Szolnok Megyei Néplap, 1955. október (7. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-02 / 232. szám

SZOLNOKMEGIEI NÉPLAP 13jo okujoer 2. PARTÉIÉT+ NEMZETKÖZI SZEMLE Á propagandista tanfolyamokon való részvétel biztosítja a pártoktatás sikerét Pártunk eddig is nagy és meg­tiszteld feladatot bízott a propagan­distákra. A párttagoknak s pár­tunk politikája leghűségesebb tá­mogatóinak eszmei és politikai ne­velését. A propagandisták, akik ezt a nagy munkát önként vállalták, most sokkal közvetlenebb, sokkal nélkülözhetetlenebb segítői lesznek pártszervezeteinknek, mint valaha. Elsősorban azért, mert célkitűzé­seinkben az eddigieknél sokkal in­kább előtérbe kerül a politikai, ide­ológiai nevelés. A propagandista elvtársak között is főleg a politikai iskolák és a ,.Marxizmus, leninianus alapjai'1 tanfolyamok vezetőinek kellett ed­dig legjobban készülniük. Pártunk Központi Vezetőségé­nek márciusi határozata leszögezi, hogy a szocialista iparosítás poli­tikájának következetes megvalósí­tása elengedhetetlen feltétele a me­zőgazdaság szocialista átszervezésé­nek, amelynek fő útja a termelő­szövetkezeti mozgalom fejlesztése ä dolgozó parasztok önkéntes szövet­kezése révén. Ennek érdekében ha­talmas segítő, nevelő, szervező, fel- világosító munkát kell végezni. E feladat élharcosai a következő időkben a propagandisták lehetnek. Nagy felelősség hárul a propagandista elvtársakra azért is, mert hallgatóik igénylik a párt politikájának tiszta, világos magyarázatát. A megnövekedett feladatok meg­oldásához nagyobb segítséget is kapnak propagandistáink. Először is más lesz ez évben az ő tanulá­suk. Az eddigi nyári tanfolyamok és az évközben négyhetenként tar­tott 3—4 órás propagandista kon­ferenciák helyett most az egyes to­rnák tanítása előtt párnapos tanfo­lyamon vitatják meg az anyagot. Ez azt jelenti, hogy sokkal mélyeb­ben átvehetik a soronlévő tanulni- valókat. Több segítséget, alapo­sabb felkészülést biztosít ez a mód­szer. A néhánynapos tanfolyamokon előadásokat hallgatnak a téma leg­fontosabb kérdéseiről, alkalom lesz a vitára s nem utolsó sorban je­lentős módszerbeli segítséget is kapnak az elvtársak. Sokan közü­lük már felismerték, hogy a tanu­lásnak ez a módja sokkal előnyö­sebb. Sághi Ferenc tiszaburai pe­dagógus, aki szorgalmasan készül fontos megbízatásának teljesítésért, úgy véli, hogy ez évben igen szín­vonalas munkát végezhetnek; A propagandista tanfolyamok eredményességének egyik jelentős feltétele, hogy a pártszervezetek segítsék, rendszeresen ellenőrizzék a propagandisták felkészülését. Ala­kítsanak ki és tartsanak állandó kapcsolatot velük, érdeklődjenek, milyen segítségre van szükségük. Kísérjék figyelemmel, hogyan ha­ladnak az irodalom átvételével. A tanfolyamadta segítség nélkül a legjobb propagandista sem tud jól foglalkozni hallgatóival. Ezért neki ils úgy kell intéznie a dolgát, hogy munkahelyéről elmehessen erre a néhány napra, de segítsék őket eb­ben a pártszervezetek is. Sem a propagandistáknak, sem az alapszervezeteknek nem lehet közömbös, hogy a pártunk politiká­jának világos, érthető magyaráza­tára szomjazó hallgatók hogyan értik meg pártunk harcainak nagy­ságát. a Szovjetunió békepolitiká­ját, a tudományos szocializmus alapelveit. Jórészt propagandistáink vállán nyugszik a felelősség azért is, hogy termelőszövetkezeteink tagjai, kommunistái mennyire ér­tik meg a munkás-paraszt szövet­ség marxista-leninista elvét, a szo­cializmus építésének alapgondola­tait. Végül az oktatáson mu'ik, hogyan fejlődik a párttagok elvi szilárdsága, mennyire szereznek biztos alapot a tömegek közötti agitációs munkához. Milyen módszerrel dolgozzanak propagandistáink, hogy munkájuk nyomán a várt eredmény megszü­lessék? — Mindenek előtt a szor­galmas, rendes tanulás biztosíthatja ezt. Arra is kell azonban töreked­niük, hogy előadásaik felkeltsék a hallgatók érdeklődését. Az út­mutatóban javasolt szépirodalom felhasználása nagy előnyt biztosít számukra. Óriási segítséget jelent a tankönyvekben levő szemléltető anyag helyes felhasználása, ta­nulmányozása is. Fehér elvtárs. a kunszentmártoni járás egyik régi propagandistája ettől nagyon so­kat vár, — mint mondja — az ilyen képleteket nem lehet elfelejteni. Az előadások után most mindjárt meg is vitatják az anyagét. Ennek a módszernek az az előnye, hogy feleleveníti a tanultakat és szélesebb körű vitákra ad lehetőséget. A hallgatók jó előmenetelének egyik döntő feltétele a rendszeres ellenőrzés. A pártszervezetek most nem terü­letek szerint osztják meg ezt a munkát, hanem egy-egy elvtárs lesz felelős egy-egy propagandista tevé­kenységéért. Ez az egészséges, ele­ven kapcsolat biztosítja, az igazi segítségadást. Eddig sok elvtárs pa­naszkodott, hogy több éve propa­gandista, de munkáját még egy­szer sem vizsgálták, nem kapott segítő bírálatot. Ez a következő ok­tatási évben remélhetőleg nem me­rül fel. Nem elég azonban a propagan­disták munkájának ellenőrzése. A hallgatók rendszeres tanulásával is törődni kell. S itt már a propa­gandista elvtársak adhatnak leg­nagyobb segítséget. Nekik kell tö­rődni azzal, hogy szemináriumuk tagjai megtalálják s egymásnak át­adják azokat a módszereket, ami­vel a tanulást könnyebbé teszik. Ha a hallgatók és propagandisták együttesen, állandóan fejlesztik módszerüket, ha a foglalkozásokon elvtársi viták és eszmecserék ala­kulnak ki. eredményes lesz az évi munka. S ha a hallgatók azt ta­pasztalják. hogy fontos kérdések­ről, napjaink problémáiról kapnak helyes magyarázatokat, még aktí­vabb harcosai lesznek pártunk által kitűzött nagy céljaink megvalósí­tásának.­A szakszervezeti IfizclSutalványok beváltásának határideje A Szolnoki Tüzép Vállalat ez­úton értesíti az érdekelt dolgozókat és munkaadókat, hogy a 400 Ft-os tüzelőanyag utalványokat a TÜZÉP telepeken és a földművesszövetke­zeteik elárusító helyein október 15-ig válthatják be. tekintet nélkül arra, hogy annalk beváltása milyen időszakra szól. Az utalványokkal tehát minden dolgozó ezen időpont­ig feltétlenül jelentkezzen és tüzelő szükségletét szállítsa el. Albán iparcikkek a lipcsei vásáron Az Albán Népköztársaság az idén másodízben vesz részt a lipcsei nemzetközi vásáron, Az albán pa­vilon bemutatja az ország mező- gazdasági terményeit, elsősorban az albán dohánvféleségeket. gyapotot gyógynövényeket és déligyümölcsö­ket, továbbá a legértékesebb nyers­anyagokat. mint a bitumen, a krómérc. vörösrézére, ásványolaj­ipari termékek stb. Az idén első ízben állították ki a tiranai „Sztálin” textilipari kombinát kü­lönböző gyártmányait: változatos, választékos gyapjú- és pamutszöve­teket; Az ezévi ENSZ ülésszak a genfi kormányfői értekezlet keltette re­mények jegyében kezdte meg mun­káját. „Genf szelleméről“ szólott el­ső felszólalásában szinte kivétel nélkül valamennyi küldött, kiemel­vén, hogy a kormányfők tanács­kozásán létrejött üdvösebb nemzet­közi légkörben sokkal kedvezőbbek Új szellemben a feltételek az ENSZ feladatainak megoldása számára is. Genf szelle­mét idézték még azok a küldöttek is, akik amikor a megoldásra Váró konkrét kérdésről szólották, nem túlzottan alkalmazkodtak az álta­luk is üdvösnek tartott friss genfi levegőhöz. ENSZ tagságunk kérdése MAS, a tavalyinál hasonlítha­tatlanul kedvezőbb, a nemzetközi együttműködés szellemének inkább megfelelő hangnemben tárgyalják ezen az ülésszakon a delegátusok a tagfelvétel kérdését is. Az ENSZ számos tekintélyes tagállamának képviselője elégedetlenül nyilatko­zott arról, hogy az amerikai kül­döttség kifejezett nyomására ismét halasztást szenved Kína ENSZ-tag- ságának elismerése. így nyilatko­zott például az indonéziai és a bur- mai küldött. A kínai kérdésben mind több küldöttség részéről meg­nyilatkozó pozitív álláspont azt mu­tatja, hogy nincs már messze az az idő, amikor elkerülhetetlenné válik Kína ENSZ-tagságának el­ismerése. Különösen érezhető a hangulat megváltozása a felvételüket kérő többi ország kérdésében. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy csaknem valamennyi eddigi felszólaló, kö­zöttük a kanadai, az ausztráliai, az indonéziai, a burmai, és a több más delegátus állást foglalt valamennyi felvételét kérő állam kérelmének teljesítése mellett. Ezek a delegá­tusok azt hangsúlyozták, hogy az ENSz nem egyetemleges szervezet addig és nem is állhat hivatása magaslatán addig, amíg nem mond­hatja tagjának valamennyi álla­mot, amely megfelel az alapokmány előírásainak. Kétségtelen, hogy ezekben a pozitív állásfoglalások­ban nagy szerepet játszik az ered­ményes genfi kormányfői értekez­let teremtette új nemzetközi légkör, nem utolsósorban a békés együtt­élés gondolatának Genf ben aratott nagy győzelme. Anél­kül, hogy túlzottan vérmes remé­nyeket igyekeznének kelteni, bát­ran mondhatjuk, hogy soha sem volt még az ENSz-ben annyira ked­vező a talaj hazánk és a többi fel­vételüket kérő országok ENSz-tag- ságának elismerése számára, mint éppen ezen az ülésszakon. Ez ter­mészetesen még nem jelenti azt. hogy felvételünk a jelenlegi ülés­szakon ténnyé is válik. Annyit azonban máris leszögezhetünk, hogy ma már biztosabb, mint bármikor eddig, hogy a felvételüket kérő államokat már nem sokáig lehet kirekeszteni az Egyesült Nemzetek Szervezetéből. | MINT LÁTHATÓ, | a világ né peinek minden okuk megvan arra. hogy most nagyobb bizakodással figyeljék az ENSz munkáját. Az is igaz viszont, hogy a jelen ülés­szakon is hallatszanak disszonáns és a kialakulóban lévő légkör meg- mérgezésében erőlködő hangok. Megnyilvánulnak még. néhol nem kis erővel, az együttműködés és a béke ellenségeinek törekvései. Ép­pen ezek a törekvések magyarázzák Kina ENSz-tagságának ismételt el­utasítását. Ezek a törekvések rej­lenek a senkitsem képviselő, de az amerikai küldöttség erőteljes támo­gatásával még mindig az ENSz-ben okvetetlenkedő csangkajsekista küldött kirohanásai és bizonyos más küldötteknek a „nemzetközi kommunizmus” úgynevezett kér­dését, vagy más, hajuknál fogva előróncigólt kérdéseket kimondot­tan békebontó célzattal feszegető felszólalásai. UGYANEZT a célt szolgálják az ENSZ alapokmányának felül­vizsgálását célzó különböző mester­kedések is, amelyeknek hátterében — mint ismeretes — az amerikai küldöttség áll. Az amerikai kül­döttség azért akartja megváltoz­tatni az ENSz alapokmányát, hogy kiküszöbölhesse belőle a biztonsági tanács állandó tagjainak egyhan­gúsági elvét, az úgynevezett vétó­jogot, az ENSz egyik leghatéko­nyabb eszközét, a béke fenntartásá­ban. Egyelőre kérdéses, hogy si­kerül-e az amerikai küldöttségnek az alapokmány revízióját a köz­gyűlés napirendjére tűzni; Több küldött a leghatározottabban azt vallja, hogy a béke biztosításának nem az ENSz alapokmánya áll út­jában. ezért semmi ok annak meg­változtatására. Az ENSz ülésszak eddigi mérlege tehát inkább kedvezőnek mondha­tó, mint kedvezőtlennek. Ha a je­lenlegi ülésszak továbbra is az ed­digihez hasonlóan ápolja és gazda­gítja Genf szellemét, akkor az ülésszak tovább javítja a nemzet­közi légkört, enyhíti a feszültséget és maga is hozzájárul az október 27-én Genfben összeülő négyhatal­mi külügyminiszteri értekezlet si­keres munkájának előmozdításá­hoz; A JUHASZ J, I ubúi. E foglalkozással kapcsolatiban rendszerint még a múltban meg­szokott képek jutnak eszünkbe. Az irdatlan puszta közepén, leterített subáján fekszik a juhász. Felette a magasságcs ég, meg a daloló pa­csirta, körülötte melegszagu birkáik rágják jámbor türelemmel a gyér füvet. Fehér barikák csengettyűje Csilingel és egy kis vidámságot fon a furulya siránkozásába. Nem messze a puli lapul és hűsé­ges szemmel csüng gazdája clmé­lázó arcán. Amilyen konyán áll a kutya gubancos füle, olyan kifi­nomult érzékenységgel moccan a juhász arcának minden pici válto­zására. Ahol ni! Nem szól semmit a puszta embere, csak leveszi ajkáról a siró-rívó furulyát s elnéz bizo­nyos irányba. Az okos puli oly gyorsan haptákba ugrik, mint va­lami kiszolgált obsitos katona. Et­től kezdve elég egy szemvillanás és a fekete szőrcsomó elviharzik a nyáj legrendetlenebb szélére, hogy móresre tanítsa az elcsatangoló bá­rányokat. A szép nagy természettel való szoros közelség tette a juhászokat szabadságszeretőkké a múltban is. Egyemeelelkűségüfcről, szókimondó természetükről számtalan anekdota maradt fenn. Hogy respektálta pél­dául Ferenc József királyt az a pusztai ember, aki Debrecen város híres ötösfogatán kocsikáztatta ki a hatalmas urat a Hortobágyra. Ült rém szigorú orcával a bakon a hegyesbajuszú pusztai legény. Szorongatta két harapófogó mar­kában a hajtószárat. Mikor már igen zsenirozta, hogy a hintó mö­gött ugyancsak csörömpölnek a ki­rály kíséretét alkotó lovasok cico­másán felszerszámozott jószágai, — gondolt egyet a hortobágyi fattyú. Q&k úgy ostorheggyel a lovak közé patintott, mire az öt gyönyörű paripa repülni kezdett, mint a fér­ge teg. Jól ellepte már a por a messze hátul kullogó német atya­fiakat, mikor nem kis huncutság­gal a szemében fél vállán át vissza- pislantott a királyra a legény. — Maradozik már a nímet! — bökött ostorával a puszta peremén cammogó lovasok irányába. Azon­túl rá se pökött őfelségére. — Vittél-e már ilyen nagy urat a hintóden? — kérdezte meg a fiút nagy áhítattal a kíséret egyik tag­ja, valamelyik ajtónálló. — Ilyet? — fitymálkodott a pusz­tai gyerek. Mikor a királyi talp- nyaló sápadozni kezdett ekkora szentségsértés hallatán, — még hozzáfűzte a legény. — Kossuth Lajost vittem én, — hallja-e! Szóval van ezekben a pusztai emberekben valami egészen fen­séges foka az önérzetnek.., Tüzelt a régi képek, romantikus emlékek kerülgették azt a vá­rosi embert, aki nemrég felkereste kint a pusztán a turkevei Retter Györgyöt. Aa országos hírű ju­hászt, aki az idei budapesti Mező- gazdasági Kiállításon is elnyerte a tenyésztési nagydíjat. Tudnilldk a múlt évben is ő vitte el falkájával a legnagyobb kitüntetést. Leszállt a vendég a turpásztói megállónál s a volt Kenéz-féle ta­nya iránt vette magát. Hunyorgó szemmel kémlelte a bozontosfejű naprafogók mögött nyújtózkodó sí­kot. Ott. ahol a levegő olyan hul­lámszerűen vibrál, olt kelt lennie Retter Györgynek. De hiába húzta a vendéget a szí­ve a napsütötte lankákra, hogy „egyik dombról a másikra’1 kutas­son a nyáj nyomában, csak a ta­nyába irányították. A parlagon ki­sebb, nagyobb gyerkőcök rúgták a port. Aki már ismerte Rettert, fe­jét tehette rá, hogy a legénykék a juhászéi. Ugyanazok a világoskék szemek, ugyanaz a vörhenyes szí­nű haj, hosszúkás fejalkat; — Itthon van-e Retter György? Már robog is az egyik surmó. Félrehajtja a nyári ajtófüggönyt s eltűnik a házban. Mikor újból fel- lebben a melegfogó pokróc, Retter György feje bukkan ki mögüle. Laposan pislog, csupa borosta az arca, elég kedvetlenül kapkodja jókora tenyerét a szája elé, ásítoz- hatnék. — Az éjszaka jöttem meg a kiál­lításról — mentegetőzik, bár a lá­togató jobban restelkedik, hogy fel­zavarta álmából. A juhász morcossága bent a hús szóba kanapéján kezd felengedni. A pásztoremberek szűk­szavúságával hullatja kurta mon­datait s azokból terebélyesedik éle­te fája. Amennyire csak visszaem­lékszik, valamennyi őse juhász volt. Tizenkét éves korától bojtár- kodett, 17 esztendős volt, mikor „maga" juhásza lőtt. Azaz kom- menciós, nagygazdéfcnál, uraságok- nál. A felszabadulás után lett a maga gazdája. 1951-ben. 50 birká­val lépett be a Táncsics TSZ-be. Míg beszél sűrűn dörzsölgeti fá­radt arcát. Közben a gyerekek is a szobába rontanak s abajgatják egy­mást a heverőn. Apjuk rájuk szól. — Ne zsenyegjetek már. Aztán felélénkül. Markáns arcán, kissé hajlott orra körül már hal­vány mosoly jelentkezik. — Hol is hagytuk abba7 Igen .;. A csoport­ban György fiammal kezdtük a irthászatet. 2 éve Pista is beállt a sorba. 1952-ben még II. díjat nyer­tem Budapesten... De akkor biz­tosan tudtam, hogy két év múlva envém lesz a nagydíj..; A városi ember szemében nagy kíváncsiság kerekedik. Őszintén szólva, ez az a nagy ok, amiért Turkevére utazott. Retterrel a ki­állításon ismerkedett meg. Ahogy a sok fényespitykés mellényű juhász között megtalálta hegyes túri kalap­jában, büszke volt rá, hogy Szolnok megyei lett az első. A díjnyertes juhok akla mellett beszélgettek. oroglali, susmmoltak a ju­hászok. hegy protekcióval lettem első. Kimondja valami ren­delet, hogy két egymást követő esztendőben nem kaphatja meg a tenyésztési nagydíjat ugyanaz a törzs, — mesélte Retter. Németh János osztályvezető jött ki a mi­nisztériumból. összehívta a juhá­szokat. ..Tudják, hogy tavaly 162 volt az ellési százalék a Retter juhalnál, a gyapjúhozam pedig 7.3 kg?’1 — Tudják, persze, hogy tudják, hi­szen legtöbbjük tavaly is kiállított. „Az idén 172 a Retter-falka ellési százaléka, a gyapjúhozam pedig 6 55 kg. Tudvalevő, hogy az iker- eliések valamit rontanak a gyapjú­termelésen" —1 tárta elő Németh elvtárs s feltette a kérdést: „Kinek van ennél jobb eredménye?“ — Persze, nem akadt olyan. — „He­lyes lenne kisebb eredményűt nagydíjazui?" Valamennyien elismerték: így igazságos. •— Hogy ért el majdnem minden anyánál ikerellést? — Erre kíváncsi volt már tavaly a minisztérium is, meg Schandl professzor, a híres tudós állatte­nyésztő. Két alkalommal is meg­leptek a tanyán, hogy nincs-e vala­mi csalafintaság a sok ikerellés körül. Németh elvtárs a miniszté­riumból kijövet még a másik ju­hász falkáját is ellenőrizte, nem onnan vettem-é át kisbárányekat, hogy nálam nagyobb legyen a szá­zalék. Az idei kiállításon Schandl pro­fesszor megint megkereste. Tréfá­san megjegyezte: — Retter, magának van még egy bűne.;, —« Micsoda professzor elvtárs? — Még mindig nem árulta el, hogy ér el annyi ikerellést. —■ Dehogynem. Tavaly is elmond­tam. Nagyon elősegíti, ha az őszi szezonban a fedeztetés ideje táján sok zöld lucernát kapnak az anyák. A kosok kiabrakolását is megkez­dem 5—6 héttel a fedeztetés előtt. Da nem psrciózom át dekára. Adok annyit, amennyit meg bírnak enni. — Szép, szép a jó takarmányo­zás. de nem minden..; Eddig folyt az eszmecsere a kiál­lításon. — Miért tudta olyan biz­tosan, hogy két-három év múlva nagydíjat nyer a kiállításon? «-* faggatózlk a vendég. íyiosolyos a juhász. «=*> Rájöt« tem, hogy az állattenyésztés­ben is sokmindent pont ellenkező­leg jobb csinálni, mint a múltban..; Eszembe jutott, hogy régen a nagy­gazdáknál, uraságdknál az iker- születésü bárányokat sokszor oda­adtuk a kutyának. Több volt vele a strapa, a juhászt nem fizették meg. A bárányok is csenevészek, nem is tartotta becsben őket az ember, kivált tenyésztésre nem. —• Most a tsz-ben más a helyzet. Minden negyedik bárány a juhá­szé ... Kísérletezni kezdtem. Rájöt­tem, hogy az ikerszületésű bárá­nyok jó táplálkozással utolérik a többieket..; Aztán kipróbáltam: mi lenne, ha ikerszületésű bárányt választanék 'ki anyának? Az lett, amire számítottam: könnyebben ellettek ikrekét ezek az anyák, majdnem mind. Aztán már az ikereliérből származó kost is bátran befogtam tenyésztésre. — így már legalább két éves előnyben van. — Reméljük, jövőre Is a Táncsics TSZ hozza el a nagydíjat; Retter György tenyésztési mód­szerét, eredményeit a Szovjetunió­ban, Csehszlovákiában, mondhatjuk Európa-szerte figyelemmel kisérik tudományos körök is. T>efeje*é»fil az eddigi történet- nek álljon itt egy szimbólum: Mikor Tyihonov elvtárs, a nagy szovjet költő ittjárt a Tiszántúlon, az egyik állami gazdaságban fehér­szőrű, csengős barikét adott neki ajándékba a juhász. Tyihoaiov elv­társ meghatottam vette át a piciny jószágot, elgondolkozva, mosolyogva simogatta. Majd hirtelen ötlettel viaszányujtotta a kis állatot.; i — ügy adom át, hogy ezzel be­társulok a juhállományba. Vigyáz­zanak rá, mert mikor erre járok, megnézem..; A Retter György-féle emberek példázzák, hogy jól viseljük gond­ját a bárányoknak. Tóth István.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom