Szolnok Megyei Néplap, 1956. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-18 / 15. szám

2 SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 1958. január 18. fl Szovjetunió kész diplomáciai viszonyt teremteni azokkal a latinamerikai országokkal is, amelyekkel jelenleg nincsenek diplomáciai kapcsolatai N. A. Bulcauvin elvtárs válaszai egy amerikai folyóirat szerkesztőjének kérdéseire N. A. Bulganyin, a Szovjetun laszott a Vision (Visao) című amar déseire. Az alábbiakban közöljük a KÉRDÉS: Szándékában van-e a I Szovjetuniónak diplomáciai kapcso­latokat létesíteni azokkal a latin- amerikai országokkal, amelyekkel jelenleg nlmcaenek ilyen kapcsola­tai? VÄLASZ: A Szovjetunió termé­szetesen kész azokkal a latinameri- kai országokkal is diplomáciai vi­szonyt teremteni, amelyekkel je­lenleg nincsenek diplomáciai kap­csolatai, Hívei vagyunk a nemzet­közi kapcsolatok cs a minden or­szággal — köztük a latinamerikai országokká! való közös együtt­működés fejlesztésének, KÉRDÉS: Milyen előnye szárma­zik á Szovjetuniónak az Argentíná­val, Mexikóval és Uruguay-jal való diplomáciai kapcsolatok megtételé­ből? VALASZ: A Szovjetuniónak Ar­gentínához, Mexikóhoz és Uruguay- hoz fűződő kapcsolatai, ahogy ne­künk tűnik, mindkét félnek előnyö­sek. Megkönnyítik, hogy ezek az államok a béke fenntartásának és erősítésének kérdéseiben együttmű­ködjenek. Elősegítik a Szovjetunió s ezek között az országok között a gazdasági, a kulturális és más kap­csolatok fejlődését. így a legutóbbi időben jelentősen kibővült a Szov­jetunió és az Argentína közötti ke­reskedelem. Remélhetjük, hogy a nemzetközi együttműködés megszi­lárdítása érdekében a jövőben a la- tínamerikai országokkal való kap­csolataink a felek kölcsönös előnyé­re fejlődni fognak. KÉRDÉS: Milyen biztosítékokat nyújtana a Szovjetunió, hogy nem avatkozik a latínamerikad országok politikai életébe? VALASZ: A Szovjetunió nem avatkozik más államok belügyeibe és úgy véli, hogy más államoknak sem szabad a Szovjetunió belügyei­be avatkozniok. A Szovjetunió kül­politikája minden állam, a nagy cs kis államok szuverenitásának tiszte­letben tartásán, minden nép függet­ó Minisztertanácsának elnöke vá- kai folyóirat szerkesztőjének kor­kérdéseket és a válaszokat. len nemzeti és állami fejlődésre való jogának elismerésén alapul. Külpolitikánk legfontosabb elve az államoknak társadalmi rendjük kü­lönbözőségétől független békés egy­más mellett élése és baráti együtt­működése. Természetesen mindez mindenben vonatkozik a Szovjetuniónak a la- tinamerikai országokhoz fűződő kapcsolataira is. KÉRDÉS: Tervezi-e a Szovjetunió a latinamerikai országokkal való kereskedelmének növelését és mi­lyen lépéseket fog tenni ebbőd a célból? VÁLASZ: A Szovjetunió a latin- amerikai országokkal való kereske­delem kölcsönösen előnyös fejlesz­tésének híve, KÉRDÉS: Tervezi-e a Szovjet­unió, hogy részt vesz a laitlnamerd- kai országok más olyan ipari vásá­rain, mint amilyen nemrég Buenos Airesben volt? Szerepelni fognak-e ezeken iparcikkeken kívül az atom­energia fejlődését bemutató kiállí­tási tárgyak is? VALASZ: A buenos-airesi 1955-ös szovjet ipari kiállítás egyike volt annak a sok kiállításnak, amelyet a Szovjetunió az utóbbi időben más országokban rendezett. A Szovjet­unió a jövőben is rendez hasonló kiállításokat és részt vesz a jövő­ben is a nemzetközi vásárokon, fi­gyelembe véve az illető országok kormányának kívánságát és a köl­csönös érdekeltséget. Nincs kizárva, hogy a kiállításokon és a vásárokon az atomenergia békés célú felhasz­nálását bemutató tárgyakat is ki­állítják, A Szovjetunió 1955 folya­mán a genfi és a delhi kiállításon már bemutatott ilyen tárgyakat. KÉRDÉS: Milyen árukat ajánl­hatna fel a Szovjetunió a latinamé­rt kai országoknak és mit kívánna a Szovjetunió ezekben az országokban vásárolni? VALASZ: A Szovjetunió, ha ez kölcsönös érdek, az áruk széles kö­rét exportálja. A Szovjetunió pél­Példakép munkásosztályunk számára dául a latinainerikai országoknak szállíthat különféle ipari berende­zéseket és gépeket, a többi között ásványolajipari berendezéseket, — egyes vállalatok teljes berendezését, szerszámgépeket, szerszámokat, gép­kocsikat, mezőgazdasági gépeket. A Szovjetunió szükség eseten adhat technikai segélyt és küldhet szak­embereket, kicserélheti a« iparban, az energetikában, az építőiparban, a közlekedésben és mezőgazdaság­ban szerzett tapasztalatokat. A Szov­jetunió berendezéseken cs gépeken kívül exportál sok más árut, amely érdekelheti a latinamerikad orszá­gokat, például faanyagokat, cellu­lózé- és papíripari cikkeket, kőola­jat és olajtermékeket, hengerelt vas- és acélarukat, cementet, azbesz­tet, festékeket, vegyi cikkeket és más'árukat. Országunk a latiname­rikai országokból importálhatna me­zőgazdasági, állattenyésztési, bányá­szati termékeket. A Szovjetuniónak sok más országgal folytatott árucse­réje a gyakorlatban igazolta ennek a cserének kölcsönös előnyeit és célszerűségét. KÉRDÉS: A Szovjetunió a latin­amerikai országokkal vadó kereske­delemben mit tart jobbnak, ha kor­mányokkal, vagy ha magántársasá­gokkal. vagy egyes személyekkel áll kapcsolatban? VALASZ: A Szovjetunió külke­reskedelmében állami szervezetek­kel, magántársaságokkal és egyes személyekkel is kapcsolatban áll. KÉRDÉS: Elősegíteni szándéko­zik-« a Szovjetunió a latinamerikai országokkal való kölcsönös idegen- forgalmat? VALASZ: Igen. KÉRDÉS: Foglalkozik-e a Szov- jetutnió azzal a problémával, hogy megengedi a latinam erikái repülő társaságoknak, amelyeknek vonalai jelenleg Európába vezetnek, hogy útvonalukat meghosszabbítsák a Szovjetunió városaiig? VALASZ: Ez a kérdés külön megfontolást követel, mert itt a konkrét feltételeknek és a szerződő felek szükségleteinek döntő szere­pük van. !P A R TÉLÉT W Aktivistáink ne csak ellenőrizzék, hanem segítsék is a vezetőség választást Hosszú időre szabjuk most meg, hogyan dolgozunk célkitűzéseink magvalósításáért. Sikereink olya­nok lesznek, amilyen vezetőséget választunk pártszervezeteink élét«. Az áiapszervezeti taggyűlések elő­készítésének. levezetésének segíté­sével pártbizottságaink több elv­társat bíztak meg. Ezek az elvtár­sak már eddig is sdk segítséget ad­tak ahhoz, hogy alapszervezeteink­nél jó legyen a káderek kiválasz­tása, a politikai előkészítés, a tag­ság alaposait megismerje a vezető­ség-választásról szóló párthatároza­tot, s kellő felelősségérzettel adja szavazatát az új vezetőségbe java­soltakra. Az eddigi tapasztalatok azt bi­zonyítják, hegy hasznos és eredmé­nyes volt ez a módszer, különösein ott, aíhol aa aktivisták igyekeztek megismerni az atepszervezet sajátos helyzetét, igyekeztek segítséget adni a prob­lémák megoldásához. Dicséretet ér­demel például Simon József élv- táns, aki a tünkével Harcos TSZ vezetőségválasztó munkáját segí­tette. Közbenjárásával a beszámoló egy héttel a taggyűlés előtt már készein volt. Vannak azonban elvtársak, akik elvállalták egy-egy alapszervezet segítését, ezentúl azonban nem so­kat tettek sem a jó beszámoló, sem a jó taggyűlés érdiekében. A kunhegyesi járásban a lászlómajori Szabadság TSZ pártszervezetének segítésével Németh Lajos elvtár- sat bízta meg a járási párt-végre­hajtó bizottság. Németh elvtárs azonban sem az előkészületekhez, sem a taggyűléshez nem adott se­gítséget. Nem elég az sem, ha az aktivis­ták csak a taggyűlésen vesznek részt; Ez xretm jelent- hathatós se­gítséget az alapszervezeteiknek. Már a beszámoló összeállításánál is ügyelniük kell arra. hogy ne csak a vezetőség, hanem az egész tagság véleménye tükröződjön abban és az alapszer­vezet előtt álló legfontosabb fel­adatokkal foglalkozzon. Legyenek az aktivista elvtársak a párttagságnak is segítségére ab­ban, hegy minden gátlás nélkül kinyilváníthassák véleményüket. Csakis az olyan taggyűlés után lesz pezsgőbb, élénkebb a pártélet, amelyről a tagok azzal a tudat­tal távoznak: meghallgattak, figye­lembe vették javaslataimat, érde­mes volt elmondani észrevételei­met. Vannak olyan elvlársak is, akik részt vesznek a taggyűlések előké­szítésében, de ott csak a hibákat látják meg, csak arról tájékoztat­ják a felsőbb pártszervezetet. Ugyanakkor az az új, ami éppen ezekben a napokban születik, elkerüli figyelműiket. Fontos tehát, •hogy higgadtan, körültekintéssel mérlegeljék aktivistáink az ese­ményeket. Tapasztalható az is, hogy a ki­sebb pártszervezeteket könnyen mellőzik az aktivisták és csak a nagy aiapszorvezetek munkáját kí­sérik figyelemmel. Ez helytelen, mert a jó vezetőség mindenütt egy­formán szükséges, és ha csak a na­gyobb pártszervezetekben válasz tunk jól, csak íéimunkát végzünk. A pártvezetősógválasztás kezde­tén pártbizottságaink az aktivistá­kat ellátták kellő útmutatással, tanáccsal. Azóta azonban több idő telt el. s szinte minden nap új eseményt hoz. Hetlyes tehát, ha ál­landó kapcsolatot tartanak párt­bizottságaink ezekkel az elvtársak- kai, megbeszélnek velük egy-egy kérdést, hogy határozott álláspontot foglalhassanak el abban. Ugyanak­kor vegyék figyelmébe tapasztala­tukat, javaslatukat is. A világ első szocialista állama- nak hatalmas erejéhez, népé­nek felülmúlhatatlan alkotókészsé­géhez mértek a gigászi feladatok, melyeket az SZKP közeljövőben ösz- szeülő XX. kongresszusa vitat majd meg. A szovjetország hato­dik ötéves tervének irányelve több az egyszerű számításoknál — az előirányzat készítésénél. ' Lényegé­ben a kommunizmus felépítésének reális — közvetlen — programja, mely megtestesíti magában a gyári munkás és a kolhozparaszt, a tu­dós és művész szívevágyát, a leg­szélesebb néprétegek elképzeléseit és akaratát; A tervezet jelentősége, a nyilvá­nosságra hozott számadatok lebi­lincselő ereje valójában messze túlnő az ország határain. A népi demokratikus államok lakossága érdeklődéssel figyeli a nagy pél­dát s erőt merít belőle népgazda­sági tervei megvalósításához. Szer­te a világon az emberek százmilliói adóznak csodálattal a hős szovjet munkások, parasztok és értelmisé­giek erőfeszítéseinek; Az ipar és a mezőgazdaság nagy­arányú fejlesztésének programja, a termelés modernizálása alapján a nép jólét további emelése olyan perspektívát ígér, mely jelentősen megnöveli a Szovjetunió s ezzel a békeszerető országok táborának erejét. S ezek a célok minden te­kintetben reálisak. „A szovjetország­nak, most minden feltétele megvan ahhoz, hogy a békés gazdasági ver­sengés útján — történelmileg igen rövid idő alatt megoldja a Szovjet­unió fő gazdasági feladatát: az egy főre eső termelésben elérje és túl­haladja a legfejlettebb tőkés orszá­gokat” — szögezi le az SZKP Köz­ponti Bizottságának tervezete. C valóban, lenyűgöző nagysá- ^ gokról van itt szó. Az ipari termelés öt esztendő alatt, körül­belül 65 százalékkal növekszik. Egy ország iparának, gazdasági fej­lődésének értékmérőjeként a vas-, acél- és a széntermelést szokták megfigyelni. A hatodik ötéves terv irányelvei szerint ezekből a cik­kekből több mint másfélszeresére emelkedik a szovjet ipar termelése. Természetesen figyelembe kell venni azt is, hogy a magábanvéve is hatalmasan megnőtt ötödik öt­éves tervhez viszonyítva. Ezzel szemben a legfejlettebb tőkés or­szágok ipari fejlődésének átlagos évi üteme 1914-től 1954-ig az Egye­sült Államokban csak 2,9, Angliá­ban csak 1 és Franciaországban csak 1,1 százalék volt. Míg a Szov­jetunió ipari termelése 1955-re az 1929. évinek több, mint tizenkilenc- szeresére emelkedett, az Egyesült Államokban még két és félszeresé­re. Angliában még kétszeresére sem.­Az imperialista államok a háborús előkészületekkel, a hideg­háború fokozásával próbálnak ki- lábolni a gazdasági válság nyo­masztó depressziójából. A Szovjet­unió és a tervgazdálkodást folytató demokratikus államok a békés ter­melés alapján építik országukat — s így biztosítják a termelés szaka­datlan növekedését. Az óriási léptekkel haladó szovjet ipar — a hatodik ötéves terv irány­elvei szerint — nagymértékben fo­kozza a termelési eszközök terme­lését és éppen ez teszi lehetővé, hogy a tervek a fogyasztási cikkek termelésének is igen nagy, mint­egy 60 százalékos növekedését ír­ják elő. T egjobban, mintegy 88 száza- lékkai a villamosenergiater­melése fokozódik az óriási újonnan üzembehelyezendő villamos erőmű­vek révén. S ez nem véletlen. Ép­pen a villamosenergiamennyiség növelése adja meg a lehetőséget a technika nagyarányú fejlesztésére; Az ipar minden ágában nagymér­tékben végrehajtják az alapvető és segédmunkálatok komplex gépesí­tését. Ezen túlmenően a hatodik ötéves tehvben legalább 220 auto­matikusan működő gépsort és mű­helyt helyeznek üzembe. Megva­lósítják a vízierőmüvek és más ter­melőberendezések távirányítását, a tüzelőanyagszegény vidékeken atom erőműveket állítanak üzem­be s a legmodernebb technika je­gyében megkezdik az előmunkála­tokat az atomenergia felhasználá­sára a közlekedésben és a népgaz­daság más ágaiban. Soha nem látott színvonalra eme­lik az ember munkáját segítő tech­nikát — olyan nívóra, melynek alapján felépülhet s fejlődhet a kommunizmus, példát mutatva a világ népei előtt. Ilyen hatalmas távlatokért, ilyen biztos, közeli jö­vőért érdemes dolgozni — s az új célok különös ösztönzőerővel harc­ba hívják a Szovjetunió minden fiát; /"'él tálán volna azonban azt ^ hinni, hogy a nagy tervek most már minden harc, küzdelem nélkül valóraválnak. A reális fel­tételek talaján a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a szovjet állam szervezésével, a szovjet dolgozók önfeláldozó lelkes munkájával vált­ja valóra a feladatokat a szovjet nép saját erejéből;:. Az új üzemek százainak építésén és a meglévők bővítésén kívül a termelés előirányzott növelésének jelentős százalékát a meglévő ter­melési kapacitás jobb kihaszná­lásával kell elérni. így az acélter­melésnél 47, a vasgyártásnál 35, a gépgyártásban 50—60 százalékát. A beruházásokra fordítandó 990 mil­liárd rubelt az építőiparnak gazda­ságosan kell felhasználni. A tech­nika fejlesztésére fordított nagy­arányú kiadásoknak nagymérték­ben meg kell növelni a munka ter­melékenységét. így az Iparban legalább 50, az építésben legalább 52 százalékkal, főképpen a munka műszaki színvonalának emelésével,- a termelési folyamatok komplex gépesítésével és automatizálásával, a vállalatok szakosításának átfogó fejlesztésével, a munkaidővesztesé­gek kiküszöbölésével.­Az irányelvek szerint jelentős eredményeket kell elérni az ön­költség további csökkentésében, a takarékosságban. Mindez a kime­ríthetetlen tartalékok újabb forrá­sait tárja fel, melyek nagymértékben biztosítják a gazdasági, anyagi erő­források jobb kihaszná1 ását, s le­hetőséget adnak a szovjet emberek újabb alkotó kezdeményezéseire. Az új, hatodik ötéves terv már elindult győzelmes útjára a Szovjetunióban. Gyárakban, földe­ken, tudományos és kutatóintéze­tekben az emberek tízmilliói dol­goznak végrehajtásán. Nem kétsé­ges, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártja vezetésével a hős szovjet nép győzelmesen kerül ki ebből a harcból. A nagy példából újabb erőt merít a magyar mun­kásosztály is a hazánkat felvirá­goztató második ötéves tervünk végrehajtásához.­Qaiiita. fytpkolai'&íXL'. n Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról meg a főagronomusról ki — Gyere csak. Gosa. vontass minket a kátyúból! És Gosa ki is vontat bennünket. Csendben, szó nélkül, éppen ezért észrevétlenül. Csak amikor már nem volt a műhelyben, akkor jöt­tünk rá. micsoda egy ..vontatógé­pet'’ vesztettünk el személyében. Néhány ember elment, és mintha a motort vitték volna el a műhely­ből. Máskor mindig megelőztük a többieket, most meg épp fordítva áll a dolog. A tavasz is olyan ért­hetetlenül szeszélyes. Hol úgy süt a nap. mint májusban, hol meg 1a- nuárl hóesés zúdul ránk. Egy ilyen nyugtalan napon egyszer betoppan hozzánk Nasztya. olyan arccal., hogy Arkagyij. mihelyt meglátta, máris megszólalt: — Jön a soron következő „Ame­rikájával”. Leül Násztya az asztalhoz és elénkterjes2ti általános átszerve­zési tervét. Itt aztán kiderült, hogy a négy­zetes vetésbe nem véletlenül ka­paszkodott bele. ez számára a dön­tő láncszem. Miután nálunk a ló­here nem jól terem, azt javasolta, hogy ' lóhere helyett ültessünk négyzetes vetéssel kukoricát és napraforgót. Kirakosgatja elénk számításokkal teli papirosait és a lehető legko­molyabb hangon magyaráz. Mi csak hallgatjuk és azt se tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk rajta. A vetésforgók terveit már régen elkészítettük, már a terület is ré­gen jóváhagyta. A szerződéseket megvitatták a kolhozok taggyűlé­sein és már meg is köttük őket. A vetésidény itt van az orrunk előtt. A javításokkal sem vagyunk sehol! És erre megjelenik Násztya ezek­kel a lázálmokkal! Meg kell mondanom, hogy né­hány agronómus a mi kerületünk­ből meg a szomszédosokból is már a múlt ősszel beszélt erről a do­logról. De a területi tudományos kutatóintézet utasított bennünket, hogy ne hagyjunk fel a lóhere ve­tésével, inkább erősítsük meg a harcot magasabb terméseredmé­nyek eléréséért. Mi persze ismer­jük ezt az egész ügyet, de Nasztva nem. Mint mindig, most sem is­meri a dolgokat s mint mindig, most is azt képzeli, hogy felfedezte Amerikát. Elmeséljük neki. magyarázzuk a dolgot, emlékeztetjük Viljamsz ta­nításaira. Nasztva meg így felel: — Igen. de Viljamsz mégis azt írta. hogy a lóhere csak akkor hasznos, hogyha jó termést ad. — No látja. — mondom én —. maga agronómus. tehát harcoljon a lóhere magas terméseredmé­nyeiért. — A mi vidékünkön esztendő­kön keresztül kellene egy különle­ges lóherefajtát kitermelni. De ga­bonára már ebben az esztendőben okvetlenül szükségünk van. — Perspektivikusan kell nézni a dolgokat! — mondom neki. — Hogyha nem vet lóherét, hogy fog harcolni azután a talaj kimerülés ellen? — Azután;. j azután küldjenek el Tverentyij Sjzemjonovics Mal- cevhez tanulpi..: — Hogyan törhet lándzsát olyan rendszabályok mellett, amelyeket még csak a jövőben akar megta­nulni? Más útra szólít bennünket, de hogy ez az út hova vezet, még maga sem tudja. Nem kirakós já­tékot játszunk! Sokáig próbáltuk más elhatáro­zásra bírni. Mindent megmagya­ráztunk neki. De Nasztya csak ül és nem akar elmenni. A számítá­sokkal telerótt papirosokat gyűri. Aztán rámnéz a fekete kis fúrócs- káival és azt mondja: — Hát ha nem is minden kol­hozban..; legalább az enyémek- ben. az elmaradottakban! Feg.va megkérdezi: — És melyek ezek a maga „el­maradottjai”? Nasztya elpirult. — Véletlenül mondtam. Nagyon hozzájuk szoktam ez alatt az idő alatt. — Kik ezek a „hozzájuk”? — A kolhozokhoz, azokhoz a szi­kesen túliakhoz. Meeint próbáltuk neki megma­gyarázni a dolgot Az istennek sem ért meg semmit. Fegya csak kínló­dott. kínlódott vele. de végül is azt mondta: (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom