Szolnok Megyei Néplap, 1955. október (7. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-02 / 232. szám

SZATIRIKUS OLDAL 1955 október 2 1 oww wvv-iKVu-u-rrr-u-uVi.rv 6TOSS106IIA A kis Bognár Katicát, « mivel ő a nagyobbikt nehezebbik baba a családban — reggelenként apu-1 kája viszi a napközibe. A picikét anyukája tolja kcy> csiban a bölcsödébe. Estefelé ugyanígy jönnek haza a kicsinyek szü* leikkel együtt. Mire az Ady Endre-utcára érnek, ak­korára rendszerint tarkálik a hosszú szolnoki utca a csordáról hazatérő tehenektől. Katica el-elnézegeti a jámbor szemű jószágokat» Csak azt nem tudta még magában tisztázni, miért- ezek adják neki a tejecskét, ahogy anyukája mon­dogatja, hiszen mindig azt hallja, hogy a boltból hoz­zák. No, de majd megismeri a tej titkát Katica, ha nagyobb lesz. Tegnap szokás szerint apukája karján törte fe-i jecskéjét a kis Kató. Hogy lehet az, hogy alkonyat kor mindig találkoznak azokkal a bocikkal? Váratlanul világosság gyűlt a lányka agyában. A felfedezés örömében majd kiugrott apukája kezéből. Lelkendezve mutatott az út közepén bandukuló te­henekre: — Ni, a bocilcák jönnek haza a napköziből. Bürokrácia nélkül A mezőtúri Béke TSZ magtára ti tő nélkül áll, mert az Építőanyagíorgal’ ml Vállalat nem biztosított <tég hullámpalát Ezért az istállóban tartják a terményt. A tehenek pedig a szabad ég alatt vannak. ~ Nem Ível! ide semmi levél... Majd cn elintézem!!!! REMEK ÖTLET A gépállomási igazgatóság mérnökei állandóan jelentéseket gyártanak s nincs idejük igazi munkájukkal foglalkozni. — Hát ez miícne? — Ez egy robotember. Kagyoge jelcuteieket tud készíteni. ^dőMzeiont rdúbi kai au ti fai > <T~^' V " ' úr ’ v< *** leisíik látni, a hasznos madarakat nem bántom VÁNDORLÓ AGRONÖMUS A szolnoki járásban állandóan helyezik a gépállomások tsz-be kihelyezett mezőgazdászait. Nagyon örülök elvtársak, hogy ide jöhettem dolgozni, ebbe a szövetkezetbe ... Egy pillanat tü­relmet kérek, amíg elolvasom ezt a levelet... — Mi az, valami rossz hír talán? — Az...Éppen most olvasom,hogy mégsem dol­gozhatom Itt, míg Ideérkeztem közben áthelyeztek. TüMdma ttjyÉt ok &iteiiedet Szóval az értekezlet nagyon hosszúra nyúlt, Krapács kartárs csaknem egy órát beszélt s olyan élvezettel hallgatta a saját hang­ját, mint a kakas, mikor kukoré­kol, még a nyakát is nyújtogatta. Már este S óra volt, amikor ki­nyitottam az autó ajtaját: — Mehetünk elvíárs. A soffőr — fiatal ember — morcos arccal nézett rám és mi­vel tudok olvasni a tekintetek­ben,/ körülbelül ezt mondta: puk­kadj meg. Jöttünk a kisújszállási ország­úton, szemben egymásután villan­tak fel a teherautók reflektorai. — Azt a... még ez is — csi­korogta a soffőr. — Mi baj? — Baj? — kérdezte úgy, mint­ha mentem ki akarna dobni a ko­csiból — a baj ... Mondja elv­társ, kik voltak azon az értekez­leten? — Hát igazgatók, osztályveze­tők. meg effélék, válaszoltam. Türelmetlenül rázta meg a fe­jét: — Nem a rangjukra vagyok ki­váncsi, hanem arra, hogy milyen idősek voltak. Visszaképzeltem magam az ér­tekezletre: kövér, kopasz, ősz fe­jek. Megdöbbentem: hiszen alig volt közöttük fiatal. Mondom neki: — Hát olyan javakorabeli k. — Gondoltam — morogta. — Fiatal nem is volt?. Megint visszaidéztem az előb­bi képet, csakugyan volt ott egy fiatal nő, meg egy fiatal férfi, mindig az órájukat nézték. Ezt is megmondtam. — Biztosan randevújuk volt, — szólt a soffőr és mély együtt­érzés érződött a hangjából. — Magának is az van? NYITOTT SZEMMEL Szeptember 24-én játékokat vá­sárolt számunkra az óvonéni, Volt közöttük egy felhúzható vonat is, amely a sinen körbe-körbe szalad­gált. A néni 95 forintért vette. Hét­főn reggel játszani akartunk vele, de sajnos nem működött. Még az­nap visszavitte az óvonéni. de az üzletvezető nem cserélte ki. Azt mondta, hogy ők kipróbálták, anél­kül nem adnak el semmit, tehát tőlük csak jó játék, illetve jó moz­dony kerülhetett ki. Nekünk azon­ban az a véleményünk, hogy nem próbálták ki, s rossz játékot sóztak az óvoda nyakába, örülnénk, ha kicserélnék ezt a rossz játékot, mert szeretnénk játszani vele, nem­csak nézni. (A tószegi napköziott­hon 38 óvodása.) * Ujszászon bizonytalan a járóke­lők dolga éjszaka a kultúrotthon melletti téren. A tér sokfelé ágazó útjait apió fehérremeszelt oszlopok szegélyezték, köztük vashuzalokkal. A tér közepén elhelyezett villany­oszlopról pedig megvilágították az utakat. Aki nem jár arra gyakran, az éjszakai sötétségben könnyen felbukhat a vashuzalokban, mert a villany már nem világít. — Szük­séges lenne a mozi és az italbolt melletti mellékhelyiségek gondo­sabb rendbentartása is. — .4 Rá­kóczi és a Kastély utca sarkán lévő kút kávája, elsüllyedt, s hónapok óta fedetlenül áll. Balesetet okoz­hat a kastélyhoz vezető út mellett ugyancsak betemetetlenül hagyott három méter mély gödör• is. (Csö­mör János, Ujszász.) * Örülünk annak, hogy a Móricz Zsigmond Kultúrotíhonban műkö­dik a Tisza filmszínház. Helyesnek tartanánk, ha több gondot fordíta­nának itt a dolgozók kényelmére. Helyezzenek el székeket az előcsar­nokban és a dohányzóban a vára­kozók számára. Nem egyszer lát­tam. hogy terhes anyák álldogáltak a falhoz támaszkodva s úgy várták az előadás megkezdését. Bizonyára jól esett volna nekik, ba ezt az időt kényelmesebben tölthetik el. (Bérezi Jenő, Szolnok,) — Az — vágta ki .— De wiif érdekli az magukat? Maguih csak csépelik 0. szót, nem törőd- nek mással.., Nekem meg az-> zal a kislánnyal 9-kor lenne az első randevúm, ha elkések.. És legyintett. Irtó lelkiismeret-furdalásom támadt. Rémképek gyötörtek. Az értekezlet tagjai a szoba köze­pén táncoltak és ó jaj), a padló nem parkettával, hanem vérző, szerelmes szivekkel volt kirak­va. Én ropptam a legjobban... — Hajtson gyorsabban, talán akkor beérünk. Előrehajolt, beletaposott a gázba, a sebességmérő mulató­ja a 60-ra ugrott, a motor meg felvisított, mint egy anyátlan malac. A soffőr olyan hirtelen kapta le a lábát a gázpedálról, hogy a kocsi majdnam megállt. — Most generálozlák, — só­hajtott fel, — nem tehetem tönkre, nem szabad menni vele negyvennél többel. — S a randevú? Röviden válaszolt: — öt éve vezetem ezt a ko­csit, csak nem teszem tönkre ... * Másnap találkoztam # vele, —■ megkérdeztem: — Megvárta a kislány? Mosolygott. — Még ő késett el, mert tudja gyorsíró ,,. aztán valami érte­kezleten vett részt. t. k. A martfűi vasútállomáson láttuk 17 óra 45 perckor a 18 óra 04 perckor induló vonat indulása e'.ölt. Kopognak, nem hallod? Hadd kopogjanak. Ráérnek iégőéiig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom