Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-14 / 38. szám

1 SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 1956. február 14. I Megyei Pártbizottság ülése N E M Z E TKÖZI S Z E M L E Szavak és tettek Lapunk, vasárnapi számában is­mertettük a megyi pártbizottság múltheti ülésén elhangzott beszá­molót, melyet Kálmán István elv­­társ, a megyei pártbizottság másod­­ütkára tartott. Ezúttal kivonatosan közöljük a vitán elhangzott elszó­­. alakokat: Un gór Tibor elvtárs, a Kunszent­mártoni Járási Pártbizottság első u tikára a beszámolóban felvetett kérdések mellett a járási párt-vég­rehajtó bizottság munkájával is foglalkozott. Megemlítette, hogy a járási értekezleteket gépállomást ( s terme őszövetkezeti szintre vitték le, hogy jobban segítsék a terme­lést. A pártmunkásak részére a szakfeladatok megértetése érdeké­ben filmvetítéssel egybekötött elő­adásokat tartanak. Bírálta a Népla­pot, hogy a kiváló eredményt elérő elvtársik módszerét nem ismerteti megfelelően. Sebestyén János elvtárs, az SZMT elnöke azokkal a kérdésekkel fog­lalkozott, melyek közvetett úton segítik a termelést. így például szót emelt a baleseti oktatás, a ha­vi munkavédelmi szemlék elhanya­golása ellen. Felhívta a figyelmet arra, hogy a munka verseny szerve­zésénél ne csak a „kiugró” ered­ményt elérőkkel foglalkozzanak, hanem a jó módszerek elterjesztése érdekében az átlagteljesítményt el­érőkkel is. A szakmai oktatá:sal kapcsolatban megemlítette, hogy szaktanfolyamokat még mindig fő­leg művezetők részére rendeznek és a dolgozók tanítását, a technika mi­nimum letételét nem szorgalmaz­zák. Hangsúlyozta, hogy nagyobb gondot kell fordítani az exportter­vek teljesítésére is, mert megyénk­ben egyes területeken lemaradás van ezen a téren, Váczj Sándor elvtárs, a Török­­-zentmiklósi Járási Pártbizottság első titkára az MB megváltozott munkamódszeréről beszélt. Helye­selte, hogy a megyei párt-végre­hajtó bizottság most már a hely­színen szerzett tapasztalatok fel­­hasziná'ásával nyújt segítséget. — Ugyanakkor javasolta, hogy a kü­lönböző párthatározatok végrehaj­tásának jobb ellenőrzésével mégin­­kálbb segítsék a járási bizottságo­kat. Juhász Imréné elvtársnő, a Me­gyei Tanács Végrehajtó Bizottsá­gának elnöke a gépek jobb kihasz­nálásáról és a tsz-ek segítéséről rzóllt, majd így folytatta: „A Köz­ponti Vezetőség novemberi határo­zata előírja a terméshozam 3 szá­zalékos emelését, amiről Kálmán elvtárs is beszélt a VB referátumá­ban. Ez annyit jelent, hogy me­gyénkben búzáiból 5800 mázsával, kukoricából 10 ezer mázsával, cu­korrépából 6 ezer mázsával kell töb­bet termelni, mint tavaly. Ez a mi­nimum. Már a tsz-ek termelési ter­vének elkészítésénél vigyáztunk ar­ra, hogy ez a 3 százalékos emelke­dés benne legyen. De van olyan je­lenség, hogy sokan a tavalyi ter­mésátlagokhoz és nem a tavalyi tervekhez sziámitják a 3 százalékos tercnésnövelésf. Tisztázni kell az elvtánsakkal, hogy a 3 százalékos emelés lényegéiben nem azt jelenti, hogy ha például a tsz tavalyi búza-' termés átlaga 7,5 mázsa volt, azt 3 százalékkal emeljük. Ezt nem elég csak tervbe venni, hanem egyik ' egfontosabb feladat: végrehajtani. Ezért komoly erőfeszítéseket kell tenni. Most tanácsvonalon arra tö­rekszünk, hogy az őszi kalászosok fejtrágyázására a műtrágyát és a vetés pótlására a vetőmagot, a gyomirtáshoz pedig a vegyszereket, gépeket idejében megkapjuk, kija­vítsuk, átalakítsuk, hogy a szerző­déseket időben megkössük és a munkacsapatokat idejében összeál­lítsuk.’’ Kardos Balázs elvtárs, a kunszent­mártoni Zalka Máté TSZ párttrt­­hára arról beszélt, hogy csökken­teni kell a „papírmunkát“, többet kell tartózkodni a dolgozók között. Sok helytelen nézetet lehetne ezál­tal megszüntetni. Elelvetette, hogy a felsőbb vezetőknek egyes esetek­ben előrelátóbban kellene intéz­kedni. Szövetkezetükkel hosszas unszolás után megvetették a Bá­bolnáról kiselejtezett lovakat, pedig semmi szükség sem volt azokra. El­mondta, hogy a munkaegységhigi­­tás ellen, a pártveretőség javasla­tára határozat született: amelyik brigád a megállapítottnál inaoko­­ialat’anul több munkaegységet szá­mít fel, azt kizárják a premizálás­ból. Bernáth Lajos elvtárs, a kunhe­gyes! Lenin TSZ elnöke a tsz-ek f-jrvnia-v, ffazd'Siu-of.ásának meg­szüntetését. az állattenyésztés fej­lesztését szorgalmazta. ,A jövede­lem nagyobbik részét ez évben az ÚUatten vészt és biztosítja a mi szö­vetkezetünkben is — mordta. Az építkezés területén is előrehalad­tunk. Most már saját erőből is épí­tünk 400 férőhelyes juh-hodályt, 10 vagonos górét, kislakásokat stb.” Hibaként vetette fel, hogy még mindig nem mérlegelik kellően, melyik növény termesztése a kifi­­zetőbb. B. Kiss Mátyás élvtárs, a Szol­nok városi pártbizottság első titká­ra többek között a következőket mondta: „A műszaki fejlesztésről szóló határozat megjelenése után — bár nem kielégítő módon — de elég nagy lendülettel indult meg a mű­szaki fejlesztés. A műszakiak je­lentős része jól kezdett a határozat végrehajtásához, ez a lendület azonban január hónapban eléggé visszaesett. Ez azt mutatja, hogy a műszaki vezetők sem törekednek arra, hogy a határozat végrehajtá­sa érdekében kitartóan dolgozza­nak. Az agitációban, a különböző értekezleteken, rendezvényeken elég sokat foglalkoztunk a műszaki fej­lesztés jelentőségével, emellett azonban elhanyagoltunk, . háttérbe szorítottunk olyan fontos kérdést, mint a meglévő termelő berendezé­sek jobb kihasználása. Nem mutat­tunk rá, hogy ezen a téren milyen problémák és milyen lehetőségek vannak, például arra, hogy a Papír­gyárban a rossz TMK munka kö­vetkeztében az elmúlt esztendőben a gépsoroknál 2,2 százalékos állás­idő volt. El kell érnünk a meglévő termelő berendezéseink kapacitá­sának jobb kihasználását. Igen fon­tos az is, hogy a munkaszervezés problémáival az eddiginél sokolda­lúbban foglalkozzunk. Egy jó pél­da erre nézve: a Bútorgyár nem annyira a nagyszámú újítások be­vezetésével érte eh hogy háromszor volt élüzem 1955-ben, hanem azzal is, hogy a vezetők és a munkások egyaránt foglalkoztak azzal, hogyan lehet a munkafolyamatokat leegy­szerűsíteni, összevonni, s ezen ke­resztül az egész termelést egysze­rűbbé tenni. Aa építőiparban pél­dául, ahol nagyfokú a gépesítés, a munka többségét kézi erővel vég­zik, — a munkaszervezés különö­sen nagy jelentőségű. Fodor Mihály elvtárs, a megyei tanács VB. elnökhelyettese, a reví­ziós bizottság elnöke a helyiipari vál­lalatok fontos szerepéről beszélt. Megemlítette, hogy egy év alatt 500 millió forint termelési értéket állí­tanak elő megyénkben a helyiipari vállalatok. Ebből a számból is lehet következtetni arra, hogy a helyiipari vállalatokban és a kis­ipari termelőszövetkezetekben .vég­zett pártpolitikai munka nagymér­tékben elősegíti a lakosság ellátá­sát és nem kis mértékben befolyá­solja a megyei költségvetést. Fodor elvtárs foglalkozott még az állami gazdaságok problémáival, s a szö­vetkezetek támogatásával, befeje­zésül pedig a dolgozók panaszainak gyors intézéséről beszélt. Mint mondotta, ez is egyik módja az alulról jövő bírálat kibontakoztatá­sának. Micsoda munka kezdődik: cipelik a zsákokat, öntik a magot a pony­vára, forgatják a magosztályozók kerekét..; Csak úgy ég a munka a kezük alatt. Szeretném ezt az egész zenebonát leállítani, rájuk parancsolni, hogy azonnal öntsék vissza a magot a zsákokba és rögtön induljanak vele a kerületbe cserélni, de mintha megbénult volna a nyelvem! A hadnagyocska meg munka köz­ben folyton csak Nasztyát nézi és egyre tréfál: — Éjszakánként őrizni kél ám a vetőmagot! Mi katonák, magunkra vállaljuk ezt a dolgot, de csak a maga segítségével. Ki tud a ma­guk lányai közül éjszakánként ve­tőmagot őrizni? Nasztya még tódít is egyet a dol­gon: — Mi mindent tudunk, vetőma­got őrizni, énekelni, de még har­­monikózni is.;; Jöjjenek el estére a szérűre, ‘maguk is meglátják. Javában folyik a munka. Én meg csak félrehúzódva állok és nem tu­dom, mit csináljak. Álltam egy darabig, álltam, aztán fogtam magam, beültem a kocsiba és elindultam haza. Hajtok hazafele s közben gondo­lom magamban: végül még csak­ugyan feljavítják szabványminősé­gűre a vetőmagot három nap alatt! Én ugyanis számításaimban a megszokott módszerekből indul­tam ki. Mert hiszen, hogy is csi­nálják általában minálunfc? Ki-Arvai István elvtárs, a jászbe­rényi járási pártbizottság első tit­kára a termelőszövetkezeti mozga­lom kérdéseivel és a községi párt­értekezletek lefolyásával foglalko­zott. Hangsúlyozta, hogy a községi pártértekezleteken az egyénileg dolgozó parasztok problémáival is kell foglalkozni. Nagy István r. alezredes elvtárs a társadalmi tulajdon védelmével, az ellenséges elemek tevékenységé­vel foglalkozott. Utalt arra, hogy minden dolgozó becsületbeli ügyévé kell tenni a társadalmi tulajdon védelmét. Horváth Imre elvtárs, a Mező­­gazdasági Igazgatóság vezetője ja­vasolta, hogy a tszcs-ék fejlesztése érdekében általánosítsák a Tisza­­szentimrén alkalmazott jó módsze­reket. Ott ugyanis minden tszcs termelőszövetkezetté fejlődött. Tá­jékoztatta az MB-t arról, hogy a négyzetes kukoricavetés növelésére megvan a lehetőség. Előreláthatóan a gépállomások is nagyobb segít­séget adnak ehhez. A beszámoló­hoz kapcsolódva helyeselte a ku­korica vetésterületének növelését és a vetések ápolását. ' Szabó István elvtárs, a szolnoki járási pártbizottság első titkára a vezetőségválasztások tapasztalatai­val fogla’kozott. Hangsúlyozta, hogy a községi pártértekezletek idején is törődni kell egyéb felada­tokkal, például a tsz fejlesztéssel, a tagjelöltfelvétellel stb. Matusek Tivadar élvtárs a KV póttagja, a Szabad Nép szerkesztő­bizottságának tagja is felszólalt a megyei pártbizottság ülésen. Ma­tusek elvtárs a dolgozókkal való közvetlen kapcsolat szorosabbá té­tele, a káderekkel való foglalkozás terén adott hasznos tanácsokat a megyei párt-végrehajtó bizottság­nak. Hangsúlyozta, hogy egy-egy feladat megoldásánál jobban kell tá­maszkodni a tömegekre, jobban ki­kérni a dolgozók véleményét. Többen felszólaltak még ezután. Kar László elvtárs, a Szolnoki Cu­korgyár igazgatója az anyagtaka­rékosság fontosságáról, Zsemlye Ferenc elvtárs a Megyei Tanács VB. elnökhelyettes a fegyelmi ügyekről, a mezőgazdasági kérdé­sekről, Imre László elvtárs, a Kun­hegyese Járási Pártbizottság első titkára a tsz-ek megszilárdításéról és továbbfeilesztéséről beszélt. Alá­húzta az állattenyésztés fontossá­gát. Mint mondotta, a nők, fiata­lok és a kommunisták állattenyész­tésbe való küldése az ő járásuk­ban sem megfelelő. Nádas József elvtárs, a Megyei Pártbizottság PTO vezetője a tsz pártszervezetek megszilárdítását. Pintér Dezső elvtárs, a Szolnok Városi Tanács elnöke a gondosabb tervezést, Dobos József elvtárs, a Papírgyár főkönyvelője a technika fejlesztés én etc szükségességét han­rnennek a kolhozba, megadják az utasításokat és már mennek is. Va­jon akár én, akár Aricagyij neki­láttunk vodna-e a zsákolásnak? Ez elvileg helytelen! De Nasztya?..: Nem volt rest maga rábeszélni, meggyőzni a nya­kas öregasszonyt, ő maga kunye­­rálta ki a ponyvát a hadnagytól és elsőnek tartotta oda a vállát a zsák alá. Nem csinál magából minisztert. Dehát micsoda módszer ez? Képzettsége szerint szakember. De a módszeredben — egyszerű komszomolka... ö a gépállomás főagronómusa és ..; maga cipeli a zsákokat! Ez a tekintély lejáratása! És főleg helytelen munkamódszer! Ugyanakkor azonban ennek a „helytelen munkamódszernek“ a jóvoltából az ő jelenlétében egy nap alatt annyi munkát végeztek a kolhozban, amit nélküle talán tíz nap alatt sem végeztek volna el. N-m a saját tekintélyére van gond­ja, hanem arra, hogy három nap alatt feljavítsa a vetőmagot.:. Le­hetséges, hogy bizonyos különleges helyzetekben épp ea a módszer a legcélravezetőbb? Hiszen nélküle , is vagy tíz instruktor esik egy kol­hoztagra. Fel fogják javítani ve­tésig a magot! S én még azt mond­tam neki, hogy elbocsátom! Mi lesz ebből? Hej, de nyugtalanul is tértem vissza a gépállomásra! Nasztya néhány napig ott ma­radt a kolhozban, nem volt nekem ezalatt egy nyugodt pillanatom se! „Gyakran mondottam és újból ismétlem: nincs ’semmi, amit ne tennénk meg az egész világ igazsá­gos békéjének előmozdításáért. Azonban tudjuk, hogy a tett:k számítanak, nem csupán a szavak.’“ Ezeket a sorokat nagytekintélyű személyiség vetette papírra. Maga Dwight D. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke írta Bulganyin elvtársnak január 27-i válaszleve­lében. Való igaz, hogy az amerikai el­nök nem először beszélt kormányá­nak hő békevágyáról. Amit pedig a szavak és a tettek viszonyáról mondott — azzal csak mélységesen egyst lehet érteni. Régi igazság: a szavak próbája a — tett. Nem is akarjuk most vitatná az Egyesült Államok elnökének jóhi­szeműségét. Hiszen néhány héttel ezelőtt nem Eisenhower elnök, hanem „csupán” külügyminisztere, John Foster Dulles jelölte meg az amerikai diplomásai „művészet“ alfáját és ómegáját abban, hogy a világot állandóan a „háború sza­­kadékának szélén” kell tartani. Ez a kijelentése világszerte magasra korbácsolta a felháborodás hullá­mait. Dehát nem az elnök, hanem „csupán’’ a külügyminiszter be­szélt „a szakadékpolitikáról.“ Tény, hogy amikor a viharos nemzetközi tiltakozás miatt már az amerikai vezető körökben is aggódni kezd­tek, Eisenhower elnök határozottan kijelentette, hogy ő nem is olvasta külügyminiszterének nyilatkozatát. Az elnök csupán annyit fűzött a dologhoz, hogy „Dulles a legjobb külügyminiszter, akit .valaha is­mert.” No és persze azt is lehetne mondani, a „haláltánc-diplcméciá­­jának“ meghirdetésérői, hogy ezek — csak szavak. S mint tudjuk, nem a szavak, hanem a tettek számí­tanak. A tettek. Nemrégiben Eisenho­wer élnök javaslatára az amerikai kongresszus újabb ezer millió dol­lárral felemelte a már amúgyis csillagászati számokat érő katonai költségvetést. Dehát csak kellett valamilyen határozott választ adni arra a vésztjósló „vörös manő­verre”, hogy hafszázoegyreoezer fűvel csökkentették a szovjet fegyveres erők létszámét és kilencezerhatszáz millió rubellel alacsonyabbra- szabták meg a kato­nai előirányzatokat? És mi mindenre telik a felemelt amerikai katonai költségvetésből? Még léggömbökre is. ... Léggöm­bök. Oh, milyen kedves! Gyermek­korunk szive tmeleng:tő emlékeit idéző, színes, könnyed, lebbenő jószágok. A városliget jut eszünk­be, a mutatványos bódék. Szinte nyelvünkön érezzük az olvadó vat­tacukor édes ízét. Milyen békés hangulat! Mindehhez még a természetben is csupa nyugtalanság uralkodott ezen a tavaszon. Mindenből sok volt, nap is, szél is, hajnali fagyok is s egyik sem a maga idején kö­szöntött be ..: Régesrégen vetni kellene már, de nem lehet! Nappal melegen süt a nap, de éjszakánként a hajnali fagyok bilincsbe verik a földet. Naponta kétszer kirohanck, futok a vetEményeskertfoe, dugdo­­som a földbe a hőmérőt. Nem le­llet búzát vetni! A napraforgó ül­tetését megkezdtük, miután az nem fél a hajnali fagyoktól. S meg kell mondanom, remekül ment a négy­zetes vetés, még az újságírók is ki­jöttek Gosa Csumakovhoz.. . Egy este ülök a dolgozószobám­ban s mindenféle papírokat Írok alá, félfüllel hallgatom a folyosón szóló rádiót. Egyszercsak ezt hal­lom: „A gépállomás igazgatója Csalikov ...” Hát ez meg miféle csoda! Vagy talán van még egy Csalikov gépállomásigazgató név­rokonom? Aztán hallom, hogy Georgij Csumakot emlegetik,.. Hát ez meg micsoda? Az „Izvesz­tyija” cikkét közli a rádió a négy­zetes vetésről... Gosa majdnem országos rekordot ért el! Erről szó, a cikk és példának állít bennünke­­a szomszédos gépállomások elé. ahol nem mennek ilyen jól a dol­gok! ■ (Folytatjuk.) De álljunk meg! Hiszen csak nem foglalkoznak ilyen . játszi dol­gokkal a Pentagonban? Nem, per­sze, hogy nem játszanak. Halálo­san komoly dologról van szó. 1956 január 18-án a szlovákiai Levoca közelében egy cs hsziovák utas­­szállító repülőgép összeütközött egy amerikai léggömbbel. A gép lezu­hant — huszonkét ember életét vesztette. Huszonkettőn meghaltak — huszonkét család gyászol. Ez nem játék, — ez gyilkosság! És egyazon helyről parancsolták út­jára azokat a léggömböket is, ame­lyek két magyar pilóta halálát okozták. Ezerhatszáz köbméter robbanógáz-'mell magosba a léggömbök több mázsás terhét A ballonok drága műszaki felszerelést, bonyolult gé­pezeteket hordoznak. Egy-egy ilyen ballon hozzávetőlegesein ötvenezer amerikai dollárba kerül. Dehát mire való mindez, miért veri ma­gát az amerikai' kormány ilyen nagy költségekbe? Oh, semmi az egész! „Légköri megfigyelések” a geofizikai óv keretében — mondják az óceánon túli feladók. A washingtoni külügyminiszté­rium szóvivője a napokban közölte: „Az Egyesült Államok légiereje még a múlt hónapban bejelentette, hogy fokozottabb ütemben hajtja végre azt a programját, amelynek keretében tudományos légkörkuta­tási célokból, műszerekkel ellátott léggömböket eresztenek fel nagy magasságba. Ezt a programot a nemzetközi geofizikai év keretében folytatják.“ így az amerikai kü,­­ügyminisztérium. De csakhamar rájöttek, hogy a légierők „tudo­mányos tevékenysége“’ mögül túl­ságosan 'kilátszik a lóláb. Ezért nagysietve nyilatkozott az Ameri­kai Meteorológiai Intézet is. Feb­ruár 5-én bejelentette, hogy meg­kezdte „a fölsőbb légrétegeik, tanul­mányozását.“ Ám az amerikai hi­vatalos körök mindmáig mélyen hallgatnak arról, miért érdeklőd­nek olyan szenvedélyesen éppen a Szovjetunió és a népi demokra­tikus országok területe felett hú­zódó légrétegek iránt. Csak saj­nálni lehet, hogy a komoly tudo­mányos múltra visszatekintő Ame­rikai Meteorológiai Intézetre ilyen gyászos szerepet osztottak ki ebben a csúnya játékban. De sem a hír­hedt „Szabad Európa Rádió” cé­gére, sem pedig a „meteorológiai” spanyolfal nem rejtheti el a gyilkos léggömbök igazi feladatait. A hazug embert hamarabb utol­érik, mint a sánta kutyát, — tartja a régi és böics közmondás. Ez tör­tént most a meteorológusok háta mögé húzódó léggömberegetőkkel. Csütörtökön a szovjet külügymi­nisztérium sajtóértekezletet rende­zett, ahol bemutattak több tucat szovjet terület felett elfogott ame­rikai léggömböt, műszaki felszere­lésével együtt. Az ott összegyűlt több mint száz szovjet és nyugati újságíró saját szemével győződhe­tett meg arról, hogy a léggömbökön nyoma sincs olyan berendezésnek, amellyel megfigyelhei,ő lenne a lég­nyomás, a hőmérséklet és a levegő nedvességtartalma. Ezzel szemb?n mindazok az eszközök megtalálha­tók, amelyek segítségével rádióval irányított légifényképezés révén felderítést lehet végezni. A sajtó­tudósítók arról is meggyőződhet­tek, hogy a léggömbök és berende­zésük az Egyesült Államokban ké­szültek. Szétpukkant a hazugság-léggömb. Nem csoda hát, hogy a 'Szovjet­unió és a népi demokratikus or­szágok erélyes tiltakozása és a nemzetközi közvélemény növekvő felháborodása hatására az amerikai külügyminisztérium kezd visszakozzt fújni. A legújabb nyu­gati jelentések szerint Washington­ban bejelentették, hogy „egyelőre beszüntetik“ a léggömbök küldö­zését a Szovjetunió és a,népi de­mokratikus országok területe fölé. Az ilyesfajta tettek, mint az amerikai léggömbakció, semmikép­pen. sem az amerikai kormány „hő béke vágyáról” tanúskodnak. Ez ugyanúgy provokáció tettekben, noint amilyen az amerikai külügy­miniszternek a „szakadék-politiká­ról“ szóló nyilatkozata — szavak­ban. Ha az amerikai külpolitika irányítói el akarják kerülni, hogy a világ közvéleménye ilyen össze­­'ürgéiben lássa a wahsingbmi sza­vak és tetteit egységét, akkor ’.e kell vonniok csúfos kudarcba íu»­­ladt léggömbakciójuk tanulságait. goatatta; Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról 34 meg a főagronómusról

Next

/
Oldalképek
Tartalom