Szolnok Megyei Néplap, 1955. szeptember (7. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-15 / 217. szám
4 SZOLNOKMEGTEI NÉPLAP '1935 szeptember 13 . ROMÁN FÖLDÖN-_______________________________ (részlet) írta: Szemjon B ab ajev szkij 17 Undultunk a fatu íelé ve••#-L<zető úton a mezőik között. Ott terült el előttünk az egész nagy rónaság! Száraz, meleg Idő volt. A távolban magános lakókocsi álldogált, — a traktoros brigád szállása volt ott. A nyitott kocsiajtó mögül derékig csupasz ember tekintett ki, a brigád könyvelője. De hát, hol vannak a traktorok? ' — Egyik erre, a másik arra, az egyéni gazdák földjén — mondta a könyvelő. A szövetkezetben már régen befejeztük a munkákat, most aztán segítünk az egyénieknek. A határ nagyon nagy, de sok még az egyéni paraszt — így aztán elszé- ledtek a traktorok. Csak egy dolgozik itt nem messzire .,, A könyvelő felvette az ingét és elindult velünk. Vagy 5—600 méternyire a lakókocsitól szántott az egyik traktor. Könnyedén, gyorsan haladt, friss fekete barázdákat húzott maga után. A tavalyról maradt kukorica- zsombékokon zörögve ugrált az ekék után kapcsolt borona. Az útnál fontoskodó arccal állt egyidősebb ember. A szántást nézte. Később kiderült, hogy a gépállomás és az egyénileg dolgozó parasztok között kötött szerződésnek van egy külön pontja, amely szerint a gazda köteles személyesen ott lenni a szántásnál és megbírálni a munkát, damentünk a szigorú szemmel figyelő emberhez. A távolból idelátszó Secusici faluba való gazda volt. Filip Petru. Köpött nadrágján tolt, hátán folt, mezítelen lábát belepte a por, a fején zsíros nemezkaiap. Sovány, borostás arcát barnára sütötte a nap, féketekére- tes szemüvege homályos volt a portól. Rágyújtottunk és beszélgetésbe elegyedtünk. Filip Petru bőbeszédű embernek bizonyult; A kicsit összefüggéstelen elbeszéléséből megtudtuk, hogy négy hektárnyi földje van és az egészet kukoricával akarja bevetni. „Jólfizető termény az, — magyarázta — én psdig lehetőleg gyorsan meg akarok gazdagodná .,Van felesége is Filip Petrunak — egy idősebb, munkaképtelen asszony; A gyerekek már felnőttek és külön gazdálkodnak. Van saját háza az öregnek és egy lova.; a „Életem legfőbb célja, hogy meggazdagodjam!’* — jelentette ki komolyan Filip Fetru. S mindez így igaz ..: Vagy nyolc évvel ezelőtt Filip Petru életéiben először jutott négy hektár földhöz Az államtól kapta. Az elején azt sem tudta, mát csináljon ennyi földdel, hogyan művelje meg. Aztán úgy gondolta, szegény nincstelen paraszt sorából egyszeriben középparaszt lehet ennyi földdel. Állandóan az járt az eszében, hogy a négy hektárból egy-kettőre gazdagodjon, s ez a gondolat még aludni sem hagyta, Bórbe-adta a földjét és fogához vert minden garast, így aztán három év alatt összeku- porgatott annyit, amin vett egy igénytelen kis lovat. De vajon egy ilyen gyenge állattal meg lehet-e művelni rendesen négy 'hektár földet? Mit csináljon hát? Elhatá-i rozta, hogy belép a mezőgazdasági társulásba. Együttesen mégis csak könnyebb lesz. Kihasították tehát a négy hektárját a közös táblában. Egy nyarat töltött mindössze Filip Petru a társas csoportban — nem tetszett neki a helyzet. Persze, megélni csak megél az ember ebben a társulásban is, de ő gazdagodni akart — méghozzá gyorsan; Beadta a kilépési kérelmét. Elengedték .,; M egint ott állt egyedül a szé- les nagy határiban a maga négy hektárjával, sovány kis lovával és a meggazdagodásról szőtt gondolataival. A falubeliek ®zt tanácsolták neki, lépjen be a szövetkezetbe. El is ment Filip Petru a vezétőséghez. Beadta a nyilatkozatot >— fölvették. — Csak egy esztendőt töltött itt is Filip Petru, nem találta meg a számítását a szövetkezetben sem. Ami a legfőbb, nem lehet gyorsan meggazdagodni. Hallotta, hogy a gépállomás ad traktorokat a gazdálkodóknak — szánthatnak, vethetnek, amennyit akarnak. Lám, csak ez lesz a módja a gyors meggazdagodásnak! Beadta tehát a kilépési kérelmét. Ki is hasították neki a közös táblából a négy hektárt;, , S most itt áll az útparton, s fejében egyre csak a meggazdagodás gondolata motoszkál. Apró szemei figyelve pislognak a szemüveg homályos karikái mögött. Mélyen szánt a traktor, s mögötte zörög; ugrál a borona. Ez aztán szántás; pontosan ez az, ami Filip Petrunak kellett. Ilyenformán szövögeti a VJ munkásváros A Német Demokratikus Köztársaság Calbei Vasműveinek dolgozói számára új korszerű munkásváros épül. Az új munkástelepülés két-, három- és négyszobás összkomfortos lakásai 1200 munkáscsaládnak nyújtanak majd kellemes otthont. terveit: jó nedves a tavasz — biztos jól fizet a kukorica. Ha mondjuk, közepes lesz csak a termés, akkor is közel 100 mázsa kukoricát terem. Ez már valóságos vagyon! Egy részét leadja a gépállcJ másnak a munka fejében, más részét természetben adóban, de még ezután is egész halomra való kukoricája marad. Van ugyan egyt ártánja, hizlalni való — kevés lesz! Kellene venni néhány malacot, a tavaszra megnőnek, kágöm- bölyödnek — lesz pénz belőlük bőven. — Ej, ej, te holdkóros — elegyedett a beszélgetésibe a könyvelő is. — A gazdaságot hajszolod, ido- kapsz, odakapsz, és köziben nem gondolsz arra, hogy ki munkálja meg neked ezt a rengeteg kukoricát. A gyerekeid nincsenek itthon, a feleséged beteg. Kell neked négy hektár kukorica? Tudhatnád, hogy a kukoricát legalább háromszor meg keli kapálni, ki kell gazolná, — ehhez bizony erő kell! Traktorral akarod megmunkáltaim? De még akkor is, mennyi munka lesz a betakarításnál? Mire mész te egymagad, egyedül a sovány gebéddel? Semmire! Fölveri a gaz a kukoricádat és még a vetőmagod is odalesz! Gondoltál-e erre? — Majd csak találok segítségeit, megfcapálják, mag le is szedik a kukoricát, nekem meg ott lesz a kész termés — válaszolt kedve- szegetten Filip Petru. — Aha, szóval a más erejéből akarsz te meggazdagodni. Nem lesá ez így jó, Petru, becsületes emberek nem így keresik a módját a gyarapodásnak. JTilip Petru feje lekókkadt mellére. Kopott, zsíros kalapja a szemére csúszott. Hallgatott egy jó darabig, s csak szívta az orrát. De mitévő legyek? Hol keressem a boldogulást? Fölemelte fejét, levette a szemüvegét és félénken tékintgetett ránk könnyel telt apró szemével) És ennek a szegény paraszt embernek szomorú, könnyes tekintése arról beszélt, milyen nehéz boldo-l gulmi egyedül, épül as ISDK-ban Eddig 600 család költözött be az elkészült lakásokba.- Az új munkásvárosban már két bölcsőde, egy napköziotthon és egy poliklinika is felépült. Az NDK kormánya 30 millió márkát (kb. 150 millió Ft) folyósított az építkezéshez. Aszódi Imre: SZÁNTÁS-VETÉS Kár, hogy nincsenek szárnyai s repülve tudna szántani, mint mesében a szárnyas ló az eke és az igásló. A traktort Is segítené jártában a szárnyas kerék, mi vastalpát gyorsulva vinné a föld végére és vissza ismét. Mesgyétlen földek holdjai, lovat, vagy traktort hordani akartok-e most egyre inkább? Mindegy: csak irtsátok az indát! Szeptember van: sietni kell, aki szántott, annak vetni keli, vágd a parajt harsogva kés, nyakunkon a szántás-vetés ... ŰJ MAGYAR FILMEK A magyar filmgyártás a felszabadulás óta nemcsak hazánkban, hanem külföldön is nagy sikert aratott kimagasló alkotásokat hozott létre. Éppen ezért a közönséget mindig nagyon érdekli, hogy melyek a bemutatásra kerülő új magyar filmek. Az őszi szezonban nem is egy új magyar film kerül a közönség elé. A készülő filmek témái igen változatosak. Rövidesen bemutatják a „Gázolás“’ című film-drámát, amely társadalmi problémát dolgoz fel. Főszerepét Darvas Iván és Ferrari Violetta alakítja. Egy másik készülő film a „Különös ismertetőjel1’, amely a párt illegális harcát mutatja be izgalmas történet keretében. A film 1940-ben játszódik. A harmiaddJk film, „Tóth Gábor esete" egy kórház életéből meríti mondanivalóját. Azt mutatja be, hogy milyen következményei vannak egy panaszos levélnek. A befejezéshez közeledik Huszka Jenő örök szép operettjének, — a „Gül B?bá*’-nak felvétele, amely „Gábor diák’* címen kerül bemutatásra. Az „Egy pohár sör“ ifjúsági problémával foglalkozik és két fialta! szerelméről szól. Készülés alatt áll a „Körhinta’* című film, amely az új falunak állít emléket. Egy mesejáték: az „Eltüsszentett birodalom." Évszázados nyugalom után | AZERBAJDZSANBAN, | az Amjat-hegyvonulat északnyugati végén van a Tasmardan nevű iszapvulkán. Sokan el is felejtették már, hogy vulkanikus eredetű ez a kúpalakú hegy. A környék lakosai közül még senki sem hallotta fenyegető moraját. A kutatók többnyire határozottan a „kialudt" vulkánok közé sorolták. A vulkán körül kitűnő legelők zöldültek, s olyan sűrűn benőtte a fű, akár a távolabbi lapályokat. Evröl-évre ezen a helyen teleltek a Kujbisev-kolhoz juhnyájai. A múlt év november 21-én is ugyanúgy legelésztek a nyájak a hegyoldalban, akár néhány nappal, vagy héttel azelőtt. Délfelé járt az idő, amikor valami különös földalatti moraj hallatszott, aztán néhány perc múlva hatalmas robbanás dörrent bele a táj békés csendjébe. Körülbelül 300 méter magasra lökte fel a vulkán a láva- kövelc tömegét s nagy területen szétszórta. A kitörések egy-két perces időközökben, változatlan erővel ismétlődtek. Az első kitörés után mintegy félórával óriási láng- ! oszlop lövelt ki a kráterből. A becslések szerint legalább 600 méternyire csapott fel a láng. A KORNYEKEn| tartózkodó pásztorok azt állítják, hogy még másfél kilométernyire is égető hőséget éreztek. Közel 50 percig lobogott a tűz a kráterből, aztán ugyanolyan gyorsan kialudt, mint ahogy feltört. Vele egyidőben végeszakadt a sorozatosan ismétlődő kitöréseknek is, A vulkán elcsendesedett, Rá három napra geológusok érkeztek a helyszínre. A vulkán kráterében 40—60 centiméter átmérőjű rést fedeztek fel, amelyen keresztül sziszegve tört föl a gáz. Számításuk szerint ezen a résen naponta körülbelül 1700 köbméter gáz ömlik a szabadba. A feltörő gáz az égő gyufától megyullad és másfél-kétméteres lángot vet. A hegyoldalt megszilárdult, vastag lávaréteg borítja, amely a nagy hőségtől barnás-rózsaszínű. Ha átlagosan két méternek számítjuk a szétszórt lávaanyag vastagságát, akkor közel kétmillió köbmétert tesz ki. A tudósok megállapítása szerint több, mint száz évig szünetelt a vulkán. Csoiaogl, az öreg suszter ott ült háromlábú székecskéjén az ablak mellett, hogy jobban lásson, amikor öltögeti a keményhegyű, szurkos JÓZSEF ATTILA: | CdÓdZÓ-gí, CUí ÓMQfonalat. Az ablak ugyan éppen nem mondható tisztának, a hideg is behúz már rajta — de mit tesz az Csoszog inak, az öreg suszternek, aki ha azt mondja, hogy a cipő meglesz estéire, akkor azt úgy lehet tekinteni, mintha maga az újonnan talpalt tükrösszélű cipő nyikorogna az ember lábán. Igaz, hogy Csoszogtoak, az öreg suszternek fűtenivalója sem igen volt, de meg ki hallott olyat, hogy egy szegényember, egy címzetes cipészmester, aki bizony csak foltozó suszter, októberben begyújtson a háromlábú kis vaskályhába. A kályha ilyenkor még a padláson hül, még előbb szuszogva le kell hozni és lekefélnd a vasporos kefével; Csoszogi, az öreg suszter tehát az ablaka előtt, amelyen keresgélni szokott, mert hisz nem lehet olyan könnyen eligazodni a rengeteg szögletes skatulya meg kerek pléh doboz között. Nagyon sok a lapois skatulya, a szoba is az. Alacsonymennyezetű, mintha görnyedt volna, mint maga Csoszogi, az öreg suszter, Hogy lehet valódi embernek ilyen kitalált neve? Ügy, hogy néha, amikor jókedvében találták és megkérdezték tőle, hogy és mint van, azt felete tréfásan: „Hát csak csoszogok, csoszogok.’* Persze, ilyesmit nem kérdeznek az embertől, ha bosszankodik, nála is csak olyan alkalmakkor érdeklődtek ebben az irányban, akkor a szeme hunyor- gásán látni lehetett, hogy no, most még meg is lehetne cirógatni, mert elérti a tréfát. Hogy öreg, az meg különösen látnivaló, ehhez nem kell nagyon szemügyre venni a képéből köröskörül kiálló szürke sörtéket. S hogy suszter, azt ő maga jelentette ki, amikor valaki a talpalni-sarkal- ni való cipőjét hozta azzal, hogy, „tessék jól megvarrni, Csoszogi bácsi, lefestett a kapli !‘* Aztán ez a valaki még hozzátette, némi kényszeredett mosollyal: „Talpalással egyelőre nem lendítem föl a tisztes cipészipart!’* Erre Csoszogi, az öreg suszter, amint vizsgálgatván, az orra élé tartotta az említett lábbelit, mintegy sértődötten, de lassan és határozottan fölemelte a fejét, kissé oldalról ránézett a zavart mosolyba buikolódzó péklegényre és bosszúsan, de önérzetes, tájékoztató hangon odamondotta: „Suszter vagyok én, nem cipész!* Amire a péklegény még zavartabbul mosolygott, ő meg, nem kapván választ, széles, fekete hüvelykujjával nyomogatni kezdte a cipő kapliját és a hibák tanulmányozásába mélyedt. Caoaaoglhoa, az öreg suszterhez ezúttal egy gyerek állított be, egy gyerkőc, piszfcois-szalmaszínű haján hátracsapott sapkában, amelynek hátul úgy lógott ki a bélése, mint ami tömzsi, fekete nyelvet ölt a világra. Az ellenző alatt fakó arc, e melyből zöldi őzei ékszínű szemek csillanták elő, mint patakocskától derűs oázis a sivatagban, vagy mint a sártól szikkadt cipőre freccsent kenőcs. Kis kabátját nagy emberre szabták, nem kisgyerekre, de nagy ember nem igen hordhatja ekkora foltokkal a könyökén, pláne, ha a varrás mellett már megint feslik a szövete, A kabát alatt lógott a nadrág, gondolkodásra késztető ülep- pel, szára vége pedig ott harangozott tenyérnyire a boka fölött; és a cipő. Igen, a cipő. Igen a cipő. Azt már javítani hozta a gyerek. Jó napot! —> mondta, amikor belépett. Olyan hangon szólt, mintha még nem döntött volna egészen, hogy nagyon bátor legyen-e, vagy nagyon félénk. Csoszogi, az öreg suszter csak a szemével nézett oda, meg sem mozdította a fejét. f— Mit akarsz? morogta, mint aki nem akar egészen goromba lenni, A mama küldött, hogy tessék kijavítani a cipőmet — felelte a gyerek. <—* A mama mondta, hogy egy foltot kell rátenni és altkor tart még. — Hol a cipő? *— A lábamon — hangzott a világ legtermészetesebb hangján. Csoszogi az öreg suszter hallgatott és működött tovább. A gyéréit meg némán csak állt, Csoszogi unta meg hamarabb. — Talán a lábadhoz varrjam a foltot? i— Nem, nem, mindjárt levetem --lélegzett fel a gyerek. Azzal úgy, állva, .minden fűződzködés nélkül, lerántotta egymásután a cipőt. — Nagy tisztelettel akarta átnyújtani, ■tehát alig fogta és kétszer lepoty- tyámította. Végül Csoszogj kirántotta a kezéből. De adta is vissza. —i Ezen a cipőn nincs mit javítaná. —- Tessék? «— Ezen a cipőn nem lehet segíteni! —i De a mama mondta, csak egy foltot kell rátenni. A mama mondta. *— Nem lehet. Nem állja a varrást; Kérge sincs. A gyerek vádló, könyörgő, reménytelen hangon megszólalt: — De így nem lehet benne járni! f— Ne járjon a szád! — dünnyögte Csoszogi. ;— Nincs olyan rossz cipő, amelyikbe ne lehetne járni. Amelyikben nem lehet járni, az már olyan rossz, hogy azt csináltatni se lehet, A gyerek lassan kétségbeesetten mondta: — De a mama küldött, amikor elment a moziba, hogy hozzam el, a Csoszogi bácsihoz, majd meg tetszik csinálni, Ide adta a pénzt is mindjárt, Csoszogi erre kemény és hajthatatlan lett. — Ügy, amikor a moziba ment, mondta az anyád, . hogy hozd a Csoszog! bácsihoz! Hát mondd meg az anyádnak, azt üzeni a Csoszogi bácsi, vigye a cipődet a moziba* majd ott megcsinálják! A gyerek erre, ha lehet, még jobban megijedt, szinte síránkodni kezdett: — Nem a moziba ment a mama, hanem az Újpesti Moziba takarítani! Csoszog! hallgatagon telt-vett, dolgozott. Köziben félszemével oda- odapisdantett az elkeseredetten helytálló, meg sem mukkanó gyerekre. Aztán mégis csak megszólalt, mintha csak társalogni akarna: — Te vagy annak a Vanicsekné- nek a fia? — Én. Megint hallgattak. Csoszogi ösz- szeróncolt szemmel, látszólag nagy gondban bőrszalagot kezdett vé- konygatni. i— Neked van öcséd is? i— Van. Meg egy húgom is. 1— Az öcséd is olyan csirkefogó, mint te. mi? A gyerek nem tudott mit válaszolni: Megint hallgattak. Végre Csoszogi rezzenhette meg a gyereket. 1— Hol van az a cipő? — kérdezte, mintha csak most hallana róla először és lerakta az öléből a kaptafára szegezett felsőrészt. Nézte, forgatta, nyomogatta, miközben — már csak a gyerek kedvéért is — csóválgatta a fejét. Aztán se szó, se beszéd, hozzálátott. Őriási darab foltokat rakott az oldalára, meg a talpára, különböző elhasznált bőrökből. A gyerek közben hallgatagon letelepedett az egyik kis szőkecskére. Végre, vagy másfél óra múltán, ismét lábbelinek lehetett használni a mesterművet. , — Nesze, itt van, A fiú örülve a cipőn elf, de a rendkívüli foltoktól meglepetten rebegte: <— Köszönöm! — És mér húzta is fel: Aztán félénken feltette a a kérdést: — Mit kell fizetni? Csoszogi hallgatott. A gyermek második kérdésére odadörmögöttj — Húsz fillér; — És krákogott hozzá. Aztán még a maga számára hozzámorogta: — Elég olcsó. — Tessék, Csoszogi bécsi! Egy Híven fillére* lapult Csoszogi kemény, szikkadt markába. Csoszogi megnézte, elővette az asztalka fiából ragadós pénztárcáját, beleejtette, majd darabonként olvasva, lassan gondolkozva, gondosan kiszedett nyolcvan fillért és az ujjai közt oszlopba gyűjtve, belenyomta a gyermek kinyújtott tenyerébe. — Itt van vissza. A gyermek számolni kezdett. Elpirult, látszott, hogy küszködik magával. Nyújtotta a számolást, ő maga úgy érezte, hogy egy örökkévalóság óta számol. Végül nagyon kevéssé természetes hangon megszólalt: — Csoszogi bácsi, többet tetszett visszaadni. •— Nem adtam én. •— Én nem tudom, Csoszogi bácsi. Éji ötvenfdllérest adtam, a Csoszogi bácsi meg pengősből adott vissza. Csoszogi, az öreg suszter rátámadt a szegény gyermekre. Egyre feljebb vitte a hangját, míg végül mintha egészen dühbe gurult volna. — ötvemfillérest adtál, én meg pengősből adtam vissza? Annyira a csirkefogáson jár az eszed, hogy azt sem tudod, mit adsz ki a kezedből? Hát azt hiszed, hogy csak úgy lopja az a szisrencsétlen anyád a pengősöket? Megszakadhat, te meg így herdálod el a keresetét! Semmirevaló kölyök! Fogod mindjárt a pénzt, te csibész! Széthasítják, ha meghallom, hogy anyádat is beakarod csapni, ha. neki is csak ötvenfilléresből adsz vissza! Minden falat kenyérért kár, amit beléd tömnek, te máié! Nem mész mindjárt?! A gyerek megriadt, kihátrált* és becsapta maga mögött az ajtót. De Csoszogi, az öreg suszter, még sokáig morgott magában, a fonalat is elszakította, mintha valóban na^ gyom haragudna,
