Szolnok Megyei Néplap, 1955. december (7. évfolyam, 282-307. szám)
1955-12-30 / 307. szám
ételünk még szebbé válik ★ Á jövő .a termelőszövetkezeteké. Czakó István 15 Hatodmagammal — elég nagy a család — tizenöt hold földön gazdálkodom . Én mindig magamévá tettem a kormány céljait, mert meggyőződtem arról, hogy azok helyesek. Csak a mi államunk védi az egyénileg dolgozó parasztokat, úgy hogy ne menjenek tönkre, hogy ne legyenek a bankok kamatcselédjei és ne árverezzék el lábuk alól a földet, fejük felől a házat. De a kormány nemcsak véd bennünket, hanem egy csomó kedvezménnyel támogat is. Itt van a gépállomás, amely olcsón felszántja a földjeinket és ma már beszerezhetjük a mezőgazda- sági szerszámokat, a szükséges műtrágyát. Különösen azt tartom fontosnak, hogy az ipari növények termelése terén az állam holdas jászapáti milyen előnyöket biztosít. Minden évben leszerződök cukorrépára, ebben az évben is két holdon termeltem, ezenkívül a szerződéses paradicsomtermelésben is résztveszek. 800 négyszögölre szerződtem ebben az évben, 40 mázsát szerződés szerint beadtam a többit pedig szabadon értékesítettem. Nagyon kifizetődött volt mind a cukorrépa, mind a paradicsom szerződés. Ez az egyik. A másik az, hogy én állattartó gazda vagyok és állítom, hogy soha nem volt olyan érdemes és kifizetődő az állattenyésztés, mint most. A múlt világban a tejet elkótyavetyéltük, csak hogy vigyék, ha sok volt a disznó és kicsi a kereslet, akkor a malacért annyit adtak, hogy éppen csak a passzus árát dolgozó paraszt fedezte az érte kapott pénz. Most minden tejet el tudok adni, disznót hizlalok, a beadás teljesítése után piacra is kerül belőle. Mindig úgy éreztem: az állam gondoskodását azzal kell meghálálnom, hogy időben, rendesen eleget teszek adó- és beadási kötelezettségemnek. Most sincsen sem adó-, se beadási hátralékom, tisztán lépek át a következő esztendőbe. Az őszieket időben elvetettem és arra törekszem, hogy 1956-ban, ha lehet, még jobb terméseredményeket érjek el, mint ebben az évben. Azt hiszem, hogy minden becsületes egyéni gazda egyetért velem abban, amit itt elmondottam és velem együtt bizakodva néz a jövő esztendő eléA második ötéves tervben ép«» fel Sztálin városban a Sztálin Vasmű hengerműve. näküJi kendik ú4 emtendat Egy m&lékalapwt szőke legény disznóperzselőt visz a hátán, néhány ember a tanácsháza előtt álldogál ráérősen, Id. Birkás András, a „postás bácsi” újságot árul. Ballagó László és Bereute István pedig vásárol tőle. Esténként most már jobban ráérnek olvasgatni. Mi ketten ballagunk az úton K. Tamás Mihállyal, a jászkirési Kossuth TSZ állattenyésztőjével. Pötyögtetjük a szavakat, ismerkedünk. — Szolnokról? — kérdezi K. Tamás Mihály. — Igen. Egy ideig szótlanul kerülgetjük a sarat, aztán K. Tamás Mihály újból megszólal. — A múlt héten mi is ott. jártunk. Mosolyog és úgy folytatja. — Bezártuk az idei esztendőt. — Bezárták? — Igen. Vettünk egy szemüveget, mert mostanában már gyengül a látásom és néhány ezer forintot ruhára meg egyebekre költöttünk. Mi már évek óta így zárjuk az esztendőt. Vidáman, szaporán beszélt. Mosolyogva mesélte, hogy ö valamikor 12 holdas középparaszt volt. Most pedig jómódú szövetkezeti gazda. — Nézze, most felsorolom néhány tsz-tag nevét. Válassza ki valamelyiket. Nézzük meg, mit adott egy szorgalmas szövetkezeti tagnak az idei esztendő és mit vár az újtól. Mindegy hová megyünk. Mert ne hígyje ám, hogy csak én vagyok megelégedve — mondta magyarázóan. — Kerepesi Istvánra esett a választás, ő két esztendővel ezélőtt lépett a Kossuth TSZ-be. Hozzájuk kopogtatunk be. Kerepeslék háza- tája olyan takaros, mintha, eladó lányuk lenne. Pedig már férjhez- adták. Kerepesi István kukoricát mór- zsolgatott. — De jól megy a sorod — mondta köszönés után K. Tamás Mihály. — Jól bizony, mert van mivel megetetni a kukoricát. — Válaszolta. a házigazda. Aztán elújságolta, hogy két disznó hízik az ólban. Mind a kettőt levágja. — Mert úgy vagyok én, hogy szeretek dolgozni, de szeretek enni is — mondta magyarázóan. De nem csak hízó, hanem más is van bőségesen a Kerepesi-család házatáján. Ez évben 15 mázsa 54 kg tisztabúzát kapott. A háztáji kukoricából megtelt a padlás, van vagy fél mázsa cukor a kamrában. Egyszóval, amijük van, abból akár két esztendeig is megélnének. — Én „az idei tervem” mindenből teljesítettem — mondta büszkén egy kis dicsekvéssel a házigazda. — Az asszony már nagyon szerette volna a régi tűzhelyet kicserélni. Hál kicseréltük, újat vettünk, szép zománcozottat. Szépen fel is ruházkodUmk. Két pár új csizmát, új bakancsot vásároltam. Most akarok venni egy ünneplő ruhát. K. Tamás Mihály közbeszól: — Es mondd csak, István, ha mast valaki elébed állna és azt mondaná, hogy cseréld el a tsz tagságot havi 1500 forintos fizetéssel, hát elcserélnéd-e? A házigazdának nincs ideje válaszolni, olyan gyorsan közbeszól az asszony. — Olyan nincs. 1500 forintos havi fizetéssel mi nem cserélnénk. A fizikai dolgozók Mit vár az újévtől? „Nehéz megfeszített munkát” válaszolja a Jászberényi Aprítógépgyár főmérnöke. Mindnyájan tudjuk, hogy milyen öröm tölti el a kisdiákot a nyári vizsgák után. Az öröm mellett azonban némi félelem is meghúzódik. amint a következő évi munkára gondol. Az iskolákban osztályról osztályra minden évben újat tanulnak a felsőbb osztályba lépő diákok. így van ez az embereknél is. s így van jómagámnál is. Minden évben tanulok valami újat. valamit amit a technika fejlődése eredményez. Üzemünk a jövő évben a nagyobb gépek helyett kisebbeket — Milyen terveik vannak a jövő esztendőre? — kérdem. Vendéglátónk nsm válaszolt, hanem elébb borosüveget tett az asztalra. Ittunk az egészségére és csak azután folytattuk a szót. — Hogy milyen terveink vannak jövőre? Majd elsorolom. Legelső- sorban a ház mögé drótkerítést csináltatok. És hogy az asszonynak jövőre is meglegyen az öröme, ki- padlóztatom. a szobái meg a lanyhát. Ezenkívül bevezettetjük a villanyt és utána rádiót veszünk. — S úgy ■ gondolja, hogy ezt a tervet is úgy teljesiti, mint az ideit? — Nem csak gondolom, hanem tudom. Majd úgy dolgozom jövőre is, hogy a tervem teljesítsem. Még sokáig beszélgettünk a Kerepesi családdal. Igaza volt a kísérőmnek. Nem csak ő az egyedüli megelégedett ember. Kerepcsiék gond nélkül kezdik az új esztendőt. Mikor elbúcsúztunk tőlük és a szövetkezet irodája, felé lépegettünk, K. Tamás Mihály imigyen okosított fel: „Tudja-e, hogy most milyen embernél jártunk. Megmondom. Olyannál, akiből legtöbb van a mi termelőszövetkezetünkben. Ezt csak azért mondom, mert néhány nagyobb csaiádúnak sokkal több volt a jövedelme”. Sz. P. létszáma emelkedik fog gyártani, ezeknek anyagigényessége csökken. Ellenben a munka igénye emelkedik. Ennek folya- mányaként a vizsgázott fizikai dolgozók létszámát tekintélyesen meg kell emelnünk Ennek szükségességét fokozza az is. hogy az 1956. évi tervünk 40 százalékkal magasabb az 1955. évinél. Bizakodással nézünk a lövő felé, hogy a feladatokat eredményesen tudjuk megoldani. — Ehhez kívánok gyárunk dolgozóinak boldog ű .{esztendői, sok sikert a jövő évben. Elmondta: Gábor Zoltán, az Apritógépgyár főmérnöke Ez év végéig X568-ra növekedett megyénk gépállomásain a traktor- állomány. A Vörös Csillag Traktorgyárban ismét gyártják a DT 413 lánctalpas traktorokat, 1956-ban ebből 100 darabot kapnak gépalloma saink. A korszerű mezőgazdasági gépek megkönnyítik a nehéz paraszti munkát Egy-egy kombájn 16 ember helyett dolgozik. Ebből a nagyszerű gépbő) eddig 134 darab volt gépállomásainkon. 1956-ban, a Második ötéves Terv első évében munkásosztályunk még 60 komi bájnt küld gépállomásainkra, 1 I
