Szolnok Megyei Néplap, 1956. május (8. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-01 / 103. szám
1?1? májút t. A Gépgyár mun- kásai visszatértek a felvonulásról. A tömeg feloszlik. Olyanok az emberek, mintha valamennyien egy álmot álmodtak volna. Csodálatos álmot, ami nem volt más, mint e nap valósága. Szinte részegült mosollyal néznek egymásra, mert a boldogság olyan nagy, mint a szélvész, vagy a hegyomlás ereje. Az első szabad május! Micsoda nagy szó. Milliónyi vágy, milliónyi akarat beteljesülése, oilyan nap, amikor milliónyi szabadult bűntelen rab örül a szabadságnak. A piszkos tűzfalak között munkásinduló zengett, vörös pompa borította be a várost végig a Nagykörúton, az Andrássy-úton és a Hősök-terén. Tiszta, belátható volt az ég, könmyű- kzívű a tömeg áradata, megnyugtató a hit: Minden, minden a mienk, ami az élet örömét, szépségét jelenti. A gépgyár előtti téren, az ünneplő munkásseregben ott van három barát: Szlányi Lajos, Kötél Ferenc és Virágh Béla. Három esztergályos, akik egymás mellett dolgoznak, amióta szakm unkásók. Ott állnak a vörös mozdonynál, amit a menetben vittek. Nem beszélnek, mert belül zsong valami, amit nem szabad megzavarni a szóval. Csendben, szó nélkül tanulják a szaöad ünnep örömét..: Beleivódott lelkűkbe május 1. csodálatos é’mé- nye és most tántoríthatatlanul akarják igaz becsülettel, hogy ezentúl is így ünnepeljenek. De mi ez? A munkáskormány megbízottja felkapaszkodik egy szürke kőhalmazra és amikor elcsendesül az ünnepi zaj hullámzása, belerivall a várakozásba: — Elvtánsak, veszélyben a forradalom! A kisantant imperialistái ránk szabadították gyűlöletüket, meg akarják fojtani a protetár- hatalmat! Fegyverbe, elvtársak! A í ti hazátok szólít benneteket, enge- t deimeskedjetek a haza paramcsú- ' nak! A színpompa élénksége még elevenen élt a tudatokban, egyeseik még a zászlót szorongatták, a harcos kiáltások visszhangja aJlig verődött vissza a falakról, máris fegyvert kellett ragadni. Vibrált a májusi verőfény, mert tiszta volt az ég, mégis úgy tűnt, hogy a ború mindent betakar. Hát lehet, hogy a szabadság ilyen rövidéletű? Nem. nem lehet, a szabadságnak élni kell, mert so reá ő’yan vastenyerekben nyugszik, mint amilyen Szlányi Lajosé, Kötél Ferencé és Virágh Béláé. összenézel t a három barát és a döntés visszavonhatatlan volt. Fisok voltak, akik felíratták nevüket. * • Mielőtt elindultak, búcsút vettek' 2 esztergapadjaiktól. Ott. álltaik ésg Virágh Béla beszólt. 2 — Hát aklcor elmegyünk. Idáig ^ mozdonyalkatrészeket. csináltunk, ezután harcolunk. Jó esztergapadok ft ezek. Már a mieink, hűségesen ß szolgálnak bennünket. Ti, idős elv- W társak, akik majd dolgoztok raj- 2 tűk. küldjétek nekünk páncélvona-§ tot. f Az öreg munkás, aki gazdája lett 2 «•/. egyik padnak, komoran felelt: fi — Mehettek nyugodtan. Ügy dől-2 gozunk. mintha ti is itt maradná- « tok. Miattunk, meg a gépek miatt * ne nyugtalankodjatok. 2 Negyedikén éjszaka csendben,« súlyosan gördült ki a szerelvény a $ Keleti-pályaudvarról. Vitte a há- o rom barátot, meg a többi harcost, 8 akiket ugyanúgy hevített a hazaid föld szerefete, mint Virágh Béláé- ü kát. Mentek, hogy megrettentsék o a fenyegető veszedelmet. A hevesi ö tájon vitte már őket a vonat, mire 0 reggel lett. Nézték a szőlőmetsző g paraszt okat, a vetések szőnyegét v és arra gondoltak, hogy itt a ter- S mést is szabadon kell betakarítani. 2 Az intervenciósok egészen Mis- x kolcig nyomultak, sőt el is foglal- & fák a várost. Itt kellett először * síkra szállni a szabadságért. Land- 2 ler Jenő parancsnoksága alatt har- ® colt a három barát. Olyan volt a* parancsnokuk, hogy azt a világ 2 végére Is elkísérték volna. Landler« Jenő győzelmes ellentámadásra ve- $ zette hős fiait, a munkásokat és T Miskolc után sorra szabadult fel« Szerencs, Kassa, Eperjes, a magyar g proletár hadsereg legragyogóbb T tette volt ez. S EkÖ7,ben éjjel-nappal dolgoztak a o munkások otthon, a Gépgyárban, ü A fegyverek formálóin nem fogott o a fáradság, de még a kenyérhiány g sem, erősebb volt mindennél aß győzelembe vetett bizodalom. A fi három barátot Harakónál érte a fl szociáldemokraták árüásának híre. £ Fogcsikorgatva, keserű dühvei vál- fi tak meg fegyverüktől. y A proletárokra, akik már meg- $ szokták a világosságot, újra a sötét várt. Mindent kezdhettek elölről. Az akaratot nem bénította meg a csüggedés, nem volt már olyan erő, ami megingathatta volna Virágh Bé&áékban azt a meggyőződést, hogy eljön újra a szabadság. • Olyan május Jött, amelyben nem nyílnak vörös virágoík, csak vörös sebek. Olyan május, amelyben nem a vörös selyem, hanem a gyűlölet lobog. Mint a kivégzés színhelyén, úgy sorakoznak fel a lovasrendőrök, katonák az And- rássy-útbál nyíló utcák torkolatánál. Csillognak a kardok, szuronyok, de a kövezetre sötét árnyékot vetnek. Most még mozdulatlanok. Jönnék a munkások. Minden irányból jönnek. Ügy akar összefolyni áradatuk, mint ahogy a folyók sietnek a tenger felé. A három barát a tüntetők homlokvonaléban van. Korog a gyomruk, nincsenek ünneplőben, mert nincs is ilyen ruhájuk. Munkanélküliek. Arcukról mór rég lehervadt az öröm, de a feledhetetlen május emlékét szívükben hordozzák. Most itt állnak a Szív-utcánál, hogy átszakítsák a gátat, folytassák útjukat és egyesüljenek az angyalföldiekké], újpestiekkel. Az egyik rendőrtiszthelyettes Szlányi Lajos üres gyomrába taszítja könyökét. — Oszoljatok, rühesek, mert meg- kardlapoaläk benneteket' Hova tolakodtok, szemtelenek! Neki szabad így beszélni. Ö a rend derék őre. De a munkások nem kémek ebből a rendből. Harag hömpölyög a tömeg felől. Szitkok pergő tüze záporoz a rendőrökre. Nekif eszül a sofcezer munkástest és úgy foszlik szét a kordon, mint a köd. A három barát az első közt ér ki az Andrássy- útra és másodpercek múlva ezrek, meg ezrek lépte dübörög mögöttük. A Ferdinánd-híd felőli tömeg is áttörte a rendőrkordont. Az összecsapás elkerülhetetlen. Vágtáznak, ágaskodnak a rendőr- lovak és a paták úgy csengenek, mint az acélbilincs. Megmozdultak már a kardok és az ütés zuhog, huppog a sok csontos vállon, hajlott hátakon, melyek rossz tüdőket takarnak. Ütés találja Kötél Ferenc tarkóját. Nem Inog meg, sokkal erősebb annál. Az ökölnyi kavics, amit zsebkendőbe csavart, hogy ütleg- nek használja, a vagdalózó lovas- rendőr képébe repül. Nyomában ki- fröcösen a vér és ezt felissza a büszke, vastag rendőrbajusz. Kardlappal üthetik Kötél Ferenc lábnyomát, mert az már odébb 16- WSCte8<3ScS-<»CSaK»C*a^^ dúlt, bele a suru kavarodás közepébe. A Köröndhöz nem messze Virágh Béla viaskodik ugyancsak egy lo- vasrandőnreL Fogják a galérját, ő pedig a kantárt rángatja. A ló vadul felnyerít, hátsó lábain táncol Virágh Béla le akarja ültetni a lovat, hogy a rendőr kiessen nyergéből. Feje fölött hadonászik a kard, majd homlokára sújt. Félig lapjával csúszik az ütés, így hcasziú ferde heget vág. A vér égy darabig megáll a seben, majd végi gcsordul az arc ráncaiban ... Ismét felemelkedik a kar, másodszor is le akar sújtani, de ekkor a tömeg úgy borítja fel a lovat rendőröstől, mint valami szobrot. A három barát azóta sok májust megért. Kemény,- harcos, sötét napokat éltek át. Letartóztatták őket, mint tünetőket, s ilyenkor beleszagoltak a céliák levegőjébe. megízleSték a rafbkosztot. Éhesen ődöngtek a Dunaparton, s így, koplalva gyűjtötték az erőt. • Mire elérkeztünk a szabad májusok küszöbére, az idő is behintette a három barát fejét, de belül fiatalok maradtak. Ifjúságukat még magukban hordozzák s az akkori élmények már sohasem fognak elhalványulni. A három barát viszi magával családját az ünnepi menetben, amint azt már negyvenöt óta teszik. Mindhármuknak katonaunokája van már. Ezek az ifjak ismerik a szerencsi, kassai, eperjesi harcokat, büszkén néznek az egykori vörös katonákra és sohasem lesznek méltatlanok emlékükhöz. Szlányi Lajos, Kötél Ferenc és Virágh Béla most is mozdonyokat csinál. Esztergapadjaik ott állnak, ahol negyven évvel ezelőtt. Hosszú ideig tilos volt nekik a gépekhez lépni, de most már az övék végérvényesen. Nem volt hiábavaló a huszonötéves küzdelem, elérték azt, amiben mindvégig biztosak voltak. Hatalmas erő a szabadság — óriássá teszi az embert. A három barát kezemunkája a világot bejárja. Amíg mozdonyaik csattogva száguldanak az argentínai pampákon, és az egyiptomi narancsligetek között, ezt hirdeti büszke röhögésük: Iám, mi szabad földről jöttünk, csodáljátok a szabad ember alkotását. Nagy büszkeség ez. Eljött az idő. amikor saját dicsőségüket ünnepelhetik. j Megy a három barát. Kezükben lobog a zászló vörösen, mint a becsület, a lelkiismeret jelképe. A homlokon vörös a heg: figyelmeztet, hogy müven drága ez a május. GERENCSÉR MIKLÓS EGRI mos DCaláeika tmcii Akárcsak az, aki diósuhángot ültet el az unokának, úgy élt Kalácska bácsi. Régen nem szerel se vízcsapot, se gázt — húsa gyökere lett a iának. Ha jött a házba, láda zörgött oldalán. Mi, gyermekek, utánamentünk, ügyes ujjaira figyelt a lelkünk. Mosolygott, megbarackolt, s mondta: Lám, no lám, miből lesz a cserebogár! Füttyével megtelt a kopár bérház — s Ő ment tovább a rossz csapok után. Kis ember volt, de nem hajolt a háziúrnak sem, és ha fizettek, biccentett: Jó, elég nekem. Nem kért ki fröccsöt a házmestereknek, nem látta senki részegen. Ünneplőt vett fel minden Május l-en. Emlékszem, akkor is piros szekfüt tűzött a gomblyukába s hívta apámat is: Jöjjön, szomszéd, ne múljunk el hiába! Akárcsak az, aki diósuhángot ültet el az unokának, úgy élt Kalácska bácsi. Jeltelen hever az éjszaka annyi halottja közt — húsa gyökere lett a fának. Pályázafi felhívás A Szolnak Megyei Tanács VB. a megye területén az irodalmi alkotás elősegítése és új tehetségek jelentkezésének magkönnyítése céljából irodalmi pályázatot hirdet. A pályázaton résztvehet minden Szolnok megyei lakos. Az irodalmi alkotások tükrözzék azt a forradalmi átalakulást, amely a mezőgazdaság szocialista átszervezésében végbement vagy végbemegy. Pályázná lehet olyan verssel, novellával ás egyfelvonáeos szín- darabbal, amely a pályázat határidejéig nyomtatásban néni jelent meg. A pályázatban résztvevő legjobb műveket az alábbiak szerint jutalmazzuk: I. díj II. díj III. díj Vers 900.— Ft 700.- „ 400.— „ Novella 1500.— Ft 1000.— „ 500.— „ Színdarab 2500.— Ft 1500— „ 1000— „ MÁJUS HŐSEI (ELBESZÉLÉSRÉSZLET) I? eggel még fiüvös szél lenge*1 dezett, de dél felé szokatlanul melegre fordult az idő. A napsugarak sziporkázva verődtek vissza a másfél nap alatt kifényesedett szerszámokról. A kubileokban pi- hegő verebek oltották szomjukat. A Kőrös szélén szirmaikat bontogató vadvirágok hajoltak a szélfodrozta víztüleör fölé. A zöld lombok sűrűjében sárgarigó fiittyen- tett olykor-olykor, nyilván az ünnepet köszöntötte, vagy a kubikosokat, akik ünnepeltek. Mert ünnep volt, május elseje. A talicskák össze borogatva, az ásók és lapátok gondosan megtisztítva pihentek a fűzfabokrok árnyékában. Az emberek pedig ott liűsöltek a terebélyes nyárfák alatt. Előkerültek a cőlcmókból a kócmadzaggal összetákolt gyékény szatyrok, fenekükön a pár főzet szárazlebbenccsel, tarhonyával, krumplival, a néhány falás zsírtálan bádoggal. Ezeket lá- vételesen kiegészítette öt-hat te- pertőnyi szalonna, egy-két evőkanálnyi disznózsír, nyolc-tíz szem kocl<acvkor. Volt, aki barna kenyeret rágcsált, volt, aki víziciberét kanalazott az előtte lévő bográcsból. Egyik-másik krumplit hámozott, vöröshagymáról fejtette le a héjat bicskájával. A többség azonban tétlenül heverészett a gátoldal pázsitján. Csend volt, csak a száraz gallyak recsegtek a katlanok körül topogó imberek talpa alatt, vagy a forró i'íz sustorgott a bográcsokban. Idős Tömösközi Bálint, egyike a tétlenül illdögélőknek, megköszörülte a torkát, mintha mondani akarna valamit. De aztán csak a pipáját tömte neg nadájlevéllel kevert dohánnyal. Tekintete társaira siklott, szeretettel. símogatólag. Az ott Csuka Lajos. az alsórészi kubikosok szószólója. Lassú, megfontolt beszédű ember, de szavai mégis messze- hangzóan hirdetik a. szegények igazát. Amaz, aki mellette heverészik és áttetsző füstszalagot ereget cigarettájából, Magda Árpád újvárosi ezermester. Szemében mosoly csillog, ha munkásokkal beszél, s gyűlölet izzik, ha uralakni vitatkozik. Amott az a deres bajuszú, ő pedig az öreg Arany Józsi. A direktórium tagja volt tizenkilencben, s azóta is egyik legbátrabb katonája a munkásmozgalomnak ... Persze vannak még sókan, mások is, akik tántoríthatatlanul haladnak előre. S velük, a kommunistákkal együtt az egész nép előre halad, a szabadság felé, a felszabadulás felé. 'l ömösközi Bálint elmosolyodott, magas homlokán kisimultak a barázdák, ősz bajuszát kétfelé simította a pipaszárral s odafordult Magda Árpádhoz: — Ünnepelünk mindannyian? — Nem egészen — válaszolt Árpád, szemöldökét összevonva. — Csala Istvánok munkába álltak tizenhatan. — Aljas népség — köpött egyet Tömösközi. — Lesüthetne a bőr a pofájukról. — Sajnos, a munkások közt is akad még bitang — szólalt meg Csuka Lajos. — Csala, István a polgármester s.., nyaló ja, Maki József, meg Bordács István a rendőrség fizetett bérence... A féreg azonban féreg marad, bármennyire erőlködik. Szétlapul az előremenetelő proletárok talpa alatt. A Kőrös-gáton lovas csendőrök ™ közeledtek a kubikosokhoz. Hátukon meg-megcsörrent a karabély, csákójuk mellett zöldes színben csillogott a kakasfarok. Kerek, piros arcuk, mint a bemázolt viaszfigura ábrázata, mereven kuporgott két válluk közepén. Legelői Dóba Mihály alhadnagy lovagolt, jólismert szürke kancáján. Megállította lovát az emberek közelében. Kiugrani készülő fekete szeme Magda Árpádra villant: — Eszegetnek emberek, eszegetnek? — Már aki eszegetik, — nézett fel Magda Árpád micisapkája ellenzője alól. — Mert olyan is van köztünk., nem is egy-kettő, aki csak a nadrágszíjat húzza egy lyukkal összébb. Az alhadnagy lejebb billentette fejét, mint a felingerc.lt kos, amely az ökleléshez készülődik. A csákó lakkszíja megfeszült pofacsontjain. Jobb kezével hátra intett, a csendőrök félkörben helyezkedtek el mellette. Aztán kibuggyantak az annyiszor hallott kappanhangok pörgebajusza alól: — Lazítás akar ez lenni, kommunista úr? — Fölöslegesen nem szoktam a tüdőmet rontani — legyintett Árpád. ■— rajon ki ellen lázítanám a csendőrurakat. A burzsujok ellen? Ez véleményem szerint hiábavaló erőlködés lenne ... Ellenünk pedig anélkül is eléggé lázonga- nak. — Látncof a szemtelen disznóra! — ordított Dóba. Két csendőr leugrott a lóról. A lapos lánc pillanatok alatt rászorult az Árpád csuklójára... ötszáz kubikos azonban nem lebecsülendő erő, ha mindegyiket azonos gondolat fűzi a másikhoz. Hiába villantaik az éles kardok, hiába csattogott a puskáik zárja, hiába táncoltak a sarkantyúval birizgált lovak, A kubikosok jöttek, hatalmas, félelmetes erőként közeledtek a csendőrökhöz. Szótlanul, lassú léptekkel jöttek, meztelen talpuk gyengéd figyelemmel kerülte el a virágba szökkent pipacsokat. Vörös színű az is, a május elsejének hirdetője, akár a vörös zászló. A betöltött puskák, mint őskori szörnyetegek mozdulatlanná merevedett ormányai, a tömegre irányultak. Dóba Mihály hangtalanul mozgatta szederjes szájasz élét. Fogai össze-asszecsikordutíak. Gondolatban parancsot oosztogatott. Már-, már látta a mellekből bugyogó vért, hallotta az egymásra rogyó emberek hörgését. Koponyák recs- csentek, oldalbordák roppantak, halálsíkaly, jajveszékelés töltötte meg a napsugaras tájat Aztán újabb kép következett. Estély Be- niczky Kálmán rendőrfőtanácsos úrékruU. Lágyan suhanó selyem- szoknyák, kocára n mosolygó hölgyek, fülbemászó cigányzene ... S egyszer csak szűnni nem akaró tapsvihar. Dóba hadnagy úr (mértükkor rMr hadnagy), mellén a Kormányzó Űr őfőméltósága által adományozott kitüntetéssel, szerény szavakkal mond köszönetét az ünneplésért. Hiszen csak a kötelességét teljesítette... 1/ irtaién eltűnt a káprázatos *1 kép. helyét a valóság foglalta el, a rettenetes, agyat és szívet bénító valóság, A hat csendőrt ásók, lapátok, csákányok erdeje fogta körül. Á bütykös, kérges kezek vaskapocsként tapadtak a szerszámok nyelére. Még egy perc, s úgy tapadnak a csendőrök nyakára is ... — Emberek! — kezdte az alhadnagy, s hangja az életét féltő patkány vinnyogásának tűnt. — Emberek! Parancsra jöttünk mi ide ... Jóakarattal vagyunk mi magukhoz. •— Sejtjük — szólt Csuka Lajos. — A láncot is jóakarattal tették az Árpád csuklójára. Dobéban ismét felgerjedt a sarokba szorított patkány dühe. De csak egy pillanatra. Az ész, amely megkülönböztette őt némileg a rágcsáló féregtől, csakhamar fölébe került az állati ösztönnek. Levetette Árpádról a láncot... Ködszerüen lebegő szürke por jelezte a város irányába lovagló csendőrök útját. Aztán az út leülepedett és a bársonyos mező fölött az IntemacionÁlé dallama szárnyalt még sokáig, messzehangzóan hirdetve a májusi hősök dicsőségét. BUS1 VINCE. A pályaműveket newel vagy jeligével a Megyei Tanács VB. Népművelési Oszálya címére kell beküldeni Határidő: 1956. október 1. — eredményhirdetés november 7. A pályázatok elbírálása a Megyei Tanács VB, az Irószövesóg bevonásával bíráló bizottságot jelöl ki. Amennyiben a beérkezett művek nem felelnek meg a követelményeknek, illetve nem érnek el megfele’ő színvonalat, a bírálóbizottság az I-ső és Il-ik díj odaítélésétől eltekint. A megjelenésre érdemes művek kiadását a Megyei Tanács VB elősegíti. Ez esetben a szerző a kiadótól — a pályadíjtól függetlenül — a kollektív szerződésben biztosított tiszteletdíjat megkapja. SZOLNOK MEGYEI TANÁCS VB. Három barát három májusa
