunk aranytartaléka, így szok­tuk emlegetni az ifjúságot, de tar­talékai ők, a fiatalok, az egész ma­gyar dolgozó társadalomnak. Tarta­lékai? De hiszen ott dolgoznak az üzemekben, a földeken, az íróaszta­loknál, tehát nemcsak tartalék az ifjúság, hanem társunk a munká­ban, az építésben is, nem egyszer harcostársunk, ha a nehézségek le­küzdéséin! van szó, a minden új iránt fogékony, lelkesedő éts lendü­letes dolgozó fiatalság. Aranytarta­lék, milyen könnyen hangoztatjuk ezt a szép elnevezést és valljuk be, milyen hamar vétünk ellene, ami­kor a gyakorlati munka kis és nagy problémái eltakarják szemünk elől e szó igazi jelentését, értelmét. Fólia el-el feledkezünk a jelent és jövőt építő vagy építeni kész ifjú nemzedékről. S ez a feledékemység mindig megbosszulja magát. — Baj van a fiatalokkal! — kiál­tunk fel ilyenkor és értetlenül ál­lunk e jelenség előtt. — Pedig mi megadunk nekik mindent, — mente- getődzünk és toldozhatjuk, foltoz­gatjuk a dolgot a gyökeres megol­dás helyett. De mi is a helyzet való­ban? Mik a problémák? Mire kell feleletet adnunk és miben kell se­gítenünk elsősorban? Ezt kutattuk és vizsgálgattuk egyetlen város. Törökszentmiklós fiatalságának helyzetén keresztül és amikor most tapasztalatainkat a nyilvánosság elé tárjuk, abban a reményben tesz- szük, hogy ez segíteni fogja a tisz­tábban látást és talán a helyes, a megfelelő orvosság megtalálását is egynémely kérdésben. NEM RENDŐRSÉGI ÜGY Ott kezdtük, ahol minden emberi botlás, a fiatalok erkölcsi íélresik- lása is végződni szokott, a rendőr­ségen. Tulajdonképpen ez is indított el bennünket — egy történet, egy eset a vagánybandákkal. A Dísz­ben mesélte valaki, hogy az egyik vagány-csoport a cukrászdában ve­rekedést provokált s ma is gyakori még, hogy szemtelenkednek a lá­nyokkal az utcán, leszorítják, lelök- dösik a járdán sétáló embereket, de van több ilyen eset is. Tud róla beszélni a rendőrség... Ds most erről beszélgetünk az egyik tiszt elvtárssal. *— Sajnos a tavasszal elég sok fiatalkorúval volt bajunk — mond­ja az elvtárs — volt pl. egy társa­ság — N. F. é9 társai —, amely so­rozatos tyúklopásokat követett el. Késekkel és vasdarabokkal voltak felszerelve, ami azt bizonyítja, hogy el voltak szánva a tettlegességre is. Elfogták őket, 13, 15 és 17 évesek voltaki A legmegdöbbentőbb azon­ban a dologban a cinizmus, ahogy beszéltek cselekedeteikről. Egy csepp ijedség, megrendülés nem lát­szott rajtuk. Megvizsgáltuk az élet- körtilményedket is« Az egyik csa­ládban hatan vannak testvérek, mindkét szülő dolgozik, az apa munkás, az anya és az egyik na­gyobb fiú tsz-tagok. Nélkülözés nem volt tapasztalható, inkább ad­tak a gyereknek, mint elvettek vol­na. A másik fiú egyes, gyerek, apja fuvaros. Szülei jól ellátták ruhával, több öltönye is van, itt sem tapasz­talható nélkülözés. A fiatalok ittak, kártyáztak, erre kellett nekik a pénz, amit ilyen úton akartak meg­szerezni. A fiatalkorúak bírósága ítélte el őket. Akad természetesen olyan is, ahol a szülői környezet is közrejátszott. PL F. J. sokcsaládos apa gyermekei zsebórát loptak. Ebben a családban mindkét szülő alkoholista, az apát nemrégen ítélte el a bíróság súlyos erkölcsi vétség miatt. Az ilyen kihat a gyermekekre is. Van egy másik soktagú család is, ahol a gyermekek, hogy zsebpénzhez jussanak, üzletbe törtek be. De a legtöbb esetben csak egyszerű vagánykodósról, csi­bészkedésről van szó. Tizenhét-ti- zannyolcéves fiatalok isznak, össze­verekednek, botrányt okoznak. Egy- részük üzemi dolgozó. Megkeres mondjuk ezer-ezerkétszá? t forintot, vagy ha kevesebbet is, de csak egy- részét adja haza az ugyancsak dol­gozó szülőknek, s a többit „elverik’’ a cimborákkal. Némelyik szülő egy­általán nem kéri számon, hogy mi­re is költi fia a pénzt. Az is tagadhatatlan, hogy a fia­talok egyrésze nem tud rögtön el­helyezkedni az általános .iskola el­végzése után. Az utcai lézengés, a tétlenség ugyancsak a rosszat szüli a legtöbb esetben. Segíteni kellene ezeknek a fiataloknak, hogy meg­találják helyüket a társadalomban. Nagyjából ezeket a gondolatokat fejtette ki a tiszt elvtárs és mi fel­tettük a kérdést, mit tud tenni a rendőrség a rossz útra tévedt fiata­lokkal? —i Figyelmeztetés, pénzbírság, végső esetben bíróság, nevelő inté­zet, de a legtöbb esetben csak egy­szerű rábeszélés. Igyekszünk ne­velő módszerekkel hatni rájuk. Be­szélünk a szülőkkel, a munkahelyen a dolgozókkal, illetve a vezetőkkel. Természetesen ez önmagában mind kevés, ennél többre, van szükség. Ez nem csak rendőrségi ügy? Igaza van az elvtársnak, ez való­ban nemcsak rendőrségi ügy, de hát akkor kinek az ügye? Menjünk csak szépen sorjában. Kezdjük ta­lán az érdekelteknél, a fiataloknál, valamelyik DISZ alapszervezetben. Igaz, a megtévedt fiatalok nem ott találhatók, de viszont az lenne a jó, ha azok is a helyes útra térve, mi­előbb ott dolgozhatnának j 5, A CSUPASZ NÉGY FAL VONZÓEREJÉRŐL Van ebben a címben egy kis túl­zás, amit csak később vesz észre az ember, de minek szépítsük a dolgot, az első benyomás ez: nagy hosszú­kás terem, valamikor régen lehetett rendbehozva, s a teremben nincs más csak üresség. — Ez itt a helyiségünk — mondja Fekete Mária, a IV. kerületi DISZ szervezet titkára. Ami bútorunk van, azt áthardtuk a pártirodára, mert nem győzzük a villanyszámlát fizetni, így aztán közösen fizetjük a pártszervezettel. Átmegyünk a szomszédos helyi­ségbe, az a pártiroda. Ott tényleg van alsztal, néhány pad és nem sok szék. Most már csak azt nem tud­juk, melyik ebből a DISZ-é és me­lyik nem? De úgy látszik felesleges is a kérdés, hisz együtt sem valami bőséges ez a felszerelés. Még sze­rencse, hogy a IV. kerületi párt- alapszervezet gondos gazdája a DISZ-nek, segít ahogy tud, bár az anyagiakat illetően eddig még nem sokat tehetett? Csak úgy buzog, árad a mondani­való, alig győzi lejegyezni az ember. Egymás szavába vágnak a fiatalok és időnként a jelenlévő alapszerve­zeti párttitkár, T. Nagy elvtárs is közbeszól? ( —■ Nincs itt semmi más baj, csak az, hogy nem tudjuk a fiatalokat mivel foglalkoztatni :—• mondja a DISZ titkár. — Egy ping-pong asz­tal, sakk, dominó és néhány inkább kisgyereknek való társasjáték, ez minden szórakozási lehetőség. Időn­ként csinálunk bálát, de táncolná­nak szívesen akár minden nap is egy órát, vagy minden szombat este, de mire? Egy zenegép kellene, vagy akár egy közönséges gramofon, de van nekünk erre pénzünk? Nem is csoda, hogy nem vonzódik ide a fia- taofcág, nagyobbak már az igényei, hogy ez is kielégítené. Hajnal József, a sportfelelős veszi át a szót. Ö egyébként a szolnoki Magasépítőnél dolgozik, de amikor este hazajön a munkából, az első útja ide veziet. Alig 18 éves fiatal­ember. — Vannak itt olyan atléták, akik a Szolnoki Törekvés színeiben ver­senyeznek, mert mi még egy futó­cipőt sem tudunk adni. A város ökölvívó sportjának ge­rince is ebből a kerületből kerül ki —• ő maga is boxoló — 2 pár kesz­tyű kellene csak és máris jönné­nek a fiúk. ■— Pedig némelyik sportkörben ott hever a felszerelés, mert nincs aki használja — veti közbe Gáléi elvtárs, aki a tanács dolgozója és egyik életrehívója, patronálója a DISZ szervezetnek. Panasz - panasz - panasz, de hát még koránt sem fogytak ki belőle. Mintha csak azt gondolnánk, na végre, hogy szóhoz jutottunk. Es ebben is van valami. Kevés vezető ember járhatott erre mostanában- F. Tóth Pál (Folytatása következik). Indonézia gazdasági függetlenségének útja ¥ mdonézia mind a mai napig * nyersanyagtermelő ország és a fejlett tőkés országok iparának értékesítési piaca, holott például a hazai fémtermelésre minden lehe­tősége megvan: rendelkezik érccel, szénnel. Villanyerőművek építésé­hez pedig rendkívül gazdag vízd- energi akószletekkel. Az ország jelenlegi súlyos gaz­dasági helyzete a pozícióikat mind­máig feladni nem akaró külföldi gyarmatosítók rabló politikájának eredménye. Az 1949-es hágai „kerekasztal”- konferencia határozatai, amelyéket Indonézia most felszámolt, nem csupán, hogy nem gyengítették, hanem még jobban megszilárdítot­ták az indonéz gazdasági élet gyar­mati függőségét. A külföldi mono­poltőke, mint sok-sok évvel ez­előtt is. továbbra is akadályozza Indonézia gazdasági fejlődését, kulturális előrehaladását és a nép életének megjavulását. Az indonéziai külföldi tőkebefek­tetések mintegy 63 milliárd indo­néz rúpiát tesznek ki. E tőke- befektetések hozzávetőlegesen 25 százalékát kitevő összeg a kül­földi tőkések hasznaként minden évben külföldre megy. Ez a 25 szá­zalék egyenlő az. Indonéz Köztár­saság egész költségvetésének össze- gével: A legfontosabb cikkek külkeres­kedelme Amsterdamon át bonyo­lódik le és ezen indonéz árucik­kekért kapott valuta a külföldi társaságok feneketlen zsebeiben süllyed el. Ennek következtében az indonéziai költségvetés az, utóbbi vekben állandóan deficitet mutat. Az országnak hatalmas kárt okoz az az embargó, amelyet az Egyesült Államok állított Indoné­ziának a Kínai Népköztársasággal és más demokratikus országokkal folytatott kereskedelme elé. Az Egyesült Államok és más tő­kés országok Indonéziára gazda­sági nyomást gyakorló politikája nyilvánvalóan azt célozza, hogy gazdasági nehézségek létrehozásá­val Indonéziát független külpoli­tikájának elvetésére kényszerítsék; a gazdasági segítség zászlaja alatt pedig bizonyos kötelezettségeket akarnak az országra erőszakolni és Indonéziát be akarják vonni a SEATO-ba és más ehhez hasonló katonai .tömbökbe. T lymódom maga az élet tűzte az Indonéz Köztársaság élé azt a kérdést, hogy a jövőben is gazda­sági függőségben maradjon-e a külföldi monopóliumokkal szem­ben, mely függőség elkerülhetetle­nül a kolonializmus fenntartását jelenti az országban, avagy min­denfajta függőség hathatós és eltö­kélt megsemmisítésének útjára, az erős nemzetgazdaság megteremté­sének útjára lépjen. A szomszédos országok — India, Burma, s most Ceylon — példája a legtöbb indonéziait mindennél jobban meggyőzi arról, hogv orszá­guk számára nincs más út, mint az. hogy 'a lehető legrövidebb időn beül létrehozzák saját, tervsze­rűen működő iparukat, fellendít­sék a mezőgazdaságot és fejlesszék az egyenlőségen és kölcsönös elő­nyön alapuló aktív külkereskedel­met. Az ország és a nép érdekeit fejezd ki az embargó megszünteté­sére irányuló követelés, amelyet az indonéz parlament a Szasztroamád- zsozso-kormány indítványára nem­régiben egyhangúlag elfogadott. Az indonéz közvélemény nagy érdeklődést tanúsít a Szovjetunió­val és a szocialista tábor más or­szágaival való kereskedelmi kap­csolatok fejlesztése iránt. Bátor és férfias határozatnak tartja a kor­mány és a parlament azon dönté­sét, hogy felbontja a Holland— Indonéz Unió valamennyi egyezmé­nyét, be1eértve a pénzügyi és gaz­dasági egyezményeket is. A z országban most sokan és lelkesen beszélnek az Indo­néz Köztársaság gazdasági fejlődé­sének útjairól. Az indonéz lapok beszámolnak arról, hogy a terve­zési minisztérium most fejezi be az indonéz gazdaságfejlesztési első ötéves terv kidolgozását; Az indonéz nép annak a nagy feladatnak a küszöbén áll. hogy or­szágát teljesen függetlenné, erőssé és a világ más országaival egyen­lővé tegye. O. Csecsotkina. HIRDESSEN a Szolnok negyei NÉPLAP-ban!-V rn.uiM-.jm» ' '1'whupwihi ■— Mehmet Shehn beszámolója az Albán Munka pár! Ili, kongresszusán Tirana (TASZSZ.) Az Albán Munkapárt III. kongresszusának május 30-i ülésén Mehmet Shehu, az Albán Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke beszámolót tartott az első ötéves terv teljesí­tésének eredményeiről és az 1956— Tito elnök nyilatkozata B e 1 g r á d (TASZSZ.) Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke a Szovjet­unióba való elutazása előtt a TASZSZ belgrádi tudósítójának kérésére nyilatkozatot tett. Töb­bek között a következőket man- mondotta­Utazásunkat úgy kell tekinteni, mint a két ország közötti viszony igen gyotis rendeződésének és a baráti együttműködés megteremté­sének eredményét. Különösen nagy szerepet töltöttek be ebben a belgrádi nyilatkozat és azok a megbeszélések, amelyeket a nyilat­kozat aláírása idején folytattunk szovjet vezetőkkel. Ilymódon most megállapíthatjuk, hogy a nyilat­kozatnak a mi viszonyunkra vo­natkozó összes tételeit maradékta­lanul teljesítettük; Szeretném kiemelni art a rend­kívül fontos tényt is, hogy a két ország közötti viszony, mint két egyenjogú állam viszonya, tökéle­tesen világos és szilárd jelleget kapott és hogy ez alatt az egy év alatt majdnem teljesen kiküszöbö­lődtek mindazok az elemek, ame­lyek kétségessé tehetnék viszo­nyunk ilyen jellegét. Ezzel egy­szersmind azt is ki akarom dom­borítani, hogy elvesztették alapju­kat azok az egyesek által hangoz­tatott feltételezések, hogy Jugo­szláviát független helyzete elvesz­tésének veszélye fenyegeti. Többé nincsenek közöttünk nagy és nehezen megoldható problémák. Eredményesen felszámoltuk a múlt­ban felhalmozódott, majd összes negatívumokat, kölcsönösen levon­tuk ebből a következtetéseiket és 60-as második népgazdaság- és kultúra-fejlesztési ötéves terv irányelveiről; Az Albán Munkapárt kongresz- szusának szerda esti ü'ésén meg­indult a vita Mehmet Shehu be­számolója fölött. (MTI.) a TASZSZ tudósítójának kiépítettük az utat a sokoldalú gaz­dasági, politikai és kulturális együttműködéshez. Ami a külpolitikai kérdésekben megnyilvánuló nem szabad lebe­csülni azokat az eredményeket-, amelyeket eddig elértünk, mivel a Szovjetunió és Jugoszlávia közös nézeteket vall olyan nagy fontos­ságú kérdésekben, ínint például a leszerelés, a béke megszilárdítása, a nemzetközi gazdasági és kulturá­lis együttműködés, stb. Ha eltér­nek nézeteink néhány nemzetközi esemény vonatkozásában, ezek je­lentősége nem lényeges. Vélemé­nyem szerint ez normális olyan ál­lamok viszonylatában, amelyek- öftálló külpolitikát folytatnak; Magától értetődő dolog, hogy a külpolitikai együttműködés fejlesz­tésének folyamatában azonos né­zeteket lehet majd elérni azokra a problémákra vonatkozóan is, ame­lyekben most különböző véleményt vallunk; Ha elemezzük kormá­nyunknak az utóbbi időben foly­tatott külpolitikáját — amelynek legfőbb célja a béke megőrzése és a nemzetközi együttműködés, a békés egymás mellett élés meg­teremtése az államok között, füg­getlenül azok belső rendszerétől — úgy hiszem, nem lehet kétségbe vonni, hogy utazásunk célja és óhajunk a szilárdabb együttműkö­dés kiépítése Jugoszlávia és a Szovjetunió között. A Szovjetunióba indulva Jugo­szlávia néped nevében forró üd­vözletemet küldöm a Szovjetunió népeinek, boldogságot és további sikereket kívánok nekik fejlődé­sükben. (MTI.) Hat nyugateurópai ország külügyminisztereinek értekezlete Róma (TASZSZ). Az európai szén- és acélközösséghez tartozó hat nyugateurópai ország külügy­miniszterei Velencében kétnapos értekezletet tartottak. Az értekez­leten Martino olasz, Pineau fran­cia, Spaak belga, Beyen holland, Bach luxemburgi külügyminiszter és Hallstein, a Nemet Szövetségi Köztársaság külügyi államtitkára vett részt. Az értekezleten Spaak mondott beszámolót az európai atomenergia közöség (Euratom), és az úgyneve­zett közös európai piac megterem­tésére vonatkozó tervekről; Mint a sajtójelentésekből kitűnik, e kér­dések megvitatása során a hat or­szág képviselői között nézeteltéré­sek támadtak. Május 30-án Velencében hivata­los közleményt adtak ki az értekez­letről. A közlemény rámutat arra, hogy „a miniszterek elmondták, hogyan vélekedik kormányuk a Spaak beszámolójában foglalt kér­désekről’1. A közlemény a továb­biakban elmondja, hogy a hat or­szág kormányai elhatározták, Spaak beszámolóját veszik alapul a Brüsz- szelben június 26-án megtartandó újabb tárgyalásokhoz. A közlemény szerint a hat ország minisztereinek „javasolni fogják, hogy mielőbb mondják el véleményüket’^ egész sor kérdésről, köztük „az atom­energiának esetleges háborús cé­lokra való felhasználásáról.” (MTI). A délvietnami kormány válaszolt a fegyverszünettel kapcsolatos angol—szovjet jegyzékre London (MTI). A londoni rádió jelentése szerint a délvietnami kor­mány válaiszolt a Nagy-Britannia és a Szovjetunió által hozzá inté­zett, a genfi fegyverszüneti egyez­ménnyel kapcsolatos jegyzékre. A délvietnami válasz tartalmát azon­ban angol részről addig nem teszik közzé, amíg a genfi értekezleten részt vett többi országok, valamint a fegyverszüneti bizottságban kép­viselt India, Lengyelország és Ka­nada kormánya is meg nem kapják a délvietnami kormány válaszát, A londoni rádió diplomáciai tu­dósítója szerint a délvietaami kor­mány nem járul hozzá a vietnami választások megtartásához és to­vábbra is „nemzeti” alapon, azaz saját fennhatósága alatt akarja egyesíteni Vietnamot. (MTI.) Fördőjáratokat indít a MA VAUT A nyári menetrend június 3-tól tör­ténő megváltozásával a múlt évi forga­lomhoz viszonyítva a fürdőjáratok bő­vítését iktatta be a MÄVAUT a munka­szüneti napokra. Szolnok—Törökszentmiklós—Szapárfalu —Fegyvernek—Kenderes—Kisújszállás és Karcag—Berekfürdő között reggel já­ratpár (reggel oda, este vissza) közleke­dik. Mezőtúr—Turkeve—Kisújszállás és Karcag—Berekfürdő között szintén já­ratpár közlekedik s bekapcsolták Bucsa községet is a forgalomba. Természete­sen az előző évi járatok Tiszaderzs— Berekfürdő útvonalon megmaradnak. Ugyancsak lentartják a tiszaörsi fürdő- járatát is, A dolgozók érdekeinek figyelembe vételével Törökszentmiklós—Fegyvernek —Tiszabő között a déli órákban járatot állítanak be, amely a Tisza parttól este indul vissza Törökszentmiklós felé. Ez a járat csatlakozik az esti vonatokhoz. Megyénk új gyógyfürdője, Cserke- szöllő utazási igényeit is kifejlesztik. Szolnok—Tiszaföldvár—Cibakházán ke­resztül indított járatok a reggeli órák­ban munkaszüneti napokon oda, este pedig visszafelé biztosítanak utazási le­hetőséget. Emellett Kunszcntmárton és Öcsöd község lakosai részére naponta többször indítanak járatot. A pontos indulásról az autóbusz me* netreudek adnak tájékoztatást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom