Szolnok Megyei Néplap, 1955. szeptember (7. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-21 / 222. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955. szeptember 21, PÁRTÉLET * A pártmunka szerves része a tag- és tagjelölt felvétel Pártszervezeteiinlk egészséges nö- (\ekedósér.ok biztosítását!, a tag- és tagjelölt felvételt államdóam, a napi pártmunkával szorosain ösz- szehangolva kell végezni. A me­zőtúri Béke TSZ párt vezetősége szem előtt tartja ezt, s gondosko­dik róla, hogy a tagjelöltfelvételek a pártszervezet előtt álló felada­tok sikeres végrehajtása során, an­nak eredményeképpen történje­nek. Ennek érdekében már a gazda­sági év kezdetén, a brigádszerve­zetek kialakításakor számításba veszik azokat a jóldolgozó pár- tonkívülieket, akikből rendszeres foglalkozással tagjelölteket nevel­hetnek. Ezekkel sokat beszélget a pártcsoportbizalmi és az illető brigád patronálásával megbízott pártvezetőségi tag. Az így elkészí­tett tervek természetesen nem véglegesek. Előfordul ugyanis, hogy kampánymunkák idején olyan pártonfcívüliek tűnnek ki nagyszerű eredményeikkel, akikre előzőleg nem gondolt a pérbvezető- ség. így volt ez például a nyári munkák idején Ecsegi József ese­tében is. Az év elején került a szövetkezetbe, s rendszeresen min­den nap kivette részét a munká­ból: A pártcsoportbizalmi felfi­gyelt rá és megbízta pártmunká- tvaL Többek között arra kérték, hogy munkatársai között fejtsen ki agitációt a betakarítás mielőbbi befejezése érdekében. Ecsegi elvtárs eleget tett megbí­zatásának. Aratás idején többször dolgozott vasárnap is, munkatársait pedig jobb munkára ösztönözte. Jelentős részben neki volt köszön­hető, hogy este 10—12 óráig is hordták a kévéket, s idejében el­végezték a betakarítást. A párt­tagság úgy döntött, hogy Ecsegi elvtárs méltó a tagjelöltségre. A nők közötti politikai munká­ban is vannak — a tagjelöltfel­vételben is lemérhető — eredmé­nyek. Többek között Szilágyi Ka­tót, Kozák Imrénét, Molnár Mi- hálynét vették fel ebben az évben tagjelöltnek. A pártvezetőség min­denre kiterjedő gonddal, segítő- készséggel vívta ki az asszonyok becsületét. A szövetkezet megala­kulása idején például néhány férfi — az egyenlőségre hivatkozva — azt követelte, hogy a nők is ve­gyék ki részüket minden munká­ból. Nyilvánvaló, hogy a gyengébb fizikumú asszonyok nem tudják a nagy erőkifejtést igénylő munkát —1 például a kaszálást, szalmara­kást, stb. — elvégezni. A pártszer­vezet segítségét kérték, s az gon­doskodott róla, hogy a nekik megfelelő munkakörben foglalkoz­tassák őket. Ezután sok asszony kérte felvételét a pártba. Az egész szövetkezet életére ki­hatott ez az esemény. A kommu­nista asszonyok ugyanis a munká­ban való helytállásukkal, lelkesítő szavukkal —■ s nem utolsó sorban jövedelmük ismertetésével — nö­velték a háziasszonyok körében a szövetkezet iránti bizalmat, arra indították őket, hogy bekapcsolód­janak a termelő munkába. Az eredmény két számadaton is le­mérhető: 1951-ben 30—35 asszony dolgozott a Béke TSZ gazdaságá­ban, az idén meg kettőszáz. Jórészt ennek köszönhető, hogy a szövet­kezet a tavaszi és nyári munkákat „társadalmi segítség" nélkül vé­gezte éh A pártvezetőség sokszor évekre előrelátóan gondoskodik az alap- szervezet sorainak felfrissítéséről. Több fiatal például, — köztük Már­ki Magdolna, Szabó Ilona, Herbály Eszter, s még jónéhányan — csa­ládtagként dolgozott eddig a szö­vetkezetben. Most akarnak tsz ta­gok lenni, A pártvezetőség a DISZ szervezet útján is foglalko­zik velük. Bevonják őket a kul- túrmunkába., a DISZ szervezeti életbe. Ezáltal a fiatalok megis­merik és megszeretik a szövetke­zeti gazdálkodást, s közeli kapcso­latba kerülnek a pártszervezettel is. Elsősorban az neveli, tanítja őket. Az évek során a pártvezető' sóg megismeri gondolkozésmódj u- kat, magatartásukat, munkához való viszonyukat, s így ritka eset­ben tévedhet majd, amikor anra kerül a sor, hogy eldöntse: melyi­kük méltó a párttagságra. A pártcsoportbizalmiak is sok segítséget adnak a vezetőségnek abhoz, hogy való­ban a legkiválóbbak, a szorgal­mas, példamutató tagok kerülje­nek a párt soraiba. Legerszki Já­nos pártcsoportbizalmi például Molnár Mihálynét javasolta tagje­löltnek. Molnémé fiatal asszony, s három gyermeke nevelése mel­lett több mint 200 munkaegységet teljesített. A munkában való helytállás mellett asszonytársait is buzdítja a termelési tervek telje­sítésére; A tagjelöltfelvételek alapos gonddal való előkészítése követ­keztében nemigen fordul elő olyan eset, hogy a tagjelölteégi időt meg kelljen hosszabbítani. A rátermett­ségről, a párthoz való hűségről már a tagjelölt felvétel előtt igye­keznek meggyőződni. A párt cél­kitűzéseinek ismertetését nemcsak népnevelő munkával, hanem egyéb módon is igyekszik megvalósítani a pártvezetőség. A pártcktatási év előkészítése idején például most is huszonkét pártomkívüli tanítását vették tervbe. Elsősorban azok po­litikai képzettségét igyekeznek nö­velni a szemináriumokra való be­vonással, akikot tagjelöltekké akarnak nevelni. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a Béke TSz-ben nem kampányfel­adatként, hanem a párt-munka szerves részeként végzik a párt sorainak erősítését. Teljesen kivonták Ausztriából a szovjet csapatokat I. I. Iljicsov, a Szovjetunió auszt­riai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, valamint I. I. Bojkov altábornagy, a szovjet csapatok ausztriai főparancsnoka, hétfőn lá­togatást tett A. Schärf alkancellár- nál. I. I. Bojkov altábornagy kö­zölte az alkancellárral, hogy a szovjet csapatoknak Ausztriából való kivonása hétfőn este 20 óra körül véget ért; A vallási szertartások és ünnepek lényege írta: I. Uzkov (Folytatás.) A vallásos temetési szertartások-- a földi élet „múlandóságá­nak", „hiúságának”, hiátutoalósá- gának gondolatát keltik, azt a gon­dolatot, hogy van lélek, túlvilági élet, pokol és mennyország. Húsvétkor, a kurbán- bajram napjaiban a hivök minden vágyó­dását és reménységét a túlvilág irá­nyába terelik, mint Gorkij mondta, „az egyházi prédikációk ólmával’’ töltik meg a fejeket. Az ember bűnös és csak a szen­vedésekben tisztul meg a lelke — tanítja a vallás. A Krisztus-legen­dában központi helyet foglal el Krisztus szenvedéseinek motívuma. Az egész húsvéti szertartás ezektől az eszméktől van átitatva: nagy­böjt idején böjtölés gyónással, templomi istentiszteletek „a mi urunk szenvedéseinek?’ emlékére. Minderre azért van szükség, hogy Krisztus példáján hangsúlyozzák a bűnös emberiség számára Krisz­tus követése az egyetlen kiüti A római pápa 1950-ben nem hiá­ba rendezett külön „bűnbánati na­pot", amelyen kikelt az ellen a „keresztényellenes törekvés ellen, amely a földi életből ki akar zárni mindenfajta szenvedést"-, A szenvedést, az önmegtartózta­tást hirdetve a vallás mindenkor igazolta a kapitalista rendszert, amely az erőszakon és a rabláson, a dolgozók és azok létszükségletei­nek teljes semmibevevésén alapul. Az egyház mindenkor „isten aka­ratának”, „sorsnak” nyilvánította a nép nehéz életét és minden szeren­csétlenségét. Azt tartja a vallás, hogy minden rossznak maga az ember, az ember „bűnössége” az okai Az osztálytársadalomban „bűn” mindaz, ami megszegi a ki­zsákmányolok által előírt törvé­nyeket és erkölcsöt Sok vallási szertartásnak az a feladata, hogy a dolgozók energiáját az osztályharc­ról a saját bűneik elleni harcra terelje át. Az osztálybéke hirdetése nagy helyet foglal el a vallási ünnepek­ben. Húsvétkor ezt hirdetik: „ölel­jük meg egymást és bocsássunk meg azoknak, akik bennünket gyűlölnek”. Karácsonykor pedig: „Dicsőség mennyekben az istennek és béke a földön az embereknek, s jőakaart?’. Azt állítják, hogy az is­ten előtt nincsenek sem gazdagok, sem pedig szegények és a gazdag­ság — „isten ajándéka”. A „Christian Science Monitor'* ^ című amerikai lap a követ­kezőket írja: „Az igazi üzlet — is­teni tevékenység megnyilvánulá­sa”. A római pápa azt tanítja, hogy 'a munkásnak dolgoznia kell és nem szabad „túlzott” igényeket támasz­tania, „nem szabad gyűiölködőnek, irigynek, és önzőnek lennie”, hogy „a világon mindig voltak és lesz­nek gazdagok és szegények”! A vallási tanítások ellenségeske­dést szítanak a különböző vallások követői között. Köztudomású, hogy minden vallás csakis a saját hitét tarta „igaz”-nak, az összes többit pedig „tévhit”-nek, „eretnekség­nek”, „istenkáromlásnak” tartja. Mennyi bánatot, vért és könnyet hozott az emberekre a vallási vi­szály! Nem is olyan régen még vad ellenségeskedés dúlt a Kaukázus­ban a keresztények és muzulmá­nok között. A vérbosszút rendsze­rint a „sahszej-vahszej vallási ün­nep napján hajtották végre. A szertartásosság nagy anyagi veszteséget okozott a dolgozók­nak. Amikor az orosz hon egyes fejedelemségekre volt szétdarabol­va, bevezették az úgynevezett „sá­toros ünnepeket”, A fejedelmek, bojárok, később pedig a földes­urak a nép körében meghonosítot­ták egyes olyan „szentek” tisztele­tét, akik állítólag védelmezték a helyi lakosságot. A sátoros ünnepek napjain vég­zett munka súlyos bűnnek, a „szent” megsértésének számított még akkor is, ha a „sátoros ünnep” a halaszthatatlan aratási időre esett. A papok ezeken a napokon minden portát sorra jártak, könyör­géseket tartottak és összegyűjtötték pénzben, gabonában, tojásban, len­ben, vászonban fizetett adót. A parasztoknak akkoriban fo­** galmuk sem volt a tudomá­nyos gazdálkodásról. Az agyongyö­tört és tudatlan muzsik a szentek segítségéért imádkozott. És meg is tartották a különböző „Miklós”-, „Jegor”-, „kazánt Szűz?’-, „Péter- napokat?’. Hiába volt derűs, aratás­ra alkalmas, jó nap, a falu ünne­pelt s falé sem nézett a földeknek. Nyomban utána borús idő követke­zett. A réteken rothadt a széna, a földieken kipergett a rozs és a búza Az egyház évszázadokon ét azzal tömte az emberek fejét, hogy az éhínség, az aszály, a rossz termés — mindez „isten akarata”, „bünte­tés a bűnökért” és mindenkor azt taní*otta, hogy istentől a „szentek­től” kell kegyet várni, ki kell imád­kozni ezeket a kegyeket. A falusiak évszázadokon át mondták a fohá- szoloat, ámde ez egy grammal sem volt képes növelni a termést vagy megölni akárcsak egyetlen egy me­zőgazdasági kártevőt. Népünk történetében őröltre le­tűnjek ezek az idők: a cári zsar­nokság, a teljes jogfosztottság, a rabszolga-függőség a kizsákmányo- lóktól, a műveletlcnség, tudatlan­ság. Ámde a múlt nem hál el egysze­rűen, hanem harcol fennmaradá­sáért; csökevényei, az évszázadok folyamán meggyökerezett erkölcsök és szokások nem tűntek el teljesen. Még ma is vannak, akik tartják a vallási ünnepeket. Ilyenkor egye­sek mulatnák, mások vendégségbe mennek, s nem végzik el a rájuk bízott munkát. A Micsurin-kolhoz- ban — mint a kolhozparasztok ki­jelentették — „a sátoros ünnep minden kártyát összezavart”. Ez­alatt az összes szénát be lehetett volna takarítani és nem a „Tihon- napot?’ ünnepelni három napig. A szovjet embereknek minden lehetőségük megvan arra, hogy kulturáltan, vidáman, a társadalom és a maguk hasznára -pihenhesse­nek, munka után. Harcot kell foly­tatnunk a „kimosott?’ kitisztított életért — mondja Makarenko” — mindaz ellen, ami elavult, káros bennei jlA i az új élet hívei, azoknak az új, vidám, szép és diadalmas ünnepeknek a hívei vagyunk, ame­lyek segítségünkre vannak az élet­ben, a munkában, a harcban, me­lyek a bátor, élénk és életvidám, magabiztos új ember nevelését, a nép boldogulása harcosának neve­lését szolgálják, azét az emberét, aki kész minden nehézséget leküz­deni a kommunizmushoz vezető úton. A vallási csökevények ellen, az egészséges szovjet életért vívott harc — a kulturmunkások megtisz­telő és nemes feladata, A kinai-amerikai tárgyalásokon résztvevő kínai küldöttség sajtónyilatkozata Genf (Uj Kína). A Kína és az Egyesült Államok között folyó nagyköveti megbeszéléseken részt­vevő kínai küldöttség szóvivője hétfőn sajtónyilatkozatot tett közzé. A nyilatkozat szövege a következői Johnson nagykövet Kína és a2 Egyesült Államok nagyköveti meg­beszélésének szeptember 14-i ülésé ut®n nyilatkozatot ttett közzé, amelyben feltárja az értekezleten megvitatás alatt lévő pontokat. Van Ping-nam nagykövet ezt saj­nálatosnak tartja és szükségesnek) látja, hogy a következőikben tisz­tázzon néhány kérdést; Kína és az Egyesült Államok nagyköveti értekezletét India. Nagy-Britannia és más államok jó- szolgjálatainak eredményeként, hív­ták össze. A két fél már a tár­gyalások Itegkezdetén megállapo­dott két napirendi pontban, össz­hangban a tárgyalások összehívá­sára vonatkozó közleményével. E két napirendi pont a következő: 1. A két fél polgári alattvalóinak kölcsönös hazatelepításe és 2. A két fél közötti függő gyakorlati kérdések; Most, miután a két fél megálla­podást kötött a napirend első pontjáról, a megbeszéléseket á nemzetközi értekezleteken szokásos eljárás szerint folytatni kellene és áttérni a napirend második pont­jának megvitatására. Johnson nagj követ azonban közzétett nyi­latkozatában azt állította, hogy „elhamarkodott dolog lenne más dolgokról tárgyalná, mielőtt a pol­gári személyek hazatelepítésére vo­natkozó megállapodást végrehajtót-1 ták.“ Ha Johnson nagykövet köz­zétett nyilatkozata azt akarja mon­dani, hogy ezeken a megbeszélése­ken a megállapodás végrehajtása előtt más dolgoiteról nem lehet szó, akkor nagyon hosszú időt mond, mert sokáig fog tartani, amíg min­den, az Egyeült Államokban élő kínai, aki haza óhajt térni, vissza­utazhat Kínába, tekintettel arra, hogy nagyon sok kínai állampol­gár él az Egyesült Államokban. Ez azt jelenti, hogy Kína és az Egye­sült Államok megbeszélései e hosz- szú idő alatt nem folyhatnak to­vább. Ez a feltételezés teljesen indokolatlan és szokatlan mindern-* féle nemzetközi értekezleten. A kínai fél teljesíteni fogja a megállapodást, amelyet aláírt. A kínai fél, alig kötötték meg a megállapodást, a polgári személyek kölcsönös hazatelepí téréről, már tájékoztatta az Egyesült Államok küldöttségét azoknak az ameri­kaiaknak ügyéről, akik Kínában megsértették a törvényt és akiki ügyének felülvizsgálata befejező­dött. Ezeknek az amerikaiaknak Kínából való eltávozása már meg is kezdődött. Ezzel szemben sok kínai kért engedélyt a hazautazásra az Egye­sült Államokból és ezeknek eluta­zását az Egyesült Államok?1 kor­mánya akadályozta meg, mint az Egyesült Államok küldöttsége eze­ken a megbeszéléseken elismerte. E kínaiak közül mindeddig egyet­len egy sem érkezett vissza Kí­nába. . A kínai küldöttség azonban tekintetbe veszi, hogy a megálla­podás végrehajtása igénybe vesz bizonyos időt. Éppen ezért nem tekintettük ezt a késlekedést aka­dálynak, amely gátolná a napirend második pontjának megvitatását. Van Ping-nan nagykövet a szep­tember 14-i ülésen a napirend második pontjaként előterjesztette az „Embargo kérdését’' és „A ma­gasabb szinten tartandó tárgyalá­sok előkészítésének kérdését." A kínai küldöttség véleménye szerint a nagyköveti értekezletnek kése­delem nélkül meg kellene kezdenie ezeknek a kérdéseknek a megvita­tását, hogy ezzel hozzájáruljon a Kína és az Egyesült Államok kö­zötti fezültség enyhítéséhez. (MTI.) Moszkvában aláírták a iegyzőköRvvet a SzGvfetunió és Finnország közüti megkötött barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés érvényének meg­hosszabbításáról, valamint az egyezményt a Porkkala-üdd támaszpont kiürítéséről Moszkva (TASZSZ). Moszkvá­ban a nagy Kreml-palotában szep­tember Í9-én helyi idő szerint 16 óra 30 perckor aláírták a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövet­sége és a Finn Köztársaság közti jegyzőkönyvet az 1948. április 6-án megkötött barátsági együttműkö­dési -és kölcsönös segélynyújtási szerződés érvényének meghosszab­bításáról, .valamint a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsége és a Finn Köztársaság közt létre­jött egyezményt arra vonatkozólag, hogy a Szovjetunió lemond Pork- kala-Udd területe haditengerészeti támaszpontként való felhasználásá­nak jogáról és kivonja a szovjet fegyveres erőket erről a területről. A jegyzőkönyv és az" egyezmény aláírásánál megjelent K. J. Vorosi- lov, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének elnöke, valamint J. K. Paasikivi, a Finn Köztársaság elnöké; A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének megbízásából a jegy­zőkönyvet és az egyezményt N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke írta alá. A Finn Köztársaság elnökének meg­bízásából á jegyzőkönyvet és az egyezményt Urho Kekkonen mi­niszterelnök és Emil Skog had­ügyminiszter írta alá. A fenti ok­mányok aláírásánál résztvettek ezenkívül a Szovjetunió részéről L. M. Kaganovics, G. -M. Malenkov, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, M. A. Szuszlov, N. Sz. Hruscsov elvtársak és mások. Finnország ré­széről a fenti okmányok aláírásá­nál jelen volt: R. Svento miniszter és mások. (MTI) A vasutasok is csatlakoznak a francia dolgozók bérkövetelő mozgalmához Párizs (MTI) A párizsi autó­busz dolgozók sztrájkja hétfőn egész nap teljes volt és kedden reggel sem lehetett autóbuszt látni a francia főváros utcáin. A Metro közlekedését az igazga­tóság, részben önkéntesek segítsé­gével igyekezett megjavítani, hét­főn azonban még a legtöbb vona­lon ingyen közlekedtek az utasok, mert a jegyszedők és az állomás- főnökök nem voltak a helyükön. A vasutasok között igen nagy az elégedetlenség. A St. Lazare-pálva- udvaron hétfőn több munkaszüne­teltetésre került a sor s ez a dél­után folyamán erősen megbénította a forgalmat; Az Humanité vezércikkében ki­emeli, hogy a hétfői nap főesemé­nye a vasutasok nagyarányú csat­lakozása volt a bérkövetelő mozga­lomhoz. (MTI); KÜLFÖLDI HÍREK Róma (TASZSZ) Sajtójelenté­sek szerint Segni miniszterelnök Giorgio La Pira firenzei polgár- mestert levélben értesítette arról, hogy az olasz kormány támogat­ja a világ országainak közelgő pol­gármesteri kongresszusát. Mint is­meretes, a népek közötti béke meg­szilárdításával kapcsolatos problé­mák megtárgyalására La Pira kez­deményezésére összehívott kong­resszus október másodikán kezdő­dik Firenzében; * Washington (MTI! Hétfőn Washingtonban megkezdődtek a három nyugati hatalom diplomáci­ai szakértőinek megbeszélései, hogy előkészítsék a három nyugati kül­ügyminiszter jövőheti nyewyorki tanácskozásainak anyagát. Ameri­kai szóvivők szerint ezen az érte­kezleten különösen a genfi külügy­miniszteri értekezlettel kapcsolatos kérdések kerülnek szóba. A szakértők tanácskozásán nyu­gatnémet diplomaták is résztves/.- nek mindannyiszor, amikor a né­met kérdésről szó lesz; Róma (MTI) Vasárnap az Uni- ta Genovában megrendezett orszá­gon ünnepén Palmiro .Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára beszédet mondott. Rámutatott, hogy a kommunista pártokat, a béke­mozgalmat a Szo-ietunió. Kína és a népi demokráciák politikáját di­csérik a nemzetközi helyzetben be­következett pozitív változások. Togliatti azután sajnálattal álla­pította meg, hogy Olaszország nem vesz részt a nemzetközi enyhülés­nek ebben a folyamatában, sőt a kereszténydemokrata vezető csoport és a kormány most olyan lépése­ket tesz, amelyek arra mutatnak, hogy tovább akarnak haladni a hi­degháború utján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom