Szolnok Megyei Néplap, 1955. szeptember (7. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-15 / 217. szám

ASSZONYOK A TERMELŐSZÖVETKEZETBEN ^ —*** *~ 1 ‘ --------------,---------y, j—■—„rí- —| ,r u-r~ii-j—r-.-.-u-j—rj—r~_—injnrrr-uri-—■■-r-u-j j—j-- - rrr-..—ir.rn.Tnrj—.r-.r-- rn-|-i_rr-ir-rruT—jnw ti rrri-inrrrrf^ El mondta: Berecki János, a kenderesi Haladás TSZ elnöke A boldogabb paraszti élet megteremtőinek bőséges segítői Kedvére való munkát végez Féleségemmé1! és termelőszövet­kezetünk nőtagjajvai sokszor elbe­szélgetek a régi és az fúj életünk­ről. Az asszonyok sokszor mond­ják: „Mi, parasztasszonyok az egyéni gazdaságban mindennek csak a cselédei voltunk. Soha nem volt egy percnyi pihenőidőnk. Ott­hont a ház körül minden munka ránk várt. A mosás, a főzés, a ta­karítás, a jószágtartás, egyszóval minden. Mikor pedig kora hajnal­ban végeztünk az otthoni munká­val, futottunk ki a mezőre s ugyan­úgy dolgoztunk egész nap, minit a férfiak. Ha az ember becsületesen akart élni, akkor mindezt évről- évre így kellett csinálni. Hányszor, de hányszor megtörtént, hogy es­tére kelve fcedagasztottuk a kenye­ret, még az éjjel kisütöttük, reg­gel elvégeztünk a ház körül és utána egész nap markot szedtünk.*’ Életük gyökeresen megváltozott. Az asszonyokat nem űzi többé az állandó szükség, termelőszövetkeze­tünknek mindannyian szorgalmas gazdái. Segítségüknek nagyon sokat köszönhetünk. Komoly részük van abban, hogy állandóan növeljük tenmésétlagaán- kat s évrői-évre gazdagabbak le­szünk. Csak egyet említek. Ezév- ben az egyénileg dolgozó parasz­tok 6 mázsa 6J kiló búzát termel­tek holdanként. Mi 10 mázsa 50 kilót, őszi árpából meg 21 mázsás átlagtermést takarítottunk be hol­danként. Nem vagyunk elmaradva semmilyen munkával, e hét köze­péig befejezzük az árpa vetését is; Az elmúlt évben még nem alkal­maztuk a tudományos vetési eljá­rásokat, az idén viszont 40 hold őszi árpából 23 holdat keresztsoro­sam vetünk. Búzánk 30 százalékát szintén keresztsorosan vetjük. Hányszor mondták azelőtt a pa­rasztasszonynak, ne szóljon a fémfi- munksába, mert nem ért ahhoz. Iiyem volt a szokás és ennek a régi szokásnak engedelmeskedni kellett, akárhogy szerette az ember a fele­ségét. A termelőszövetkezetiben más a helyzet; Nálunk minden munka megkezdésénél és minden esetben nemcsak figyelembe vesszük, ha­nem igényeljük az asszonyok javas­latait. Az elmúlt évben az egyik közgyűlésen azt ajánlották, hogy termeljünk hagymát, majd ők el­végzik annak munkálatait. Úgy is történt, öt holdon termeltünk, s a gondozást teljes egészében, az asszo­nyok végezték el. Az öt hold hagy­ma 55 ezer forint bevételt hozott. Az idén szóbajött, hogy igen jö­vedelmező a rizstermelés. Ezzel a munkaigényes növénnyel az elmúlt években még nem mertünk próbál­kozni. Az asszonyok azonban az évi tervkészítések során bejelen­tették, hogy rizsnek kell lennie majd ők gondoskodnak a gyónni á- lásról. Ezekután bátran nekivág­tunk. 38 holdas rizstelepünk van, méghozzá olyan szép, hogy párját kell keresni ezen a környéken. Idáig mindig csak azzal a kife­jezéssel éltem, hogy asszonyaink ezt meg azt javasolták, így meg úgy dolgoznak. Szándékosan mon­dom így: mert egyszerűen lehetet­len különbséget tenni, hiszen va­lamennyien egyforma szorgalommal dolgoznak, arra pedig nincs hely, hogy valamennyinek a nevét fel­soroljam. Az elmúlt hetekben több új be­lépővel gazdagodtunk. Néhány asszony is közénk jött. Ezek néhány nap múlva már annyira otthon érezték magukat, hogy nem marad­nának ed a közös munkáiból seJ mennyi pénzért. Ez is azt mutatja, milyen nagyszerű nők vannak ter­melőszövetkezetünkben. „A mi szé­gyenünk lenne elsősorban, ha a Haladás Termelőszövetkezet rossz példát mutatna, ha a földek gyo- mosak és elhanyagoltak lennének. A termelőszövetkezetben éppen olyan rendnek kell lennie, mint otthon a házunk- táján 1— ez a véleménye nálunk az asz- szenyoknak. Csak próbálna valame­lyik férfi elmaradni a közös mun­kából, hált nem maradna meg az asszonyok csípős nyelvétől. Elő­fordult, hogy egy-két férfi koráb­ban abbahagyta a munkát, mint ahogyan illett A legközelebbi köz­gyűlésen volt is mit hallgatnia az asszonyoktól. S hogy a további kel­lemetlenséget elkerülje, az asszo­nyok elismerését kiérdemelje, soha többé nem hagyta félbe a munkát Mondani sem kell, hogy hűséges segítőtársainkat minden téren meg­becsüljük. Ennek számtalan kifeje­zője van: A megbecsüléshez tar­tozik, hogy minden esetben kocsin visszük őket a munkahelyre és kocsin haza. Az asszonyok a szö­vetkezet igazgatóságában is képvi­selik magukat. Mióta közös gazda­ságunk megalakult azóta az igaz­gatósági tagok és a felügyelőbizott- sági tagok egyik tagja mindig nő. Két női munkacsapat-vezetőnk is van. A megbecsülés éís a munka elis­merésének sok más formája mel­lett még egyet megemlítek. Amikor egy-egy nagyobb feladattal sikere­sen megbirkózunk, akkor a ter­melőszövetkezet asszonyait elvisz- sztiik egy-két napra a közeli für­dőkbe. A nyáron, az aratás befe­jezése után huszonhét asszonyt a Berek-fürdőbe küldtünk pihenni egy napra. Mikor pedig a kendert levágtuk, akkor a turkevei Harcos TSZ gyógyfürdőjébe vittük őket; Tud­juk, hogy a házkörül is van sok tennivaló. Éppen ezért egyáltalán nem ragaszkodunk ahhoz, hogy ugyanannyi ideig dolgozzanak, mint a férfiak. Az asszonyok általában délután 5 órakor befejezik a mun­kát. Ez persze nem vonatkozik minden Időszakra, mert aratás ide­jén hiába is küldenénk őket haza, úgy sem mennének. Száz szónak is egy a vége: mi, a Haladás TSZ tagjai elmondhatjuk, hogy a boldo­gabb paraszti élet megteremtésé­nek hűséges segítői az asszonyok. i45 Az új élet küszöbén z asszonyok a termelőszövetkezetben ■mindenképpen megtalál­ják számításukat. Ez nemcsak a jövedelemre vonatkozik, ha­nem másra is. Legtöbb asszony az állatokkal szeret bajlódni. Az egyéni gazdaságokban a szakszerű állattartásnak nincs olyan lehetősége, mint a termelőszövetkezetben. Éppen ezért nem is lehet olyan eredményt elérni. Id. Detki Zsigmondné, a jászkiséri Kossuth TSZ tagja az elmúlt év őszén választotta a közös gazdálkodás útját. Férje fogatos, ő pedig sertésgondozó lett Ez év januárjában 48 sertés gondozásával bízták meg, s id. Detki Zsigmondné megmutatta, hogy a kedvérevaló munkával a közös gazdálkodás adottságainak észszerű jelhasználásával, milyen nagyszerű eredmények érhetők el. A szövetkezet vezetői és a tagok elismeréssel beszélnek a Detki-házaspár szorgalmáról, Detkiné igyekezetéről, ők pedig annak-örülnek, hogy jól választottak. Minden számításukat meg­találták, olyan munkát végeznek, amelyhez mindkettőjüknek nagy kedve van. hJéhány héttel ezelőtt előlegosztáskor a Detkí-család a többi kö­zött 22 mázsa tiszta búzát vitt haza. Idei jövedelműik egy ré­szén már egy tehenet is vásároltak, ezenfelül ruhaneműt, fehérneműt és a férjnek a télirevaló csizmákat. Id. Detki Zsigmondné- férjével együtt idáig 500 munkaegységet szerzett. „Nagyon megszerettem a közös gazdaságot, nem maradnék otthon egy világért sem. Meg aztán az az igazság, hogy az asszonynak a férje mellett van a helye. Mi mindketten dolgozunk és ennek látjuk is hasznát. Jó a termelőszövetkezetben. A parasztasszony itt érzi iga­zán, mennyire megváltozott az élete. Itt válik férjének valódi élettár- sá/vá, segítőjévé” —■ így vélekedik Detki Zsigmondné a közös munká­ról. Az asszonyok egyenrangú gazdái a termelőszövetkezetnek Nyolcas Józsefné bősenyszflgl dolgozó parasztasszony és férje néhány nappal ez­előtt választotta a (közös gazdálkodást. Az címűit heteikben nagyon sok dolgozó paraszt hagyott fel a régi, elavult termelési formával « az új útra tért Nyolcas Józsefné helyesli férje elhatározását. Tudja, hogy a szövetkezetben még'kevesebb lesz a gond és még több az öröm. f Érdemes volt az asszonyra hallgatni Qzunnyadozik a nyár, ébredé- zik az ősz.:, Még egyik sem akar engedni, viaskodnak egymással, próbálgatják erejüket. Hajnalonként ködös párák ülnek a kukoricaföldeken, de reggelre kelve még a legtöbbször a nyár­végi nap az úr. A rizsaratókon früstökig már elkel a meleg ka­bát. De csak addig, mert utána még lekívánkozik az emberről. Sárgul a kukorica, hervad a krumpliszár, A lászlómajori ter­melőszövetkezetben traktorok jár­ják a földet, egyik helyen szán- ! tanak, másutt vetnek, az utakon 1 fürge Zc tor okkal találkozni, köny- nyedén húzzák terhüket, a cukor- | répával megrakott pótkocsikat. — A reggelit ilyenkor még jobb a napon fogyasztani, mint az ár­nyékban — mondja a lászlóma­jori Szabadság Termelőszövetke­zet egyik gazdája, majd hozzáte­szi: — Már a beszélgetés sem olyan, mint égy hónappal ezelőtt. Megvan-e a hízónákvaló, mikor lesz lakodalom, mennyi az évi jö­vedelem, meg efélékről váltunk ! egymással szót. A központi tanyaépületektől jó kőhajíiásnyira a krumpliföldön egy ember szakértő mozdulatok­kal vigyázva vágja a kapát a bo­kor tövébe, nehogy kárt tegyen. Beszélgetőtársam arra mutat és úgy mondja: „Dienes István dol­gozik ott családjával. Övele meg különösen érdemes beszélgetni, mert ott lakodalom is lesz, hízó is vany de annyi jövedelem, hogy a búzát már azt sem tudja, hová tegye.” ITelkeresem hát Dienes gaz- * dát. és a krumpliföld szélén csendes beszélgetésbe kezdünk, Ő életéről mesél, a szövetkezeti gaz­dálkodásról. — Hogy is volt? — kezdi csen­desen. — Elég régen kezdődött. Éppen hat esztendővel ezelőtt ilyen tájban. Nagycsaládú ember vagyok s az életet mindenhogyan megpróbáltam. Ahol ni, az a nád- fedeles tanya, ott lakom — mutat keleti irányba. — 9 hold földem volt, sokat dolgoztam, mert szere­tem a munkát. Errefelé mindenki megmondhatja, hogy soha nem féltem a kaszától, zsákolástól, de az is igaz, hogy mégsem vittem valami sokra. — 1949 őszén sokat beszéltek erre mifelénk a közős gazdálko­dásról. Nem ismertem és hát fél­tem tőle. Semmi számításom nem volt belépni. Készültem az új gazdasági évre. A vetést is elvé­geztem, 3 hold búzát vetettem ak­kor. Persze azért otthon a család­ban sokat beszélgettünk erről a kialakulóban levő újfajta életről. Az asszony egyre biztatott s mon­dogatta: „Nem vész kárba az a 3 hold búza, amit elvetettél, eredj csak, írd alá a belépési nyilatko­zatot, próbáljuk meg, hátha jobb lesz." Én húzódoztam még egy ideig, de végülis az éjszakákba nyúló beszélgetéseknek az lett az eredménye, hogy aláírtam a be­lépési nyilatkozatot. — S érdemes volt az asszonyra hallgatni? — Én majd elsorolok valamit, maga meg abból biztosan kita­lálja a választ — mondta beszél­getőtársam s tréfásan hunyorított hozzá — kezdjük csak. 1Ó3 mázsa gabona, két lakodalom, 3 és fél ezer forint, egyszer 12 TOO forint, egyszer meg 8400 forintj — Ml ez? — Az idei jövedelmünk egy- része. Mert n<.m kevesebb, mint 103 mázsa gabonát vittünk haza előlegképpen — velem együtt öten állandóan dolgozunk a csa­ládból. Még olyan 30 mázsára szá­mítunk. Harminc egynéhány má­zsa tiszta búzát szabadpiaci áron adtam el s ezért 8400 forintot kap­tam. Nemrég volt a.lányok lako­dalma s nemsokára nősül a fiam. A két lakodalom költsége 3 és félezer forintba kerül. A költség alatt csak a bort, a zenészeket, a birkát, egyszóval a vendéglátást értse. A bútort, meg a kelengyét, amit három héttel ezelőtt vettem a lányomnak, már külön számo­lom. Tizenkétezerhétszáz forintot pedig készpénzben kaptunk elő­legként. „ Az én családom minden tagja boldog és megelé­gedett — mondta büszkén Dienes István szövetkezeti gazda. Igaz, az ő jövedelme ma még rekord­jövedelem, a szorgalmas szövet­kezeti gazdák havi jövedelme ugyanis pénzértékre átszámítva általában még „csak” 1600—2000 forint között mozog. De vajon a parasztember hol érhet el rekord- termést, rekord-jövedelmet? Se­hol másutt, csak a termelőszövet­kezetben. Milyen jó, hogy Dienes elvtárs nem várakozott, hanem már 6 évvel ezelőtt aláírta a be­lépési nyilatkozatot. Elbúcsúztunk egymástól. S mi­kor kezébe vette a kapát, akkor már 6 kérdezte. — Érdemes volt-e az asszonyra hallgatni? De még mennyire. Székülity Péter özv. TERJEKI Im­rénél, a jászjákóhalmi Béke Termelőszövetke­zet tagját két eezten- dőve! ezelőtt nagy tisz­tesség érte. A szövet­kezet gazdái igazgató- sági taggá választották. Ezt a kitüntető, vezető megbízatást joggal vi­seli Terjékiné. Szorgal­masan dolgozik, évrői- évre részt kér a közös munkából: Javaslatai­val pedig a közös gaz­daság előrehaladását segíti. Az 6 példája is igazolja, hogy a dolgo­zó parasztasszonyok a termelőszövetkezetek egyenrangú gazdái. Ép­pen olyan jogokat él­veznek, mint a férfiak. Tudásukat okosan fel­használhatják. Minden­hez van közük és véle­ményüket figyelembe veszik: SZÁMTALAN törté­net tanúsítja, hogy özv; Terjéki Imréné meny­nyire önmagára talált a nagy családban. Ismer­kedjünk meg egy ilyen történettel. Ez év tava­szán történt; Az igaz­gatósági tagok a kora­tavaszi munkákra való felkészülést tárgyalták.- Szóbakerült a gépesí­tés, a bő termés eléré­sének biztosítása. Okos szavak hangzottak eh Arról volt szó, hogy a gépek rendelkezésére állanak a közös gazda­ságnak, de a belső fe­gyelemmel még baj van. A munkafegyelem megszilárdítására kel­lene valami jó mód­szert kitalálni, mert máskülönben a kapás- növények gyomtalaní­tása nincs biztosítva, özv, Terjéki Imréné akkor a következőket mondotta: „Tagtársa­inkban fel kell kelteni az egyéni felelősség ér­zetét s éppen ezért a kapásnövények terüle­tét osszuk egyénekre: Ebben a helyzetben ez a legjobb megoldás” — mondotta: ÜGY IS történt Ja­vaslatát mind a veze­tőség, mind a szövet­kezet egésze elfogadta, A területet egyénekre osztották és a kapálás zökkenőmentes volt: özv. Terjéki Imréné amellett, hogy igazga­tósági tag, még munka- csapatvezető is. Kilenc főből áll a munkacsa­pata s a tagok majd­nem valamennyien asz- szonyok; Mind szorgal­mas segítői a közös gazdaság előrehaladá­sának; —> A képen jobbról balra ÉZSIÁS IMRÉNÉ, FORGÁCS LÁSZLÖNÉ, ÖZV: TER­JÉKI IMRÉNÉ, CSOM­BOR TIBORNÉ és SANTA IMRÉNÉ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom