Szolnok Megyei Néplap, 1955. december (7. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-08 / 288. szám

Ű IS HELÉPETT bLHÉSÉÉLÉ» á partos irodalmi fitty sédért Antikor elindult otthonról, még détiilt volt az idő. Az őszi napsu­gár lágyan széria szét aranyló t»tí- íát a tanyák között. Messze az ég alján vöröslőit vékony csíkban ké­vés felhő, és? ott, ahol a Mátra nyúl a látóhatár szélébe, látszott csak sőtsteb&nefc az ég. Eíó lesz! — gondolta. — A dere kam is érzi, meg a rádió is mondta. A tanyából keskeny kocsiút ve­zetett a dűlőre, melyen elgondol­kodva ballagott a falu falé. Szere­tett egyedül menni. Sokszor meg­járta ezt az utat, de mindig talált láfchH’alőt. — Ez á faagy Miska nem jól gaz­dálkodik még mindig, — gondol! a, rriákor az öreg Miska bácsi földje mellett elhaladt és látta a silány, apfócsövíí, Sűrűn Hitetett csupa- gas kukoricát. — Pedig zsirds, fe­kete földje van á javából. Ilyen ap­ró kukorica az egész határban sínes még egy, mint az övé. Igaz, világéietöbm se szeretett dolgozni. A csopott földjénél megállt. Ta­vaszai látta, amikor ültették. Négy­zeteken. Tudta, hogy nem lősz rossz, csakhogy ő így nem csinál­hatja, mert keskeny földje ván. Ölt úgy foroghatna az ekeka pávai, hogy beleszédülhetne,»} Széles földi-e váló ez csak. Elkésett. Már letörték, nem lát­hatta meg a csöveket. A szárat is lehordták róla. Csalódottan ment tovább. — Tavaly még nagyon rosszul álltak, de az idén biztosan Ifcivaka- róanak... Béres Béla is tekintélyes gazda létére nem átallott közéjük állni. Nem messze az út mellett volt a csoport tenyájá. Az eresz alatt nagy sárga fogakkal vigyoroglak a mag­nak hagyott koszorúk. Szabó Jóska brigádvezető is itt lakott. — Ez abbői Mieiij), Szép!.; *, Igaz, ez a java!. Megcsodálta a höSszücsövű kuko­ricát, és gondolatban összemérte a sajátjával. Bizony, a legjobb aka­rat mellék se lehetett különbnek mondani az övét. Beért a faluba. A tanácsnál gyor­san végzett, de a boltban már so­kan voltaik, várni kellett. Elnézte, mennyi mtfldént Vásárolnak az em­berek ... Kovács Torka, kinek va­laha legénykorában udvarolt, most olyan rühánakvalót nézegetett, ma­gának, hogy talán még leánykorá- ban se járt olyanban. Úgy látszik fiatalodni akar! Mikor kilépett az utcára, érésén esni kezdett az eső, ráadásul söté­tedett is. Meg kellett szaporázni a lépteit, ha nem akar nagyon elázni, hiszen egy jó félórába telik mikorra hazaér. Elhagyta a falut. Az eső még erősebben és hidegebben kopogott a nedves kabáton. A csoport tanyá­jánál olyan sötétség állít útját, hegy nem bírt tovább menni. Meg­állt. Gondolkodott. A tanyából vi­lágosság szűrődött ki. —■ Nem, nem megy bet... Még az-t hiszik, hegy közéjük akar állni. Tovább indult. De két lépést Bt> ment, amikor érezte, hogy csúszik a talaj a lába alatt, és nem tud megállni. Nem vette észre, az újon­nan ásott árkot az út mentén, és az alján kötött ki. Az eső még zuhogott rendületle­nül, s annyi fény se volt elől, mint egy gombostűfej. A másfélméteres árok széle még sima volt, nem tu­dott semmibe sem kapaszkodni. Te­hetetlenül járkált le s fel a hosszú árokban, de nem talált kiutat. Ekkor beszélgetés hallatszott a tanya felől, s egy villanylámpa fé­nye belehasított a sötétségije. — Mit csináljon?... Kiabáljon?... Majd a végén kinevetik? .., Vi­szont reggelig nem mászkálhat eb­ben a rohadt árakban, (hogy sza­kadna meg, aki ásatta!)... — El­szánta magát. — Lesz, ami lesz. — Halló. — (Mit mondjon?) Em­berek!... Emberek! Gyorsan jöttek. Többen is. Aztán egyszercsak bent volt. — Már azt hittem ottveszek az árokban — mondta, miközben nyomkodta kabátjából, nadrágjából ki a vizet. Ezalatt óvatosán körül­nézett, kívánc&i volt kikkel került össze. — Megálljon! — mondta Szabó Jóska, áld még legényemben völt és együtt lakott az anyjával. — Mindjárt hoz édesanyám ruhát, az­tán majd átöltözik!«s * Olyan beteg­séget kaphat, ha így marad, hogy nem lábal ki belőle sohase! Hiába szabadkozott, kéttytteleü volt átöltözni. Idejében, mert már fázni kezdett. Itt volt Horváth Jóska, akivel együtt legénykedett, és már másod­szor jött vissza a Csoportba .. . Sós Ííároly, aki nem is olyan régen theg cseíédéskedeit az egyik kuláiknál... Ds itt volt Béres Béla isi... Láifij ho|y megérti magát ezekkel ez eth- bérékkel? Mikor a sertéahízlálátrói kezd­tek beszélni, önkéntelenül ő is belekapcsolódott. Ehhez értett. Olyan disznót hizlal mindén évben, hogy csodájára járnak a szomszé­dok! .;. Műidig irigykedve nézte a szövetkezet disznóit. Hallotta, hogy nem tüdhak vele az ötről a hatra menni Majd hogy rá nem fizetnek. Bézzeg, hö az ő kezében lenne, netticsak zsír folyna bte.ölük, ha­nem pértz isi — AZt Hiszitek, hogy Gulyás Ba­lázs ért hozzá? — mondta. — Hi­szen tudjátok magatok is, disznót se igen látott, nemhogy még vagy százat meghizlal jóit! j;: Jobban kell ahhoz értertl, mint gondoljá­tok! Ha ügyesen és okosan csinál­nátok, attnyí pénzetek lenne, nogy nem tudnátok hová tenhi!... Meg­eteti a sok kukoricát, hízni meg nem híznak!.,: Észbe kapott. Elhallgatott. — Hogy majd ö oktassa ki ete­ket? — gondolta. — Még mit nem! Amit főzitek, egyék IS meg!.,, Hát maga hogy csinálná? — kérdezte Béres, s a bajusza alatt elmosolyodott. — Hallottuk, Hegy szép disznót szokott hizlalni. — Gyertek, oszt nézzétek meg! — mondta büszkén, mert örült, ha dicsértéit. — Egyet könnyű, de százat!.:, — szólt Szabó. — Nehezen hiszem, hogy köhrtyen boldogulna arthyí disznóval! Miiid annyian érezték, hogy nem akár alulmaradni az üreg. — Ha vári miből és tüdőm, iibgy nálatok az idéii bőven van kuko­rica, akkor százat is könnyű! Se tudnám bizonyítani! — Hogyan? — kérdezték szinte egyszerre. — Ügy, hogy mteghííüálóiti nektek! Örömmel néztek össze mindnyá­ján, Mégis fain ember ez, bélép a csn póriba. — Belépsz a csövétkezétbé? — kérdezte Horváth. Az alábbiakat Szűcs Sándor Var­ga Lőrinc 87 éves vöií juhász el­mondása alapján jegyezte le Kar­cagon. AJdr kévés olyan öregember él, akt még emlékszik Gyökeres András juhászra. Rettenetes nagy ember volt, olyan nagy Volt, hogy így kellett rá felnézni, ni. A vásár­ban próbálgatta a szúrt, venni akart, de nem talált magára valót. A legnagyobb Is csak térdig ért ne­ki. Ügy, hogy mérték után csinál­tatott. Emiatt (kilolgatták osztán róla: A karcagi nagy hátáron, Megy egy juhász nagy szamáron. Fekete csődőr szamára A «agy juhászt alig bírja. Viszi a juhászt a csacsi. Bbcskora az Utat éri. Sáron ha feläkäd a lába. Akkor ieljebb-feljebb " rálttjá. De tlem heccelödött fél, dalolhat­lak felőle, nem bánta. Mert annyira szelíd természete volt, hogy párat­lan. Hanem a tolvajra, arra hara­gudott, akiről kiderült, hogy lopós- természetü, vagy valami tett rábi­zonyosodott, az olyan ember job­ban telte, ha kitért az útjából. Jobb, ha az ilyen hozzá se szólt, mert ak­kor már belekötött. Csünyán meg­vágta szóval. Ha meg visszafeleselt, leütötte. Rettenetes erejű ember volt. Jegyszer az öreg Simon Bálint lurkevei juhászbojtárja a hortobágyi vásárról jövet szép ti­zenkét juhot hajtott haza maga előtt. Kérdi tőle az öreg: „Osztán könnet, merről, le /itt?” Az meg bevallotta, hógy „a karcagi földről, erről ni, a Kecskenböl, Óit állta Irta . Kuttfáih Sári dot — Azt éppen nem... hanem hát eljövök és meghizlalbm nektek. Csalódottan nézlek egymásra. Még csak az kellene, hogy egyéni hizlaljon nekik. Azt már nem! így ttem lehet! ö iá meglepődött mikor ki­mondta. De mindegy, most már nem szívja vissza. Megmutatja ne­kik, hogyan kell disznót hizlalni!... Mái maga élőtt látta á száz feö'.-ér hízót, árhiAt ciodájara jár a falu népe. . Érezte az elnök kézszorí- táfeát.-- Csak abban az efcétbén hizlal­hat sióit Béréé lassan ha be­lép közénk a csoportba. Nem, azt mégse teheti. Mit szól­nának a szomszédok, fökoiiok .. . Aztán újra eszébe jutott a száz disznó, amint, kövéren guruinak ki az ölből mlndénikl steffieláttáfa és ámulatára. — Csak úgy lehet? — kérdezte lehangoltam — Csak. Most, életében először lehetné azt, amiről oly régen álmodott!... Hiszen mindig az volt a Vágya, hogy úgy iStenieazában kedvére dolgozhasson. A disznót meg vitág- életében Szerette. Öregségére jöhrie meg a boldogsága. — Máskép nem lehet? —■ Nem. Mit szól az asszony, ha megtud­ja? ... VisszaZavafhá!... Több mint a félte főid az ő öröksége, majd adna neki csoportot, meg hí­zót! ;,. Végtére is nem ő lenne az felső .: i Béres Béla is köztük van, pedig nálánál Is tekintélyesebb gazda volt. — Te megbántad-é, Béla? — kér­dezte, és erősen figyelte. — Mit? — Hát, hogy beléptél a csoport­ba! Béres szélesen elmosolyodott. Áréért végigömlötl a derű. — Nem én! — felelte, és most már mindannyian móaölyogták. — Akkor hát... én is bélépete ... Kötelék állók! Feleméi te kezét, és a kérges te­nyerek most egymásba simultak. Erezték szinte, hogy eréjuk meg­nőtt, érősebbek lettek. Az eső is elállt, odakint és ä Csillagok vidáman sziporkáztak az égen. Eloszlott a sötétség, csak a kutyák ugattak néhány tanyában, utamat ez a nyáj, se bojtár, se számadó véle, csak egy nagy fék-te csődöt szamár lődörgőit közte.’* Mi­helyt meghallotta a vén Simon, hogy egy fekete csődör számár tiölt á nyáj közt, még a pipát is majd kiejtette a szájából, úgy elhűlt, „Na te világ szerencsétlenje — azt mondja — embétnyi emberré nőt­tél, mégse tudod) hogy olyan fekete csődör számára kinek Vttttl? Háj, te veszendő lélék, hiszen ez a tizenkét szép juh a Gyökeres Andrásé!" Olyanná vált a név hallatára d fáty- t'yú, mint éppen a dérütötte tök- Virág. Azt mondja egy kis idő múlva, mért hirtetenében egy kis ideig még szólni se tudott: „Ügyes, járatos ember kend, Bálint bátyám, lopássá vissza ezekét az átkozott ju­hokat!’’ Akkor éjszaka összeszedte a cepecupáját, osztán úgy elment, színét se látták többé. Átment Ti­szán, Dunán, Valahol Somogybán telepedett le. Nem csoda, ha megijedt. Beszél­ték, hogy valami nádudvari juhász- szál, meg két bojtárjával is csú­nyán elbánt. Birkalopáson kapta ókét, osztán úgy áthajigútta Őke* az angyalházi puszta egyik kútgém- jén, hogy mind a háromnak kitört a nyaika. Csiga Jankó juhászt is ki­oltotta. Azt kérdi tőle, amikor a birkáit megtalálta nála: .,Megfojt- salak-e. vagy agyonüsselek? Vó- lüszthatsz, te hitványt" Jankó any- nyit nyögött csak: „A nyakamat eressze el kend.’’ Így aztán nem megfojtotta, hanem agyonütötte. Volt osztán az öreg bezárva is de­kát . kiszabadult! jjf ‘aljában úgy szokott az lenni ezelőtt, amikor még az a régi verékédős világ járta, hogy aki adott, az kapóit Is. Né, Gyökeres Andrást nem mérté maütni senkt, A Magyar írók Szövetsége M, 28-i taggyűlésének cgyhang A Magyar írók Szövetsége MDí* szervezeteitek 1955 tibVeniber S8-i taggyűlése ínégMllgátta és megtár­gyalta a HÖZportti Vezetőség 1955, november 9—155-i ülésének határo­zatát „A politikai és gazdasági helyréiről és a párt felaáatat“-ró’. A taggyűlés őszinte örömiitel üd­vözli a határozatot, mely nyíttön és mélyrehatóan elemzi liáráiik gazdásági <&b politikai helyzetét és féléiéire a ntínüttsl határozat «táti elért eredményeket, kijs'öíi a »so-* cialíüíiús elütésének setcfcköveíke- ző te1 adatait Meggy őré erővé! bi­zonyltja, hegy hazánkban a szó- éiklizntus építésének az at egyé* dűlt helyes Üíjü, melyet a párt Kiiípcíitl Vezetőségének 1955, rttftt- fclUsi határozata megjelölt. A Közoanti Vezetőség határo­zat®. mfftS-mbVa M Í95öhís nép­gazdasági terv irányelveit, egész béliünk élőit ismételten vllágö'fi teszi a siőciü'iítnus építésének perspektíváját és sok olyan politi­kai és gazdásági kérdésre ad nyílt és világos váigszt, melyekről ed­dig nem egy esetben helyiéiért né­zetek terjedték el kommunista irftk kikében is, A Központi Vezetőség határozata átfogó elemzésével, nyíltságával és őszinteségével négy csapást mér minden ellenséges rémhírterjesz­tésre, a kishitűségre, a csüggedés- re, a nehézségek cltútzöira, s nHrtflnyá.iUrtkat erővei tolt el és alkata munkára serként, Megállapítja a taggyűlés, hogy irodalmunk a nép és á párt szclgá*- iatábáft az Utóbbi időkben jetertids sikereket is ért el. A kommunista írók taggyűlése átérzi annak a bí- lálat’ták á súlyát, melyet a Köz­ponti Vezetőség határozata az itieo- lögiái munkával s ezen beiül az hód atom mai kftpésöíátbktt is tartal­ma*. Világosan áü előttünk, hogy sem pártszervezetünk, de frószövét- ségi szerveink, lapjaink, szerkesztő- sfgbihk sem harcoltak eléggé a márciusi Határozatban föltárt kis­polgári, jobboldali nézetek ellen, Pártszervezetünknek s az Irőszö- vetségnek biztosítani kell, hogy íróink között megszüntessünk műi­dén ingadozást és élv! vitákban !e- klizdjük a jobboldali nézeteket, hogy a határozat alapján állva, vh lágáeah lássuk a szocializmus épí­softo. Egy esetről mégis tudok, te­ttei meg/iazuttolom magam, dekát ez nem olyan verekedés volt, ami ide számít. De elmondom, mert ilyen se történt mással. Mihály napi vásárkor a Morgó­ban Iszogattak, beszélgettek, Gyö­keres András neliányad magával. Köztük Volt Süveges Márton is. meg a legény fia. Beszélgettek, a fid meg illedelmesen hallgatta a számadókat. Egyszer azt mondja Süveges: „And­ris komám, fogadj már egy bojtárt, tegyen akire hagyd a tudományod. Ihat ni a fiam, szívesen hozzád sze- gödtetném.” „Hát, komáin, fájára nézve nem is tenne ellenvetésem. Csak hát nem félős-e, élég bátor-e vajon?" Erre felkapta a Sanyi fiú a fejét, tgy hívták. Azt mondja: „Nincsen olyan fötdönjdró, akitől én megijednék!" Gyökeres András nágyot kiáltott: „Tőlem se, te?" A fiú elmosolyodott, oszt a szeme kö­zé nézett a nagy embernek, azt mondta: „Még kendtől se, András bátyám!" Az meg felugrott a toká­ról és a kezébe kapta a fokost: „Meg mernél Ülni, te?" „Meg biz én, ha volna rá okom!" „Üss meg hát te, az apád mindenét, ha merszI" Piiff! Egy szempillantás, osztán már suhant is a Sanyi fo­kosa. osztán Gyökeres András hom­lokából kibuggyant a vér. Azt; kit­té mindenki, hogy Süveges Sanyi­nak lyukas garast se ér tovább az élete. Az apja szidta, átkozta, hogy miért cselekedte est, „Azért — azt mondja —, mért okom volt rá. And­rás bdiy&m kezdte, meg ő paran­csolta". „Gyere ide, Sanyi fiam — azt mondta Gyökeres — látóm, bá­tor ember vagy, ki lenne az én boj­tárom, na nem tél?” így történt, hogy Gyökeres András bojtárt fo­gadóit. DP szervesete 1955. november Iliig elfogadott határozata lésének ránkhárnló feladatait, s forradalmárok módján harcoljunk a nép cs a párt győzelméért. A ha­tározat egész párttagságunk eíött világossá tette, hogy az irodalmi étet nehézségeinek és tisztázatlan kérdéseinek megoldását és megvi­lágítását csak a párt politikájának alapján, s mindenkor csak párl- széíű módszerekkel s mindenek­előtt a nép és á párt egyetemié“ ge§ érdekeinek szstn előtt tartá­sával lőhet biítoáítánk Őszinték meg ke'l mendanunk, hogy é té&lh- teiben az utóbbi hetek és hónapok vitái hagy tánulságót jelentenék siámurikrá. Hűség a néphez. Hűség a párthoz, A nép. a párt előtt álló feladótok megértése és aZek vállalás A: éz je’enfi cgvszersmiüd. pártós ifói munkánk alapját is. t’gyáncsak kötelező feladatunk­nak érezzük, hogy a pártszervezett és írószövetségi munkában párt- Szcrflen harcoljunk a kü'turáRs életünkben is nein egyszer felbuk­kan*» szekták, baloldali nézetek és helytelen adminisztratív módszerek éltén. Ürömmé! üdvözli a taggyűlés a Központi Vezetőségnek azt a hatá­rozatát, hogy a köréi,jövőben, Írók bevonásával ki kell dolgozni a párt új irodalmi plaltformját. A Köz­ponti Vezetőség határozata alapján, a nép és a párt érdekéinek szol­gálatában meg kell teremtenünk a kommunista írók szilárd egységét Csak a kommunista íróknak a párt politikáján alapuló szilárd egysége teremtheti meg egész irodalmunk nemzeti egységéi, csak így lehet ez az Irodalmi nemzeti egység: harci front a reakció ellen. A taggyűlés kötelezi a pártvézé­tösfiget, felszólítja az írószövetség elPökségét, titkárságát és á szövet­ség vezetőségét, a folyóiratok szer­kesztőségéit és az írószövetség ki­adóját, hogy a Központi Vezetőség határozatának szellemében üjhtt erővel lássanak munkához, s fel­szólít minden magyar írót, hogy a Központi Vezetőség határozatában megjelölt célokért szíwel-lélekkél tehetsége minden erejévél küzdjön és dolgozzék! régi pásztorok bizony megvá­logatták, akit bojtárnak fél­fogadtak. Mert a jó bojtár jóbbkeze a számadónak, a rossz pediglen a iiátráinozdítója. A rossznál sokkal jobb a semmi. Ebből akáröm ki­hozni az öreg Süveges Mihály szám­adó történetét, ismerték ezelőtt azoik, akik pásztori népekkel vala­miképp össze Voltak ögyeledvé. Legfőképpen mint, ferkasvadász lett nevezetes. Eltanulhatta ennek a csínját-bínját, mert hiszen jtih&sz volt, azoknak volt á farkassal leg­több kereskedésük. Széles András mezőtúri juhász is kiváló juhász ember volt. Még mint síheder. az öreg Süvegeshez szeretett volna elszegődni bojtár­képpen. Kiment hozzá, osztán egyezkedett, mert nem vásár Völt az ilyesmi, hanem hát cserélgették a szót. Egyszer osztán egyet gon­dolt a vén Süveges, osztán azt mondta neki: „Hát, fiam, hallod-e, mindjárt vígabban menne ez az al­kudozás, ha pipára gyújthatnék, meg osztán engedékenyebb Is len­nék akkorV’ — „Hát akitor bi­zony gyűjtsék rá, báty am­ur am!" — „Igen ám, de egy kis hiba van, kedves fiam!,. Látod azt a kis földhányást a nádas szé­lében? Nem messze hozzá van a farltasverem, osztón amint arra já­rók az előbb, bele ejtettem a pipá­mat, EUódulhatnál érte, ha nem restéinél!" El is lódult érte a fiú. Ott is volt a rézkupakós pipa a ve­remben, de ott lapult vele együtt egy nagy kant farkas te. Az is, András legény te nagyot bámultak egymásra. De a következő szempil­lantásban András ráugrott a far­kasra, torkonragadia és belevágta a verem hegyes nyársába. A pipát, meg a karóba húzott farkast együtt Vitte András az öreg számadóhoz, így lett a bojtárfa. (Mit lett volna, ha nem lőtt volna elég bátorsága elbánni a farkassal?) Hói akkor szépén tovább ment volna. SZŰCS SÁNDOR: 1» * GYVJTOUTOJS A KUNSÁGBAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom