Szolnok Megyei Néplap, 1955. december (7. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-08 / 288. szám

4

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP

1955 december &

ÓAVATÁS

Hm Mdfcwez halinak IN. évíontalíiáTa

IR

Úgy tudtam elmúlt pénteken, hogy tisztelgő látogatásra megyünk a Magyar írók Szövetsége Debre- ení Csoportjához. Rohant velünk a Skoda. Ügy Püspökladány táján éppen nagy hallgatással telt az idő. Ekkor következett egy hirtelen fékezés s erre feleszméltem.

— Telefonált egy debreceni ismerősöm, hogy valami gyűlés is lesz ott ma este — említettem meg a mellettem ülő Egri Lajosnak. Vékony arcát éppencsak felém fordította, míg megjegyezte,

— Persze.;s az én könyvemet vitatja meg a plénum.

Erre úgy elresteltem magam, hogy csak hallgatással tudtam ismét betakarózni. Pont én nem tudok erről — négyőnk közül?!

Az autó már Kaba körül turkálta reflektorával a vaksötétet, de még akkor is azon ábrándoztam, miért serceg sáros úton az autó kereke. „Jól nézel ki — dorgáltam magamat. Szolnoki írót avatnak s fegyver nélkül jössz a csatatérre.”

Még a nyáron olvastam Egri Lajos könyvét, de az altkor volt. Most elemi kötelesség lett volna felkészülni, hiszen ha ezek az íróemberek hozzákezdenek a „szőrözéshez” — bocsánat a feltételezésért, de kevésszer voltam még írók között — keresztbe elnyelik a szerzőt és összes laikus védelmezőjét.

Mi lesz, ha olyan irányba halad a vita. hogy a „Ház a Bimbó utcában” kitűnő könyv, de Egrinek a Néplapban közölt legutóbbi verse határozottabb attitűdöt árult volna el trimeter jambikus sorokkal írva. Vagy szemérevetik neki, miért nem írta meg a racionalizált volt gazdatiszt vívódását, akinek erről szóló versét egy primitív megyei lap nem közli le.

Mi lesz veled, szegény Egri Lajos?! Most mutatod, hogy olyan nyugodt vagy, mintha saját lakodalmadra mennél. De látnák csak, mi játszódik le benned? Azt hiszed, nem tudom átérezni, mi az íróavatás? Már diákkoromban megálmodtam, mikor kanyarós voltam. írtam egy könyvet és csupa nagysza- kállú vén Jebuzeus előtt kellett megvédenem. En a porond közepén álltam, ők pedig teljesen körülzártak. Az egyik vénnek olyan szakái lebegett az orcáján, mint Bismarcknak s egy mércét tartott a kezében, amiről ez szikrázott: „Báró Kemény Zsigmond”. Hogy reszkettem, hogy reszkettem?! Én csak a Régerből olvastam az öreg könyveit. Mit csinálok, ha azt ítélik, hogy írjam át az ő stílusában?

Annyira benne voltam a pácban, hogy felébredtem; Azóta sem tudom, megfelelt-e a regényen^

Ezért mondom Lajos, ne tettesd magad. Inkább segítek neked a figyelmed elterelni. „Milyen érzés az, mikor első könyvének vitájára megy az ember?” — tolul számra a kérdés. No, hiszen, jól megnyugtatnálak. Nem faggató- zom hát. Ilyen az újságíró, mindig kíváncsi;

De az idő múlik s már Szobcsz- Iőn is túl vagyunk. Egri Lajos mélyeben süpped kabátja gallérjába, csak izgalomtól tüzelő szeme villog ki a fazon-villánáL Elkomolyodunk. Dencső elvtárs feje mozog előttünk, neki is szűk már a hely az ülésen.

—* Mióta írsz, Lajos — kérdi.

— Tizenkilenc éves korom óta. A felszabadulás után 1954-ben jelent meg először munkám;

— A fiad milyen idős?

— Most érettségizik^

Mi akar lenni?

«=- Nem tudom, mi ütött beléje? Irodalom-szakos leszj A középső lányom szintén;

Megint az újságíró beszél belőlem, ahelyett, hogy a lényegre térnék;

Megérkeztünk. Az elfogultságtól is, meg a lépcsőházi rövidzárlat miatti gyertyasortól is ünnepélyesen lépkedünk a bordó szőnyegeken. Első emelet jobbra. Nagyüvegajtós helyiségbe lépünk. Jobbra magas kandalló igyekszik felmelegedni, hogy utána a szobának is juttasson hevéből. Balra könyv- szekrény. Fotelok, székek.

Bordó melegítés fiatalember jön elénk. Álmodozószemű s könyvet tart a kezében. Ö van még itt. Ügy gondolom, valami kosárlabdázó diák a jókötésű fiú. Kint derül ki, hogy egyetemista és irodalomszakos;

Egy kis levegőzés után újból visszamegyünk. Hét óra elmúlt, lassan megtelik a társalgó;

Középen egy kopaszodó, fiosszű- kásarcú férfi. ízesen, debreceni étvággyal kél szájáról a szó s hamarosan kitűnik, hogy hasonló teli zamattal beszélnek mindannyian Olyan szép magyarsággal, mint Móricz Zsigmond vagy Veres Péter.

A hosszúkás fejű író kicsit fcal- mükös szemével egyet-egyet cs’p- pcnt a vendégeken. Megérzi, hogy

valami közvetlen témát kell középre adni, míg összemelegedünk. Mi volna kézenfekvőbb, mint a gyerek. Hogy azok milyen nagyosak, bár alig baggadozzák a betű értelmét. Meg hogy az övéi is..:

— Nem jó előre megtanítani írni- olvasni a gyereket, mert iskolába kerülve élbízza magát — kapja el az écát egy kövér férfi.

— Én is aggódom a kisiskolás gyerekemért — zeng komolyan, ba- zsajgás alá rejtett huncutsággal a tanárkülsejű író hangja. — Ott tart már, hogy még verekedéshez se veti le a kabátját;

Egyszeribe más szint nyernek az emberek. Nem tapogatóznak már a szavak sem. Elmosoiyintotta magát az a lányos-szelíd, zömök, finomarcú fiatalember is, aki ez- ideig szemöldökét szigorúan összehúzva töprengett maga elé. Szaja- szélét folyton úgy préselte össze, mint mikor az ember egy nagyon fontos gondolat közvetlen megfogalmazása előtt áll. Kiss Ferenc — tudtam meg később.

Jólmegtermett, erősen ritkulóhajú, energikus megjelenésű ember veti le a kabátját — viharos mozdulatokkal. Közben ide is, oda is fordul. Vehemens kedélyéből mindenkire jut egy kis elevenítő. Fábián Sándor — hallom a nevét s hogy 6 meg a közéDen ülő tanáros írót kérdezi: — Mikor kezdünk. Tamás bátyám? — valószínű, hogy az idősödő férfi Kiss Tamás, a költő. Az is.

Kreolos színű, vastagszemöldökű fiatalember lép be. Leül s komoly, mélázó szeme az Alföld tanulmányozásába merül. Ő Kovács Kálmán-, Egri Lajos könyvének lektora és a vita vezetője.

Mindiobban megtelik a szoba. A szerény, sűrű-nézésű Tóth András a kandalló mellett köt ki. Vele ételiemben világos arcú, tisztatekintetű parasztember. Elbeszélő és az egyik nádudvari termelőszövetkezetben dolgozik Nagy János. Mellette hosszú kezét térdén elfektetve, elöregömyedve figyel egy vizsgálódó szemű, szókimondó író, Da- nyi Gyula. Nemrégen még bányász volt. A többieket körülnézni nincs is idő, mert kezdődik a vita,

Kovács Kálmánégy beszél Egri Lajos könyvéről, mint aki a legmélyebbről jövő igazságot mondja... A „Ház a Bimbó utcában’’ tíz novella Egri 1954-ig terjedő munkásságáról: kettő a múltból, három a felszabadulás drámai pillanatát örökíti m|eg a többi pedig jelenünk problémáit ábrázolja.

Elsősorban szilárd világnézete segíti abban az írót, hogy a múlttal foglalkozó műveiben s a jelenről szólóikban is —- az élet új, fejlődő folyamatai szempontjából tudja kiválogatni és úgy' elrendezni élményeit, hogy ezek kibontakozó jelenünk távlatait hordozzák magukban ; ; ,

Az élet ábrázolásában elsősorban az ember érdekli Egrit. Irásművé- szetének ereje is alaktermető, jel- lemábrázoló képességében rejlik,..

...És amikor az elbeszélések egy-egy részlete felvillan az elemzés során, úgy elevenedik meg minden mű, mintha az imént olvasta volna az ember... A sck -sok téma, a jellemek sokfélesége s lélek- rajzuk ezer finom árnyalata. ,j Az

A Honvédelmi Minisztérium pályázatot hirdet olyan irodalmi művekre és zenei alkotásokra, amelyek a néphadsereg életével foglalkoznak, elősegítik a fiatalság honvédő szellemben való neveléséi.

A pályázat feltételei a következők:

1; A pályaművek tükrözzék néphadseregünk életét. Szóljanak a katonai szolgálat hű ellátása közben fejlődő katonákról. Mutassák be a néphadsereg katonáira jellemző főbb harci és erkölcsi tulajdonságok kialakulását (bátorság, hősiesség, becsületesség, elvtársiasság, hűség a katonai eskühöz, a csapat- zászlóhoz, stb.). A nép és a hadsereg széttéphetetlen kapcsolatát juttassák kifejezésre, a néphadsereg katonáinak harcos optimizmusát. Foglalkozzanak a pályaművek szabadságharcos múltúnk katonai hagyományaival;

2. Pályázni lehet bármilyen Irodalmi műfajú verssel, egyfelvoná- sos színdarabbal, vagy jelenettel, regényekből és elbeszélésekből dramatizált egyfelvonásos színdarabbal, vagy jelenettel (ezeken beTü! lehetnek a szovjet hadseregről, il- ’etve a népi demokráciák hadseregeiről szóló regények, elbeszélések dramatizált változatai is), katona- ialokkal és menetdalokkal:

3. N' ■ ■ ’ i mrgj-lent: vagy

emberekért élő part,titkár ,,A bátor ember” és az „Igazságtevés“ c. novella hőse, aki bátran, emberien ismeri el és teszi jóvá hibáit. (E riport írója hozzáteszi, hogy ugyanilyen pártos, emberi írást szeretett volna olvasol azokról a párttitká- rcfcról is, akiknek a vezetésével például országoshírű emberekké fejlődött egykori kubikosok, országoshírű termelőszövetkezeteket teremtettek.) Tehát nemcsak olyanokról, akik hibájukat teszik jóvá.

... Előttünk törli meg homlokát az „Egy pohár sör” „bikanyakú” munkása s mi is érezzük: Hű de meleg van!... A sarokba szorított Kala kulák indulatos, kegyetlen embertelensége tajtékzik a „Holdvilágos éjszaka történt“ c. elbeszélésben. Nem frázisos külső megnyilvánulásokban, hanem a kizsákmányoló embertípus igen hiteles lélektanának ábrázolásával.. s

... Hirtelen örvendezés moraja rezdül végig néhány hallgatón. — Itt van Ákos! — Az üvegajtón keresztül integetnek az előszobába a kabátját vevő Koczogh Ákosnak, az Alöld felelős szerkesztőjének. Ö pedig még visszamosolyog, okos, mindig „rajtacsípő” fekete szemével meg is mérte a jelenlevőket. A vitaindító ismertetés végére érkezett — Pestről s egy előadásról. Elsőiként ad tanácsokat Egri Lajos további fejlődéséhez.

— Jobban mozgasd, beszéltesd az alakjaidat. Akkor frissebb, pergőbb lesz az esemény, szemléletesebb annak kifejlődése a drámai pillanatokig. Élj jobban a cselekvő, fordulatos életben alakjaiddal. ... Emlékszel, mikor egyszer nálatok voltam? Kora reggel... te az írógéped mellett ültél. A feleséged rád szólt: „Nézz már ki egyszer az ablakon!” ,..A munkások járkáltak, nyüzsögtek az új építkezés helyén. Messze volt még a munkakezdés ideje, de nem tudtak már aludni...

Fábián Sándor szinte eljátssza amit mond: — Vaskosabb életet teremts... Legművészibb novelládnak, az „Emlék egy kórteremből” címűt tartom. Olyan hatással van az olvasóra, hogy az egészséges ember a melléhez kap — „Jajj, megfulladok!^

Kiss Tamás Egri mérnöki pontosságú és emberien hiteles lélek- rajzáról, mély líraiságáról beszél. Kiss Ferenc elemzi, milyen lényeges ábrázoló eszköz a külső jelenségek leírása.

Folyik a vita s bennem érlelődik a bölcs tapasztalat. Nem kerül itt sor a könyv „megvédésére”, mert jó könyvet egyszerűen nem lehet megvédeni.

Végül Egri Lajosé a szó, aki eddig szinte mozdulatlanul szívta sovány, törékeny alakjába a legnagyobb élményt: első könyvének első kritikáját. Voltaires vonásai át- érzéstől feszülnek, ahogy vallomást tesz írói kötelességéről. Ennek lényege: nem felülről, kívülről, „objektiven” írni az emberekről, hanem velük együtt a harcban, küszködésben részt követelve formálni az életet, az embert;

Ehhez a munkához büszkén, szeretettel kívánunk Egri Lajos elvtársunknak, a szolnoki írónak jó egészséget;

Tóth István,

nyilvánosan már előadott művekkel nem lehet pályázni;

4. A pályázaton mindenki részt- vehet;

5. A pályaműveket 1956. április

15-ig kell jeligésen beküldeni a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnökség Kulturális Alosztályára. (A szerző nevét, foglalkozását, vagy rendfokozatát és pontos címét külön jeligés borítékban mellékeljék.)

6. A Honvédelmi Minisztérium

a) a legjobb verseket: 1 drb ezer Ft-os I. díjjal, 2 drb 800 Ft-os II. díjjal, 3 drb 600 Ft-os III. díjjal;

b) a legjobb egyfelvonásos színdarabokat, dramatizált egyfelvoná- sosokat (vagy jeleneteket): 1 drb 2000—4000 Ft-ig terjedő I. díjjal, 2 drb 1500—3000 Ft-ig terjedő II. díjjal, 3 drb 1000—2000 Ft-ig terjedő III; díjjal;

c) a legjobb katonadalokat és menetdalokat: 1 drb 2500 Ft-os I. díjjal, 2 drb 1800 Ft-os II. díjjal, 3 drb 1000 Ft-os III. díjjal jutalmazza.A nem díjazott, de közreadásra alkalmas pályaműveket a Honvédelmi Minisztérium kiadja, b azokért a szokásos szerzői tiszteletdijakat fizeti;

A zenei műveltre kiírt díjak kétharmada a zeneszerzőt, egyharma- da pedig a szövegírót illeti. (MTT)

ovemiber 26-án volt 100 éve annak, hegy Ádám Mickiewicz, a lengyelek legnagyobb költője és forradalmára meghalt. Messze hazájától, népe szabadságáért folytatott állandó harca közben érte a halál.

1798 karácsony előtti napján született egy kis litván erődben. A lengyel történelem szomorú korszakát éli: három évvel azelőtt osztotta fel hazáját — rövid 25 év alatt harmadszor — a cári zsarnokság, a reakciós Ausztria s Porosz- ország. Kosciuszko, a nagy lengyel szabadságharcos szelence azonban tovább él a nemzetnruló nemességgel szemben a népben s vezetőiben, az irodalom nagyjailban.

A gyemnek lelkesedve nézi a cári zsarnokság ellen induló francia hadakat: hazájuk felszabadítását várják tőlük. Hőmérőéi képekben látjuk majd viszont ezt a reményteli várakozást az 1834-ben — párizsi emigrációjában írt, szélesen hömpölygő verses regényében, a „Pan Tadeus“-ban. A gyermek már ebben az időben gyűjti benyomásait, élettapasztalatait, hogy belőle majd gazdagon kdviruljon költészete s egész életét eldöntő lelkesedése a népek szabadságáért, egész életének harca a nemzetközi elnyomás ellen.

1/ ilnai egyetemi évei alatt szív- vei-lélekkel kapcsolódik bele az ifjúság szabadságért lelkesedő mozgalmaiba, „A tudomány és erény barátainak társaságá‘’-ban. A cári besúgók figyelik őket, Napoleon bukása után újra a reakció az úr Európában. De hiába akarja a Szentszövetság bilincseikbe merevíteni a nemzeteket, Metternich rábbilincseit a fiatal nemzeti erők már a 20-as években a pattanásig feszítik, a feudalizmus eresztékei recsegnek-ropognak. Egymásután

lángolnak fel Európában a szabad- s-gmozga’mak Spanyolországban. Olasz- és Görögországban. Ezekben az időkben érik költővé Mickdeicz.

Az irodalom óramutatója pontosan együtthalad a nagy történelmi eseményekkel, sőt a feudalizmus béklyóiban haldokló történelmet még továbblendíti a haladás útján. A felvilágosodás eszméiből fakadó romantika diadalmasan bontakozik ki a nemzeti irodalmakban, s Byron, a nagy angol romantikus költő Görögországba siet, hogy saját pénzén szervezett szabadságharcosok között a népek szabadságáért folytatott harcban lelje halálát.

Mickiewicz az ifjúsághoz írt ódáiban így lelkesíti az ifjúságot: m ... Habár iszapos, meredek az út, s erő s gyöngeség védi a kaput, erőnek válaszoljon az erő...“ „Balladák és románcok” c. kötetével 1822-ben lerázza a klasz- szicizmus béklyóit, s megalapítja a lengyel romantikát *—i népe Vörös- miartyjává válna.- Az orosz kormány letartóztatja őt, s az ekkor már híres költőt

nemzetétől elszakítva, Odesszába kényszeríti tanárnak.

A költő bejárta a Krim-félszigetet, s gyönyörű költemények fakadnak belőle: „Krimi szonettek.“

Moszkvába kerül, s megismerkedik a dekabristákkal, a forradalmár Riljejevnek, Besztuzsevnek s Fuskinnak jóbarátja. A bukás után szép költeményben siratja el orosz barátait, s megvetéssel fordul el a zsarnokoktól s hízelgőiktől.

emsekára megint új lendülettel mozdulnak meg a népi tömegek: 1830-ban Párizsban üti fel fejét a forradalom, s nem sokkal utána léikéi elnyomói ellen a lengyel nép, s a felke'ők Mickiewicz „Kcnrad Wallsmiród‘’-jának bosszút lihegő szavaival rohannak elnyomóikra. A felkelés leverése s a borzalmas cári megtorlás után a költő emigrációba kényszerül Párizsba, majd Lausanneba. Emigrációjában írja 1834-ben világhírű regényét a „Pan TadeusM, az 1810-es évek Lengyelországáról, hatalmas arányú képekben jelenítve meg az akkori lengyel életet

1848-ban újabb forradalmi láng fut végig Európa testén, s ő Olaszországba siet, hogy lengyel légiót szervezzen a nemzetek egész sorát elnyomásban tartó Ausztria ellen; 1849 elején újra Párizsban van, a „La Tribüne des Peuples” szerkesztője. Lapjában nemzetközi szemlét nyit, s felhívásában lelkesen üdvözli s kitartásra buzdítja a magyar szabadságharcosokat. Cikkeiben így ír: ,,.:.az igazi nép az, amely a földet szántja, vasat kovácsolja, vásznat, selymet szövi.:.“ — s ezzel nemcsak az elnyomott nemzetek szabadságharca mellé áll, hanem az elnyomott nép mellé is.

Műveiben hangot kap a nép, s így válik Mickiewicz a lengyel irodalmi népiesség megalapítójává, népének nemcsak Vörösmarityja, hamm egyben Fetőfije és Arany Jánosa ÍS;

A krimi háború ismét fel lelkesíti őt. Újra felszabadító légiót szervez, most Konstantinápolyban, hogy népe felszabadításéért harcoljon. A török oldalán. Eközben éri a halál 1855 nov. 28-án. Egy héttel előtte halt meg a mi Vörösmartynk. Két nagy halottja van az irodalomnak és történelemnek ebben az évben, írja egyik magyar lapunk: Vörösmarty és Mickiewicz.

Élete és munkássága ízig-vérig forradalmi költőről és politikusról tesz tanúságot, aid nemcsak saját népéért tudott harcolni, hanem a nemzetközi szabadságért is. Temetésén végeláthatatlan sorokban sorakoztak fel a különböző népek tömegei. A század végén viszi haza a lengyel nép a Montmqrencyban eltemetett költőt, hogy végre hazai földiben nyugodjék a nagy száműzött, népe legnagyobb költője és szabadságharcosa.

Mikő Ödön,

a Verseghy Ferenc gimn. favosa.

Pályásait felhívás hatottat témájú irodalmi és zenemüveit alkotására

Áriam Miekieielas :

Orosz barátaimhoz

Gondoltok-e rám? Ó, hányszor hasit belém barátaim rabsága, s vérvirágos útja s hajszolt álmaimból vadul izzik felém szenvedő szemük és telkemet lánfra gyújtja.

Hol vannak már most? Roljéjevnek, a hű barátnőit kemény derekát megtörte a cári gőg, dermedt nyakán kötél: így pusztulnak a bátraik, de népünk, ne feledd: mind prófétáid ők!

És hol van Besztuzsev, a költő és a hős?

Talicskát tol nyirkos, vak tárnái fenekén és hány orosz és lengyel, idegen, s ismerős nyög lenn, hová sosem hatol le égi fény!

De még e nyomorultaknál is nyomorultabb, ki a cár kegyéért testét, lelkét eladta!

rangért és rendjelért térdel az elvakult had s a zsarnok küszöbén vár a zsíros falatra.

Zsebük dagad s a büszke kényurat dicsérik s a népre új. súj gyötrelmet zúdítanak, de a rab átka nem jut el a cár füléig: ő a hízelgő himnusz hangját hallja csak. , Hozzátok küldöm a szabadság dalait.

Hol földet és szívet rabszolgaság sanyargat: fenn Északon, hol mindent hó és jég borít, hirdessék a dalok a tavaszt, mint a darvak.

Ismeritek még hangom? Mikor száműzött voltam a rabtartót kígyóként hitegettem, de nincs különbség már a szó, s gondolat között: nincs bennem színlelés, s ti bíztok hívetekben. Kiöntöm hát szívem, mely méreggel tele, ó, árva nép, a méreg nem rád sistereg: az átkok, panaszok és könnyek tengere elmarja egyszer a konok bilincseket.

S én hiszem, hogy amíg lerágja sűrű mérgem a láncot rólatok: nem támadtok reám, mint kutya, mely arra mordul, ki szelíden hozzálép, hogy megoldd a szíjat a nyakán.

K é p es Géza for d ; á > n