Szolnok Megyei Néplap, 1955. július (7. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-03 / 155. szám
2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1055 július 8 Növekedett a percek becsülete as Aprítőgépgyárban NEMZETKÖZI SZEMLE — Pálfi elviára... — kiált be kísérőm az óriás vashenger be. A vastag acélfalak között tízszeres erővel hangzik a szó. A készülő Comwal-kazán mélyén kialszik a kékesszürke ívfény, majd barna arcú fiatalember lépked elő, kissé meggömyedve a szűkös hely miatt. Távolabb megyünk, hogy megérthessük egymás szavát. Pénteken kezdtek először dolgozni az üzemben az új időtételekkel s tekintve, hogy az utóbbi napokban érthetően sok szó esik erről, egy hegesztő véleményét akartam kérni: — Én azt mondom, hogy a mi brigádunk nemigen sajnálkozhat a régi miatt. Egy kazánnál 1.035 percet kell majd behozni, hogy elérjük a régi szintet százalékban. Ezt meg is lehet csinálni. Persze ez nemcsak tőlünk függ. hanem attól is. -hogyan készítik elő a munkát. Főleg" ez anyag fontos, az, hogy kazánlemez legyen. A többit azt már mi megoldjuk itt műhelyen belül. Akármilyen apróságon nem akadunk fel. A hónap végén majd meg tudom mondani azt is, hogy javult-e ezen a vonalon a szervezés. Ügy látom, kazánlemezt hoztak. van itt .bőven — mutat a sarokban felhalmozott anyagokra. — Lehet dolgozni, ahogy csak tudunk. Ez jó is lesz most indulásnál. Fálfi elvtárs beszéd közben a kazán tetején dolgozó társát. Hajós hegesztőt figyeli. Egyikük kívül, másikuk belül dolgozik s neki csak addig van ideje most, míg Hajós elvtárs 20 centis varratot készít, aztán megint ő következik. — Egy órán belül kész lesz ez is. Már tegnap elkészült volna, de az éjjel megröntgenezték a varratokat s a hibás részeket ki kellett vésni, újra hegeszteni — mondja. — Nálunk nem lehet arra spekulálni, persze nem is akarunk, hogy a minőség rovására hozzuk be az időt, amit most levettek. A röntgen a legkisebb hibákat is észreveszi. Ezenkívül ütőpróba, keménységpróba alá vesznek minden varratot a meósok. A mi brigádunk, a Sas-brigád most is meg akarja állni helyét. Eddig jutunk a beszélgetésben, mikor Pálfi elvtárs sietve, búcsúzásra sem várva ismét eltűnik a kazán belsejében. A Sas-brigádban— a nyolctagú kazánkészítő csoportban — tekintélye van a perceknek, a másodperceknek s most méginkább, hogy rövidefcbre vették a normaidőt. — Mindannyian tudják, hogy minden centi varratot időre kell elkészíteniük, ha el akarják érni a régi teljesítményszázalékot. Növekedett az idő becsülete a szereidében, a forgácsolóműhelyben s a gyár majd minden részlegénél. A dolgozók közül azok. akiket érintettek az új időtételek, hozzávetőlegesen ismerik már, mennyivel kell rövidebbre fogni az egyes munkafolyamatokat. Varga elvtárs túrós előre számolt s maga javasolta, hogy melyik munkán áll és mennyit vegyenek le. Sziliczei elvtárs. a gyár egyik legjobb köszörűse is utána nézett már ennek. — 50—60 percet kell behoznom egy műszak alatt — attól függően, hogy milyen munkadarabokat kapok. Az új idővel ezt a két tengelyt munkálom meg először — mutat az előkészített darabokra. — Ezeken lehet majd haladni. Ha vékonyabb tengelyt kapok, ott már nehezebb lesz. Én azt hiszem, ha nem lesz semmi fennakadás, menni fog a régi százalék hamarosan. Az Aprítógépgyár június havi torvét néhány százalékkal túlszárnyalta. Sokan érdeklődnek a munkások közül, ha a vezetőség valamelyik tagja lent jár az üzemben, meglesz-e újra az élüzem cím? Biz- sat erről még nem igen tudnak, mert nincs meg a negyedévi értékelés. Annyi azonban bizonyos, ha az új időtételekkel is igyekeznek mielőbb elérni a régi teljesítményszázalékot, fokozódik a gyár termelése, növekszik a termelékenység s az Aprítógépgyár csakúgy, mint az első negyedévben, az ország legjobb gépgyárai közé kerül. Ehhes azonban felsőbb szerveitől, kooperáló vállalataitól is segítséget vár. Az öntvények egy része még mindig nem érkezik meg a hónap elejére. A gyár egyik részlege, amely a Hoffher hengereket és lendkerekeket készíti, az elmúlt hónapban hét napot várakozással töltött. Most újra várnak öntvényekre, anyagra. Az üzemiek teljesen nép- telenek s alig van valami mozgás. Később rohammunkával kell majd behozni az így eltöltött időt. Á cséplőgéptől teljesítsük gabonabeadási kötelezettségünket | A MÁJUSI | kedvezőtlen időjárás után az utóbbi hetek csapadékai kedvezően hatottak gabonáink fejlődésére. így az előző évinél nagyobb termést tudunk betakarítani. A magasabb terméseredmény akkor válik népgazdaságunk számára teljesértékűvé, ha minden termelő hiány nélkül eleget tesz beadási kötelezettségének. A Szabad Nép június 12-i számában Gerő elvtárs cikke rámutatott, hogy az 1054—55-ös gazdasági évben különböző gabonaféléket, zsírt és cukrot kénytelenek voltunk külföldről behozatni a lakosság ellátásának biztosítása érdekében. — Gerő elvtárs e cikkben rávilágított azokra az okokra is, amelyek a behozotalt előidézték, mint például az állami fegyelem lazulása. E körülmények élesen megvilágítják a Központi Vezetőség június 3-i határozatának rendkívüli fontosságát. Szolnok megye az ország egyik legnagyobb gabonatermő területe. Olyan megye, amely idáig a legtöbb mezőgazdasági gépet és egyébirányú támogatást kapta államunktól, hogy minél előbb megszűnjék mezőgazdaságának elmaradottsága és növekedjék a dolgozó parasztság jövedelme. Azok a munkások, akik a gépeket elkészítették, akik különböző ipari termékekkel látják el az országot és ezen belül Szolnok megyét. a műszaki és értelmiségi dolgozók, akik kiemelkedő alkotásokkal, kulturális tevékenységükkel segítik elő népünk felemelkedésót, jogosan elvárják, hogy több és jobb kenyér, hús, zsír és egyéb mező- gazdasági termék álljon rendelkezésünkre. E feladatot a mezőgazdaságnak, nem kis mértékben Szolnok megyének kell megoldania. Ahogyan a város a faluval, a falu pedig a várossal szemben teljesíti kötelességét, úgy erősödik és válik szétibon thatatlan egységgé államunk alapja, a munkás-paraszt szövetség. | az Állam iránti * * ** kötelezettség hiány nélküli teljesítése minden termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport tagjának, vezetőségének, minden egyénileg dolgozó parasztnak becsületbeli ügye, hazafias kötelessége. Megyénk termelőszövetkezetei megértették ennek jelentőségét. A kengyeli Sallai, a karcagi Damjanich TSZ és a többi kisebb-nagyotb közös gazdaság tagjai példát mutatnak a beadásban. A járási, városi és községi begyűjtési állandóbizottságok törekedjenek arra, hogy minél több termelőszövetkezet és egyénileg dolgozó paraszt csatlakozzon a versenyhez és a minisztertanácsi határozatnak megfelelően egyenesen a cséplőgéptől szállítsák be az államnak járó gabonát. Élőben nyújtsanak segítséget a megyei begyűjtési állandóbizottság tagjai is. A tanácstagok legyenek elsők a beadásban, szervezzenek versenyt választókörzeteik között. Segítsek elő az élenjárók népszerűsítését. Leplezzék le választókerülettikiben a kulákokat és spekuláns elemeket, akik a dolgozó nép rovására szabotálják a beadást. De hívják fel a tanács figyelmét, ha valahol a törvényesség megsértését tapasztalják a dolgozó parasztsággal szemben. A BEADÁSI kötelezettség teljesítését sem lehet — és súlyos hiba volna — csupán adminisztratív eszközökkel végrehajtani. Ez csak az ellenség malmára hajtaná a vizet. Viszont népnevelő munkával nemcsak a beadás sikerét lehet biztosítani, hanem el lehet mélyíteni, továfcb lehet szélesíteni a helyi tanácsok és a dolgozók közötti kapcsolatot. Ehhez nyújtanak segítséget a tanácstagok és a tanács begyűjtési állandóbizottságának tagjai. Hodns János, a megyei tanács begyűjtési állandó bizottságának elnöke. FELHlVJUK kedves vásárlóink figyelmét. hogy a Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat I. sz. Fűszer és Csemege Bollfa vasárnap reggel, azaz iúhus3-án reggel?-órától d. e. 10-óráig nyitva tart. Beloiannisz u. 6. sz. A finn fővárosiban nyolc napon át hatvannyolc ország mintegy 2000 bákeküldötte cserélte ki a béke- harcban szerzett tapasztalatait, kutatta a nemzetközi kérdések megoldásának módját. A bétkiemozgalom történetében Helsinki nem csupán a béke híveinek újabb terebélye- sedését • jelzi, hanem a szó szoros értelmében az egész világ közvéleményének hangját, békekövetelését is kifejezi. A jóakaratú emberek. Helsinki felhívása, a világközvélemény békeakaratának kifejezése: egyaránt szól a földkerekség népeihez és a béke fenntartásáért leginkább felelős nagyhatalmakhoz. A helsinki béke-világtalálkozón a szervezett békemozgalom küldöttei oldalán résztvettek a béke védelmében síkraszálló egész sor más társadalmi, politikai és egyházi szervezet képviselői is: a keresztény békemozgalmak, a labourista és más nyugateurópai szociáldemokrata szervezetek képviselői mellett ott voltak a messuhalli-csar- nokban például a különböző egyházak küldöttei — hetvenkét lelkész — köztük Czapik Gyula egri érsek, Nyikoláj orosz pravoszláv metropolita, Gruéber német evangélikus főpap. Candy kanadai anglikán lelkész. A küldöttek a lakosság valamennyi rétegét képviselték, a legkülönbözőbb politikai, társadalmi szervezetek küldötték el képviselőiket, vagy megfigyelőiket a finn fővárosba. A találkozónak ez az átfogó képviseleti jellege lehetővé tette a legkülönbözőbb nézőpontok tisztázását és ösz- szevetését sok fontos nemzetközi kérdésben. Természetes, hogy a vitában véleménykülönbségek merültek felezek a nézetkülönbségek önmagukban is bizonyítják a békefront hatalmas kiszélesedését — de ezek a véleményeltérések kizárólag a békeharc minél hatékonyabb módszereire vonatkoztak. Az atomfegyverek eltiltása kérdésében, a békés egymás mellett élés kérdésében, tehát az alapvető problémákban a küldöttek egységesek voltak. Több felszólalásban elhangzott egyes elgondolásokkal nem értett egyet a békeharcosok többsége: de senki nem gondolt arra, hegy egészében elvesse nézeteiket. Cusden asszony például, ez a neves angol pacifista békciharcosnő. aki Reading angol város ifjúmunkásainak megbízásából meghívott húsz szovjet fiatalt, töltsön el két hetet ebben az angol városban, ugyanakkor elmondotta számos aggályát, a többi között azt. hogy a békemozg a lomban „sok a kommunista.’1 D’Astier de la Vi- geria francia pártonkívüli haladó politikus azt válaszolta, hogy a békemozgalomnak kommunisták nélkül nem volna képviseleti jellege. „Az a célunk: — mondotta — hogy még jobban kiszélesítsük mozgalmunk képviseleti jellegét. A béke nem a „miénk" és nem az „önöké", hanem közös és csak a közös célok meghatározása útján, e célok elérésére irányuló közös célok meghatározása útján, e célok elérésére irányuló közös akciók révén biztosítható" — jelenti J HELYEN Irta: K. Raszpevin WALJA SZEMJONOVA édes- apja művezető volt az egyik moszkvai gyárban. De a fiatal,•életvidám embert váratlanul elragadta a halál és Varja az ismerősök segítségével végezte el a tízéves iskolát, majd gépírónőként helyezkedett el. Napjai egyhangúan és lassan teltek. A szoba, ahol ócska „Olympiá- ján" kopogott, zsúfolva volt íróasztalokkal. A papír- és dossziéhegyek soha nem akartak kifogyni... Valja nem szerette munkáját és mikor javasolták neki, hogy menjen gyárba dolgozni, örömmel beleegyezett. * TAPASZTALTABBAK nagyon jól tudják: az ügyes tekercselőnőnek legyen érzéke a géphez, s ez az, amit nem lehet rögtön megszerezni. — Szemjonovának természetadta érzéke van hozzá — mondogatják a műhelyben. — Szinte érti a gép szavát, meghatározza mi a baja és maga meg is gyógyítja. Gyorsan forog a tengellyel egybekötött foglalat, pókhálószerűen finom fémdrót tekeredik rá az adagolószerkezetről. Értenie kell a dolgát annak, aki kifogástalan munkát akar végezni. Elég, ha az adagolószerkezet fogantyúját egy kissé jobban elfordítja a kelleténél és a pókháló máris túlságosan megfeszül, a tekercsek szorosabban egymás mellé csavarodnak> mint kellene. Az ellenőrzésnél azután a műszerek kimutatják a szabad szemmel nem látható selejtet. Kerepel a hordozható menetszámláló, változnak rajta a számok. Szemjonova a 4750. menetnél kikapcsolja a gépet. Most hozzákezd a „legszeszélyesebb” tekercs készítéséhez, amely az automata elekt- ron-potenciométerhez szükséges. Nem is bízzák ezt a munkát akárkire a műhelyben. Amikor Valentyinára azt mondják, hogy a műhely legjobb tekercselőnője, akkor rámutat a közelben ülő munkatársnőkre: — Az ö segítségük nélkül nem lett volna belőle semmi! Ök tanították, nekik köszönhetek mindent. * A HÁROM VALENTY1NA: ** Szemjonova, Kirillova és Princeva fél évvel ezelőtt került a moszkvai „Manometer”-gyár műhelyébe. Vezetők és egyszerű munkások egyaránt segítettek nekik, hogy megszokják és megismerjék új helyüket. Szemjonovának figyelmes és gyengéd tanítónője akadt Klavdia Guszenkova személyében. Türelmesen magyarázta az új barátnőjének a gép szerkezetét és egymásután megtanította őt a különböző műveletekre. Bizony nem egyszer előfordult, hogy Valentyina már majdnem kész volt a tekerccsel.„ s valamilyen ügyetlen mozdulat miatt elromlott az egész. A lány haragját visszafojtva türelmesen kezdett újból a munkához. Lassan-lassan elsajátította szakmáját, de nemcsak a munka különböző fogásait tanulta meg, tudni akarta azt is, hogy mire kellenek azok az alkatrészek, amelyeket készít. Ezt is megtudta a műszaki tanfolyamokon. Teltek-múltak a napok és a bonyolult műszerek már nem jelentettek rejtélyt számára. Mikor pedig három hónap múlva a negyedik kategóriába sorolták, akkor senki sem csodálkozott rajta a műhelyben és a többiekkel együtt örült tanítónője, Guszenkova is, aki segítette a leányt szárnybontogatásában. Valja érezte, hogy végre kedve szerint való munkát talált! Nem így barátnői. Kirillova és Princeva idegeneknek érezték magukat és amikor Szemjonovát a negyedik kategóriába sorozták, Princeva nem tudott felelni a vizsgán. Mikor pedig a lányok már darabbért kaptak, nehezen birkóztak meg feladatukkal. Főleg azért, mert nem is nagyon igyekeztek, nem hallgatták meg a tapasztaltabbak tanácsait, ök persze mindenért a többieket hibáztatták: velük nem törődnek, rosszul bánnak. A műhely dolgozói elhatározták, hogy közösen beszélik meg a két rendetlen munkásnő viselkedését. Egyik műszak után össze is gyűltek a műhely sarkában és komoly, bensőséges beszélgetés indult meg, Szemjonovát állították példaképpen a másik két Valentyina elé. Kirillova aznap este kisírt szemmel ment oda Szemjonovához és csendesen így szólt hozzá: — Szeretném, ha tanítanál. Valja. Kössünk párosverseny-szerzödést. * A Z EMLÉKEZETES GYŰLÉS ^ óta egy hét telt el és Kirillova 25 tekercs helyett már 50-et készített. Szemjonova pedig 75-re fokozta teljesítményét. Folyt a lányok között a vetélkedés és ahogy emelkedtek eredményeik, úgy erősödött barátságuk. Együtt határozták el azt is, hogy tovább tanulnak és mérnökök lesznek. Princeva útja már1 nehezebb és kacskaringósabb. Ott dolgozik a két lány mellett; sőt túl is teljesíti normáját. De azért még félrehúzódik tőlük. De nincs messze már a nap, amikor a három különböző természetű Valentyina erősen megszorítja egymás kezét és vidáman mosolyog egymásra a jólvégzett munka örömében. A gyári kollektíva alkotómunkáját előrelendíti azoknak az új szakmunkásoknak a szorgalma és erőfeszítéseit, akik a hivatalokból idén kerültek az üzemekbe. Már ezek az „újoncok" is a munkáskollektiva elválaszthatatlan és szerves részeivé váltak, szilárdan megvetették lábukat az úi hetven. tette ki a francia békeharcos. — A vitákban, a munkabizottságok ülésein kikristályosodott nézőpontokat a béke-világtalálkozó határozatai összegezték. Ezekből a dokumentumokból kitűnik: „a népek parlamentje’1, a százmilliók békevágyát summázó helsinki találkozó egyhangúlag követeli: minden kormány mondjon le ünnepélyesen az atomfegyver alkalmazásáról, semmisítse meg a maglévő atomfegyver-készleteket, szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett csökkentse fegyveres erőit és fegyverzetét, győzze le a félelmet és a bénító bizalmatlanságot. Ezek azok a feladatok, amelyelmek megoldását a helsinki felhívás nyomán új erővel, mind állhatatosabban fogják követelni a világ népei. Helsinki mindenek előtt Gertihez szól. Helsinkiből „a világ lelkiismerete11 üzent a négy nagyhatalomhoz, amelynek képviselői Potsdam óta először, tíz év óta első ízben .gyűlnek össze kormán} fői találkozóra. Az emberiség a mai nemzetközi helyzetben, ebben a kettészakított világban különösen nagy reményeket fűz ehhez a találkozóhoz. A béke világtalálkozó a négy kormányfő legelső feladatának a kölcsönös bizalmatlanság leküzdését tartja. Ha a négyhatalmi értekezlet megszívleli a közvélemény szavát, akkor tárgyalásokkal, békés úton megoldhatja valamennyi nép követelését: a megérlelődött vitás nemzetközi kérdések rendezését. Ezek közé a kérdések közé tartozik az európai államok biztonsága és szoros együttműködésük biztosítása. Ha a genfi értekezlet nem téveszti szom elől a világ- közvélemény követelését, akkor a kormányfői tanácskozás az első lépés lehet egy olyan Európa felé, amelyben társadalmi rendszerétől függetlenül résztvehet és együttműködhet mindien európai állam s amely soha nem tapasztalt gyümölcsöző gazdasági és kulturális együttműködést, jólétet biztosíthat. Helsinki arra is figyelmeztet, hegy e feladat megoldása szoros kapcsolatban áll a katonai tömbökön kívülálló és a militarizmus feltámadásától mentes, egységes, demokratikus, békeszerető német állam megteremtésével. Helsinki éberségre is intette a világ népeit: „Vannak még erők, amelyeknek megfelel a hidegháború. Ezek akadályokat gördítenek a négy nagyhatalom közeledésének útjába. A helsinki találkozó felszólítja a világ valamennyi országának közvéleményét, szálljon szembe ezekkel az erőkkel és támogassa a tárgyaló partnereket.“ Népünk üdvözli Helsinki eredményeit, s mint minden békeszerető nép, kifejezi meggyőződését. hogy ezek az eredmények jótékony hatással lesznek a nemzetközi helyzetre, segíteni fogják a nemzetközi feszültség további enyhülését. A helsinki találkozót csak pár hét választja el a genfi tanácskozástól; helyesebben összeköti vele, amint összefűzi a világ közvéleményének Helsinkiben oly nyomatékosan megnyilvánult követelése a négy nagyhatalomhoz: találják -meg a megegyezés útját. Népünk együtt bizakodik a helsinki felhívással: ..A nemzetközi 'e lie nt éteket 1 é p é s r ő 1-1 é- pésre át lehet hidalni és akkor megvalósulnak a népek reményei.‘‘ Fogadás Kanada moszkvai nagykövetségén Moszkva (TASZSZÚ l. B. Watkins, Kanada rendkívüli és meghatalmazott moszkvai nagykövete július elsején a konföderáció ünnepe alkalmából fogadást rendezett. A fogadáson szovjet részről jelen voltak: L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, M. G. Pervuhin, M. Z. Szabutov, V. D Szokolovszkij, a Szovjetunió mar- sallja, továbbá a szovjet politikai-, társadalmi- és kulturális élet több más vezető személyisége, szovjet és külföldi újságírók. Résztvettek a fogadáson számos diplomáciai képviselet vezetői, valamint Moszkvában tartózkodó kanadai újságírók is. (MTI.) Olvasd, tanulmányozd a PÁRTÉPÍTÉS-H
