Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-01 / 52. szám

t I SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, március % PARTÉIÉT V Többre is képes a tószegi községi párl-végrehajtólrzottság Á tószegi községi párt-végrehajtó bizottság élén gazdag munkásmoz­galmi tapsztalattai rendelkező, agi­lis, munkaszej-ető elvtárs, Molnár László áll. Közmegbecsülésnek ör­vend a községben. Bizonyítja' ezt az is, hogy írás munkaterületről hívták haza az ősz folyamán, s mindjárt megválasztották a köz­ségi pártbizottság titkárává. A kö­zelmúltban mcgtsriott községi pártértekezleten ismét őreá esett a választás. A pár tagok tehát egy­öntetűen kiállnak mellette. Mindezek ellenére a község párt- élete, s következésképpen az egyéb eredmények nem kielégítőek. Aka­dozik a tagj elöltfelvétel, a negyed­éves adófizetési tervet alig 43 szá­zalékra teljesítették, ezévben alig 10—15 dolgozó paraszt lépett be, s egyéb területet is lehetne említeni, ahol még volra javítani való. A hibákat több’-kevésbé Molnár elvtárs is látja, csak nem mindig találja meg kijavításuk módját. Rengeteget dolgozik, lót-fut, min­den feladatot igyekszik megoldani. S éppen az a baj, hogy mindent egyedül végez. Ezáltal a községi párt-végrehajtó bizottság egésze — akairva-akarat- lan — csupán tanácskozó testületté válik, amely kéthetenként meg­tartja ülését, megvitat különböző kérdéseket, határozatokat is hoz, de a feladatok megoldásából már nem veszi ki a részét. Márpedig ha a község vezető testületé, vagy leg­alább is egy része nem fejt ki ak­tív munkát az általa kitűzött fel­adatok megva’ásításáért, akkor ho­gyan képzelik el céljaik valóravál- tását? A pártbizottság titkára egye­dül képtelen mindent elvégezni. De miéit nem vesznek részt a munkában a VB-tagok? Érdemes két véleményt össze­egyeztetni ezzel kapcsolatban: Mol­nár elvtárs szerint azért nem, mert minden VB-tagnak megvan az el­foglaltsága a termelő munkában, egyéb munkára nincs ideje. Ifj. Kiss Vince VB-tag álláspont­ja a következő: „Szívesen részt- vennék az alapszervezeti vezetőségi üléseken, de erről még nem esett szó VB-ülésen. Magamtól meg nem megyek, mert azt tartom, hogy hí­vatlan vendégnek ajtó mögött a helye. — Ha küldenónek, vagy hív­nának alapizervezetekhez, szívesen segítenék a beszámolók összeállí­tásában, taggyűlések előkészítésé­ben, vagy egyéb feladatokban.’’ Érdemes megjegyezni, hogy a községi pártértekezleten a Dózsa TSZ pártszervezetének titkára ép­pen ilyenirányú segítséget kért. Kiss elvtárshoz hasonlóan máso­kat is meg lehetne bízni a községi oárt-végrehajtó bízottjáéból egy-egy feladat megvalósításával. E mód­szer hasznosságáról Molnár elvtárs is meggyőződhetett már. Szűcs elv­társ, — a régi VB egyik tagja (je­lenleg katona) — ugyanis rendsze­resen segítette az Alkotmány TSZCS pártszervezetét. Jelentős ré­sze van neki is abban, hogy a kö­zelmúlt napokban az Alkotmány TSZCS „felsőbb osztályba lépett”, termelőszövetkezetté alkuit. Semmi sem indokolja tehát Mol­nár elvtárs álláspontját. Szakítani keli eddigi munkamódszerével, jobban kell igényelni a VB. tagok segítségét. Ha ezt megteszi, kevesebb ener­giával nagyabb eredményt érhetnek el, s a feladatok sem tűnnek majd olyan megoldhatatlanoknak. A trz- fejlesztés lassű előreha1 adását pél­dául azzal indokolja Molnár elv­társ, hogy „sok itt a kétlaki mun­kás, nehéz terület ez.’* A párt- végrehajtó bizottság tagjai — Ko­vács Lászó VB tag szavaival élve — mégsem vettek részt ősz óta a tsz-fejlesztésért folytatott agitációs munkában, „nem volt agitációs nap ebben az évben.” Mondani sem kell. hogy a tsz-fejlesztést nem lehet „agitációs napokhoz” kötni, állandó feladatnak kell ezt tekinteni. A párt-végrehajtó bizottság tag­jai amiatt panaszkodnak, hogy a Dózsa TSZ tagjai nem akarnak résztvenni a tsz-fejlesztési agitáció- ban. Azt tartják: „Mi is biztatás nélkül léptünk be, jöjjenek ugyan­így mások is." Ha a VB tagjai pél­dát mutatnak nekik, bizonyára kö­vetik őket ezen a téren is a tsz-ta- gok. így volt ez az ősszel is, — is­mét Kovács elvtárs szavait idézve — „ mikor felosztották egymás között a községet, s akkor volt is seb új belépő.” A végrehajtó bizottság egészének és a kialakítandó nép­nevelő-gárdának segítségével nem lenne Tószeg sem olyan „nehéz terület” A községi párt-végrehajtó bizott­ság kollektív munkája még ered­ményesebbé válna, ha olyan elv­társakból, akiknek nincs különö­sebb pártmunkájuk, aktivahálóza- tot szerveznének, s annak tagjait megbíznák például egy-egy alap- szervezet installálásával, a pártok­tatás, a tagjelöltfelvétel, vagy a ta­vaszra való felkészülés stb. segíté­sével; Más községekben beváltak ezek a módszerek, s bizonyára Tószegen is hasznosak lennének. Meg kell próbálni. Simon Béla Munkában a MÖHOSZ Körútra mentünk a mi­nap, hagy megtudjuk, mi újság az önkéntes Honvé­delmi Szövetség munkájá­ban. Ami újat már előző­leg megtudtunk Tánczos Lajos elvtárstól, a megyei elnöktől az: ez év máju­sáig Szolnok megye min­den gépállomásán megala­kul a szövetség alapszer­vezete. A megye húsz nagykörzetű gépállomását rádió adó-vevő készülék­kel szeretnék ellátni az elvtársak. S hogy ennek mi a jelentősége? Adjuk át a szót Tóth Istvánnak, a Fegyverneki Gépállo­más igazgatójának: — Én már előre látom e terv áldásait. Ha elérhe­tem azt, hogy minden bri­gádszálláson lesz egy rá­diós szakkört végzett em­berem, egycsapásra meg­oldódik a tervjelentés, az észlelt hiányosságok je­lentése. Nem is beszélve arról, ha orvosi segítség, ha gépalkatrész kell sür­gősen a mezőn dolgozó traktorosnak, akkor a rá­dió adó-vevő lehetővé teszi számunkra, hogy pillana­tok alatt intézkedjünk. A rádióskörök szerve­zése mellett fő -feladat je­lenleg a tagkönyvcsere. Czakó elvtárssal, a kun­hegyest járás elnökével beszélgettünk erről. A já­rásban szépen halad a tagösszeírás. Ehhez nagy segítséget nyújt a DISZ is. A kunhegyest DISZ JB huszonöt aktívát küldött Czakó elvtársnak. Kunmadarason hatvan­három tagot írtak össze az elvtársak. Találkoztunk olyan MÖHOSZ tagokkal, akik évekre visszamenően megfizették elmaradt tag­sági díjukat. Igen jellem­ző a MÖHOSZ aktivitásá­ra az a jelenség, amelyet Farkas elvtárstól, a Kö­zéptiszai öntöző Vállalat szervezetének elnökétől tudtunk meg. Érdekes, követendő ter­vük van a vállalat MÖ­HOSZ tagjainál.. A szer­vezet kibérel a tanácstól 4 hold tartalékföldet. Ezen a. területen bemutatják a korszerű öntözéses gazdál­kodás lehetőségeit. A ter­ményt államunknak ad­ják át, árán pedig felsze­reléseket vásárolnak a szövetségnek. Ez az eset természete­sen nem egyedüli. A Tö­rökszentmiklósi Mezőgép­gyárban találkoztunk Sán­ta Lajossal, a modellező kör vezetőjével. Sok jót mondott a fiatalokról. A modellezőkor tagjain nem fogott ki az idei rendkí­vüli tél. Akármilyen hi­deg is volt, sohasem ma­radtak el a foglalkozásról. Még ennél is lelkesebb történeteket beszélt el Czakó elvtárs, a kunhe­gyest lövészkor tagjairól, akik azzal a kéréssel ke­resték fel, hogy vasárnap lőni szeretnének. Czakó elvtárs nem akart bele­egyezni, hiszen mindenki emlékezhetik rá, milyen hideg volt vasárnap. A fiatalok nem álltak kötél­nek, s végül teljesedett kívánságuk: térdig érő hóban kúszva, de meg­tartották a gyakorlatot. (faJUma ^yikókuev&i Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról 4B meg a főagronámusról Azóta egyre csak arra gondolok, az jár az eszemben, miért is nezetot így rám? Egyszerűen csak meg­ijedt, hogy nagyon összetörtem magam? Vagy.;; tud-e vagy nem, egy lány így nézni egy idegenre, akihez semmi se fűzi, egyszerűen csak puszta ijedtségtől? Melege volt, fojtogatta a levegő. Felállt, leengedte az ablakot. Az édes csattanással ereszkedett 1«. Amíg az éjszakai sztyepptől el­választott bennünket az ablak, ad­dig a sztyepp mozdulatlannak, hangtalannak, monotonnak, feke­tének látszott; De most leeresztettük az abla­kot és a sűrű szél betört a fül­kébe, az októberi éjszakák fris­sességével. A mozdonyfüst alig érez­hető szaga miért, miért nem, gö­rögdinnye enyhe illatával kevere­dett. A sztyepp fölött vadul szá­guldott a hold, el-eltűnve a sötét táviróoszlopok mögött. Valahonnan mozdonyok egymást szólító szava hallatszott. Hívoga- tón, örvendezve sípoltak, mint régi barátok, akik váratlan éjsza­kai találkozásukat ünnepük;:; Alekszej Alekszejevics elhallga­tott. De története még nem ért véget; — Még nem mondta el, md tör­tént magával ott a Kremlben;;; Alekszej Alekszejevics zavartan elmosolyodott és visszaült a he­lyére. — Hogy ml történt?::; Beszél­tem már arról, hogy a nyár na­gyon aszályos volt, ősszel pedig hamar beköszöntőitek a fagyok és a szél csak úgy pergett ki a sze­met a gabonából. Mi a saját föld­jeinken, hála a korai vetésnek és az aszálynak ellenálló kemény­szemű vetőmagnak, hektáronként átlag tizenöt métermázsát takarí­tottunk be.;: Nem mintha ez na­gyon sok volna, de ilyen aszályos esztendőben jó termés! A szomszé­dok alig tudtak kihozni 8—9 má­zsát.:; Meg kell mondanom, hogy a napraforgó is, a kukorica is jól fizetett.:; Egyedül csak naprafor­gón legkevesebb kétszázezret vet­tek be a kolhozaink. A kukoricával pedig ebben az esztendőben úgy kikerültünk a takarmányhiányból, ahogyan még a legjobb esztendők­ben sem sikerült. De ami a legfontosabb, ebben az esztendőben felemelkedtek, utolér­tek bennünket az elmaradt kolho­zaink is. / Szeptemberben aztán váratlanul ránk köszöntött a legnagyobb öröm, a szeptemberi plénum! Mi volt a legcsodálatosabb? Mi volt az, ami mindnyájunkat teljesen megdöbbentett? Az, hogy olvassa az ember az újságot és látja: de hiszen ez nekünk szól! Ez a mi zsuravinói gépállomásunkról szól! Mindaz, ami ebben az esztendőben a betegségünk volt, mindaz, ami nyugtalanított, mindaz, amit tet­tünk, mindaz szóról-szóra, sorról- sorra benne van. Csakhogy ott, ahol mi még keskeny ösvényeken botorkáltunk, széles utakat fektet­tek le,amit mi csak találgattunk,sok­szor csak kis részleteiben, arra egész rendszer alakult ki! Egyszerűen csodálatos érzés volt::5 Az ember még csak épp hogy gondolt erre, még csak felcsillant valami az agyában és a határozatban már ott van minden átgondolva, kinyom­tatva! A plénum fényében még világosabb lett előttünk irányvona­lunk helyessége, azé az irányvo­nalé, amiért Nasztya harcolt.;. A plénum után még szélesebbre terjesztettük ki munkánkat. Ügy éreztük, mintha az egész ország arccal felénk fordult volna. A leg­kisebb dologtól kezdve a legna- gyobbig. Ezelőtt előfordult, hogy alig lehetett kikönyörögni valami­féle építőanyagot, most meg ma­guktól küldik.:: Ezelőtt a káder­kérdés a legnagyobb kínlódás volt. Hívja az ember, könyörög nekik, akkor se jönnek, most meg itt van­nak maguktól! Rövidesen aztán utasítás jött, hogy gépállomásunk dolgozóit küld­jék fei Moszkvába, az értekezletre. Nem is kételkedtünk benne, hogy Nasztyára esik a választás. De egyszer csak megtudtuk, hogy Ar- kagyijt, Fegyát és, engem külde­nek. Szergej Szergejevics valahol úton volt. A területen meg nem ismerik részleteiben a mi ügyein­ket. Nasztya nemrégen dolgozik nálunk, mi pedig már régóta. Ar- kagyíjról már hosszú ideje tud­ják, hogy „boldoggá tette” a mi gépállomásunkat. De ami a legfon­tosabb, nagyon sok cimborája van a területi központban. Mindig tud­ja, kivél kell összebarátkozni És mindig meg tudja nyomni a kellő pillanatban a megfelelő gombot. (Folyt, köv.] Megalakították az SZKP Központi Bizottságának OSZSZSZK irodáját Moszkva (TASZSZ.) Az SZKP Központi Bizottsága az OSZSZSZK köztársasági szervei, területi, ha­tárterületi pártszervei, szovjet és gazdasági szervei munkájának konkrétabb vezetése és a köztársa­ság gazdasági és kulturális építé­sével összefüggő kérdések operatí­vabb megoldása céljából megalakí­tóttá az SZKP Központi Bizottsá­gának OSZSZSZK Irodáját. Az SZKP Központi Bizottsága OSZSZSZK Irodájának elnöke, N- Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, az iroda elnökhelyettese N. J. Beljajev, az SZKP Központi Bizottságának tit­kára. (MTI.) K. J. Vorosilov foga Moszkva (TASZSZ). K. J. Varosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke feb­ruár huszonkilencedikén fogadta Vincent Auriol volt francia köz­társasági elnököt. Vincent Auriol Dejean moszkvai dia Vincent Auriolt francia nagykövet és Laloy nagy­követségi tanácsos kíséretében je­lent meg. Varosilov és Vincent Auriol kö­zött barátságos, fesztelen beszél­getés folyt le. (MTI.) A. kínai sajtó az SZK] Peking (TASZSZ). A Kínai Népköztársaság sajtója továbbra is élénken kommentálja az SZKP XX. kongresszusa munkájának eredményeit. A Kuangmingzeipao frjas A kínai nép lelkesen üdvözli az SZKP XX. kongresszusának hatá­rozatait, amelyek a szocializmus építésében kivívandó új győzel­mekre, az egész világ békéjének megszilárdításáért folytatandó harc­ra lelkesítik a kínai népet. Kína 3 XX. kongresszusáról népe eltökélte, hogy továbbra is szilárdítja a szövetséget a Szovjet­unióval és a népi demokratikus országokkal. A Kungzsenzsápao, a szakszer­vezeti szövetség lapja „Világtörté­nelmi jelentőségű esemény” című cikkében azt írja, hogy az SZKP XX. kongresszusa hatalmasan hoz­zájárul a kommunista építés ügyé­hez, az egész vfág békéjének fej­lesztéséhez és szilárdításához, lel­kesítő erőt adott a szovjet népnek, az egész világ dolgozóinak, (MTL) Újabb összetűzd Párizs (TASZSZ.) Az AFP francia hírügynökség algériai je­lentése szerint a francia csapatok és a felkelők között az utóbbi hu­szonnégy órában újabb összetűzé­sek zajlottak le. A felkelők tény­lsek Algériában kedéseinek eredményeképpen Con­stantine és Oran megyével megsza­kadt a táviró és távbeszélő össze­köttetés. Constantine megyében a fegyveres összetűzések során 19 felkelő életét vesztette. (MTI.) Indonézia közölte az ENSZ-szel, hogy felmondta a holland—indonéz uniót New York (MTI). Szudzsarvo, Indonézia állandó ENSZ képvi­selője levélben értesítette Dag Hammarskjöldöt, az ENSZ főtitká­rát, hogy Indonézia felmondta a holland—indonéz uniót és véle együtt a két ország különböző szerződéseit — jelenti az AP. A levél hangsúlyozta, e lépés célja az volt,- hogy „normálissá és egészsége­sebbé tegye Indonézia és Hollan­dia kapcsolatait.” (MTI.) Csehszlovákiában rövidesen üzembehelyezik az első atomreaktort Prága (TASZSZ.) A Csehszlo­vák Távirati Iroda jelentése sze­rűit a közeljövőben átadják ren­deltetésének az első csehszlovákiai atomreaktort. Az atomreaktorüzem- behelyezésévél az országban jelen­tős mértékben meggyorsul az atom­fizika fejlődése. A szovjet tudósok és technikusok segítségével épülő atomreaktor az összes szükséglete­ket tejesen kielégítő mennyiségben termel majd rádióaktív izotópo­kat. Az atomreaktor hőfejlesztő kapacitása kétezer kilowatt. (MTI.) A TSZ KOVÁCSA D öt lang csap fel, a fújtató - * kövéren szítja a parazsat, korom száll s lerakódik a kür­tő falára, a sorbarakott szerszá­mokra, üllőre, a férfi barna arcára, Közepes termetű, inkább alacso­nyabb amiál. A tűzhelyhez lép, hosszúnyelű fogóval megigazítja az izzó vasat s a szenet összébb kotorja a tűz felett. Arcát veresre festi a láng. Homlokára húzott kucsmája alól diöbama szempár parázslik. Tajthy Vince, a jászapáti Kossuth TSZ kovácsa. Érdekes a története, főként tanulságos. Harmincnyolc éves. Három gyer­meke van; általámos iskolába jár­nak. Tálán akkora volt 6 is, mint ma a gyermekei, amikor felébredt benne a vágy, hogy kovács legyen, ki is tanulta a mesterséget. A felszabadulás változást hozott az ő életébe is, de az igazi válto­zás csak 1950 augusztus 20-án kö­vetkezett be: belépett a termelő- szövetkezetbe. Nem járt nála nép­nevelő, senki egy szóval nem hív­ta, rá nem beszélte. Így látta jó­nak. Hogy miért?.,. Nehéz lenne azt megmondani. Tálán, hogy foly­tathassa a kovács mesterséget. De még ez sem. hiszen módjában állt volna az ipart kiváltani s dolgoz­hatott volna, mint önálló kisipa­ros .:; Mégsem ezt tette. Égy lát­szik, megérezte azt a mindent el­söprő erőt, amelyet az emberek szövetkezése rejt magában. Két évig dolgozott. Mindenki szerette. Jó szakember, s amellett szinte kimeríthetetlen szivósságú. A ztán beköszöntött az 1953-as év. Jobboldali politika. Egy ta­másra léptek ki emberek a ter­melőszövetkezetekből, fogták meg az ekeszarvát, hogy ahol ezelőtt traktorok dübörögtek végig hár­mas ekékkel, ott fáradtan bólogató fejű lovak, álmosan csapoló ökrök, tehenek karcolgassák a felszakad dozott táblákat egyes ekével. Ettől kezdve Tajthy Vince egyre nyugtalanabb lett, figyelte azokati akik újra kezdték a szaporátlan egyéni gazda életet. Irigyelni kezdte őket. Ha visszagondolt arra az időre, amikor még ő is a „maga gazdája” volt, nem az jutott eszébe, milyen eredménytelen, ne­héz és távlatnélküli volt akkor az élete, munkája, csak arra, hogy. ott azoknak nem „parancsolgat” senki, azok a magukéban dolgoznak, Egyszerre baj lett az is, hogy az 6 munkaegységeit olyan ember írja be, aki nem ért a kovácsmesterség­hez. Eddig nem tételezte fel, hogy ez megrövidíti, most egyszerre biz­tos volt benne. Mégis, csupán a kilépés gondola­tától sajogni kezdett a szíve. De a tsz-ben sem érezte már magát olyan jól, mint azelőtt. Nem tudta, mitévő legyen. Épp­úgy ment, mint maradt volna. Régen vágyott már arra, hogy egy tanulót vegyen maga mellé, most ez mentő ötletként villant az agyába. ■—- Kilépek — állított egyszer a vezetőség elé. >— Azaz még sem, ha tanulót vehetek magam mellé... Szíve mélyén arra vágyott, hogy ezt megengedje a vezetőség.. -. Nagy kő esett volna le a szívéről. De ezt önmagának se vallotta be. Csak várt izgatottan, megbolygatott lélekkel, de dacosan összeszorított fogakkal. A kkor egyik nap egy ember áU ** lőtt eléje. — Lehet, hogy megígérik, lehet, hogy meg is adják, de ahogy meg­adják, úgy vissza is vehetik. -.: Szünetet tartott az ember, az­tán halkan, jelentőségteljesen még hozzátette. — És ugyanígy máskor is... Aki okos, érthet belőle.:: Tajthy Vince megszédült. Ügy hatottak rá a szavak, mint a tagló. Nem gondolkozott. Nem gondolt arra, hogy ez az ember sose volt jóakarója, sőt... Nem érezte meg az ellentétet a szó és a tények kö­zött, Csak azt érezte, neki előre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom