Szolnok Megyei Néplap, 1955. december (7. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-25 / 303. szám

1955. december 26.

SZOLKOK MEG VEI NEPLAr

3

KARÁCSONYI IRAS

Ekéiknek éé itag^oííHCilí

A

riporternek az volt a szán- délca, hogy meglátogat Jász- apátin egy családot: milyen kedves meglepetéseket tartalmaz a gyér mekek számára az ajándékozóé ünnepe, De ki legyen az a család? Arra gondolt: legjobb lesz, ha felkeres egy pedagógust, alá ismeri a gyermekeken keresztül a szülőket is,

így ismerkedett meg Tábori Sarolta tanítónővel, aki már 45 éve tanít a jászapáti központi iskolában,

A tanító néni olyan fiatalos, mosolygós, hogy az ember önkéntelenül arra gondolt, sok fiatal, aki olyan morcosán jár a világban, ta- PMlhatna tőle derűt, vidámságot,

— Nagyon szívesen elkísérem — mondotta. — De hová is menjünk? Nem könnyű a választás, hiszen ismerem az egész községet. Tudja, a múltkor kiszámítottam, hogy eddig több mint háromezer gyermek fordult meg a kezem alatt: Egy falura váló. Járnak hozzám most olyan kislányok, akiknek a nagyszüleit is én tanítottam.

Elgondolkozik:

_rr alán menjünk el az Ádám-*

■ családhoz? Ádám István a múltban kis foltozóvarga volt, tizenkét gyerekleel. A gyermekei

I mind hozzám jártak. Ádám István korahajnaltól liéső estig ott ÜU a háromlábú székjén, ioldozla-fáldozta a rossz cipőket, de az ö gyermekei számára még karácsonyra sem jutott sohasem új lábbeli.

' Most az öreg Ádám KTSZ-ben dol- , gozik, a gyermekei közül Éva lábo- >. ráns, Gyuri és Magda iparitanuló, a többiek is mind jól elhelyezked- ; tek. Ha találkozók velük az utcán,

} látom, hogy milyen kikerekedettek, gondtalanok;

A ztán itt vn Berdó István- ” *-*• né. Nálunk hivatalsegéd. Lány neve: Oláh Mari. Mari lelencgyerek volt, nagygazdához került, már fiatalon meggörbítette, kis~ív- ta a sok munka. Robotos életében akkor érte az első boldogság, amikor férjhezment egy hasonszőrű szolgalegényhez. De ez a boldogság sem tartott sokáig, az ura 1946-ban tüdöbajban meghat. Mari itt maradt két árvával. De a népi demokrácia a hóna alá nyúlt. Idekerült hozzánk. A fia csonttuberkulózist kapott. Egy éven keresztül egyik szanatóriumból a másikba vitték, most már egészséges. A lánya Debrecenben egy nagyvállalat igazgatójának a titkárnője. Ha hazajön látogatóba, mindig más és más ruhát látok rajta.

~ De elmehetünk Urbán Istvánokhoz is, onnét az asszony, a Piroska járt hozzám iskolába, családi neve neki is Urbán. Piroska édes.

. apja szintén cseléd volt. Csak akkor járt haza, amikor tisztáért jött. Kint laktak a falu szélén egy kis kunyhóban, amelyen akkorácska

volt az ablak, hogy az ember ökle is alig fért be rajta. A kunyhóban hat gyerek. Mindenből kevés volt ott, csak a bánatból és az éhezésből sok. És most? Piroska termelőszövetkezeti tag, a férje sofőr, nemrégiben építettek maguknak egy gyönyörű házat. A gyermekei meg úgy járnak, hogy annakidején a főszolgabíróé sem különbül.

ismerem id. Gojsza Jánost is, ~ őt is meglátogathatjuk. A múlt világban ilyenkor karácsonytáján Gojsza János bajusza, ha lehet, még jobban söpörte a földet, mint máskor. Odahaza nyolc gyerek, bizony azok nem szerepeltek a Jézuska ajándéklistáján, ezért szomorlcodőtt Gojsza János. Möst az egész család az Alkotmány Termelőszövetkezet tagja. Tegnap találkoztam Gojszánévóí, tele volt csomaggal és panaszkodott: „Jajj, nagy a család, sok ajándékot kell venni”. — Panaszkodott Gojszámé, de csak a szájával, a szeme csak úgy fénylett az örömtől, meg a büszkeségtől,

A tanító néni elhallgat, várakozóan néz a riporterre: r~ Akkor kihez menjünk?

‘rr Kihez? Majd később eldöntjük, bszéljen még a régi karácsonyokról;

_ A régi karácsony;;.? Az úrias

szonyok körében karácsony előtt nagy volt a sürgés-forgás. A katolikus nőegylet gyűjtött a szegénygyermekek számára, ösz- szeadtak egy csomó úrigyerekről levetett holmit, aztán karácsony este a főszólgabíróné a szeretetről szónokolva és mégha i saját szívjóságától, kiosztotta egy-két tucat szegénygyerek között. A gyerekeknek ped'g sorra oda kellett járulni a jóságos méltóságos asszonyhoz és kezetcsókolni az ajándékért. Jól megrendezett gyertyafényes, csillagszórós öntömjénezés volt ez.

«— Elmúlt. -. ■. A mai gyerekeknek olyan a sorsuk, mintha mindig karácsonyuk lenne. Akármilyen bosz- szúság is ér, amikor belépek az osztályomba, végignézek a kislányokon, menten felderülök. Nagyon jó most tanítónak lenni, nézni a ■ rózsás arcokat, amelyekben a sze-1

ineket láfényesítette a rendes élet. Tudja, milyen jólöltözöttek? Azt mondhatnám, hogy elegánsak. A múlt világban az alma csemege volt a gyerekek számára, dísznek függesztették fel a karácsonyfára és ha valamelyik jobbmódú ilyenkor télen almát hozott, hát a többiek majd kinézték a szájából Most valamennyi almát esziJc, szép pirosat.;; Felszerelésük? Ezelőtt 15—20 évvel hónapokig kellett könyörögni egy színesceruzáért, most mindegyiknek sorozat van belőle. Rollos, emeletes tolltartó, ilyen táska, olyan táska, tornacipő... szóval ... mit is tudnak a mai gyerekek arról a régi világról,

Kutatva néz rám:

*— ír valaipit a tanítónéniről is? •— Igen ■— mosolyodéit el a riporter,

A kkor írja meg, hogy Tábori Sarolta, aki 45éve tanít a jászapáti központi iskolában, igen hálás az államnak. Először is a megbecsülésért Csak egyetlen esetet akarok elmondani a múltból. Egyszer a főjegyző kislányának a fejeben tetűt találtam. Hazaküld- tem, hogy hozzák rendbe. Másnap az iskolaszék elnöke arra kötelezett, hogy bocsánatkérő levelet írjak a főjegyző úrnak, amiért, megsértettem. Mert főjegyző lányának a hajában nem lehet tetű. S a levelet meg kellett írnom.;,

— Most teljes embernek érzem magam. Aztán nem utolsósorban itt vannak az anyagiak is. Nemrégiben emelték a fizetésünket, de én meg különösen jól jártam. Ugyanis az 1540 forintos fizetésemhez még 540 forint öregségi járuléltot kapok. Ez több mint 2000 forint. Igazán szépen meglehet belőle élni. Jajj, de annyit beszélek, most már menjünk .53.

A riporter becsukta a jegyzet- füzetét, nem ment sehova. Minek? Még megtudhatta volna, hogy Adomáknál, Berdóéknál, Ur- bánéknál és Gojszáéknál mi lesz a karácsonyfa alatt. De nem ez a lényeges. A lényges az az új élet, amely forrása a mostani szép, ajándékozó karácsonyoknak, amelytől annyira kifényesednek a gyermek- arcok . ; i

Tóth Kornél

CJ-rmpö nélkül, öröm nélkül

Földmiívesszövetkezeti tagok!

Január 2-án kezdik meg földművesszövetkezeteink a vásárlási és értékesítési könyvek összegyűjtését összesítés és kicserélés végett, s ez január 15-évcl be is fejeződik. Éppen ezért saját érdekében minden tag sürgősen adja be könyvét a helyi földművesszövetkezethez.

Földművesszövetkezetek Szolnok megyei Központja.

gamhoz tértem, egy szavam se lehetett, ment minden tovább;:. Ezt csak azért hozom fel, fiam, hogy nekem ne fintorgasd az orrod, mikor figyelmeztetlek.

Mostanában már nem kerül sor ilyen példálózgatásra. Hajlanak tanulók annak az inkább véznának, mint drabálisnak mondható szakmunkásnak, mesterüknek a szavára. Meg is volt az eredménye.

A múlt héten délutános volt az ötös csoport. Kővári Ernő későn ért haza üjszászra. Édesapja reggel korábban kelt.

Éppen a nadrágszíjat csatolta, mikor az asztalon két csillogó érmet pillantott meg szépen egymás mellé helyezve. Közelebb lépett. Kitüntetés az, olyan mint az él munkás jelvény — morfondírozott az apa s le nem vette szemét a két jelvényről, míg öltözködött. De honnan vehette a gyerek? Ernő az igazak álmát aludta. Erős, csontos arca kipirult, jóízűen szedte a lélegzetet. Rövidre nyírt barna haja egészségesen villogott a fehér párnán.

Az apát leküzdhetetlen kíváncsiság furdalta. Megperceglette állón a fekete sörtéket, belepillantott a falra akasztott kis tükörbe s legyintett: „Máma még kibírja!” Aztán fiához lépett és felrázta.

— Kisfiam, miit ezek a jelvények?

Az Ernő gyerek még pirosabb lett, nevető mosolyra nyílt a szája. De várt erre a pillanatra! Hogy megmutathassa: nemcsak a gimnázium ér valamit. Reszketett a hangja az örömtől is, izgatottságtól

ÍS;

— Abból a kisebbikből mindenki kapott a csoportban, mert elsők lettünk. A másik kitüntetést meg nzért adták nekem, mert.:; szóval én lettem a csoport első;:?

•V ehern ritkán volt karáé SonyL ~ fám. Ott a tanyáin, ahoi éltünk, másnak se volt és ezért hosz- ezú ideig nem is hiányzott. De egy szer nagyon szerettem volna, hogy legyen. Mindössze 9 éves voltaim akkor. Anyám elé álltam;

— Édesanyám, ne csak szaloncukrot, szenitjános-kenyeret, meg cimetet vegyen. Hozzon nekem karácsonyfát iS;

Anyám megsímogatta arcom.

— Jól van kisfiam, majd lesz karácsonyfa is. — Szűkszavúan csak ennyit mondott, s én talán soha úgy nem örültem, mint akkor. Édesanyám el is ment a piacra. Türelmetlenül vártam haza. Délután kiálltam a dülő-út közepére, a falu felé fordultam és lestem, mikor jön meg. Élőre elképzeltem, milyen szép fenyőfa áigat hoz. Talán még csillagszóró is lesz rajta. Arany és ezüst díszek lógnak az ágain:

Jó-délutánba hajlott az idő, mikor édesanyám hazajött. Hazajött, de amit nagyon vártam, nem hozott. Kedves szóval mondta:

— Hoztam volna kisfiam, de ösz- szevesztek a kofák. Lármáztak, pü- fölték egymást. Nem lehetett velük szót érteni,. — így vigasztalt. — Elmesélte, milyen nagy civakodás volt a piacon. Annyira, hogy egészen megfeledkeztem a karácsonyfáról. Már inkább azt kezdtem sajnálni, miért nem vitt magával. Micsoda érdekes látvány lehetett, amint a sokféle árusnép éktelen kiabálással egymásnak esett. Szóval megértettem, Ív— miután a kofák összevesztek, h nyleg nem lehetett karácsonyfát venni.

I f á h n a p a fiatalurat kellett vinni valahová és ezért apámat a faluba rendelték. Én is vele mentem. Ö ugyan nem akart magával vinni, de vógülis beleegyezett, hogy a kocsira üljek, mert az egyik idős bérestársa ekóppen oko- itotta fel: „Vidd csak a gyereket, nem fagy meg az úton és legalább kap egy pár szem diót.

Én bizony nem kaptam se diót, e cukrot, de annyi örömöm mégis volt, hogy megcsodálhattam a fiatalúr fiának az ajándékait. Még a lélegzetem is elállt, olyan szép volt a karácsonyfája; Csillogott, villogott, ágai meghajoltak a sok édes terméstől.

Kis híján elbőgtem magam. Csak nekem is lehetne egyszer ilyen — gondoltam szomorúan.

*— Látod, ez mind az enyém — mondta gőgösen a legfiatalabb fiatalúr.

Dacosan rávágtam:

■— Ha akarnám, nekem is lennie.

— És miért nincs, nem hozott a Jézuska?

— Neked se az hozta, hanem anyád vette — válaszoltam fen- ső'dbséges hangon. Ö persze ezen nem lepődött meg, hiszen éppen úgy ludta, mint én. Tovább kérdezősködött:

— A te anyád miért nem vett?

Már nagyon untam a firtatást.

— Mert összevesztek a kofák — mondtam, ahogy anyámtól hallottam.

A fiatalúr fia vihogott.

— Nagy lüké vagy. Hát elhiszed, hogy a kofák összevesztek? Inkább azt mondd, hogy apádnak nincs pénze — mondta és csámcsogva rágni kezdett egy nagy szelet csokoládét.

— „Lüké az öregapád'1 — gondoltam margóién. A beszélgetésnek ilyenformán már-már rossz vége lett volna, de szerencsére bejött apám és magával vitt. Én meg elhatároztam, hogy azért is bebizonyítom az igazamat, mámünit a kofákkal kapcsolatiban.

A »tán elmúlt a karácsony, jöt^ tek a napok, a hónapok és elérkezett a másik. Nekem eszembe jutott, hegy tartozásom van. Meg kell keresni az igazságot. Ezt pedig csak úgy lehet, ha elmegyek a piacra.

Akkornap reggelre a földet fagyasztó északi szél hirtelen elült. Az istálló körül didergő ebek a marhajászol alá húzódtak. Hivataluk lejárt. A tanya mögött csak •egy görcsösderekú akácfa vigyázta rendülétlénüi a téli tátját, mint a nagybaj uszú vén baka, akit társai őrségben felejtették. Anyám elindult a faluiba;

Én is készülődtem, csak egyelőre még nem tudtam, hogyan kellene észrevétlenül meglógni. A szökésre alkalmas pillanatot lestem. Egyszerre váratlan segítség érkezett. Megjött „örzise néni“, a tanyák magános vándora. Lecsüngő 'bajusza remegett a hidegtől és szája egészen kék volt.

örzse néni megállt az istálló- ajtóban.

— Itt ünnepelek nálatok — mondta csendesen a hetesbéresnek és beljebb lépett. Ö egyébként férfiember volt, kivénhedt öreg cseléd, akinek az igazi nevét már ssnki sem I ' a. A béresek persze körülfogták, cgkérdezték tőle, hol járt, beszélgettek vele. Apám még rólam is mx „feledkezett.

Éppen csak erre vártam. Gyorsan nekiiramodtam a falunak és az első házakig misg sem álltam? Ott kifújtam magam. Valahol tam- bura szólt. A magastetejű házak tetején veszettül pipáltak a kémények. Frissen sült kalácsok és húsok illata szállt a levegőben. Izek futottak a nyelveim alá, amikor egy pillanatra lehunytam a szemem, illatos dióskiflik garmada jelent meg előttem.: 3 ’’i

A piacon nyüzsgött a sok nép;

^ Én beálltam a hősi emlékmű mögé. s onnét lestem, vajon mikor ugranak össze a kofák. Később már nagyon fáztam. A sátrak közé mentem nézelődni. De hiába vártam, a kofák nem vesztek össze, hanem egyre kínálgattáfc portékájukat. Délután-felé pedig összecsomagoltak és elmentek.

Szomorúan én ás hazaindultám. Anyám a konyhaajtóban várt seprővel a kezében. Láttam rajta, hogy nagyon haragos;

— Hol jártál? — kérdezte mérgesen. Nem hazudhattam;

— A piacon. Meg akartam nézni, hogy tényleg összevesznek-e a kofák, — szipogtam bánatosan.

— Szegénykém, egészen összefagytál — enyhült meg anyám hangja, s 'bement a szobába. A tűzhely felé fordult, de én észrevettem, hogy a köténye sarkával a szemeit törölgette. Sírt. Apám nem szólt siemmit. lehajtott fejjel némám állt a szoba közepén. És én akkor valami tompa, kegyetlen fájdalmat éreztem.

Míg gyerek voltam, nem is mondtam többé édesanyámnak, hogy nekem is vegyen karácsonyfát.

Szekulity Péter.

Megjelent a Propagandista decemberi száma

Az új szám első helyen „Az ipar műszaki színvonalának emeléséért” címmel a Központi Vezetőségnek a a technikai fejlesztésre vonatkozó novemberi határozatával foglalkozik.

.,A propagandista munkájához' című rovatban Nagy László: A párizsi konimün — a proletárdiktatúra első állama című cikkében összefoglaló képet nyújt a kom- műn létrejöttéről, legfontosabb in tézkedéseiről. s a bukás okairól. Markos György: Az ipar fejlesztésének természeti feltételei hazánkban címmel, hazánk természeti kincseiről.

„A népgazdaság időszerű kérdései” című rovatban Beck Béla: Az importanyagokkal való takarékosság jelentőségéről írt cikket. — Győrffy Béla írása azt vizsgálja, hogyan jelentkezik a termelőszövetkezetelv fölénye a fejlett agrotechnika alkalmazása terén.

A „Nemzetközi kérdések’' című rovatban India politikájának néhány problémájáról Félix Pál cikkét közli a folyóirat. E rovatban jelenik még meg G. E. az egyiptomi kérdésről írt cikke.

A „Válasz a propagandista kérdéseire” című rovatban Ripp Géza:

A szocialista forradalom marxista elmélete és a reformista nézetek című írásában a marxizmus és a reformizmus harcával, a reformizmus osztálygyökerével s a szocialista forradalom általános érvényességét tagadó különböző reformista nézetekkel foglalkozik; Markója Imre: Az állam szerepe a szocializmus építésében címmel lényegében a propagandistáknak arra a kérdésre ad választ, hogy a proletariátus miért csak az állam segítségével képes megoldani a szocialista építőmunka feladatait?

„A propagandamunka tapasztalataiból” című rovatban jelenik meg: Buruczkai Mária: Az első politikai gazdaságtan konferenciák tapasztalatai a Rákosi Mátyás művekben című cikke.

— Szerdán estig 71 termelőszövetkezetben tartották meg a zárszámadó közgyűlést. A tiszafüredi Úttörő termelőszövetkezetnél egy munkaegység értéke 49.30 Ft., a törökszentmiklósi Dózsa TSZ-nél 41 forint, a iászteleki Tolbuchin TSZ- nél 37 forint.

nek össze, miben buknak fel, vagy mit ránthatnak a fejükre. Ha nem is százszázalékosan van így, jórésze azért igaz.

Viszont az is igaz, hogy olyan gyakorlott mester, mint Bozsó János, már az első fél nap alatt meg tudja ítélni, kiben mi rejlik;

Mikor ez év szeptemberében először mutatta meg az V-ös csoport tanulóinak a reszelés alapfogásait s utána figyelni kezdte ki, hogy dolgozik, így szólt a véle sétálgató másik mesternek;

— Az a fiú erre a szakmára született — s szemével Kővári Ernő felé intett. „Benne van” a mesterség: hajlik rá a válla, olyan ütemesen lendül a törzse, mintha valamikor már csinálta volna.

A reszelést Szép is az, érdekes is az, míg új. De mikor már második hónapja csak derékszög- meg lyukreszelés járta, az V-ös csoport kedve is alábbhagyott. Még álmukból is felriadtak, ha valami sarko- sat vagy lyukasat láttak. Nagyot esett az iram, pedig a kalapácsok készítésénél jelentősen megugrottak a többi csoporttól;

Bozsó elvtárs tudta, honnan fúj a szél. Egy alkalommal megemlítette;

— Tudjátok, mikor én inas lettem, fél esztendeig csak fújtattam, másik fél évig meg csak rávertem;

— Hát nem lakatos volt, mester elvtárs?

— Dehogynem, viszont azt mondta a segéd: nem lakatos az, aki néni tud kovácsolni. Velem ám a mester nem foglalkozott;; 3 Én csak mindenkit kiszolgáltam, úgy kellett ellesni a szakmát. : Öt testvérem vdlt, papírruhában jártam. Délben nem ült a „mocskos inas” terített asztal mellé, mint ti. Egész évben egy moziravalót nem kaptam:sj Azt hiszitek, nem fájt?

ess Nektek már ösztöndíj jár, így van jól::,

A szőke, barna, dundi vagy vékonyarcú ipari tanulók attól kezdve nem unták a reszelést;

Kővári Ernő pedig napi mint

nap ától cettig elújságolta az apjának, mit csinált;

— Apuka, ma húszdekás kalapácsot reszeltem. Tudja, először meg-megcsúszott a sarkoknál a szerszám. Rájöttem, hogy így kell tartani a karomat — és mutatta.

— Megfogta a gyerek, amit kereset — közölte jókedvűen feleségével a fiú felfedezéseit az asztalos.

A tanműhelyben pedig egyre jobban otthonosan mozogtak a gyerekek. Bozsó mester úgy szereti fiait, hogy sokszor még reggelizni is elfelejt, mikor valami összetettebb munkafolyamatot kezdenek. Annyira ismeri minden tanítványát, hogy ha elhagyja a műhelyt, akkor is tudja, ki hol tart a munkával. Megesik, hogy visszasiet:

— Hopp, Füves Gyurka el ne bizonytalankod ja a fúrészkeret válla- zását!

És legtöbbször éppen jókor érkezik. Megtörténik, hogy egyik-másik a tolómérőt elfelejtette pontosan beállítani.-— Hej, fiam, lásd, majd elügyet- lenkedted.:; Ott járjon az eszed.

Mivel valamit észrevett a kisle- gény arcán, tovább folytatja. — Egyszer inas koromban a segéd éppen tűzben tartotta a vasat. Én akkor mindig csak rá vert ein ;. Még nem hiccelt a fém, odébb ugrottam, hogy megigyak egy bögre vizet, mert nagyon izzadtam. Jóformán bele se kortyoltam, mikor borzasztó ütés ért a derekamon, összeestem.:, A segéd hozzámvágta a kalapácsot., 5 j Mikor ma-