Szolnok Megyei Néplap, 1956. április (8. évfolyam, 79-102. szám)
1956-04-26 / 99. szám
2 SZOLNOK, MEGYEI NÉPLAP e;>H. április 28Á szocializmushoz vezető út különböző formái Az SZKP XX. kongresszusa anyagának tanulmányozásához Napjainkban, amikor a népek feltartózhatatlanul törekszenek a szocializmus felé, s a szocializmus vonzó ereje egyre nő, az egyik legidőszerűbb, legfontosabb annak a kérdésnek a tisztázása, hogy a népek hogyan jutnak el a szocializmushoz. Ebből a szempontból óriási jelentőségű az SZKP XX. kongresszusán elfogadott elvi tétel az átmenet lehetőségéről. A kongresz- szus — elemezve a jelenlegi nemközi helyzetet — leszögezte, hogy a szocializmusba való átmenet nem mindig, minden körülmények között polgárháború útján megy végbe, lehetséges fegyveres felkelés nélkül, békés úton is. Már Lenin elvtárs rámutatott arra, hogy az egyes nemzetek nem egyformán fognak a szocializmushoz eljutni. Öva intette a kommunistákat attól, hogy a történelmi helyzet, az egyes országok sajátosságai, a szokások figyelmen kívül hagyásával az átmenet bizonyos formáihoz, útjaihoz kössék magukat. A történelmi tapasztalatok teljesen Lenin elvtárs tételét igazolták. Más úton jutott el a szocializmushoz Oroszország, más módon jut el Kína és az európai népi demokratikus országok. Még az európai népi demokratikus országoknak a szocializmushoz való eljutása sem volt teljesen egyforma, minden ország mutat fel valami sajátosságot. Vannak elvtársak, akik a békés átmenet lehetőségét nem értik világosan. Különösen az okoz zavart, hogy a XX. kongresszus leszögezte: egyes országokban a szocializmus megvalósítható a parlamenti intézmények felhasználásával is. Nem látják tisztán, miben különbözik ez a reformisták nézeteitől, akik tudvalevőleg a parlamenti utat tartják a fő útnak. Tisztáznunk kel! tehát, hogy mi a békés út és mi a feltétele annak, hogy a munkásosztály békés úton vegye át a hatalmat a kapitalista országokban? Oroszország munkásosztálya előtt 1917-ben nem volt más lehetőség, csak a polgárháború, mert Oroszország munkásosztálya az imperialista hatalma^ egyesült frontjával állott szemben. Nem az orosz proletariátus akarta a polgárháborút, az imperialista hatalmak kényszerítették erre. Az európai népi demokratikus országokban már más volt a helyzet. A második világháború után a fasizmus leverése, a demokratikus erők győzelme olyan kedvező nemzetközi helyzetet teremtett, hogy ezekben az országokban lehetséges volt a szocializmusba való átmenet polgárháború nélkül, békés úton is. Mi a feltétele annak, hogy a munkásosztály békés úton vegye át a hatalmat? Napjainkban először is az a kedvező nemzetközi helyzet, ami az utóbbi években kialakult. A szocializmus és a demokrácia tábora mérhetetlenül megnövekedett, napról napra erősödik és egyre jobban bizonyítja fölényét a kapitalista rendszerrel szemben. A kapitalista országok viszont jóval gyöngébbek lettek, nyilvánvaló tehát, hogy a burzsoázia ma már nem olyan nagy politikai erő, mint 20— 30 évvel ezelőtt volt. Óriási a szocializmus vonzó ereje a kapitalista országok dolgozó tömegeire. A kapitalista országokban jelenleg teljesen más a helyzet, mint régen volt. A haladó erőknek ma sokkal kedvezőbb kilátásaik vannak a győzelemi'e. A kapitalista országok lakossága számára ma a politikai harc központi kérdése a béke megvédése, a demokratikus szabadságjogok védelme, a nemzeti függetlenség megvédése. Ezek olvan kérdések, amelyek nemcsak a munkásosztály számára létfontosságúak, hanem a parasztság, a kispolgárság, az értelmiség, sőt a burzsoázia egy része számára is. Ilyen körülmények között a munkásosztálynak és pártjának megvan a lehetősége erre, hogy demokratikus célkitűzés alapján ezeket az erőket maga köré tömörítse, megnyerje a nemzet többségének támogatását. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha ezekben az országokban megteremtik a munkásosztály egységét. A munkásosztály a kapitalista országokban évtizedek óta megosztott, két pártra van szakadva. Ez a szakadás kedvezett a reakciós erőknek. Most megvan arra is a kedvező helyzet, hogy a két munkáspárt közeledjék egymáshoz. Napjainkban sok olyan kérdés van, amely összekapcsolja a két pártot és reális alapot teremt az együttműködéshez. A szociáldemokrata munkások, de még a vezetők egy része is, felismerte a háborús veszélyt és kész harcolni a háború, a militarizálás és az ezzel együttjáró reakciós, népellenes intézkedésekkel szemben. Azt is kezdik felismerni. hogy milyen nagy kárt okozott a munkásmozgalomnak, a munkásosztály érdekeinek a megosztottság, kezdik belátni, hogy csak a munkásosztály egységes fellépése tudja biztosítani a tartós békét, a munkásosztály létfontosságú jogainak védelmét. A munkásegység megteremtéséért folyó harc nem jelenti a kommunisták elvi álláspontjának feladását. A kommunisták továbbra is bírálják a szociál demokrácia káros nézeteit, igyekeznek meggyőzni a szociáldemokrata munkásokat nézeteik helytelenségéről. Hiba volna azonban most azt hangsúlyozni, ami elválaszt bennünket, inkább azt kell keresni, mi az, ami összekapcsolja a két párt tömegeit. A munkásosztály egysége megteremtésének alapvető feltétele a kapitalista országokban a szilárd, jól szervezett kommunista párt, mely képes arra, hogy hajlékony politikát folytasson. A munkásegység megteremtése reális alapot teremt ahhoz, hogy a munkásosztály pártja vezetésével megnyerje az összes haladó erőket, ezekkel összefogva a parlamentben is többséget szerezzen és a parlament felhasználásával a nép többségének támogatását élvezve olyan intézkedéseket foganatosítson, amelyek a szocializmus felé viszik az országot. Felmerül a kérdés: forradalmi útnak lehet-e ezt nevezni, miben különbözik ez a szociáldemokraták által hirdetett parlamenti úttól? A reformisták a parlamenti utat az egyetlen lehetséges útnak tekintik a „szocializmus” eléréséhez. Azt állítják, a munkásosztály csak akkor veheti át a hatalmat, ha többségbe kerül. Ez a nézet azért reformista, mert tagadja azt a lehetőséget, hogy ha a proletariátusnak kedvező alkalom nyílik arra, hogy a hatalmat megragadja, ne szalassza el a kedvező alkalmat még akkor sem, ha nem nyerte meg a nép túlnyomó többségét. Reformista nézet ez azért is, mert elveti a fegyveres felkelést, a polgárháborút, mint a forradalmi átmenet egyik fő formáját. Ha Lenin és a bolsevikok 19X7 októberében erre az álláspontra helyezkedtek volna, Oroszországban a forradalom nem győzhetett volna. Ez az elmélet leszerelő a munkásosztályra nézve, a burzsoáziát segíti. Ezzel szemben a XX. kongresszus a jelenlegi történelmi helyzetből kiindulva felvetette a békés átmenet lehetőségét, de ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ez nem mindenütt és nem minden történelmi helyzetben lehetséges. Ma kétségtelenül sok kapitalista országban a1 békés átmenet nagyon is lehetséges, de az is bizonyos, hogy ez nem minden országban járható út. Ahol a reakciós erők még nagyok, az erőszakszervezetek erősek, parlamenti úton a szocializmust jelenleg nem lehet megvalósítani. Nem jelenti tehát ez az elméleti tétel a fegyveres felkelés, a polgárháború tagadását: A másik alapvető különbség a marxisták és a reformisták között az, hogy a reformisták a parlamentet csak arra használják fel, hogy esetleg apróbb reformokkal köny- nyitsenek a munkásosztály helyzetén. Ezek a reformok nem érintik a kapitalizmus alapjait. Azokban az országokban, ahol a szociáldemokraták hatalomra jutottak, vagy hatalmon vannak, a kapitalizmus érintetlen maradt, ök tagadják a proletariátus diktatúráját, márpedig proletárdiktatúra nélkül nem lehet a szocializmust kivívni. A marxisták számára a békés átmenet forradalmat jelent. A munkásosztály és annak pártja a parlamentet arra használja fel, hogy a hatalmat a nép többségének támogatásával kezébe vegye, megteremtse a proletariátus diktatúráját, elnyomja a kizsákmányolók ellenállását, a fő termelőeszközöket állami tulajdonba vegye és megszervezze a szocializmus építését. Ez az átmenet nem robbanásszerű, hanem fokozatos átalakulás, de minőségi változás. A hatalom átvétele a nép által, a döntő termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele — forradalmi ugrás egyik társadalmi rendből a másikba: A munkásosztály tehát az átmenetnél felhasználja a hagyományos régi formákat. Ez a forma azonban új tartalommal telik meg. Ez a parlament már nem ugyanaz, mint a régi. A dolgozó nép parlamentje, a tömegek forradalmi mozgalmára támaszkodik, annak segítségével hoz olyan rendszabályokat. amelyek a kapitalizmus felszámolására vezetnek. A békés átmenet, a parlament felhasználása nemcsak lehetséges, hanem előnyös is a munkásosztály, a néptömegek számára: A reakció szereti úgy feltüntetni a kommu- n'stákat, hogy a társadalmi átalakulásnak csak egyetlen útját, a polgárháborút ismerik el. Az erőszak alkalmazása nem egészen a proletariátustól függ, hanem inkább attól hogy a kizsákmányolók alkalmaznak-e erőszakot. 1919-ben a magyar proletariátus fegyveres harc nélkül vette át a hatalmat. Fegyveres harc csak akkor kezdődött, amikor az imperialista hatalmak megtámadták a Magyar Tanácsköztársaságot. A felszabadulás után a szocialista átalakulásért folyó harcban fegyveres erőszakra nem volt szükség, mert a kizsákmányoló osztályoknak nem volt meg az a lehetőségük, hogy fegyveres ellenállást szervezzenek. A proletariátus akkor alkalmazza a fegyveres felkelést, a polgárháború eszközét, amikor az elkerülhetetlen. A polgárháború az emberi élet, az anyagi javak tömeges pusztulásával jár. A proletariátusnak pedig nem célja a rombolás, ellenkezőleg, a proletárforradalom fő jellegzetessége a szervező, alkotó, építő munka. Miért vetné el tehát az esetleg hosszadalmasabb, de kevesebb fájdalommal, áldozattal járó utat? A szocializmusba való békés átmenet elvi tételének óriási jelentősége van napjainkban. Nagy segítséget nyújt a kapitalista országok kommunista pártjainak, mindazoknak a haladó erőknek, amelyek a kizsákmányolás ellen, a népek szabadságáért, a szocializmusért küzdenek: A brit energetikus küldöttség a Szovjetunióban Juzsnouralszk (TASZSZ). A TASZSZ különtudósítójától: Április 24-én délelőtt lord Citrine vezetésével megérkezett Juzsno- uralszkba a brit energetikus küldöttség. A vasútállomáson a küldöttség tagjait többszáz helyi lakos szívélyesen üdvözölte. Az erőmű kijáratánál az angol vendégeket körülfogták a munkások. Rögtönzött gyűlést tartottak. Lord Citrine beszédeit intézett az egybegyűltekhez. Szívélyesen fogadták az angol vendégeket a kulturháznál egybegyűlt Juzsnouralszk-i lakosok is. Az erőmű kulturházában ebédet adtak a vendégek tiszteletére. Az angol energetikus küldöttség másik csoportja, amelyet K. D. Lav- renyenko, a villamoserőművek minisztériuma kollégiumának tagja kísér, a mironovoi erőművet tekintette meg. (MTI) A mapyar Ikarus 55-ösök Peking utcáin Peking közlekedése érdekes színfolttal gazdagodott: számos európai ország után most Peking közúti forgalmaiban is megjelentek a magyar Ikarus 55-ös távolsági autóbuszok. A Kínának szállított tizenegy impozáns külsejű autóbusz mind a kínai közlekedési szervek, mind az utazóközönség körében nagy sikert aratott- (MTI). Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar kulturális küldöttség Háromhetes szovjetunióbeli tartózkodása után szerdán Budapestre érkezett a magyar kulturális küldöttség. A küldöttség vezetője Er- dey-Gruz Tibor akadémikus, oktatásügyi miniszter. A küldöttség fogadására a Béri-hegyi repülőtéren megjelent Kende István, a Magyar—Szovjet Társaság főtitkára, Sötés István akadémiai levelező tag, oktatásügyi miniszterhelyettes, valamint az MSZT több felelős munkatársa. (MTI). A turisták előtt megnyitották a lengyel-csehszlovák határt Varsó (PAP). A két ország között megkötött egyezmény értelmében a csehszlovák — lengyel határt megnyitották a turisták előtt. Ilymódon csaknem az egész Tátra-hegység hozzáférhetővé vált a turisták számára. Már az előző napokban számos turista lépte át a határt mindkét fél részéről. (MTI). Nyolcvanötmillió ötszázhuszonegyezer iorinlra emelkedett az árvízkárosultak részére beküldött összeg Az elmúlt napokban újabb négy- száZkilencvenháromezer forint érkezett az árvízkárosultak részére. A megsegítésükre nyitott bankszámlákon ezzel nyolcvanötmillió- ötszázhuszonegyezer forintra emelkedett a beérkezett összeg. (MTI), AMIKOR A DOLLÁR ERŐTLEN Az U. S. News and World Report 1954 novemberében egy térképet közölt, „Az Egyesült Államok biztonsága Izlandtól függ” felírással. A térképre rápillantva azonban bárki meggyőződhetett arról, hogy egyáltalán nem „az Egyesült Álla mok biztonságáról”, hanem az agresszív amerikai tervek megvalósításának lehetőségeiről van szó. A folyóirat úgy méltatta Izlandot, mint „az amerikai bombavetőgépek kiváló haditámaszpontját Moszkvától alig 2000 mérföldre". A cikk ugyanakkor panaszos hangot ütött meg amiatt, hogy IZLAND SZIGETÉN „általános az elégedetlenség a külföldi (értsd: amerikai) csapatok ott- tartózkodása miatt”. Azóta másfél esztendő telt el, Iz- land népe időközben konkrét formában juttatta kifejezésre elégedetlenségét. Az izlandi parlament március 28-án szótöbbséggel határozatot hozott, amely előírja, hogy felül kell vizsgálni az Egyesült Államokkal 1951 május 5-én kötött szerződést. Az izlandi parlament határozata leszögezi: Haladéktalanul meg kell vizsgálni a kialakult helyzetet abból a célból, hogy a külföldi csapatok hagyják el az országot, Ha e kérdésben nem sikerül közös véleményre jutni, a szerződést — 7. paragrafusa értelmében — hatályon kívül kell helyezni”. Előttünk fekszik az V. S. News and World Report legfrissebb szá- B. KISS MÁTYÁS ma, amelynek egyik cikke az izlandi kérdéssel foglalkozik. „Ha az Egyesült Államok elveszti izlandi haditámaszpontját” — írja a cikk — ezzel együtt elveszti „potenciális bázisát háromórányi repülőútra Moszkvától”. Az amerikai folyóiratot más is aggasztja. Attól fél, hogy Izland példáját az Eszakatlanti Szövetség más tagállamai is követhetik. „Mind a katonai, mind a diplomáciai képviselők hangoztatták a veszélyt, hogy más országok is követhetik Izland példáját... — olvashatjuk a cikkben. — Konkrét veszély áll fewn Norvégiában és Dániában, ahol nem tartják kívánatosnak az amerikai fegyveres erők jelenlétét. Izland példáját könnyen követhetik Marokkóban, Líbiában, valamint a Közép-Keleten, s az Egyesült Államok arra kényszerülhet, hogy feladja többi légitámaszpontját is. Titokban még az angolok is lépéseket tehetnek, hogy megszabaduljanak az amerikai repülőktől”. A folyóirat tehát nem tekinti elszigetelt jelenségnek az izlandi eseményeket. Ebben tökéletesen igaza van. Számos országban nő az elégedetlenség az Eszakatlanti Szövetség militarista rendszere miatt. Ez az elégedetlenség jutott kifejezésre az izlandi parlament határozatában is. Az U. S. News a Pentagont ért kellemetlenségek okát a „vörös stratégia” sikereiben látja. Nem nehéz kitalálni, mire céloz a folyóirat. A Helsingin Sanomat nyíltan írt erről. Rámutatott, hogy a szovjet kormány, lemondva a finnországi porkkala—uddi támaszpontjáról, mintegy javasolta az Egyesült Államoknak, hogy kövesse példáját. Most a NATO egyik tagállama támasztott ilyen követelést az Egyesült Államokkal szemben. A szovjet diplomácia GYŐZELMET ARATOTT — vonja le a következtetést a finn lap. Mi hát a teendő? Hogyan lehet megtartani az izlandi haditámaszpontot? — Ez a kérdés foglalkoztatja az U. S. News-t. A cinizmusában utolérhetetlen folyóirat azt javasolja, hogy meg kell vesztegetni az izlandiakat. A cikkíró még azt sem tartja szükségesnek, hogy homályos mondatokba burkolja javaslatát. Nyíltan ezt írja: „Abban, hogy az Egyesült Államok megőrzi-e izlandi haditámaszpontját, fontos tényezőnek bizonyulhat a pénz”. A lap ugyanakkor megjegyzi, hogy „hivatalos amerikai személyek tapasztalata szerint, Izlandon sokan nem tartják áldásosnak az amerikai pénz beáramlását”, Az U. S. News kénytelen elismerni a számára keserű igazságot: nem lehet dollárokkal elhallgattatni a népet, amely követeli, hogy tartsák tiszteletben függetlenségét. O. Vasziljev Gépállomások dolgozói! A gépek jobb kihasználásával, a lavnszi munkák jobb elvégzésével előre a magasabb term ésered mén vek eléréséért ! hírek a szovjetunió minden részéből A leningrádi Elektro- szila” gyár 14 hidrogene- rátort készített a kujbise- vi vízierőmű részére. Most gyártják a tizenötödik generátor alkatrészeit és gépegységeit. * Ventspils kikötőjébe befutott az „Ekvátor" hajó. Ezen a hajón végzik tanulmányi útjukat a Szov- etunió különböző tenge- észeti iskoláinak tanulói. Útja során a hajó Albánia, Olaszország, Anglia, Lengyelország kikötőjét is meglátogatta. * I». G. Kacsurin és B. J. Tolsztobrov, a leningrádi hidrometeorológiai intézet tudományos munkatársai beszélő” hőmérőt szerkesztettek. Ez a hőmérő telefonhívásra válaszol, hasonló módon, mint ahogyan a „beszélő óra” közli a pontos időt. A Bagrad-keriileti (Hakassz A. T.) Dzerzsinszkij kolhoz taggyűlése életfogytiglani járadékot állapított meg M. D. Szeli- versztkin, A. I. és A. K. Tyehtyerekov idős kolhoztagoknak. Nevezetteknek évente 250 munkaegységet írnak a javára. * A Kajbick-kerületi (Tatár ASZSZK) Kulagino faluban V. I; Jakovlev tanítónak 2000 kötetből álló személyi könyvtára van. A falu 170 lakója állandó olvasója a tanító könyvtárának. * A zlMouszti gépgyár filmstúdiója elkészítette „Gyárunk emberei” című első filmjét, amely a vállalat termelési újítóival foglalkozik. A napokban újabb film forgatásába kezdtek. A Temopol-területi rrű- csurinista iskolák parcelláikon 869 mázsa hibridkukoricamagot takarítottak be. A vetőmagot átadták a kolhozoknak. Idén a kolhozokban jelentősen emelik a pionyir-parcel- lák számát. * Farkas támadta meg az egyik Asztrahán-területi karakül-juhokat tenyésztő szovhoz legelésző bárányait. Szulima Jeszingal- jeva juhásznő egyedül szállt szembe a fenevaddal. A farkas fejére dobta kötényét és furkósbotjával agyonverte. A szovhoz igazgatósága magas kitüntetésben részesítette a bátor asszonyt. • * Az uráli gépgyár elkészítette a 19. földásó gépet — a lépkedő exkavátor- óriást, amelynek puttonya 14 köbméter firtartalmú, nyila 75 méter hosszú. Ez a gép több mint 7000 ember munkáját helyettesíti. * V. Sztojanovszkaja szovjet pilótanő több mint 25 éve ül a repülőgép kormánya mellett. Ez alatt az idő alatt mintegy 3 millió kilométert tett meg a levegőben. V. Sztojanovsz- kaját már iskolás korában is nagyon érdekelte a repülés. Mint kilencedik osztályos tanuló belépett egy repülőmodellező körbe. A középiskola befejezése után vitorlázó repülő lett, majd 1930-ban motoros gépre került. Ez év márciusának végén V. Sztojanovszkaja önfeláldozó, sokéves munkájáért elnyerte a Munka Vörös- zászló-rendjét.
