Szolnok Megyei Néplap, 1955. december (7. évfolyam, 282-307. szám)
1955-12-15 / 294. szám
■" ft A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata az irodalmi életben mutatkozó jobboldali jelenségekről IRODALOM, MŰVÉSZ FT I. A Központi Vezetőség 1955 novemberi teljes ülése rámutatott azokra az eredményekre, amelyeket a márciusi határozat végrehajtásában, a jobboldali elhajlás káros következményeInek (clszá molásában elértünk. A magyar munkásosztály és a dolgozó parasztság a pártot követve túlteljesíti a termelési terveket és győzelmesen viszi előbbre a szocializmus ügyét sárosban és falun egyaránt. Xcvábbi előrehaladásunk fontos feltétele népünk szocialista nevelése — és ezen belül a kommunista írók és művészek alkotó munkájának gazdagabb, szélesebb kibontakozása. A nép és a párt nem nélkülözheti a szocialista irodalom segítségét, amely az elmúlt tíz év során oly éles és hatékony fegyvernek bizonyult az új életért vívott harcunkban. Annak bizonyult az utóbbi években is, amikor a témakör kiszélesedésével, az élet gazdagabb ábrázolásával, új életünk konfliktusainak mélyebb megragadásával segítette elö dolgozó népünk nevelését, öntudatának, tisztánlátásának magasabb fokra emelését. Irodalmunk fejlődése azonban az utóbbi két esztendőben rcnlkívül egyenetlen. Olyan jelenségekbe ütközünk irodalmi életünkben, amelyek veszélyeztetik a további fejlődést, sőt elért eredményeinket is. Kevés mű mutatja be méltóan munkásosztályunk életét. A parasztságról szóló versek, novellák és irodalmi cikkek jelentős része a szocialista úttól idegenkedő kistulajdonosi beállítottságot tükrözi és támasztja alá. Egyes írók — köztük párttagok is — megfeledkeztek , népünk írói szolgálatáról, arról, hogy csak pártunk célkitűzéseit támogatva segíthetik népünk boldogulását, alkothatnak maradandó müveket. Elvesztették a szocializmus perspektíváját, megingott a munkásosztályba vetett bizalmuk, pesszimizmus és csüggedés vett erőt rajtuk, ami kifejezésre jutott műveikben. Mindezt mint va’ami „újat", a sematizmus legyőzésének diadalaként ünnepelték. Nem vették észre, hogy a sematizmust, a kcnfliktus és árnyék nélküli, felületes ábrázolást felcserélték az új élet hurzsoá eltorzításával és akarva, nem akarva — a letűnő osztályok és a legelmaradottabb rétegek szószólóivá váltak. Mindez a „politikamentes“’ öncélú költészet térnyerésében, vagy anarchista álfor- radalmi. verse'ésben, a hétköznapi építőmunkának az értelmetlen robottal való azonosításában, nihilista és cinikus hitetlenségben, rendünk és a pórt politikája ellen irányuló kétértelmű szimbolikában fejeződik ki. Ez a fajta irodalom, melynek különösen az Irodalmi Újság, de más kiadványok is nyilvánosságot adtak — nem a népet szolgálja, hanem a nép ellen fordul és zászlóvá válik a reakció kezében. Világos, hogy az ilyenfajta irodalmi jelenségek mögött elsősorban nem irodalmi, hanem lényegében a néni demokrácia ellen irányuló pelitikai jellegű támadás húzódik meg. Ez közvetlen következménye annak, hegy akadtak írók (Déry Tibor. Zelk Zoltán. Aezél Tamás és mások), akik elutasították, vagy csak színleg tették magukévá a Központi Vezetőség márciusi határozatát. Minél tovább jutott a párt és egész dolgozó nénünk a jobboldali hibák felszámo'ásának útján, annál inkább elmaradnak azok, akik csökönyösen nemcsak megragadtak. hanem mélyebbre is sűly- lycdtek a jobboldali hibák kátyújában. A néptől és a párttól va'ó elszakadás veszélye fenyegeti őket. S ez szükségszerű. Az olyan politikai nézetek irodalmi képviselőit, akik nem találnak visszhangra a pártban és az élenjáró tömegek között. megkeresi és megtalálja a reakció. mögéjük húzódnak a legelmaradottabb rétegek, „támogatási nyú'tanak“ számukra ahhoz, hogy defetista hangulatot terjesztenek különösen a kispolgárság és az értelmiség ingadozó rétegeiben. A pártós népellenes nézetek, a dolgok logikái» szerint c’érnek egy olyan fokot, amikor széttépik az irodalom álruháját, mclvbcn eleinte jelentkeznek és nyíltan, igazi arcukat mutatták. Ez történt az írószövetség alap- szenezeténck november lü-i taggyűlésén. melyet egyes írók a párl és a népi demokrácia elleni támadásra használtak fel. A munkásosztály és a dolgozó parasztság helyzetéről és életszínvonaláról terjesztett burzseá rágalmakat szajkózták. A bírálat ürügyén ellenséges hangút ütöttek meg vezető párt- és állami szervekkel és funkcionáriusokkal szemben. Tagadták a pártirányítás szükségességét és jogosultságát az irodalomban. Erkölcsi nyomással és fenyegetésekkel terrorizálni próbálták azokat a kommunista írókat, akik visszautasították a párlcllcnes támadásokat. Mindezt súlyosabbá tette az akció szervezet jellege. Az írószövetség elnökségének egyes tagjai, akiket a párt delegált erre a posztra, « pártfegyclcm elemi követelményeinek megsértésével tüntető módon lemondtak elnökségi tagságukról. Déry, Zelk és társaik memorandumot készítettek cs tiltakozást szerveztek » Központi Vezetőség olyan politikai és kultúrpolitikai intézkedései ellen, melyeket a márciusi határozat végrehajtása során tett. Ez a memorandum támadás a párt- és az állami vezetés ellen. Kétségbevonja a Központi Vezetőségnek azt a jogát, hogy saját központi lapja szerkesztőségéből cltá- velíthasson jobboldali opportunistákat, hogy megakdályozza az irodalmi folyóiratokban párt- és népellenes írások nyilvánosságrahozásál, hogy leválthassa a párt politikája ellen dogozó szerkesztőket, stb. Ez a memorandum valójában pártellc- nes platform, amelyet kizárólag azért címeztek a Központi Vezetőségnek, hogy a taggyűlésen és egyebütt demonstrálhassanak vele a párt ellen. A párt minden tagjának joga van közvetlenül, vagy saját pártszervezetén keresztül a Központi Vezetőséghez fordulni, de senkinek nincs joga különböző alap- szervezetekhez tartozó, többségükben jóhiszemű kommunisták körében aláírásokat gyűjteni a párt politikája ellen irányuló támadásra. Az irók és művészek javarésze elítélte ezt a kísérletet és az aláírók többsége, amint világossá vált a memorandum igazi jellege, visszavonta aláírását. A nyíltan pártellenes nézetek természetesen nem kelthetlek visszhangot ?, túlnyomó többségükben a párthoz hű, a párt politikáját helyeslő kommunista és pártenkívüli írék és művészek körében. Ezért egyesek (Háy Gyula, Méray Tibor és mások) az „irodalom szabadságának" jelszavával igyekeztek hangulatot teremteni a párt- és állami irányítás ellen. Olyan hamis, hazug állításokkal házaltak, hogy a párt kultúrpolitikája az „adminisztratív rendszabályokon alapszik’’ és célja „a sematizmus visszaá'lítása.“ Az irodalmi és művészeti életet mindenekelőtt eszmékkel, elvi útmutatással, a helytelen nézetek elleni következetes ideológiai harccal kell irányítani. Mi is hibát követtünk el azáltal, hogy ezen a fontos területen, az ideológia és mindenekelőtt az irodalom területén a márciusi határozat után nem folytattunk következetes, a, helyzet sajátosságainak megfelelő harcot a káros antimarxista, mindenekelőtt a jobboldali nézetek ellen. Ez hozzájárul a jobboldali nézetek továbbterjedéséhez. amiért felelősség terheli a Népművelési Minisztériumot, a K. V. Tudományos és Kulturális Osztályai is. A párt és az állam illetékes szerveinek azonban kötelessége volt és kötelessége lesz a jövőben is, hogy megakadályozzák a népi demokrácia ellen irányu'ó. népünket félrevezető, rendszerünket rágalmazó, káros írások, művek megjelenését. Demokrácia a nép számára és diktatúra a burzsoázia ellen, beleértve a burzsoá nézeteket is, — ez rendszerünk lényegéhez tartozik s ez alól nem kivétel az irodalom sem. A párt iroda'ompolitikáiának gyakorlati végrehajtása gyakorlati intézkedések egész sorát jelenti; ezek nélkül nincs irányító munka, s ezeket mint „adminisztratív módszereket" sommásan megbélyegezni s elvetni, nem egyéb demagógiánál. Ez a párt- és állami irányítás szó- lamszerú elismerése mellett valójában annak tagadását je'enti. Amíg egyes Írók a Párt politikájával és a népi demokrácia érdekeivel ellentétes politikai nézetekéi , vallanak, addig képtelenek lesznek olyan a1 kutasokra amelyek feleslegessé tennék a uárt- és á."ami szer- • vek ..adminisztratív” beavutkozá- . sát. Viszont amint sziwel-léiekkel I masukévá teszik a népi demokrácia ■ politikáját — szabadon kibontakoz. káé nlkoí/i minik» illU liplpértve *ü írói bírálat jogát és kötelességét, mely nélkülözhetetlen eleme a szocialista-realista irodalom társadalomformáló feladatának. Természetesen a szocialista világnézet és politika alapján születő művek esetleges eszmei és művészi hibáinak bírálata és kiküszöbölése nem adminisztratív, hanem szerkesztői és kritikusi feladat. Ami az „új sematizmus veszélyét" illeti: közel öt év telt cl azóta, hogy a párt felvetette a sematizmus elleni harc szükségességét a magyar írók első kongresszusán. E harcnak kétségtelenül vannak eredményei. Azóta sokoldalú fejlődés ment végbe társadalmi és kulturális életünkben, amely segít a sematizmus leküzdésében. Születtek elyán művek, amelyek biztató példák arra, hogyan kell az új élet jelenségeit pártosan, a szocialista realizmus szellemében a maguk összetettségében, bonyolult ellentir. ordáscsságában megjeleníteni. S felnőtt azóta olyan írói és költői generáció, amely bebizenyitotta, hegy az életet élesebben figyelve, irodalmunk eddigi eredményeire támaszkodva, a párt vezetésével képes az új Magyarország új irodalmának megteremtésére. Szocialista építésünk előrehaladásával új problémák bukkannak elő, a régiek felbontásával újfajta emberi viszonylatok teremtődnek, a győzelmes újnak az elhaló régi elleni harca is mind erősebbé válik. A sematizmus elleni harcot tehát ma is, a jövőben is állandóan, következetesen folytatni kell. A sematizmus veszélye szakadatlanul fennáll s ezért egy pillanatra sem szabad szem elöl téveszteni. Az új élet hiteles, igaz, pártos .minden sémától mentes ábrázolása íróinktól n:*nd többet, és többet, követel. Hatalmasan megnövekedtek ncpiink irodalmi igényei is: az olvasók alakuló új életünk mély, művészi ábrázolását, s egyben a sematizmus leküzdését követelik íróinktól. A mélység azonban eszmei mélységet, s az írói szenvedély — pártos szenvedélyt jelentsen. Egyes írók körében olyan hamis nézetek kaptak lábra, mintha a művészi alkotó munka szabadságának, fejlődésének, egyéni jellegének és színvonalnak kerékkötője lenne a pártosság. A pártosnak és a művészinek, az eszmei tartalomnak és formának a kettéválasztása, söl szembeállítása irodalmi életünk egyik legfőbb veszélye. A sematizmus ellen annyira szükséges hart útja sem visszafelé, valamiféle elképzelt „kritikai realizmus“ felé hanem csak előre a szocialista realizmushoz vezethet. A sematizmus elleni harcot i; egyedül a párt politikájának aí alapjáról lehet megvívni és az író alkotó munka újszerű kérdéscii csak a párt politikájának az alapján állva lehet megoldani. Azok aa írók, akik szembehelyezkedtek < párttal, hiába tetszelegnek a séma tizmus elleni harc bajnokainak s szerepében: valójában akadályozói és kerékkötői ennek a harc nak. fi. Amikor a, szocialista iparosítás é a mezőgazda-ág szocialista á.tszcr vezése útján lerakjuk a szccializ mus alapjait az egész népgazda Ságban, az osztályharc kié’eződik Ebben a helyzetben egyes kispol gári, paraszti és értelmiségi rét* grkben az ingadozás erősebbe vá lik, ami egyes ideológiailag nen eléggé szilárd párttagoknál a ne hézségek elől való gyáva meghál rálásban nyilvánul meg. A Központi Vezetőség megálla pítja: 1. Jelenleg a jobboldali oppor iunizmus legveszélyesebb, legnyil tabb és legszervezettebb formába: az irodalmi élet terü'etén mutat kozik. Egyes párttag írók frakció csoportosulást szerveztek polgári kispolgári nézetek politikai és iro dalmi propagálására és a Központ Vezetőség Márciusi határozata cl leni harcra. A Központi Vezetéséi a leghatározottabban elítéli ezt i párt politikájává' és szervezeti sza bályzaiával ellentétes jobboldal csoportosulást. ", A pártellenes nézeteket ban I gnzta'o irók elvesztették a talajt ; , lábuk alól, nem a párt politikájú . nak. hanem az elmúlt évek jobb ; oldali hibáinak az útján járnak Lebecsülik a kommunista meoio- giát, a marxizmus-Ieninizmus alapos elsajátításának, a párt alapvető határozatai feldolgozásának, a párt politikája konkrét megismerésének a jelentőségét. Enélkiil pedig az élet „mely ismeretéről" beszélni nem egyéb üres fecsegésnél. Nem ismerik eléggé az új élet mindennapi tényeit sem. A munkásosztálytól, a dolgozó parasztságtól és részben az értelmiségtől is elkülönülve élnek. Azt képzelik, hogy véletlenszerű kirándulásaikkal és szociográfiai je'legu, csak a panaszokat és a sérelmeket összeszedő „anyaggyűjtéssel“ megismerhetik dolgozó népünk igazi életét. 3. Alapvetően meg kell tehát javítanunk a kommunista írók és művészek között az ideológiai, politikai ós általában a párimunkát. Ec keli küzdeni soraikban az el'en- ség által sugalmazott és munkájukat bénító káros politikai nézeteket. Segíteni kell őket abban, hogy valóban mélyen tanulmányozhassák elsősorban a munkásosztály s a dolgozó parasztság életét. A lcgöntu- dato-abb és legképzettebb kcnimu- niunisia kritikusokra és írókra támaszkodva ideológiai ellentámadásnak kell kibontakoznia a legjellemzőbb polgári-kispolgári eszmeáramlatokkal szemben. 4. Emelni kell a kritikai munka eszmei és szakmai színvonalát, ki kell bontakoztatni a sokelda’ú, bátor marxista-leninista szellemű kritikát. Meg kell erősíteni az irodalmi életet közvetlenül irányító szerveket s gondoskodni kell ar- ró’, hogy ne használjanak szükségtelenül adminisztratív eszközöket. Meg két' javítani a szerkesztősének, a dramaturgiák, lektorátusok munkáját. E szervek és intézmények Kommunistái narcoijoiiak creiyesen a, liberalizmus és az elvteienség ellen, leküzdve egyben a szektáns szűkkeblűség és a felelősségvállalás kerülésének veszélyeit is. A szerkesztőségek, dramaturgiák, lektorátusok gondosan foglalkozzanak az új írói alkotásokkal és irányítsák íróink figyelmét új életünk legfontosabb kérdéseire. Kü'önösen olyan -müveket követeljenek és támogassanak. amelyek a munkásosztály és a dolgozó parasztság mai életéről szólnak és amc'yek újabb sikerek elérésére lelkesítik szocializmust építő népünket. 5. Meg kell javítani az írószövetség pártszervezetének munkáját. Ecl kell számolni minden olyan káros nézetet, amely a párttag írók és művészek számára nem tartja kötelezőnek a pártfegyelmet, a pórt szervezeti szabályzatát. 6. A párt megfelelő szervei vizsgálják meg azoknak az íróknak az ügyét, akik szembehelyezkedtek a Központi Vezetőség márciusi határozatával és ellenzéki csoportosulást prőbá'le.k szervezni a párton belül. 7. A Központi Vezetőség a kommunista és pártonkívüli írók bevonásával vizsgálja meg és dolgozza ki az irodalom páiTirányitásának és a szocialista realista irodalmunk ki- fejlesztésének időszerű kérdéseit — mindazt, ami biztosíthatja, hogy az. új magyar irodaiéin mindenben megfeleljen a szocializmust építő népünk növekvő igényeinek. A Központi Vezetőség felhív ia a párt- és DlSZ-.szarvezetékét, felhív minden kommunistát, hogy nyújtsanak teljes támogatást íróinknak a jobboldali hibák leküzdéséhez, nagy hivatásuk betöltéséhez, a nép, a szocializmus ügyét szolgáló pártos irodalom fejlődéséhez. Nem mindenkinek énekelni jó! Hanem, lia azok jönnek cl, akik ha jönnek, énekel a Föld, ha azt mondják: Ez derék dolog, nem kantálsz, mint a régi kántorok! — s világ előtt kezembe csápnak ők, akikben az emberség nagyranött — betelt a jó munkának íze, s elhiszem: nem ég fölöslegesen cl szívem. <Z)ulami a dics élettől 0 « A törpéktől nem várok tapsokat, ! s akikben él a kalmár, 0 ; az eltiport korck kalóza, ■ ne hozzon az dicséretet! 0 • j Ki sir, mert egykor bőven volt fahéj, ! kókuszdió, banán, piros lazac, 0 ! s nézi, hogy merre leng a serpenyő, | fillérrel méri meg korát, ! és röffel azt, hogy mekkorát ■ lép a történelem, ■ ne hozzon tap-ot és dicséretet! 0 Láttam a Icicsi almát ma este én, ringatózott a fa legtetején. Álltam alatta s lestem akkor is mé| mikor csillagszemmel Ügyelt az cg. Lengő levelek közt e kicsi dundi mintha nem akart vó elaludni. Hazafelé már olyanformán mentem, hogy magam is ági hintán lengtem. S lám, de hiába borult csillagsátor: otthon se aludt cl kicsi Gábor. Ahogy az ajtón beléptem a csend pöttöm kezét tárU rám esengve. S hogyha az útba hintázott a leiken, itthon a fiammal együtt lengtem. Hinta-karomból lassan ez a drága átsuhant az álom. szép világba. Még nevetett is a gömbölyű arca: vele alszik ián a kicsi alma. Kicsi alma Ferenca Lajos: Koczó Marton balladafa — Horváth Marcsa nem vagy tiszta. Rajtad a hűtlenség' piszka. Más csókolta piros szádat, Elárultad a babádat! — Jaj, de magas a Tiszagát. Kikövezték az oldalát. Megbotolhat lovad lába. Ne hajts, rózsám, ki a gátral — Jaj, de magas v. Tiszagát, Kikövezték az oldalát. Kis pejlovam félrelépett. Ne csókoljon senki téged JUHÁSZ OTTÓ Búsan szól a gerlemadár Koczó Márton ablakánál: Csúfság esett rajtad, Márton, Gállal hál Marcsád az ágyon. Koczó Márton bálba készül. Szeme véres, arca kékül. Kést csússzam a csizmaszárba Úgy indult a mulatságba. .Az asszonynép mért sikoltott?’ „Gál Jánosnak vére folyt ott. Koczó Márton haragjába’ Kést szalajtolt oldalába.” .Merről hangzik a mennydörgés?' „Nem mennydörgés. Kocsizörgés. Koczó Márton fut bajával, Elszeretett mátkájával.” EGRI LAJOS
