Szolnok Megyei Néplap, 1955. december (7. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-15 / 294. szám

SZULNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 décémbér 15, 2 fi párttagok legyenek a termelőszövetkezet megszilárdításának és fejlesztésének élharcosai A Központi Vezetőség márciusi határozata után, mint megyénkben mindeüntt, Tiszaiburán is egészség ges fejlődésnek indult a tsz-mozga­lom. A jobboldali nézeteik miatt megtorpant tsz-tagok és dolgozó parasztok visszanyerték önbizalmu­kat, a közös gazdálkodásba vetett hitüket. A Lenin TSZ-ben, ahol 1953. júniusa óta ezév tavaszáig a bizonytalanság hangulata kereke­dett felül, új erőre kapott a tagság alkotó vágya, az előrehaladás aka­rata. A tsz fenállása óta először ér­ték el a szövetkezet tagjai, hogy egy év alatt több mint egymillióval növekedett a közös vagyon. Saját erejükből 854 ezer forintot ruháztak be az idén. S a kezdeti eredményeik láttán a község dolgozó parasztjai közül százhetvenha.an beléplek a tsz-be. A március előtti megtorpanás azonban az eredmények mellett is éreztette hatását a szövetkezetiben. Sem a pártszervezet, sem a tsz tag­sága nem nézett úgy utána a dol­goknak, ahogyan kellett volna. A tavaly ilyenkari tervezésnél pl. sen­ki nem állt ki azért, hogy csak a tényleges lehetőségek figyelembevé­telével készíthetik el az üzemlervet. Baromfitenyésztésből, dinnyéből és egyéb helyekről olyan magas jöve­delmet terveztek, amit — ha akkor jól körültekintenek —• láthatták volna, hogy ezévbesn még nem tud­ják megvalósítani. Az állattenyész­tés adta lehetőségekkel viszont nem gondoltak. A jövedelemnek mind­össze 18—20 százalékát tervezték innen. A túlzottan a növénytermelésre való támaszkodás miatt a jószág- gondozásra nem is fordítottak meg­felelő gondot. Mindez azért volt, mert a tsz pártszervezete nem volt a márciusi párthatározat végrehaj­tásának szervezője, szószólója, irá­nyítója. A kommunisták nagyrésze saját munkájában helytállt ugyan, de ennél többel nem igen törődtek. Móczár János például hatodmagá­val dolgozott a szövetkezetben. A családfő és a családtagok eddig min­dent egybevetve 48 ezer forint kö­rül vittek haza. Kakó Gyula is a legszorgalmasabb tsz-tagok és a leg­hűségesebb párttagok közé tartozik. A 'hiba azonban az volt, hogy a tsz kommunistái nem összpontosították erejüket a tsz egészének eredményeiért. Néhány hete, hogy a Lenin TSZ pártszervezetének élére új titkárt állítottak, Szabó Gyula elvtársat. Szabó elvtárs rövid titkári műkö­désének idején is tett már intézke­déseket arra, hogy ezévi eredmé­nyeinek, hibáinak figyelembe­vételével induljanak a jövő­nek. Legfontosabbnak a termelés pártellenőrzését tekinti. Ezért már a mostani tervezésben résztvesznek a legjobb párt- és a legszorgalma­sabb tsz-tagok. Ezévben 180 kh rizst vetettek, ami bizony nem hozta meg a várt termést. A további termesz­téséről azonban nem mondanak le. Sőt az öntözéses területet még 120 holddal növelik, ebbe már takar­mányt vetnek. Az állattenyésztés mennyiségi és minőségi növelésének ez lesz egyik feltétele. A másik pedig az, hogy elsősorban párttagokat és becsületes, szorgalmas tsz-ta- gokat állítsanak az állattenyésztés­be, mint özse Antalt, aki ez év ta­vaszán 8 hold földjével lépett a tsz- be. Azóta rendbeszedte a juhállo­mányt s kitűnő hozzáértésével jó kondícióban tartja az állatokat. Eddig a tsz-ben nem fordítottak megfelelő gondot arra, hogy minden brigádban arányosan legyenek párt­tagok, pártvezetőségi tagok. Tavaly a megosztás annyira aránytalan volt, hogy az egyik brigádban 24, a másikban csak két párttag volt. Most elsősorban a párt csoportokat szedik rendbe, s egyre többet be­szélgetnek arról is, hogy a pártve­zetőségbe olyan embereket válasz­tanak, akik eddigi munkájuk során mindenkor a tsz előrehaladását tar­tották szem előtt. Az elkövetkezendő időben na­gyobb gondot fordít a pártszervezet egy-egy feladat megvalósításénál a párttagok mozgósítására is. Úgy akarnak dolgozni, ahogyan azt a novemberi Társadalmi Szemlében Kálmán István elvtárs, a MDP Szol­nok megyei Végrehajtó Bizottságá­nak másodtitkára írta: „A feladat megkezdése előtt a termelőszövet­kezet pártvezetősége, majd ezt kö­vetően a taggyűlés tárgyalja meg a feladatokat, szabja meg a párttagok konkrét tennivalóit. A közgyűlés idejére már kialakul a kommunisták egységes álláspontja és ez biztosít­ja, hogy a közgyűlés helyes határo­zatokat hozzon és helyes is hajtsák azokat végre." A pártszervezet ilyen irányú tevékenysége lehet elsősor­ban a termelés pártirányításának helyes módja, az ha maguk a kom­munisták lesznek a terméshozamok emelésének élharcosai. Ezt az évet a hiányos tervezés és egyéb nehézségek ellenére is köze­pes eredménnyel zárják a Lenin TSZ tagjai. A jövő gazdasági év, amelyre már most készülnek, jóval kecsegtetőbb. Csak egy példát em­lítsünk. Jelenleg májusi morzsoltra átszámított 860 mázsa kukoricájuk van. Úgy döntöttek, nem osztanak kukoricát — hiszen a szükséglet a háztájin megtermett — hanem a közös gazdaságban hasznosítják. A tiszaburai tsz-tagok maguk kö­zé hívják azokat a dolgozó parasz­tokat, akik szép és nagyszerű ter­veik megvalósításában velük akar­nak tartani. Ha eredményeik egé­szét, terveik nagyszerűségét ismer­tetik közöttük ha a tsz-fejlesztés él­harcosai a kommunistáit és a leg­jobb tsz-tagok lesznek, ha hibáikat nem takargatják, hanem azok kija­vítására további javaslatokat kér­nek a dolgozó parasztoktól, bizo­nyára ismét sokan csatlakoznak hozzájuk. A nevelő mun^a fontos riszt a DISZ !agis!nyvcseréneli A DISZ Központi Vezetőség ha­tározata nyomán Szolnok üzemei­ben, tsz-eiben, hivataliban és is­koláiban is megkezdődött a DISZ- tagok tagkönyv csere előtti össze­írása. Ez a látszólagos adminisztra­tív munka döntő jelentőségű az alapszervezetek éleiében. Éppen ezért nem mindegy, hogyan hajtják végre. Az összeírásnak nemcsak az a célja, hogy tiszta képet kapjanak a vezetők arról, hány tagja van az alapszervezetnek, hanem az is, bogy jó politikai felvilágosító munkával az ifjúsági szervezetek előtt álló feladatok végrehajtására mozgósítsák a fiatalokat. Ugyan­akkor gondoljanak a DISZ szerve­zet erősítésére, taglétszámának nö­velésére is, amint ezt a megyei kórház alapszervezetének fiataljai tették, ők nem csak a tagokat ke­resték fel és beszélgettek alapszer­vezetük eddigi munkájáról, hanem azokat is, akik még nem léptek be abba. Ennek meg is lett az ered­ménye, mert a jó felvilágosító te­vékenység eredményeként a DISZ- en kívüli fiúk és lányok felismer­ték, hol a helyük és eddig tizenhe­ten kérték felvételüket. Ez az ered­mény elsősorban Szűcs Edit, Pomá- zi Hona és dr. Bogdánná lelkes és odaadó munkáját dicséri; Hasonlóan jól dolgoznak a Pa­pírgyár DISZ-összeíró párjai is. Ők már az első napokban tizenkét új tagot vettek fel és a beszélgetések során sok olyan dologról szereztek tudomást, ami a vezetőség részére a mozgalmi élet megjavítása szem­pontjából igen fontos. Többen meg­említették, hogy az üzem kulturális és sportmunkájából' fokozottabban ki kell venni részüket a fiatalok­nak. Elmondották azt is, hogy a helyi pártszervezettel a mostaninál szorosabbra kell fűzni a kapcsola­tot. Ezzel az idősebb elv társaktól sokat tanulhatnak. f^ajnos, nem mindenütt megy ilyen jól az összeírás. Egyes helye­ken ráérősen, s nem a jelentőségé­nek megfelelően foglalkozik a DISZ-vezetőség ezzel a kérdéssel. Későn fogtak az összeíráshoz pél­dául a Cukorgyári Célgazdaságban, a Téglagyárban pedig el sem kezd­ték. Többhelyen nem kapcsolják össze politikai nevelőmunkával és tagszervezéssel, egyszóval lebecsii- ’ik az összeírást. Nem beszélgetnek a fiatalokkal, azt mondják, hogy úgyis ismerjük egymást és a prob­lémákat, hiszen együtt dolgozunk. Ez az álláspont helytelen, nem se­gíti elő a DISZ megszilárdítását és tömegbefolyásának erősítését. Kosos nyilatkozni a szovjet államférfiak indiai látogatásáról Uj-Delhi (TASZSZ). — Kedden Uj-Delhiben közzétettük a szovjet vezetők és Nehru indiai miniszter­elnök közös politikai nyilatkozatát. A nyilatkozat leszögezi, hogy a Szovjetunió vezetőinek indiai láto­gatása és Nehru nyárt látogatása a Szovjetunióban lehetővé tette a két ország vezetőinek, hogy személyesen megismerkedjenek a másik ország répével, annak életmódjával, prob­lémáival, vívmányaival és törekvé­seivel és olyan kölcsönös megértést eredményezett köztük és népeik kö­zött, amely egymás tiszt ele then tar­tásán, a jóakaraton és a türelmes- ségen alapszik. A nyilatkozat kiemeli a „Pancsa Silónak’“, a békés egymás mellett élés öt alapelvének jelentőségét és kidomborítja, hogy mind több or­szág csatlakozik ezekhez az elvek­hez. Leszögezi a nyilatkozat, hogy Bul- gsunyin s Hruscsov indiai látogatása alatt szabad és őszinte megbeszélést folytatott Nehru indiai miniszter- elnökkel a nemzetközi helyzetről. E megbeszélések eredmény élként újra kimondották art a szilárd meggyő­ződésüket, hogy a nemzetközi kap­csolatokban ennek az öt alapelvnek kell érvényesülnie. A két állam vezető politikusai ez­után rátérnek a jelenlegi nemzet­közi helyzet néhány feileményéről alkotott véleményük kifejtésére. A kormányfők júliusi genfi értekezle­téről kifejtik: annak eredménye­ként az ott képviselt nagyhatal­mak belátták a háború értelmetlen­ségét, mert a háború az atom- és hidrogémfegyverek fejlődése követ­keztében csak katasztrófába sodor­hatja az emberiséget. A világ népei nagy megkönnyebbüléssel fogadták ezt a döntő beismerést, hogy a há­ború nem alkalmas módszer a nem­zetközi viták rendezésére. Ennek a beismerésnek az eredményeként je­lentősen csökkent a feszültség is. A külügyminiszteri értekezletről szólva azt a véleményt fejti ki a nyilatkozat, hogy a tanácskozás nem vezetett megegyezésre a vitatott problémákban és ílymódon eddig még nem teljesültek azok a nagy remények, amelyeket a kormány­fők találkozója keltett. A külügy­miniszteri találkozó azonban a világ problémáinak világosabb megérté­sére vezetett és fennmarad az az alapvető tény, hogy ezeket a problé­mákat csak békés eszközökkel, csak békés tárgyalások útján lehet meg­oldani. Ezért a genfi külügyminisz­teri értekezletet követő csalódás csak átmeneti lehet és minden erő­feszítést meg kell tenni továbbra is a nemzetközi feszültség enyhítéséért abban a meggyőződésbén, hogy a vi­tás kérdések megoldásának egyet­len eszköze a tárgyalás. A nyilatkozat leszögezi, hogy Ázsiban addig nem lehet tartós bé­ke, amíg a Kínai Népköztársaság nem kapja meg jogos helyét az ENSZ-ben és kifejezi az aláíró ál­lamférfiaknak azt a reményét, hogy mihamar kielégítést nyer a Kínai Népköztársaság törvényes joga a partmenti szigetekre és Tajvanra, a koreai béke pedig a távolkeleti béke érdekeivel összhangban rendeződik. A Szovjetunió és India vezetői fel­hívják a vietnami békével foglal­kozó genfi egyezmény aláíróit, hogy hárítsák el azckait az akadályokat, amelyek az egyezmény valóságos végrehajtása elé gördülnek. A közös nyilatkozat érinti a lesze­relés problémáját is és hangsúlyoz-1 za a két ország vezetőinek art a szi­lárd meggyőződését, hogy feltétle­nül meg kell tiltani az atom- és hidrogénfegyver gyártását, felhasz­nálását és az ilyen fegyvereikkel folytatott kísérleteket. Ezzel együtt elkerülhetetlenül szükséges a hagyo­mányos fegyverzet csökkentése is és a leszerelés felett hathatós nem­zetközi ellenőrzési rendszernek kell őrködnie. Beszél a nyilatkozat arról, hegy a békét és biztonságot csak az államok kollektív erőfeszítései teremthetik meg. majd hanaoztatia, hogy el kell hárítani a kölcsönös együttműködést és megértést gátló akadályokat, ezért ösztönözni kell a kulturális és gazdasági érintkezést az országok között. A közös nyilatkozat végezetül a Szovjetunió és India gazdasági együttműködésével foglalkozik és kifejti, hogy a két ország vezetői szívesen látják közös tevékenységü­ket a Bhüaiban létesítendő acélmű felépítésiében és több más terv meg-1 valósításában. India második ötéves terve, amely a nehézipar fejlesztő sére fordítja a legnagyobb fígveL met. számos további alkalmait adhat az ilyen együttműködésre. A nyilatkozatot N. A. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke és Dzsa vakarta! Nehru India miniszterelnöke írta alá. (MTI). N. A. Bu’oanyin és N. Sr. Hruscsov Új Delhiből Kabulba utazott Uj-Delhi (MTI). N. A. Bulga­nyin és N. Sz. Hruscsov szerdán, helyi idő szerint 10.45 órakor repü-1 lőgépen Uj Delhiből Kabulba, Afga­nisztán fővárosába utazott. A Biztonsági Tanács hedd esff szavazása az ű] ENSZ-íagoh felvételének kérdésében New Y.o r. A londoni rádió je­lenti, hogy az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának kedden este nem sikerült megegyeznie az új ENSZ-tagálla- moik felvételének kérdésében, a csankajjseteisták ENSZ-képviselője ugyanis vétót emelt a Mongol Nép-1 köztársaság, felvétele ellen. Ezzel meghiúsította, hogy az előzetes megállapodás értelmében a felvéte­lét kérő tizennyolc államot, felve­gyék az ENSZ-be. (MTI). jldáöúdgot tMieddeií Nemrégen a szolnoki Damjanich János múzeumban jártam. Ott, a legbelső helyiségben pillantottam meg Kemenczey Jutkát, akit min­denhol megismertek, megszerettek a megyében, amerre a Fütőház Kul- turegyiittese megfordult. Ö a „Nyír­ségi szvit” tánckompozíció bájos, szerény, igen rokonszenves „pro­lógja”. Ahogy megláttam, eszembe jutott agy régi adósságom. Nem is annyi­ra a fűtőházi tánccsoporttal, hanem egy munkással szemben. Még virult a természet, mikor utoljára a nagy vasúti üzemben jártam. A kulturfelelőst kerestem s magamban egy kicsit csodálkoz­tam, mikor a westing-lakatos mű­helybe, onnan meg egy másik üzemrészbe küldtek, ügy gondol­tam, ott van a főhadiszállása az új kwlturház valamelyik reprezenta­tív szobájában s amikor terveket készít, sétálgat a hallban. Ott sze­rez ihletet a fenséges pálmák, a rejtelmes akvárium és a szebbnél szebb dekorációk szomszédságában. „Biztosan azért ment most ki a műhelyekbe, hogy „a munkapad mellett” beszélgessen a munkások­kal a kultúra jelentőségéről. Azaz jó kapcsolatot tart velük” — el­mélkedtem. „Nem létezik, hogy^ a termelőmunkában is részt vesz, hi­szen úgy lehetetlen ilyen intenzív kulturéletet teremteni, mint ami­lyen a Fűtöházban van.” ■— Szentendrei Gyuri? — kér­dezték vissza a mozdonyvezetők, fűtők, mikor a félelmetes tömegű gépek közt csetlettem-botlottam s érdeklődtem utána. — Ott jön ép­pen — fordították fénylő fekete ar­cukat a tanműhely irányába, aztán csak szeme fehérjük közepéből vil­logott rám kutató szemük — „hát ez a civil mit kereshet itt?” De hiába erőltettem a szemem, hogy észrevegyem azt a gyorsmoz­gású, „rámenős”, jóvágású fiatal­embert, akire számítottam. Keres­géltem a sok kormos ember közt az elegáns kulturfelelőst, amint lo­bogó sörényébe turkálva kecsesen ugrándoz a napfényt visszaverő sín­párok között s közben népdalt du­dor ász. Megállítottam hát azt a vé­konydongájú, kissé görnyedten sie­tő középkorú munkást, aki ormót­lan faládával kerülgette a talpfák közt meggyűlt tócsákat. — Szentendrei György én vagyok — mutatkozott be meglepetésemre. Már is megmelegedett a szivem tája. Végre az élet szavaival, pél­dáival igazolt tájékoztatást hallok a kiváló üzem kulturális életéről. At­tól féltem., hogy ha az általam el­képzelt „hivatásos” kulturfelslösssl találkozom, nehéz lesz majd a sok hivatalos tájékoztatásból az élő mozzanatokat kihámozni. Örömömbe viszont csak álltam s fürkésztem Szentendrei elvtárs ar­cát: — Vajon hol is kezdjem a kérdezösködést ? — Siessünk, elvtárs, még alko­nyat előtt be akarjuk fejezni a Táncsics TSZ teherautójának gene­rálozását — sürgetett s karomnál fogva barátságosan tuszkolt tovább maga melletti — Magának még patronálni is jut ideje? — hökkentett meg az újabb fordulat és szólni sem na­gyon tudtam. Csak néztem olajtól keményedéit nadrágját, ahogy so­vány lábaszárán verdeste a szél. Próbáltam vöröses színezetű arcán a fáradtság nyomait felfedezni, ahelyett türelmetlen feszültség égett rajta s kék szeme huncutká­sa n hunyorgott, amint ritkás fogait vttlantgatva nevetett. — Három éve csinálom, ismer már engem a karcagi Táncsicsnál öreg, fiatal... „Megjött Gyuri bá­csi? Fámul működik a vízcsap, amit legutóbb csináltak...” — rendszerint ilyesmivel fogadnak, ha valamelyik tanyára kiruccanunk vasárnaponként. 4 sói a tudtam meg, hogy Icor- mánykitüntetést is kapott. Mint munkás a mezőgazdaság kiváló dol­gozója is, a tsz megsegítéséért vég­zett fáradhatatlan munkájáért. ... Megmosakodva, elegáns vas­úti egyenruhájában lépdelt mellet­tem a Kolozsvári hídon, mikor az üzem kulturális életéről kezdett szólni. Alig lehetett furfangosan úgy irányítani a társalgást, hogy sajátmagáról mondjon valamit. Meg-megálltunk, egy-agy pillan­tást vetettünk az alattunk látszóla­gos kuszaságba vonalkázott sínekre s lélegzetünket visszatartva, vártuk meg, míg a robogó mozdony füstje átszűrt bennünket... Végül elju­tottunk a leg fontosabbig. lía éve végzi társadalmi funk­cióként! Idestova tíz éve. Eszembe jut egy karcagi funkcionárius, 1954. nyarán éjfél után találkoztam vele a szolnoki állomáson: „Honnan jössz?” — kíváncsiskodtam. „A Bftiuíónröl” — válaszolta. „Jó volt a két hét pihenés, ugye?” — lel­kendeztem, de nem mertem meg­dicsérni, hogy mennyit hízott, mert olyan volt, mint a böregér. „Két hét?... öt napig bírtam csak... Ma reggel megszöktem az üdülőből. Nem tudok én úgy pihenni, hogy közben nem tudom, mi van otthon az aratási kulturagilációval...” Nem mintha az ilyen magatartás lenne az ideális — de eszembe ju­tottak rögtön az olyan társadalmi aktívák is, akik nyafogva vállalnak el csak annyi kis feladatot is. hogy például összeírják, kik akarnak elő­fizetni valamilyen újságra. Térjünk azonban vissza. Szent­endrei elvtársra, aki 1946-ban né­hány színjátszóval, 3 zenésszel és hat nő-táncossal szervezte meg a fűtőházi kulturéletet... És ma a tánccsoportot országszerte ismerik. Művészi teljesítményéért kapta meg „A szocialista kultúráért” ki­tüntetést. Hogy ennek az egyszerű, derűs kis embernek mi érdeme van eb­ben? Mondjuk talán azt. hogy az együttes valamennyi fiatalja „Gyu­ri bácsi” tanítványának tartja ma­gát ... Kultúra és termelés. Rövi­den nehéz minden szálában kibon­tani a kettő közötti összefüggést. Legmeggyőzőbbek a tények. Szobiakon, katonáskodott egy ré- kasi kisparaszt fia, Fábián Gyula. Jó láncos volt s egyszeresek tagja lett az együttesnek. Leszerelése után Szentendrei elvtárs közbenjá­rására az üzembe került, kiváló ív est ing-lakatos lett belőle Gyuri bácsi keze alatt. Ma egyetemen ta­nul, geofizikus lesz. Az énekkarból Parács Imre lakatos sztahanovista szintén dolgozik, Patai Feri, Kővári Jóska mozdonyvezető szintén. A zenekarban ugyancsak több a szta­hanovista. Nagy nevelőereje van egy jó kul- turegyüttesnek. Kérdezzük csak meg Ládái Sanyit, elhanyagolta-e azóta a kötelességét, mióta egyíz- ben két hónapig mm engedte tán­colni a csoport, mért rosszul tanult? A kedélyes, örökvidám Gyuri bácsi a munkában nem ismer tréfát. Hogy reszketett izgalmában fiai­ért, lányaiért Várhelyi Lajossal együtt, mikor nagy megtiszteltetés­ként a vidéki együttesek közül egyetlenként szerepelhettek a Nép­stadion megnyitásán! Az avatást megelőző hónapokban hetenként egyszer, előtte augusztusban pedig naponta jártak Pestre a próbákra a fiatalok. Nem volt ám idő megvár- nit itthon a jó ebédeket. Vajaske­nyér, lekvároskenyér, pirítás járta s mikor már a könyökükön jött ki, cserélték egymással az uzsonnát... De megérte a stadiont siker... Megérte az országos versenyen 1953-ban elért első hriy... Szé­kesfehérvár ... tomboló siker, a munkásasszonyok sírva köszönték meg nekik a művészi élményt. 4 sok-sok siker, taps mögött ott van annak a kormos-o’ajos-sap- kús, kopott szerszámládús, fütyö- résző munkás embernek az áldozat­késszé ge, aki csak ennyit mond az eltek tiz esztendőről: — Ne higyjék, hogy nem volt ál­dozat a részemről... Hiszen több pénzt kereshettem volna... A kis­fiámmal sokszor hetenként csak egyszer találkoztam, meri korán mentem el és késön értem haza., . De ez olyan áldozat, amit nem le­het pénzben lemérni... TÓTH ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom