Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-19 / 43. szám

1656. február 10, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mozdonyon — a nagy hidegben ... Csütörtökön hajnali 3 óra­kor csikorgó hidegben igyekszem kifelé a fűtőházba. A budapesti vonalon kellett ellenőriznem a mozdonyokat és a mozdonysze­mélyzetet. A 659-es számú gyorsteher vo­nást továbbításával Kolláth László II. mozdonyvezetőt bízták meg. Kedves arcú, örökké mosolygó szemű fiatalember — szinte még gyerek — Kolláth Laci. Pedig néhány évet már lehúzott a moz­donyon, hidegben, fagyban és perzselő melegben. Mikor talál­kozunk, csillogó szemmel, biza­kodva jelenti, hogy a mozdony állapota jó, rendben van. Szereti a gépet. Alig egy hó­napja kapott 424-es mozdonyt, jó munkája elismeréséül. Igaz, nem a legjobbat adták neki,, de ahogy én ismerem őt, hamarosan a legjobbak közé kerül keze alatt. Most is.., a gépe már délután befutott a fűtőházba. Kolláth ki­ment ápolni, gondozni, hogy rendben legyen az indulásraj Elérkezett az indulás ideje. Fógel Márton tüzelő fűtő teljes gőznyomást tartott s a biztonsági szelepek halkan, duruzsolva je­lezték, hogy rövidesen túlnyo­más lesz a kazánban. Csabai Mi­hály a „figyelő” fütő mégegyszer l<öriilszaladt a gépen, megnézte, égnek-e a lámpák, rendben van-e minden. Aztán elindultunk. A vas ra­gadt az ember kezéhez, a hő­mérő 23 fok hideget mutatott. Ilyen időben már teljes embert kíván a mozdonyszolgálat. ■Hideg van a mozdonyon, még hidegebb, mint a legzordabb pusztán, mert a menetlcözben bevágódó lég­áramlat fokozza a hideget. Ilyen körülmények között kell teljes éberséggel vinni a vonatot, fi­gyelni a jelzőt, a váltót, a pályát, minden pillanatban készen állni arra, hogy szükség esetén a vo­natot megállítsa, merthiszen em­berélet és milliós érték van a loezében. Annál is nehezebb ez,, men a nagy hidegben az embe­rek hajlamosak a fáradságra, ál­mosságra. Kolláth mozdonyvezetőn azon­ban nem fog ki az idő foga. Ébe­ren figyeli a pályát. Néha egy­­egy szemvillanással ellenőrzi a műszerek állását. Abonyon, Ceg­léden fut keresztül a vonat —* j aztán a budai úti emelkedőnek lendül. Ez az emelkedő még nyá­ron is próbára teszi a gépet. Most sem könnyű. Mikor a közepére érünk, már látom, hogy baj lesz... a kazán nyomása esni kezd. Kolláth bánkódik, szinte há­tán szeretné vinni a vonatot, de vines mit tenni. Ceglédbercelen kényszerűségből megállunk. Nagy hideg van, a vonat „lefagy", rá­adásul a szenet sem lehet lo­csolni, mert összefagy. Node nem soká tart a várako­zás. A két fütő kitisztítja a tü­zet, 20 perc múlva robogunk to­vább Budapest felé, Albertirsán még megállunk egyszer, kiegé­szítjük a vízkészletet. Aztán megállás nélkül, rövidített me­netidővel megyünk tovább Fe­rencvárosig. A mozdony sze­­ményzete biztos kézzel vitte cél­hoz a vonatot s az amúgy is nagy késésből jónéhány percet behoz­tak. Bizony nehéz most a közleke­dés. Mozdonyvezetőink azonban minden nap, minden órában ke­ményen küzdenek vele. Kol­­láthék egyszeri tűzkezeléssel ér­tek fel Pestre. Ezen az úton te­hervonatok négyszer-ötször tisz­títják a tüzet. Minden perc, amit megtakarítanak így — elő­segíti a közlekedés munkáját. SZOMBATI JÓZSEF, műszaki intéző. lizéves a Karcagi Cipész KTSZ forintot. A tízéves évforduló alkal­mával a szövetkezet létrehozásában és további fejlesztésében elért jó munkájukért a szövetkezet Bukó József, Kacsó Benjámin, Szerepi Sándor, Kovács István, Stupinski József és Oláh József tagokat ösz­­szesen 1500 forint jutalomban ré­szesítette. A tízéves évfordulót a szövetke­zet tagsága a testvéri Kisipari Szö­vetkezetek vezetőivel és tagjaival egyetemben a Pártoktatás Házában tartotta meg. Az ünnepség színvo­nalát emelte a Karcagi Szövetkezeti Bizottság kulturgárdájának szerep­lése.. Az ünnepélyt társas vacsora kö­vette, ahol a szövetkezet tagsága kellemes és ünnepélyes hangulat­ban vett részt. Kerekes Kálmán, instruktor. Jleoeltzőiiik a tíz megj zilAvcfitáiámt A tíszaőrsi Öj Élet TSZ-b5l rövidesen többezer fej salátát visznek a piacra A tjszaönsi Uj Élet Term elősző vetkezet ötvennégy új taggal gya­rapodott. Olyan emberekkel, akik megszívlelték pártunk és kormá­nyunk felhívását és meggyőződés­ből léptek a tsz-be. Közülök többet a vezetőségbe is választottak. Len­gyel Miklós, Németh Zoltán, Bé­­nyei Béla, Szabó Gyula már a be­lépésük utáni napokban hozzáfog­tak a munkához. Mihelyt az idő egy kicsit kien­ged, hozzáfogunk a baromfion építé­sihez, Azonkívül 60 férőhelyes szarvasmarhaistálló felépítését Is célul tűztük, ki, Mindnyájan azon vagyunk, hogy mire a nagyobb munkák bekö6Zöntenek, az építke­zéseket be is fejezzük. Az őszi szántás alá annak idején 2 ezer mázsa istállótrágyát kihordtunk. A télen át ö6szegyűlteket pedig rész­ben a melegágyak alá, részben pe­dig a tavaszi szántás alá hordjuk ki. Primőrkertészetünkben a nagy hidegek ellenére is szorgos mun­ka folyik. Rövidesen többezer fej, salátát és többezer csomó retket viszünk a piacra. Ebből mindjárt nagyobb összegű előleget tudunk kifizetni az eddig teljesített mun­kaegységekre. Ladányi Ferenc levelező. Tiszaörs, Uj Élet TSZ* Napról-napra erősödik sző véts ezetfink Az elmúlt két hét alatt eredmé­nyesebb volt népnevelő munkánk, mini eddig. Több egyénileg dol­gozó paraszt kérte felvételét szö­vetkezetünkbe. Legutóbb is öten léptek be. Kettő közülük már ko­rábban a tsz tagja volt, most úgy látták, hogy jobban boldogulnak a közösben. Krizsán Ferenc, Vincze Gábor, Krizsán Ferencné, Donkó Ferencné is úgy látta, köztünk a helye, ök is nem régen léptek be szövetkezetünkbe. Ez évben már negyvenkettővel szaporodott tagságunk. Most meg nagy öröm érte a szövetkezet tag­jait. DISZ szervezetünk ugyanis 72 kötetes kis könyvtárat, teljes futball-f elszerelést, sakk játékot, tangóharmonikát, röplabda felsze­relést kapott. Most már az ifjúság­nak is van mivel szórakoznia. En­nek nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is igen örülnek. Egyébként most nálunk is, mint minden rendes tsz-ben, a tavaszi előkészületek folynak. Javítjuk a 1 gazdasági szerszámokat, a vető­mag tisztítás is folyamatban van, hogy a tavaszi munkákra alkalmas időben már ezzel se kelljen tö­rődni, hanem gyorsan elvégezhes­sük a talaj előkészítést és a vetést. Tánczos Vilmos levelező, Jásziadány, Táncsics TSZ. Kialakítottak a brigádokat* munkacsapatokat Termelőszövetkezetünkben e hó­nap elején választottunk új veze­tőséget. Ügy érezzük, jól választot­tunk, mert azóta jelentős mérték­ben előrehaladtunk. Kialakítottuk a brigádokat és a munkacsapato­kat. Szövetkezetünkben hat mun­kacsapat van. Ebből 12 tagú a fo­­gatos és 7 tagú az építő munkacsa­pat. A női munkacsapatnak 13, a három férfi munkacsapatnak pedig összesen 33 tagja van. A ta­vaszi munkákra való előkészületek folyamatban vannak. 15 kát. hold őszi búzát már felültrágyáztunk, nagymennyiségű fát termeltünk ki és 1500 kéve gallyat tüzelőnek már ki is osztottunk, kinek-kinek mun­kaegysége alapján. id. Elek Imre levelező, Tiszaderzs, Uj Barázda TSZ. A törökszentmiklösi Petőit TSZ-ben a vetőmagvakat tisztítják A törökszentmiklósi Petőfi TSZ- nek az utóbbi időben erősen meg­szaporodott a taglétszáma. Jelenleg 170-en dolgoznak a szövetkezetben, mert most, a hideg téli napokban is akad ott munka bőven. Folyik a vetőmagtisztítás, a gépek, szer­számok javítása. Azt akarjuk, hogy a március elején megtartandó szemlére minden rendben legyen és a tavaszi munkák idejében való megkezdését ne akadályozza sem­mi. A termelési terv készítése megtörtént. Ha ezt teljesítjük, ez évben 40 forint lesz a munkaegy­ség értéke. Szorgalmas munkával azonban ennél többet is el aka­runk érni. Jószággondozóink jól dolgoznak. A tehenészetben egyre növekszik a tejhozam. Jelenleg 10,4 liter az istállóátlag. Galsi Pál levelező, Törökszentmiklós, Petőfi TSZ. Tapasztalataim az űj Csehszlovákiában ff ét hetet töltöttem Csehszlová­­kiában s ez elég volt ahhoz, hogy véleményt alkossak a mostani s a tíz évvel ezelőtti helyzetről. Mikor Érsekújvárra értem, már az állomás környékén látszottak a hatalmas építkezések, amelyekről régén az urak megfeledkeztek. Uj munkáslakások, emeletes épületek, új városháza hirdetik korunk, rend­szerünk hatalmas törekvéseit. A várost elhagyva, még nagyobb meglepetésben volt részem. A grófi birtokok helyén új élet virul. Épít­keznek, mindenütt nagy sürgés­forgás, új épületek emelkednek. Az egyik öreg bácsit, aki kocsi­val hordta az anyagot, megszólítot­tam, Kiderült, hogy ismerős. — Mi lesz itt, ez a nagy építke­zés? Elmosolyodott, örömmel felelte. — Ez a mi gazdaságunk, az én termelőszövetkezetem. Hej, ha ez így lett volna fiatalkoromban — só­hajtott fel s összeráncolta amúgy is ráncos homlokát. Itt dolgoztam át, fiam, fiatal éveimet az uraknak. A gróf úrnak szolgáltam hajnaltól ké­ső estig és a hasznot ö mulatta el... De most már a mienk itt min­den, magunknak dolgozunk. Mondtam neki, hogy nálunk is így van, nekünk is gyönyörű szö­vetkezeteink vannak. Nemsokára Ondód községbe ér­tünk, ahol gyerekkoromat töltöt­tem. Alig ismertem rá a falumra. Uj házak, kultúrotthon, villany. Már elfelejtette a nép a béreske­dést, robotot, új életet élnek, övék munkájuk gyümölcse. Jártam a Kis-Alföldön, ahol az­előtt nagybirtokok terpeszkedtek s a nádtetős, sötét házikók felett egy­­egy grófi kastély meredekeit. A la­kások emberhez méltók már s a kastélyokból üdülők lettek. Bánat helyett mosoly ül az emberek ar­cán. Szinte hihetetlen, mivé változ­tatta a nép tíz év alatt ezt az or­szágot is. Azelőtt az urak szították a sovinizmus lángját. Ha egy ma­gyar bement a cseh hivatalba, ki­nevették, ha nem tudott csehül. Ma minden irodában, üzletben van ma­gyar és magyarul éppúgy beszélnek mint csehül. • Meghatott, amikor Nyitra váro­sában magyar filmet láttam a mo­ziban. Mégjobban megkapott, hogy cseheknek, magyaroknak egyaránt tetszett. (Simon Menyhért szüle­tése.) Pozsonyban is jártam. Éppen úgy fekszik Szlovákia fővárosa a Duna mellett, mint a mi Budapestünk, A dolgozókról való gondoskodás ezer jelét láthattam itt is. Lakóházak százai épülnek, úgy mint nálunk. Ellátogattam egy-két üzembe s be­szélgettem a munkásokkal. Úgy szeretik gyáraikat, mint mi a mlein­ket. Csehszlovákiában is azt tapasz­taltam: hatalmas a felszabadult nép ereje s az többé nem győzhető le. CZUCZOR GYULA Szolnok, Bútorgyár Jászboldogháza begyűjtési versenyre hívja megyénk községeit Jászboldogháza község az elmúlt évben a megyei begyűjtési verseny­ben a második lett. Minden lehe­tőség megvan arra, hogy közsé­günk ebben az évben is az élen­járók között legyen. A tanácstagok most a tervfelbontás idején is el­beszélgetnek a dolgozó parasztok­kal beadási kötelezettségük határ­időbeli teljesítéséről. Ennek meg­van az eredménye, mert már szá­mos dolgozó paraszt, többek kö­zött Szarvas János egész évi ser­tés- és félévi tojás, Sebestyén K, Sándor egész évi sertés- és negyed­évi tojás-, Ézsiás Kálmán egész évi sertés- és negyedévi tojásbeadási kötelezettségét kiegyenlítette. A február 11-i tanácsülés ezért úgy határozott, hogy községünk április 4-e tiszteletére Szolnok megye va­lamennyi községét begyűjtési ver­senyre hívja az 1956-os évre az alábbi versenypontok szerint: 1. Kenyér- és takarmánygabona beadási tervünket hátralékmente­sen, közvetlenül a cséplőgéptől augusztus 16-ig teljesítjük. 2. Kapásnövényekből és hüvelye­sekből október 5-ig kiegyenlítjük begyűjtési kötelezettségünket. 3. Az állati termékeket megoszt­va, az alábbi időpontokig teljesít­jük: A tojásbeadást július 10-ig, a baromfibeadást december 10-ig, a hízottsertés beadást november 30- ig, a vágómarha beadást november 30-ig, a tejbeadást december 20-ig kiegyenlítjük. Mindezeket a kötelezettségeket úgy teljesítjük, hogy már a tervfel­bontás idején a tanácstagok segít­ségével minden dolgozó paraszttal elbeszélgetünk és megszervezzük községünkben a begyűjtési ver­senyt. Ebben a tanácstagok lesz­nek az elsők. A pártszervezet irá­nyításával, a tömegszervezetek be­vonásával begyűjtési heteket ren­dezünk. A községi begyűjtési cso­port úgy végzi munkáját, hogy a nyilvántartások állandóan napra­kész állapotban legyenek, s ilymó­­dón mindig tudják, melyik terme­lőnél, milyen cikkből mutatkozik esetleg hátralék. A hátraléki kimu­tatást minden hónap 3-ig elkészí­tik és a hátralékosokat egy héten belül kötelezik tartozásuk kiegyen­lítésére. A községi tanács végrehajtó bi­zottsága figyelemmel kíséri a be­gyűjtési tervek teljesítését és rend­szeresen napirendre tűzd, a begyűj­tési csoport dolgozóival karöltve az államiránti kötelezettség teljesí­tésben élenjárókat a versenytáblán, a hangos híradón és a megyei sajtó útján népszerűsíti, a község be­gyűjtési versenyeredményét pedig a végrehajtó bizottság a tanácsülésen rendszeresen ismerteti. Felhívjuk megyénk községeit, hogy a fentiekben ismertetett felté­telek alapján csatlakozzanak válla­lásunkhoz. Nagy Andris Bazsó Mihály Ménkű János párt titkár vb. elnök tsz elnök Kiss István begy. álL biz. ein. Pozsonyi Mária begyűjtési megb. Bazsó Mlhályné MNDSZ titkár ifj. Besenyői Béla. dolgozó paraszt Menyhárt János népfront biz. ein. Baráth Ferencné DISZ titkár h. Papp István dolgozó paraszt Vidám karnevál volt Karcagon A karcagi városi általános is­kola pedagógusai Illényi Elemér vezetésével, fáradságot nem ismer­ve dolgoztak azért, hogy a kis út­törőknek feledhetetlen élményü farsangi karnevált rendezzenek. A gyermekekről átragadt az izgalom a szülőkre is. Mindenki azon volt, hogy minél ötletesebben oldják meg a jelmezkérdést. Mindenki első akart lenni. Ez érthető is, hiszen első báljukra ké­szültek. Az eredmény nem maradt el. A bizottságnak komoly problé­mát jelentett megállapítani a sole jelmez közül, hogy kié a legszebb, A kis diákok mulatsága sok örö­met szerzett a szülőknek, de ő ma­guknak is feledhetetlen élmény marad. A karcagi szülők nevében őszinte elismerésünket tolmácsoljuk a pe­dagógusoknak. Kívánjuk, hogy a jövőben is sok-sok szeretettel ne­veljék a rájuk bízott emberpalán­tákat. KEREKES FERENC hdgy.j Karcag, l A Karcagi Cipész KTSZ a napok­ban ünnepelte fennállásának 10. éves évfordulóját. A szövetkezet 1945 május 20-ám alakult meg, 45 fSVel, Karcagi Bőrmunkások Vá­sárló és Értékesítő Szövetkezete névvel. Ebiben az időben a szerve­zésében Bukó József, Papp Márton és Sütő Gábor végeztek lelkes munkát és hozták összie a szövet­kezetét. 1948-ban bekapcsolódott a szövet­kezet az Országos Kisipari Szövet­kezetek Szövetségéibe. Ekkor még igen nehéz körülmények között folytatták munkájukat. 1948-ban a szövetkezet a gazda­sági és politikai fejlődés útjára lé­pett. A dolgozók csakhamar tapasz­talták a szövetkezeti munka elő­nyét. 1954-ben már 193.577 forint volt a nyereségük, 1955-ben ez még tovább emelkedett s elérte a 234.531 t faluul ^yiMólcufaxt, j Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról 39 meg a főagronámusról Szerettem volna megfogni a ké­ziét és megkérni, hogy ne rejtse el magát előlem, se azt, aki a dézsá­nál sír, se azt, aki együtt névet a fiatalokkal, de Nasztya már fogja a zárat és lökdös! kifele az ajtót, mintha azt mondaná: elmész már valahova?!. s j Hát elmentem. Hogy megyek, hová megyek, ma­gam se tudtam.;: Micsoda jellem ez, gondolom magamban... Kifélé, miféle emlber ez a Nasztya? Mi­lyen embert küldtek a gépállomá­sunkra? Egy veszekedős lányt, aki fütyül mindenre? Vagy egy bekép­zeltet, önteltet, aki mindenkinél okosabbnak tartja magát? Vagy azt a közétnkvaló kis fiatal lányt, akit a műtrágya kirakodásnál láttam? Vagy valami rendkívüli erejű em­bert, akinek keskeny vállai isten tudja, mi mindent bírnak el? Vagy talán ő az az orosz nő, az orosz jielem, akiről olvastam és hallottam? Az az orosz jellem, aki rettenthetetlen és önzetlen, érzel­meiben odaadó, munkában merész és ellenvetés nélküli, külsőre egy­szerű, békés, de tetteiben bátor, nemieg és önmagával szemben kér­lelhetetlen? Talán éppen az az orosz jellem, akinek éppen erejé­hez szabott, ami súlyos, éppen vál­laihoz ülő, ami széles, éppen a ter­metéhez mért, ami magas? Tatán éppen ez az a jellem, csak én nem láttam meg, nem ismertem fel Nasztyában. Van ez így: vállvetve dolgozol valakivel s az nem titko­lózik előtted, nem burkolózik titok­zatosságba és mégsem látod meg valójában, nem tudsz lejutni jelle­mének mélységeibe;,. Nem érzed, nem érted meg, hogy talán éppen ő az. aki számodra oly szükséges, mindenkinél érdekesebb, akivel csak találkoztál. Milyen kevés hiányzott ahhoz, hogy elmenjen a gépállomásról! Megtörténhetett vol­na, hogy elmegy mellettem, anél­kül, hogy felismerném! Nem vet­tem volna észre, elengedtem volna, csak akkor kaptam volna észbe, amikor már nincs ott és nem is lehet többé visszahozni! És egy­szerre szörnyű félelem fogott eh hogy már elkéstem, hogy elmegy, hogy az elmulasztottat nem lehet behozni s a megtörténtet nem lehet megváltoztatni! Csak meg lehetne tartani, visszafogni, behozni az el­mulasztottakat.- Megyek, gondolko­dom, gondolataim csaponganak s ezek a gondolatok együtt valahogy nem hasonlítanak semmire... Hol nyugtalanság kerít hatalmába, hol meg eláraszt az öröm, hol eszemibe­­jut a legszebb mindabból, amit csak láttam... Linocska sohasem váltott ki be­lőjem ilyen gondolatokat és emlé­kezéseket; Átmentem Arkagyijhoz. Linocska éppen ott ült nála. Ott ült, engem várt. Elnéztem s csak csodálkoz­tam. Mit találnak benne olyan kü­lönöset. A legmindennaposabb csi­nos kis pofika. Elnézem Arkagyijt és kezd minden valahogy nem ter­mészetesnek tűnni benne.,, A négyzetes vetés terén elért si­kerek után más szemmel kezdtek ránknézni, elismeréssel, várakozás­sal. Akárhogy is, dicsőséget hoztunk nemcsak magunkra, de az egész kerületre! Ki és hogyan csinálta ezt, a kívülállók nem merültek el a részletkérdésekbe. Csak azt tud­ták, hogy a zsuravinói gépállomás váratlanul, meglepetésszerűen na gyen jó munkát végzett. (FoJvtatiuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom