Szolnok Megyei Néplap, 1955. december (7. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-25 / 303. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1955. december 25.

ELMÉLETI TANÁCSADÓ

A termelőerők és termelési viszonyok jellegének kötelező összhangja — törvényről

írta; Daróczi Miklós, MB. pul. munkatárs

A tapasztalat azt mutatja, hogy az iskolánkíviili pártoktaitásban tanuló elvtársak között vitatott kérdés volt a fenti objektív gazdasági törvény és a termelési mód fogalma.

Egyes elvtársik szerint termelési viszonyokról csak a rabszolgatartó társadalom óta beszélhetünk. Vaton az ősközösségben a primitív osztálynélküli társadalomban az emberek csak a természetre hatottak, csak a természettel voltak kapcsolatban? Nem csak. Az ősközösség is egy termelési mód. Az ősember, midőn primitiv munkaeszközeivel a természettől megszerezte a maga élelmét, nefn egyedül tette.

Az ősember közösségben (horda, nemzetség) élt és egyesült erő» vél, egymással összefogva hatottak a természetre. Az esrves ember erejének elégtelenségéi, pótolta az egyesülés ereje.

Az életfenntartás, az élelemszerzcs közieoette az ősembereknél is kialakult a termelési viszony, melynek jellemzői: a közös munka, a primitív munkaeszközök, a föld, az erdő közös tulajdona alapiéin, a megszerzett iavak egyenlő elcsztosa, magántulajdon nincs. Tehát már a rabszolgatartó társadalcm előtti emberiség termelési módjának is megvan a maga két oldala: a természeti (termelőerők) és a társadalmi oldal (termelési viszony). A termelés természeti és társadalmi oldala egymástól elszakíthatatlan. A termelés még az ősközösségben is csak társadalmi keretek között folyhatott és folyhat. Nem. voltak elszigetelten termelő Robinsonok!

Továbbá, vitatott kérdés volt a termelőerők és a termelési viszonyok jellegének feltétlenül kötelező összhangja, e törvény működése Egyes elvtársaik azt állították, hogy az osztálytársadalmakban nem volt meg az összhang az antagonisztikus ellentétek miatt, vagy csak pillanatnyilag volt meg. Ezen elvtársaknak nincs igazuk. Elfeledkeztek arról, hogy a kötelező összhang törvény, a társadalom fejlődésének általános törvénye, s hogy bonne kell keresni a társadalom fejlődésének igazi mozgató rugóit. Nem csoda, ha igy vita közben elszakadtak még az egyszerű valóság-szemlélettől is. Az ilyen állításokkal az évezredeken át végbement társada'mi fejlődést tagadják. Vagy talán azt gondolják, hogy a kőbaltától az atomkorszak hajnaláig a fejlődés csuoán véletlen játéka vagy az eszmék hatására történt? Az-ilyen áHásncmt 'ényegé- ben — akarva, nem akarva — idealista.

A marxizmius-lenimizmus azt tanítja, hogy

a társadalom fejlődésének v»á- lis, gazdasági, anyagi olda'ai vannak, s ex pedig: a termelési módok váltakozása, éppen a kötelező összhang törvényének működése alapján.

E törvény a valóságban törvényszerűen végbemenő folyamat tükröződése az emberi tudatban. Nézzük meg ezt a valóságos folyamatot, nem más. mint a társadalom termelő tevékenysége, adott időkben meghatározott fejlettségű termelő erőkkel és a termelőerők színvonala által kialakított termelési viszonyok között.

Az ősközösség termelőerői alacsony színvonalának megfelelt az a termelési viszony, amelyben a primitív termelési eszközök mindenkié voltak, mindenkinek egyformán küzdenie kellett az élelem megszerzéséért mindenki egyenlően részesült a javakból. De az 'ember és a munkaeszközök kölcsönös egymásra hatása következtében fejlődött a termelőerő, nőtt a munka termelékenysége. A vasfejszc használata, a földművelőszerszámok fejlődése, az állattenyésztés különválása a fö'd- műveléstől — amelyek gyökeresen megváltoztatták a termelés módját — az ősközösség bomlásához vezettek. A fej'ettebb terme1 ősrő már termékfelesleget is biztosít, amely az egyes családoknak most már magántulajdona lett. Ezek alapján kialakult a gazdasági egyenlőtlenség. A munkaeszközök és a munkatermelékenység fejlődése lehetővé tette. hosy ne ötték meg a hadifoglyukat, hanem dolgoztassák, mert most már munkájuk- többletterméket is hozott;

Az úi termelőerők új termelési viszonyokat követeltek. meg. A termelőerők kifejlődése vezetett tehát a í-Aihrzötoatartó termeién ntod kialakításához. ahol a társadalomi a rabszolgatartó és a rabszolgák osztályára bomlik. Ez az új termelési viszonv — noha a termelőt jóformám igavonó barommá süllyesztette

—i- komoly haladás volt előre, mert hosszú ideig nagymértékben lehetővé tette a termelőerők fejlődését.

A rabszolgatartó termelési viszonyok azonban idővel a termelés, a termelőerők fejlődésének béklyóivá váltak: mert a munka csak a rabszolga kötelessége lett, a rabszolgák teljesen érdektelenek voltak a termelésben és szellemileg, fizikailag elsatnyultak.

Ez a termelési viszony a legfontosabb termelőerőt, az embert pusztította, élősdiséget szült az uralkodó osztálynál!, püszituúisra kárhoztatta a szabad parasztok és kézművesek munkáját. A termelőerő fejlődése pedig már megkövetelte azt. hegy a termelők bizonya.; kezdeményezést és munkak-éSzségét tanúsítsanak a termelésben. Tehát új termelési viszonyokra volt szükség. S a termelőerők fejlődése alapján a rabszolgák osztályharcátói, a háborúktól bomladczó rabszolgaság romjain kialakult a feudalizmus. Az új, a feudális termelési viszonyok azután ismét hosszú időre biztosították egyrészt a termelőerők fejlődését, másrészt az osztályharc tágabb lehetőségét.

Ebből is látható tehát, hogy a teljes összhang minden termelési módban kötelezően megteremtődött a gazdasági fejlődés következményeképpen. Az osztá'ytársadalmak anta- genisztikus elleni mondásai nem gátolhatták meg a teljes ö-szhane létrejöttét. Nézzük meg most például a kapitalizmusban.

A XV. századtól kezdve a nagy felfedezések, a kereskedelem fejlődése, az emberiség nagy óbb fogyasztási szükséglete .mennyiségileg és minőségileg, a javaiknak tömegesebb, nagyobb mennyiségiben cserére való termelését kívánta meg. A feudális termelési mód ezt nem tudta megoldani. Az új gazdasági szükségleteket felismerte azonban a városi polgárság.

A burzsoázia hajtva az anyagi érdekeltségtől, keze alá vonla az új termelőerőket. A tőkések manufaktúrában, majd gyárban egyesítették a termelési eszközöket és a munkaerőt.

A tőkés termelés forradalmi változást hozott,

A kis egyéni munkaeszköz, a kis műhely helyébe a gépeket és a gyárakat állította. A burzsoázia, mint az új termelőerők hordozója, széttörte a fejlődést akadályozó feudális termelési viszonyokat és helyébe a tőkés viszonyokat állította. Teljes összhang jött létre, mert az új, tőkés termelési viszonyok tág teret nyitottak a termelőerők fejlődése számára.

Egyes elvtársak azzal tagadják ennek az összhangnak a megterem- tődését, hogy voltaképpen megmaradt az egyéni kisajátítás. A fejlődés objektív menete azonban éppen azt követelte meg, hogy a termelés tárgyi és személyi feltételei egy kézben, a tőkés kezében és igazgatása alatt összpontosuljanak. Csak megjegyezzük, a kisajátítás módjainak a változásai is a társadalcm fejlődését tükrözik. Maga a magántulajdon is sek formaválto- zésen keresztül fejlődött, mely for- maváltozások az előzőknél fejlettebb, új termelési viszonyok alapját képezték.

Az alapvető ellentmondás, — társadalmi termelés és egyéni kisajátítás — a tőkés termelés kezdetétől megvolt, eleinte azonban nem jutott félszínre. Ennek oka az, hogy akkoriban a tőkés termelési viszonyok még a termelő erők rohamos fejlődését tették lehetővé, az egész ipari kapitalizmus korszakában.

Minthogy a termelőerők soha nem állnak egy helyben, lassan feszegetni is kezdték a termelési viszonyok által szabott kereteket. Már az első gazdasági válság (1825- ben) 'kifejezi a termelési viszonyok elmaradását. A teljes összhang kezdett bomlani, az ellisntrncndás mélyülni, amit már tükröznek a munkásosztály első önálló megnyilvánulásai a múlt század első felében. S midőn az ipari kapitalizmus a monopolkapátaliamusba kezdett átnőni, a termelőerők már olyany- nyira társadalmi jeUegűek, hogy lépten-nyomcn döngetik a számukra szűk termelési viszonyokat és követelik jsiiegük tényleges elismerését. Tálát

a termelőerő társadalmi jellege összeütközött a tőkés termelési viszonyokkal (termelési eszközük magántulajdona, egyéni kisajátítás.) Ez a mindjobban mélyülő összeütközés fejeződik ki a munkásosztály osztályharcában az imperializmus korszakában,

A munkásosztály harcol a termelőerők társadalmi jellegének tényleges elismeréséért, azaz, hogy társadalmi forradalom útján az egész társadalom kezébe, tulajdonába kell átvenni a termelési eszközöket, mert már csak az egész társadalom tudja mozgásba hozni és igazgatni a új tetenmelöerőket. Tehát új, szocialista termelési viszony szükséges, hogy ismét létrejöjjön a teljes összhang.

(Folytatása következik.)

TERMELŐSZÖVETKEZETI HIR4DO

Ebben a rovatban néhány hét óta vasárnaponként tájékoztatjuk a termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztokat néhány fontos kérdésről, amely termelőszövetkezet belső éleiével kapcsolatos. Ez alkalommal az adózás és a kötelező biztosításról lesz szó.

Adózás

Ha az egyénileg dolgozó paraszt év közben lép be a termelőszövetkezetbe és a tsz-ben nyomban munkába áll. úgy már a belépés évében sem lehet általános jövedelemadóval megterhelni. Ha a tsz-be lépéséig a jövedelemadó kivetése már megtörtént, az adóhátralék behajtását a pénzügyi szervek függőben tartják.

A kivetés törlése vagy elhagyása csupán az általános jövedelemadóra vonatkozik. A tsz-be lépett dolgozó paraszt tulajdonában maradt há2 után, valamint a háztáji gazdaság után azonban az általános jövedelemadó megmarad és a tartozást rendezni is kell. A könnyebb érthetőség kedvéért egy példát is megemlítünk :

Ha egy 12 holdas dolgozó paraszt, — akinek általános jövedelemadója 4.500 Ft-ot tesz ki — évközben belép a termelőszövetkezetbe és nyomban résztvesz a közös munkában, jövedelemadót törölnek a terhéről csupán az 1 kát. hold há- táji föld- jövedelemadóját, a 64 Ft- ot kell megfizetnie. Ha az előző évről például 1.240 Ft jövedelemadó hátraléka fennmaradt, akkor ennek a behajtását is felfüggesztik. A bevitt föld után járó földadót annak Íveli rendeznie, aikit a

beadási kötelezettség terhel, vagyis ebben az esetben a termelőszövetkezetnek.

Ha a tsz-be lépés évközben történik, de a dolgozó paraszt csak a betakarítás után kapcsolódik be a közös munkába, és a termést még maga takarította be, úgy a jövedelemadó kivetés nem törölhető. Az esetleges adóhátralékára a behajtási eljárást a pénzügyi szervek csak akkor függesztik fel, na a tsz-ben a munkát megkezdje.

A földadót azonban még saját magának kell rendeznie.

Kötelező biztosítás

Ha az egyénileg dolgozó paraszt év közben lép be a termelőszövetkezetbe és ott mindjárt munkába áll, a tsz. vezetőség áltál kiállított. s a községi, városi begyűjtési csoport által láttamozott igazolás alapján a terhére kivetett tűz- és jégbiztpsítási díjat törlik. Az előző évről fennmaradt kőtelező biztosítási díjat azonban rendeznie kell.

A termelőszövetkezetbe belépők csak a mezőgazdasági tűz- és jég- biztosítási díj fizetése alól mentesülnek. A tulajdonukban, vagy a használatukban lévő lakóépület után továbbra is fizetniök kell a kötelező tüzbiztosítási díjat.

Aki év közben lép be a termelőszövetkezetbe és a munkát csak az uj gazdasági évben kezai meg. — a földjének termését is maga takarítja le — az előző éviikről fennálló. valamint a isz-be lépésének évére kivetett mezőgazdasági tűzés jégbiztosítási díjat neki kell rendeznie.

IS égy vasgyűjtő úttörő Budapestre tart...

A DISZ Központi Vezetősége és a Köny- nyűipari Minisztérium MÉH Irodája 100 olyan úttörőt lát vendégül Budapesten január 3- tól január 8-ig, akik a vasgyűjtő hónap alatt kimagasló eredményt crtek el. A fővárosban gazdag program vár a pajtásokra. Megismerkednek, az acélgyártással cs papírgyártással, megtekintik Budapest ne v eze tessége it, u taz- nak az úttörővasúton ellátogatnak a színházakba és mozikba is.

Szolnok megye úttörői derekasan kivették részüket ' a műgyűjtés munkájából és így az a négy boldog pajtás, akit a sok ■ kö~ül igen nehezen választottak ki, csakugyan megérdemli a budapesti, rendkívül tanulságosnak érdekesnek és szóTÓ1H ISTVÁN:

sok-sok nemzedék kipróbált bölcseletével.

— Nem érted, hogy nem nekem tanulsz, hanem magadnak?! Elvégzed a gimnáziumot, ha beleszakadsz is.

Máskor meg: — Kisfiam, biciklit veszek neked, ha javítassz.

— Apukám, hiába, nem megy a fejembe... Nincs türelmem eZzel a nagy kezemmel csak a tollat forgatni naphosszat... Idegen szavaaat kormolgetm ...

Az osztályfőnök is felhívatta Kővári eivtársat.

— Higyje el, nem buta gyerek az Ernő. A matematikát, első hallásra pompásan átveszi, anélkül, hogy a könyvet nyomorgatná, csak a nyelveket nem szereti... Nem tudnák otthon szigorúbban fogni?

— Szégyen, nem szégyen, tanár elv társ, már meg is. ver tem, de nem használ.

— Az ellenőrző könyve mór majdnem tele volt, még sem üzentek semmit, vagy legalább felkerestek volna.

Ekkor nézett nagyot az édesapa. Neki még sose mutatta meg 'Ernő az ellenőrző könyvet. Kiugrott az is, hogy már a másodikat kapta tanárjától a fiú, mivel az eipőt „elveszítette”. Most már ineg lehet mondani — széttépte.

A második gimnázium után elszontyolodva kérlelte apját a gyerek. — Hadd legyek ipari tanuló, apukám.;

— Jól meggondoltad, fiam? — adott fel a további reménnyel Kővári elvtárs, és beleegyezett.

Boz^Ó János elvtárs lett a lé- gényké mestere a 605-ös számú tanműhelyben, ö szokta mondani, hogy az ipari tanulók is olyanok, mikor először kerülnek a műhelybe, mint a csecsemők.-Vigyázni kell szinte minden lépésükre, mit tőrrakoztatónak ígérkező kirándulási.

Megyénk úttörőit a. következők képviselik:

BÁLI IMRE, a szolnoki Beloiannisz üti iskola tanulója, aki már kétszer kapott „kiváló fémgyűjtő” jelvényt, továbbá kerékpárt, rádiót és még több jutalomtárgyat. Az egyébként is kitűnő tanuló a vasgyüjíő hónap alatt több mint 1,5 tonna vasat és közel 0,5 tonna fémet gyűjtött.

KISS IRÉN, a tur- kevei leányiskola VIII. osztályos tanulója, mint brigádvezető, csoportjával közel egy tonna vasat gyűjtött. A kitűnő tanulóra a csapattanács egyhangúlag rászavazott.

ASZTALOS SÁNDOR, a mezőtúri tanyai általános iskola

VIII. osztályos tanulója, egyb.n a csapattanács elnöke, kitűnő tanuló, ugyanakkor volt arra is ideje, hogy több mint 3 mázsa vasait gyűjtsön.

DÁVID PÉTER, a kunszentmártoni iskola VI. osztályú tanulója jeles tanuló, úttörő őrsvezető, több mint 3 mázsa vasat és több más hulladékot gyűjtött.

Ezúttal négy úttörőt ért kitüntetés, kormányunk azonban megbecsüli a fiatalok hasznos társadalmi munkáját és a jövőben is megjutalmazza a szorgalmas gyűjtőket. Amikor tehát a téli szünetben a jó idő megengedi, jól teszi az az úttörő, aki továbbra is gyűjti a vasat, színesfém két. és más népgazdaságunk számára fontos hulladékot.

Tizenhárom, esztendeje történt. A négyesztendős kisfiú ott settenkedett a gyalupad körül. Addig-addig mesterkedett, míg forgácsszedés ürügyén apja lába közt be nem mászott a bognármühely belsejébe. A félhomályban egy darabig nyugton maradt. Próbálgatta maszatos uj- jacskáin az illatos forgácsgyűrűket. Félszeme az apján volt s hogy az nem szólt, feltápászkodott. Mintha unalomból tenné, feltérdepelt a korpászsákra. ahonnan elérte a szerszámos polcot.

Kővári Lajos uradalmi bognár csontos kezében még egyet süvített a gyalu, aztán megállt a lécen. Okvetlenül hátra kellett nézni a nagy csörömpölésre. Ernő alatt tudniillik eldűlt a zsák és a deszkapolc is leborult, ahogy bele akart kapaszkodni.

— A::: a kalapácsot akartam, apuka —- szipogta a kisgyerek és szétterpesztett ujjaira támaszkodva keservesen kerekítette kék széniét az apjára.

így derült ki, hogy szerszám kell a "iú kezébe. Csinált is neki a bognár olyan helyre kis kalapácsot, hogy még a harkály is megállt a kukackutatásban, amikor Ernőké az apró

szerszámmal kopácsolni kezdett. Szebb hangot adott, mint a fakopáncs e célra termett csőre.

Mikor a kalapácshoz kisfűrész majd egv kimustrált véső is került, a kisfiú egyre eltünedezett hazulról. Egyszer apja, anyja kereste a hatalmas uradalom minden zugában, míg végtére megtalálták ott. ahol legkevésbé gondolták.

Ernő a lórévasút egyik rokkant kocsija alatt hevert hanyattíekve és buzgón reperálta szerszámaival a beteg kereket. Az egész gyerekből két pucér lába látszott, amint kalimpálva adta a lendületet egy- egy fordulathoz.

— Meglásd, ha valami iparosember lesz a gyerekből, mesterévé válik a szakmájának — súgta oda feleségének a bognár és sokkal büszkébb volt dolgos fiacskájára, minthogy elnáspágolta volna, akiért e'kószált.

Két esztendővel később őszi szántáskor nagydicsekedve állít be a sógor, aki a volt uradalom földjén szántott.

— Látnátok, hogy síánt az a kiskölyök. Olyan egyenes barázdákat húz, mint a lénia.

— Ne csinálj már bolondot.., Azt a kisgyereket ülteted a traktorra. Hátrabukik az ülésből és agyonszaggatja az. eke.

— Nem kell félni, ott vagyok

mellette----Nem tudtam tőle szaba

dulni. Bukdácsolt a gép mellett oda-vissza, már megijedtem, hogy aláesik.... Mindenáron vezetni akart. Azt mondta, hogy a gépet szereti legjobban a világon ...

Dehát mindezek olyan kisgyerekes esetek voltak. Ilyesmire mindannyian kaphatók voltunk abban a korban. Ki tudja még, mi lesz egy hatesztendős legénykéből, mire megnő.

három, évvel ezelőtt régi titkos vágyát megérlelve, így szólt Kővári elvtárs a tizennégy esztendős Ernőhöz.

— Ami nekem meg minden más embernek csak álom volt a múltban, teelőtted már nyitva áll. Gim- názíutnbá mássz. Nekem is Örömet szerzel, ha tanult ember teszel, mert megnyugszom, hogy tudsz valamit.

Persze, ha valaki szaván fogja Kővári Lajost, akkor már a Járműjavító asztalosát, hogy talán az ő szakmája nem számít tudásnak, csak a gimnázium? — biztosan önérzetesen kikérte volna magának, hogy valaki szebb mesterséget mondjon, mint például az asztalosság. Inkább a régi óhaj volt elhatározása mélyén: tegyen iskolázott ember a fiú.

Az erős fizikumú, mozgékony fiút nem tudta lekötni a teljesen szellemi munka a szolnoki gimná- iumban. Apjg. sokszor korholta

A szakmám született

Karácsonyi ajándéknak szánjuk ezt az írást az MTH 605. sz. tanműhelye kitüntetett ipari tanulóinak, akik szorgalmúikkal kiérdemelték „A legjobb csoport tanulója” jelvényt. Névszerinti Kővári Ernőnek, Mogyorósi Jánosnak, akik ,.A csoport legjobb tanulója” kitüntetést is elnyerték, aztán az első helyezett V-ös és második helyezett I-cs csoport tanulóinak; Dósa Istvánnak, Millye Györgynek, illetve Tóth Imrének, akik az elsők nyomában vannak; Szikra Jánosnak. Borók Gyulának. Varga Lászlónak Zelei Mihálynak, Kozák Jánosnak, Kasza Istvánnak, Elek Ferencnek, Füves Györgynek, Jakab Isttvánnak, valamint Balázs Győzőnek. Danes Istvánnak, Béki Ernőnek, Palásti Mártonnak Fövény esi Lászlónak, Csengéi Kálmán ak Szenczi Ferencnek, Hosszú Jánosnak, Bárányt Józsefnek. — És nem utolsósorban a két kiváló lakatos csoport mestereinek. Bozsó János és Makai Sándor elvtársnalc. Érezzék úgy hogy a Díszjelvénnyel ékesített ezüstcsillag az ö mellüket is díszíti, amiért a jövő szakmunkásait a mesterség mellett emberségre, a párt, a munkásosztály iránti hűségre is nevelik. Tűzzék mellükre fiaik üzenetét; „Úgy szeretjük a mester clv4 ó i*e q tr a f n ti li 4- 07 íl n Il'lí fit’f