Szolnok Megyei Néplap, 1956. április (8. évfolyam, 79-102. szám)
1956-04-08 / 84. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1936. április 8. HŐS SZOVJET ASSZONYOK SZÁMOKKAL szeretném kezdem írásomat. Száraz, szigorú, de meggyőző számokkal. A Szovjetunióban 2373 nő nyerte el a Szovjetunió Hőse és a Szocialista Munka Hőse elnevezést. A tudományban, az irodalomban és a művészetben, a termelési módszerek tökéletesítésében elért kimagasló eredményeikért 746 nőt tüntettek ki Sztálin-díjjal. Több mint egymillió munkásnőt, kolhozpa- rasztasszonyt, mérnököt, agronó- muKt, egészségügyi és népművelési dolgozót jutalmaztak érdemérmekkel. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának. 348 nőküldötte van, s a szövetséges és autonóm köztársaságok legfelső tanácsaiban is több mint 2000 nőküldött. A helyi szovjetekbe több mint félmillió nőt választottak küldöttnek. Ezek a számok nem egyszerűen statisztikai adatok. Ezek a számok megmutatják, hogy a szovjet nők az ország népgazdaságának minden ágában áldásos munkát fejtenek ki, résztvesznek az állam vezetésben; Egységben az egész szovjet néppel, hazájuk békéjéért és boldogságáért, az egész világ békéjéért és boldogságáért harcolnak; Utazásaim során sok szovjet asz- ezonnyal találkoztam. Sorsukban, törekvéseikben igen sok közös vonást találtam. Minden egyes találkozás szovjet valóságunk egy-egy újabb darabját tárta feL A hatalmas Zsiguli-hegyekben, ott, ahol a Volga szélesen és szabadon ömlik szét, s csaknem eléri a folyóparti falu házait, Matrjona Fásztova és Tatjána Dóbrinyina munkásnőkkel találkoztam. Az első fúrómunkás-brigáddal érkeztek a nagy folyó partjára, hogy megkezdjék a kujbisevi vízierőmű hatalmas építkezését* * Azóta csaknem hat esztendő telt eJ. A kujbisevi vízierőmű már megkezdi működését, a híres fúrómunkásnők már régen más építkezéseken dolgoznak, de mégsem feledkeztek meg róluk; Képüket a dicsőségkönyvben őrzik. Ugyancsak itt végez kiváló munkát Marija Boldirjova fiatal hegesztőnő, aki már a második vízierőmű építésében vesz részt. Azelőtt a ciml- janszki vízierőmű építkezésén dolgozott* SOK KIVÁLÓ mumkásnő nevét lehetne felsorolni, akik mind aktívan résztvesznek az építkezésben. Jól ismerem Kszényija Lomon oszova vasutaenőt. Tizenhét esztendeje dolgozik a vasútnál és tíz éve mozdonyvezető az Északi Vasút moszkvai részlegén. Kszényija Lomono- szova már egymillió kilométert tett meg mozdonyával. Két leánya szintén ezt a pályát választotta, mindketten a vasutastechnikumban tanulnak* IRTA; IRINA VOLK Marija Szalova pdlótanő mesterien vezeti gépét a magas hegyek fölötti útvonalakon. Tizenhat esztendeje járja a légi utakat. Nemrégen tűzte egyenruhájára a második „Egymillió kilométer repülőút” jelvényt. Kétmillió kilométer a levegőben — milyen dicső és szokatlan teljesítmény egy nő számára! Tizenhárom esztendős fia, akivel a repülőtéren találkoztunk, szintén pilóta szeretne lenni. A „Krasznij Profintem” gyárban dolgozó Kapitolina Kazakova szövőnő két és félmillió méter szövetet szőtt; A gyár főmérnökével kiszámítottuk, hogy ha ezt a szövetmennyiséget egyenes vonalban lefektetnénk, egészen Londonig érne;Nagyezsda Lenomarjova kőművesnő sem marad Kazakova mögött. Kalinyin város új épületeibe húszmillió téglát helyezett el munkaszerető keze. Ponomarjeva tizenhárom iskola, hatvan lakóház, számos középület építkezésén vett részt. Ponomarjeva ma már boldog nagymama, Szerjozsa. hétesztendős unokája büszkén újságolta nekem: — Ezeket a házakat az én nagyanyám építette! A leningrádi „Szvoboda” gyárban találkoztam Zinaida Markova fiatal munkásnővel. Ö és társnői bonyolult készülékeket gyártanak, az úgynevezett feszültségmérőket. Ezek a készülékek mínusz 200— plusz 1800 fokig mérik a hőmérsékletet. Ilyen készülékeket szereltek fel az „Ob” és a „Léna” Dieselmotoros hajókra, ilyen készülékek működnek az északi-sarki úszóállomásokon s az ország különböző gyáraiban, üzemeiben; Markova mindössze 5 éve dolgozik a gyárban. Ez idő alatt több ésszerűsítő javaslatával nagy összegeket takarított meg a vállalatnak, olcsóbbá tette a termelést. Zina Markova arra törekszik, hogy állandóan javítsa munkáját, példájával lelkesítse társnőit; KÉTSZER TÁRTAM a szűzföldeken. A Kckcsetav-területi „Tolbuhin- szkij” szovhozban, amely csupán egy esztendeje alakult, szép lakótelepet találtam; — És a sátrak? Már senki sem lakik sátorban? — kérdeztem csodálkozva; Egy emléktáblához vezettek. Gránitból készült sátor volt, amelybe ezt vésték: „1954 december 5. — 1955 december 5.” Két nevezetes dátumot jelentettek e számok: az egyik azt a napot jelezte, amelyen az első .sátrat felállították a lakatlan sztyeppén, a másik azt a napot, amikor az új telepesek lebontották az utolsó sátrakat is és beköltöztek az új házakba. Az emléktáblán azoknak a nevei között, akik a sztyeppében üyen rövid idő alatt szovhozt alakítottak, megláttam Marija Biiusenko nevét. Amikor a sztyeppére érkezett, nem volt szakképzettsége. Rövid idő múlva nevét már úgy emlegették a sztyeppén, mint a legjobb munkagépkezelőét. Marija ma a szolhoz újonnan épült állattenyésztő- telepén dolgozik, mint fejőnő. Sokáig sorolhatnám még azoknak az asszonyoknak a nevét, akik oda- adóan dolgoznak a kommunizmusért. Életük és munkájuk példája igen tanulságos. A szocialista rendszerben a felszabadult nő az állami és gazdasági építkezés minden területén teljes mértékben megállja helyét. , A SZOVJET NŐK a nemzetközi nőmozgalom élcsapatában menetelnék. Hű és önzetlen barátai a világ minden asszonyának. Minden erejükkel fejlesztik és erősítik a baráti nemzetközi kapcsolatokat a békéért, a gyermekek boldogságáért, Hal* és halgazdaság címmel kiállítás nyílt a szolnoki tanács nagytermében A szolnoki Damjanich János Múzeum és a Középtiszai Horgász Egyesület tegnap délután megnyitotta „Hal és halgazdaság” című kiállítását a szolnoki városi tanács házának nagytermében. A kiállítás — melynek megtekintése díjtalan —délelőtt 10-től 13 óráig, délután 15 órától 19 óráig látogatható. „TANULJUNK SZÓRAKOZVA!46 11. sz. rejtvény; A Szolnok és Vidéke Vendéglálóipari Vállalat kiváló dolgozóiról Vízszintes: Minden dolgozónak ez legyen a vállalat sok-sok egysége! Borúra jön. Ilyen olajíajta is van. Kicsinyítő képző. Arc. Építési anyag; „Három a kislány” egyike. Falatoztak* Szomorú. Puska része: Fehérnemű; A vállalat kiváló szolnoki dolgozója (folytatása a függőleges 18-ban). „Három” — több Idegen nyelven; Kül — ellentéte. Az ebéd egyik része; A vállalat kiváló jászberényi dolVasárnapi ételek Ha szép, nagy szeletekre vágható disznóhúsunk van, legjobban járunk, ha krumplis tekercset sütünk belőle. A szeleteket vékonyan bemustározzuk, két vékony szelet szalonnát terítünk rájuk, s egy közepes nagyságú nyens burgonyára felgöngyölítjük. Cérnával átkötve, paprikás-hagymás zsíron puhára pároljuk és tálalás előtt tejföllel leöntjük. Spagettival szokás köríteni, melyet a hús levővel bőven méglocsolunk. Az elzászi sertésbordához személyenként egy szép karajszeletct jól kiverünk és hirtelen kisütjük. Maradék zsírjába paradicsomot s egy kanál lisztet keverünk és összetört fokhagymával ízesítjük. A hússzeleteket lerakjuk a lábos aljára, be szórjuk vékonyra szelt füstölt kolbásszal és egy fél kiló savanyúkáposztával befödve, ráöntjük a fokhagymás mártást, aztán az egészet fedő alatt puhára pároljuk. Az egybesült mustáros sertéskarajnál alig van jobb ünnepi fogás. A karajt egy kanál zsíron föltesz- szük sülni, megsózzuk, behintjük köménnyel és egy kanál ecettel leöntve, fedő alatt megpároljuk. Ha kész, egy evőkanál mustárt keverünk a levébe és a sütőben a szokott módon ropogósra sütjük. A vasárnapi ebéd méltó befejezése a csokoládétorta — főleg, ha nem kerül nagyon sokba. 3 tojássárgáját kikeverünk 15 deka cukorral, két deka kakaót, 3 kanál vizet, 7 deka lisztet és a tojások habját hozzátéve, kizsírozott, kilisztezett tortaformában megsütjük. Két deci tejből 2 evőkanál liszttel besamelt főzünk, melegen belekeverünk 10 deka cukrot és 2 deka kakaót. Ha kihűlt, tíz deka vajjal habosra keverjük, a félbevágott tortát megtöltjük és a tetejét is bevonjuk vele. Rumos msggyel díszítjük, és csak miután jól kifagyott, adjuk asztalra. gozója (folytatása a vlzszt, 41-ben)* 32. Feljegyzés. 33. össze-vissza ;,lőg” (!) 35. Vissza: Magót szór. 36. ízletes húsú tengeri halfajta; 37. Vénasszonyoknak is „van”* 39. Késnek van: 40. Régi római pénz. 11. A vízszintes 30. befejezése* 43. Állati lakhely; ' 44. Rendszerint az teszi, aki mer* 45. Moldova fővárosa* Függőleges: 1. Minden dolgozót ezek várnak a váL lalat egységeiben. 2. Karl Reichenbach német kutató £1* tál feltételezett sugárzás* 3. Személyére* 4. Sziget a quarneról öbölben: Pompás középkori templomában magyar em* lékek is vannak. 5. A vállalat „Belkereskedelem Kiváló Dolgozója” címet viselő tfirökszent* miklósi dolgozója (folytatása a füg* gőleges 20-ban)* 6. Falevél teszi. 7. Állati lakhelyek: 8. Sírfeliratokon látható sző; 9. Állóvíz. 13. Erős kártyalap; 15. Több testrészben fáj; 16. Vízszolgáltatásra ássák; 17. A vízszintes 24. befejezése. 18. A vízszintes 24. befejezése* 20. A függőleges 5. befejezése.' 22. A harc istene a görögöknél* 24. Rendszerint kétszer fárad, 26. Szintén. 27. Egymást követő betűk az ABC-ből* 29. A szerelem Istene a görgőknél* 31. A mértékegység ezerszerese; 33. Tészta jelzője lehet* 34. Időmérőin* 37. Lefarag. 33. :;: .-ardium=trőpusi fa* terméke aa acajou-mézga; 41. Lóbiztató szó; 42. Okosság. 44. „Nap|! mássalhangzói; 46. _Német_kettös magánhangzó; NÉPLAP KERESZTREJTVÉNY 10. számú szelvény *■ __ 1/ érem, a nagymama álta*'• pofa nagyon súlyos. Csak operáció segíthet. A vérzést másképpen nem lehet elállítani: * * Hozzájárulnak? — Hogyne. Csak mentsék meg; —* Akkor megoperáljuk;. * Két óra tájban tessék érdeklődni telefonon. De még jobb lesz, ha személyesen. Tizenegy óra. Itt vagyunk a kórház előtt, a busz-megállónál. Az élet folyik. A csipkelődő tavaszi szélben csendesen hajlongnak a sudár jegenyék; Autók jönnek- mennek. Szemben gyár épül, oldalán, tetején emberek sürgölődnek. Hogy lehet azóta nagymama? Vajon már operálják? Ki meri megkérdezni? Pedig itt van pár lépésre a kapusfülke. De a három- emeletes, hosszú, vöröstéglaépület olyan félelmetesen néma. Abban van nagymama. Hol is? Ott a Bútorgyár kéménye irányában van a szobája ablaka. Tegnap megjegyeztük, mikor meglátogattuk. Tegnap. Ki hitte volna, hogy ilyen gyorsan válságosra fordul az állapota. . Jaj, csak ne kattogna olyan ideg- szaggatóan az a kalapács a hátunk mögött valamelyik gyártelepen. Valami üres fémtartályt kalapálhatnak. Khá-khá-khá — szúr élesen, végnélkül az ütéssorozat. És szemben a rideg kőépület csak hallgat. Körülötte még a zsenge pázsit is sápadtabb, mint máshol. Vagy csak mi látjuk így? Nini! Kinyílt az a bizonyos ablak, ott a gyárkéménnyel egyirányban. Talán most vitték ki nagymamát? Vagy már behozták a műtét után, És ha behozták, hogy sikerült? É szre se vettük, már a portásfülke előtt vagyunk. Hol is kellene beszólni7 Milyen gyáva az ember, hát hol kellene, ha nem azon a nyitott ablakkockán? A torkunk száraz. A kapus komolyan hallgatja kérésünket. Jaj, csak nem tud már valami szörnyűt Mammama — gyere haza és csupán tapintatból hallgatja el előttünk? Milyen lassan tárcsáz és míg hallgatja a túlsó végén beszélőt, mereven néz ránk, szempillája se rezdül. Bár csak ne kérdeztük volna még. Talán akkor később kellett volna megtudni a rettenetes hírt. Hiszen megmondta az orvos: rendkívül súlyos az állapota: A kapus letette a kagylót s most lesüti szemét. Szívünk a torkunkban ver, lélegzetet sem veszünk. Most... Most! — Kérem;:: a néni még nincs a műtőben. Jaj, csakhogy;:. De miért nincs ott, hiszen már tizenegy elmúlt és reggel" kilenckor azt mondta a főorvos .; i ? 1 Az országúton kőműveslegények, lányok baktatnak. Fakókék nadrágjuk cementporos. Lépegetnek, lépegetnek, nemigen beszélnek. Kezük a nadrágzsebben, fejüket lesütik ... Gyerünk innen a borzalmas helyről. Át a túlsó oldalra; A kalapács szüntelenül zuhog azon az üres tartályon.- Visszhangzik, lüktet bele az ember feje... Mi lehet a nagymamával? Már csak ez az egy nagymama van. A másik alig két hónapja halt meg. Ugyanitt. De rajta már nem segíthetett az emberi tudomány. Ö is azzal a kéménnyel szemben nézett ki utoljára a szürke téli égre, csak egy emelettel feljebb. Mi lesz? Mi lesz? Milyen óriási az a komor vörös épület? Hány ablaka is van. Egy. kettő... tizenhét a közepétől jobbra is balra is. Három emelet meg a földszint, összesen négyszer tizenhét, annyimint hatvannyolc. Azt kétszer véve, százharminchat. Milyen élettelenek ezek az ablakok. Nem ragyogóak, mosolygósak, mint odahaza a kicsi házon; — azokat nagymama pucolta. Ezek akkor se kedvesek, ha kristálytiszták. Pedig mögöttük minden szobában rend, tisztaság, jó •meleg, barátságos orvosok, ápolónők. Szomorkodó és örökvidám betegek. Mert köztük is vannak, akik még betegen is huncutkodnak, tartják a többiekben a lelket, fíc mi van nagymamával? Mi- ^ Íven gyáva az ember? Hogy kapaszkodik minden tárgyba, ami eltereli a leggyötrőbb gondról a figyelmet. Amoda bent, a kerten keresztül fehérfőkötős ápolónő siet. Nagymamától jön talán s azért nem néz fel, mert tudja, hogy itt állunk a kerítésen kívül? Butaság. A felizgatott idegállapot juttat ilyesmit az ember eszébe. Mekkora ez a kórház és mennyi, mennyi beteg van benne. Azzal minddel kell törődni; Hát szegény nagymama hogy van? Milyen jó annak a nyugodt asszonynak a másik oldalban. Sétál a megpakolt cekkerrel, viszi az ebédnek valót, várja haza az urát, a gyerekeket. De jó is annak, ahol nincs beteg? Mindjárt tizenkettő. Okvetlenül fel kell telefonáltatni. De előbb még megvárunk egy autóbuszt. Hátha akkorra vége is lesz a műtétnek — és sikerül? Már a második busz ment el. Ismét a portásablak előtt. Az elvtárs nem is várja meg, hogy szóljunk, veszi a kagylót Mi az, mi az? Aggódva csóválja a fejét. Hát bekövetkezett? Forog minden, szédül az ember, remeg a térde, egyformán szürke színűvé mosódik össze minden. — A néni még bent van a műtőben. Nincs vége még az operációnak ;:: — szűrődik valahonnan messziről valakinek a hangja. Igen a kapusé; p ' Megáll minden. Hiába rohan az úton az a teherautó, az is csak mutatja, hogy mozog. Csend. Nagymama szíve fáradt, beteg szíve erőtlenül dobog. Halljuk mindnyájan hozzátartozói. Hallja a kenyér a speizban, a felgereblyézett virágágyak a kiskertben. A párnahuzat, ahogy vasalás közben otthagyta Anyu dolgos keze. Mert anyánk ő, mint ahogy a Másik is az volt, aki nemrégen hagyott itt bennünket, akinek a szervezetét ép- pentígy a gürcölés rágta, gyengítette meg a súlyos betegségnek, mint az övét* Nagymamának hívjuk, mert a legkisebb, az unoka szívével szeretjük. Úgy, mint a kisgyerek. I egyél erős, Nagymama a mű- *- tőasztalon. Erezd, hogy simogatjuk lüktető halántékodat, ősz hajadat Szenvedő szemeddel nézd csak a kis unokát. Itt ül új kocsijában, .aminek Te is úgy örültél. Picinyó ujjacskái feléd mutogatnak a sötétkék kötött mackó ujjábóL — Mammama . *; Mammama — hallod a pici aranyos hangját? Mióta elkerültél hazulról pár napja, mindig keres téged a kis unoka; — O, o! — kerekedik gyűszűnyi szája hol a szoba-, hol a konyhaajtóra. Mert Mammama arról szokta hozni a tejecskét meg a papát. Gyógyulj meg, Nagymama. Hiszen ki tudja olyan ügyesen fürdetni a kicsi unokát? Haliga csak! Hogy kacag, most is, mint mikor a teknőben fénylő popsiját paskolja Nagymama. Gyógyulj meg Nagymama. A másik Nagymama helyett is itt kell lenned köztünk. Örülnöd kell, hogy fiad, lányod, unokád már nem lesz soha-soha senkinek a cselédje, mint Te voltál, meg a másik Nagymama. A kis unokádnak nem kell tizenkét éves korában egy pendelben elállni a kulákhoz kis- cselédnek. <5 már nem fagyoskodik a hajnali hidegben a szekér tetején, mint te, mikor a kuláknak a kocsiján egymagad hordtad a tejet minden reggel a szolnoki piacra; Mikor felnőttél, méltóságos urak és úrnők szeszélyei őrölték testedet, idegzetedet; De szerettünk volna megcsókolni, mikor még egy nappal ezelőtt fogadkoztunk, hogy nem szolgáltatjuk úgy ki magunkat többet, ha felgyógyulsz, és te szelíden megjegyezted. — Én már úgy megszoktam, hogy egész életemben kiszolgáltam másokat. Nem így lesz, Nagymama. Csak gyógyulj meg. Gyere haza még egyszer. Meggyógyulsz, ugye? Tudjuk, nem hagysz itt bennünket Tizenhárom testvéred közül te voltál mindig a legerősebb, legszívósabb. Ott vagyunk melletted ezekben a nehéz pillanatokban. Nagy-nagy szeretettel kísérjük a kedves jó orvosok kezét, akik a legszentebb munkát végzik, ami a földön létezik: életet mentenek. _ Uogy..; hogy? Már meg• 1 operálták? Hogy kerültünk ide a kórház folyosójára? Ki ez a feketehajú, meleg arcú orvos, aki a legszebb szót közli velünk. — Nagymamát megmentettük. És újra látunk. Nagymama. Megfogyva. sápadtan, fájdalmas arccal, de — életben. Köszönjük a gyógyító kezű orvosoknak. Bárcsak minden na tudtak volna segíteni. TÓTH /