Szolnok Megyei Néplap, 1955. szeptember (7. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-18 / 220. szám

szolnokmecyl: neps.ai’ 1955 szeptember 18. PÁRTÉLET★ A tömegszervezetek segítségéve! eredményesebb a pártszervezetek munkája A törökszentmiklósi járási párt- bizottság tagjainak az utóbbi idők­ben alaposan kijutott a munkából. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése, az időszaki mezőgazda- sági munkák segítése, a járás ezer­nyi problémájának megoldása min­den erejüket lekötötte. Munkájuk nem volt eredmény­telen, — bizonyítja ezt többek kö­zött Kengyel termelőszövetkezeti községgé válása, — de még töb­bet tudnának felmutatni, ha na­gyobb gondot fordítottak volna a tömegszervezetek aktivizálására, jobban szem előtt tartották volna, hogy a párt tömegkapcsolatának megjavításában, a politikai tömeg­munka kiszélesítésében döntő sze­repük van a tömegszervezeteknek. A tsz fejlesztés időszakában pél­dául a családanyák felé meggyő­zőbben tudnak agitálná az asszo­nyok. Varga I,ászióné kengyeli MNDSZ-tag tizenhárom dolgozó parasztot győzött meg a nagy­üzemi gazdálkodás előnyeiről. Számtalan ehhez hasonló példát lehetne felsorolni annak bizonyí­tására. hegy az MNDSZ sokat te­het a párt célkitűzéseinek meg­valósításáért. Vezetőink régi tanítása szerint ahhoz, hogy a szocializmus építé­séért folytatott harc minden sza­kaszán és minden területén ered­ményes legyen a küzdelem, nélkü­lözhetetlen a tömsgszervezetek ak­tivitása. A törökszentmiklósi já­rási pártbizottság az utóbbi időben mégsem fordított megfelelő gondot a tömegszervezetekre. Az MNDSZ járási titkár például ritka vendég a pártbizottságon. „Ha beszélni akarunk vele, két-három nap is heletelik, mire eiőkerítjük“ — mon­dotta Szabó elviére, a járási párt- bizottság ágit. prop. osztályának vezetője. — Nem is beszélte meg hónapok óta az MNDSZ-szel az arra háruló feladatot. Nyilvánvaló, ennek is következménye, hogy a községekben gyenge a nők között végzett politikai munka. Kevés MNDSZ gyűlést tarta­nak, nem hívják össze ez asz- szonyokat, hogy megtárgyalják velük például a szövetkezeti asszonyok életét, vagy a falu áruellátását, stb„ pedig bizo­nyára hasznos javaslatokat tud­nának tenni, segítenék a köz­ségek vezetőinek munkáját. Varga Lászlóné példáját említve már utaltunk arra, hogy az asszo­nyok lelkesen, eredményesen ve­szik ki részüket a politikai mun­kából. ha megbízzák őket. Tettre- készségüket azonban csak akkor gyiimöicsöztetheti megfelelően az MNDSZ, ha szarosabb kapcsolatot tart a járási pártbizottsággal, igényli annak irányító munkáját. Természetesen a pártbizottságnak is jobban kell ezt szorgalmazni, mert ameddig nem ferdít erre kellő gondot, addig a községekben sem tulajdonítanak valami nagy fon­tosságot a tömegszervezeteknek. Marad az az állapot, emit. Házi elvtárs. a J. B. egyik titkára így jellemez: „Sck pártszerevezet csak akkor számít az MNDSZ-re, ha ünnepélyes alkalmakkor kalácsot keld sütni, a DISZ-re, meg csak lovasbaindérium ossz oá Hí fásakor.’“ A pártszervezeteknek kell szor- ;almazni, hogy elevenebbé váljék a tömsigszervezeteik élete. Kengye­len már tervezgetnek, kézimunka- szakkört szerveznek az asszonyok­nak. Ilyen példa azonban a lehető­ségekhez képest kevés van. A legtöbb helyen szűk körre korlátozódik az MNDSZ tevé­kenysége, pedig szabás-varrás, főző- és egyéb tanfolyamokkal, a nőket érintő előadások — pl. gyermeknevelés — rendezésével sok asszonyra tudnának hatni. A járás pártszervezeteinek — el­sősorban a községi pártbizottságok­nak — változtatni kell a helyzeten. Hívják össze a tömegszervezetek­ben dolgozó kommunistákat, te­gyék őket felelőssé a tömegszer­vezetek aktivizálásáért, hatáskörük kiszélesítéséért. DISZ vonalon is szükség van erre. Pártmegbízatásként küldtek ugyan fiatal párttagokat a Dísz­be. de még nem értek el megfe­lelő eredményt. Nem tudták elérni, hogy minden községben megfelelő súlya, tekintélye legyen a Dísz­nek, s ragaszkodjanak hozzá a fia­talok. Ennek okát sem kell hosz- szű ideig keresni. Tiszatenyőn, Tiszapüspökiben, Kengyelen, Fegyverneken, ör­ményesen, Kullcscrbán egyálta­lán nincs a DISZ-nek helyi­sége, és szükségmegcldásként nem megfelelő helyeken — pél­dául Kuncsorbán a tsz egyik kis szobájában — húzódnak meg a fiatalok. Ráadásul a párttitkárok sem na­gyon látogatták a DISZ rendezvé­nyéit. így az előbb kult ki. Márpedig lehetne másként Is. Bizonyítja ezt a fegyvernekiek pél­dája. A községi pártbizottság párt- megbízatásként adta Cblumetzki Istvánnénak és még néhány peda­gógusnak a DISZ szervezeti életé­nek fellendítését. Az eredmény: községi énekkart, színjátszó cso­portot. bábszínházát szervez a DISZ, s átvette a sport irányítását. A termelőmunkából is kiveszik ré­szükét. A Vörös Csillag TSZ fiataljai például „kutató brigádot“ ala- kítcttzk, amely árokpartokról, elhagyatott területekről össze­gyűjti a silózásra alkalmas anyagot. így a tervezett 400 köbméter helyett 600 köbméter silót készítenek. Figyelmük ki­terjed az egyénileg gazdálkodó fiatalokra is. Bevonják őket ping-pong csapatukba és ku'- turcsoportjukbj. Ezáltal szerette meg Lucás Anna és barátnője is a szövetkezeti életet és — annak ellenére, hogy szülei egyénileg gazdálkodnak — kérte felvételét a csoportba. Eredményre vezet tehát a fiata­lokkal való foglalkozás. Helyesen jár el a kengyeli pártbizottság, hogy szorgalmazza az új tsz-ekben is a DISZ szervezet megalakítását. A Zöld Mező és a Vörös Hajnal TSZ-ben már működik is a DISZ. A két példa követésremélfó más járásokban is. Összegezve a tapasztalatokat: a tömegszervszetekkal való foglalko­zás nem több munkát, hanem inkább munkamegosztást jelent, hatásosabbá válik ezáltal a párt- szervezetek tevékenysége. Éppen ezért fordítson nagyobb gondot a tömegszervezetekre a járási párt- bizottság egésze. A községi párt- bizottságok és az alapszervezetek bizonyára követik példáját. Simon Béla. NEMZETKÖZI SZEMLE A moszkvai eredmények Eddig tizenhét gépállomáson tartották meg az őszi szemlét A Minisztertanács határozata értelmében az őszi munkák meg­kezdése előtt gépállomásainkon szemlét kell tartani, amelyeknek eredményeként gépállomás! tanácsülésen tájékoztatják a termelőszö­vetkezeteket. Az eddigi szemlék azt igazolják, hogy több gépállomá­sán nem megfelelően készültek fel az őszi munkákra. Törökszentmiik.lóson — megyénk egyik legnagyobb gépállomá­sán — a szemleb'izcttság nem fogadta el a fékészülést. A gépállo­más vezetői nem gondoskodtak időben a gépek kijavításáról. Meg­feledkeztek arról, hogy az őszi feladatok elvégzése sokkal nagyobb munkát jelent, mint az aratás és cséplés volt, hiszen a kapásnövé­nyek és a rizs betakarításával egy időben kell a trágyahordást, a mag­ágykészítést, a vetést és az őszi mélyszántást elvégezni. Közeledik a •tél, ami megakadály ózhatja ezeket a munkáikat. Karcagon a műtrágyaszórógépek javításánál észlelt hibát a szemlebizottság, és kevés a vetésre előkészített falai. Legjobban a Fegyvernek! Gépállomás dolgozói kézültek fel a szemlére. Munkagépeiket az előírásoknak megfelelően fisz tán tartva tárolják. A jó felkészülésért dicséret illeti a Fegyvernek! Gépállomás dolgozóit és vezetőit. A hét eleiér befejeződött szovjet- nyugatnémet tárgyalás fontos ál­lomást. jelzett a kormányfői érte­kezlettől a külügyminiszterek ta­nácskozásáig vezető úton. Ez az állomás jelentős eredményt, hozott: a szovjet és a nyugatnémet kor­mányküldöttség megállapodott a diplomáciai kapcsolatok felvételé­ben. A moszkvai tárgyalások érté­kelői indokoltan mutattak ró arra. hogy a létrejött megegyezés bele­illik abba a légkörbe, melyet jú­liusban Genf teremtett meg, sőt bizonyos fokig továbbfejlesztését jelenti a Géniben elért eredmé­nyeknek. Alátámasztja ezt az értékelést a német kérdés, helye a nemzet­közi kapcsolatokban. Noha számot­tevők azok a problémáik, amelyeket a Kelet és a Nyugat országai lé­nyegestül más oldalról közelítettek meg és közelítenek meg ma is, mégis egyetlen kérdésnél sem csap­tak olyan magasra a szenvedélyek, egyetlen problémában sem volt olyan ellentétes a nézőpont, mint éppen a német kérdésben. Ez a helyzet megsokszorozva hatott, vissza a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyára. A szovjet—nyugatnémet kapcsolatok rendezése tehát lényegesen űj helyzetet te­remtett. Moszkva és Bonn közvet len nagykövet-váltása lehetővé te­szi, hogy a két ország között fel­merülő problémákat nem kerülő úton. más hatalmak közbenjárásá­val intézzék, ami minden bizony- nyál jótékony hatással lesz az. egész német kérdés megoldására is A moszkvai eredmény több kér­dést vet fel, a kommentárok szá­mos vonatkozását boncolgatják. Az egyik ilyen probléma a Szovjet­unió álláspontja a német kérdés megoldásában, különös tekintettel arra, hogy a külügyminiszterek ta­nácskozásának ez lesz az egyik leglényegesebb pontija. A moszkvai tárgyalások félesrthetetlenné tet­ték, hogy a szovjet kormány elvi álláspontja semmit sem változott A Szovjetunió az európai bizton­ság érdekeiből kiindulva változat­lanul azt tartja, hogy amíg Né­metország egyik felében továbbra is a militarizmus feltámasztásán fáradoznak, amíg az egyik Német­ország továbbra is az Atlanti Szö­vetség és a Nyugat európai Unió tagja, addig veszélyben forog az európai béke és a biztonság. így tehát a német kérdés megoldásához másként hozzáfogni nem lehet, minthogy olyan biztonsági rend­szer megteremtésére törekszenek, amelyben eleinte részt vesz mind a NATO-hoz tartozó Német Szövet­ségi Közt ársaság, mind pedig a Né­met Demokratikus Köztársaság, a varsói szerződés tagállama. E biz­tonsági rendszar megteremtése után kerülhet ser a második lépésre: a két ország közeledésének révén a német egység meg­teremtésére. Fontos ezt világosan látni, mert a moszkvai tárgyalások még inkább az európai helyzet kulcskérdésévé tették a német problémát, még jobban ráirányították a reflektort. A Szovjetunió kormányküldöttsége a Német Szövetségi Köztársaság vezető államférfiajval folytatott tárgyalásai során éppen abból a reális helyzetből indult ki, hogy most nem lehet nem-tudomást venni a két. Németország létezésé­ről és a nagyhatalmait feladata egyengetni az utat a két Némef- orsszág közeledéséhez. A moszkvai megállapodás, a diplomáciai kap­csolatok felvétele éppen ennek a realitás talaján álló álláspontnak a gyakorlati megvalósítása, követ­kezményeinek levonása. A Szovjet­unió ezzel a lépésével ismét azt dokumentálta, hogy valóban a né­met egység megvalósítására törek­szik. nem úgy, mint egyes nyugati körök, amelyek szavakban fenkol- tan a német érdekek védelmezői­nek tüntetik fel magukat, gyakor­lati tetteikben viszont arra tőnek-5 szenek, hogy minél távolabb tart­sák egymástól a német demokra­tikus Köztársaságot és a Német Szövetségi Köztársaságot. Nyilván­való, hegy ezzal a politikájukkal fő akadályozói' a német egység megteremtés áraik. Ezekben a körökben a moszkvai eredmény nyugtalanságot is keltett és máris az az igyekezetük, hogy megzavarják a frissen létrejött kap­csolatokat. Amíg Nyugaton igen sokan reálisan értékelik :ovjet-nyugatméroet diplomáciai viszony létrejöttét és kedvező elő­jelnek tekintik éppen az októberi genfi külügyminiszteri értekezlet előtt, mások látják, hogy a hideg­háború felelevenítésére szőtt ter­veiket ez az eredmény áthúzza. A józan ítélőképességűek közé tarto­zik az angol Times is, ameljik fel­veti, hegy „a Szovjetunió igen kedvező helyzetben lesz, amennyi­ben Moszkva lész az egyetlen fő­város, ahol mindkét német kor­mány külképviseletet tart fenn.“ Az angol lap ebből azt a következ­tetést vonja le, hogy „a nyugati hatalmaknak is el kell ismerniök az adott tényeket’*, vagyis arra céloz, hogy ha igazán akarják a német egységet, előbb-utókb a Nyugatnak is számot kell vetnie a Német Demokratikus Köetársa- ság létezésével. A valóságtól elrugaszkodott bizo­nyos csoportok állásfoglalását tük­rözi Suydamnék, az amerikai kül­ügyminisztérium sajtótátkárának nyite'tkozata. Suydam azt állította, hogy a moszkvai tárgyalás azt je­lenti, „a Szovjetunió most szeleit csődbej ütött németországi politiká­jával“ és azt a mm kevesek által hangoztatott teljesen irreális véle­ményt fejezi ki, hogy a szovjet- nyugatnémet kapcsolatok felvétele lényegében azt jelenti, hogy a Szovjetunió Nyugst-Németországot „egész Németország képviselőjé­nek“’ ismeri él. Ezt az okoskodás!) még az amerikai sajtó egy része, a többi között a Washington Post is elveti. Ez az úgynevezett logika annál is csodálatra méltóbb, mert hiszen az egész világsajtó közölte N. Sz. Hruscsovnak a moszkvai tárgyaláson elhangzott kijelenté­seit arról, hogy a Szovjetunió igen nagyra becsüli a Némtet Demokra­tikus Köztársaság eddig elért nagy eredményeit és azt tartja, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a jövő. Cáfolja ezt a TASZSZ útján köz­zétett nyilatkozat is, amely félre­érthetetlenül leszögezi, hogy a szovjet kormány a Német Szövet­ségi Köztársaságot annak tekinti, ami a valóságban is: az egyik Németországnak és az Adenauer- kermény szuverenitása csupán erre az egyik Németországra terjed ki. Visszaüt ezekre az állításokra az a tény is, hogy éppen ezekben a napokban tárgyal Moszkvában Otto Grotewchl vezetésével az NDK kormányküldöttsége, mégpedig olyan minőségben, mint az egyik Németország szuverén kormánya. Mindez természetszerűen semmi­vel sem csökkenti a szovjet-nyugat­német kapcsolatok rendezésének jelentőségét. Sőt éppen alátámaszt­ja azt. A szovjet kormány a ki' Németországgal fenntartott kapcso­lataiban teljes mértékben tisztelet­ben tartja és valóságra váltja a kormányfői értekezlet irányelveit, amelyben egyöntetűen elismerték a német kérdés és az európai biz­tonság szoros összefüggését és ilyen értelemben bízták rá a külügymi­niszterekre, hogy keressék a német egység megoldásának módjait. ,Magyar Remekművek“ kiállítás Mezőtúron Szeptember 16-án nyílt meg Me­zőtúron a Magyar Remekművek kiállítás. A kiállítás nagy vonalak­ban felöleli a magyar képzőművé­szet fejlődését a XVIII. századtól. A világhírű magyar festészet leg­szebb alkotásaiban gyönyörködhet­nek a tárlat megtekintői. Látható például Mányoki Rákóczi képe, Benczúr: Hunyadi László búcsúja, Munkácsy: Tépéscsinálók, Rőzse- szedő asszony, Milton tanulmány, Székely Bertalan: Dobozi és hit­vese, Dugonics Titusz, Hollósy: Ten­gerihántás, Szinyei-Merse Hinta* zók, Szerelmespár c. műve. Padi Lászlótól az Erdei út, Borsos: Bál után, Brocky: Pihenő nő, Ferenczy: Fürdőző fiúk és még nagyon sok más alkotás. A festmények nem reprodukciók, hanem neves művészek másolatai, éppen ezért igazi művészi élvezetet nyújtanak a látogatóknak. Használ­ják ki a lehetőséget a mezőtúriak és minél többen nézzék meg a kiál­lítást, mely igen tanulságos, hasz* nos kezdeményezés. Népi-tánc gYŰjtés Kisújszálláson ugusztus 6-án két táncgyűjtő- csoport is indult a szolnoki pályaudvarról a Nagykunságba. A résztvevők a Megyei Tanács által rendezett megyei tánctanfolyam hallgatói és vezetői voltak. Az egyik csoport Jászszentandrásra (erről már beszámoltunk lapunk olvasói­nak), a másik a Kunság szívébe, Kisújszállásra igyekezett. A kisújszállási népi együttes idős táncosai és nótafái, lelkes vezetői már nem egy ízben látták vendégül a néprajz és népművészet iránt ér­deklődőket, pesti és szolnoki szak­embereket is. Most a gyűjtésre leghivatottab- bak, a megye fiatalságának táncos java jött el, hogy amit itt lát, köz­kinccsé tegye saját falujában, váro­sában, ahol bizony a fiatalok — még vagy már — nemigen tudnak csárdást táncolni. A kisújszállási kultúrotthon igaz­gatónője, Nyikos elvtársnő most is igen nagy figyelemmel fogadott bennünket, és közölte, hogy az öre­gek nemsokára szállingózni kezde­nek. Bizony nem a legjobbkor jöt­tünk, mert a cséplési idény minden épkézláb embert igénybe vett. Ta­lálkoztunk olyan idősebb bácsival, aki elmesélte, hogy a géptől hama­rabb engedték el, hogy a szolnoki táncgyűjtő fiatalok tőle is tanulhas­sanak valamitf 1 T'san összegyülekeztek a kis- ^ úji öregek a kultúrotthon egyik helyiségében, összpmeleged- tck a régi és új ismerősök. Csendes beszélgetés, kérdezösködés indult, Az egyik asztalnál Seprenyi nénit faggatták, milyen ruhában jártak a lányok az ő lánykorában és a nagy­szülei idejében. A másik asztalnál vőfélyrigmusokon, tréfás lakodalmi szokásokon nevetgélt a társaság. A megye minden zugából való lányok — nagyon is egyetértve — Seprenyi Mihály bácsit kapták körül, aki ki­fogyhatatlanul énekelte a szebbnél- szebb pásztordalokat és talpcsik- landó táncnótákat. Az irgalmatlanul savanyú kisúji bor meghozta a hangulatot. Valaki belecsapott a citera húrjaiba. Zen- gett-csattogott a citera, a sok jő táncos meg énekelte az újonnan ta­nult nótát: „Kisújszállás körül van ibolyával, Gyere babám, szedd a kötőd aljába. -. Alig ért véget az egyik, máris új dalba kezdtek: „Szolnok felől jön egy dalos pacsirta Márta Károly bácsi sem állta so­káig a jó muzsikát, kiállt középre, összeverte bokáját-tenyerét, meg­csapkodta a csizmaszárat és járta a táncot, ahogy még fiatalkorában szokták. Rakta legényesen, pedig már csak egy-két ősz hajszál van a fején és hetvenöt kemény eszten­dő a háta mögött. citerás csárdásba fogott. Las­san felálldogáltak a kisújszál­lási párok és házaspárok, indult a „Félfordulós”, a „SebesugrósTán­colta Jani Endre bácsi is, aki leg­szebben tudja ezt a táncot, hirtelen lendületes forgásokkal, dobbantá- sokkal. Mintha ügyelne a régiek in­telmére: „Tányérosan fordulj, eb­adta! Ne hányd széjjel a lábad!” Bekapcsolódtak az eddig csak nézgelödő szolnoki jövevények is és állt a bál — ahogy mondani szokás — míg a citerás el nem fáradt. Köz­ben a táncosok egy része ceruzával, jegyzetpapirral odébb vonult. Le­írta, amit látott és igyekezett a ne­hezebb figurák titltaiba először csak a szemével, azután a lábával is be­hatolni. A nagy táncolás után leült mindenki pihenni és faggatni az öregeket — Károly bácsikat, Mari néniket —, hogy volt-e erre tambu- ra bál, hogy járták a Guggolás tán­cot, milyen szoknyát hordtak itt a lányok, hol voltak nagy mulatsá­gok? ('S:'mitek az adatok a füzetekbe, M noteszekbe, nótáról, táncról, szokásokról — a nagyapák világá­ról. Hol táncoltunk, hol beszélget­tünk. Repült az idő. Éjfél után alig akart a társaság haza indulni. Las­san mindenki útnak eredt, fiúk erre, lányok arra, éjszakai szállásra. Ki kell pihennünk magunkat, mert holnap reggel indulás a gulyakút- hoz pásztorokkal ismerkedni. Sokat akar most mindenki gyűjteni, mert otthon bizony nagy szükség van. rá — hisz még csárdásolni sem tudnak a falusi fiatalok. SAJTI SÁNDOR, a szolnoki Móricz Zsigmond Kultúrotthon művészeti előadója

Next

/
Oldalképek
Tartalom