Szolnok Megyei Néplap, 1955. december (7. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-30 / 307. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1035 december 31. I » A U T K I, *; I A A Tiszamenti Vegyiművek pártszervezetének taggyűléséről A Vegyiművek pártszervezetének tagjai a napokban taggyűlésre jöt­tek össze. Megbeszélésük célja a veztőségváilasztásrót szóló KV. ha­tározat megvitatása volt. A párt- vezetőség beszámolója hangsú­lyozta, hogy a vezetőségválasztáb előkészítése Idején az üzem dolgo- zóinak igen komoly feladatokat kell megoldani. Az üzemiben elsődleges feladat: harcolni az 1936. évi terv, a Második ótéves- Terv sikeres végrehajtá­sáért. Különösen a termelékenység növelésében kell komoly előrehala­dást elérni, mert ez a dolgozók életszínvonala növekedésének biztos és kimeríthetetlen alapja. Ehhez pedig elengedhetetlen a munka- verssny felélesztése, nagyobb ará­nyú szervezése. A pártvezetőség beszámolója — jogosan — bírálta a szak­szervezetet, mert nem tett meg mindent, nem serkentette a dolgozókat felajánlásokra. Az üzemi bizottság válóban nem volt ennek élvonalbeli szer­vezője, tehát jogos a bírálat. Nem elég azonban egyedül ezt felvetni. A kommunistákhoz, azok szívéhez, értelméhez is szólná kell, ha lelke- stíeni akarjuk Őket. Fuszta felszó­lítás nem hagy mély nyomokat az emberekben. Sokkal többre számíthatna a pártszervezet akkor, ha a beszá­molónak ebben a részéiben közvet­lenül azokhoz az elvtársakhoz szólt, volna, akik eddig is helytálltak, s akikre ezután is számítanak. Ak­kor llátnák őik is, hogy egy-egy .nagy verseny-kampány utón sím megy feledésbe névül', tettük, hanem ál­landóan szüksége van lelkesedé­sükre a pártnak, s az üzem többi dolgozójának is rajtuk $ a szeme. Ekkor tudnák magukkal ragadni azokat is, akik nem érték még el azt a színvonalat, amit tőlük az tizem munkája, hírneve megkíván. S ezzel egyldőben a párttagság ©lé vezethetik azokat az embereket, akik a vezetőség ujjáválasztása ide­jén számításba jöhetnek, akikre a tagok rábízhatják ügyüket, Igaza van Angyal Ferenc elv­társnak, a kovandőúő üzem­vezetőjének, aid azt mondotta: „Ne válasszuk cl egymástól a napi munkát és a munkaver- senyt. Ne tekintsük ezt kettő­nek, mert ez egy. Aki az anyag-őrlésen dolgozik, annak nem leltet közöm­bös az anyagellátás sem. S ha tö­rődnek egymással, segítik egymást, .jobbak lesznek az eredmények.“ A politikai munka javulása fel­tétlenül megköveteli a párt tagjai­tól, hogy állandóan fejlesszék, gyarapítsák marxista-leninista tu­dásukat. Erről szólt a beszámoló második rész?, amely hangsúlyozta, hogy az üzem pártszervezeténél e téren komoly hiányosságok vannak A szemináriumokról sok esetben indokolatlanul elmaradnak^ vagy ha elmennek, sem eléggé készülnek fel az anyagból. Az elemzés azon­ban — aminek alapján a vezető- ségvádasató taggyűlésre jól felké­szülhetnének a tagok — elmaradt. Itt sem jutottak előbbre a megállapításoknál. Kovács Fe­renc elvtárs, raktári segédmun­kás, Ra.tkai Albert elvtárs és még többen is szóltok a tanu­lás jelenlegi fogyatékosságai­ról. Ennél tovább azonban nem jutottak. Pedig ezt össze lehetett volna, és össze kellett volna kötni például a pártszervezet, s az oktatásfelelős munkájának bírálatával. Ezzel se­gítségeit is adtak volna ahhoz, hogy még a pártvezetőség választókig is változás álljon be ezen a terüle­ten. Az oktatás alapvető a pártszer­vezetek munkájának megjavításá­ban. A taggyűlés méreteiben meg­felelően foglalkozott is ezzel;' A Központi Vezetőség választás öltről szóló határozata azonban ennél sokkal több más fontos kérdést is Telrvet. így például a bírátot-önbí- rálatot, az ellenség elleni harcot, a párt- és a tömegek kapcsolatát, a DISZ munkáját és- még sok más fontos szempontot. A fiatalok munkájáról jelentős mértékben esett szó a tagigyűlésen, A hiba az, hogy döntően a kultur- munlka szemszögéből vitatták ezt. A munkáról, a fiatalok igazi nevelésének forrásáról viszont Jász! vállon a pártivezelőségi ta­gok a vezetőségválasztás tiszteletére vállalták, hogy újabb tagjelöltek­kel erősítik a pártszervezeteket. Kiss István ée Urban Antal párl- vezetőségi tagok két-két pártaoki- vüli dolgozó nevelésével foglalkoz­nak, akiket majd tagjelölteknek ja­vasolnak. A JÄSZSZENTANDRÄSI Gép­állomás pártszervezete Füleld Sán­dor pár ttit kár kezdeményezésére elhatározta, hogy a vezetoségválasz- tás feladatait összekapcsolja a tag­díj fizetés megjavításával. A veze­tőségi tagok személyesen beszél­gettek a kommunistákkal, s ennek eredményeként ezideig 3 forinttal emelkedett az egy főre eső tagdíj- átlag. A jászladáiiyí Úttörő TSZ-ben már hosszabb iő óta nem volt tag­jelölt felvétel. A vezetőség ujjá- vátószitásával kapcsolatban a tér­a szükségesnél kevesebb szó esett. A vezetőség válasz fcá^: előkészíté­sének és magának a választásnak komoly eredményeket kell hozni a kollektív vezetés, a tömegkapcsolat erősödés terén is ebben a pártszer­vezetben. Az előkészítésről szóló munkaterviben pl. — amit ismer­tettek, de nem vitatták meg a tag­gyűlésen — a párttrtkár elvtárs neve mellett mindössze két párt- vezisiősági tag neve szerepel. Mind­össze egy vezetőségi tsg kapott önálló feladatot. Ezentúl mindenért maga a párftitbár, Papp elvtárs felelős. Sokkal eredményesebb, ha- lásctsafcib lelhet a készülődés, ha min­den pártvezetőségi tag kap felada­tot, s ezt tudják a dolgozók is. Bármilyen problémájuk adódik, vagy véleményük van, amit el akarnak mondani, a több ember közül hamarabb akad, aki meghall­gassa őket; Az is bizonyos, hogy egy-két vezetőségi tag nem tudja megfelelően átfogni a párttagságot, még kevésbe az egész üzemei, a pártankívülie- ket. A pártcsopoiübizalmiak aktivizálá­sára tettek lépéseket a pártszerve­zetben, december 19-től 31-ig több­ször is napirendre tűzték a bizal­miakkal, népnevelőkkel való be­szélgetést. Igazán eredményes ózon­ban ez is csak akkor lehet, ha nem egyedül a titkár, Papp József elvtárs foglalkozik velük, ha a párt vezetőség többi tagjai is részt- kérneik és vállalnak a tennivalók­ból. így hamarabb és biztosabban megtalálják azt a módszert, amivel a vezetőségválasztást a legjobban előkészíthetik. 15. E, malőszövctkezet párttagjai foglal­koznak a jól dolgozó pártcnkívüli tsz tagokkal. A decemberi taggyű­lésen három tagjelöltet vettek fel. A JÁSZAPÁTI Alkotmány TSZ- ben pártaktíva értekezleten hatá­rozták el, hogy a párttagoktól és pártonkívülicktől személyes beszél­getés során gyűjtik össze a vezető­ség munkájáról alkotott vélemé­nyüket, javaslataikat a további fel­adatok megoldásához. Ebéd N. A. Bulganyinnál, a Neme! Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége tiszteletére Moszkva; (TASZSZ). N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke december 29-én a nagy Kreml palotában ebédet adott a Német Demokratikus Köz­társaság kormányküldöttsége tisz­teletére. (MTI.) A PÁRTVEZETÜSÉGVÁLASZTÁS HÍRE] * ---­GE RENCSÉR MIKLÓS: Hóhullás rre a Lapos felé csendes a falu. Mintha ez a rész kút- fenéken ülne. Néma omlással árad oda}erűről a hó. Óvatos kéz fordítja félre a csősz házának vesszőkapuját. Katona surran az eresz alá. A kutya meg- nyikkan hófödte vackában, du mindjárt elhallgat, megismeri a jö­vevényt, akármilyen rég járt is erre az. Mert valamikor nagyon sokszor jött ide. Néhány halk koccanás a kony­haablakon. A falu csősze, Szálai Gáspár mindig szigorú hangja felmordul odabent: — Ki jár itt ilyenkor? — Nyissa ki, Gáspár bátyám! Kökény Jóska van itt. Etelkát sze­retném látni... A leendő vő hangjától megeny­hül a gazda, tisztességes gyerek a Jóska, de mi szél hozza ide a front­ról Szilveszter éjszakáján... Beengedi, de mindjárt eltűnik su­hogó gatyájában, csattogó talpával, nem is jön vissza. A lánya jön he­lyette. Etelkának faggyúmécs van a ke­zében. gyönyörű hosszú haja Dáliá­nak két hajlatában pihen, szoknya van rajta, blúz nincs, keblén a ki­simult gyolcs jobban világít a mécsnél, két keble közt árnyék szendereg. Remeg a keze, a léleg­zete, ettő'. a világító láng is remeg a tenyerén és úgy izük fel barna szemének parazsa, mint a távoli pásztorüzek, ha a szerelmes szellő feléjük sóhajt. Nem mer szólni sze­gény nagy megilletődósében, mert fél, hogy csak varázs az egész, to­I vább tart az álom, amiből apja jel­rázta ... Jóska, lassan leveszi sapkáját, a lány felé lép nehéz, havas utász- csizmájával, aztán megfogja gyen­géden és durvaköpenyes melléhez húzza. — Gyönyörűségem. — súgja olyan halkan, hogy maga is alig hallja. Nem is a szájával, a szivével mondja. Lehajtja erős fejét, a lány arcához, megcsókolja a sima hom- loloot. hódítja a lány bőrének 1or­róságaígy maradnak sokáig és a mécs világossága hálovány lebe­géssel vigyáz köröttük. ■* z egész faluban egyetlen he­lyen duhajkodnak: Huszár Vilmos kocsmájában. Néhány öreg, bús paraszt is van itt a sarokban, de a fű prímet ifjabb Huszár Vil­mos i'iszi, a l:ocsmáros fia, aki egy­ben nyilasparancsnok a faluban Szomorúan behorpasztja mellét a bundabekecsben, puskáját hanya­gul fityegteti fél vállán és borii* duhajsággal noszogatja féltucat nyilascimboráját: ■—Igyatok az egészségemre, az anyílok istenit! A. kármentő lécei mögül szaporán hordja a szilvapálinkát az öreg Huszár, ö is biztatja a legényeket: — Igyatok, jókedvvel lépjetek az uj esztendőbe! Vidítsátok fel ezt az özvegymajmot is — bök a fia felé. Az pedig fölszegi haragvó. vörös fejét és neki ereszti hangját a mennyezetről lógó petróleum- lámpa felé, mint a szarvasbika: — Ébredj magyar, az ősi föld veszélyben, az anyád istenit, jaj. szerelmes vagyok! Részegek mindannyian, összebo­rulnak, kacagnak, sírnak, aztán megint kacagnak. Kloly-kloty — ömlik a szilvapálinka szakadatla­nul, Iáint pedig alszik a falu, hull a hó. — Hijnye, de jó ez a bikaro- gyasztó!... — üvölti aZ egyik nyi­las.-- Nem jó, nem jó — borul el mégjobban a tekintete ifjú Huszár­nak. Vörös arca csúf fintorba ug­rik, a puska lecsúszik a válláról. — Asszony kell, vagy megdöglök fájdalmamban! Asszony nélkül nem- jó a pálinka..... — nyögi fáj­dalmasan — Szalai Elel! Hogy a szeplőtelen Szűz Mária tegyen bol­dogtalanná! Szilveszter éjszakáján az enyém leszel! Kiirtom a csalá­dodat, akkor is az enyém leszel!... A többiek tántorogva teszik le poharukat. Hüledezve néznek pa­rancsnokukra. — Te, Vilmos — kezdi bamba tétovasággal az egyik — hát az Etel menyasszony. Kökény Jóska, a ka­nász f ia veszi el... Megint a lámpa felé fordította fejét a vörös legény, rettenetesen felüvültött és vaktából az üres po­harat a kármentőhöz vágta. — Kuss, mert agyonlőlek! Annak a disznópúsztornak nem lesz a fe­lesége! Megdöglik a fronton, mert én akarom! A csősz lányát meg- erőszalcelom, mert akarom, mert szeretem, értsd, le nyikhaj, szere- teeem!... — üvöltött, hab verte ki a szája két sarkát, szemei őrültül kidagadtaik és a puskatussal le­verte az asztalról az üvegeket. — Gyertek velem! A jussomért me­gyek! Na! mi lesz!... Csak hárman szegődtek melléje, ezek még álltak valahogy a lábu­kon, de a másik három még böf- fenni sem tudott. * TI gymásba kapaszkodva botla­" doztak végig a verandán. A kutya rájuk rontott, Huszár lőtt, de a kutyának a szőre szála se A Vérnél Bemokraitlms Wozíársaság feormáayküidönsége Moszkvában Moszkva (TASZSZ). A Néniét Demokratikus Köztársaság kor­mányküldöttsége Otto Grotewohl miniszterelnök vezetésével decem­ber 29-én Moszkvába érkezett. N. A. Bulganyin, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, V. P. Jeljutyin, a Szovjetunió felsőoktatási minisz­tere és a szovjet közélet még szá­mos más képviselője fogadta a kül­döttséget a vnukovói repülőtéren. Még aznap a Kremlben N. A. Buí- ganyin, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov, az, SZKP Központi Bizottságának első titkára és V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnö­kének első helyettese és külügy­minisztere beszélgetést folytatott Otto Grotewohllal, a Német De­mokratikus Köztársaság miniszter- elnökével és Lothar Bolz-cal, a Né­met Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettesével és kül­ügyminiszterével; A beszélgetés során eszmecserét folytattak a mindkét felet érdeklő nemzetközi kérdésekről. Megerősí­tették: mindkét fél ragaszkodik ah­hoz a közös véleményhez, hogy sürgetően szükséges az államok to­vábbi erőfeszítése az Európai Kol­lektív Biztonság biztosítása felé. Kifejezésre juttatták azt az egy­séges véleményt, hogy a jelenlegi viszonyok között Németország bé­keszerető és demokratikus állam­ként történő újraegyesítésének egyetlen járható útja: megfelelő megegyezés elérése a két német ál­lam — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — között. (MTI) Elutazlak Bukarestből a Román Munkáspárt II. kongresszusán résztvevő külföldi küldöttségek Bukarest (Agerpres). A Ro­mán Munkáspárt II; kongresszusa befejezte munkáját. A kongresszu­son résztvevő külföldi küldöttségek hazautaztak. December 29-én a Lengyel Egyesült Munkáspárt, az Osztrák Kommunista Párt küldött­sége, a Svéd Kommunista Párt, Nagybritannia Kommunista Párt­jának küldötte, a Francia Kommu­nista Párt, a Bolgár Kommunista Párt, a Luxemburgi Kommunista Párt, a Csehszlovák, Olasz, a Belga és a Trieszti Kommunista Párt kül­döttségei hagyták el Bukarestet. A vendégeket Mogyorós Sándor. M. Constantinescu, S. Vojtec, G. Vas'ilichi és I. Chisinevschi, a Ro­mán Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagjai búcsúztatták. (MTI) Ollenhauer magáévá feszi a bonni kormány kommunistaellenes politikáját Berlin. (MTI.) A Német Szo­ciáldemokrata Párt sajtószolgálata pénteken közölte Ollenhauer párt­elnök újévi cikkét; Ollenhauer cikkében elismeri, hogy pártjának a német újraegye­sítés ügyében nincs komolyan vehe­tő terve. A Szociáldemokrata párt- vezetőség az Adenauer-kormányhoz hasonlóan a 4 nagy hatalomra hárítja a teljes felelősséget Németország új raegy esi lésének elhúzódásával kapcsolatban. Ollenhauer szembe­fordul azzal az alapvető tétellel, hogy Németország újraegyesítése elsősorban magának a német nép­nek ügye és feladata. A Szociáldemokrata Párt elnöke egyébként ebben a cikkében ma­gáévá teszi a bonni kormánynak a Német Kommunista Párt betiltá­sára és a kommunisták még kímé­letlenebb üldözésére meghirdetett programmját, hogy ezzel is akadá­lyozza a nyugatnémetországi mun­kásosztály akcióegységének megte­remtését. Ollenhauer — éppúgy, mint Ade­nauer — elutasítja a Német Demok­ratikus Köztársaság elismerését és újévi cikke szerint csupán „tech­nikai kapcsolatok” létrehozását ajánlja a Német Szövetségi Köztár­saság és a Német Demokratikus Köztársaság között. (MTI.) PÄRTU1R Konferenciák időpontja JANUÁR 3-án d. e. 9 órakor MDP történet I. évfolyam, prop, konferencia, Vezeti: Csáki István elvtárs. JANUÁR 6-án d. e. 9 órakor Politikai gazdaságtan I. évfolyam, megyei prop. konferencia. Vezeti: Karsai Mihály elvtárs. JANUÁR 6-án d. c. 9 órakor Politikai gazdaságtan II. évfolyam, megyei prop. konferencia. Vezeti ; Bíró Antal elvtárs. JANUÁR 6-án d. u. 3 órakor MDP története II. évfolyam halig, konferencia. Vezeti: Borsányi Já- nosné elvtársnő. Minden konferenciát a Megyei Pártoktatás Házában tartunk, — (Szabadság u. 8.) MDP Megyei Bizottsága Ágit. Prop. Osztály görbült, tovább marta őket, Odabent mindenki összeszaladt a konyhába. Szalai Gáspár csősz­puskáját szorongatta, úgy ült a ke­mence előtt. Nyugodt ember, nem áll fel. A négy nyilas megállt a kony­haajtóban, Amint Huszár Kökény Jóskára pillantott, kiszaladt a vér az arcából. Azonnal hidegnek érezte homlokát. — Hát le itt vagy, disznópász­tor?! —• Itt, te röfögő kandisznó — mondta Jóska nyugodtan és nem mozdult a menyasszonya mellől, aki szüntelenül borzon-golt a rémü­lettől. —■ Megszöktél a frontról? — Amint látod, te nyomorult kocsmárosfi... A többi nyilas meghökkent, hogy ilyen merészen beszél ez a katona- szökevény a falu teljhatalmú pa­rancsnokával. A gazda is közbeszólt nyugodtan, de parancsolón. — Ne zár goss bennünket éj ide­jén, Vilmos. Menj takaródéra. — Visszük a szökevényt. —• Senkit se visztek — állt fel a csősz s a vendégek felé mutatta a puska két csövét. Jóska látta, hogy ebből hamar baj lehet. Gyorsan középre ugrott, egyszerre két felé beszélt: — Bajba kerülhet az egész csa­lád, Gáspár bátyám. Nem érdemes. Itt vagyok, nagy vitéz. Vigyetek. — A fejére húzta nedves katonasap­káját, majd közvetlenül a nyila­sok mellé lépett, akik elálltak az ajtót. Etelka most már nagyon szerelte volna, ha csakugyan álommá vál­tozna minden. Tehetetlen keserű­ségében a haját nyűtte és ujja he­gyeit harapdálta. — Ne sírj, drágaságom... — súgta vissza Jóska. — Boldog új évet netted, kedves.. -. Magúknak is, Gáspár bátyám! — emelte fel a hangját. Utat tört magának előre. Gon­dolta, azonnal nekiered, de túlsá­gosán közel volt mind a négy nyi­las. Meg minek kell az egész falut felverni. A páskom felé vitték, ahol egész gyerekkorát eltöllötte, ahol annyit fanláziázott Etelkáról, Tudta, hogy agyon akarják lőni, mégis olyan nyugodt volt, hogy az ki se mond­ható. Maga sem tudta, miért és csodálkozott ezen. A hó gyönyö rűen hullott, s ez olyan volt, mini a megnyugtató áldás. Ment, ment, figyelte az omló hótömeget s úgy érezte, hogy lassan, nagyon körig - nyen emelkedik fölfelé. A nyilaso­kat egyre hátrább hallotta szu­szogni, Aztán hallotta a kiállást: — Állj, ne mozdulj! Hirtelen hátra nézeti, csak a. kocsmárosfit látta a sötétben, fe­léje fordított puskával. Odaugrott hozzá, bal karját a tarkója alá tette, jobb tenyerével nagy erővel hátra csapta a homlokát, reccsenéz. Mindez égy pillanat. Mire odabo- torkáit a nagy hóban a három ré­szeg nyilas, kitört nyakkal találták parancsnokukat. Jóska magával vitte a puskát. A nádasok felé átvágott a mezőn. Ké­sőn virrad meg a téli reggel, fő­képp, ha borult az ég. Hajnalig elér a puszta mélyére, annak a barátjá­nak a tanyájára, akivel együtt szö­kött meg a frontról. Nem kell sa­sokéig bujdosni, közel járnak az oroszok. Hullott a hó csendesen, békessé- gesen, betakarta a nehéz utászcsiz- mák nyomát és a tragédiát. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom