Szolnok Megyei Néplap, 1956. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-18 / 15. szám

1956. január 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az elmúlt évben csaknem 20 százalékkal emelte termelését a Tisza mess ti Vegyiművek A Tisza-menti Vegyiművek 1955. évi termelési tervét 101, áru tervét íredig 105,2 százalékra teljesítette. Ha ezen számokat az 1954. évi eredményekkel hasonlítjuk össze, megállapíthatjuk, hogy mennyiségi tervünket 17,2, forint tervünket pe­dig 19,9 százalékkal teljesítettük többre az előző évinél. Ezen eredményeink elérését az tet­te lehetővé, hogy üzemállásaink a jói szervezett és beütemezett TMK munkákkal, valamint a munkaver- seny lendületével az előző évvel szemben cca 60 százalékkal csök­kentek. Az egy fő ipari munkásra eső termelési értékünk 21 százalékkal emelkedett. A magas termelési terv mellett az ipari munkáslétszámunk az előző évin'ek csak 99 százalékát tette ki. Az igazolatlan mulasztások az előző évvel szemben 25 száza­lékkal csökkentek. A fenti számok a jó munka ered­ményeként jelentkeznek és ezek köteleznek bennünket arra, hogy az 1956. évi terveinket is maradékta­lanul teljesítsük. Ez az esztendő semmivel sem lesz könnyebb, mint az elmúlt volt, mert szuperfoszfát üzemünk tervezése és megvalósítása komoly feladat ©lé állít bennünket. A szuper-foszfát üzem jelentősé­gét nem kel) külön kidomborítani, csak azt a tényt kívánjuk megemlí­teni, hogy ennek jelentőségét fe­lettes szerveink is olyan fontos kérdésnek tartják, hogy az élen­járó szovjet ipar megismerésére egy háromtagú műszaki bizottság utazik a közeljövőben a Szovjet­unióba a szuperfoszfái üzemi tervezé­se és termelésének megismerése cél­jából. Ezen bizottság egyik tagja üzemünk egyik műszaki vezetője. Felújítási terveink is komoly fel­adatokra késztetik üzemünk dol­gozóit, mert összegszerűleg a ré­szünkre biztosított keret mintegy 18 százalékkal magasabb, mint az előző évi fényszámunk volt. A kollektív együttműködés és a jól megszervezett pártmunka biz­tosíték arra, hogy üzemünk a reá váró feladatokat ezután is mara­déktalanul teljesíteni fogja és népgazdaságunknak a jövőben sem maradunk adósai. Futár László, Szolnok, Tiszaimenti Vegyiművek tervosztály vezetője. A népfront bizottság kezdeményezésére krónikát írnak Jászberény történetéről és életéről Jászberényben — Déryné Szép- pataki Róza szülővárosában — a közelmúltban több fontos kezdemé­nyezést indított a népfront bizottság a nagymúltú város haladó hagyo­mányainak felkutatására és ápolá­sára. Még a múlt év végén megala­kították a Műemlékvédelmi Mun­kaközösséget. Jászberény ugyanis műemlékekben leggazdagabb városa Szolnok niegyónek. A munkaközös­ség tagjai elhatározták, hogy tovább folytatják a kutatásokat a mégnem ismert, vagy elfelejtett műemlékek feltárására és gondoskodnak ezek megőrzéséről, ápolásáról. Ugyanak­kor az eddiginél szélesebb körben ismertetik ezeknek a műemlékek­nek a szerepét és jelentőségét, s ezért gyakran rendeznek városnéző sétákat. Egyébként nemrégiben ké­szült el Dr. Kardos Zoltán igazgató főorvos munkája, amelyben a 206 éves jászberényi kórház történetét dolgozza fel. A mű a Hazafias Népfront városi bizottságának ki­adásában május 1-re jelenik meg. A város gazdag történelmi múlt­jának és a jelenlegi mozgalmas éle­tének, fejlődésének megörökítésére nemrégiben krénikaszerkesztő bi­zottságot alakított a népfront bi­zottság. A városi pártbizottság és a tanács felkarolta ezt a kezdemé­nyezést. Díszeskötésű könyvet ké­szítenek: ez lesz a krónika. Úgy ter­vezik, hogy az őskortól napjainkig feldolgozzák Jászberény történetét, különös részletességgel tárgyalva a város haladó hagyományait, mun­kásmozgalmi történetét és a felsza­badulás óta eltelt tíz esztendő ese­ményeit. Már a múlt évben meg­kezdődött az adatgyűjtés és ennek anyagából kiállítást is rendeztek a közelmúltban. A „Jászberény város kró»ká‘’-ját 1956. január 1-től — a második ötéves terv első napjától kezdődően írják a krónikások. Most széleskörű tudósító hálózatot épí­tenek ki a város üzemeiben, ter­melőszövetkezeteiben és hivatalai­ban, hogy minden jelentős politikai, gazdasági és kulturális eseményről értesüljön a krónikaszerkesztő bi­zottság. Iz 1956. évi országos terv számaiból GEPTRVU BERUHÁzXS1 7*6, WiiuD 1956-ban az elmúlt évinek kétszeresére, — •y%- pontosan 758 millió fo- / - rintra nőnek gépipari beruházásaink. Aki végigballag ezeken a téli estéken Kisújszállás főutcáján, a kultúrotthon elé érve zengő citera- szót hall. — A kopott hang­szerekről szilajul viharzik a csár­dás, hogy szinte kedve kerekedik az embernek táncba fogni a jeges járdán, miközben hallja odabent- től a tyuhajos éneket: Szombat este nem 16 citeráznl, Részegesen a lányokhoz járni. Mentül jobban részegesen járok^ Annál jobban szeretnek a lányok. Próbát tart a Kisújszállási Népi Együttes. Készülnek a bemutatko­zásra. A műsornak, amellyel első ízben fellépnek, ezt a címet adták: Téli tanyázás. A helyiség is ülik nagyon a já­tékhoz: alacsony szoba, jól befűtve. Középütt az asztal, körötte a lócák. Az öregek vitatkoznak, hogy is volt hajdanában, Amikor még fiatalok voltak? Visszaszállnak a szobába rég­múlt idők emlékei. Este van, fa­gyos január, eseménytelen a ta­nyavilág, zúg a fül a nagy csendes­ségtől. Megindulnak az emberek a legjobb mesemondó tanyája felé, ahol a gazda még szöszmötöl a rok­kant kaszanyélen, de az asszony már készíti az asztalra a bort, a hurkát, a sülttököt. Aztán betop­pannak a tanyázó vendégek, sutba ílobják a •ködmönüket, mert meleg van idebent. A legények a lányok mellé telepszenek merő véletlen- ségből. Amikor együtt a gyüleke­zet, lassan, akkurátusán megindul a mese. Betyárokról, szolgalegé­nyekről, helyre menyecskékről, mindenről. A sokaság morzsolja a kukoricát, pergeti a rokkát, a me­sélő középütt és szakadatlanul fo­rog a nyelve. Lassan, kényelmesen, mert hisz nem sietős. Most éppen Cs. Kiss István a soros. Elmeséli a magáét nagy áhitat közepette: — Volt egy falu, kilencvenkilenc házzal, abban kilencvenkilenc öregasszony. Pont a kilencvenki- lencedik öregasszony szoknyájának kilencvenkilencedik ráncában la­pult egy mesekönyv, abban állt a történetem az egyszeri furfangos legényről. Nőhát, ez a legény fejé­be vette, hogy elmegy a városba szerencsét próbálni. De mivel még nem látott várost, nagyon elcsodál­kozott, hogy itt egymás tetejébe építik a házakat. Az egyiknek ne­kivetette a hátát. a másikra meg rátátotta a száját. így bámészko­dott.. amikor is lekiabált rá a ma­Lédi tMUÁ 111 gosból egy uraság: — Mit támasz­tod a házam sarkát, hé! A legény visszakiáltott, hogy nem én tá­masztom a sarkot, hanem az tá­maszt éngem. Elég az hozzá, hogy beszédbe elegyedtek. Az uraság fir­tatta, hogy mit kereshet ez a máié paraszt a városban, az pedig el­mondta, hogy biz szerencsét próbál. •— Igenám — kiált az úr —, de csak pénzzel lehet szerencsét pró­bálni! Hát van-e pénzed? — Van, mondja a legény, kerek három fo­rintosom. No erre gondol egyet az úr odafönt: elég neki ennyi is, fia több nincs a parasztnak. Lekiált: ■— Gyere föl, hé! — Támasszék mán le egy létrát, mer nem kam- pós a körmöm, mint a macskának! — Amott a lépcső a kapu alatt — kiált le újfent az úr és a legény végtére följut az emeletre. Az úr meg ezzel fogadja: — Nálam lehet szerencsét próbálni. Megsokszoroz­hatod a három forintjaidat, ha megfelelsz három kérdésemre. De vigyázz, mert ha az elsőre nem fe­lelsz meg. máris az enyém a pén­zed. De ha megfelelsz, ugyanany- nyit teszek mellé. A legény kötél­nek állt, mire az úr megörvende­zett, mert biztos volt afelől, hogy az asztalán maradnak a három fo­rintok. Ki is rukkolt az első kér­déssel: — Mondjad meg, milyen mély a tenger! — A legény átgon­dolta hamarjában, hogy milyen mély is lehet, aztán megválaszolt: — Nem mélyebb az biz egy kőhají- tásnyinál. Mert ha beledobok egy követ, semmiképp se mehet mé­lyebbre a fenekinél. Akár tetszett, akár nem, az úrnak el loellett ös- merni, hogy igaza van a paraszt­nak. Kitett az asztalra három fo­rintot, így volt ott már hat, de még hatot melléje tett, hogy az egészet visszaszerezze. Most aztán olyan kérdésen törte a fejét, aminőt még sehol se kérdezhettek, hogy teljes bizonysággal belebukjék a legény. Fölidézte minden okosságát s ekép- pen szólt: — Mondjad meg nekem, hány stáció van a menyországig? — Na. ez csakugyan tele van úri okossággal, vélte a legény, de nem fogta el az ijedelem, inkább ne­vetve mondta: — Egy sincs odáig, uram! Mert úgye a biblia megírja, hogy az úr megszületett, aztán ke­resztrefeszítették, meghogy föltá­madott, oszt utána ill a berek ná­dak erek, föl a ssentséges atyához, de hogy hányszor állott meg odáig, ar- rul az írás egy fia betűvel se szól. — Kínlódott az uraság szerfölött, hogy nem tud túljárni a legény eszén. Éppen kapóra jött, hogy az közbeszólt: — Engedje mán meg kigyelmed, hogy a harmadikat én kérdezzem. Oszt ha megfelel, ki- gyelmedé lesznek a megszaporult forintjaim. De tegyen még mellé huszonnégyet, ha a régi alku sze­rint áll a vásár! — Az úr meg­örült, -merthát kérdezhet-é tőle olyat egy tanyábul szalasztott pa­raszt, amire ne tudna megvála­szolni? A legény meg kérdezett: — Mondja mán meg méltóságod, hogy híjják otthon a legkedvesebb ko­mámat? — Na, persze, hogy ilyen kérdésre maga a váci püspök se tudna megfelelni. így hát csak­ugyan szerencsével tért haza a le­gény, amiként azt előre eltervelte. Nevetnek a tanyázök a történet hallatán, tetszik, hogy ilyen fur­fangos fickók teremnek a tanyá­kon. így alakul az együttes műsora. Amit eljátsza/nak, nem írta megíró, maguk élték át hajdanában. Aztán következnek az erőpróbák, vetél­kednek a legények, hogy ki szerez több dicsőséget a lányok szemében. Majd a sok,hahotára okot adó don­gó-játék következik. Fölkerülnek a citerák az asztalra. Lúdtollat húzkodnak a húrokon, szaru a pengető. Lassú, kesergő nó­tákkal kezdik, mert az nagyon jó, ha minden ok nélkül, csupán a nó­ta hangulatára fogja el a szíveket a víg szomorúság. A citera búg, rí, az öregek meg iújják hozzá a hires betyárról: Engem hívnak Fábián Pistának, Ki is állok huszonhét zsandámak. Ha kiállók, tudom, hogy elfognak, A ’ szívemre nagy bánatot hoznak. De felgyorsul a tempó, hiába öre­gültek el a csontok, a vér még forr, pezseg, összefogódznak az asszo­nyok. emberek, cifrázzák a csár­dást fenemódra. Miként egykor az eseménytelen tanyavilágban, úgy most itt a kul- turotthonban is késő éjszakába nyú­lik a vigalom. S amíg próbálják a Téli lány ázást, ezek az esték önma- guban is kedves, kellemes téli ta- nyázások, ahol a megifjult öregek tanítják a fiatalokat az élet gyö­nyörűségére. GERENCSÉR MIKLÓS A párt hívó szavára falura mentek HARASZTI JÓZSEF a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium volt munkatársa Cserkeszöllő község termelőszövet­kezeti fejlesztését mozdítja elő. GYOLAI JÁNOS eddig a Vörös Csillag Traktorgyár­ban dolgozott, most Mesterszállásra megy, ahol a szocialista mezőgazda-! ság erősítését segíti. Ötszáz új DISZ-tag Városunkban többszáz fiatal­lal erősödött a DISZ. A Városi DISZ Bizottság mellett működő aktivisták segítségével december végére 57 alapszervezetben befe­jezték a tagösszeírást. Ez alka­lomból január 14-cn este ismer­kedési estet rendeztünk. Bencze Ernő elvtárs, a városi DISZ bi­zottság titkára ismertette mun­kánk eredményét. — Az alapszervi titkárok, s a kiváló aktivisták munkáját a számokon pontosan lemérhetjük. A tagösszeírás előtt Szolnokon a nyilvántartott DISZ tagok szá­ma 3725’ volt, az összeírás után pedig 4232-re emelkedett. Az alapszervezetek vezetőségei, az aktivisták jól oldották hát meg ezt a feladatot — hangsúlyozta Bencze elvtárs. Kedves, emlékezetes percek kö­vetkeztek ezután. A DISZ VB megjuta’mazta a jók között is a legjobb munkát végző titkárokat. Juhász Mihály elvtárs a PaPír- gyári alapszervezet titkára fény­képezőgépet kapott, — Benedek Sándor az MTH és Modla Margit a Közgazdasági Technikum tit­kára pedig egy-egy töltőtollat. Elismerő oklevelet kaptak: Ró- zenglück György, Farkas Márta, Sza'ai Béla, Kovács Rozália, Gál Sándor, Balogh Erzsébet és Haj­nal László. Könyvjutalomban részesültek: Zöld Géza, Guba Antal, Bozsó Edit, Fábián Ferenc, Ezsiás Kál­mán, Tóth István, Jónás Mária, Takács József, Ullaga György. Takács Vendel elvtárs, a me­gyei DISZ VB nevében a DISZ Központi Vezetőségének dicsérő oklevelét nyújtotta át Horváth Gyulának, Hank Csillának, Ká­das Gézának és Csepka Évának, akik az úttörők jó munkáját se­gítették, B. Kiss Mátyás elvtárs a Ma­gyar Dolgozók Pártja Szolnoki Végrehajtó Bizottsága nevében üdvözölte a fiatalokat, a kitün- tetteket. Rövid hozzászólásában is segítséget adott munkájához. — Reméljük, hogy ez a lendület — mondta — nem fog hanyatlani ezután sem, sőt alapja lesz a DISZ élet meg,javulásának. Ezek után kultúrműsor követ­kezett, amit az Uttörőház kis mű- • vészei és a 605. MTH iskola ta­nulói adtak. Az ismerkedési est közelebb hozta egymáshoz a DISZ alapszervezeteket. — Reméljük, hogy ezután még mozgalmasabbá válik városunk DISZ élete, s így még nagyobb eredményeket tu­dunk felmutatni, GAZDA ZOLTÁN Szolnok Az elmúlt év sok változást hozott községünk életében Az 1955-ös év is sok változást hozott községünk életében. Csak egy párat említik. A régi, gyenge transzformátort kicserélték, s azóta a vili any lámpák teljes fénnyel ég­nek. A több mint ötszáz iskolás gyermeknek és a munkából haza­térő dolgozóknak nem kell a ko­rom sötétben botorkálniok. A kőút kijavítása után a Mávaiut- tól rendes, nagy autóbuszokat kap­tunk, s amikor sok az utas, 2—3 kocsi áll rendelkezésre. Wesniczky Antal, pedagógus, Besenyszög. Uj átvevő üzletet nyitott ma reggel a Patyolat Vállalat Ma reggel a B'eloiannisz-u. 39. sz. alatt megnyílt a Szolnoki Pa­tyolat Várfalat új átvevő üzlete. Az ú.i üzlet komoly mértékben segítséget nyújt majd a szolnoki háziasszonyoknak, mivel nemcsak hálós-ruha (nagyobb tételben) mo­sásra lebet itt majd átadni a fe­hérnemű-féléket, hanem darabon­ként is. Az úgynevezett pipere- mosás lehetővé teszi, hogy a dolgo­zók akár egy inget is mosathassa­nak a Fatyolat Vállalatnál. A da­rabonként mosásra beadott fehér­neműt a vállalat üzemében létha- talan jelzéssel látják el s rövid idő alatt kimosva, kivasalva kapja vissza a dolgozó. Az új üzlet iránt a városban a megnyitást meglőző napokban már igen nagy volt az érdeklődésj A zöldhagyma, a saláta és a retek „birodalmában** Még néhány nap és a piacon megjelenik a szolnoki Szabadság TSZ primőr áruja. A szövetkezet melegházaiban már szépen zöldéi a zöld­hagyma, a retek és a saláta. Február elején a gondos kertészek mint­egy 18 000 forint értékű árut számítanak ezekből a konyhakerti növé­nyekből a piacra, a képen Király Lajosné, a termelőszövetkezet egyik új tagja a melegházi konyhakerti növényeket gondozza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom