Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-15 / 268. szám
1955 nóMfelWftér 15. SZOLNÖKMÉGYEI NÉPLAP 3 A munkaszervezés néhány tapasztalata a Szolnoki Cukorgyárban A hét végén néhány szolnoki üzem pántlikára, főmérnöke, élenjáró fizikai és műszaiki dolgozója látogatott el a Szolnoki Cukorgyárba, hogy tanulmányozza a vállalat munkaiszervezését, s elmondja tapasztalatait a gyár vezetőinek és munkásainak. A tapasztalatcsere igen hasznosnak bizonyult. A Szolnoki Cukorgyár az élenjáró vállalatok közé tartozik. Tervét rendszeresen túlteljesíti, gazdasági eredményei is jelentősek. EmeLlett a régi üzecn igen tapasztalt műszaki és munkásgárdával rendelkezik, akiktől lehet tanulni. A terrr.elöberendezések méretéi, a gyártási folyamatok összehangolása, a kisegítő üzemek megszervezése s egy sor probléma-megoldás igen -alkalmas itt a megfigyelésre. Szolnok adja a legtöbb cukrot az országnak. A tekintélyesszámú állandó és ideiglenes munkásgárdáján kívül több, mint ötvenezer termelővel áll gazdasági kapcsolatban a vállalat, hat megyében több. mint 2-9,000 hold répatérmés félett gyakorol felügyeletet s megszervezi ezek nyilvántartását, szállítását. Hatalmas feladatok ezek s megoldani, rendszert teremteni a munkában csak élenjáró szervezési módszerekkel, szorgalmas, lelkiismeretes emberekkel lehet. •> Az első, ami feltűnő itt: a tisztaság és rend. A szeletvágótól kezdve a kockaprésekig sehol sem látni elejtett hulladékot, még egy papírdarabkát sem. A tu rbina házban csak olyan tisztaság van, mint a földszintén a szivattyúk környékén, ahol hiába keresné valaki a kövezeten vagy a falakon a gépházakra jellemző olajfoltokat, széthagyott szerszámokat. Kar László elvtárs. a vállalat igazgatója elmondotta, hogy a rendszeretetre való nevelés fontos előfeltétele a zavartalan termelésnek. A kampány megindulásakor a Besensaki műszak kezdeményezte a tisztasági versenyt s azóta minden munkahelyen — különösen az állandó munkások éberen őrködnek azon, hogy ne marasztalják el csoportjukat egyesek hanyagsága miatt. . Példamutató a dolgozók egészségéről való gondoskodás is. A csapkodó gépszíjak, fogaskerekek, forró vezetékek és gőz birodalmában egyetlen helyet se látni, ahol a dolgozók balesetveszélynek lennének kitéve. Mindenhol rácsok, dróthálók védik a forgó kerekeket. Egyedül a répa felhordó védőhálója rongálódott s egy bizonyos szögben répák hullanak ki. Tóth elvtárs, az üzemi bizottság elnöke elmondotta, hogy minden állomáson olyan dolgozókat képéztek ki a balesetvédelemre, afcik ismerik a munkahely sajátosságait s az ő javaslatuk alapján szerelték be a legnagyobb biztonságot nyújtó vé- dóbe rendezéseket. Mindén üzem küldötte azt figyelte meg legjobban. amit saját munkájában tud majd hasznosítani. így a papírgyáriak a bepárlóberendezéseket tanulmányozták alaposabban, — a későbbiek folyamán ugyanis a lúgok be- párlásánál alkalmaznak majd hasonló berendezéseket a Papírgyárban. A Cukorgyár többévtizedes tapasztalata valószínű nagy segítségei ad majd ehhez. A szakszervezeti funkcionáriusok, igazgatók a versenynyilvánossággal és a munkaügyi kérdésekkel foglalkoztak. A folyamatos üzemeknél komoly problémát ad a szabadnapok kiadása, különösen úgy, hogy a munka- törvénykönyv rendelkezéseinek megfelelően havonta egy szabadnap vasárnapra essen. A Cukorgyárban sem tudták eddig mégvalósítani ezt. Most úgy oldják meg, — hogy a hét második felében nyújtott műszakban dolgoznak — kampányüzemeknél módot ad erre a munkatörvény — s a szabadnapot megkapják a dolgozók. Ugyanakkor az eddig kifizetett túlórák kiesése miatt sem károsodnak lényegesen. A látogatók az eredmények, a jó módszerek mellett maguk is tettek javaslatot, elsősorban a még meglévő hibák kiküszöbölésére. A Cukorgyárban- nem eléggé elterjedtek a szemléltető agitáció módszerei. Bál* vannak versenytáblák, üzemrészenként kellene népszerűsíteni a jó eredményt elérőket. Más űzőmben is megszívlelendő módszer, hogy minden állomáson ki vannak függesztve a sztahanovista szint elnyerésének feltételei, úgyszintén a technológiai utasítások is. Itt azonban hiba még az, hogy csak az illető állomás feladatai vannak megszabva s gyakran félmondatokkal kezdődnek ezek a gépelt lapok, — melyek valószínű egy többoldalas füzet részei. A Cukorgyár jellegénél fogva (szakaszos működésű) egyes munkahelyeken állásidők vannak két munkafolyamat között. Ennek ellenére az áltölános tapasztalat az volt, hogy sok az ácsorgó ember különösen a ,.cukor oldalon1’. A kockaprések közül egy dolgozott. A többihez beosztott dolgozóknak nem volt mit csinálniok. A kristálycukor csillézésénél is többen várakoztak. Javasolták a munkaügyi Osztálynak, hogy nézzé át a munkabeosztásokat. Célszerű lenne megszervezni — legalább jövőre — egyés munkafolyamatoknál, mint a szitá- lásnál a kétgépes rendszert. Komoly lehetőségek vannak még a belső szállítás tökéletesítésére. így pl. a cukor raktárba való csillézé- se helyett szállítószalagokkal teljesén gépesíteni lehet ezt a munkaigényes s elég nehéz folyamatot. Több értékes javaslat hangzott még el, ami azt bizonyítja, hogy a vendéglátó üzemnek is — a vendégeknek is hasznos volt a találkozás. A Városi Párt-végrehajtó Bizottságának küldötte. Telek elvtárs javasolta. hogy más üzemekben is rendszeresítsék a tapasztalatok átadását. Ez fontos feltétele a technikai színvonal emelésének, az éves terv- feladatok maradéktalan teljesítésének. A megcsúfolt panaszkönyv A panaszkönyv, amelyről szó van, a jászladányi földművesszövetkezet éttermében található. Hivatásának egyik részét tökéletesen betöltötte: tele van írva panaszszót. Ez nem is csodálatos, hiszen ottjártunk alkalmával is a következőket tapasztaltuk. 1. A kiszolgálás lassú. 2. A 8 forintos menü déli fél I- kor, a 10 forintos 1 órakor már kifogyott. 3. Az éttermen nem látszik semmi olyan törekvés, hogy azt meghitté, barátságossá tegyék. És most térjünk vissza a panaszkönyvre, amely — mint mondottuk — tele van írva. A benne lévő bírálatokat a földművesszövetkezet vezetősége egyáltalában nem vette figyelembe, azok jogosságáról, elintézési módjáról semmi bejegyzés nincsen. Illetve egy azért van. Az egyik panasz mellé olvashatatlan aláírással odaírták: „A panaszttevő, mielőtt panaszt tenne, tanuljon meg írni és olvasni". De ez még nem mindén. A pa- naszkönyvben lehetett égy pár igen kellemetlen bejegyzés, ami különösen bánthatta a földművésszövetke- set vezetőinek az önérzetét. (Ilyen volt a Minisztertanács egyik instruktorának a bejegyzése.) Mít lehet csinálni ilyen lelkinyugalmat zavaró beírásokkal? Ugyanazt, amit á rossz kisdiák tesz á füzetével, ha a tanitónéni egyest ír bele: kitépi az árulkodó irkalapot. A jászladányi földművesszövetkezet vezetői is követték a rossz lurkók példáját: 26—33-ig kiszakították a panaszkönyv lapjait. Mindez megtörténhetett a következők ellenére: 1. A törvény szigorúan előírja a panaszkönyv tiszteletben tartását, ezzel ösztönzi a hibák feltárását, védi a dolgozók bírálati szabadsá. gát. 2. Ottlétünk alkalmával is négy dolgozó volt jelen a SZÖVOSZ-tól és a MESZÖV-től, eszükbe sem jutott a panaszkönyvet megnézni. Ez további következtetésekre ad lehetőséget: a felsőbb szövetkezeti szer- bek hónapok óta nem ellenőrizték a panaszkönyvet, mert akkor észre kellett volna venn/ök annak megcsúfolását. Csak nem általános „gyakorlat” ez? Nekünk az a véleményünk, hogy keményen kell eljárni azokkal szemben, akik a dolgozók bírálatából csúfot űznék és a bírálatra fittyel hánynak. A nagy orosz fízíológus, M Szecsenov halálának 50. évfordulójára 1905 november 15-én Moszkvában hunyt el Ivan Mihajlovics Szecsenov, az orosz fiziológia megalapítója. I. M. Szecsenov élele és alkotó munkássága eliválaszbhatat- íanul összefügg az oroszországi kultúra történetének fényes lapjaival. Szecsenov egyike volt az első orosz tudósoknak, akik nagy felfedezésekkel és széleskörű tudományos munkásságukkal az orosz fiziológiát a XIX. század természet- tudományának első sorába emelték. Már 1860-ben felálltíotta a világ anyagi egységéről, a szerves és szervetlen természetben ható erők egységéről, a szervezet és létfeltételei egységéről, valamint annak lehetőségéről szóló tételt, hegy objektív természettudományos — köztük fiziológiai — módszerekkel feltárható a tudat nagy titka. Szecsenov „Agyvelőreflexek’1 c. művével — amely I. F. Pavlov szemléletes kifejezése szerint az orosz elme zseniális nekilendülését jelentetté, betetőzte filozófiai világnézetét és nevét kedvessé tette minden haladó érzelmű orosz előtt, de egyszersmind a reakciós körök tiltakozását idézte elő. Szecsenov e könyve több mint egy éven át tilalom alatt állt. Alapját azok a tények alkották, amelyeket. Szecsenov mint az idegrendszer fiziológiájának újítója gyűjtött össze. A tudomány történetében elsőízben történt kísérlet arra, hogy tisztázzák az agyvelő legbonyolultabb jelenségeinek lényegét — a reflexekről, mint az idegtevékenység élem! megnyilvánulásai formáiról szóló tanítás alapján. Egész sor felfedezés fűződik nevéhez a központi idegrendszer fiziológiájában. Felfedte és részletesen leírta az idegrendszer alkotó elemeinek azt a nevezetes sajátosságait, hogy összegezik az egyes gyenge ingereket. Ennek nagy jelentősége volt az idegrendiszer fiziológiájában. Ugyancsak Szecsenov fedezte fel az izmok érzékelő elemeinek szerepét, s jóval Sherrington angol lizioló- gus előtt mutatott rá ezek jelentőségére a szervek mozgásának kór- dinálásában. Szecsenov fedte fél a központi idegrendszerben észlelhető ritmikus jelenségeket, amelyek kutatása a fiziológia új irányzatává fejlődött. Ebből lett a nagy tudományos és gyakorlati jelentőségű úgynevezett elektroencefaiográfia. Az orosz fiziológia megalapítója a repülés viszonyai között is vizsgálta az ember fiziológiáját, s ezzel a ,,repülési orvostudománynak“ úgyszintén ő lett az atyja. Kutatásai, amelyeket arra vonatkozóan végzett, hogyan hat az alacsony légköri nyomás a szervezet életére, felvetették a sztratosztat légmentesen elzárt gondolájának eszméjét, s a fiziológia új területét nyitották meg — a repülés fiziológiáját, amely ma rohamosan fejlődik. Ivan Mihajlovics Szecsenov tanítómestere lett az orosz fiziológu- sok új nemzedékének. A Katonai Orvostudományi Akadémia Fiziológiai tanszékét a haladó természet- tudomány és a materializmus vívmányainak propaganda fórumává tette. Hazaszeretete, az orosz nép alkotó erejébe vetett határtalan hite a tudomány fáradhatatlan propagandistájává tette Szecsenovot. Fiziológiai iskolát alapítóit, a péter- vári egyetemen, ahol az ő védőszárnyai alatt nevelkedtek Velken- szkij és Verigo neves fiziológusok, Kravkov farmakológus és mások. Magas színvonalra emelte élete utolsó éveiben a moszkvai egyetem fiziológia tanszékének munkáját is: A nagy orosz fiziológus egész életében a tudományt és népét szolgálta. (KG.) A iászhiséri Táncsics TSZ tizenöt vagon répacsíkot siléz be A jászapáti járás termelőszövetkezeteiben a kapásnövények betakarítása és a kenyérgabona vetése mellett a silózásra is fokozott gondot fordítanak. A jószágállomány átteléltetéséhez komoly segítséget jelent, ha sok jóminőségű silótakarmány áll rendelkezésre. A jászapáti Alkotmány TSZ-ben 918, a Kossuth TSZ-ben 460 köbméter silót készítettek. A jászladányi Úttörő TSZ tagjai 900 köbméter silótakarmányt biztosítanak állat- állományuknak. Jászkiséren a Táncsics TSZ-ben jelenleg 600 köbméter siló van készen, de a szövetkezet még 15 vagon répacsíkot igényelt, amelvet szintén silózásra használ nak fel. A silózásban élenjáró termelő- szövetkezetekről vegyenek példát azokban a közös gazdaságokban, ahol mulasztás történt a silózás terén; Vetést szabotáló bujáitokat jelentett fel a jászladányi tanács Jászladány községben a dolgozó parasztok azon igyekeznek, hogy mielőbb eleget tegyenek a vetéstervekben megszabott kötelezettségeknek, ugyanakkor a kulákok minden módon hátráltatják a munkát. Mivel az elleséges elemek szabotál ása komolyan veszélyezteti a község vetéstervének teljesítését, a tanács eljárást indíttatott a vetést szabotáló kulákok ellen; Cseh János kulák többszöri figyelmeztetés után sem volt hajlandó elvégezni a vetést, nem fogadta el a csereingatlant. Ezenkívül élveken keresztül hanyagolta beadási és adófizetési kötelezettségének teljesítését. Ezért a tanács feljelentette szabálysértésért. — Hasonló okok miatt jelentették fel Tóth János volt csendőrt és özv. Damkó Jó- zsefné kulákasszonyt. A község dolgozói helyesléssel fogadták a tanács intézkedését. IV. — Tudja Pista bátyám — intézi a szót a mindjobban fülelő öregnek a tanácselnök. Jártam Karcagon, Kisújszálláson, meg a többi téesz városban. OH az Ilyen kisiskolás korúak csellózni, zongorázni tanulnak, balettra járnak. Aztán gimnáziumba, egyetemre mennek. A fiammal végzett a karcagi gimnáziumban Szabó Imre, mind a ketten kijárták az agrártudományi egyetemet... Azoknak a szülei nyugodtan végzik a dolgukat a termelőszövetkezetekben. Tanult gyerekeik meg mennek vissza, mint. a föld, a gazdálkodás tudósai... — Nem olvasta a nyáron a Néplapban? A mezőtúri szövetkezeti tagok gyerekei az ottani gépesítési technikumban tanulnak. A nyáron már kombájnnal arattak, csépelték ... Pedig csak két esztendő van köztük és a kulák kis cselédje közt. Minthogy a kisfiú botjával a füvet csapolva eloldalog, odécb állnak a látogatók. Nem messze egy kac.- kiás bajuszú, vékony, szöcske kis ember töri a tengerit egy nővel. —• Láda latrán vagyok, a hatvanadikat taposom — mutatkozik be Szaiadnyának és Vadásznak. A szárvágó úgy leng-Mng az oldalán, mintha kardot kötött volna. 6 tudja, miért hordja magánál. Élénken hadonászva beszél. — Nem idevalósi vagyok, a gazdival lakom a városban ... Az apjánál legyűrtem 16 esztendőt, most a fiánál a tizenkettedikét — érti a kulákxa, Bioóra. TÓTH ISTVÁN i NEM OLYAN EGYSZERŰ — Segítették magának aratni, tömi valaha? — Tán volt úgy, högy segítettek, de inkább csak nézték.;. A gazdagoknak már így megy — tolja fel kalapja karimáját, hegy egy kicsit szétsimítsa csapzott haját. Az elnökön, Vadászon sívár, keserű érzés vesz erőt. Itt a határban eldugva úgy beszél egy töpörödött, élnyűtt parasztember a gazdagokról, mintha a múltban élne .;. És sokan úgy gondolják, hogy elég a felvilágosító szó. — Aratott is? — Igen ... Minden nyolcadik csomó az enyém volt. Az apja idejében minden tizedik járt.;. de akkor más rendszer volt. — Mennyi földet szerzett, míg a huszonnyolc esztendő alatt nekik kapált, aratott? — Egy szemet se — neveti el magát, de ez olyan kényszeredetten sikerül. Mintha most döbbent volna rá egy neki egészen különös, furcsa igazságtalanságra. . . Pedig négy évet lehúztam az első világháborúban is — semmiért. — Hát a gazda fia volt-e katona? — Hogy lett vólna? ... Nekik sók boruk vők. — Szeretne egyszer maga gazdája lenni? — Meghiszem azt, az lenne csak a jó — kiáltja szinte, ahogy gépies mozdulattal széthasítja a legközelebbi íengreioső csuhéját. — Termelő s zöve íkeze bben nem tudna ennyit keresni? — tapogatózik egész halkan, megrendültén a tanácselnök. —- Lehet, nem tudom:., ■— töri tovább a tengerit a rozoga kis ember, mintha már ott sé lennének. Vitamamenneh a tanya elé. Lógó bajuszú, vörhenyee hajú, borostás áliú emJber lép ki a konyhaajtőn. Bicó Zoltán, a kulák. — Hűsölünk, hűsölünk? —■ Törtem egy kicsit, oszt mondom bejövök már — válaszol és révetegen les külün-külön a jövevényekre. Mi lehet ezeknek a szándéka? — Nincs panasza a gyerekre? — int Szaladnya a parlag irányába. — Nincs — dörzsöli nagy markával az állat. Sercegnek rajta a szőrszálak. — Hol a szerződés, amit kötöttek? — Nem kötöttünk, csak úgy megegyeztünk az anyjával — néz gyanakvóan Bicó. — SZTK-ba bejelentette? — Nem. — Tudja, hegy ez törvényellenes? A tanácsnál kellett volna szerződni, iskolaköteles is a gyerek. Hátha beteg lesz? Caalt bisaeréti rendületlenül az állát a kulák. Arcán változatlanul közönyösnek látszó nyugalom, ami alatt azopban ravasz figyélefn feszül, —• Mennyi földje van? — Húsa hold ... meg a féleségemnek kilenc, a fiamnak négy. — Hát az öreg — mutat az elnök Láda felé. — Még gyerek korában idekerült az apámhoz — jegyzi meg olyan személytelenül, mintha valamelyik jószágról lenne szó..1: Mire felnőtt, nála is ragadt. — Mi lehet az oka, hogy Láda István huszonnyolc éve dolgozik a maga famíliájának, maguk helyett s egy holdat se tudott összekupor- gatni? — Nem tudom — villan sunyin a kulák szeme, s még szaporábban percegteti rőt sóidéit széles álján. — Talán elherdálta? — A felesége sokat betegeskedett. — A maga apjának azért csak jobb volt, mint magának? — tér vissza az előbbi vonalhoz az elnök. — Neki rengeteg földje volt. Nekem huszonnégy holdat, az öcsémnek tizennyolcat, egyik unokájának nyolc, a másiknak négy, testvéremnek tizenegy, a húgomnak nyolc holdat hagyott. — Szép jövedelme lehet ebből a jó gazdasásiből? — Másfél hold paradicsom, meg cukorrépám szerződött Volt, szépen hoz.. ; Matt felhagy a dörzsöléssel a kulák. Kezét csípőre teszi. Mintha íurfangot vélt volna felfedezni a kérdésiben. Talán azt, hogy soknak találják a jövedelmét. Lassan, gondolkozva hozzáteszi: — Csakhát a paradicsom fele az aratóé. Ládáé, aki a tengerit töri, mert ő dolgozta... Aztán meg a cukorrépa fele is az övé, mert azt is ő dolgozza. — Hol jelentette be, hogy Láda István felese magának? " til — Sajátmaga vallotta be, hogy a nevén húsz hóid áll, a feleségének meg kilenc holdja van. Itt a beszolgált atátei lapja, ezen csak a húsz hold szerepel. A többi hol van? Elsápad a kulák. Csizmája sarkát nagy üggyel „srófolja’1 a puha földbe. Mintha el szeretne taposni valamit... Vagy valakit. Mikor már a szokatlan tapasztalatszerzés után a faluba tartottak a szekérrel. Szaladnya homlokát törölve jegyezte meg, igen komolyan, — Azt hiszem, tanulságos vdt mind a kettőnknek ez a „szemléltető agitáció“, — Pista bátyám. Azért kértem meg, hogy jöjjön vissza a szekérrel, mert legközelebb rendőrökkel fordulunk. Eszébe jutott, hogy a kislány ott kuksol mögöttük. — Hát téged hogy hívnak? — M. Tóth Erzsikének. — Most már látja Pista bátyám, miért féltik ezek a tennelőszövetkezettől a „cselédeket?“ Az öreg arca úgy égett, mint a parázs; (Folytatása következik.) «
